Blog szerkesztője: Szabadi Tibor Gyula (Facebookon is.)
Az EU előírásainak megfelelően tájékoztatom a t. idelátogatókat, hogy adatokat nem gyűjtök, cookikat én önállóan nem használok, ha ilyennel itt találkoznak, azt a blogger tette ide, mert énnekem a cookikra sincs semmi szükségem a nemlétező adatgyűjtéseimhez. A blogom kizárólag egy hitrendszert közvetít, amely az enyém. Aki nem ért egyet az én hitrendszeremmel, amit itt publikálok, az kérem, ne olvassa. Köszönöm, hogy vette a fáradtságot, és beleolvasott. Szabadi Tibor Gyula.
4 saját blog:
1. Tibor gondolatébresztői - Téma: Ezotéria, és MLM.( http://tibor7.blogspot.com ) Nyelv: magyar
2. Kérlek, segíts - Téma: Ezotéria a Facebookon ( http://tibor8.blogspot.hu )Nyelv: magyar
3. Lelki ok, testi tünet -Téma: Egészség, Ezotéria, Gyógyítás zenével ( http://tibor4.blogspot.hu )Nyelv: magyar
4. Tibor's provoking trouth ( http://tibor7-english.blogspot.com/ ) Téma:Ezotéria, MLM Nyelv: english
A Facebookon: Tibor Gyula Szabadi, és "Ébredezők" ezoterikus csoport (rengeteg tanulságos megosztással.) Ha ismerősnek jelölsz engemet a Facebookon, vagy jelentkezel a csoportba, be tudlak tenni. Régebben könyvek és CD-k alapján szerkesztettem a blogokat, most pedig ezen írások alapján. Sok ismerősöm ezúton mintegy társszerzőjévé vált, és válik ezeknek a blogoknak. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, akinek az írásait átvettem. ♥
Bevezető Hogyan is kezdődhetett?
A. John C. Maxwell: - Kapcsolatok 101,
B. Rick Pitino – Bill Reynolds: - Teher alatt nő a pálma
C. John C. Maxwell: Sikerutazás
D. A kapcsolatépítés legfontosabb fejezete: (Belső Béke blogból az egyik legszebb idézet...)
Utóirat: A Fantom szponzor
http://www.youtube.com/watch?v=AL8kFU_QktU&feature=player_embedded#at=43 D. A kapcsolatépítés legfontosabb fejezete: (Belső Béke blogból az egyik legszebb idézet...)
Utóirat: A Fantom szponzor
http://www.youtube.com/watch?v=CSe6w_ge1aQ&feature=player_embedded
Hogyan is kezdődhetett?
(AHumor hívei c. blogból)
MARK TWAIN
ÁDÁM NAPLÓJA
Első rész
Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem – a hosszú hajú!
VASÁRNAP
Amíg eszméletlen voltam, alighanem furcsa dolgok történtek velem, mert észrevettem, hogy bal mellemen valami forradás van. Egyáltalában nem fáj. De már pusztán az a körülmény, hogy az új teremtmény első bemutatkozása nem járt baj nélkül – nem sok jóval biztat a jövőt illetően.
HÉTFŐ
Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt. Ma borús idő van. Keleti szél süvít. Valószínűleg esőt kapunk... Kapunk? Miért beszélek többes számban? Mi kapunk? Mi az, hogy mi? Hol ragadt rám ez a többes szám? Most jut eszembe, hogy az új teremtmény szokott így beszélni.
KEDD
Az új teremtmény folyton beszél. Főként azzal foglalkozik, hogy a dolgoknak nevet adjon. A nagy vízesést – amit úgy szeretek – elnevezte Niagarának. Nem értem, miért. Azt állítja, hogy ez a zuhatag pontosan olyan, mint egy Niagara, tehát nem is lehet más nevet adni neki. Mondhatom, gyenge indok. Jómagam már semmit sem nevezhetek el. Az új teremtmény maga ad nevet mindennek, ami az útjába kerül, mielőtt én még szóhoz jutnék. Megokolása mindig ugyanaz: pontosan olyan! Itt van például egy új madár, a Dodó. Azt mondja, csak rá kell nézni, mindjárt tudhatjuk, hogy Dodó, mert pontosan olyan, mint egy Dodó. A név rajta is fog ragadni. Mégis fárasztó és hiábavaló lenne, ha ezeken a dolgokon bosszankodnék, pedig mit jelent az, hogy pontosan olyan, mint egy Dodó? Én talán olyan vagyok, mint egy Adó? Azért is Ádám lesz a nevem, a madarat pedig Drontónak fogom hívni, és kész...
SZERDA
Az eső ellen kalibát építettem, de nem tudom békességben, egyedül használni. Az új teremtmény egyszerűen betolakodott. Amikor megpróbáltam, hogy kiszorítsam, arca, amelyet a keze fejével dörzsölgetett, nedves lett, és olyan hangokat adott, mint némely állatka, amikor bajban van. Csak ne beszélne annyit. Szakadatlanul fecseg. Mindez talán úgy hangzik, mintha mindenáron akadékoskodnék vagy ócsárolni akarnám ezt a szegény teremtést. Eszembe sincs! Csakhogy eddig még nem hallottam emberi beszédet, ezért bántja a fülemet minden új és szokatlan hang, amely álmodozó magányom ünnepélyes csendjét zavarja. Az új hang túl közel is van hozzám, szorosan a vállam mögött vagy a fülem mellett, előbb az egyik, aztán a másik oldalon. Eddig inkább olyan hangokat szoktam meg, amelyek távolabbról jönnek.
PÉNTEK
A dolgok elnevezése vígan folyik tovább, nem tehetek ellene semmit. Közben az új teremtmény olyan logikát árul el, amely ellentmond az enyémnek – tehát nem is lehet helyes. Nagyon jó nevet találtam ki erre a tájra. Szép és dallamos hangzású név: Édenkert. Titokban ezt a nevet tovább is használtam magamban, bár az új teremtmény kijelentette, hogy itt minden – az erdő, a szikla és az egész természet – nem annyira kerthez hasonlít, inkább olyan, mint egy park. Ezért aztán – anélkül hogy jóváhagyásomat kikérte volna – új nevet adott a tájnak: Niagara-park. Én ezt erőszakosnak és önkényesnek tartom. Táblát is állított fel:
A GYEPRE LÉPNI TILOS!
Ez csak ellenem irányulhat!
SZOMBAT
Az új teremtmény túl sok gyümölcsöt eszik. És ami a legaggasztóbb: főleg az almát kívánja meg, különösen, amióta hallotta, hogy némelyik alma fogyasztása tilos. Úgy látszik, különösen szereti a veszélyes dolgokat, bár azt állítja, a sok gyümölcsöt csak a karcsúsága kedvéért falja. Jellemző a logikájára, hogy a karcsúság kedvéért kockára tenné még a Paradicsomot is.
VASÁRNAP
Ma rajtakaptam az új teremtményt, amint éppen göröngyökkel dobálta a tiltott fán csüggő almákat.
HÉTFŐ
Az új teremtmény kijelentette, hogy az ő neve Éva. Bánom is én! Azt mondja, Évát kiáltsak, ha hívni akarom. Értésére adtam, hogy akkor az új név teljesen fölösleges. A „fölösleges” szó szemmel láthatóan imponált neki, és megnövelte tekintélyemet a szemében. Ez a szó csakugyan hatásos és hasznos – ezentúl gyakran fogom használni. Azt mondja az új teremtmény, hogy különbözik az állatoktól és tőlem is. Nem egészen pontosan olyan, mint én – éppen ezért Éva. Ez azonban meglehetősen kétes dolog – de nekem egyébként is teljesen mindegy. Miattam lehet, ami akar, csak ne akaszkodjék a nyakamba, és ne akarjon mindig társalogni!
KEDD
Az egész területet elcsúfította ocsmány táblákkal és undok elnevezésekkel. Azt mondja, hogy a Parkunkból nagyszerű üdülőhelyet lehetne csinálni, csak volnának vendégek! Micsoda badarság! Mindig ilyen dolgokat talál ki. Szavak, örökké csak szavak, minden értelem nélkül! Mi az, hogy „üdülőhely”? Ám jobb lesz, ha meg se kérdezem. Lehetőleg sohasem szabad neki kérdéseket feltenni, mert nyilván ég a vágytól, hogy valakinek valamit – lehetőleg minél részletesebben és minél hangosabban – megmagyarázhasson.
PÉNTEK
Újabban a fejébe vette, hogy ne sétáljak a vízesés felett. Pedig mit ártok azzal? Azt mondja, minden alkalommal, ha ezt teszem, reszket a félelemtől. Szeretném tudni: mi köze hozzá? Eddig is ezt csináltam. Olyan jólesik beleugrani a hűvös vízbe. Hiszen azért van itt a vízesés – legalábbis eddig azt hittem. Ő meg azt akarja elhitetni velem, hogy a vízesés kizárólag a festői hatás kedvéért van a világon, akárcsak a rinocérosz és a masztodon. Édesnek és bájosnak mondja őket, mint mindent, ami tetszik neki. Én egyáltalán nem tartom őket „édesnek” és „bájosnak”. Sürgős környezetváltozásra volna szükségem, mert attól tartok, itt lassan eldurvul a nyelvem, elszegényedik a szókincsem!
SZOMBAT
Múlt kedden megszöktem, két napig kóboroltam, és végül egy elhagyott helyen új kunyhót építettem. Amennyire csak lehet, eltüntettem a nyomaimat. A hosszú hajú mégis felkutatott és megtalált egy állat segítségével, amellyel jó barátságban van (farkasnak nevezi). Amikor meglátott, megint azokat a kellemetlen, jajgató hangokat hallatta, és megint nedves lett a szeme! Nem volt mit tenni, vissza kellett térnem vele a régi kalibánkba. De az első adandó alkalommal ismét kivándorlok, most már végleg és örökre!
Állandóan bolondos problémáival foglalkozik. Szeretné például kitalálni, hogy az oroszlán és tigris nevű állat miért eszik füvet és virágokat, holott a foguk olyan éles, hogy egymást is széttéphetnék. Micsoda badarság! Hiszen akkor megölnék egymást, és máris itt volna az, amit tudomásom szerint „halálnak” neveznek. A halálnak – úgy hallottam – eddig nem volt szabad belépnie a Parkba. Ez bizonyos tekintetben sajnálatosnak is mondható, hiszen...
VASÁRNAP
Csakhogy ez a nap is elmúlt!
HÉTFŐ
Lassanként belátom, a hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje. Tagadhatatlan, hogy ez eredeti ötlet, mert erre előttem még senki sem gondolt. Mindez vigasztal és felbátorít arra, hogy naplómat tovább folytassam.
A hosszú hajú megint felmászott a tiltott fára. Göröngyökkel dobáltam, amíg csak le nem jött. Azt mondja, azért ment fel, mert éppen senki sem figyelt oda. Azt hiszi, ez kielégítő mentség! Milyen különös logika! A „mentség” szóra nagyot nézett. Ez csodálatot keltett benne. És irigységet is. Valóban jó szó.
Azt mondja, én nem tudok olyan jól mászni, mint ő, és csak azért ellenzem a dolgot. Végül is vele együtt fel kellett másznom a fára, hogy bebizonyítsam, belőlem sem hiányzik az ügyesség, de a bátorság sem.
KEDD
Azt meséli, hogy őt az én testem egyik bordájából alkották. Ezzel a mesével az a célja, hogy létezésének és egyéniségének a felelősségét reám hárítsa. Én nem érzem ugyan a bordám hiányát, viszont oldalamon ott van a sebhely, és ez gondolkodóba ejt. Annyi bizonyos, hogy minden részlet, amely Éva származására és múltjára vonatkozik, meglehetősen zavaros. Már ez maga is igen jellemző rá.
SZOMBAT
Tegnap beleesett a tóba, amikor nézegette magát benne. Mindig ezt teszi, ha idegen állatok nem figyelik. Majdnem megfulladt, és utána elmesélte nekem, hogy ez igen rossz érzés. Szívből sajnál minden teremtményt, amely a vízben kénytelen élni. Ezeket ő „halaknak” nevezi. Tudniillik a világért sem akarja abbahagyni azt az undok szokását, hogy a dolgokra neveket akasszon. Minden erőlködése persze teljesen kárba veszett, hiszen hiába hívja nevükön a dolgokat, akkor sem jönnek. Ebből a tényből azonban szánalmas logikájával nem tudja levonni a tanulságot. Teljesen mindegy neki, hallgatnak-e a dolgok a nevükre vagy sem – csak hívja őket továbbra is fáradhatatlanul.
Tegnap este egy csomó halat fogott ki a vízből, és az ágyamba rakta őket, hogy felmelegedjenek. Sokáig figyeltem az állatokat, és egyáltalán nem vettem észre, hogy most jobban éreznék magukat, mint azelőtt. Csak sokkal nyugodtabbak lettek. Ha besötétedik, kidobom őket az ajtó elé. Nem akarok többé velük aludni, mert olyan hidegen nedvesek és kellemetlenül sikamlósak. Senkinek sem lehet kedve ezek közt aludni, különösen, ha az ember ilyen ruhátlan.
VASÁRNAP
Szerencsésen kibírtam valahogy.
KEDD
Most meg egy kígyóval barátkozott össze! A többi állat igen örül ennek, mert eddig velük foglalkozott, és sohasem hagyta őket békében. Én magam is örülök, mert a kígyó tud beszélni. Így én egy kis nyugsághoz jutok.
PÉNTEK
A hosszú hajú furcsa dolgot mesél nekem. Állítólag a kígyó biztatja, egyen a tiltott fa gyümölcséből, mert akkor nagy és felemelő tapasztalatokhoz juthat. Megmagyaráztam neki, hogy ennek egészen más következménye is lehet. Mert eljönne erre a világra a „halál”. Ezzel sajnos nagy hibát követtem el, mert csak bogarat tettem a fülibe. Szeretné megmenteni a beteg ölyvét és friss húst adni a bánatosan sompolygó oroszlánoknak és tigriseknek. Azt tanácsoltam, hogy kerülje a tiltott fát, eszébe ne jusson hozzányúlni. Erre azt felelte, hogy semmi közöm hozzá. Utóvégre nem vagyok az ura és parancsolója. Nyilván ezzel akart viszonyunk rendezésére késztetni. Én azonban úgy tettem, mintha a parancsolásra vonatkozó megjegyzést nem is hallottam volna.
SZERDA
Olyasmi történt, amit az emberiség sohasem fog kiheverni! A napokban ismét megszöktem. Egész éjjel olyan gyorsan nyargaltam, ahogyan a lovam csak bírta. Reméltem, így kijutok a Parkból, és más országba kerülök, még mielőtt a szerencsétlenség ránk szakad. Tervem sajnos nem sikerült. Körülbelül egy órával napkelte után virágos réten lovagoltam át. Állatok ezrei legelésztek itt békésen, vagy aludtak, vagy szokásuk szerint egymással játszadoztak. Ám egyszerre borzalmas ordításban és morgásban törtek ki. Egy pillanat alatt a síkság csatatérré változott, az állatok vadul marcangolni kezdték egymást. Rögtön tudtam, mi történt: Éva evett a tiltott fa gyümölcséből, és a „halál” megjelent a Földön. A tigrisek a lovamra ugrottak és széjjeltépték! Csak nagy üggyel-bajjal tudtam megmenekülni.
CSÜTÖRTÖK
Remek helyet találtam a Parkon kívül, és egypár napig pompásan éreztem magam. Ám a hosszú hajú itt is felhajszolt, és ennek a tájéknak is tüstént nevet adott, mert „pontosan olyan, mint” satöbbi. Pedig nekem egészen más mondanivalóm lett volna számára, de ő végeredményben mindent elrontott. Sajnos egyáltalán nem tudtam rá haragudni. Bár különösen hangzik, de éppen ebben a pillanatban eszméltem rá, hogy érzéseim Évával szemben megváltoztak. Egészen boldog voltam, amikor megjelent, és hozott néhányat azokból a sokat vitatott almákból. Örömmel kaptam rajtuk, mert errefelé ilyenek nincsenek. Nem volt más választásom, olyan éhes voltam, hogy meg kellett ennem az almákat – persze elveim fenntartásával. Más régebben tapasztaltam, hogy az elvek szépek és jók lehetnek, ám az éhség nem ismer semmiféle elveket. Az utóbbi időben néha olyan gondolatom támadt, hogy van valami vonzó Éva egyéniségében. Különösen egyes testrészei érdekelnek – éppen azok, amelyek az enyémtől különböznek. Hát nem furcsa? Most is ezekre gondoltam, amikor hirtelen eltakarta levelekkel és lombos gallyakkal. Megkérdeztem tőle, mit jelent ez az újabb bolondság, és letéptem testéről a zöldséget. Erre vörös lett, és remegni kezdett. Még sohasem láttam senkit így elpirulni és reszketni, még engem is kellemetlenül érintett. Azt mondta, rövidesen meg fogom tudni, miről van itt szó.
Bizony ebben nagyon igaza volt. Roppant éhes voltam, a félig megrágott almát mégis félretettem, pedig a legszebb alma volt, ami valaha is a kezembe került (pláne ilyen előrehaladott évszakban). De eldobtam az almát, és hozzáláttam, hogy én is betakarjam magam zöld ágakkal. Amint láttam, hogy Éva most meztelenül áll előttem, egészen kijöttem a sodromból. Csodálkoztam a saját hangomon, ahogy leszidtam Évát, és ráparancsoltam: szerezzen még leveleket, és ne mutogassa magát ilyen szemérmetlenül! Szót fogadott nekem, azután a síkságra osontunk, ahol a vadállatok az előbb egymásnak rontottak. Erről a helyről néhány szép állatbőrt hoztunk magunkkal, és megparancsoltam Évának, varrjon egypár ruhadarabot, hogy legyen mit felvennie ünnepélyesebb alkalmakra, ha a nyilvánosság elé kell lépnie. Mindez elég kellemetlen és kényelmetlen, de Éva, úgy látszik, örül neki. Boldoggá teszi még a legkisebb reménye is annak, hogy csomagolását cserélgetheti.
De azért Éva olyan társnő, aki egyre inkább a kedvemre való. Most már magányos és lehangolt lennék nélküle, különösen, mióta elvesztettem a régi birtokomat. Azt mondja, elrendelték, hogy az életfeltételeinket magunk teremtsük meg, és dolgoznunk kell. Így hát Éva éppen jókor jött. Majd ő dolgozik, és én irányítom, tanácsokkal látom el.
Egy évvel később
KEDD
Amikor ma megjöttem több hónapos vadászatról, messze északról, Éva egy új kis teremtményt mutatott nekem. Azt mesélte, hogy a bozótban fogta, de közben elpirult, mintha valami titka volna ezzel a szerzeménnyel kapcsolatban.
SZERDA
Káinnak nevezi a teremtményt. Különös szerzet, amelyet sehová sem tudok besorolni, pedig már meglehetősen ismerem az egész állatvilágot. Egy és más tekintetben mintha rám hasonlítana, akár a rokonom is lehetne. Éva legalábbis ezt állítja, és titokzatos célzásokkal utal rá, de véleményem szerint ez a feltevés csak tévedés lehet. Erre vall már az a különbség is, ami a nagyságunk, a méreteink tekintetében mutatkozik. Nem, ez inkább valami új állatfaj lehet, alighanem valami halféle. Ám amikor próbaképpen a vízbe dobtam, azonnal lesüllyedt. Éva rögtön utána ugrott, és kihúzta a vízből, még arra sem hagyott időt, hogy kísérletem eldöntse azt a kérdést, amit tisztázni akartam vele. De még így is azt hiszem, halféle lehet. Évának mindegy, hogy milyen fajta, végtelenül szereti, és semmiképpen sem akarja újabb kísérletre átengedni. Mindez számomra teljesen érthetetlen. Általában sok minden érthetetlen az új teremtmény körül. Amióta a házban van, Éva természete lényegesen megváltozott. Nem érdeklik többé a kísérletek, pedig azelőtt nagyon ragaszkodott hozzájuk. Még egyetlen teremtményi sem szeretett annyira, mint ezt, de megmagyarázni nem tudja. Nincsen egészen az eszénél, ezt újabban tapasztaltam. Néha fél éjszakán keresztül hordozza a teremtményt, mert sír, alighanem a vízbe kívánkozik. De mikor a segítségére akarok sietni, hogy a tóba dobja, Éva kikapja a kezemből, a hátát veregeti, és szájával komikus hangokat hallat, hogy megnyugtassa. A gondtól és az aggodalomtól egészen megzavarodott, olyan bolondul viselkedik.
VASÁRNAP
Úgy látszik, vasárnap sem akar dolgozni. Többnyire lustán heverészik a bőrökön, és örül, ha a teremtmény mászkál rajta. Tréfás hangokat ereget ki a száján, mert azt hiszi, a kis micsodának örömet szerez vele. Néha úgy csinál, mintha meg akarná enni az uszonyát, amitől ez a kis hal mindig kacagásban tör ki. Eddig még sohasem tapasztaltam, hogy egy hal nevetni tudna, és ezért bizonyos kételyek merültek fel bennem.
SZERDA
Nem hal! Ezt most végre minden kétséget kizáró módon megállapítottam. Persze azért még mindig nem tudom, hová sorozzam. Ha boldogtalan, valósággal pokoli ordításban tör ki, ám ha az ember tüstént odaadja neki, amit akar, akkor elégedetten gagyog magában. Legtöbbször a hátán fekszik, és négy lábát a levegőbe rugdalja. Más állatoknál ezt még nem láttam. Amikor Évának elmondtam, hogy az új teremtmény nekem milyen nagy „problémát” jelent, csak az új szót csodálta meg, anélkül hogy az értelmét felfogta volna. Szerintem tehát probléma vagy csodabogár. Ha meghal, szétszedem és megvizsgálom, hogyan és miből állították össze. Hiába, ilyen kétségeim még sohasem voltak.
Három hónappal később
KEDD
A probléma egyre rejtélyesebb lesz. Már elrabolja az álmaimat. Most már nem fekszik csendesen a hátán, hanem négy lábon mászkál. Mégis lényegesen különbözik a többi négylábútól, mert az első lábacskái jóval rövidebbek. Így aztán a feje és a törzse ügyetlenül helyezkedik el, ami nagyon csúnyán fest. Egyébként felépítése és szerkezete meglepően hasonlít az enyémhez, de helyzetváltoztatási módja bizonyítja, hogy nem a mi fajtánkhoz tartozik.
A rövid első lábacskák és a hosszú hátsó lábak arra mutatnak, hogy talán a kenguruk családjából eredt. Igen ám, de a mozgásmódja a kengurukétól is különbözik, hisz nem tud ugrálni, mint az igazi kenguru. Úgy látszik, a kenguruknak egy nagyon különös alfaja, amelyet eddig még nem is katalogizáltak. Tekintve, hogy én fedeztem fel, úgy érzem, jogom van arra, hogy a felfedezés dicsőségét örök időkre a magam számára biztosítsam; ezért az új teremtményt saját családi nevemmel ruházom fel. Kaengurorum Adamiensisnek nevezem.
Abban az időben, amikor Éva a bozótban fogta, egészen fiatal példány lehetett, hisz azóta szüntelenül növekszik. Most már körülbelül ötször akkora, mint eredetileg volt. Ha elégedetlen, sokkal nagyobb lármát csap, mint régen, a ricsaj körülbelül húsz-huszonötször akkora. Erőszakkal nem lehet elhallgattatni, sőt ez csak elmérgesítené a dolgot. Ezért kénytelen vagyok az erőszak módszerével felhagyni, mert különben kínos helyzetbe kerülnék vele szemben. Éva úgy szelídíti meg, hogy beszél hozzá, és mindent oda ad neki, amit kér – azt is, amit két perccel előbb még erélyesen megtagadott tőle.
Különös lenne, ha ez fajtájának egyetlen példánya volna, de úgy látszik ez az eset forog fenn. Már hónapok óta erőlködöm, hogy még egy példányt szerezzek belőle gyűjteményem számára, vagy azért, hogy az elsőnek játszótársa legyen. Akkor az első példány bizonyára nyugodtabb és szelídíthetőbb lenne.
Három hónappal később
SZERDA
Az ádámi kenguru nem akarja abbahagyni a növekedést, ami véleményem szerint igen különös és nyugtalanító. Nem ismerek kengurut, amelynek ilyen hosszú időre volna szüksége a kifejlődéséhez. A fején most már prém is van. Nem valódi kenguruprém, inkább olyan, mint a mi hajunk, csak sokkal finomabb és puhább. És nem fekete, hanem vörös. Csak legalább még egy példányt tudnék fogni! Sajnos nincs rá semmi kilátás – kétségtelen, hogy ez egy új fajtának egyetlen példánya. Ezt most egészen biztosan megállapítottam. Tegnap ugyanis egy igazi kengurut fogtam és hazavittem. Azt hittem, a mi példányunk nagyon magányosnak érzi magát, és bizonyára örül majd a kenguru játszótársának, hiszen eddig rokonok nélkül nőtt fel. Ha már ilyen elhagyatott közöttünk – olyan idegenek között, akik semmit sem tudnak az ő fajtája erkölcseiről és szokásairól –, kell hogy egy kenguru láttára bizonyos rokoni örömet érezzen, még akkor is, ha kissé távoli ez a rokonság. Kiderült azonban, hogy alaposan melléfogtam. Mihelyt megpillantotta a kengurut, olyan félelem fogta el, mely elárulta, hogy ilyenfajta állatot még sohasem látott. Legszívesebben visszaadnám a szabadságát. Erről azonban Éva hallani sem akar. Ez a megoldás kegyetlenségnek látszik, ami egészen távol áll Évától. (Az utóbbi időben gyökeret vert bennem az a gyanú, hogy Éva jóval többet tud a rejtélyes lény eredetéről, mint amennyit nekem bevallott.)
Öt hónappal később
VASÁRNAP
Mégsem kenguru! Nem. Most már ugyanis hátsó lábain egyenest tudja magát tartani, miközben Éva ujjaiba kapaszkodik. Pár lépést botorkál, aztán ismét elesik. Valószínűleg egy medvefajta! A medvék egyébként veszedelmesek, ezt megfigyeltem, amikor elnézegettem a vadállatok küzdelmeit. Ezért most már hamarosan intézkednem kell: nem sokáig engedhetem meg az állatkánknak, hogy szájkosár nélkül szaladgáljon.
Két héttel később
CSÜTÖRTÖK
Megvizsgáltam a száját. Egyelőre még nem veszélyes, mert csak egy foga van. De annál nagyobb lármát csap, főleg éjszaka. Jobbnak láttam, hogyha kiköltözködöm. De reggelenként, reggeli után, mindig átmegyek egy kicsit, és megnézem, hogy újabb foga kijött-e már. Amikor az egész szája megtelik fogakkal, akkor legfőbb ideje lesz, hogy elküldjük. Különben túlságosan veszélyessé válhat.
Három hónappal később
PÉNTEK
Éppen most tértem vissza egy hosszú és unalmas vadászkirándulásról. Nekem nem volt szerencsém. Ellenben ez az Éva! Hihetetlen, mit ért el távollétem alatt! Anélkül hogy birtokunkat elhagyta volna, egy második példányt fogott be! Micsoda szerencséje van! Én akár száz évig is kóborolhattam volna az erdőben anélkül, hogy egy második példányra bukkanjak. Éva, amikor a részletek felől faggattam, megint elpirult, és nem felelt semmit, csak titokzatosan mosolygott.
VASÁRNAP
Összehasonlítottam az új példányt a régivel. Semmi kétség, hogy ugyanahhoz a fajtához tartoznak. Az egyiket a kettő közül szívesen kitömném, hogy gyűjteményembe sorozzam, de Éva valamilyén okból hevesen ellenzi. Ezt a tervemet tehát fel kell adnom, amit tudományos szempontból igen sajnálatosnak tartok. Borzasztó veszteség lenne, ha ez a faj kihalna, és nyoma sem maradna az utókor számára, nem igaz?
Az idősebbik teremtmény sokat szelídült az utóbbi időben. Tud már nevetni, és fecseg, mint egy papagáj. Miután több papagájunk van, kétségtelen, hogy szavait azoktól tanulta, hiszen az utánzás képessége feltűnően ki van fejlődve benne.
Arra is gondoltam, hogy ez talán egy újfajta papagáj, aztán úgy láttam, hogy ez nem lehet, bár ennél az állatnál semmi sem lepne meg. Már sok mindenre gondoltam az első naptól kezdve, amikor még halnak tartottam. Ez az új állatka éppen olyan csúnya, mint az idősebb volt eleinte. Sárgásvörös a bőre, ugyanolyan csúf kis feje van, de egyelőre nem akar rajta prém képződni. Éva Ábelnek nevezi.
Tíz évvel később
A mi fajtánk! Ezt már régebben sejtettük. Kicsiny, fejletlen alakjuk tévesztett meg sokáig.
Szinte hihetetlen. Most már megszoktuk a gondolatot. Azóta egypár kislány is beállított.
Ábel jó kisfiú, de Káinnak rossz a természete.
VASÁRNAP
Az elmúlt évek hosszú sora után be kell vallanom, hogy eleinte alaposan félreismertem Évát. Jobb vele élni a Parkon kívül, mint a Parkban őnélküle tengődni. Eleinte mindig arra gondoltam, hogy túl sokat beszél. De most mégis sajnálnám, ha ez a hang elnémulna, és soha életemben többé nem hallhatnám. Most már bizonyos hálával gondolok arra az almába harapásra, amely bennünket összehozott, és megtanított rá, hogyan kell az ő jó szívét és kedves egyéniségét megérteni.
(Itt végződik Ádám naplójának első része)
ÉVA NAPLÓJA
Első rész
VASÁRNAP
Ma már egynapos vagyok. „Tegnap” érkeztem. Legalábbis így rémlik nekem, és valójában is így kell lennie, mert ha „tegnapelőtt” is léteztem volna, én azt bizonyára nem éltem végig, különben emlékeznék rá. Ámbár az is lehet, hogy mégiscsak létezett egy „tegnapelőtt”, csak én nem vettem észre. Mindegy, a jövőben jobban fogok figyelni, és ha újabb „tegnapelőttel” találkozom, majd feljegyzem magamnak. Legjobb lesz, ha az emlékezéseimet a „mával” kezdem, különben csak összezavarom a dolgokat.
Az az érzésem, hogy ezek a feljegyzések valamikor nagyon fontosak lesznek a történetkutatók számára. Már-már afféle kísérleti alanynak képzelem magamat. Úgy is van: kísérleti alany vagyok. Ebből a szempontból senki sem jöhet számításba annyira, mint én.
Erről máris meggyőződtem. Kísérleti alany vagyok, semmi több.
Igen ám, de ha kísérleti alany vagyok, akkor csupáncsak én lennék az? Nem, ezt alig hiszem. Mindenki ebbe a csoportba tartozik, és csak kis része a nagy kísérletnek. De én vagyok. az egésznek a főhőse, mondhatnám, a középpontja. A többi csak kiegészítője. Vajon biztosítva van-e az én kivételes helyzetem? Vagy pedig örökké aggódnom kell miatta, és vigyáznom kell reá? Valószínű az utóbbi. Egy hang azt súgja nekem, hogy pozícióm ára az örökös éberség. (Fiatalságomhoz képest ezt elég jól megfogalmaztam!)
Ma már minden szebb, mint tegnap. Hogy tegnapra minden elkészülhessen, a nagy sietségben nem rendezték el véglegesen a hegyeket, egyik-másik síkság pedig még tele van szórva mindenféle törmelékkel és hulladékkal, úgyhogy elég sivár látvány volt. Hiába, ilyen nagyszerű mesterművet nem lehet csak úgy kutyafuttában elkészíteni. A mi szép és nagy világunk azonban igazi mestermű, és majdnem tökéletes, annak ellenére, hogy mindössze egy hét alatt készült. Mégis néhol túl sok a csillag, máshol meg kevés. De ezen bizonyára lehet még segíteni. Tegnap este meglazult a Hold, elkezdett csúszni, majd eltűnt a szemhatáron. Ez persze nagy kár, borzasztó veszteség, és fáj a szívem, ha rágondolok. A díszletek és dekorációk közül egyik sem fogható hozzá, olyan szép, olyan tökéletes. Jobban oda kellett volna erősíteni. Jaj, csak visszakaphatnám!
Hogyan tudhatnám meg, hogy most hol van? Akihez került, bizonyára óvakodni fog attól, hogy elárulja. Ezt egészen biztosan tudom, mert magam is azt tenném. Azt hiszem, általában elég becsületes vagyok, és az is világos előttem, hogy lényem legfőbb vonása a szép után való vágyakozás és rajongás – különösen, ha csillagokról van szó. Egy Holdat azért mégsem lehetne rám bízni! Ez már merészség volna, különösen, ha az a Hold valaki másé, aki nem tudja, hogy nálam van. Ha fényes nappal akadnék rá, akkor persze visszaadnám, mert az ember sohasem tudhatja, nem nézett-e valaki oda, amikor felemelte. De ha sötétben találnám meg, akkor kigondolnék valami ürügyet arra, hogy ellophassam. Hiába, a Holdat nagyon szeretem, olyan szép és romantikus. Öt-hat darab kellene belőle, akkor sohase mennék aludni. Mindig egy mohapadon hevernék, és a Holdakat bámulnám.
A csillagok is egészen helyesek, jó volna, ha nekem is lenne egypár belőlük, a hajamba aggatnám őket. Az ember el se hinné, milyen messzire vannak, pedig látszólag olyan közel ragyognak. Tegnap este, amikor először tűntek fel, egy rúddal le akartam szedni néhányat, a rúd azonban túl rövid volt, amin roppant csodálkoztam. Megpróbáltam göröngyökkel ledobálni őket, míg végre teljesen kimerültem. Csak egyetlenegyet találtam el – talán mert balkezes vagyok, és nem tudok jól dobni. Bármelyikre céloztam, nem tudtam eltalálni. De azért majdnem sikerült, mert negyvenszer-ötvenszer is láttam, hogy a fekete göröngy a csillagcsoport közepébe repült, és hajszál híján eltaláltam valamelyiket. Ha több a kitartás bennem, végül mégiscsak szereztem volna egy csillagot.
Elhullattam a csillagok miatt jó néhány könnyecskét, ami fiatal koromat tekintve nem is csodálatos. Amikor megnyugodtam, fogtam egy kosarat, és elindultam a világ szélének arra a pontjára, ahol a csillagok majdnem érintik a földet. Ott majd puszta kézzel is könnyen leszedhetem őket – gondoltam –, és már azért is jobb lesz úgy, mert óvatosan foghatom meg, anélkül hogy eltörném. Csakhogy sokkal messzebb volt, mint gondoltam, és ezt a tervet is fel kellett adnom. Annyira elfáradtam, hogy alig tudtam egyik lábamat a másik elé rakni. Nagyon fájtak a lábaim, mert hólyagosra jártam szegényeket.
Túl messze voltam már ahhoz, hogy hazamehessek. Sajnos az idő is hűvösre fordult. Szerencsére néhány tigrissel találkoztam, közéjük lapultam, és remekül éreztem magam kellemes melegükben. Mivel a tigrisek földieperrel táplálkoznak, a leheletük is kedvemre való volt. Eddig még nem találkoztam velük, de csíkozásukról mindjárt felismertem őket. Bárcsak volna egy tigrisbőröm, micsoda remek ruha kerülne ki belőle!
VASÁRNAP
Lassanként jobban megismerem a távolságokat. Eleinte mindennél fontosabb volt számomra, hogy ami csak tetszik, tüstént megszerezzem magamnak, elragadtatva kapkodtam minden után. Ami tetszett, gyakran túlságosan messze volt, vagy itt volt ugyan a közelben, de tüskék választottak el tőle. Hej, be keserű tapasztalatokat szereztem! Erről jut eszembe az első aforizmám, amelyet egészen magam találtam ki! „Megszúrt kísérleti alany kerüli a tüskét.” Ez elég figyelemreméltó megállapítás, különösen, ha számításba vesszük, hogy milyen fiatal vagyok. Tegnap este bizonyos távolságról követtem a másik kísérleti alanyt, hogy megállapítsam létének célját. Ezt azonban nem sikerült felderítenem. Úgy sejtem, ez egy férfi. Bár férfit még sohasem láttam, pontosan olyan volt, mint egy férfi, és ezért meglehetősen biztosra vettem, hogy férfiról van szó. Észrevettem, hogy ez a lény jobban érdekel. mint a többi kétéltű – ha ugyan ez kétéltű. Mégis annak vélem, mert csapzott haja és kék szeme van, és általában pontosan olyan, mint egy kétéltű. Alig van csípője, lefelé keskenyedik, mint a répa. Ha szétvetett lábakkal megáll, úgy legyökerezi magát, mint egy daru, ezért tartom kétéltűnek, bár az is lehetséges, hogy valami szobor.
Eleinte féltem tőle, és mindig elszaladtam, ha felém fordult, mert attól féltem, hogy rám rohan. Aztán észrevettem, hogy meg akar előlem szökni, és ez természetesen sértette a hiúságomat; órák hosszat futottam utána, mindig húsz méter távolságban, ez idegesítette és dühös lett. Végül felmászott egy fára, és én túl buta dolognak tartottam, hogy lessem, amíg lejön. Otthagytam és hazamentem.
HÉTFŐ
Ma ugyanúgy történt. Újra felkergettem a fára.
SZOMBAT
Még mindig a fára menekül. Úgy tesz, mintha ott pihenne. Persze ez csak kifogás. Hiszen nem a szombatot, hanem a vasárnapot rendelték pihenőnapnak. Úgy látom, az a legkomolyabb szenvedélye ennek a teremtménynek, hogy jól kipihenje magát. Én belefáradnék, ha folyton csak pihennem kellene. Már az is kifáraszt, hogy itt kell ülnöm és a fát figyelnem. Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy tulajdonképpen minek van itt. Még sohasem láttam, hogy bármit is csinált volna. Tegnap este visszahozták a Holdat! Olyan boldog voltam!
Ez már aztán igazán becsületes dolog. Sőt túlságosan becsületesnek tartom! Nemsokára ugyan ismét eltűnt, de már nem aggódom érte. Ha ilyenek a szomszédok, nem kell aggódnom, újra visszahozzák.
Szerettem volna hálámat valamilyen figyelmességgel kimutatni, például egypár csillagot küldhettem volna nekik, itt ugyanis a kelleténél több van belőlük – vagyis több, mint amennyire nekem szükségem van. Észrevettem ugyanis, hogy a kétéltű nem sokat törődik a csillagokkal – fütyül rájuk!
Közönséges az ízlése, és csöppet sem szeretetreméltó. Tegnap alkonyatkor óvatosan lekecmergett a fáról, és olyan pöttyös halakat akart fogni, amilyenek a Tóban játszadoznak. Göröngyökkel kellett megdobálnom, hogy békében hagyja őket, erre dühösen visszamászott a fára. Azt hiszi talán, azért van a világon, hogy más teremtményeket fogdosson? Vagy egyáltalán nincs szíve? Nem érez semmi részvétet a kisebb lények iránt? Lehetséges, hogy ilyen alávaló? Hogy csak kegyetlenségre van teremtve? Elképzelhető. Káromkodott, amikor egy göröngy a fejét érte. Rettentően megörültem neki! Ez volt ugyanis az első eset, hogy olyan szavakat hallottam, amelyeket nem én ejtettem ki. Bár a szavait nem értettem meg, arckifejezése elég értelmesnek tűnt fel. Érdeklődésem újra felébredt iránta, amióta rájöttem, hogy tud beszélni, mert beszélgetni – azt nagyon szeretek. Egész nap beszélek, még éjjel is álmomban, és amit én mondok, az mindig érdekes. Ha lenne valakim, akivel beszélgethetnék, akkor kétszer olyan érdekes tudnék lenni, és – ha éppen kívánná – kétszer annyit beszélnék.
Ha a kétéltű férfi, akkor nem lehet nőnemű. Ez már nyelvtanilag sem lehetséges. Ennélfogva jogosan feltételezhetem, hogy Ő hímnemű. Jól van, ezentúl férfinak nevezem, és annak is tekintem, legalábbis addig, amíg be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Ez helyesebb, mint ha mindig bizonytalanságban élnék.
KÖVETKEZŐ VASÁRNAP
Egész héten át követtem, hogy végre ismeretséget köthessek vele. Nekem kell beszélnem, mert Ő nagyon félénk és tartózkodó, ami egyébként nem zavar engem. Úgy látom, tetszik neki, hogy én itt vagyok. Gyakran emlegettem neki ezt a szót: „mi”, mert szemmel láthatóan hízeleg neki, hogy őt is belefoglalom.
SZERDA
Már nagyszerűen megértjük egymást, és napról napra jobban összemelegszünk. Jó jel, hogy már nem igyekszik elkerülni engem. Úgy látom, mintha örülne a jelenlétemnek. Ez engem is boldoggá tesz. Igyekszem hasznossá tenni magamat, hogy fokozzam az elismerését. Egypár nap óta az állatok és tárgyak elnevezésének a munkáját teljeseri levettem a válláról. Szemmel láthatóan nagyon hálás ezért, mert a szellemi munka nem erős oldala, s így most könnyítek a terhein. Nem tud valami okos elnevezést kigondolni, még a legjobb akarattal sem, de azért nem éreztetem vele, hogy ezt a gyengeségét észrevettem. Amint megjelenik egy új teremtmény, azonnal elnevezem, nehogy kínos helyzetbe hozzam. Ezzel már sok baklövéstől megóvtam.
Az én fantáziám nem olyan szegényes. Abban a pillanatban, amikor először meglátok egy állatot, már tudom, hogy mi lesz a neve. Nincs rá szükségem, hogy sokáig gondolkozzam. Mintha sugallatra tenném, már kiáltom is a megfelelő nevet, és valóban ezt csak sugallatnak lehet nevezni, mert egy másodperccel előbb még eszem ágában sem volt arra a névre gondolni. Egy állat alakja és viselkedése, úgy látszik, elég nekem ahhoz, hogy már tudjam, mi legyen a neve.
Amikor például felbukkant a Dodó, Ő azt gondolta, hogy Drontó lesz a neve – a szemében láttam, hogy ezt gondolta. Rögtön tudtam, hogy rossz név, de én kíméletes vagyok. A legnagyobb tapintatossággal jártam el, nehogy megsebezzem a büszkeségét. Egészen természetes hangon, mintha kellemes meglepetés érne, és örömömben ujjonganék, nem pedig Őt akarnám oktatni, felkiáltottam: „No de ilyet! Ott jön a Dodó!”
Aztán elmagyaráztam neki – persze akkor sem oktató formában –, honnan is tudtam, hogy az egy Dodó. Egy kissé sértődöttnek látszott, hogy én már ismertem ezt az állatot, Ő pedig még nem ismerte, mégis nyíltan csodált engem. Ez nekem persze nagy örömet szerzett, és még elalvás előtt is boldogan gondoltam rá. Lám, milyen kevés kell ahhoz, hogy bennünket boldoggá tegyenek, különösen akkor, ha tudjuk, hogy rászolgáltunk.
CSÜTÖRTÖK
Az első bánatom! Tegnap elkerült engem. Úgy látszik, nem akar velem beszélni. Először el sem akartam hinni, és csak valami félreértésre gondoltam, mert én nagyon szívesen vagyok együtt vele, és szeretem, ha beszél. Miért haragszik rám, mikor én semmit sem vétettem ellene? Végre megértettem, hogy ez valóban így van, és elhúzódtam. Leültem az erdőben egy magányos helyen – éppen ott, ahol először pillantottam meg Őt azon a reggelen. Akkor még nem tudtam, hogy Ő kicsoda, és ügyet sem vetettem rá. Most nagyon búsultam, mert minden – még a legcsekélyebb dolog is – rá emlékeztetett, és ettől igen nehéz lett a szívem. Azt sem tudtam, tulajdonképpen mi ez, hiszen egészen új érzés volt számomra. Ehhez hasonlót még sohasem éreztem, ezért volt olyan rejtélyes, hogy nem tudtam megérteni. Amikor besötétedett, nem bírtam elviselni a magányt, és az új kalibához mentem, amit magának épített, és megkérdeztem, mit vétettem ellene, és miképpen tehetném jóvá, hogy ne haragudjon többé rám. De Ő kikergetett az esőbe. Ez az én első nagy bánatom.
VASÁRNAP
Újra rendbe jött minden, és én megint boldog vagyok! Bizony, keserves napokat éltem át. Az éjszakákról nem is akarok beszélni. Nem szívesen emlékszem vissza erre, és hacsak lehet, még a gondolatát is elkerülöm. Megpróbáltam leütni egypár almát az ő részére, de akárhogy fáradoztam is, nem sikerült – nem tudok jól dobni. Miután láttam, hogy hiábavaló, abbahagytam. De azt hiszem, a puszta jó szándék is örömet szerzett neki. Ezek tiltott gyümölcsök, és azt mondta, hogy csak kellemetlenségem lehet belőle. De azt se bánom, ha neki örömet szerezhetek vele. Akkor még a szenvedést is szívesen elviselem. Arra is kíváncsi vagyok, miféle következményei lehetnek a dolognak?
HÉTFŐ
Ma reggel megmondtam neki, engem hogy hívnak. Reméltem, hogy ez érdekelni fogja, de egészen hidegen hagyta. Nem furcsa? Ha velem bizalmasan közölné a nevét, számomra egyáltalában nem volna közömbös. Sőt ellenkezőleg, úgy érezném, hogy nevének a csengése a legszebb zene a füleimnek. Sajnos igen keveset beszél. Alighanem azért, mert nem elég értelmes, és szenved miatta, sőt szeretné eltitkolni. Pedig az értelem nem sokat jelent, az érzések a döntőek. Csak meg tudnám neki magyarázni, milyen gazdag az az ember, akinek a szíve jósággal és szeretettel van tele.
KEDD
Bár nagyon keveset beszél, a szókincse mégis igen nagy. Ma reggel különösen találó szót használt. Nyilván észrevette, hogy milyen ügyes kifejezés, mert később még kétszer is használta, mintha megszokott szavajárása volna. Engem ugyan nem tudott megtéveszteni, de mindenesetre bebizonyította, hogy megvan benne az értelem szikrája. Ha ápolnánk ezt a szikrát, bizonyosan kifejlődne. Csak tudnám, honnan vette azt a szót? Nem emlékszem rá, hogy valaha is használtam volna.
A nevem csakugyan egyáltalán nem érdekli. Igyekeztem eltitkolni csalódásomat, de attól tartok, nem sikerült teljesen. Elmentem hát, leültem a mohapadra, és belógattam a lábam a vízbe. Mindig ide jövök, ha társaság után vágyakozom, egy lény után, akit nézhetek, és akivel beszélgethetek. A Tó felszínén bűbájos fehér alak tükröződik – tudom, hogy ez csak egy kép, de mégis ott van, és ez is jobb, mint a teljes egyedüllét. Ha beszélek, ő is beszél, ha búsulok, ő is szomorú. Megvigasztal, hogy velem érez.
Sohasem fogom elfelejteni azt a szomorúságot, amely elfogott, amikor a kép első ízben eltűnt. Soha-soha nem felejtem el. A szívem nehéz volt, mint az ólom. Hangosan zokogtam: „Ő volt a mindenem, és most eltűnt! – Elkeseredésemben azt kívántam, bárcsak megszakadna a szívem. – Nélküle az élet elviselhetetlen.” Arcomat a kezembe temettem, és nem találtam vigaszt bánatomra.
Amikor egy kis idő múlva felpillantottam, megint ott volt a tükörképem, fehéren, fényesen, szépen – olyan szépen, hogy a karjai közé vetettem magam.
Ilyen tökéletes boldogságot még soha életemben nem éreztem. Elragadtatás volt, eksztázis, azóta már nem kételkedem benne. Sokszor távol marad, néha csak egy órára, máskor egy egész napra, de én csak várok rá, és nem kételkedem többé benne. Azt mondogatom magamban, talán dolga van valahol, vagy más helyeken kóborol, de egész biztosan el fog jönni.
És mindig így is volt: ha eltűnt, idővel újra megjelent. Csak éjjel nem jön soha, amikor sötét van, mert félénk jelenség. De ha süt a hold, ismét itt van. Én nem félek a sötétben, de ő fél, bár idősebb, mint én. Csak utána születtem. Gyakran felkeresem. Ő az én vigaszom és menedékem, ha az élet nehézzé válik számomra, és sajnos ez gyakran megesik.
SZERDA
Az egész délelőttöt a területünk szépítésével töltöttem. Először is nagytakarítást rendeztem. Valójában szándékosan kerültem Őt, mert reméltem, hogy majd elhagyottnak érzi magát, és eljön hozzám. De nem jött. Délfelé abbahagytam a munkát. Hogy kikapcsolódjak, méhekkel és lepkékkel bolondoztam, örültem a virágoknak, az ég ajándékainak, amelyek befogadják és visszaragyogják Isten mosolyát. Letéptem sok virágot, csokrokat és füzéreket kötöttem belőlük, és evés helyett – ma almadiétát tartok – feldíszítettem magamat. Ő azonban nem jött.
Eh, nem kár érte. Úgysem ad semmit a virágokra. Csak zöldségnek nevezi, a különböző fajtákat sem ismeri – és még büszke arra, hogy így gondolkozik.
Fütyül rám, a virágokra, a gyönyörű színekben úszó esti égboltra. Fütyül mindenre. Mindig csak kunyhókat akar építeni, ahová elbújhat a jóságos, tiszta eső elől. Megkopogtatja a tököt, megvizsgálja a szőlőfürtöket, megtapogatja a fákat és gyümölcsöket. Mindent csak azért, hogy lássa, mennyire szolgálhatják az ő jólétét és vagyonát...
CSÜTÖRTÖK
Ma véletlenül felfedeztem, hogy száraz fák dörzsölésével tüzet lehet gyújtani. Először feltaláltam, aztán elneveztem, mindkettőre igen büszke vagyok. Tulajdonképpen egy darab fából – nagyon tetszett nekem – fésűt akartam készíteni, azért dörzsöltem olyan sokáig egy másik fához, hogy szép sima legyen. Ki tudná leírni ijedségemet, amikor átlátszó kék füstfátyol szállt fel, és különös szaggal telt meg a levegő! Mindent eldobtam és elszaladtam. Azt hittem, hogy egy szellem, és nagyon megijedtem. Amikor körülnéztem, észrevettem, hogy senki sem üldöz. Elfulladó lélegzettel támaszkodtam egy sziklának, pihentem egy kicsit, és vártam, hogy tagjaim reszketése elmúljon. Akkor óvatosan visszakúsztam, felkészülve arra, hogy a legcsekélyebb gyanúra újra megugorjak. Amikor már majdnem ott voltam, óvatosan félrehajtottam egy rózsabokor ágát – igéző látvány lehettem, kár, hogy Ő nem látott! A szellem már nem volt ott, tehát közelebb léptem, és felfedeztem a fán az eltűnt szellem szürkés-vöröses nyomát. Hogy kitapintsam, rátettem az ujjamat. „Juj!” – kiáltottam fel és visszakaptam. Szúró fájdalmat éreztem. Ujjamat a szájamba dugva, ugrálni kezdtem. Sokáig ugráltam így, és csak annak örültem, hogy Ő most nem lát ebben a kínos helyzetben. Fájt az ujjam, de csakhamar megfeledkeztem balesetemről, mert felébredt bennem a kíváncsiság, és nekiláttam, hogy a dolgot közelebbről megvizsgáljam. Mi lehet ez a szürkésvörös valami? Egyszerre a neve is eszembe jutott: a Tűz!
Valamit létrehoztam, ami az előbb még nem volt. A föld megszámlálhatatlan kincseihez én is hozzáadtam valamit. Amikor ez világossá vált előttem, egyszerre büszke lettem a felfedezésemre, és rögtön Őhozzá akartam rohanni, hogy elmeséljem Neki a dolgot, és elismerésben részesüljek. De meggondoltam magam, és feladtam az egészet. Nem fog vele törődni, rá se hederít! Csak azt fogja kérdezgetni, mire használható ez, és akkor mit is feleljek? Ha semmire sem jó, még akkor is szép, és nekem ez is elég.
Sóhajtottam egyet, és nem kerestem fel Őt. Felfedezésem valóban hasznavehetetlen, nem lehet vele kunyhót építeni, gyümölcsfákat nemesíteni, sem tököt trágyázni. Haszontalan, buta, bolondos játék. Csak megvetne érte, és gúnyos megjegyzéseket tenne rá.
Újra munkához láttam. Amikor már egy jó nagy halom tüzes port készítettem, beleráztam egy csomó száraz avarba. Így akartam hazavinni, hogy megőrizzem magamnak. A szél belefújt. Erre az a valami dühösen felemelkedett, és felém nyalt. Én eldobtam és elszaladtam. Amikor visszanéztem, az a finom kékes szellem megint ott volt, felágaskodott, szétterült, és mint egy felhő, úgy gomolygott. Rögtön tudtam a nevét is – füst –, pedig esküszöm, még a hírét sem hallottam soha. Csakhamar sárgán és pirosan világító fáklyák lövelltek ki a füstből, és abban a pillanatban már el is neveztem őket „lángok”-nak, és teljesen igazam is volt, pedig ezek voltak az első lángok, amiket életemben valaha is láttam. Nekiestek a fáknak, felszaladtak a magasba, és csodásan szikráztak, ragyogtak, világítottak az egyre növekedő füstfelhőben! Tapsolnom kellett elragadtatásomban, nevetnem és táncolnom kellett, olyan új, csodás és remek volt az egész.
Rohanva jött Ő, megállt, csak bámult, és hosszú ideig nem tudott szólni. Akkor megkérdezte: vajon mi lehet ez?
Miért is tette fel a kérdést ilyen egyenesen! Most már természetesen felelnem kellett. Meg is tettem. „Ez a Tűz” – mondtam. Talán az én hibám, hogy neki bosszankodnia kellett, mert én megint tudtam valamit, amit Ő nem tudott? Pedig nem akartam ingerelni, igazán távol állt tőlem. Egy idő múlva megkérdezte:
– Hogyan került ez ide?
Megint egy leplezetlen kérdés, amelyre őszinte választ kellett adnom:
– Én csináltam.
A tűz közben továbbvándorolt. Ő odament a széléhez, a leégett területen megnézte a földet, aztán megkérdezte:
– Mi ez?
– Üszök – feleltem.
Egy darabot a kezébe vett, mintha közelebbről meg akarná vizsgálni, de közben meggondolta és eldobta. Aztán elment. Úgy látszik, semmi nem érdekli.
Én viszont szenvedélyes érdeklődéssel figyelem a tüzet. Először jött a finom szürkésvörös por, aztán a tűz. Most az üszök. Aztán a parázs, persze rögtön felismertem.
Szerencsére megtaláltam egypárat az almáim közül. Előkapartam a parázs alól, és örültem neki, mert fiatal vagyok, és bámulatos az étvágyam. Amikor kezembe vettem, nagy csalódás ért, mert az almák felrepedeztek, és látszólag megromlottak. De csak látszólag, mert valójában így sokkal jobban ízlett, mint az előbb. Valami isteni dolog ez a tűz! Most már meggyőződtem róla, hogy egy szép napon kiderül, milyen hasznos felfedezés ez.
PÉNTEK
Hétfőn este szürkületkor megláttam Őt, de csak egy pillanatra. Reméltem, hogy majd megdicsér, mert a birtokunkat kitakarítottam és feldíszítettem. Mindezt a legjobb szándékkal tettem, és egész nap keményen dolgoztam. De Ő ezzel sem volt megelégedve, gyorsan megfordult, és magamra hagyott. Még valami miatt bosszankodott. Ismét le akartam beszélni, hogy csapdákat állítson. A tűz révén ugyanis egy új érzést ismertem meg, és ez világosan különbözik a szerelemtől, az aggodalomtól és más érzésektől, amelyeket eddig felfedeztem. Most ismertem meg a félelmet! A félelem valami borzasztó! Kívánom, bárcsak ne fedeztem volna fel, mert azóta szorongások kínoznak, nem vagyok többé szüntelenül boldog, gyakran reszketnem kell, és majdnem összeesek. Mégsem sikerült Ádámot eltéríteni a szándékától.
Ő még nem ismeri a félelmet.
(Itt végződik Éva naplónak első része)
ÁDÁM NAPLÓJA
Második rész
SZOMBAT
Talán örökösen szem előtt tartsam, milyen fiatal – valóságos gyermek? Ezért talán elnézőbb legyek vele szemben? Igazán túlbuzgó. Csupa érdeklődés, igyekezet és vállalkozó kedv. Számára a világ nem egyéb, mint merő csoda, titok, öröm és rejtély. Ha egy új virágot talál, majd kibújik a bőréből, simogatja, becézgeti, és a legszebb neveket adja neki. Bolondja a színeknek. Itt vannak a barna sziklák, a sárga homok, a szürke moha, a zöld lomb és a kék ég. Mindehhez hozzájárul még a gyöngyházszínű alkonyat, a lilás hegyek árnyéka, az aranyos felhőszigetek, amelyek napnyugtakor bíbortengerben úsznak, a sápadt Hold, amint bárányfelhők csipkéi között vitorlázik, csillagok, amelyek drágakövek módjára szikráznak a nagy világmindenségben. Persze ahogy én látom, az egésznek a legcsekélyebb gyakorlati értéke sincs, de Ő egyszerűen elveszti a fejét csak azért, mert szép színesek és impozánsak. Miért nem tud megnyugodni és néhány percig csendben maradni? Olyan kellemes, békés jelenség lenne. Akkor talán örömet szerezne, ha láthatnám, igen, akkor örülnék neki. Mert lassanként ráeszmélek, hogy feltűnően jóképű teremtés, karcsú, kecses, nyúlánk, mégis telt és izmos. Mondhatom, roppant kívánatos. Amikor egy nap a sziklán állt, fehéren, mint a márvány – a nap jól megvilágította, és egyik kezével beárnyékolta a szemét, mert egy madár után nézett – igen, akkor vettem észre, milyen szép!
HÉTFŐ DÉLBEN
Az nem lehet, hogy ezen a planétán Őt valami ne érdekelje. Engem egyes állatok teljesen hidegen hagynak, nála ez kizárt dolog. Annyira gyenge az ítélőképessége, hogy egyáltalán nem tud különbséget tenni. Minden állatnak egyformán örül, mindegyiket kedveli, és minden új állatot szeretettel üdvözöl. Amikor a hatalmas brontoszaurusz a kertünket taposta, úgy tekintett rá, mint egy remek új szerzeményre; nekem úgy rémlett, hogy ez valóságos sorscsapás, ő meg csak nevetett. Íme, ez tipikus példája annak, hogy nézeteink mennyire különböznek. A szörnyeteget meg akarta szelídíteni. Én át akartam engedni neki a földünket, mindent ott akartam hagyni. Ő meg azt reméli, hogy szép szóval meg tudja szelídíteni, és azután aranyos játékszerünk lenne. Mondtam neki, hogy egy hét méter magas és huszonnyolc méter hosszú állat nem éppen ölebnek való, és küllemben sem illik a kertünkbe, mert a legjobb szándék mellett is előfordulhat, hogy egy szép nap ráül a kunyhónkra, és szétlapítja anélkül, hogy valami álnokságot forgatna a fejében. Csak bele kell nézni a szemébe, láthatjuk, hogy bizony néha szórakozott. De hiába. Ő a fejébe vette, hogy a szörnyeteget átneveli háziállatnak, és erről nem is tudom lebeszélni. Egy tejgazdaság alapítását tervezi, abban akarja a brontoszauruszt hasznosítani. Azt kívánja tőlem, hogy én fejjem meg.
De én nem mentem bele. Igazán merészség volna, és még létránk sincs hozzá.
Akkor megint újabb ötlete támadt, és meg akarta nyergelni, hogy a környéket jobban megismerhesse. Az állat húszméteres farka éppen a földön hevert, mint egy kidőlt fa, egész hozzáférhetően. Felfelé kezdett kapaszkodni rajta, de itt elszámította magát, mert amikor a meredekebb részhez érkezett, nem volt már támasztéka, és lecsúszott; talán pórul is járt volna, ha nem állok mellette. Ez talán meggyőzte? A legkevésbé sem. Nem győzi meg semmi, csak a tények. Ki nem próbált elméletek nem hatnak rá, tudni sem akar róluk. El kell ismernem, hogy a felfogása egészséges, igen, én belátom, sőt meg is tudna győzni, csak hosszabb időt kellene töltenem vele együtt, hogy felfogását jobban elsajátíthassam.
Végül még egy különös ötlete támadt: azt eszelte ki, hogy a kolosszust meg kell szelídíteni, és ha már barátságos érzelmeket tanúsít irántunk, akkor beállíthatjuk a folyóba, és hídnak lehetne használni. Sajnos kiderült, hogy Ő a szelídítést eltúlozta. Amikor ötletét meg akarta valósítani, a kísérlet túlságosan jól sikerült. Amikor már letelepítette a szörnyeteget a folyóba, és a partra mászott, hogy a hátán átsétáljon, akkor a híd utána cammogott, mint egy óriási árnyék. Éppen úgy, mint a többi állat, mert mindegyik ezt teszi. Mindegyik!
És én úgy érzem, engem nagyon elhanyagolnak!
(Itt végződik Ádám naplójának második része)
ÉVA NAPLÓJA
Második rész
PÉNTEK
Kedd, szerda, csütörtök és ma – már négy napja, hogy nem is láttam. Elég hosszú idő ez, ha az ember egyedül van. De azért mégis jobb egyedül, mint unt kölöncnek lenni egy másik ember nyakán. Én nem tudok meglenni társaság nélkül. Ez számomra feltétlen életszükséglet. Valószínűleg ezért is teremtettek, azt kell hinnem, hiszen szüntelenül társaság után vágyakozom. Ezért is barátkoztam össze az állatokkal. Az állatok csodálatos lények, szebbnél szebb jellemvonásokat fedezek fel bennük, és még a modoruk is kitűnő. Sohasem bosszúsak, sohasem éreztetik velem, hogy terhükre vagyok. Mosolyognak, csóválják a farkukat (ha van), és mindig hajlandóak egy kis vidám csevegésre vagy kirándulásra vagy bármire, amit indítványozok. Úgy látom, igazi gentlemanek. Az utóbbi napokban nagyon jól mulattam velük, néha még a magányomról is megfeledkeztem. Magány, egyedüllét – hahaha! –, erről valójában nem is lehet beszélni. Mindig egész csorda vesz körül, sokszor az egész legelő tele van velük, és meg sem lehet őket számolni. Ha köztük van az ember, és felhág egy sziklatömbre, hogy jobban szemügyre vehesse őket, akkor egyebet sem láthat, csak prémes, pöttyös, csíkos nyüzsgést és hullámzást – aki nem ismeri közelebbről, még tengernek is vélhetné. És hátravannak még a madárcsapatok, amelyek csattogó szárnyaikkal valóságos vihart kavarnak. És ha a nap rásüt erre a tollas világra, akkor az egész csapat a szivárvány színeiben ragyog.
Nagy kirándulásokat tettünk, és jó darabot láttam a világból. Úgy hiszem, majdnem az egészet. Tehát én vagyok az első és egyetlen turista.
Igazán lenyűgöző látvány lehetett, amikor útnak indultunk. A képet semmihez sem lehet hasonlítani. Hogy az út kényelmesebb legyen, többnyire tigrisen vagy leopárdon lovagolok. A szőrük selymes, és a hátuk jól illik alám. Magam is nagyon szépnek találom. Hosszabb utakra jobban szeretem az elefántot, a tágasabb kilátás miatt. Ormányával emel a hátára, de leszállni már segítség nélkül is tudok. Ha elhatározzuk, hogy tanyát verünk valahol, letérdel, és én egyszerűen lecsúszok a hátáról...
SZERDA
Az állatok és a madarak egymáshoz is nagyon barátságosak. Mindegyik tud beszélni, és szólnak is hozzám, csak az a kár, hogy valami idegen nyelven beszélnek, és én egy szót sem értek belőle. De ha én beszélek, ők remekül megértik, főleg a kutya meg az elefánt. Ez megszégyenítő rám, hiszen azt bizonyítja, hogy sok tekintetben túltesznek rajtam. Ez kissé lehangol, mert én akarok a legokosabb lenni valamennyi kísérleti alany közül.
CSÜTÖRTÖK
Sok ismeretet elsajátítottam már, és bátran elmondhatom, hogy a műveltségem most már tökéletes. Eleinte természetesen nem így volt. Kezdetben roppant tudatlan voltam. Hányszor bosszankodtam, hogy nem tudom meglesni a vizet, amint folyásával ellenkező irányban hazafelé igyekszik. Most már nem törődöm vele, mert most már értem. Rengeteg kísérlet kellett hozzá, amíg sikerült megállapítanom, hogy a folyó csak sötétben folyik visszafelé. Ezt abból állapítottam meg, hogy a Tó sohasem ürül ki, ami egészen természetes, hiszen éjszaka a folyó visszafolyik, és újra feltölti. Mindig az a legbiztosabb, ha az ember kísérletekkel bizonyítja be sejtelmeit; akkor már nem sejti, hanem tudja az ember. Feltevésekkel és gyanításokkal sohasem juthatunk pozitív eredményre. Van persze olyan dolog is, ami egyáltalán fel sem deríthető, de az ilyesmi feltevésekkel és találgatásokkal még kevésbé oldható meg. Türelemmel és további kísérletek segítségével megállapíthatjuk, hogy olyan dologgal állunk szemben, ami örök titok marad. Hát nem csodálatos, nem nagyszerű? Éppen ez teszi a világot érdekessé. Ha már egyetlen felderíteni való rejtély sem maradna, bizony minden nagyon unalmas volna. Maga a vágy, hogy felfedezzünk valamit – még akkor is, ha nem sikerül –, éppen olyan érdekes, vagy talán érdekesebb, mint a feladatot eredményesen megoldani. Itt van például a víz rejtélye; sokáig érdekelt, amíg nyomában voltam, de amikor megtaláltam, vége volt a szenzációs érzésnek, és ez úgy lehangolt, mintha elvesztettem volna valamit. Számos kísérlet árán sikerült megállapítanom, hogy a fa úszik... akárcsak a száraz falevél, a toll és még sok más tárgy. A kísérleti tárgyak nagy mennyisége juttatott arra a következtetésre, hogy bizonyára a sziklatömb is úszik. De itt már be kellett érnem a feltételezéssel, mert egyelőre nem látom a módját, hogyan lehetne ezt a feltevést kísérlettel bebizonyítani.
Helyesebben szólva, eddig még nem találtam meg a módját, de előbb vagy utóbb bizonyára meg fogom találni, és akkor ennek a szenzációs érzésnek is vége, ami nagyon elszomorít. Ha ugyanis idővel mindent felfedezek, akkor nem marad számomra több szenzáció, pedig olyan nagyon szeretem. Nemrég egy este alig tudtam elaludni.
SZOMBAT
Eleinte hiába törtem a fejem, sehogy sem tudtam megállapítani, tulajdonképpen mi végett teremtettek. Most már úgy hiszem, tudom: azért teremtettek, hogy ennek a gyönyörű világnak felfedezzem a titkait, hogy boldog legyek, és hogy mindezt megköszönjem az összes javak alkotójának, aki ezeket kigondolta. Feltételezem, hogy van még sok felfedeznivaló, legalábbis remélem. S ha nem hamarkodom el a dolgot, hanem szépen beosztom a munkámat, ezek a felfedezések még hetekig is eltarthatnak. Ha az ember feldob egy tollat a levegőbe, az elvitorlázik és eltűnik a szemünk elől. De ha egy göröngyöt dobunk fel, annak eszébe sem jut elvitorlázni és eltűnni, hanem visszaesik a földre. Sokszor megismételtem ezt a kísérletet, és az eredmény mindig ugyanaz maradt. Szeretném tudni: miért? Bizonyos vagyok benne, hogy valójában le sem esik, csak úgy látszik. És miért látszik úgy? Valószínűleg optikai csalódás. Úgy vélem, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak optikai csalódásnak kell lennie, de melyik az a kettő közül? Talán a toll vitorlázása, de lehet, hogy a göröngy esése. Nem tudom bebizonyítani. Csak egyet állíthatok biztosan, hogy a kettő közül valamelyik csalás, és mindenki válassza ki magának, hogy melyiket tartja annak. Figyelmes vizsgálattal megállapítottam, hogy a csillagok nem állandóak. Elolvadnak. Saját szememmel láttam, hogy éppen a legszebbek közül egyik-másik elolvadt, és lefutott az égről. Ám ha az egyik elolvadt, akkor ez bármelyikkel megtörténhet. Ha viszont mindegyik olvadékony, akkor egyszer megeshet, hogy valamennyi elolvad egyszerre; ugyanazon az éjszakán. Ez a szerencsétlenség – érzem – be fog következni. Ezért minden éjjel virrasztani szeretnék, hogy nézzem és őrizzem, amíg csak ébren tudok maradni. Így legalább emlékezetembe vésem a ragyogó égi mezőt. Ha majd egyszer eltűnnek, akkor legalább gondolatban vissza tudom képzelni az égre a pompás csillagok miriádjait, újra felragyogtatom és könnyeim káprázatában duplán látom őket.
(Itt végződik Éva naplójának második része)
A BŰNBEESÉS UTÁN
VASÁRNAP
Ha visszagondolok rá, úgy tűnik fel a Park, mint egy álom. Nagyon szép volt, leírhatatlanul szép, varázslatos. És most vége. Nem láthatom többé soha. A Park elveszett ugyan, mégis elégedett vagyok, mert így találtam meg Őt. Szeret engem, amennyire ért hozzá, és én szenvedélyes szívem egész tüzével szeretem Őt. Azt hiszem, ezt fiatalságom és nemem teljesen érthetővé teszi. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is szeretem, akkor veszem észre, hogy nem tudom, és valójában nem is akarom tudni. Ebből következik, hogy a szeretetnek ez a fajtája nem az ésszerű meggondolás eredménye, mint az a szeretet, amit a többi állat és kétéltű iránt érzek. Azt hiszem, a dolog a következőképpen áll: egyik-másik madarat a csicsergéséért kedvelem, de Ádámot nem az énekéért szeretem. Nem, nem! Minél többet énekel, annál nehezebben tudom megszokni. Mégis gyakran kérem, hogy énekeljen, mert meg akarom tanulni, hogy mindent szeressek, ami Őt érdekli. Biztos vagyok benne, hogy meg is fogom tanulni, mert eleinte nem bírtam elviselni az énekét, most pedig már kibírom valahogy. Bár olyan hangja van, hogy a tej is megsavanyodik tőle, de nem baj! Meg lehet szokni a savanyú tejet is.
Talán az intelligenciája? Azért szeretem? Nem, nem. Ámbár nem lehet neheztelni rá, hogy az intelligenciája csak olyan, amilyen, mert hiszen nem tehet róla. Isten teremtette ilyennek. De különben is, gondolkodása mélyén bizonyos bölcsesség lappang. Idővel majd kifejlődik, bár nem hiszem, hogy az ilyesmi gyorsan mehetne végbe. Különben sem sürgős. Nekem jó úgy is, ahogy van. Nem a jó modoráért, finom tapintatosságáért szeretem. Ezen a téren is messze van a tökéletestől, de nekem így is megfelel, és el kell ismernem, hogy bizonyos fejlődést, előrehaladást mutat. Nem is a szorgalmáért szeretem. Úgy érzem, hogy ebben a tekintetben szándékosan visszatartja magát, csak azt nem értem, hogy miért. Ezt titokban tartja előttem, és ez az egyetlen bánatom. Minden más dologban kíméletlenül őszinte. Biztos vagyok benne, hogy eltekintve ettől az egy dologtól, semmit sem titkol előttem. Elszomorít, hogy titka van, ez sokszor álmomban is kísért, de gondolni sem akarok rá. Nem is a műveltsége miatt szeretem. Nem, nem! Ő ugyanis autodidakta, és így tudása elég figyelemreméltó, bár hemzseg a tévedésektől. Nem is a lovagias lényét szeretem. Ó, nem! Rosszat gondolt rólam, de azért sem szidom. Gondolom, ez a nemével jár, a tulajdonságai közé tartozik, amiért nem lehet felelőssé tenni. Persze erről nem szóltam neki, inkább a nyelvemet harapnám le. Ez viszont női tulajdonság, és nem is büszkélkedem vele, mert nem én alkottam magamat.
Miért szeretem hát? Úgy látom, csak azért, mert férfi. Azért szeretem, mert alapjában jó! De máskülönben is szeretném. Ha szidna és megverne, akkor is szeretném. Valószínűleg ez is női tulajdonság bennem. Erős és jóképű – no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék.
Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá.
És azért van az, amit már az előbb is említettem: a szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
Ez az én felfogásom. De én csak egy asszony vagyok, méghozzá az első asszony, aki ezeket a kérdéseket vizsgálni kezdte. Kiderülhet, hogy tapasztalatlanságomban és tudatlanságomban tévedtem.
Negyven évvel később
VASÁRNAP
Félve írok le egy gondolatot, amely az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat. Leányaim – ha egyszer kezükbe kerül ez a napló – gondolatomat nagyon szentimentálisnak fogják tartani. Remélem, hogy Ádámmal együtt halok meg. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen forrón, ilyen sóvárogva kívántam volna valamit. A gondolat, hogy Ádám előttem hal meg, elviselhetetlen számomra. Ha nem lehetséges, hogy együtt vegyünk búcsút az élettől, akkor Isten először engem szólítson el. Mert Ádám erős, és én gyenge vagyok. Neki nincs az én erőmre olyan nagy szüksége, mint nekem az övére... Különös, hogy ezekben a sorokban felismerem a szentimentális gondolatokat és égő esküket, amelyek olyanok, mint szerelmünk első napjaiban voltak. Úgy látszik, hogy a szerelem lényege keveset változik, és nem csodálkoznék, ha a lányaim éppen ilyen változatlanul élnék át, és a többi asszony is, akik utánuk következnek...
Ádám ezt írta Éva sírjára:
AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!
A fordítás az alábbi művek alapján készült:
Mark Twain: Extracts from Adam’s Diary, Eve’s Diary
Fordította Thaly Tibor
Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1987
ISBN 963 11 5098 4
Mark Twain: Extracts from Adam’s Diary, Eve’s Diary
Fordította Thaly Tibor
Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1987
ISBN 963 11 5098 4
A. John C. Maxwell: Kapcsolatok 101
Amit mindenkinek tudnia kell…
Előszó
Senki sem vállalkozik egyedül az utazásra. Szüntelenül másokra támaszkodunk kézzelfoghatóan, vagy másképp, hogy végcélunk felé segítsenek minket. Mások támogatása nélkül nem arathatunk sikert, a pozitív kapcsolatok kialakítása azonban kihívást jelenthet. Az ilyen kapcsolatok kiépítése kockázattal jár, ám dr. Maxwell bebizonyítja, hogy a jutalom jócskán felülmúlja a kockázatot. Az emberi viszonyok e rövid tanfolyama értékes készségekkel fog felvértezni másokhoz fűződő kapcsolataid kialakításában a siker felé vezető utadon.
I.A kapcsolatok természete
John C. Maxwell a Kapcsolatok 101 – ben azt összegezte, amit az emberi kapcsolatokról mindenkinek tudnia kell(ene.)
Jóformán minden, amit csinálunk, a csapatmunkán múlik. Nem számít, hogy valaki vezető, vagy követő, edző, vagy játékos, szülő, vagy gyerek, ügyvezető igazgató vagy egy nonprofit szervezet dolgozója – emberekkel érintkezik.. Személyes sikerünk, vezetői eredményességünk múlhat azon, milyen kapcsolatokat alakítunk ki másokkal.
Az emberek megértésének képessége végső soron választásunk függvénye. Minden ember elsajátíthatja annak képességét, hogy megértsen, ösztönözzön, és végül befolyásoljon másokat.
Vezetőként tudnunk kell: akit az emberek nem követnek, az nem igazi vezető. A jó vezetés pedig a jó emberi kapcsolatokon alapul. Ha nem vagyunk jártasak az emberi kapcsolatokban, akkor a vezetésben sem leszünk eredményesek.
1. Miért fontosak a kapcsolatok a sikerhez?
(A kapcsolatok jelentik a ragasztót, amely a csapat tagjait összetartja)
Jóformán minden, amit csinálsz, a csapatmunkán múlik. Nem számít, hogy vezető, vagy követő, edző vagy játékos, szülő vagy gyerek, ügyvezető vagy egy nonprofit szervezet dolgozója vagy – e; más emberekkel érintkezel. A kérdés az, vajon sikeres lesz – e másokkal folytatott érintkezésed. A vezetésre is akkor nyílnak a legjobb esélyeid, ha harmonikus viszonyban vagy csapatod tagjaival. A következőképpen tudhatod meg, vajon szilárd kapcsolatot építettél – e ki másokkal: keresd kapcsolataidban az alábbi öt jellemzőt!
A.:Tisztelet
Ha kapcsolatokról van szó, minden a tisztelettel kezdődik: a vággyal, hogy értéket tulajdonítsunk más embereknek. Les Giblin szerint: „Nem tudod elérni, hogy a másik ember fontosnak érezze magát a jelenlétedben, ha titokban egy senkinek tartod.”
A tisztelet lényege, hogy már az előtt ki kell mutatnod, mielőtt mások bármit is tennének a beigazolására: egyszerűen azért, mert emberi lények. Ám ugyanakkor mindig számítanod kell rá, hogy mások tiszteletét ki kell érdemelned. És ezt a leghamarabb nehéz körülmények között érdemelheted ki.
B.: Közös élmények
A tisztelet lerakja a jó kapcsolat alapjait, de önmagában nem elegendő. Nem állhatsz szoros kapcsolatban valakivel, akit nem ismersz. E kapcsolat megköveteli az idők során megosztott élményeket.
C.:Bizalom
Ha tiszteled az embereket, és elegendő időt töltesz velük, hogy közös élményeket szerezzetek, olyan helyzeteket szerezzetek, olyan helyzetben vagy, amelyben szárba szökkenhet a bizalom. A bizalom elengedhetetlen minden jó kapcsolatban. George Mac.Donald, a skót költő megfigyelése szerint „megtisztelőbb, ha bíznak benned, mint ha szeretnek.” Bizalom nélkül semminemű kapcsolatot nem tarthatsz fenn.
D.: Kölcsönösség
Az egyoldalú személyes kapcsolatok nem tartósak. Ha az egyik személy mindig csak ad, a másik pedig mindig elfogad,úgy a kapcsolat végül felbomlik. Ugyanez minden kapcsolatra is igaz, a csapat tagjai között fennállót is beleértve. Egymáshoz fűződő viszonyuk fejlődése érdekében az embereknek egyaránt kell adniuk és kapniuk, hogy adakozásuk mindenkinek javára is váljék. Ne felejts el csapatod tagjainak, kollégáidnak, és barátaidnak kérdéseket feltenni reményeikről, vágyaikról és céljaikról. Maradéktalan figyelmet szentelj az embereknek! mutasd meg másoknak, hogy törődsz velük!
E.:Kölcsönös öröm
Amikor a kapcsolatok fejlődnek, és kezdenek megszilárdulni, az érintettek egyre több örömet lelnek egymásban. A puszta együttlét is képes pozitív élményekké változtatni a kellemetlen feladatokat.
Te magad hogyan viselkedsz, amikor kapcsolatteremtésre kerül sor? Sok időt és energiát szentelsz a szilárd kapcsolatok kiépítésének, vagy olyannyira az eredményekre összpontosítasz, hogy hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni (vagy legázolni) másokat?
Ha ez utóbbi igaz rád, gondolj George Kienzle és Edward Dare bölcs szavaira:” Kevés dolog fizetődik ki jobban annál az időnél és gondnál, amelyet az emberek megértésére fordítasz. Jóformán semmi sem erősíti jobban vezetői és személyes pozíciódat, és semmi sem nyújt nagyobb kielégülést, és szerez több boldogságot.” Ha szilárd kapcsolatokat építő emberré válsz, egyénként is és a csapat tagjaként is egyaránt sikeres leszel.
2. Mit kell tudnom másokról?
Az emberek nem törődnek vele, mennyit tudsz, amíg tudják, hogy mennyire törődsz velük.
Ha sikerre és arra vágysz, hogy pozitív hatást gyakorolj másokra, nem nélkülözheted mások megértésének képességét. Mások megértése megadja neked a lehetőséged, hogy ne csupán az üzleti világ küzdőterére, de életed valamennyi területére befolyással légy.
Mások megértése természetesen befolyásolja az emberekkel folytatott kommunikáció képességét is. Az a legnagyobb hiba, amit csak elkövethetsz, miközben megpróbálsz meggyőzően beszélni, ha a saját gondolataid és érzéseid kifejezésének adsz feltétlen elsőbbséget. A legtöbb ember valójában azt akarja, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék. Abban a pillanatban, amikor az emberek látják, hogy megérted őket, ők is nagyobb késztetést éreznek álláspontod megértésére.
Miért nem értenek meg az emberek másokat?
Mások megértésének hiánya a feszültség ki nem apadó forrása társadalmunkban.
Egy ízben hallotta, amikor egy ügyvéd a következőket mondotta: "Az összes vita és viszály felét, ami az emberek között támad, nem a véleménykülönbség okozza, hanem egymás megértésének a hiánya."
Ha csökkenteni tudnánk a félreértések számát, nem lennének olyan zsúfoltak a bíróságok, kevesebb volna az erőszakos bűncselekmény, kevesebb lenne a válás, és drámai mértékben enyhülne a hétköznapi stressz, amit a legtöbb ember átél. Ha a megértés ilyen előnyös eszköz, akkor miért nem gyakorolják többen? Ennek számos oka van:
Félelem: Sok ember, amikor nem értenek meg másokat, reakcióként gyakran félelem tölti el őket. Ha pedig egyszer félni kezdtek másoktól, ritkán próbálják legyőzni félelmüket, hogy többet megtudjanak az illetőkről. A dolog ördögi körré válik. Pedig az embereknek mindössze annyit kellene tenniük, hogy követik Harry Truman néhai amerikai elnök tanácsát: „Ha megértjük a másik ember nézőpontját – megértjük, mit is próbál tenni – tíz esetből kilencszer helyesen próbál cselekedni.”
Önzés: Amikor a félelem nem jelent buktatót, az önzés gyakran annál inkább. Az emberek nem szántszándékkal önzőek; egyszerűen csak az emberi természetben rejlik,hogy először a saját érdekeikre gondoljanak. Ha példát szeretnél látni erre, akkor játssz egy kétéves gyermekkel. Természetéből adódóan magának választja ki a legjobb játékszert, és nem tágít a maga igazától. A természetes önzés leküzdésének egyik módja az, ha megpróbáljuk a dolgokat mások nézőpontjából szemlélni. Az értékesítési szakemberek kihívása az, hogy a reménybeli vevő nézőpontjából szemléljék a világot. És ugyanez a kihívás mindannyiunk számára, bármi is legyen a foglalkozásunk. A következő idézet emlékeztet minket arra, hogy milyennek kell lennie a fontossági sorrendünknek, amikor másokkal foglalkozunk:
A legkevésbé fontos szó: én
A legfontosabb szó: mi
A két legfontosabb szó: Nagyon köszönöm.
A három legfontosabb szó: Nem történt semmi.
A négy legfontosabb szó: Mi az Ön véleménye?
Az öt legfontosabb szó: Igazán nagyon jó munkát végzett.
A hat legfontosabb szó: Szeretném jobban megérteni az Ön álláspontját.
A különbségek megbecsülésének elmulasztása: Miután az önzést magunk mögött hagytuk, a következő logikus lépés az, hogy megtanuljuk felismerni, és méltányolni a többi ember egyedi sajátságait. Ahelyett, hogy megpróbálsz másokat a saját képedre formálni, tanuld meg inkább megbecsülni különbözőségüket! Ha valakiben olyan adottság rejlik, ami belőled hiányzik, annál jobb. Ketten pótolhatjátok egymás gyengeségeit. Ha a többiek eltérő kultúrából érkeztek, szélesítsd látókörödet, és tanulj meg tőlük mindent, amit csak tudsz! Új keletű tudásod nem csupán hozzájuk, de másokhoz is segít viszonyulnod.
A hasonlóságok elismerésének elmulasztása: Mindnyájan érzelmi válaszokkal reagálunk a körülöttünk történő dolgokra. A megértést elősegítendő, gondolj bele, milyen érzelmeket élnél át, mint a veled kölcsönhatásban álló személy! Azzal tisztában vagy, hogy milyen történéseket óhajtanál egy adott szituációban. Igencsak valószínű, hogy munkatársad sok vonatkozásban hasonló érzéseket táplál.
Ha minden embert, akivel csak találkozol, úgy kezelsz, mintha ő volna a legfontosabb személy a világon, akkor azt adod tudtára, hogy számodra ő igenis „valaki.”
Az emberek megértésének kulcsa igényeik és kívánságaik ismerete. Ha pedig képes vagy megérteni őket, befolyással lehetsz rájuk, és pozitív hatást gyakorolhatsz életükre. Amit tudunk az emberek megértéséről, azt a következő listában lehet összefoglalni:
1.
Mindenki „valaki”szeretne lenni. Nem létezik a világon olyan ember, akiben ne élne a vágy, hogy valaki legyen, hogy jelentőséggel bírjon. Még a legkevésbé ambiciózus és legszerényebb személy is azt szeretné, hogy mások nagyra tartsák. Mindenki azt akarja, hogy mások tiszteljék, és becsüljék, más szóval mindenki „valaki” akar lenni. Mihelyst ez az információ részévé válik mindennapi gondolataidnak, hihetetlenül éles fényben fogod látni az emberek cselekedeteinek indokait.
Mindenki „valaki”szeretne lenni. Nem létezik a világon olyan ember, akiben ne élne a vágy, hogy valaki legyen, hogy jelentőséggel bírjon. Még a legkevésbé ambiciózus és legszerényebb személy is azt szeretné, hogy mások nagyra tartsák. Mindenki azt akarja, hogy mások tiszteljék, és becsüljék, más szóval mindenki „valaki” akar lenni. Mihelyst ez az információ részévé válik mindennapi gondolataidnak, hihetetlenül éles fényben fogod látni az emberek cselekedeteinek indokait.
2.
Senki sem törődik vele, hogy mennyit tudsz, amíg tudja, hogy törődsz vele. Abban a pillanatban, mihelyt az emberek rájönnek, hogy törődsz velük, megváltoznak az irántad táplált érzéseik. Az emberekhez kapcsolódnak életed nagy pillanatai, és legkedvesebb emlékeid, de éppúgy a legnehezebb, legfájdalmasabb és tragikusabb alkalmak is. Az emberek jelentik legnagyobb eszközeidet, de a legnagyobb kötelezettségeidet is. A kihívás az, hogy bármi történjék, továbbra is viseld szíveden a sorsukat. Így kell helyesen kezelni az embereket. Ezen kívül sosem tudhatod, hogy befolyási körödből kik fognak kiemelkedni, hogy megváltoztassák a te életed és másokét is.
Senki sem törődik vele, hogy mennyit tudsz, amíg tudja, hogy törődsz vele. Abban a pillanatban, mihelyt az emberek rájönnek, hogy törődsz velük, megváltoznak az irántad táplált érzéseik. Az emberekhez kapcsolódnak életed nagy pillanatai, és legkedvesebb emlékeid, de éppúgy a legnehezebb, legfájdalmasabb és tragikusabb alkalmak is. Az emberek jelentik legnagyobb eszközeidet, de a legnagyobb kötelezettségeidet is. A kihívás az, hogy bármi történjék, továbbra is viseld szíveden a sorsukat. Így kell helyesen kezelni az embereket. Ezen kívül sosem tudhatod, hogy befolyási körödből kik fognak kiemelkedni, hogy megváltoztassák a te életed és másokét is.
3. Mindenkinek szüksége van másokra. A népszerű hiedelemmel ellentétben, nem létezik olyasmi, hogy önerejéből feltört férfi és nő. Mindenkinek szüksége van barátságra, bátorításra és segítségre. Az emberek egymagukban elért teljesítőképessége jóformán elenyésző, ha összehasonlítjuk az együttműködés során felszabaduló képességeikkel, és a másokkal közösen végzett munka emellett elégedetté is tesz. Ezen felül a magányos vadászok ritkán boldog emberek. Mindenkinek szüksége van másokra, hogy melléálljanak, és segítsék. Ha ezt megérted, és hajlandó vagy adni, és segíteni másoknak, és megőrzöd helyes indítékaidat, akkor az ő életük és a tiéd egyaránt megváltozhat.
4.
Minden ember „valaki" lehet, ha van, aki megérti és hisz neki. Igazán nem követel túl nagy erőfeszítést, segíteni a többi embernek, hogy fontosnak érezzék magukat. A megfelelő időben tudatosan megtett apróságok nagy változásokat idézhetnek elő. Mikor vetted magadnak utoljára a fáradtságot, hogy éreztesd az emberekkel különleges voltukat, vagyis, hogy ők igenis valakik? A részedről befektetett energia teljességgel eltörpül a rájuk gyakorolt hatás mellett. Minden ismerősödben, és az összes emberben, akivel csak találkozol, benne rejlik a lehetőség, hogy fontos szerepet töltsön be mások életében. Mindössze bátorításra és motivációra van szükségük tőled, hogy segíts kibontakoztatni a bennük rejlő képességeiket.
Minden ember „valaki" lehet, ha van, aki megérti és hisz neki. Igazán nem követel túl nagy erőfeszítést, segíteni a többi embernek, hogy fontosnak érezzék magukat. A megfelelő időben tudatosan megtett apróságok nagy változásokat idézhetnek elő. Mikor vetted magadnak utoljára a fáradtságot, hogy éreztesd az emberekkel különleges voltukat, vagyis, hogy ők igenis valakik? A részedről befektetett energia teljességgel eltörpül a rájuk gyakorolt hatás mellett. Minden ismerősödben, és az összes emberben, akivel csak találkozol, benne rejlik a lehetőség, hogy fontos szerepet töltsön be mások életében. Mindössze bátorításra és motivációra van szükségük tőled, hogy segíts kibontakoztatni a bennük rejlő képességeiket.
5. Ha egyvalakinek segítesz, számos más emberre van hatással. Amit egyetlen embernek adsz, az mindazoknak az életébe áramlik, akikre az illető hatással van. A befolyás, természetéből fakadóan tovaterjed. Még rád is visszahat, hiszen, amikor másokon segítesz, és az indítékaid jók, mindig többet kapsz, mint amennyit valaha is adhatsz. A legtöbb ember olyan őszintén hálás, amikor egy másik személy érezteti vele különleges voltát, hogy sosem fárad bele e hála kimutatásába.
Válaszd mások megértését! Az emberek megértésének képessége végső soron választásunk függvénye. Egyes emberek fejlett ösztönnel születnek, amely lehetővé teszi számukra mások gondolat- és érzésvilágának megértését. Ha nem vagy ilyen, fejlesztheted képességedet a másokkal való együttműködésre. Minden ember birtokába juthat a képességnek, hogy megértsen, ösztönözzön, és végül befolyásoljon másokat.
II. A kapcsolatok építőelemei
Válaszd mások megértését! Az emberek megértésének képessége végső soron választásunk függvénye. Egyes emberek fejlett ösztönnel születnek, amely lehetővé teszi számukra mások gondolat- és érzésvilágának megértését. Ha nem vagy ilyen, fejlesztheted képességedet a másokkal való együttműködésre. Minden ember birtokába juthat a képességnek, hogy megértsen, ösztönözzön, és végül befolyásoljon másokat.
3. Hogyan bátoríthatunk másokat?
Ha hiszünk az emberekben, mielőtt még bizonyítanának, megleljük a kulcsát, hogyan ösztönözhetjük őket a bennük rejlő képességek kibontakoztatására. Mindenki szívesen veszi a bátorítást. Feldobja az embert, amikor levertek vagyunk, és ösztönzőleg hat, amikor csüggedtnek érezzük magunkat. Hogy bátorítólag hass, a legjobbat kell feltételezned az emberekről, és bizalmat kell táplálnod irántuk. Ami azt illeti, a bizalom minden gyümölcsöző kapcsolat kiépítéséhez, és fenntartásához nélkülözhetetlen, mégis hiánycikk manapság. Vedd szemügyre a következő négy tényt a bizalommal kapcsolatban.
a.
A legtöbb ember nem bízik önmagában.
A legtöbb ember nem bízik önmagában.
b. A legtöbb embernek nincs senkije, aki megbízna benne.
c. A legtöbb ember meg tudja mondani, hogy mikor bíznak benne mások.
d. A legtöbb ember bármit megtesz azért, hogy megszolgálja bizalmadat.
Hogyan alapozzuk meg hitünket az emberekben?
Ha szerencsés vagy, akkor segítő és támogató környezetben nőttél fel. Ennek eredményeképpen nem esik nehezedre hinni az emberekben és hangot adni hitednek. Azonban nem mindenkinek adatott meg a gyámolító felnevelkedés előnye. Az emberek zömének tanulnia kell, hogy bizalma legyen másokban. Másokba vetett hited megalapozásához próbáld meg alkalmazni azokat a javaslatokat, amelyeket a
BIZALOM szó kezdőbetűinek felhasználásával lehet megalkotni:
Bízz meg az emberekben már a sikerük előtt!
A győzteseket mindenki szereti. Könnyű bizalmat táplálni olyan emberek iránt, akik már bizonyítottak. Sokkal keményebb dió már az előtt is hinni az emberekben, mielőtt beigazolnák hitünket, ám ez a kulcs, amellyel a bennük lévő képességek kibontakoztatására ösztönözhetjük őket. rögtön elsőre meg kell bíznod bennük, még mielőtt sikeressé válnának, sőt olykor már azelőtt, mielőtt rá tudnád venni őket, hogy megbízzanak önmagukban!
Életed egyes szereplői kétségbeesetten hinni akarnak önmagukban, de alig pislákol bennük a remény. Amikor velük érintkezel, jusson eszedbe az első világháború francia hősének, Ferdinand Fock marsallnak a jelmondata: „Reménytelen helyzetek nem léteznek; csak olyan férfiak és nők vannak, akik elveszítették a reményüket bennük.” Minden emberben benne rejlik a nagyság magva, ám meglehet, hogy jelenleg épp szunnyad. Ha azonban hiszel az emberben, megöntözöd a magot, és esélyt adsz neki, hogy szárba szökkenjen.
A győzteseket mindenki szereti. Könnyű bizalmat táplálni olyan emberek iránt, akik már bizonyítottak. Sokkal keményebb dió már az előtt is hinni az emberekben, mielőtt beigazolnák hitünket, ám ez a kulcs, amellyel a bennük lévő képességek kibontakoztatására ösztönözhetjük őket. rögtön elsőre meg kell bíznod bennük, még mielőtt sikeressé válnának, sőt olykor már azelőtt, mielőtt rá tudnád venni őket, hogy megbízzanak önmagukban!
Életed egyes szereplői kétségbeesetten hinni akarnak önmagukban, de alig pislákol bennük a remény. Amikor velük érintkezel, jusson eszedbe az első világháború francia hősének, Ferdinand Fock marsallnak a jelmondata: „Reménytelen helyzetek nem léteznek; csak olyan férfiak és nők vannak, akik elveszítették a reményüket bennük.” Minden emberben benne rejlik a nagyság magva, ám meglehet, hogy jelenleg épp szunnyad. Ha azonban hiszel az emberben, megöntözöd a magot, és esélyt adsz neki, hogy szárba szökkenjen.
Inkább erősségeikre helyezd a hangsúlyt!
Sokan tévesen azt képzelik, hogy a kapcsolatépítéshez, és befolyásuk megszerzéséhez „tekintélynek” kell lenniük, és mások hiányaira kell rámutatniuk. Azonban a pozitív kapcsolatok építésének útja épp az ellenkező irányba húzódik. Az a legjobb módszer, amellyel kimutathatod az embereknek beléjük vetett hitedet, és ösztönözheted őket, ha erősségeikre összpontosítod figyelmedet. Négyszemközt és nyilvánosan egyaránt dicsérd őket azért, amit jól csinálnak! Mondd el nekik, mennyire becsülöd jó tulajdonságaikat és szakértelmüket! És valahányszor alkalmad nyílik rá, hogy dicséretedet és gratulációdat családjuk és közeli hozzátartozójuk jelenlétében tolmácsold nekik, cselekedj így!
Zengd múltbéli sikereik dicséretét!
Még ha ki is hangsúlyozod az emberek erősségeit, valószínűleg további bátorításra is szükségük lesz, amellyel kimutathatod beléjük vetett hitedet, és ösztönözheted őket. A Mary Kay kozmetikumcég alapítója, a vállalkozó Mary Kay Ash ezt a tanácsot adja: „Mindenkinek egy láthatatlan felirat lóg a nyakában, amely így hangzik: Éreztesd velem, hogy fontos vagyok! Soha ne feledkezz meg erről az üzenetről, ha emberekkel dolgozol együtt!” Ennek az egyik legjobb módja az, ha múltbéli sikereikre emlékezteted őket.
Dávid és Góliát története klasszikus példával szolgál rá, hogyan segíthetnek a múltbéli sikerek az embernek, hogy bízzon önmagában. Valószínűleg emlékszel is a történetre a Bibliából. Egy kilenc láb magas filiszteus bajnok, név szerint Góliát kiállt Izrael serege elé, és 40 napon át mindennap gúnyolódott velük, és tüzelt őket, hogy küldjenek egy harcost, aki szembeszállna vele. A negyvenedik napon egy Dávid nevezetű ifjú pásztor jön az arcvonalba, hogy élelmet hozzon a zsidó hadseregben szolgáló bátyjainak. Míg ott tartózkodott, szemtanúja volt az óriás, kötekedéssel és kihívásokkal fűszerezett fitymáló hivalkodásának. Dávid olyannyira dühbe gurult, hogy megmondta Saul királynak: ő szembe akar szállni harcban az óriással. Ezután a következők történtek:
Saul pedig monda Dávidnak: „Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala. És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád atyjának juhai mellett, és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyál közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva és levágtam és megöltem őt. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte…Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is.”
Dávid visszatekinte múltbeli sikereire, és bizalmat merített belőlük jövendő cselekedeteihez. És amikor szembeszállt az óriással, az természetesen kivágott szálfaként dőlt el, pedig Dávid csupán egy követ és egy parittyát használt. Amikor pedig levágta Góliát fejét, példája fellelkesítette honfitársait, és tönkreverték a filiszteus sereget.
Nem mindenkiben van meg az a természetes képesség, hogy megbecsülje múltbéli sikereit, és önbizalmat merítsen belőlük. Egyes embereknek segítségre van szükségük. Ha meg tudod mutatni másoknak, hogy a múltban jól teljesítettek, és képes vagy segíteni nekik annak belátásában, hogy múltbéli győzelmeik kikövezték az utat jövőbeni sikereik előtt, akkor képesek lesznek hatékonyabban akcióba lépni. Ha múltbéli sikereiket zenged,akkor segítesz másoknak hinni önmagukban.
Adj nekik önbizalmat, ha kudarcot vallanak!
Ha felbátorítottad az embereket, és beléjük vetetted bizalmadat, és már kezdenek hinni benne, hogy sikeresek lehetnek az életben, akkor hamarosan, kritikus válaszúthoz érkeznek. Az első egy – két alkalommal, amikor kudarcot vallanak, - és ez be fog következni, hiszen a kudarc is része az életnek - , két választásuk van. Vagy meghátrálnak, vagy továbblépnek.
Egyesek rugalmasak, és még akkor is hajlandók folytatni a próbálkozást a végső siker érdekében, ha nem látnak azonnali haladást. Mások azonban nem ilyen céltudatosak. Ők a nehézségek első jelére összeomlanak. Hogy lökést adj nekik és ösztönözd őket, továbbra is bizalmat kell tanúsítanod irántuk, még akkor is, ha hibákat követnek el, és gyatrán teljesítenek.
Ennek egyik módja az, ha a te múltbéli nehézségeidről és lelki megrázkódtatásaidról beszélsz nekik. Az emberek olykor úgy gondolják, hogy ha jelenleg sikeres vagy, akkor biztosan mindig is az voltál.
Oszd meg velük jövőbeli sikereik képét!
Mutasd meg nekik az élet egy új szintjét!
B. Rick Pitino – Bill Reynolds: - Teher alatt nő a pálma
„A stratégia taktika nélkül: keserves út a győzelemhez, a taktika stratégia nélkül: biztos út a vereséghez.”
„Minden ember láthatja azt a taktikát, amivel csatát nyerek, de amit senki sem lát, az az a stratégia, amelyből a győzelem származik.”
Szun Ce.
Legyen egy jó érzésed! Ezért kezdem a bejegyzést Bagdi Bellával:
http://www.youtube.com/watch?v=M5haiv1D4Ho&feature=related
Bevezetés
Komoly teher nehezedik ránk, de létezik üdvös és káros teher. Egy bajnokságban vergődő klub újjáépítése üdvös teher, lehetőség arra, hogy kipróbáljuk magunkat, keményebben dolgozzunk, felkészültebbé váljunk, jobban összpontosítsunk. Mindezek lépőkövek a siker felé. Megtanultam ugyanis, hogy a bajnoksághoz vezető út többet adhat az embernek, mint maga a bajnoki cím.
Szerkesztés alatt!
http://www.youtube.com/watch?v=AL8kFU_QktU&feature=player_embedded#at=43
http://www.youtube.com/watch?v=CSe6w_ge1aQ&feature=player_embedded
Tudod, hogy kire, mire vársz?
Te saját magadra vársz, és egész életedben terád vártál!
Mikor fogsz valami nagy dolgot kezdeni az életeddel?
Mikor kezdesz el végre élni?
Utóirat (Egy üzleti ajánlat tőlem, Neked.)
A VILÁG MIÉRTJÉT megmutatják a trendek. A legdinamikusabb jelenleg a telekommunikációs trend!
Hogy miért érdemes pont erre kiemelkedő figyelmet fordítani? 1. Mert mindenki ezt használja! 2. Mert ITT és MOST ebbe be lehet kapcsolódni! Egy 1 trillió dolláros üzletágba most az ACN révén bele lehet kapcsolódni, gyakorlatilag milliós nagyságrendű tőke nélkül! Ha van egy okod, akkor lesz 81250 Ft-od a regisztrációra és 47500 Ft-od egy képtelefonra, és 2.550 Ft havidíjért majdnem korlátlan lehetőséged üzletépítésre, utazási és telefonköltségek nélkül. Te felfogtad, hogy miről szól ez az ajánlat? Te tényleg felfogtad? Nem hiszem! Ha felfogtad volna, akkor kezedet - lábadat törve rohannál hozzám a lehetőségért, mint a mérgezett egér! Inkább dolgozol 50 évet? A Te sorsod, és a Te életed!
A cég, melynél független képviselő vagyok, jelenleg 23 országban van jelen. Fokozatosan nyitja meg a lehetőséget a világ országaiban. Ha a te országodban már megnyitotta ezt a lehetőséget, akkor mire vársz még? Regisztrálj be egy szponzorhoz, és indulj el. Megfigyelted, hogy mindig MOST van? Most van a legmegfelelőbb alkalom, hogy elkezd! Várod Isten mannáját az égből? Ez a létező legnagyobb lehetőség mindenkinek, aki hajlandó változni a jobb élet reményében. Tudom, hogy Te utálsz változni. De nem utálsz szegénynek maradni? Én sem szeretek változni. De a változás az egyetlen ok, amiért ezen a sárgolyón vagyunk. Isten ezzel bízott meg bennünket. A holisztikus világot olyanná teremtette, hogy a részhalmazai fejlődése révén fejleszti magát. Te lehetsz büszke Istennek erre e legnagyobb bizalmára, amit beléd vetett, vagy elutasíthatod. Ez a Te döntésed, és vannak következmények.
Ez a direktmarketing stílusa, a kereskedő stílusa, és beidegződése. Most van itt a lehetőség, hogy bedaráljuk, most van itt a lehetőség, hogy kinyissuk a pénztárcáját, van a rohadéknak pénze, csak ül rajta, pedig, ha eladom neki ezt az edénykészletet potom félmillióért, 30 % üti a markomat azonnal, mennyi is ez? Hiány van mindenből, és ha nem tudok eladni, akkor felkopik az állam! Ez félelem!
Azt bizonygatjuk, hogy az MLM nem direktmarketing, és mi nem vagyunk ügynökök! Közben a testbeszédünk olyan hangosan kommunikálja, hogy mi magunk vizet prédikálunk, és közben bort iszunk, hogy a jelölt, ha észnél van, hanyatt – homlok menekül. Persze, próbáljuk megtéveszteni bizonyos gyorsasági és egyéb bónuszok, a pénz sűrű emlegetésével. Ha kifogásai vannak, akkor persze, ő egy hülye köcsög, nekiesünk, hogy ha az üzletről nem is, - mert arra nem hülye köcsögöket keresünk, - de arról mindenképpen meg kell győznünk, hogy kinek van igaza, és egy ilyen hülye köcsögnek, mint ő, hol a helye, mert ezt kívánja érzékeny lelkünk. Nekem rémlik valami: egy Ady Endre nevű költő: A magyar ugaron c. verse. Vajon kiről beszélt? Biztosan nem rólunk, hiszen még meg sem születtünk akkor…
„Az MLM-ben is csak az a dolgotok rohadékok, hogy megírjátok a névlistátokat és ömlesszétek az embereket, én meg majd mondom a marketingtervet. Hű, mennyit dolgozok, ezek meg csak kifogást keresnek, és nem hoznak embert, pedig, ha mindenki csak egy embert hozna! Most már ideje, hogy a többiek is kiálljanak… De tanuld ám meg a marketingtervet, mert ha nem úgy mondod szóról – szóra, ahogyan én, azzal kárt okozol a cégnek és nekem. Ez egy profi cég, nem engedheti meg magának, hogy színvonal alatti előadásokat tartson valaki… Meg ezt a N 21 – es dumát az álmokról jobb lesz, ha sürgősen elfelejted, mert bemószerollak a központban, és ki leszel zárva, mint a nép ellensége… Fel is út, meg le is út… Azt, hogy vezetőire elviszlek még egyszer, azt meg aztán végképp felejtsd el.”
Tudat alatt kommunikálunk 97 %-ban. (400 milliárd bit/ sec. információ éri az agyat, ebből 2000 bit/sec. a tudatos.) Mit gondol tudat alatt a szponzorált? Vigyázat, ügynök a láthatáron! Fel az energiapajzzsal! Ez energiavámpír, aki abból él, hogy leveszi rólam az energiát! Mivel nem tudok ellene védekezni, szégyen a futás, de hasznos. (Nagy gyakorlatom van ebben, sokszor csináltam ilyet korábban, mert nem értettem, hogy mi folyik itt!)
Képzeljünk el egy szeretet lineáris skálát. Az origóban a 0 szeretet, (félelem) és tőle távolodva tart a szeretet a végtelenhez. Így közeledünk Istenhez. A szeretet polaritása nem a gyűlölet, hanem a szeretet hiánya, a félelem.
A fény polaritása a sötétség, nem más, mint a fény hiánya.
A Network Marketing a világtörténelem legnagyobb lehetősége. Aki erre egy igazi, hiteles példa, az a Názáreti Jézus. A termék neve: Evangélium= Jó hír. Bár a termék közben elferdült és megzápult, a rendszer erejét mutatja, hogy közel 2000 év elteltével, ez e létező legnagyobb üzlet a világon. Az üzlet alapítójának, Pál apostolnak még életben sem kell lennie, vígan működik nélküle!
Jézus önmagán dolgozott. Felhasználta az embereket, mint tükröket önmaga tökéletesítésére. Mindenki mindig önmagán dolgozik a világba is és a Network Marketingben is.
Az üzenet számomra a következő: Ha valaki ezt megfelelő szintre gyorsan felépíti, azt nem fogja tudni kontrollálni sem a saját országának kormánya, sem a nemzetközi gazdasági helyzet. Ha közben az illető még képzi is magát, 5 évi jövedelem elegendő, hogy befektetései révén teljes anyagi függetlenségre tegyen szert, utána a cég jövője sem lesz számára korlát. Ezért elfogadhatatlan az, amikor valaki nem táplálja minden nap az agyát CD –kel, könyvekkel és találkozókkal. Az ilyen ember kiírja a falra: „Majd holnap eszünk”. Kérdés: Az agy nem éhes? Az nagyon nagy baj!
Én, mint szponzor, kötök egy szerződést azzal, akit behozok a hálózatomba. Azt ígérem neki, hogy biztatni, és támogatni fogom. Kéz a kézben segítek neki előbányászni az ő álmait, (amelyeket többnyire jó szándékú szülei, vagy más álom tolvajok elraboltak, olyan régen, hogy már nem is emlékszik.) és együtt megvalósítjuk. Azért segítek neki az ő álmait megvalósítani, mert megértettem, hogy a Network Marketing arról szól, hogy az én álmaim akkor fognak megvalósulni, ha elegendő embernek segítettem, hogy az álmai megvalósuljanak.
A javító szándék megnyilvánulásának egyetlen lehetséges útja a kérdezés, mert az nem személyeskedő, és nem bántó. A Network Marketingben a szponzor szerepe a hivatásos biztató és bátorító személyes edző szerepe.
Az egyetlen dolog, amiért az emberek embereket követnek, az a szeretet utáni vágyuk. Szeretni, és szeretve lenni, ezáltal visszatérni még itt a Földön Istenhez. Minden más csak magyarázat.
Az emberek, emberek miatt jönnek el a marketingtervre, nem telekommunikációs trend, vagy antioxidánsok miatt. Keressük az elveszett paradicsomot, amelyből kiűzettünk. Várunk valakire, aki visszavezet oda bennünket, és szeretetével betölti a tátongó űrt a lelkünkben. És reménykedünk, hogy még itt az életben megtaláljuk ezt az embert.
Azért nem találjuk, mert rossz helyen keressük! Csak bele kell néznünk a tükörbe, és meglátjuk. Meglátjuk azt az embert, aki kivezet bennünket a káoszból! Aki maga a szeretet! Aki gazdaggá tehet bennünket. Aki bölcsebbé tehet bennünket. Ne a külvilágban keressük, mert bennünk van! Egészen közel. A bennünk lévő Isten az, akit keresünk. Csak ott találhatjuk meg, sehol máshol!
Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”
Te ismersz valakit, aki ezt akarja másolni? Én nem! Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a TITOK („The Secret”) c. filmet még egyszer. Ha még mindig nem érted, akkor még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… Addig nézd, amíg… amíg el nem jutsz a mélyebb megértéséig. Én kb. 50x láttam. Nem állítom, hogy teljes mélységig értem. Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia.
Kétféle úton juthatunk hozzá:
1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk. Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.
És most jön a számomra nagyon nehéz rész: vajon miért kapok én 18 éve mindig ilyen szponzorokat? Hát azért, mert 2011. januárig én is egy ilyen szponzor voltam! A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján (A vonzás törvénye) a szponzoraim segítettek nekem, engem tükrözve, hogy meglássam és megismerjem önmagam.
Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.
Nincs hát jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.
A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!
És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!
Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!
Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.
Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!
B. Rick Pitino – Bill Reynolds: - Teher alatt nő a pálma
„Minden ember láthatja azt a taktikát, amivel csatát nyerek, de amit senki sem lát, az az a stratégia, amelyből a győzelem származik.”
Szun Ce.
Legyen egy jó érzésed! Ezért kezdem a bejegyzést Bagdi Bellával:
http://www.youtube.com/watch?v=M5haiv1D4Ho&feature=related
Teher alatt nő a pálma (Rick Pitino amerikai kosárlabda sztáredző vallomása a sikerről)
Bevezetés
Komoly teher nehezedik ránk, de létezik üdvös és káros teher. Egy bajnokságban vergődő klub újjáépítése üdvös teher, lehetőség arra, hogy kipróbáljuk magunkat, keményebben dolgozzunk, felkészültebbé váljunk, jobban összpontosítsunk. Mindezek lépőkövek a siker felé. Megtanultam ugyanis, hogy a bajnoksághoz vezető út többet adhat az embernek, mint maga a bajnoki cím.
Meg aztán újabb személyiségfejlesztő feladatra áhítozom. Ha jól meggondolom, talán egyszerűen erről van szó.
Az újabb kihívások táplálják álmainkat, örökké fiatalon tartanak bennünket. Ha elveszítjük álmainkat, megöregszünk, leállunk. Az új kihívások életben tartanak, további teljesítményre serkentenek. A lényeg az, hogy amikor új kihívásokkal kerülünk szembe, vegyük föl a kesztyűt, ne futamodjunk meg. Viszonyuljunk pozitívan a változásokhoz, és izgalmasabb élet vár ránk, több energiát tudunk kicsiholni magunkból, mint valaha is elképzeltük.
A győzelmet ki kell érdemelni!
Winston Churcill a második világháború idején röviden és velősen szólította harcba a brit népet: a győzelemben reménykedni, azért imádkozni szép dolog, de az számít igazán, hogy ki kell érdemelni.
Mit jelent az, hogy a győzelmet ki kell érdemelni?
A győzelem Churcill szerint csak azoké, akik sokáig szorgalmasan dolgoznak, hajlandóak vért, verejtéket és könnyeket ontani érte. A szorgos munka mindenfajta eredmény alapköve: e nélkül minden más céltalan. Egy álom, elképzelés, vagy célkitűzés nyomán útnak indulhatunk, de mielőtt reményeinket valóra váltanánk, igazán ki kell érdemelnünk a sikert.
Az azonnali örömszerzés korszakában talán ódivatúan hangzik, de a Sixtus – kápolnától az első transzkontinentális vasútvonalon át napjaink űrrepülőgépéig egyértelmű, hogyan jöttek létre mindezek a dolgok. Olyan emberek valósították meg őket, akik hosszú időn át hihetetlenül keményen dolgoztak.
Ha alaposan szemügyre vesszünk bármely kiváló szervezetet, kiváló csapatot, kiváló személyiséget, egyetlen közös nevezőjük a felülmúlhatatlan munkamorál. Soha nem hiányzik a komoly törekvés az eredmény felé. Ez alapvető, ha sikerre tartunk számot. A munkamorálban nincs megalkuvás. Bármi más hiába kecsegtet sikerrel, csalóka ígéret ez.
Nap mint nap megannyi csalóka ígérettel találkozunk. Gondoljunk a bölcsek köve modern válfajaira, a kényelmes fogyókúrákra, a fáradtság nélküli testformálásra, a villámgyors meggazdagodás receptjeire, a konyhakész közérzetjavító formulákra, amelyek szerint elég a pofonegyszerű útmutatást követnünk, és minden gondunk úgy elolvad, mint zúzmara a déli verőfényben.
Szép is lenne!
Jól véssük az eszünkbe: nem érhetünk el valamirevaló vagy maradandó eredményt, ha nem dolgozunk meg érte – akár a magunk életén akarunk változtatni, akár másokét kívánjuk befolyásolni.
Edzői éveim során sok játékossal és sokféle hozzááállásbeli problémával akadt dolgom. Némelyik kosaras önzősködött. Egyesek kételkedtek abban, amire törekedtünk. Mások nem azonosultak kellő mértékben a csapattal. Ezt még el tudom viselni. Csak azt nem, ha egy játékos lusta, keményen dolgozni. Ha a játékosok hajlandóak megerőltetni magukat, akkor nincs köztük probléma.
Eláruljak valamit?
Ami igaz a kosárlabdapályán, az érvényes az üzletben vagy a magánéletben is. Sikerre vágyunk? Rendben, elérhetjük, csak érdemeljük ki. hogyan? Dolgozzunk többet, mint bárki más a környezetünkben. Szánjuk rá a szükséges erőfeszítést! Teljes erőbedobással dolgozunk!
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha tudatosan ezt az utat választjuk. A siker nem véletlen fordulat, nem istenadta jog, nem velünk született adottság. A siker tudatos választás eredménye.
Azt kérdik tőlem, minek írok személyiségfejlesztő könyvet? Egyszerű. Ez a hivatásom.
Olvasgatni kezdtem olyan legendás edzőkről, mint Vince Lombardi és John Wooden, próbáltam megfejteni a titkát, hogyan teremtettek kapcsolatot a játékosaikkal, kerestem mindazt, amit utánozhatnék, magam is felhasználhatnék.
Nem annyira taktikai ötletekre bukkantam, inkább arra, hogy miként tudják ezek az edzőkíválóságok győzelemre ösztönözni játékosaikat. Nagyon hamar megtanultam, hogy egyszerűen fel kell szabadítanom az általam edzettekben rejtőző képességeket. Nem megfélemlítéssel ösztönöztem őket, hanem azzal, hogy megmutattam, ők döntik el, győznek, vagy veszítenek. Segítettem, hogy „kívülről” szemléljék önmagukat, úgy, ahogy a többiek látják őket, ezáltal felismerhették saját erősségeiket és gyenge pontjaikat, felmérhették, miben szükséges fejlődniük.
Edzői sikereimet annak köszönhetem, hogy rá tudtam venni az embereket olyan dolgokra, amelyekről nem hitték, hogy képesek az elvégzésükre.
Íme egy példa:
Amikor 1985 tavaszán a Providencei Főiskola edzője lettem, olyan csapatot örököltem, amely a 1979 óta a tabella legalján tanyázott. Előtte a New York Kricksnél segédedzősködtem, és figyelmeztettek, hogy a Providence az edzők temetője.
A csapattal folytatott egyik első megbeszélésünkkor négy szót írtam föl a táblára: kosárlabda, tanulás, munkamorál, család. Újdonsült játékosaim életének vélhetően legfontosabb négy mozzanatát jeleztem ezzel.
-Ki szeretne hivatásos kosárlabdázóvá válni? – kérdeztem.
Szinte minden kéz a magasba emelkedett.
-Mivel tavaly vesztes évadot zártatok, és senki sem ül itt, aki legalább tízpontos mérkőzésátlagot ért volna el, nyilvánvaló, hogy a kosárlabdában nem jeleskedtek – jelentettem ki, és letöröltem az első szót.
-Láttam a főiskolai eredményeiteket, így tudom, hogy a tanulásban sem sokra vittétek. Csönd honolt a teremben, miközben a második szót is eltüntettem a tábláról.
Ezután az edzésvezetőhöz fordultam, és azt tudakoltam, hányan vették komolyan a munkát, azaz hány játékos jelent meg a szezon vége óta a tornacsarnokban. –Egy sem – hangzott a válasz. –Nyilvánvaló tehát, hogy nem erőltetitek meg magatokat – csökkentettem újabb szóval a listát, majd fölemeltem a hangomat.
-Lássuk csak! Nem mutattatok sikert sem a kosárlabdában, sem a tanulásban, és nem dolgoztok szorgalmasan. Mi maradt?
Hatásszünetet tartottam.
-Hát, remélem, legalább összetartó csapat vagytok. remélem, törődtök egymással.
-Hogyne, mester – felelte egy játékos, bizonyos Harold Starks – Nagyon összetartunk.
Egy percig úgy tettem, mintha törném a fejemet.
-Rendben van Harold, meg tudod mondani, hány testvére van Steve Wrightnak?
Starks lassan megrázta a fejét.
-Mivel foglalkozik Bill Donovan édesapja?
Harold olyan riadtan bámult, mint az őz a reflektorfényben.
-Szóval semmit sem tudtok egymásról, igaz?
Senki sem szólt.
Sorra felállítottam a fiúkat, és ki - ki beszélt magáról, meg a családjáról. Ekkor valami csodálatos történt. A tizenkét egyén hirtelen egységbe forrt. Csapattá vált.
Huszonkét hónappal később a tucatnyi egyénből összeállt csapat bejutott a főiskolai kosárlabda felsőházába, a negyeddöntőbe. A mondanivaló, amelyet közvetíteni igyekeztem, elindította a játékosokat az úton, hogy együttműködő, keményen dolgozó csapattá váljanak, miközben megváltozott önmagukkal kapcsolatos hozzáállásuk, és ezen múlott minden.
A gyújtó hatású szónoklatok, szentbeszédek hatásosak lehetnek, és kétségtelenül megvan a maguk helye, de jegyezzük meg, hogy lényegében csak rövidtávon hatnak. Az igazi ösztönzés jóval messzebbre terjed, okvetlenül megérteti az emberekkel a sikerhez vezető folyamatot. Ebben az esetben úgy szól az üzenet, hogy az egyénekből közös álmokkal és célokkal rendelkező csapatot kell kovácsolni.
A szorgalmas munka és az összetartás segít magasabb szintre lépnünk.
A siker mindenkinek mást és mást jelent. Egyeseknek pénzt, másoknak hatalmat, ismét másoknak társaik tiszteletét, vagy megelégedettséget, sokaknak azt, hogy jobb kapcsolatot építenek ki a környezetükkel.
Nem vitás, hogy mindenkinek kell a siker. még a legcinikusabbaknak, és legpesszimistábbaknak is. Mindannyian szeretnénk eredményesebbekké válni. Mindannyian szeretnénk úgy érezni, hogy maradéktalanul kibontakoztattuk képességeinket. Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy irányítjuk a sorsunkat, nem pedig az irányít bennünket.
Az utóbbi években rengeteg „koldusból krőzus” sikertörténetet hallottam, jó néhány sportolóval dolgoztam, aki végül olyan teljesítményt nyújtott, amelyet korábban maga sem tartott lehetségesnek.
Láttam viszont ígéretes tehetségeket, akiket megszédített, tunya önelégültségbe döntött a siker. Ismertem olyanokat, akik a nehézségek jelentkezésekor feladták a küzdelmet, olyan mentségekkel takaróztak, amelyeket az örök győztesektől sohasem hallunk.
Valóra akarjuk váltani álmainkat, de sokszor hiányzik a kellő útmutatás, hogy beteljesítsük azokat. Folyton zátonyra futunk, és nem értjük, miért, mert minden jó szándékunk meghiúsul, kudarcra van ítélve.
Szeretnénk elismerést szerezni azzal, amit csinálunk.
Szeretnénk érezni, hogy érünk valamit.
Csak az a baj, hogy sokan közülünk nem tudják, hogy miképpen jussanak célba.
A legtöbbünknek nincs edzőnk, aki nyomon követne bennünket, és ügyelne arra, hogy jó úton haladjunk. Egy jó könyv, pl. ez is sokaknak „edzőjükké” sikerük eszközévé válhat. Megmutatja, miként tegyenek szert önfegyelemre, alakítsanak ki munkamorált, mélyítsék el az önbecsülés érzését saját magukban és másokban, tanulják meg leküzdeni a nehézségeket, amelyekkel óhatatlanul szembetalálkoznak életünk során, és váljanak képessé olyan eredmények elérésére, amelyekről soha nem is álmodták, hogy lehetségesek.
Mindezek a célok megvalósíthatók, de mindegyikhez kötelezettségvállalás és cselekvés kell.
Csak rajtunk múlik.
Feladatterv
Sok fiatal keres fel, miután elvégezte a főiskola négy évét. Leülök velük, és megkérdezem:
-Mihez akarsz kezdeni az életeddel?
Sokan rám merednek, majd jön a szinte kötelező válasz:
-Nem tudom.
Az effajta tudatlanság a gyöngén teljesítők klasszikus ismertetőjegye. Azért nem tudják, mert nem gondolkoztak rajta, vagy ha gondolkoztak is, csak zavaros, tisztázatlan fogalmat alkottak róla. Ha vannak is álmaik, fogalmuk sincs, miként érjék el azokat. A lényeg az, hogy nincs tervük, nincs jövőképük, amely pedig szükséges ahhoz, hogy eljussanak a rajtvonaltól a célig. Nem tudják, mi a fegyelem.
Az ilyen emberből hiányzik a hajtóerő, azt sem tudja, hogyan tehetne szert rá. Nem mintha nem lehetne az indítékait teljesen megváltoztatni, vagy annyira módosítani, hogy életkörülményeihez, az adott viszonyokhoz igazodjanak. De először meg kell határozni az irányt, amelybe tart, és erre csak egy út vezet. A tervezésen át.
A fegyelem sok mindent jelenthet. Büntetést éppúgy, mint kemény munkát.
Számomra magatartási szabályrendszert, szervezett feladattervet jelent.
Az önfegyelem tervszerűség, annak tudata, hogy honnét indulunk, és milyen útvonalon kell haladnunk rendeltetési helyünk felé. Terv nélkül összevissza botorkálhatunk, elkeveredhetünk valami személyes útvesztőben, körbe – körbe bóklászhatunk egy labirintusban, időt és energiát fecsérelhetünk, ami eltérít céljainktól. Terv nélkül egyre csak a régi pályán veszteglünk.
Nem elég csupán erőlködnünk. Tudatos, célirányos erőfeszítés kell, eszmény, végcél, amely önmaga is indíték, hajtóerő. Ha megteremtjük az önfegyelmet, és megfelelő szervezeti háttérrel, módszerekkel párosítjuk, akkor megsokszorozzuk a hajtóerő hatékonyságát, hogy határozott eredményekhez vezessen.
Akkor nincs többé kétség.
Miért nincs?
Mert van stratégiánk.
Mert eltökéltük magunkat, hogy beteljesítjük.
Mert megfizetjük a siker árát.
A tíz lépés
Rendben, tehát sikert akarunk, és hajlandóak vagyunk mindent elkövetni, amit csak lehetséges, hogy valóra váltsuk álmainkat.
De hol kezdjük?
A tíz lépéssel. Ez a tíz lépés jelenti a feladattervet. Ezek a lépések a siker útjának mérföldkövei. Olyan folyamatot testesítenek meg, amelyfeltűnően jobb eredményhez vezet. Mind a munkában, mind a tanulásban, sportban, kedvenc időtöltésben, vagy bármely tevékenységben. Teljesen mindegy, a módszer mindenütt ugyanaz.
A tíz lépés azon előfeltételezésen alapul, hogy mindannyian elérhetünk olyasmit, amit sohasem tartottunk lehetségesnek, - mert a legtöbben folyton alábecsüljük magunkat. Arra szoktattak bennünket, hogy azt higgyük, nem tudunk véghezvinni bizonyos dolgokat, hogy kevesebbre tartsuk magunkat, hogy azt higgyük, álmaink örökre elérhetetlenek maradnak, hogy az életben mindig másoké a győzelem. Arra szoktattak bennünket, hogy kudarcot valljunk.
Pedig nem muszáj.
Nem kell elbuknunk, nem kell tétlenül néznünk, amint álmaink szertefoszlanak a messzeségben, nem kell gyenge teljesítménnyel beérnünk, hiszen javíthatunk rajta, kibontakoztathatjuk képességeinket, megváltoztathatjuk életünket.
A kulcs a tíz lépés, azok a cselekedetek, és magatartásformák, amelyek, több mint két évtized tapasztalataiban gyökereznek. Átéltem sikereket és kudarcokat, mások és a magam példáján megtanultam, miként vezet eredményhez e módszerek következetes alkalmazása.
Hozzáállás, cselekvés, kitartás – ezeket az alapelemeket kell magabiztosan alkalmaznunk, hogy többre juthassunk, mint amit eddig ismertünk. Ez az önkéntes erőpróba késztet állandóan arra, hogy többre törekedjünk. Olyan jövőkép lebeg szemünk előtt, amelyben mindenkor csúcsteljesítményt nyújtunk, egyre magasabb szinten játszunk.
Ehhez azonban következetesen ragaszkodnunk kell az alapelvekhez. Különben megragadunk ott, ahol most vagyunk.
Csak rajtunk múlik.
A tíz lépés:
1.Önbecsülés
Az önbecsülés, más szóval önértékelés az, az érték, amelyre taksáljuk magunkat. Az a személy, akit a tükörbe nézve látunk.
Edzőként rég megtanultam, hogy nagy dolgokat várhatunk azoktól, akik jól érzik magukat a saját bőrükben. Az ilyenek képesek csipkedni magukat, hosszú távú célokat kitűzni. Olyan álmokat dédelgetnek, amelyekről mindenki feltételezi, hogy teljesülnek. A kellő önbecsülésű személy vállalja a kockázatot, de ami ennél is fontosabb, törekvő.
A hiányos önbecsülésű ember viszont gyakran szétszórt, könnyen elcsügged. Jobbára nem törekvő típus és egész rakás negatív vonást mutat: nincs önbizalma, szervezőkészsége, képtelen végigcsinálni, amibe belekezd, folyton elégedetlenkedik, zokon veszi a bírálatot, irigykedik másokra. Edzőként, beosztottként vagy kollégaként egyaránt nehéz hiányos önbecsülésű emberrel dolgozni, mert érzelmileg kiegyensúlyozatlan, és eleve kudarcra van beállítva.
Ezek a hiányos önbecsüléshez társuló káros tulajdonságok meghiúsíthatják a sikert. Ha ilyen súlyos állapotban leledzünk, minden további lépés értelmét veszti. Megtanultam, hogy ha a csapatom félidőben vezet, akkor szigorú és igényes lehetek vele szemben, mert ha a játékosok jó véleménnyel vannak saját magukról, akkor könnyebben elviselik a bírálatot, és a magasabb követelményeket.
Ha viszont a csapat félidőben gyöngén áll, akkor ritkán kritizálom, mert tudom, hogy a játékosok kollektíve nem sokra tartják magukat és emiatt érzékenyebbek. Ilyenkor támogatásra szorulnak, hogy jobban érezzék magukat, gyarapítani kell önbecsülésüket.
Nem szabad tehát megfeledkeznünk az önbecsülés fontosságáról.
Önbecsülés nélkül megbénulunk, nem tudunk előrelépni, cselekvésbe lendülni.
Nem mindig láttam át ezt.
A Bostoni Egyetem fiatal edzőjeként azt hittem, mindenkivel egyformán kell bánni. Akkoriban ez a felfogás járta, és én ennek a korszaknak a gyermeke voltam. Mindannyiunkat környezetünk értékrendje és hozzáállása formál. Amikor felnőttem, az edző volt az abszolút úr, a megkérdőjelezhetetlen tekintély, akinek a szavai kőbe vésett kinyilatkoztatásnak számítottak. Az ember vagy megszokott, vagy megszökött.
Már akkoriban is megértettem a munkamorál jelentőségét. Azt is megértettem, hogy önfegyelem kell, mely erőfeszítésre, a siker kiérdemlésére ösztönöz. A határozott munkamorál és önfegyelem az elmúlt két évtizedben eszköztáram szerves részévé vált.
De az önfegyelem fontosságával nem voltam tisztában. Nem tudtam, hogy a jól fejlett önfegyelem nagy dolgokra tesz képessé. Az ilyen emberek teljesítik a nagy dobásokat, ők juttatják kosárba a labdát a döntetlenre álló mérkőzés végső másodperceiben, amikor minden kockán forog. Az ilyenekkel jó együtt dolgozni. Ők azok, akik biztosan felfuttatják az eredményességet és hatékonyságot, amikor a vállalat a leginkább rászorul, akik az utolsó pillanatban egy sikeres erőbedobással megmentik a már – már elpártoló ügyfelet.
Nem vihetjük sokra, ha nem érezzük jól magunkat a saját bőrünkben.
Mark Jackson ékes példája ennek.
Az 1987 – es NBA újoncválogatás első körében tizennyolcadiknak szemelték ki a a New York Knicks tehetségkutatói. De akit tizennyolcadiknak választottunk ki,arra tizenhét csapat már nem tartoitt igényt.
Amikor leültünk a vezetőséggel, hogy megvitassuk a személyi kérdéseket, hirtelen borúsra változott a légkör, mihelyt Markra terelődött a szó. Ujjongásnak nyoma sem volt.
- Mi a gond? – tudakoltam.
- Hát ez a Jackson elég lassú – vélte az egyik fejvadász.
- És nem valami jó dobó – tette hozzá egy másik.
- Azt sem tudni, képes lesz – e majd kivédeni a gyors fiúkat. – folytatta pillanatnyi habozás után egy harmadik hang. Megdöbbentem.
- Na, várjunk csak! Ezek szerint sikerült begyűjtenünk egy lajhárt, aki se dobni, se védeni nem tud?
- Ugyan már Rick! Mit vársz a tizennyolcadiktól?
Lesújtott az, amit hallottam.
Mivel Mark már hozzám tartozott, megpróbáltam kedvezőre fordítani a helyzetet. Először is, úgy határoztam, följavítom Mark önbecsülését, mert tudtam, csakis így hiszi el majd magáról, hogy többre képes. Ugyanazt kellett tennie, amit providence – i játékosaimnak a negyeddöntőbe jutáshoz: fantasztikus munkamorált elsajátítani, megértenie, hogy a sikert ki kell érdemelnie, és önbecsülése javítására használnia az önfegyelmet.
Marknál komplikáltabb volt a helyzet, mert Mark több pénzbe került, és a New York – i pletykalapok pellengérre állítottak bennünket, szurkálódásukkal új játékosunk fogyatékosságaira emlékeztettek minket, meg mindenki mást. Mire ténylegesen aláírta a szerződést és edzőtáborba vonult, a fiú maga is kételkedett az NBA – ban várható sikereiben, mert az újságok szüntelenül csepülték. Egyre csak azt hallotta, hogy lomha, nem dob elég jól, alkalmatlan védőnek. Vagyis ugyanazt, amit a fejvadászaink mondtak nekem.
Nem csoda, ha mindinkább azt hitte, kudarcot fog vallani. Szemügyre vette az előtte toborzott többi újoncot a ligában, és irigykedni kezdett rájuk. Az ő játékukat nem szedték ízekre a lapok, nem vonták kétségbe a képességeiket.
Mark abba az unalomig ismert csapdába esett, amelybe oly sokan. Azt hitte, hogy mindenki képes összekapni magát, csak ő nem. Mintha úgy érezte volna, hogy kicsúszott a kezéből a saját sorsa.
Hogy visszanyerhesse az elveszettnek vélt irányítást, ki kellett aknázni erősségeit.
Többek között elmondtam a csapat többi tagjának, hogy Mark jó eséllyel pályázhat az év újonca címre, mert nálunk ki fog bontakozni. Lerítt az arcokról, hogy senki sem vevő a szövegemre. Nevettek, sejtettem, hogy Mark zavarba jött. Utóvégre a tizennyolcadiknak beválogatott nem szokta az év újoncaként befejezni a szezont.
De én arra törekedtem, hogy Mark erősségeit – gólpasszait, vezetői képességét, karizmatikus egyéniségét – az égig emeljem, gyönge pontjait pedig észrevehetetlenné zsugorítsam. Marknak arra kellett összpontosítania, hogy verhetetlenné váljék erősségeiben,, amelyeket folyton hangoztattam a csapat előtt. Úgy véltem, ha Mark látja, hogy az edző bízik benne, olyan szintre fejlődik, amelyeket sohasem hitt volna elérhetőnek.
Egyre azt magyaráztam Marknak, hogy Magic Johnsont leszámítva nincs még egy játékos a ligában, akit nálánál jobban szeretnék a posztjára. Jó közérzetet biztosítottam neki, gyarapítottam az önbecsülését, így kételyei oszladozni kezdtek, ő pedig egyre jobban játszott. Annak az évadnak a tavaszán, nem egészen tíz hónappal azután, hogy tizennyolcadikként került be az NBA válogatásán, a manhattani Tavern ont he Greenben tartott ünnepségen az év újonca címmel tüntették ki Mark Jacksont.
A tanulság az, hogy az önbecsülésnek számottevő javítása nélkül mindez nem vált volna lehetségessé. Tudnunk kell, hogy Mark látástól vakulásig dolgozott játékának minden mozzanatán, amely jobbítást igényelt. Kétségkívül minden tőle telhetőt megtett. Mert olyan volt, mint a legtöbb ember. Mihelyt kezdte jobban érezni magát a bőrében, teljesítménye javulni kezdett. Ezzel lavinát indított el. Minél inkább javult a teljesítménye, annál jobban érezte magát. Ez az öngerjesztő sikerfolyamat megadta neki azt a lendületet, amely ahhoz kellett, hogy legyőzzön minden akadályt.
Mark klasszikus példájává vált annak, amit e fejezet elején leszögeztünk: nagy dolgokat várhatunk azoktól, akik jól érzik magukat a saját bőrükben.
Röviddel azután közöltem Markkal, hogy ideje bejutnia a sztárválogatottba.
Nevetett.
-Nem mondja komolyan – jelentette ki először abban a hiszemben, hogy nincs komoly esélye.
Mivel azonban önbecsülése ekkorra megizmosodott, képes volt magasabbra emelni a mércét, és látni saját magát, amint bekerül az álomcsapatba. Ebben a második szezonban ki is jelölték, hogy az NBA szuperválogatottjának mérkőzésén játsszék.
De Mark arra is példa, hogy mennyire törékeny lehet az önbecsülés. A második év végétől elszegődtem a Knickstől Kentuckyba. Rövidesen azt olvastam a New Yorki lapokban, hogy Mark gyöngélkedik, hiányzott neki a háttér, amely felnagyította erősségeit, és elrejtette gyenge pontjait.
Egyszerre megint előszedték Mark fogyatékosságait, és különös dolog történt. A harmadik szezon végére Mark Jackson már nem szerepelt a kezdő felállásban, később pedig eladták a Los Angeles Clippersnek. Bár hivatásos pályája folytatódott, és bent maradt a ligában, azóta sem jutott olyan magasra, mint abban az első két esztendőben.
Szolgáljon ez leckéül mindannyiunk számára. A rendkívüli önbecsülés rendkívüli dolgokat produkálhat.
Mark Jackson jellegzetes példája annak, mennyire fontos, hogy erőteljes képet alkossunk magunkról, higgyünk abban, hogy nagy dolgokat tudunk véghezvinni, megkóstoljuk a varázsszert, amelyet önbecsülésnek hívnak. E nélkül sohasem bontakoztathatjuk ki maradéktalanul képességeinket.
Mindannyian arra vágyunk, hogy minél inkább beleszólhassunk életünk alakulásába. Azt akarjuk érezni, hogy jó úton haladunk a siker felé, pontos térkép segít bennünket az előbbre jutásban. Mindannyiunknak kell egy feladatterv, ez pedig az önbecsüléssel kezdődik.
Feladattervünk a katalizátor, amely lökésszerűen megindítja, és mozgásban tartja a dolgokat. Mihelyt kissé jobban érezzük magunkat, elkezdhetjük tanulni és gyakorolni a kimagasló teljesítmény művészetét.
Szánjunk rá néhány percet arra, hogy megvizsgáljuk, miképpen javíthatjuk mások önbecsülését. Mindegy, hogy kiről és miről van szó, a módszer minden esetben ugyanaz.
A motivátorok dolga az, hogy képessé teszik az embereket arra, hogy álmodjanak.
Még ha a lehetőség kapuja csak résnyire nyílt is, nagyon fontos elhitetnünk az emberekkel, hogy kitárult. Tudniuk kell, hogy hosszú út vezet odáig, és nem könnyű végigmenni rajta, de azt is tudatosítanunk kell bennük, hogy fennáll a lehetőség.
Ha hozzásegítünk valakit, hogy álmodni merjen, létfontosságú lépést teszünk belső gyarapodása és önbizalma érdekében.
Ehhez be kell látnunk, hogy mindenki igényli a helyeslést és az útmutatást. Mindenkinek kell az elismerés. Adjuk meg az embereknek ezt a lehetőséget. Mutassunk rá, hogy keményebben kell dolgozniuk, mint valaha is képzelték. Nem hiú, a valóságtól elrugaszkodott reményeket keltünk. Tényleg ott a kapu, és minél többet dolgozunk, annál szélesebbre tárul.
Mihelyt megteremtettük ezt az önbecsülést, hozzákezdhetünk, hogy felébresszük a reményt. A reménnyel együtt vágyat is ébreszthetünk, ezt pedig az álmok megvalósulásához vezet.
A tíz lépésből az önbecsülés a legfontosabb. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja. Csak abból tudsz adni, amid van. Amid nincs, abból nem tudsz adni. Építsd előbb a saját önbecsülésed, azután légy nagyon bőkezű. Aratni akkor fogsz, miután vetettél. Azt fogsz aratni, amit vetettél. És késve fogsz aratni, nem amikor vetettél.
Nem hiszem, hogy bármi újat mondtam ezzel. Mégsem magától értetődő ez. Ösztönösen nem ilyenek vagyunk.
2. Igényes célok
Még a legcinikusabb embereknek is vannak álmaik, bár nem mindig szívesen vallják be ezt. Talán fogalmuk sincs, hogyan valósíthatják meg azokat. Esetleg azt hiszik, semmiképpen sem teljesülhet, amiről álmodnak.
Mégis mindannyian szeretnénk értékesnek, pótolhatatlannak hinni magunkat. Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy képesek vagyunk nagy tetteket véghezvinni, maradéktalanul kibontakoztatni tehetségünket. Szükségünk van álmokra, mert a jobb jövőt vetítik elénk. Táplálják lelkesedésünket, akkor is lehetőségeket ígérnek, ha épp földre sújtanak bennünket a való élet tényei. Továbbhaladásra serkentenek.
A legtöbb sikeres ember álmodozó, amúgy hétköznapi ember, aki nem fél merészen gondolkodni és nagyságra törekedni. Az álmodozó nem elégszik meg a középszerűséggel, hiszen senki sem álmodik félmegoldásokról.
A kisfiú a játszótéren nem egy – egy jó labdavezetésről álmodik, hanem arról, hogy a mérkőzés utolsó percében berúgja a világbajnokságot jelentő gólt. Nem küzdelmekkel és kudarcokkal teli életről ábrándozunk, amelyben gyönge teljesítményt nyújtunk, és nem bontakoztathatjuk ki képességeinket. Valami nagy, jelentős, világrengető eseményre vágyunk. nem a szürke fakó árnyalataival festjük ki álmainkat, hanem a legragyogóbb színekkel. Az álmok sohasem kisszerűek.
Mint már leszögeztem, aki nem hajlandó keményen, fegyelmezetten dolgozni, annak minden álma délibáb marad, az éretlen, csapongó képzelet terméke, amely sohasem válik valóra. Gyakran fogalmunk sincs, miként váltsuk tettekre ezeket az álmokat.
Hogy tényleges lépéseket tehessünk végre, igazán nagy és vonzó álmaink megvalósítására, először is kézzelfogható célokat kell kitűznünk.
Mi a különbség?
Az álmok azt jelzik, hol akarunk kikötni. A célok azt, hogy hogyan jutunk el odáig. Az álmok a jövőképet rajzolják fel, azt, amiért küzdünk, a jutalmat, amelyet utunk végén elnyerünk. A célok az egyes lépések, amelyeket azért teszünk meg, hogy végül kiérdemeljük a pályadíjat.
Nem tudjuk, hová vezetnek álmaink, nem tudjuk, hol ér véget az utazás. valahová a jövőbe mutatnak, és nem tudni, hogy mi történik közben. Lehetséges, hogy a legjobb esetben is csak ötven százalékig sikerült megvalósítanunk álmainkat. nagyon is valószínű, hogy miközben idősödünk, és fontossági sorrendünk átalakul, álmaink is módosulnak, főként akkor, ha munkánkkal, hivatásunkkal kapcsolatosak, mivel az üzleti viszonyok rohamosan változnak.
Álmaink vezérfonalat adnak: megteremtik az eszményt, amely felé iparkodunk, azt az új életet jelképezik, amelyet magunknak kívánunk.
Céljaink csupán eszközök, amelyeket arra használunk, hogy eljussunk oda, ahová akarunk. A célok a napi részlettervek, amelyek elérhető szakaszokra bontják a folyamatos javulást.
De álmok és célok kölcsönösen összefüggenek. Ha nem tartja szem előtt az álmát, akkor nem fogja elérni a céljait.
Dédelgethetünk nagy álmokat, de meg kell értenünk, hogy a siker hosszú távon közvetlen eredménye annak, amit nap, nap után teljesítünk. Szükségünk van célokra. A célok napi rendszerességet biztosítanak, szervezetté tesznek bennünket, önfegyelmet hoznak az életünkbe. Mindennél fontosabb, hogy célokat tűzzünk magunk elé. A siker alapvető összetevője ez.
3. Pozitív hozzáállás
4. Helyes szokások
5. Kapcsolatteremtés
6. Példaképek
7. Teher alatt nő a pálma
8. Konok kitartás
9. Kudarcból siker
10. A siker átvészelése
Csúcsteljesítmény munkában és magánéletben
http://www.youtube.com/watch?v=AL8kFU_QktU&feature=player_embedded#at=43
http://www.youtube.com/watch?v=CSe6w_ge1aQ&feature=player_embedded
Tudod, hogy kire, mire vársz?
Te saját magadra vársz, és egész életedben terád vártál!
Mikor fogsz valami nagy dolgot kezdeni az életeddel?
Mikor kezdesz el végre élni?
C. John C. Maxwell: Sikerutazás
A siker mindenkié!
A hagyományos sikerkép: Bill Gates vagyona, Arnold Schwarzenegger (vagy Cindy Crawford) testfelépítése, Albert Einstein esze, Michael Jordan sportteljesítménye, Donald Trump üzleti vakmerősége, Jackie Kenedy társadalmi pozíciója és elismertsége, Walt Disney képzelőereje, és Teréz anya szíve.
Címkék:
Oszd meg a barátaiddal, máshol is!
A siker mindenkié!
A hagyományos sikerkép: Bill Gates vagyona, Arnold Schwarzenegger (vagy Cindy Crawford) testfelépítése, Albert Einstein esze, Michael Jordan sportteljesítménye, Donald Trump üzleti vakmerősége, Jackie Kenedy társadalmi pozíciója és elismertsége, Walt Disney képzelőereje, és Teréz anya szíve.
1. A siker képét sokan azonosítjuk más emberrel. Pedig egyértelmű, hogy Ön, vagy én nem lehetünk mások, mint akik vagyunk, - és legfőképpen nem lehetünk 8 másik ember. Ennél fontosabb, hogy ezt nem is akarhatjuk. Ha Ön megpróbálna bármelyik említett ember bőrébe belebújni, a siker máris kizárt. Gyenge utánzattá válhatna csupán, aki elveszítette azt a lehetőséget, hogy azzá váljék, akivé kellett volna: önmagává. Ha elkerüli az első csapdát, amikor azt hiszi, hogy az a siker, amikor valaki másra hasonlítunk, hibás képet ebben az esetben is alkothat a sikerről. A legtöbb ember helytelenül azonosítja a sikert valamiféle teljesítménnyel, egy cél elérésével, egy kívánság teljesülésével. Néhány tipikusan helytelen értelmezés:
2. Gazdagság: A vagyon önmagában nem eredményez sem elégedettséget, sem sikert. Egyszer megkérdezték John D. Rockefellert amikor ő volt a világ leggazdagabb embere, hogy mennyi pénz tenné boldoggá, és válasza így hangzott: „Egy kicsivel több”. (Később belátta válaszának képtelenségét, és több, mint 350 millió dollárt osztott szét adományként.)
Salamon király szerint: „Aki szereti a pénzt, annak soha nem elég belőle, aki szereti a vagyont, soha nem elégedett jövedelmével.”
A vagyon tünékeny: pl. Charles Swabb, a legnagyobb független acélgyár elnöke nincstelenként halt meg… stb.
3. A másik gyakori félreértés, hogy az ember akkor ér el sikert, ha sikeresnek, és boldognak érzi magát. Ez is téves. Az iparmágnás Donald Trump a sikert a boldogsággal azonosította, mert számos boldog barátja volt. Boldog barátai pedig őt vélték sikeresnek. Sok ember azonosítja a sikert valami olyan dologgal, ami neki nincs. A boldogság kitartó keresése teszi az embereket boldogtalanná. Felülünk egy képzeletbeli hullámvasútra, és lelkiállapotunktól függően vergődünk sikeresség és sikertelenség között. Az élet bizonytalan, a hangulatok változnak. A boldogság ezért nem tekinthető a siker mércéjének.
4. Birtoklás és megvalósulás: ez a folyamat számtalanszor megismétlődik az életünkben. Soha nem következik be az által, hogy végre az anyém lett, amit akartam, csak átmeneti megnyugvást hozott.
5. Hatalom: Charles Mc. Elroy így viccelődött egyszer: „A hatalom kíváló, hamar felszívódó depresszió elleni szer. A hatalom romlást okoz, a teljes hatalom összeomlást.”
Abraham Lincoln: „Csaknem minden férfi elviseli a hányattatást, de ha a jellemére vagy kíváncsi, adj hatalmat a kezébe.” A hatalom nem a siker, vagy a biztonság forrása, minden diktátor végül elveszíti.
6.Megvalósításkor: célba érési betegség:
Nincs két ember, akinek azonos sikerképe lenne!
A kitűzött célok elérése önmagában nem jelent sikert, vagy elégedettséget. (Michael Jordan visszavonult a kosárlabdázástól, később nem tudott meglenni nélküle.) Ebből is láthatjuk, hogy a siker nem pusztán célkitűzések listája, amelyen az elért célokat sorra kipipáljuk. Nem a végállomás elérése a siker, hanem maga az utazás.
A helyes sikerkép
Miből lesz a siker?
Ehhez két dolog szükséges:
a. A megfelelő sikerkép,
b. A hozzá vezető helyes alapelvek.
A siker képe mindenkinél más, mivel mindannyian különbözőek vagyunk, minden egyes ember önálló egyéniség. A folyamat ezzel szemben azonos. Olyan elveken alapszik, amelyek nem változnak.
A siker: életünk céljának felismerése, képességeink kiteljesítése, végül mások javának szolgálata.
Ebből látszik, hogy a siker miért utazás inkább, mint cél. Ez soha nem meríti ki erőtartalékainkat. Soha nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy teljesítettük a végső célt, és újabb célok után kutatva még mindig kielégítetlennek érezzük magunkat.
A sikerutazás szemléletének elfogadása azzal az előnnyel is bír a végső cél elérésének szemléletével szemben, hogy már ma sikeresek lehetünk. Abban a pillanatban, amikor átváltunk életcélunk megkeresésére, képességeink kiteljesítésére, és mások segítésére, azonnal sikeresek leszünk, nem majd valamikor a távoli jövőben, halvány reményeink szerint.
Mit keressünk: „Azt hiszem, minden ember lelkében, mélyen eltemetve fellelhető a mindent elsöprő vágy, az, amelyért tűzbe menne, amely a legrejtettebb érzéseit, gondolatait szólaltatja meg. Egyesek már kisgyermekkorukban pontosan érzik, mi ez. Mások a fél életüket áldozzák arra, hogy rábukkanjanak.
Mindegy, hogy mi az, ott van. Csupán meg kell találnunk.
D. A kapcsolatépítés legfontosabb fejezete: (Belső Béke blogból az egyik legszebb idézet...)
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ..?
Persze, hogy van munkám,- csattant fel a nő,
Anya vagyok.
Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!
hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
Hivatali Vallató vagy Városi Nyilvántartó
Mi a foglalkozása?-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén. A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében
és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet
fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
Megkérdezhetem, -kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni: Továbbképző kutatómunkát végzek,
(amit az anyák)
laboratóriumban és terepen,
(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).
A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak),
szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,
(akar valaki ellentmondani? )
és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).
De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz..
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk
új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),
amint egy új hangmintát tesztelt..
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb
az emberiség számára, mint csak egy másik Anya
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák
;Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén és a Dédnagymamák
;Ügyvezető tudományos munkatársak
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik
;Tudományos munkatárs-helyettesek
Kérlek küld el ezt egy másik Anyának,
Nagymamának,
Nagynéninek,
És más barátoknak, akiket ismersz.
Legyen kevesebb problémád,
Több örömed,
És csak boldogság kopogtasson az ajtódon!
Légy kedvesebb mint kellene.
Mindenkinek, akivel csak találkozol meg kell vívnia a saját harcát.
Véleményem szerint is a legszebb munka a miénk, amit csak becsülni lehet :)
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ..?
Persze, hogy van munkám,- csattant fel a nő,
Anya vagyok.
Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!
hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
Hivatali Vallató vagy Városi Nyilvántartó
Mi a foglalkozása?-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén. A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében
és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet
fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
Megkérdezhetem, -kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni: Továbbképző kutatómunkát végzek,
(amit az anyák)
laboratóriumban és terepen,
(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).
A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak),
szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,
(akar valaki ellentmondani? )
és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).
De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz..
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk
új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),
amint egy új hangmintát tesztelt..
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb
az emberiség számára, mint csak egy másik Anya
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák
;Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén és a Dédnagymamák
;Ügyvezető tudományos munkatársak
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik
;Tudományos munkatárs-helyettesek
Kérlek küld el ezt egy másik Anyának,
Nagymamának,
Nagynéninek,
És más barátoknak, akiket ismersz.
Legyen kevesebb problémád,
Több örömed,
És csak boldogság kopogtasson az ajtódon!
Légy kedvesebb mint kellene.
Mindenkinek, akivel csak találkozol meg kell vívnia a saját harcát.
Véleményem szerint is a legszebb munka a miénk, amit csak becsülni lehet :)
Oszd meg a barátaiddal, máshol is!
Utóirat (Egy üzleti ajánlat tőlem, Neked.)
A FANTOM szponzorról
A VILÁG MIÉRTJÉT megmutatják a trendek. A legdinamikusabb jelenleg a telekommunikációs trend!
Hogy miért érdemes pont erre kiemelkedő figyelmet fordítani? 1. Mert mindenki ezt használja! 2. Mert ITT és MOST ebbe be lehet kapcsolódni! Egy 1 trillió dolláros üzletágba most az ACN révén bele lehet kapcsolódni, gyakorlatilag milliós nagyságrendű tőke nélkül! Ha van egy okod, akkor lesz 81250 Ft-od a regisztrációra és 47500 Ft-od egy képtelefonra, és 2.550 Ft havidíjért majdnem korlátlan lehetőséged üzletépítésre, utazási és telefonköltségek nélkül. Te felfogtad, hogy miről szól ez az ajánlat? Te tényleg felfogtad? Nem hiszem! Ha felfogtad volna, akkor kezedet - lábadat törve rohannál hozzám a lehetőségért, mint a mérgezett egér! Inkább dolgozol 50 évet? A Te sorsod, és a Te életed!
Miért van olyan elképesztően rossz híre az MLM üzleteknek? Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy MLM akkor egyesek felállnak, és elmennek a marketingtervről?
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.
Ez a direktmarketing stílusa, a kereskedő stílusa, és beidegződése. Most van itt a lehetőség, hogy bedaráljuk, most van itt a lehetőség, hogy kinyissuk a pénztárcáját, van a rohadéknak pénze, csak ül rajta, pedig, ha eladom neki ezt az edénykészletet potom félmillióért, 30 % üti a markomat azonnal, mennyi is ez? Hiány van mindenből, és ha nem tudok eladni, akkor felkopik az állam! Ez félelem!
Azt bizonygatjuk, hogy az MLM nem direktmarketing, és mi nem vagyunk ügynökök! Közben a testbeszédünk olyan hangosan kommunikálja, hogy mi magunk vizet prédikálunk, és közben bort iszunk, hogy a jelölt, ha észnél van, hanyatt – homlok menekül. Persze, próbáljuk megtéveszteni bizonyos gyorsasági és egyéb bónuszok, a pénz sűrű emlegetésével. Ha kifogásai vannak, akkor persze, ő egy hülye köcsög, nekiesünk, hogy ha az üzletről nem is, - mert arra nem hülye köcsögöket keresünk, - de arról mindenképpen meg kell győznünk, hogy kinek van igaza, és egy ilyen hülye köcsögnek, mint ő, hol a helye, mert ezt kívánja érzékeny lelkünk. Nekem rémlik valami: egy Ady Endre nevű költő: A magyar ugaron c. verse. Vajon kiről beszélt? Biztosan nem rólunk, hiszen még meg sem születtünk akkor…
„Az MLM-ben is csak az a dolgotok rohadékok, hogy megírjátok a névlistátokat és ömlesszétek az embereket, én meg majd mondom a marketingtervet. Hű, mennyit dolgozok, ezek meg csak kifogást keresnek, és nem hoznak embert, pedig, ha mindenki csak egy embert hozna! Most már ideje, hogy a többiek is kiálljanak… De tanuld ám meg a marketingtervet, mert ha nem úgy mondod szóról – szóra, ahogyan én, azzal kárt okozol a cégnek és nekem. Ez egy profi cég, nem engedheti meg magának, hogy színvonal alatti előadásokat tartson valaki… Meg ezt a N 21 – es dumát az álmokról jobb lesz, ha sürgősen elfelejted, mert bemószerollak a központban, és ki leszel zárva, mint a nép ellensége… Fel is út, meg le is út… Azt, hogy vezetőire elviszlek még egyszer, azt meg aztán végképp felejtsd el.”
Tudat alatt kommunikálunk 97 %-ban. (400 milliárd bit/ sec. információ éri az agyat, ebből 2000 bit/sec. a tudatos.) Mit gondol tudat alatt a szponzorált? Vigyázat, ügynök a láthatáron! Fel az energiapajzzsal! Ez energiavámpír, aki abból él, hogy leveszi rólam az energiát! Mivel nem tudok ellene védekezni, szégyen a futás, de hasznos. (Nagy gyakorlatom van ebben, sokszor csináltam ilyet korábban, mert nem értettem, hogy mi folyik itt!)
Képzeljünk el egy szeretet lineáris skálát. Az origóban a 0 szeretet, (félelem) és tőle távolodva tart a szeretet a végtelenhez. Így közeledünk Istenhez. A szeretet polaritása nem a gyűlölet, hanem a szeretet hiánya, a félelem.
A fény polaritása a sötétség, nem más, mint a fény hiánya.
A Network Marketing a világtörténelem legnagyobb lehetősége. Aki erre egy igazi, hiteles példa, az a Názáreti Jézus. A termék neve: Evangélium= Jó hír. Bár a termék közben elferdült és megzápult, a rendszer erejét mutatja, hogy közel 2000 év elteltével, ez e létező legnagyobb üzlet a világon. Az üzlet alapítójának, Pál apostolnak még életben sem kell lennie, vígan működik nélküle!
Jézus önmagán dolgozott. Felhasználta az embereket, mint tükröket önmaga tökéletesítésére. Mindenki mindig önmagán dolgozik a világba is és a Network Marketingben is.
Az üzenet számomra a következő: Ha valaki ezt megfelelő szintre gyorsan felépíti, azt nem fogja tudni kontrollálni sem a saját országának kormánya, sem a nemzetközi gazdasági helyzet. Ha közben az illető még képzi is magát, 5 évi jövedelem elegendő, hogy befektetései révén teljes anyagi függetlenségre tegyen szert, utána a cég jövője sem lesz számára korlát. Ezért elfogadhatatlan az, amikor valaki nem táplálja minden nap az agyát CD –kel, könyvekkel és találkozókkal. Az ilyen ember kiírja a falra: „Majd holnap eszünk”. Kérdés: Az agy nem éhes? Az nagyon nagy baj!
Én, mint szponzor, kötök egy szerződést azzal, akit behozok a hálózatomba. Azt ígérem neki, hogy biztatni, és támogatni fogom. Kéz a kézben segítek neki előbányászni az ő álmait, (amelyeket többnyire jó szándékú szülei, vagy más álom tolvajok elraboltak, olyan régen, hogy már nem is emlékszik.) és együtt megvalósítjuk. Azért segítek neki az ő álmait megvalósítani, mert megértettem, hogy a Network Marketing arról szól, hogy az én álmaim akkor fognak megvalósulni, ha elegendő embernek segítettem, hogy az álmai megvalósuljanak.
Ha én elkövetem azt a hibát, hogy csak egyetlen egyszer bírálok valakit, mert engedek azon ösztönömnek, hogy bebizonyítsam, hogy milyen egy hülye a másik, mindenki, aki ezt hallja, tudat alatt tudni fogja, hogy megszegtem a szponzori megállapodást és egy hitvány alak vagyok. A tekintélyemet, amelyet mások bizalma révén ajándékba kaptam, arra használtam, hogy elvegyem a másik ember mentális energiáját. Hogy ezt tudatlanságból, építő jellegű bírálatnak álcázva teszem, vagy féltékenységből, a hiánytól való tudattalan félelmem által motiválva, az teljesen mindegy a bizalom és a másolódás szempontjából.
A javító szándék megnyilvánulásának egyetlen lehetséges útja a kérdezés, mert az nem személyeskedő, és nem bántó. A Network Marketingben a szponzor szerepe a hivatásos biztató és bátorító személyes edző szerepe.
Az egyetlen dolog, amiért az emberek embereket követnek, az a szeretet utáni vágyuk. Szeretni, és szeretve lenni, ezáltal visszatérni még itt a Földön Istenhez. Minden más csak magyarázat.
Az emberek, emberek miatt jönnek el a marketingtervre, nem telekommunikációs trend, vagy antioxidánsok miatt. Keressük az elveszett paradicsomot, amelyből kiűzettünk. Várunk valakire, aki visszavezet oda bennünket, és szeretetével betölti a tátongó űrt a lelkünkben. És reménykedünk, hogy még itt az életben megtaláljuk ezt az embert.
Azért nem találjuk, mert rossz helyen keressük! Csak bele kell néznünk a tükörbe, és meglátjuk. Meglátjuk azt az embert, aki kivezet bennünket a káoszból! Aki maga a szeretet! Aki gazdaggá tehet bennünket. Aki bölcsebbé tehet bennünket. Ne a külvilágban keressük, mert bennünk van! Egészen közel. A bennünk lévő Isten az, akit keresünk. Csak ott találhatjuk meg, sehol máshol!
Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”
Te ismersz valakit, aki ezt akarja másolni? Én nem! Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a TITOK („The Secret”) c. filmet még egyszer. Ha még mindig nem érted, akkor még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… Addig nézd, amíg… amíg el nem jutsz a mélyebb megértéséig. Én kb. 50x láttam. Nem állítom, hogy teljes mélységig értem. Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia.
Kétféle úton juthatunk hozzá:
1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk. Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.
2. Vagy magunkat építő jellegű bírálónak álcázva elraboljuk mások mentális energiáját ellenszolgáltatás nélkül. Ez vezet a háborúkhoz, a kirekesztéshez, és a gyűlöletkeltéshez. Ez a külső erő, a körülmények, az áldozatszerep útja. Ez a félelem útja.
És most jön a számomra nagyon nehéz rész: vajon miért kapok én 18 éve mindig ilyen szponzorokat? Hát azért, mert 2011. januárig én is egy ilyen szponzor voltam! A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján (A vonzás törvénye) a szponzoraim segítettek nekem, engem tükrözve, hogy meglássam és megismerjem önmagam.
Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.
Nincs hát jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.
A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!
És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!
Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!
Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.
Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!
Rengeteg rendszer van, amely névlistáról dolgozik, hideg és meleg meghívási technikákkal telefonos meghívást alkalmaz, prezentációt tart, és ennek végén zárással realizálja a befektetett munkát. Mindezekre oktatják is az üzletkötőiket, nem kis pénzért. Ez, a pénzügyi tanácsadók, az edény- és porszívó ügynökök, vagy összefoglaló néven a direkt marketing – üzletkötők sikerköre.
A Network Marketingben nem egy ilyen sikerkör van, hanem három. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egymásra épül, mint a hagyma héjai. Ne kövesd el azt a hibát, amit én számtalanszor elkövettem, hogy amit én 15 év alatt megtanultam, azt 1 óra alatt akartam – szó szerint beleverni – az új üzlettársaim fejébe. Elmenekültek! Mindenki pánikszerűen menekült, mintha melléjük állt volna egy 10 tonnás billenős teherautó, és rájuk billentett volna 10 tonna kavicsot. Mit csináltam erre én? Hoztam egy 40 tonnás teherautót, tele kaviccsal, és melléjük álltam, hogy rájuk billentem….Ez, több mint vicces, igaz?
Először a külső sikerkört kell oktatni: 1. Álmok, ebből tervezéssel lesznek hosszú távú,(3 – 5 éves), középtávú, (éves és havi), és rövidtávú, (heti és napi, órákra lebontott) célok. A célokat az álmoktól nemcsak a határidők, hanem a felbontás is megkülönbözteti. Ahogy egy elefántot nem lehet egészben megenni, hanem fel kell darabolni, úgy egy nagy álmot is részcélokra kell bontani, hogy megvalósuljon. 2. Névlista, melyre szelektálás nélkül mindenkit felírok. Minden profi írott névlistáról dolgozik mindig. A legtöbb sikertelen ember ezt megspórolja, nem írja le, ezzel aláírja saját halálos ítéletét. Nem érti, hogy miért kell, ezért úgy gondolja, nem fontos. 3.Meghívás, amely soha nem több egy időpont egyeztetésnél. 4. Marketingterv, ami, ha jó, egy személynek soha nem több, mint 15 perc, és sok embernek tartva soha nem több, mint fél óra. Itt a kevesebb, mindig több! 5.Hogyan tovább találkozó, és az új induló indítása. Itt kérdezéssel a jelöltre bízzuk, hogy döntsön, leíratjuk az álmait és a névlistáját, elpróbáljuk vele a meghívást. Helyszínt és időpontot egyeztetünk a következő találkozóra.
Néhány napon belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a középső sikerkörrel: Ez a tanítható hozzáállás és az alázat témaköre. Könyvekből, CD – kből, számítógépes blogokból és találkozókból tanulunk, nem egymást okítjuk, mert azzal lekorlátozzuk, hogy soha nem lehet jobb, mint mi. Kell 3 diploma ahhoz az intelligens mozdulathoz, hogy nyújtom felé a CD –t vagy ezt bárki, esetleg egy analfabéta is meg tudja csinálni? Mekkora üzletünk lesz, ha ezt a módszert alkalmazva bárki tud másolni bennünket,(És önmagunkat megtöbbszörözve több ezer CD tanítja a hálózatunkat, amit már nem mi mozgatunk a saját költségünkön, hanem valaki más?), és mekkora, ha mi magunk tanítjuk? Milyen messzire ér a kezünk az egyik, illetve a másik esetben?
Egy két héten belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a harmadik, a legbelső sikerkörrel, ez a szeretet, a tisztelet, a buzdítás, és az elismerés témaköre. Az emberek dolgoznak pénzért, és dolgoznak elismerésért. A legbelső sikerkör a felépítés, a konzultáció és a nem keresztvonalazás témaköre.(Gondolatébresztő 21 –es.) A legbelső sikerkör nélkül is lehet hálózatot építeni, de ez olyan lesz, mint a homokra épített kártyavár. Ha stabil, generációkon át magadnak passzív jövedelmet termelő hálózatot akarsz felépíteni, akkor ezt a legbelső sikerkört kell neked nagyon, de nagyon megérteni és alkalmazni.
A felépítés ereje a hülyeség elleni harcban
Állandóan döntéseket kell hoznunk az üzletépítés során és döntéseink hibalehetőségeket rejtenek. Értelmünk azt súgja nekünk, hogy nekünk van igazunk, és a mi döntésünk helyes. Nem csak nekünk, de másoknak is ezt súgja. Sokszor nem egyezik a véleményünk a szponzorunkkal, hogy mi a helyes cselekedet, és sokszor nem egyezik a véleményünk erre vonatkozóan az alsó vonalainkkal sem. Mit tegyünk, ha nem egyezik a véleményünk?
Ha Network Marketing hálózatot építesz, előbb, vagy utóbb hülyeségekkel fogsz találkozni. Alattad és feletted szponzorok tevékenykednek, akik emberek. Te sem vagy tévedhetetlen, és ők sem azok. Hogyan tudod elkerülni az olyan súlyos horderejű döntéseket, amelyek a szakadékba vezetnek, és hogyan tudsz meddő viták, harag, kicsinyesség és egyéb problémák ellen védekezni? Alapvetően úgy, ha Te mindig pozitív gondolati energiát sugárzol ki, és minden konfliktushoz pozitív módon viszonyulsz. Nem engeded a benned lévő ösztönös negativitásnak, hogy agresszív módon megnyilvánuljon, de nem is fojtod el. (Ha elfojtod, az a legrosszabb, mert kontrollálhatatlanná válik, és a létező legváratlanabb módon fog belőled úgy kitörni, hogy Te magad is meg fogsz lepődni rajta.)
Pozitív energiát akkor sugárzol, ha mindig mindent és mindenkit felépítesz. (Ha nem érted, hogy én mit értek FELÉPÍTÉS alatt, akkor kérlek, olvasd el a Gondolatébresztő 21. második részét.) Minden, amit felépítesz, és mindenki, akit felépítesz, az energiát kap tőled arra, hogy építse az üzleted: A felső szponzor, az alattad levő szponzorok, a találkozók, a könyvek, a pozitív CD –k, stb. A felépítéssel emberek figyelem – folyamát irányítod az illető tárgyra, személyre, vagy folyamatra, vagyis a figyelem terelőlapátjának a szerepét játszod. Minden, amit, vagy akit elmulasztasz felépíteni az üzletedben, azt leépíted: azt sugallod a felépítés elmulasztásával, hogy nem fontos, nem érdemel figyelmet. (Mivel minden tudatalatti szinten automatikusan másolódik, amit csinálsz, és tudatosan pedig jóval gyengébben, amit mondasz, a felépítés a legerőteljesebb, leglényegibb része az üzletednek.)
Ha szokásszinten gyakorlod a felépítést, akkor mi fog történni?
1. Általában majdnem mindig a szponzorodnak lesz igaza, és Te is, és az általad szponzorált emberek szokásszinten elkezdik másolni a szponzort. A szponzornak általában nagyobb üzlete van, mint neked, ezért a Te sikered a legjobb úton halad.
2. Amikor kiderül, hogy a szponzorodnak mégsem volt igaza, és Te fegyelmezetten megcsináltad, amit a szponzorod tanácsolt, még abból is pozitívan fogsz tudni kijönni, mert az emberek látni fogják, hogy Te milyen klassz ember vagy, hogy még akkor is hallgattál a szponzorodra, és megcsináltad, amit mondott, amikor hülyeségnek látszott. Ezzel eléred azt, hogy emberek megcsináljanak valamit az üzletedben, amit nem értenek, pusztán azért, mert téged másolnak. És valószínűleg később rájönnek, hogy neked, a tapasztalt szponzornak volt igazad, és ők, a kezdők tévedtek.
Mikor ne hallgass a szponzorodra, és jelezd a feletted lévő felső szponzornak, hogy probléma van?
Egyetlen ilyen eset van: ha rájössz, hogy ő nem ugyanabban az üzletágban tevékenykedik, ami a cégetek üzletága. Három variáció lehetséges:
1.Valaki a bolti kiskereskedelmet belekeveri az értékesítési folyamatba.
2.Valaki direkt marketing tevékenységet folytat úgy, hogy az alatta levőket is erre akarja erőszakosan kényszeríteni.(Ez a leggyakoribb, és a legnehezebben felismerhető, mert az, aki ezt játssza, meg van győződve arról, hogy ő Network Marketing tevékenységet folytat, közben pedig 20 – 30 éve direkt marketingből él és szokásszinten ez olyan természetes neki, mint a lélegzetvétel. A direkt marketinges az energiavámpír stratégiája. A direkt marketinges energiamérlege mindig negatív, mert azonnali teljesítménykényszere megbontja az egyensúlyi állapotot. Valahonnan energiát kell szereznie, és ezt mindig a körülötte lévő emberekből nyeri „építő jellegű” bírálatnak álcázott energia lehúzással.)
3.Valaki a piramisjáték szabályai szerint játssza a játékot: indokolatlan készletfelhalmozásra buzdítja az alatta lévőket az azonnali haszon érdekében, nem törődve a hálózati tagok pillanatnyi gazdasági teherbíró képességével.
A fenti három eset közül bármelyik ellentétes a Network Marketing iparág alapelveivel, zavart okoz a rendszerben is, és a fejekben is, és mint ellentétes elem, lejáratja nemcsak a céget, hanem az egész iparágat.
Bármi ilyet észlelsz, haladéktalanul jelezd a felső szponzorodnak!
Ha a felső szponzorodat korábban felépítetted, ez remek, a puszta jelenléte, anélkül, hogy a döntőbíró szerepét játszaná, elegendő a konfliktus hatékony kezeléséhez. Van elegendő tekintélye és a konfliktus kialszik, még mielőtt kiterjedhetne. Ha a felső szponzorodat időben (jóval korábban) nem építetted fel, akkor sajnos nincs segítséged a konfliktuskezelésre, Te nagy valószínűséggel szintén nem vagy felépítve, neked sincs meg az erőd a rendcsináláshoz, és a csoportod: BANG –felrobban és elszáll!
Készülj fel rá, hogy az alattad és feletted lévő emberek előbb, vagy utóbb hülyeséget fognak csinálni, és a dolgok előbb vagy utóbb rosszul fognak menni!
Hogyan készülj fel erre?
Szokásszinten gyakorold a felépítést, mindenre, és mindenkire kiterjesztve az üzleti életben!
És mindenek előtt:
Építsd fel a felső szponzorodat, még azelőtt, hogy életbevágóan szükséged lenne rá!
A felépítés négy lényegi része bemutatáskor:
1. X éve ismerem,
2.Szeretem, mert szeretet van benne... ,
3. Nagyszerű üzletember,(üzletasszony),
4. Aki itt és most valami fontosat fog mondani.
Amikor propagálod, hogy ki tartja a marketingtervet, soha ne az üzletet, hanem mindig a marketingterv tartóját propagáld!
Az emberek nem jönnek el antioxidánsok, vagy telekommunikációs trendek miatt a marketingtervre. Ha nem az előadót propagálod, hanem az üzletet, akkor nem jönnek el!
Ez az EMBEREK üzlet!
Almási János: Tréming E Könyv.pdf
Letöltés ·
Én mérnökként rendszerszervezésből ezt tanultam:
Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...
Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...
Hát ezért nem érti senki az ACN-ben, hogy miről beszélek. 4 alapvető dolog hiányzik, és senki nem érti, hogy ez hiányzik.
Vannak akik a N21-ből jöttek, és ezt tanulták ugyan, de mivel nem hallgattak elég CD-t, és elégszer, nem értették meg...
Vagyis ha 1 dolog hiányzik a rendszerből, akkor az működési zavart okoz, és nem hozza a teljesítményt…
Ha 3-4-5 dolog is hiányzik, akkor teljesen más a két rendszer…
Mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy Jim Dornan hogyan csinálta meg Japánba amerikai létére azt a 200 mély lábát, amelyben 1 millió ember, és 50 nél több magas szintű vezető van!
Tanítható, alázatos embereket talált, akik nyitottak voltak a lehetőségre… A lehetőség mindig kopogtat, de akinél kopogtat, az nem nyitott…
És lehet beszélni csalásról, mindig, amikor valaki valamit nem ért...
Ha messze laksz tőlem, netán még különböző nyelvet is beszélünk, lehetek én a Te FANTOM szponzorod. Te biztosan azt gondolod, hogyha nincs kéznél a szponzorod, akkor ez hátrány. Hadd biztosítsalak arról, hogy ez a létező legnagyobb előny az MLM üzletépítésben. Az embereid a Te szponzorodat mindig olyannak látják először, amilyennek te propagálod: Ha nagyszerűnek, akkor egy ideig van egy nagyszerű szponzorod, majd rájönnek, hogy ő is „emberből” van, tele hibákkal. És Te is rájössz erre, kivéve, ha nincs állandóan a szemetek előtt. Ha nincs állandóan a szemetek előtt, akkor nagyon könnyen fel tudod építeni, mint a legnagyszerűbb embert ezen a Földön. És az is marad, mert ha nagyon ritkán találkoztok, az megszépít és ünnepélyessé tehet mindent.
(Gondolkozz el azon, hogy kinek az érdeke, hogy a szponzorod úgy legyen felépítve, hogy ő a legnagyszerűbb ember ezen a világon: A szponzorod érdeke, vagy a tiéd? Szerintem a tiéd! Miért?)
Ha a szponzoroddal egy városban laksz, (Vagyis nem FANTOM szponzorod van,) és mondja neked, hogy hozz jelöltet a marketingtervre, de ő nem hoz jelöltet a marketingtervre, hanem arra vár, hogy majd te hozol, akkor te sem fogsz hozni, mert látod, hogy ő nem hoz. Minden mindig másolódik, az egész egy tudattalan folyamat. Soha nem azt másolod, amit a szponzorod mond, hanem mindig azt, amit csinál. A te csapatod is azt másolja, ösztönösen, amit te. Minden jót elmondhatsz a szponzorodról, és ha nem látják, akkor az, az igaz, azt másolják, amit mondasz. Ha látják a szponzorod, akkor azt másolják, amit látnak. Ha azt mondja a szponzorod, hogy te menj a találkozókra, de ő nem megy, akkor…. Kérlek, fejezd be te ezt a mondatot. Ha be tudod fejezni, akkor érted a két alapelvet, (bizalom, és másolódás), amelyek működtetik a Network Marketinget. Ha érted az alapelveket, akkor azt is érted, mekkora akadály egy rossz szponzor.
A rossz szponzorodnál is van azonban egy sokkal nagyobb akadály, és ez te vagy, aki nem tiszteled a szponzorod, és aki azt gondolod, hogy jobb vagy, mint a szponzorod. Ha ezt gondolod, akkor ez fog másolódni, és mindenki a te hálózatodban nem fog tisztelni téged, és azt fogja gondolni, hogy jobb nálad. Akkor ez nem egy csapat lesz, hanem egy kaszás – kapás csürhe, amivel nem fogsz tudni még csatát sem nyerni, nemhogy háborút. Erre az a megoldás, hogy mivel alulról építkezünk, mindig adj akkora tiszteletet az alsó vonalaidnak, amekkorát te szeretnél kapni saját magadnak. „Miként akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akként cselekedjetek azokkal.” Lukács evangéliuma,6.31.
Ha van egy FANTOM szponzorod, ő olyan lesz, amilyennek megálmodod, és amilyennek propagálod. Csak a FANTOM szponzor tud emberi hibáktól mentes lenni. Az ő emberi hibái soha nem rombolják le azt, amit Te felépítettél.(Mint ez már nálam korábban néhányszor előfordult.) Gondold csak meg barátom: Neked bőven elég a saját EGO-dal megküzdeni, vagy szeretnél még a szponzorod EGO-jával is harcolni? Mert van neki, abban biztos lehetsz! Melyiket akarod? Ha fel akarsz építeni egy gigantikus ACN üzletet, arra a létező legnagyobb segítség ez a blog, és egy fantom szponzor, akiről saját önző érdeked által vezérelve csak jót mondasz,(Minden másolódik, ez is.) határ a csillagos ég, és egyetlen korlátja a saját fantáziád. Ő biztosan nem veszi le rólad az energiát „építő -” és „jó szándékú” bírálatával, hanem hálás az ajándékként, hogy vagy neki, forgalmat hozol neki, buzdítani fog, és mentális támogatása miatt megnő az önbecsülésed, hálás vagy az akadály nélküli támogatásért és interneten tanítható vagy.
Én születésem óta öntörvényű vagyok, és állandóan bírálatok kereszttűzében vagyok. Néha úgy lehúzzák rólam az energiát csupa „építő szándékból”, hogy egy hétig csak nézek ki a fejemből. Az emberben az, a 4 fő ösztön van, hogy 1. jól nézzen ki, 2. dominálni akar, 3. igaza legyen, 4. kényelmes legyen. Ezeket építő szándéknak álcázza. Ha fantom szponzorod van, ezzel a 4 fő akadállyal nem kell számolnod. Néha úgy éreztem a szponzorom „támogatását”, mintha szemben állnék egy 300 kg-os hólabdával, amit egy hegyi gorilla görget nagy sebességgel a hegyoldalon lefelé egyenesen felém. A legtöbb szponzor nem tudja, hogy az emberek annak ellenére lépnek be a hálózatban és maradnak bent, hogy ő úgy bánik velük, mint ahogy az elefánt forgolódik a porcelánboltban.
És az igaz barátaidat keresd meg, és szponzoráld, akikkel jó együtt lenni. (Tudom, hogy ilyen nagyon kevés van!) Akkor lesz több igaz barátod, ha az egyik legfőbb célod, hogy Te egy igaz barát legyél! Tudod, minden másolódik tudatalatti szinten. Szükséged van egy barátra? Gratulálok, éppen most találtál egyet.
http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php#ebook
Elérhetőségeim: Lakás: Győrben. Tel.:+3630/4847121 Skype:szabaditibor7 ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése