Gondolatébresztő 22. A TANULÁS, A BELSŐ ERŐNK, A VÁLTOZÁS, ÉS A JÁTSZMÁINK

Blog szerkesztője: Szabadi Tibor Gyula (Facebookon is.)

Az EU előírásainak megfelelően tájékoztatom a t. idelátogatókat, hogy adatokat nem gyűjtök, cookikat én önállóan nem használok, ha ilyennel itt találkoznak, azt a blogger tette ide, mert énnekem a cookikra sincs semmi szükségem a nemlétező adatgyűjtéseimhez. A blogom kizárólag egy hitrendszert közvetít, amely az enyém. Aki nem ért egyet az én hitrendszeremmel, amit itt publikálok, az kérem, ne olvassa. Köszönöm, hogy vette a fáradtságot, és beleolvasott. Szabadi Tibor Gyula.

4 saját blog:


1.  Tibor gondolatébresztői - Téma: Ezotéria, és MLM.( http://tibor7.blogspot.com )  Nyelv: magyar
2.  Kérlek, segíts - Téma: Ezotéria a Facebookon ( http://tibor8.blogspot.hu )Nyelv: magyar
3. Lelki ok, testi tünet -Téma: Egészség, Ezotéria, Gyógyítás zenével ( http://tibor4.blogspot.hu )Nyelv: magyar
4. Tibor's provoking trouth   ( http://tibor7-english.blogspot.com/ ) Téma:Ezotéria, MLM Nyelv: english

A Facebookon: Tibor Gyula Szabadi, és "Ébredezők" ezoterikus csoport (rengeteg tanulságos megosztással.) Ha ismerősnek jelölsz engemet a Facebookon, vagy jelentkezel a csoportba, be tudlak tenni. Régebben könyvek és CD-k alapján szerkesztettem a blogokat, most pedig ezen írások alapján. Sok ismerősöm ezúton mintegy társszerzőjévé vált, és válik ezeknek a blogoknak. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, akinek az írásait átvettem. ♥


„A stratégia taktika nélkül: keserves út a győzelemhez, a taktika stratégia nélkül: biztos út a vereséghez.”

„Minden ember láthatja azt a taktikát, amivel csatát nyerek, de amit senki sem lát, az az a stratégia, amelyből a győzelem származik.”

                                                                       Szun Ce.

http://www.youtube.com/watch?v=M5haiv1D4Ho&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=AL8kFU_QktU&feature=player_embedded#at=43  

Tartalom:
Mottó
Előszó

Bevezető

I. Agybaj levél

II. A tanulás polaritása

III. A Kiyosaki féle tanulási görbe

IV. Klausz Birker-Barbara Schott:Belső energiaforrásaink.

V. A gazdagság belső játszmája

VI. Ken Blanchard – Sheldon Bowles: „Mókusszellem, hódmódszer, a lúd ajándéka. Hajrá!” Peggy Sinclair

VII. Dr. Spencer Johnson: Ki vitte el a sajtomat?

VIII.AZ AGÁRVERSENY (KÖRSZING) és Tiszaparti Szélvész Héli tanítása

IX. .Ara Rauch- Spirituális illúziók:  http://ararauch.hu/index.php/tengely/spiritualis-illuziok?fbclid=IwAR2qVhOlJcY6yj72Pe-llW37TEmpCIJWB1vNjySmtopXh2m4WanMvD4vJXM

Utóirat: A FANTOM szponzorról

Mottó:

És mikor szánsz rá időt, hogy élesítsd a baltád?
Érdekes kérdés!


http://www.youtube.com/watch?v=Bfatgj02tGQ&feature=player_embedded

Előszó

Régebben az embereket a szerint értékelték, hogy milyen diplomával rendelkeztek.

De mi a helyzet most?

 „YALE EGYETEMI BESZÉD:”

Kérem, nézzenek jól maguk körül. Nézzék meg a baljukon ülő évfolyamtársukat. Most nézzék meg a jobbjukon ülő évfolyamtársukat.

Most gondolkodjanak el a következőn: 5 év múlva, 10 év múlva, még 30 év múlva is, nagy az esély arra, hogy a baljukon ülő személy vesztes lesz. Viszont a jobbjukon ülő személy az is vesztes lesz. És maguk, ott középen? Mire számíthatnak? Vesztesek lesznek.

Vesztes Cum Laude.

Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt.

Most fel vannak zaklatva. Ez természetes.

Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemről ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyetem végzősei előtt?

Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemről, és maguk nem.

Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem.

Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemről, és maguk nem.

És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott.

Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak.

Már beépített sisakot viselnek.

Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el!

Ne jöjjenek vissza!

Valósítsák meg álmaikat! ! !
Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem....."

Bevezető

Minden és mindenki a helyén van! Ebben a világegyetemben rend uralkodik. Polaritása a változás, amely az átmeneti káoszt okozza. A változás megbontja a rendet, a tanulás céljából, majd a Világegyetem legerősebb törvénye, az egyensúlytörvény akcióba lép, és többletpotenciál révén a rend irányába mozdítja el a dolgokat. 

De ezt nem egy kör-, hanem egy spirális pályának képzeljük el, a változás egy magasabb minőséget hozott létre. A spirálpályának csak a felülről nézett vetülete kör, a világ soha nem megy ugyanoda vissza, mindig egy magasabb szinten folytatódik. Isten egy holisztikus világegyetemet teremtett önmagából, mert milliárdnyi szellemszikrájának egyedi fejlődése a Világegyetem törvényeinek automatikus szabályzó körei alapján halad. Isten szerint nincs jó és rossz, ez az ember műve. Korlátozott értelmünk nem tudja felfogni, hogy minden a tanulás értelmében történik. Isten mindent tud, és teljes, de általunk akarja megtapasztalni Önmagát, ez az Ő célja. Isten általunk fejlődik, mi vagyunk az ő eszköze. Amikor valamit rossznak minősítesz, akkor gondolj arra, hogy most éppen arra vetemedtél, hogy a Teremtőt bíráltad. Amikor mindenáron be akarsz avatkozni, általad „rossz”-nak minősített folyamatokba, gondolj arra, hogy Isten nem haragszik rád, hanem az egyensúlytörvény révén gyengéd atyai szeretettel visszatesz téged a tudatlanságodat megillető helyre. Talán nem kéne minden áron görcsösen beavatkoznod, beleütnöd az orrodat olyan dolgokba, melyekre tudatlanul alkalmatlan vagy. Talán csak hagynod kellene megtörténni a dolgokat, nem Istennek képzelve magad, és kéretlenül tanácsokat osztogatnod. Talán, csak egy kicsit bíznod kéne Isten végtelen jóságában és bölcsességében. Talán egy szikrányi alázat sem ártana, ha szorulna beléd. Talán el kéne fogadnod, hogy ebben a világegyetemben minden, ami történik, az jó, és az Atya tudja, mi miért történik, és ha te is szeretnéd tudni erre kaptál egy nagyszerű eszközt. Íme az eszközöd: Ember, ismerd meg önmagad, mert te vagy kicsiben a világ. Miért mondom ezt? Mert a tanulásnak négy fázisa van – gondolj az autóvezetésre, amikor a 3 éves gyermekedtől megkérdezted, hogy tud-e autót vezetni, és gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen, tudok, és erről neked más volt a véleményed. – Az első fázis a tudatlanul alkalmatlan, és ebben leledzik az emberiség 97%-a. A te feladatod, hogy te ne legyél tudatlan. Ne akard Krisztust leszedni a keresztfáról és a helyére menni. A te feladatod az, hogy legyél önmagad! Én azt értem, hogy ez nehéz dolog, de ez a feladata mindenkinek. Se több, se kevesebb. Önmagamnak lenni.

Hogy a „rossz” mennyire viszonylagos, és mennyire „sötétek” tudunk lenni néha, ha elvakítanak az érzelmeink, amit szeretteink iránt érzünk, és mennyire helytelenek görcsös beavatkozási kísérleteink olyan dolgokba, amelyekről halványlila fogalmunk sincs. Légy szíves, éld bele magadat a szülő szerepébe, aki ezt a levelet éppen most olvassa. Álljon tehát itt okulásul előzetesen ez a nagyszerű „Agybaj levél”:

I. Agybaj levél

Drága szüleim!

Már hat hónapja itt vagyok a főiskolán, és még nem írtam nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok. De mielőtt még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre se olvassátok tovább a levelet állva! Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim,, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a második emeletről. szinte egészen kihevertem. Csak két hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok,, és az a szörnyű hányás is csak egy héten egyszer jön rám. 

Mivel a tüzet én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk a főiskolának a károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam.

Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi észrevette, hogy mi történt, és kihívta a mentőket és a tűzoltókat. Ő volt az, aki ezután meglátogatott a kórházban, és mivel nem volt hova mennem (a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele. egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy kétszer annyi idős, mint én, de őrülten egy másba szerettünk, és össze szeretnénk házasodni. Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor, de még azelőtt megtartjuk az esküvőt, mielőtt túl feltűnővé válik, hogy terhes vagyok. Bizony, drága szüleim, anya leszek! Tudom, hogy alig várjátok már, hogy a kisbabákat (merthogy hármas ikrek lesznek) azzal a szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban. az egyetlen dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket, az egy fertőzés, amit a vőlegényem szedett össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak köszönhetően, amit vénásan adtak nekünk. Az orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget, azt hiszem.

Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, és bár nem végezte el a nyolc általánost sem, rendkívül ambiciózus. természetesen, más vallású, mint mi. Tudom, hogy toleránsak vagytok, és így az sem fog titeket zavarni, hogy a bőre sötétebb, mint a miénk. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira fogjátok szeretni, mint én. Mivel nagyjából a ti korotok béli, biztos, hogy nagyon jól kijöttök majd egymással, ha majd hazaköltözünk a gyerekekkel (mert hát a lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az ő szülei is nagyon rendes emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész Afrikában, ahonnan a jövendőbelim is származik…

Most, hogy már mindenről már részletesen beszámoltam,,. azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, és így nekem kutya bajom, nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se vőlegényem, se szifiliszem, se semmilyen néger pasim. Az igazság az, hogy meghúztak analízisből, meg makróból, és kettest kaptam informatikából, és csak azt szerettem volna tudatosítani bennetek, hogy vannak ennél a világon sokkal rosszabb dolgok is!

II. A tanulás polaritása

(Thorwald Dethlefsen: A sors, mint esély,82. o.)

Témánkban jó ideje ott feszül a kérdés: milyen mértékben determinált a sors, illetve feladataink betöltése, hol van az emberi szabadság, amely ezen változtathatna. Ez volt, s ez marad a legbonyolultabb kérdés, s a hozzávetőleges válaszhoz is csak lépésről lépésre juthatunk el. A tanterv maga bizonyosan determinált, tehát be kell teljesednie. A polaritás törvénye azonban a determináltságon belül is érvényben marad. Ez a törvény, választás elé állít bennünket, hogyan teljesítsük saját tantervünket, melyik úton lépjünk előre a tanulás folyamatában, hogyan váltsuk meg problémáinkat problematikusságuktól. Különbséget teszünk tehát a teljes mértékben determinált megoldandó problémák és a megoldási út „hogyan” – ja között. Erre az utóbbira a polaritás két különböző lehetőséget kínál:

1. Tudatos tanulás. Ez azt követeli az embertől, hogy álljon sorsa kihívásai elé, és minden problémát szabad akaratából, aktív módon váltson meg problematikusságától.

2. Tudattalan tanulás. Ez automatikusan életbe lép, ha egy problémát elmulasztunk tudatosan megoldani.

Az emberek többsége a második lehetőségre, tehát a tudattalan tanulásra korlátozza magát. A tudattalan tanulás a szenvedés útján való tanulás. ha készek vagyunk arra, hogy fixációinkat, álláspontjainkat kérdésessé tegyük, hogy újakat sajátítsunk el, hogy újabb tapasztalatokat kockáztassunk, hogy tudatunkat kitágítsuk, s így urai legyünk a sorsunk felvetette problémáknak, akkor a legnagyobb sorscsapásoktól, betegségektől sem kell félnünk.

Abban a pillanatban azonban, amikor problémáinkat elodázzuk, megpróbálunk menekülni előlük, vagy letagadni őket (a pszichológusok ezt „elfojtásnak” nevezik), akkor a sors fog belekényszeríteni bennünket a tudomásul nem vett tanulási folyamatba. Ilyenkor a szituáció áldozatai leszünk, s problémáinknak legalábbis egy részét átélés útján, szükségszerűen megoldjuk. Ezekben a kikényszerített szituációkban azonban a tanulás többnyire tökéletlen, mert túl nagy az azt átszenvedő ellenállása. Egy szituáció értelmét csak akkor foghatjuk föl egészen, ha megbékélünk vele. a probléma megoldatlan maradványa így általában egy újabb kényszertanulás magvává válik. Nézzünk erre egy példát.

Emeljünk ki egy ember horoszkópjából egy konstellációt, amelyet a szaknyelv „Szaturnusz – Mars – kvadrát”-  nak nevez. Tisztán technikailag ez azt jelenti, hogy amikor ez az ember született, akkor a Szaturnusz bolygója 90 fokos szöget zárt be a Mars bolygójával. Ez a Szaturnusz – Mars konstelláció csak egy meghatározott feladatot szimbolizál. A Szaturnusz princípiumát az előzőekben már röviden már ismertettük a következő címszavakkal: ellenállás, struktúra, gátlás; míg a Mars princípiumához az energia és az impulzus fogalmait rendeltük. Ha ez a két princípium egy horoszkópban olyan kapcsolatba kerül, amelyet kvadrátnak nevezünk, ez azt jelenti, hogy ennél az embernél az energia és az ellenállás összekapcsolódik, s nem választható el egymástól. Ezt röviden „energia ellenállás – problematikának nevezzük. Ez az ember bármikor akarjon tehát energiát kifejteni, mindig ellenállásba fog ütközni.

Mindig panaszkodni fog a külvilágra, az lesz a véleménye, hogy őt mindenütt gonosz módon elgáncsolják. Minél inkább kivetíti azonban a „vétkest” a külvilágra, annál kevésbé fogja a problémáját megoldani. Bár valóban a környező világ végrehajtó szerve, a probléma azonban magában az érintett emberben van, aki affinitása által törvényszerűen kerül kapcsolatba a konstellációjának megfelelő külvilággal – azt is mondhatjuk: tudattalanul keresi azt. Valójában ennek az embernek még szüksége is van ezekre az ellenállásokra, különben nem tud energiát kifejteni. Az ilyen ember az ellenállásokon nő fel, s ez könnyen vezethet az „ellenállások keresésének eszkalációjához”.

A konstelláció tehát: feladat, amely se nem jó, se nem rossz, se nem pozitív, se nem negatív, viszont át kell helyeznünk a valóságba, mert csak úgy váltható meg problematikusságától.

Tételezzük fel továbbá azt, hogy emberünk e problémáját hosszú távon elfojtja. Akárhová kerül, a problémát mindig a külvilágra nyomja, azt teszi felelőssé érte, s maga semmit sem tesz a probléma megoldásáért. Nem is tartja a „saját problémájának”.

Vannak bizonyos technikai eljárások az asztrológiában, amelyekkel felismerhetjük, hogy mikor lesz egy ember számára különösen aktuális egy bizonyos konstelláció, ezt nevezik kiváltásnak. A legtöbb asztrológus hajlamos arra, hogy az ilyen konstellációkat rossznak, vagy veszélyesnek nevezze, s azt tanácsolja az illetőnek (ha az a tanácsát kéri), hogy a kiváltás kiszámolt időpontjában legyen különösen óvatos. Meglehetősen függetlenül attól, hogy az illető követi – e ezt a (teljesen esztelen) tanácsot, a megjelölt időpontban olyan szituációba fog jutni, amelyben áldozatként kerül szembe az elhárított „energia ellenállás” problematikájával. 

Erre egy ősprincípiumoknak megfelelő analóg lehetőség például, hogy autójával 180 km – es sebességgel nekimegy egy fának. Így aztán megtapasztalja, mi az energia (180 km – es sebesség) és mi az ellenállás (a fa). Így megismerte az ősprincípiumot.

Ezekből az eseményekből mindig tanulunk, ha nem is a kívánatos tökéletességgel. Az ilyen esemény mintha fel is jogosítaná az asztrológust arra, hogy veszélyes és negatív konstellációról beszéljen – valójában azonban egy teljesen semleges konstelláció lett veszélyes emberünk számára, mert vonakodott feladatát tudatosan végrehajtani.

Hogyan nézne ki a tudatos megoldás? Emberünknek olyan tevékenység, olyan foglalatosság után kéne néznie – amelyben a leírt princípiumokat (energia/ellenállás) a valóság egy tetszőleges szintjén folyamatosan megvalósíthatja. Példánkban kínálkozik erre a karate. Ebben a sportágban hihetetlen intenzitású ütéseket tanulunk meg kivitelezni, amelyeket milliméteres pontossággal a cél előtt le kell állítani, egyébként a harci partner számára halálosak volnának. Ezeknek a kézzel, de lábbal is kivitelezhető ütéseknek a rettenetes erejét gyakran demonstrálják úgy, hogy puszta kézzel kettétörnek egy téglát, vagy egy deszkát.

Ennek a sportágnak tehát két kiemelkedő jellegzetessége van: az ütések rendkívül energikusak, és ezeket az ütéseket ugyanilyen rendkívüli figyelemmel kontroll alatt kell tartani. A karate tehát pontosan megfelel a Szaturnusz – Mars konstellációnak. A Mars önmagában véve iránytalan energiája itt a Szaturnusz struktúrájára talál. Aki ezt a sportágat megtanulja, az a napi edzéssel folyamatosan megvalósítja konstellációját. A tapasztalás és a szembesülés révén egyre jobban megismeri problematikáját – s ez a felismerés magától áttevődik a lét egyéb szintjeire is.

Aki ezt a megoldást választja, annak nem kell félnie a konstelláció kiváltódásától. Nem fog nekimenni a fának akkor sem, ha 180 km – es sebességgel vezet. A megfelelő időben számára is meg fog mutatkozni a konstelláció, de nem fogja őt veszélyeztetni. Így lehet, hogy éppen ebben az időpontban például győz egy karate küzdelemben, új dant kap, vagy ilyesmi. Ezzel a példával azt akartuk megvilágítani, hogy milyen mértékben determinált a feladat megoldási kényszere, s mi a különbség a tudatos és a tudattalan út között. A sors a végeredményben jelentkezik, nem az út minőségében. A sors a tanulási folyamat céljának elérése, nem tartozik a sorsra az, hogy a célhoz vezető úton állandó elhárításunk miatt mennyit szenvedünk. (85. o.)

(86. o.) A sorscsapás és a betegség legtöbbször valamilyen szabad akaratunkból nem tudomásul vett tanulási folyamat negatív aspektusa. Röviden így is fogalmazhatnánk: aki nem tanul, az szenved. Az emberek általában igen sajátos követelményeket támasztanak az élettel, a sorssal szemben. Úgy viselkednek, mintha joguk lenne ahhoz, hogy jól érezzék magukat, gazdagok, egészségesek, és boldogok legyenek. Milyen groteszk felismerése ez a valóságnak! Vajon miből vezetik le ezeket az igényeket?

Az ember nem azért inkarnálódott erre a világra, hogy lustálkodjék és élvezze a napsütést, hanem azért, hogy fejlődjék, és képességei szerint szolgálja ezt a világot. Aki tudatosan ezt teszi, az meg is találja a szerencséjét. Annak, amit mondtunk, semmilyen életellenes mellékzöngéje nincs, csak a prioritásokat akarja áthelyezni.

Minden ember megszakítás nélkül keresi a boldogságát (szamár orra elé lógatott répa). Ez nemcsak joga, de cselekvésének legfőbb mozgatórúgója. A bejáratott utak azonban legnagyobbrészt alkalmatlanok arra, hogy ezt a keresést siker koronázza. Az ember keres valamit, ezt boldogságnak nevezi, ugyanakkor nincs pontos elképzelése arról, hogy mi is tulajdonképpen ez a boldogság. Így a külvilág bizonyos dolgait azonosítja ezzel a vágyott boldogságérzéssel, s úgy gondolja, ha ezeknek a dolgoknak a birtokában lesz, akkor boldog is lesz. 

Ezzel egy végtelen és értelmetlen hajtóvadászat kezdődik. Valahányszor ugyanis elértük a boldogság vágyott hordozóját, kiderül… alkalmatlan arra, hogy közvetítse a hőn vágyott boldogságot. Aki éhes, az azt hiszi, ő lenne a világ legboldogabb embere, ha teleehetné magát. Megkapja a vágyott eledelt, s azt fogja gondolni, hogy a boldogság teljessége csak akkor lesz az övé, ha egy lakása is lesz. Ha megvan a lakás, akkor egy kertes házra fog vágyakozni,. Ha ez is megvan, akkor dicsőségre, elismerésre vágyik. S ha ezt is elérte, akkor egy krónikus betegség fogja megakadályozni abban, hogy boldog legyen. Kigyógyítják a betegségéből, s magányosnak érzi magát, úgy gondolja, hogy „már csak” emberekre van szüksége a boldogsághoz. „Szerencsére” a halál aztán átmenetileg megváltja a boldogság utáni fáradtságos hajtóvadászattól.

Akkor követjük el a hibát, amikor azt hisszük, hogy a boldogság külső dolgoktól függ. Nem vesszük észre, hogy a külső dolgok csak addig izgalmasak, ameddig nem a mieink. A boldogságra nem lehet vadászni, s a boldogságot nem lehet birtokolni. A boldogság a tudat, a lélek egy állapota, ezért is beszélnek a németek üdvösségről. a boldogság tökéletesen független a külvilágtól. A boldogság ott nő, ahol az ember harmóniába kerül a világgal. A boldogság ott nő, ahol az ember tudatában feladatának felismeri azt a kegyelmet, hogy szolgálhat.

A szenvedés a boldogság ellentéte, így végül is ugyanaz. A szenvedés „szerencsénkre” (zum Glück = boldogulásunkra) gondoskodik róla, hogy ne kerüljünk örökösen tévutakra. A szenvedés gondoskodik róla, hogy ne adjuk fel a keresést, megakadályozza, hogy leálljunk. A szenvedés mindig kerülőút, s ez által mégiscsak út, amely célhoz vezet.

III. A Kiyosaki féle tanulási görbe


Szerkesztés alatt!

Más:
Pénzügyi meztelen igazságot akarsz? 
Tényleg ezt akarsz? 
Akkor nézd ezt meg! 

A kormányaink és a bankok összejátszanak, 
hogy kiraboljanak bennünket!

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=yyBYjL1hsC4

IV. Klausz Birker-Barbara Schott:Belső energiaforrásaink.

Szerkesztés alatt!

V. A gazdagság belső játszmája

A hindu VÉDÁK szerint a Világ Isten álma.

Balogh Béla - aki eredeti foglalkozását tekintve okl. gépészmérnök -  szerint – a Védákra alapozva azt írja  „A végső valóság” című könyvében, hogy a világ egy „Gondolati építmény”, vagyis Isten gondolatainak építménye. Ha valakit érdekel ez a téma, akkor szerezze meg, és olvassa el figyelmesen ezt a könyvet!

Ha van olyan ember, akit ez a téma nem érdekel, akkor én őt itt és most figyelmeztetem!

 A Biblia azt írja, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert.

 Ha ember vagy, és életben vagy, akkor hatalmas veszélyben vagy! (És egyúttal, mint Isten részhalmazának, örök életed van, mert minden születéssel csak ruhát cserélsz, tehát semmilyen veszély nem fenyeget, és ez az állítás is igaz!) Egy olyan világban, amely egy gondolati építmény, a Te gondolataid határozzák meg 100%-ban, hogy milyen a Te világod, mert a Te világod kizárólag a Te gondolataidnak az építménye! Mivel a világ bizonyítottan holisztikus felépítésű, mindenki a saját maga által teremtett gondolati építményű világában él, és nemcsak a részből teremthető újra az egész, hanem a holográfhoz hasonlóan a rész is hatást gyakorol az egészre! Ez azt is jelenti, hogy mindenki (Te is!) a saját gondolatai építményében él, és 100% - ban felelős a saját életéért!

Te tudsz erről?  Hogy mer valaki tanítani, akinek erről fogalma sincs? Tudod, hogy miért karmázol és szenvedsz? Mert ha erről nem tudsz, akkor Tiéd a tudatlanság bűne! A Bibliában az eredendő bűnt kissé félrefordították: nem azt jelenti, hogy próbálkozol és elsőre, másodikra, stb. elvéted a célt, hanem azt, hogy ülsz a „babérjaidon” és azt tervezed, hogy tudatlan is fogsz maradni! Az eredendő bűn a tudatlanság bűne!

A Biblia csak két dolgot állít: 

1.: Isten a szeretet, (LEGMAGASABB FREKVENCIA, MAGA a FORRÁS)

2.: Isten mindenható.( MINDEN ISTEN,RAJTA KÍVÜL NINCS SEMMI!) MINDEN MÁS CSAK MAGYARÁZAT!

A világon a szeretet (Isten) rezgési frekvenciája a legnagyobb, és Isten a teremtéssel egy lassított felvételen keresztül tanulmányozza önmagát. A gondolat frekvenciája a szeretetnél alacsonyabb, de az anyagi világ spektrumánál magasabb. A magasabb frekvencia teremti az alacsonyabbat, ez fordítva nem igaz, ez a teremtés elve. A teremtés elve egy olyan vektor, amelynek irányát és értelmét a gondolataid, (pozitív, vagy negatív) nagyságát és ez által sebességét az érzelmeid hozzák létre.(Mindig gondolj arra, amit akarsz, és ne gondolj arra, amit nem akarsz!) Az, amit gondolsz, csak akkor, és csak olyan sebességgel tárgyiasul meg az életedben, amilyen erős érzelmekkel táplálod.

Einstein tudta ezt! Mit gondolsz, miért mondta: „ISMERNI AKAROM ISTEN GONDOLATAIT! A TÖBBI CSAK RÉSZLETKÉRDÉS!”  Vajon, miért mondta?

Ezen az sem változtat, hogy egy negatív világ által programozott negatív gépezet vagy! Amire elérted a tízéves kort, átlag tízezerszer hallottad azt, hogy nem, és, hogy nem szabad, nem lehet!  Csak a televízió legalább 200 csatornán nyomja neked a programot. Metakommunikáció szintjén mindenki fogja az összes programot, nem akadály a házak fala sem, mert a házfalak nem állják útját a rádióhullámoknak. Nem tudsz erről, sőt még arról sem, hogy amikor bekapcsolod az elektromos nyomorládát, felerősíted az egyik Téged negatívvá programozó programot! A negatív - házastársad, gyermeked, barátod, szomszédjaid, a kerület, ahol laksz, szóval mindenki, nemcsak a szavak és tettek szintjén húz le, hanem a puszta létezésével energia - vámpír, és miközben Te piszkosul azt gondolod, hogy pozitív vagy, a valóság pedig az, hogy pozitív energiád javában tart a negatívba! Ismerős ez? Ezt mintha tanultad volna ezt az elektrotechnika órán!

Létezik egy kvantummező, ebben létezünk. Ezt sehol sem tanultad, és nem néztél utána. Annak sem néztél utána, hogy mi a nyavalyáért vagy ezen a sárgolyón? Nos, jó, megkönnyítem a dolgodat. Azért jöttél, hogy egy sereg negatív élményt átélve, eljuss addig a pontig, hogy már ne érje meg tovább szenvedni, és átválts pozitívra. Lassan megvilágosodj és átéld a teljességet. Működik a holisztikus világban a holográf elve, és 7 milliárd ember közvetíti főként negatív tapasztalatait Istennek. A pozitív és a negatív bolygószinten kozmikus egyensúlyban van, mert a magasabb frekvencia ereje sokkal nagyobb, és néhány százezer valóban pozitív ember egyensúlyban van 7 milliárd nagyon negatív emberrel. Mindenki akkor világosodik meg, amikor annak eljön az ideje, senki sem előbb!  

Veled együtt Isten is jobban megismeri önmagát. Ő benned van és rajtad kívül is, és szelíden mosolyogva jól szórakozik – rajtad! Amikor megvilágosodtál, akkor sem dőlhetsz hátra a karosszékben, mert újjászületsz nagy tanító képében, küldetéstudattal. Az emberek majd haragudni fognak rád, mert fényt próbálsz becsempészni az ő sötétségükbe. Megpróbálnak majd rongálni, de olyan mélyen alszanak, hogyha nem tudsz időben szert tenni egy Júdás nevű csapatjátékosra, aki 30 ezüstpénzért el tudja intézni, hogy soron kívül kiutaljanak egy keresztet neked, esélyed sincs, hogy mártírként valaki visszaéljen a neveddel, kiforgassa tanításodat, és rád hivatkozva raboljanak, fosztogassanak, évezredeken át, a szeretet nevében. 

Tudod, létezik egy IDEA nevű tervrajz, az ember tervrajza. Te még alakulsz, mint az a bizonyos púpos gyerek a prés alatt.

Amikor a terv megvalósul, az ember megvalósítja az ideát, és eltűnik. Annak idején a dinoszauruszok azért haltak ki, mert megvalósították az ideájukat, nem azért, mert önjelölt „tudósok” egy kisbolygó becsapódását bizonyítva próbáltak okot kreálni. Egy gondolati építményben egy kisbolygó nem az ok, hanem Isten eszköze.

És a tetejébe: fogalmad sincs erről, nem is tudsz róla. Mennyi esélyed van arra, hogy jobbá tedd az életedet akkor, amikor fogalmad sincs egy folyamatról?

Mindenki programoz Téged, és mivel ez egy tükörvilág, mindent fordítva látsz benne.(A másik ember tükör, amiben önmagadat látod! És nem csak a másik ember, hanem minden körülmény, és a háziállatok is. A kutyád nem hazudik, bárhogy is szeretnéd, ő megelőlegezi a szeretetét neked, de ha azt jelzi, hogy egy ügyeskedő kis trágya vagy, akkor ez is egy tükör! Én azért nem gondolom, hogy az vagy, mert Istennek szüksége van rád! Ha nem lenne szüksége Rád, akkor nem lennél!  Minden és mindenki Isten részhalmaza, és az Istenhez visszavezető út a tévedések és a korrekciók útja! Az ellenséged valójában a barátod, és a jóakaród valójában a halálos ellenséged!

 Nem a barátodat értem a jóakaród alatt! Az igaz barát arról ismerhető fel, hogy nem akar neked jót, hanem elfogad Téged a nyilvánvaló sok hibád ellenére, nem farag fejszével, hogy jobb Te legyél. Mindenkinek van ilyen a közvetlen környezetében, csak észre kéne venni! De aki alszik, az alszik…

Itt jön be a sors és a szabad akarat kérdése. Egy duális holisztikus világban, egy nem tökéletes, de teljes világban, a pozitív kizárólag a negatívon keresztül érhető el! Kizárólag! A belégzés a kilégzés után jön, ha nem vagy hajlandó kilélegezni, inkább benntartod a levegőt, mert az már a tiéd, és nem vagy hajlandó lemondani semmiről, ami a tiéd, akkor előbb szenvedsz egy kicsit, majd megfulladsz. Nem akarsz a WC-re menni, mindent meg akarsz tartani, ami a tiéd!  Az élet: RITMUS! Azért szenvedsz, mert ellenállsz, nem akarod ezt a ritmust, ezáltal szabotálod, és gyilkolod a saját életedet! Te!

A doktori címed, a házad, a pénzed, az EGO – d, minden marad itt, semmit nem tudsz magaddal vinni! Amit magaddal viszel a halálodba és a következő életedbe az a letisztult tudatod, azok a tapasztalataid, amelyeket nem könyvekből tanultál, hanem az élet egyetemén. Ezért mondta Jézus: „Ne gyűjtsetek magatoknak földi kincseket!”

Akarsz ezen változtatni? Sajnálom, ehhez némi alázatra lesz szükséged, és arra a felismerésre, hogy hiába vagy Doktor Doktorovics Doktor, nem vagy tévedhetetlen, nem tudsz mindent. Sőt valójában semmit sem tudsz, az egész eddigi életed egy zsákutca volt!

De ne csüggedj, mert gondolj arra, hogy mit mondott Thomas Alva Edison, amikor 5000 kísérlet után porig égett a laboratóriuma és egy riporter arról faggatta, hogy miután már 5000 – szer kudarcot vallott, mikor hagy fel azzal az ostoba fantáziálással, hogy izzólámpa: „Fiatalember, Ön nem érti, hogy hogyan működik a világ! Én nem kudarcot vallottam, hanem találtam 5000 olyan módszert, amely nem működik, és ez által 5000 – el közelebb kerültem a megoldáshoz!”)

 A Te zsákutcád sem igazi zsákutca, mert senki zsákutcája nem az! Ha Te azt tudnád, hogy én hány zsákutcában jártam. Az én képletem a következő: Élettapasztalat: = BEJÁRT ZSÁKUTCÁK SZÁMA. A zsákutcákkal csak egy baj szokott lenni: A nagy többség mindig ugyanazt a zsákutcát járja újra és újra! A zsákutca az zsákutca! Vagy nem?

Ehhez bátorság kell, hogy ezt felismerd, és legalább saját magadnak négyszemközt tükörarcoddal, merd bevallani. Elmondom, hogy mi fog történni, amikor ezt megteszed! Megnyugszol, kinyílsz, és a benned lévő belső gyermek végre szóhoz jut. Kíváncsi leszel, és rácsodálkozol a világra! Ez egy csodálatos, érdekes, gyönyörű és fantasztikus világ! Csak az enyém ilyen, vagy a Tiéd is ilyen?

A TE GONDOLATI ÉPÍTMÉNYED, az a TE VILÁGOD! ÉN 0% -BAN VAGYOK FELELŐS a TE VILÁGODÉRT és 100% - BAN az ENYÉMÉRT…

 Egyetlen módja van annak, hogy boldog, szabad életet élj ezen túl: hozz egy döntést, hogy mától boldog leszel, a körülményeidtől függetlenül! Legyél nyitott, és gyermekien kíváncsi mindenre! És mindenkire! Ne szelektálj előre, vetkőzd le az előítéleteidet, és légy tanítható!  Egy gondolati építmény által teremtett világban nem mindegy, hogy mi zajlik a fejedben! Ha szabad, boldog és gazdag akarsz lenni, akkor a gazdagság belső játszmáját kell futtatnod állandóan a fejedben!

 Hogy ezt meg tudd tenni, segítségre van szükséged! Az eszköz, amely át tudja programozni az életed, az a világtörténelem legnagyobb lehetősége:  network marketingnek hívják, és aki a mentőövet nyúltja Neked, azt úgy hívják : szponzor.

A mentőkötéllel tolni nem lehet! Megragadhatod, vagy elmehetsz mellette! Ha nem ragadod meg, akkor nincs esélyed! AKKOR MÉG NEM SZENVEDTÉL ELEGET!

Talán nem kellett volna, hogy engedjem, hogy beleláss a fejembe, és turkálj a gondolataimban! Ezek az én gondolataim! EZ AZ ÉN VILÁGOM! Én nem várom el tőled, hogy velem bármiben egyetérts!

Ha nem akartam volna, akkor soha nem tudtad volna lehallgatni a gondolataimat! Tudod, hogy miért osztottam meg Veled mégis?  MERT MINDENKI EGY!

VI.Ken Blanchard – Sheldon Bowles: „Mókusszellem, hódmódszer, a lúd ajándéka. Hajrá!”  Peggy Sinclair

Minden emberi tevékenységre érvényes általános vezetési alapelvek szemléletes, átlag feletti, maradandó bevésődésének megfogalmazása.

Vigyázat: Nehéz úgy játszani a játékot, hogy nem ismerjük a szabályokat!

(AVAGY: Néha az „ÉN”-ed, néha a „szponzor”, és leggyakrabban mindkettő a legnagyobb akadálya a sikerednek. Mert minden másolódik, legtöbbször tudatalatti szinten.)

 (Egy indián, Andrew Charles Longclaw (1940-1994) tanítása arról, mit is tanulhatunk az állatoktól. Ken Blanchard - Sheldon Bowles, és Peggy Sinclair nyomán.)

„Amikor a tanítvány készen áll, megjelenik a tanár”

1.Mókusszellem: Az értelmes munka.

A deszkaetető egy fatönk tetején volt. A mókusok előrajzottak az erdőből, átvágtak a gyepen és felpattantak az etetőre. Teligyömöszölték a pofazacskójukat napraforgómaggal,aztán, uzsgyi! – iszkoltak vissza a sűrűbe. 

Elkezdte mérni az időt, és megállapította, hogy átlagosan 3 perc és ötven másodperc alatt tesznek meg egy menetet. Az durván tizenhat menet óránként. Az etető úgy volt felszerelve, hogy az utánpótlás automatikusan érkezett egy csövön át a fölötte elhelyezett, maggal megtöltött edényből.

A kérdés: Miért dolgoznak serényen a mókusok? Mert keményen motiváltak abban, hogyha nem halmoznak fel elég élelmet, akkor nem vészelik át a telet.

A mókusszellem Isten erdei tervét teljesíti be.

A mókusok keményen dolgoznak, mert értelmét látják a munkájuknak. Ez az embereknél is hat.

Az értelmes, több mint fontos, de a fontossal kezdődik. Hogyan lehet valami a fontosnál is fontosabb? Az értelmes nem azt jelenti, hogy fontosabb a fontosnál. Csupán nagyobb területet fed le. Három tanulsága van: 

Először: hogy a munka fontosnak tekintendő. Másodszor, hogy jól megértett és közös célhoz kell vezetnie. Harmadszor pedig azt, hogy valamiféle értékrendnek kell vezérelnie minden tervet, döntést és cselekvést. Ez a három együttvéve értelmes munkát eredményez. Röviden, ez a mókusszellem. Mint mondottam azonban, minden a fontossággal kezdődik. Ha azt akarod, hogy az emberek hajrázzanak, mókusszellemben dolgozzanak, akkor először is meg kell értetni velük, miért van szükség rájuk. Miért válik munkájuktól jobbá a világ. Az embereknek meg kell érteniük, hogyan járulhatnak hozzá az emberiség boldogulásához, miként hagyhatnak nyomot saját erdei ösvényükön.

Minden a megértésen múlik, nem pedig magán a munkán. Szinte bármilyen munkát megnevezhetünk, mind fontos, mind jobbá teszi a világot. Tényleg mindenkire szükség van, csak az emberek nem fogják fel, hogyan illenek az összképbe. Meg kell tanulnunk észrevenni, hogy miképpen segített másoknak, amit csináltunk. Mindenki fontos alkotóeleme egy olyan láncnak, amely örömet és tartalmat ad más emberek életének. Milyen csodálatos áldás egy másik emberi lénynek adni! Szinte bármely munka társadalmi értékkel bír.

Mihelyt az emberek elkezdik világosan látni munkájukat, nagy dolgok történnek. Valójában a legnagyobb hatású emberi érzések egyikéről beszélünk, amely egy sorban áll a szeretettel és a gyűlölettel. Ez pedig az önbecsülés. Annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, az, az egyik legbiztosabb módja, ha megértjük, miként illeszkedik munkánk az összképbe. Ha egyetértésben élünk önmagunkkal, az bizony a hajrázás kiindulópontja.

Kétféle cél szükséges:

-         Egyrészt eredménycél, azaz annak meghatározása, amit el akarunk érni – legyen az munkadarab előállítása, kiszerelése, vagy leszállítása, valaminek az értékesítése, vagy bármi egyéb.

-          Másrészt értékcél, azaz annak meghatározása, milyen hatást akarunk tenni csapatunk tagjaira, vásárlóinkra, beszállítóinkra, vagy a lakosságra.

A célok mérföldkövek a jövő terepén, jelenlegi tartózkodási helyünk, és az elérni kívánt pont között. Hatékonyan összpontosítják figyelmünket.

Honnét származik ez az értékrend? A csapattól, vagy a vezetéstől?

Mindkettőtől, de az értékrend inkább a vezetés hatáskörébe tartozik, mint a cél kitűzése. A célok között néhány sorsdöntő akad. Az értékrend szőröstül – bőröstül az. A cél lehet alku tárgya, engedhetünk belőle. Nem is mindig az egyenes út a legrövidebb. Az értékrendnél azonban nem létezik más, csak az egyenes út. A vezetőnek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy mindenki az egyenes utat kövesse.

A hajrázó szervezetben az értékrend az igazi főnök. Viselkedésünket irányítja, nem pedig arra való, hogy másokat terelgessünk vele. A vezető nem csendőr. Ugyanakkor azonban biztosítanunk kell a szervezet belső egységét, vagyis, hogy mindenki ugyanabból a „zsoltároskönyvből” énekeljen. Az értékrendünket sem erőltethetjük rá másokra inkább, mint a célokat, de a hozzájuk való alkalmazkodást már igen. Aki nem tiszteli az értékrendünket, menjen máshova dolgozni! nem tartóztatunk senkit, aki nem a mi eredménycéljainkért dolgozik. Akkor hát miért tartóztatnánk azt, aki az értékrendünket nem becsüli?

Mókusszellem (Összefoglalás.)

ÉRTELMES MUNKA

1.     Tudjuk, hogy jobbá tesszük a világot.

- A megértésen múlik, nem pedig magán a munkán.

- Nem az elvégzett egységek számítanak, hanem az, hogy miképpen segít másoknak, amit csinálunk.

- Eredmény: önbecsülés – olyan érzés, amely erejét tekintve egy sorban áll a szeretettel és a gyűlölettel.

2. Mindenki a közös célért dolgozik.

- A célt nem elég kihirdetni, magunkévá kell tenni. Támogatást akkor kapunk, ha bizalmat ébresztünk, és a csapat tagjait helyezzük előtérbe.

- A sorsdöntő célokat a vezetők tűzik ki, a többit a csapat. (Az emberek azt támogatják leginkább, aminek a megteremtésében segédkeztek.)

- A célok mérföldkövek a jövő terepén jelenlegi tartózkodási helyünk és az elérni kívánt pont között. Hatékonyan összpontosítják figyelmünket.

3. Az értékrend vezérel minden tervet, döntést és cselekvést.

- A cél a jövő része, az értékrend a máé. A célt kitűzik, az értékrendet megélik. A célok változnak, az értékrend szikla, amelyre építkezünk. A cél mozgásba lendíti a az embereket, az értékrend pedig szinten tartja az erőfeszítéseket.

- Az értékrend csak akkor nyer valós tartalmat, ha bizonyságot adunk róla saját cselekedeteinkkel, és azzal, ahogy ragaszkodunk hozzá, hogy mások is eszerint járjanak el.

- A hajrázó szervezetben az értékrend az igazi főnök.

  

2.Hódmódszer: Kézben tartott törekvés

Az eső teljesen megtöltötte a medret, a víz elöntötte a parti fák tövét, helyenként elmosta a csapást. A túloldalon egy terebélyes fa volt, 3m magasságban egy állással, melyre hevenyészett létra tette lehetővé a feljutást. A magasból tökéletes kilátás nyílt egy fatörzsekből, gallyakból, sárból készült hódgátra, amelyet megrongált a heves esőzés. A víz átbukott egy négy – öt méteres szakaszon, amelyről lesodródott a felső félméteres réteg, de itt - ott már új faágakat erősítettek hozzá.

Víztől csillogó barna bundás fej tört elő a tó tükréből, s mögötte árulkodóan fodrozódott a felszín, ahogy a hód megindult előre. Három másik fej is előbukkant. A hódok fáradhatatlanul szorgoskodtak, akárcsak korábban a mókusok. (A mókusszellem hajrázáshoz vezet, ha hódmódszerrel társul.) Szerencsére a megáradt víz sok fát könnyen elérhetővé tett. Ezeket körberágták, kidöntötték – miközben meglehetősen nagy zajt csaptak – majd a kijavítandó gátszakaszhoz úsztatták. Egy ágat a foguk közé kaptak, majd lebuktak, vagy fölhúzták a rönköt, hogy alkalmas helyen a torlaszba ékeljék. Az áramlat egyszer – kétszer elragadott és tovasodort egy nehezen megszerzett fatörzset, de a hódok bizony már hozzáedződtek ehhez a kellemetlenséghez, mert habozás nélkül utánpótlásért indultak. A hódmódszer választ adott arra a kérdésre, hogy ki parancsol itt? Valamiféle főnök? Nem lehetett érzékelni, hogy melyik állat a vezér. Félórányi szemlélődés után sem lettem okosabb. Rejtély maradt, hogy pontosan milyen rendszerben dolgoznak. Amint azt hittem, hogy világos az összefüggés, tüstént változott a felállás.

- Sajnálom, adtam fel végül, fogalmam sincs. Nem úgy látom, mintha bármelyikük is irányítana.

- Ha pedig senki sem irányít, akkor honnan tudják mindannyian, hogy mi a következő teendő, és hogyan kell végrehajtani?

- Azt hiszem, saját maguktól – kockáztattam meg.

- Eltalálta!

Hódmódszer = Kézben tartott törekvés.

- Mindegyik hód jórészt saját kezében tartja a sorsát. Maguk határozzák el, hogyan végezzék el a munkát. Önálló vállalkozóként ténykednek.

- Ha mindenkiben mókusszellem buzog, de a vezetés a saját elképzeléseit erőlteti a dolgozókra, a szervezet nem fog hajrázni. A vezetés valószínűleg nem olyan megoldást választ, amely a dolgozóknak tetszene, amazok pedig nem fognak jó teljesítményt nyújtani. ráadásul az ő megoldásuk feltehetően jobb lenne. Sokkal jobb. 

Semmi sem folytja el gyorsabban a hajrázást, mint a szűk látókörű, netán rosszindulatú vezetés, amely megtépázza a dolgozók önbecsülését, és körömszakadtáig ragaszkodik a saját megoldásaihoz. A hódok nem attól művelnek építészeti csodákat, hogy egy másik hód parancsolgat nekik. Mindegyikük maga határozza meg, hogy hogyan javítja a gátat. Ha épp kisebb ágakat hoznak oda, azt is megtehetik. Saját belátásuk szerint ténykednek. Fontos megértenünk, hogy ezek a hódok azért cselekszenek egy bizonyos dolgot, mert úgy döntöttek. Nem pedig azért, mert utasítást kaptak rá. A hódmódszer azt jelenti, hogy a csapat tagjainak a feladata és a felelőssége eldönteni, hogy miképpen törekszenek a cél felé. A kellő munkát a kellő módon végzik.

- Akkor hát mi a vezetés feladata?

- Bármely igazi vezető feladata: beosztottai tudtára adni, hogy mi az értelme a munkájuknak: Meghatározza a követendő irányt. Gondoskodik arról, hogy a csapat magáévá tegye a célt. Segít kialakítani az értékrendet. 

Előteremti a szükséges erőforrásokat. Ügyel a szabályzókra. Biztosítja a szervezet működéséhez szükséges külső – belső támogatást. Szem előtt tartja a megcélzott jövőt, hogy elhárítsa az akadályokat, és készen áll az iránymódosításra. Ami a csapatot illeti, hagyja, hogy azok dolgozzanak, akik valóban elvégzik a munkát.

- A vezetőnek az a dolga, hogy tudja, hogy merre tart az szervezet. A csapat tagjaié pedig az, hogy elvégezzék az odajutáshoz szükséges munkát. Az alapvető célok és értékek meghatározásával kijelöli a játékteret, és megadja a játékszabályokat. Eldönti, hogy ki milyen poszton játszik. Ez után elhagyja a pályát, és engedi, hogy a játékosok vezessék a labdát. A célok és értékek afféle partjelzők. A játékosoknak tudniuk kell, hogy amíg betartják a szabályokat, a kiszabott határokon belül bármerre mehetnek. És azt is tudniuk kell, hogy amíg a labda játékban van, az edző a pályán kívül tartózkodik. Ha irányítást akar adni az emberei kezébe, akkor szabadságot is kell kapniuk, hogy éljenek vele, és a szabadság abból fakad, ha pontosan tudják, hogy mekkora a mozgásterük. Tudják, hogy meddig mehetnek el anélkül, hogy térfélen kívül kerülnének, de emellett azzal is tisztában vannak, hogy a szponzor nem fog beavatkozni, nem ragadja magához az irányítást.

- Amikor megmondja az embereinek, hogy meddig mehetnek el, akkor a szponzor valójában azt jelzi, hogy ő meddig fog elmenni. A nagy szellem képet alkotott a hódok elméjében arról, hogy milyen a tökéletes gát, adott nekik egy patakot, és néhány fát, azután rájuk bízta a többit.

- Nem lesz ebből zűrzavar?

- Az ember sokkal jobban kommunikál, és céljai elérése érdekében sokkal jobban együttműködik, mint a többi faj egyedei. A szponzor dolga nehéz. Kemény dolog főnökösködés nélkül vezetni. De a csapat tagjainak még nehezebb. Bár a legtöbben a több önállóságot akarják, és idővel reagálnak is, de a változás keserves dolog. A mostani helyzet talán nem tetszik nekik, de tudják, hogy miképpen boldoguljanak benne. A régi, megszokott problémák kényelmesebbek, mint az újak, ismeretlenek.

A hódmódszer: Isten hódtervét teljesíti be.

A mókusszellem és a hódmódszer:

- Az előbbi a társadalom, míg az utóbbi az egyén szükségleteit elégíti ki. A hódmódszer az egyénnek a szervezethez való viszonyát írja le. Mihelyt tudjuk ezt, világossá válik a dolog másik oldala, a szervezetnek az egyénhez való viszonya is.

-  Azaz?

- Hogyan bánnak egymással a hódok?

- Elég rendesen. Nem láttam, hogy marakodnának, mint a mókusok. A mókusok viselkedéséből ítélve azt hinné az ember, hogy nincs elég mag valamennyiüknek.

- A főnökösködő főnöknél csak az rosszabb, ha mindenki főnökségre tör.

– És mit látok még? Beleártják magukat egymás munkájába a hódok?

- Nem. Ha az egyik elhelyez egy ágat, a többiek nem bántják.

- Újabb helyes megfigyelés. A hódok tiszteletben tartják egymást. Elveszítenénk az irányítást, ha bármit csinálunk, azt valaki szétzilálná. És a hódok a jó fatörzseket sem rejtik el egymás elől. Mindannyian hozzáférnek a munkavégzéshez szükséges anyaghoz és pontos, teljes, percre kész információval rendelkeznek mindenről. Nincsenek titkaik. A szervezetnek támogatnia kell bennünket, ha saját munkánkat irányítjuk. Ezt jól jegyezzük meg.

Akik valóban irányítanak, azok olyan szervezetben dolgoznak, amely becsüli az egyéniségüket. Tiszteletben tartja, meghallgatja gondolataikat, érzéseiket, igényeiket és álmaikat, és azoknak megfelelően jár el. A hódmódszer mindkét oldalról meghatározta egyén és szervezet kapcsolatát. Egyfelől az egyén irányít, kézben tartja a cél felé törekvést. Másfelől a szervezet lehetővé teszi ezt, erre bíztatja az egyéneket. S ha ez történik, tiszteletben tartják, meghallgatják gondolataikat, érzéseiket, igényeiket és álmaikat, és azoknak megfelelően járnak el. Csak annyi a teendőnk, hogy becsüljük az egyénben az egyéniséget. Ezzel megragadtuk a lényeget.

Ezt úgy is mondhatnánk, hogy ez valójában a vezetés erkölcsi aranyszabálya.

Ezzel ellentétben a régi vezetési alapelv így hangzik: „Akié az arany, az alkotja a szabályt. (A legtöbb főnök és szponzor akkor érzi nyeregben magát, ha legyűrhet másokat.)

- Eddig a hódmódszer két oldaláról beszélgettünk, holott valójában három van. Inkább háromszöghöz, mint éremhez hasonlítanám. A harmadik oldal az, hogy a hódoknak olyan a munkájuk, amelyet képesek elvégezni. 

Fából és agyagból építenek gátat. Semmire sem jutnánk, ha azt várnánk tőlük, hogy betonfalat emeljenek. A hódmódszer elvégezhető munkát feltételez. Semmire sem jutnának, ha azt várnánk tőlük, hogy betonfalat emeljenek. A hódmódszer elvégezhető munkát feltételez. Olyan munkát kell adni az embereknek, amelyet el tudnak végezni. Nem várhatjuk tőlük, hogy józan mértéken vagy képzettségük szintjén fölül teljesítsenek.

- Ez érthető.

- Kétféle norma érzékelhető. Néha ez a túl nagy elvárás. Néha az ellenkezője. Ez utóbbi a legrosszabb. Ha túl alacsonyra helyezzük a lécet, azzal nem tesszük boldoggá az embereket.  Inkább megsértjük őket.

- Azt hittem, hogy szívesen lógnak.

- Színleg igen, de ne higgye, hogy őszintén így éreznek. Semmi sem ássa alá gyorsabban az önbecsülést, mint az a tudat, hogy élősködünk a rendszeren. Az embereket megalázza, ha tisztességes fizetségért nem kell tisztességesen megdolgozni. Ezt nem könnyen bocsátják meg.

- Érdekes. Emlékszem, apám mondta, hogy jó érzés, ha tisztességgel megfizetheti az adót. Soha, senki mástól nem hallottam még, hogy ez jó érzés, pedig igaz. Mindig büszkévé tett, hogy az adófizetéssel hozzájárulok a köz javához.

- Semmi sem aláz meg jobban, mint ha semmiért kapunk valamit. Ugyanez érvényes arra, ha nem hagyjuk az embereket, hogy képességeik szerinti teljesítménnyel járuljanak hozzá a közös célhoz. Ugyanez a helyzet a készségekkel. Valahányszor olyan munkát várunk az emberektől, amelyre nem képezték ki őket, megakadályozzuk a hajrázást.

- Akkor mi a helyes megoldás? Az arany középút?

- A lényeg az, hogy ne kívánjunk azonnal túl sokat. Ha csupán annyit kérünk az emberektől, amennyit könnyűszerrel teljesíthetnek, az nem biztosítja nekik a jól végzett munka örömét, amely a hajrázáshoz szükséges. Arra kell késztetnünk őket, hogy megerőltessék magukat. Olyan munkát kell adnunk nekik, amely képességeik legjavát követeli, lehetővé teszi, hogy tanuljanak, eddig feltérképezetlen területre lépjenek.

Hódmódszer (Összefoglalás.)

KÉZBEN TARTOTT TÖREKVÉS

1. A játékteret egyértelműen kijelölik.

-A célok és értékek kijelölik a játékteret, és megadják a játékszabályokat.

- A vezető eldönti, ki milyen poszton játszik, azután elhagyja apályát, és engedi, hogy a játékosok vezessék a labdát. Az edző (szponzor) nem kiabál be állandóan, és nem futkos be a pályára!

- Az irányítás szabadsága abból fakad, ha ki - ki pontosan tudja, hogy mekkora a mozgástere.

2. A gondolatokat, érzéseket, igényeket, álmokat meghallgatják, tiszteletben tartják, és azok szerint járnak el.

- Csak akkor irányíthatunk, ha a szervezet többi része támogat bennünket, nem támad minket, nem zilálja szét a munkánkat.

- A vezetés aranyszabálya az, hogy becsüljük az egyénben az egyéniséget.

- A jólértesültség a hatalom ajtónállója. Mindenki szabadon hozzáférést igényel minden adathoz. A menedzsereknek hajlandóknak kell lenniük arra, hogy kiengedjék a kezükből azt az irányítást, amelyet egész eddigi életükben megragadni igyekeztek. Kemény dolog főnökösködés nélkül főnöknek lenni.

3. Lehetséges, de kihívást jelentő feladat.

- A termelési elvárások nem haladhatják meg a képességek és készségek szintjét, de a túl alacsony követelmény megalázó.

- Semmi sem ássa alá gyorsabban az önbecsülést, mint az a tudat, hogy élősködünk a rendszeren, nem pedig hozzájárulunk. Az embereket megalázza, ha nem kell tisztességes fizetségért tisztességesen megdolgozni.

- A hajrázás arra készteti az embereket, hogy megerőltessék magukat, képességeik legjavát követelve, ez lehetővé teszi azt, hogy tanuljanak, és eddig feltérképezetlen területre lépjenek.

3. A lúd adománya

A nád – és gyékényszálak között elbújva szemmel tarthattuk a mű ludakat, amelyek mindegyikét kötélre függesztett, kicsiny súly rögzítette.

- Sokkal több a lúd, mint a mókus, vagy a hód, és a lúd adománya körös – körül mindenütt érzékelhető.

- Most rögtön is?

- De mennyire! A lúd adománya lelkesedést ad a mókusszellemhez, és a hódmódszerhez.

Lelkesedést! A puszta gondolat, hogy lelkesedést biztosíthatok a hajrázáshoz, máris a ludak figyelmes tanulmányozására késztetett. Jókora V alak röppent át a fejünk fölött az előbbinél sokkal alacsonyabban. A ludak bizonyára észrevették csalimadarainkat, mert megfordultak, és ismét elhúztak fölöttünk, mielőtt továbbvonultak.

-Miért nem ereszkedtek le?

A ludak, mintegy tiltakozásul, megfordultak újra felénk. Ezúttal egyenesen leszálltak. Úgy tűnt, nem zavartatják magukat, de mikor testhelyzetet változtattam, megijedtek. Egy szemvillanás alatt szárnyra kaptak, és miközben fölemelkedtek, valamennyien éktelen gágogásba kezdtek. Zajongásuk egy rock koncerttel is felért.

- Micsoda ricsaj!

- Talán lármásak, de fontos mondanivalójuk van a számunkra. Túltesznek a mókusokon és a hódokon.

- Nagyobb a zaj, mint az autópályán, csúcsforgalom idején.

- A lúd adománya. –Ezzel semmit sem tudtam kezdeni. – Nos, mire való ez a gágogás? Kinek gágognak a ludak?

- Tényleg, kinek is gágognak? Egymásnak?

- Úgy van! És miért gágognak?

Eltöprengtem. Úgy véltem, üzeneteket küldözgetnek egymásnak, de most már tudtam, barátom meg fogja kérdezni, hogy miféle üzeneteket. A mókusok makogva pöröltek a világgal. A hódok farkcsapással figyelmeztettek a veszélyre.

A következő tíz percben több lúdcsapat is repült arra. Úgy láttam, míg a mókusok mintha mindennel és mindenkivel csacsognának, ezek a ludak határozottan egymással társalognak. Ráadásul gágogásuk olyan szapora volt, hogy nem lehetett figyelmeztetés, mint a hódok farkcsapása.

A figyelmeztetést valami változás követi, de a ludak viselkedése ugyanolyan maradt. Fülsiketítő gágogással hagyták ott csalimadarainkat, de a leszálláskor éppúgy járt a csőrük.

Azt is észrevettem, hogy a vezérgúnár időről időre lemaradt, és újabb madár áll a repülő ék élére. De úgy tűnt, ez sincs összefüggésben a hangoskodással.

- Biztosan közölnek valamit, de az nem figyelmeztetés, és a vezetőváltáshoz sincs köze.

- Mi a figyelmeztetés ellentéte?

- Az, hogy minden rendben?

- Még annál is jobb. Mi az, ami annál is jobb?

- Hogy minden remek? Csodálatos? Káprázatos?

- Természetesen. Egymásnak ujjonganak. Hallgassa csak!

Füleltem, és igazat kellett adnom neki. a ludak biztatták és lelkesítették egymást. Futballoztam a középiskolában, rögtön megismertem a szurkolást. Ez a gágogás, csakugyan lelkesítésnek, buzdításnak hangzott.

A lúd adománya: EGYMÁS BUZDÍTÁSA.

Döbbenten ültem. milyen egyszerű! Milyen kézenfekvő, nagy hatású, lenyűgöző.

Ha tényleg elkezdjük buzdítani az embereket… Ha bátorítjuk őket… Ha tényleg nekilátunk, és elmondjuk nekik, milyen nagyszerűen csinálják…

Kimondatlanul hagytam a következtetést. Nem találtam szavakat annak leírására, amit mondani akartam.

- Igazad van. A mókusszellem és a hódmódszer a szikra. A lúd adománya pedig olyan, mintha benzint loccsantana a fellobbanó tűzre. Amikor az emberek felfedezik a lúd adományának erejét, többé semmi sem állíthatja meg őket. Ez egyszerűnek tűnik,de időbe telik amíg megértjük a  bennük rejlő bölcsességet. Kell némi szikra, mielőtt a lúd adományával fellobbantjuk a lángokat. Ráadásul idekint közvetlenül a ludaktól tanulhat. Ezt a leckét sohasem fogja elfelejteni.

- Ezek a madarak mindenévben több száz kilométert tesznek meg. Csakugyan eleven világcsodák. És útközben szakadatlanul buzdítják egymást.

- Amíg a zsákba gyűjtöttük a csali ludakat, újabb repülő éket figyeltem meg, és még egy felfedezést tettem.

- Ezek a ludak mind gágognak. Nemcsak a vezérgúnár, hanem az összes lúd. Ugye, nemcsak a menedzsmentnek kell buzdítania a csapatot? Mindannyian buzdíthatjuk egymást.

- Természetesen. A lúd adománya mindenkié.

A lúd adománya Isten adománya, amelyet egymásnak juttatunk.

- Értem már, miért mondta, hogy a lúd adománya lelkesedést ad a mókusszellemhez és a hódmódszerhez.

- Így kell megvalósítani egy küldetést. Akik belevágnak, hogy véghezvigyenek valamit, aminek jelentőségében és értékében hisznek, nevezetesen a helyes munkát, azoknak a kellő módon kell hozzájárulniuk a munka elvégzéséhez. A hit és a helyes módszer együtt küldetéstudatot eredményez. Az a hajtóerő pedig, amely az embereket az igazi küldetés beteljesítésére készteti, a munkavégzés indoka. Kielégítésre váró szükséglet. Azzal jutalmazzuk őket, hogy kielégítjük ezt a szükségletet. A hajrázók helyes munkát végeznek, a kellő módon, megfelelő jutalomért. Nagyapám mondogatta: „Ha nincs pontozás, meccs sincsen.”

- Ha nincs pontozás, meccs sincsen?

- A sportcsapatok talán a leginkább hajrázó szervezetek mind közül,de képzeljen el egy kosárlabda – mérkőzést, amelyen senki sem számolja a pontokat, és a nézők sem szurkolnak.

- Elég sivár lehet.

- Az tuti. A profi sportolók a pénzért lépnek porondra, mégsem lenne ugyanaz, és fontos, hogy megértsük ezt. Az embereket kétféleképpen jutalmazhatjuk, és mind a kettő fontos. Az egyik az anyagi, a másik az erkölcsi elismerés. A küldetéstudat, és az elismerés eredője pedig a lelkesedés.

- Ez jól hangzik.

- Ráadásul igaz is. Ne feledjük: az anyagi és az erkölcsi elismerés egyaránt fontos, de az anyagi előbbre való. Ki kell elégítenünk az illető anyagi szükségleteit, táplálkozását, ruházkodását, és így tovább, mielőtt dicsérettel táplálnánk a szellemét.

- Bármilyen dicséret megteszi?

- Jó kérdés. Ügyelnünk kell arra, hogy őszintén dicsérjünk. A dicséret pusztán megerősítése annak, hogy az ember az, aki, hogy számít a jelenléte, és hogy a kellő módon végzett helyes munkájával jelentősen hozzájárul a közös küldetés beteljesítéséhez. Mókusszellem, hódmódszer.

- Mit tegyek, ha egyszerűen nem találok dicsérnivalót?

- Újabb jó kérdés. Először is, valami mindig akad. De a pozitív mozzanatok keresését gyakorolnunk kell, és ez nem könnyű. A hagyományos vezetői gyakorlat az, az, hogy mibe köthetünk bele. Másodszor pedig, ha rögtön nem tudunk megdicsérni valakit, azért még buzdíthatjuk. A bátorító szavak azt jelzik, hogy hiszünk a képességeikben, amelyeknek elismerésével máris megdicsértük őket.

- Miért összpontosítanak az emberek annyira az anyagi elismerésre? A legtöbben szinte másról sem beszélnek. Még senkivel sem találkoztam, aki több erkölcsi elismerésért sztrájkolt volna.

- Teljesen igaza van, az emberek nem szívesen vallják be, pedig sok munkahelyi probléma hátterében az erkölcsi elismerés, főként a megbecsülés hiánya húzódik meg. mégis furcsán fejtene, ha táblával mászkálnánk, amelyen annak megerősítését kérnénk, hogy számít a jelenlétünk, és munkánk értékes hozzájárulás a közös cél eléréséhez. Így hát a pénz vált mércévé. Könnyen számon tartható, és összehasonlítható. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az anyagi szükségletek alapvetők. A táplálkozás, a ruházkodás, a lakás létfeltétel. 

Természetes, hogy a pénz elsődleges szempont, ezért előbb arra összpontosítunk, és ezen összpontosítás miatt nehéz továbblépni. A vezetés éppúgy tehet erről, mint a csapat tagjai. Egy menedzser mindig adott bértömeggel gazdálkodik, és ha az kimerül, akkor vége a mesének. Dicséretből, és buzdításból viszont korlátlan készletekkel rendelkezik. Ha kifogy belőle, azért kizárólag ő a felelős. Ettől a felelősségtől viszont a vezetők éppúgy irtóznak, mint a természet az ürességtől.

- Mindig ugyanabba a csapdába esünk, és a pénzről beszélünk többet, holott a korlátlan lehetőségre kellene az igazi figyelmet fordítanunk. A dicséret megerősítés. Nos, létezik aktív és passzív megerősítés, és az emberek egyik nélkül sem fognak hajrázni. Az aktív megerősítés az, amire rendszerint gondolunk: közöljük az emberekkel, hogy milyen nagyszerű munkát végeztek, vagy jutalmat nyújtunk át. A passzív megerősítés az, amely ennél sokkal hatásosabb. Klasszikus példája az, ha majdnem elharapjuk a nyelvünket, vagy a kezünkre ülünk, ezzel előzve meg ösztönös beavatkozási kényszerünket. Nyugodtan, és bizakodva nézünk, amikor egyik csapattagunk egy bonyolult, nehézségekkel teli és fontos vállalkozást küszködve visz előbbre. Valami olyasmit, amiben mi magunk jeleskedünk, és minden idegszálunk megfeszül, mert szeretnénk magunkhoz ragadni az ellenőrzést, de legalább néhány figyelmeztető szót ejteni a lehetséges veszélyekről. De hallgatunk, és némaágunk egyértelmű üzenetet közvetít a dolgozónak: „Jól csinálod, megbirkózol a feladattal, bízom benned.”

- Ezek a ludak gágogva buzdítják és dicsérik egymást, ennél jobbat nem is tehetnének, de az emberek számára a passzív megerősítés a legfontosabb. Ez a csend elsöprő ereje! A dicshimnuszok mögött vagy van komoly tartalom, vagy nincs. Ha viszont valakit ellátunk a feladatvégzéshez szükséges eszközökkel, majd pedig – feltéve, hogy rátermett – hagyjuk háborítatlanul dolgozni, az mindig őszinte.

- Azt mondja, hogy a dicshimnuszok nem mindig őszinték. Ez nem baj? Úgy értem, ha folyton dicsérjük az embereket, az nem válik hamissá?

- Amíg Őszintén gondoljuk, addig nem. Az igazi dicséret azt jelenti, hogy őszinte, ezenkívül időbeni, figyelmes, feltétel nélküli, és lelkes is.

- Fogadok, hogy a lúd adománya nagyobb változást eredményez, mint a mókusszellem, vagy a hódmódszer.

- De csak akkor, ha az a kettő már működik. A lúd adománya hatástalan a mókusszellem és a hódmódszer nélkül. Olyan, mint a sziklára szórt műtrágya. Egy két magocska kicsírázik a hasadékokban, ahol összegyűlt egy kis termőtalaj, de hosszú távon semmit sem takaríthatunk be.

A lúd adománya: EGYMÁS BUZDÍTÁSA

- Még két útmutatás.

Íme, az első:

megtervezett ->belülről fakadó

semleges         -> személyre szóló

általános          -> konkrét

hagyományos-> egyedi

Azt mondta, a dicséretek valahol a szélső értékek között helyezkednek el.  Minél inkább a jobb oldalon találhatók, annál hatékonyabbak. A belülről fakadó, személyre szóló, konkrét, és egyedi dicséret mindig sokkal többet ér a megtervezett, semleges, általános és hagyományos jellegűnél.

Íme, a második:

A futballmérkőzés közönsége sem ül némán, miközben a hazai csapat az ellenfél kapujához vezeti a labdát, hogy aztán örömujjongásba törjön ki, amint berúgják a gólt. A legtöbb szervezet mégis így viselkedik.

A lúd adománya (Összefoglalás.)

EGYMÁS BUZDÍTÁSA

1,Az aktív és passzív megerősítés egyaránt IGAZ.

- A dicséret pusztán megerősítése annak, hogy az ember az, aki, hogy számít a munkája, és hogy jelentősen hozzájárul a közös küldetés beteljesítéséhez.

- Aktív megerősítés az, ha közöljük az emberekkel, hogy milyen nagyszerű munkát végeztek, vagy jutalmat nyújtunk át. Passzív megerősítés például az, ha félrehúzódunk, és hagyjuk, hogy egyik csapattagunk egy bonyolult, nehézségekkel teli és fontos vállalkozást vigyen előbbre, miközben nem gyakorolunk semmiféle ellenőrzést, még tanácsot sem adunk.

- Az igaz (időbeni, figyelmes, feltétel nélküli és lelkes) dicséretet nem lehet túlzásba vinni.

2. Ha nincs pontozás, meccs sincsen, és az előrehaladást is dicsérni kell.

-A futballmérkőzés közönsége sem ül némán, miközben a labdát a kapuhoz vezetik, hogy csak a gólnál törjön örömujjongásban. Nemcsak az eredményt, hanem az előrehaladást is üdvözölni kell. A mindenkivel megosztott mérési eredmény (pontozás) serkentőleg hat.

- A dicséretek minél inkább az alábbi skála jobb oldalán találhatók, annál hatékonyabbak:

megtervezett ->belülről fakadó

semleges         -> személyre szóló

általános          -> konkrét

hagyományos-> egyedi

- Többé ne a problémákra, és a bűnösökre összpontosítsunk (rendőri viselkedés), hanem azokat kezdjük keresni, akik a helyes cselekedetekért felelősek (korrepetáló viselkedés).

3. A küldetéstudat és az elismerés eredője a lelkesedés.

- Az értelmes munka és a kézben tartott törekvés küldetéstudatot eredményez.

- Egymás dicsérete lelkesedést visz a munkába.

- Az anyagi elismerés előbbre való. Ki kell elégítenünk az anyagi szükségleteket (táplálkozás, ruházkodás, stb.), mielőtt dicsérettel táplálhatnánk a szellemet.

 Még egy nagyon fontos megállapítás:

Amikor kineveltem egy vezetőt az MLM - ben alattam, mi a munkám a továbbiakban? Hát: nem az, hogy magára hagyjam, és nem az, hogy irányítsam! Az a munkám, ami egy pszichiáteré: Vagy személyesen, vagy szkype – on végighallgassam aznapi sikereinek 1 órás ecsetelését, megdicsérjem, és buzdítsam!

Ez a munkám, és ez hatalmas megtérülést fog hozni. Melyiket akarom? (Melyiket akarod?) Tartani 7 marketingtervet egész nap, ebből néhány sikerül, és néhány nem, és akik bejöttek az üzletembe, azokat győzködni és téríteni, hogy ez a világ legjobb üzlete, vagy 1 órán keresztül hallgatni és dicsérni és biztatni valakit, aki engem lemásolt, utánam és most már helyettem is ezt elvégezte.

Vigyázzak, mert az másolódik, amit csinálok! A nagy A betűs üzletben a szponzorom soha nem volt kíváncsi egész napos küzdelmemre, és nem volt 5 perce számomra, hogy meghallgasson. Minden porcikája azt kommunikálta, hogy nem hisz bennem, hogy untatná, amit mondani akarok, hogy a kedvessége egy látszat máz, amely átlátszó, és az egész ember egy hazugság a műkedvességével, és a valódi irigységével, ahogyan rám néz, és két perc alatt le akarja tudni a velem való találkozást. Az volt a csoda, hogy találtam benne valamit, ami követésre méltó.

De még mielőtt a nagy A betűs üzletben lévő szponzoromra mi ketten ráhúznánk a vizes lepedőt, gondolkozzunk el a MIÉRT? – en: Az én világomban csak én vagyok, és mindenki engem tükröz az én világomban. Mindenki azért jön elém tükörként az én világomba, hogy engem segítsen azzal, hogy elém tartva a tükröt, meglássam benne önmagam.

Mit is jelent ez? Azt, hogy az akkori szponzorom az akkori énemet, a mostani pedig a mostani énemet tükrözi. 

Én érdemeltem akkor olyan szponzort, amilyent, és én fejlődtem, és én érdemeltem most pedig olyan szponzort, amilyent most kaptam. Érthető ez? Az egész világom engem tükröz, és a Te egész világod téged tükröz.

Ha nem tetszik a világom a tükreim alapján, akkor nekem kell változnom, ha nem tetszik a világod a tükreid alapján, akkor pedig neked kell változnod. Tényleg érthető ez?

VII. Dr. Spencer Johnson: KI VITTE EL A SAJTODAT?

Bevezető (a sajttalanság állapotának megértéséhez)

Valaki mindig elviszi a sajtodat!(Ugye, nem vitás, hogy itt valaki más osztja a lapokat?)

Az életben az egyetlen állandó dolog a változás. A sajt nem állandó, hanem valaki mindig elviszi, vagy egyszerűen csak elfogy. Mindannyiunknak megvan a magunk elképzelése arról, hogy mit jelképez számunkra a „sajt”, és azért igyekszünk megkeresni, mert úgy hisszük, hogy ez boldoggá tesz bennünket. A „sajt” mindazt jelképezi, amit el szeretnénk érni az életben, legyen az jó állás, stabil, és növekvő vállalkozás, szerető társkapcsolat, pénz, vagy más anyagi javak, egészség, boldogság, lelki béke. Ha megkapjuk, gyakran ragaszkodni kezdünk hozzá, ha pedig elveszítjük, vagy megfosztanak tőle, azt megrendítő csapásként fogjuk fel.

Az útvesztő pedig törekvéseink színtere: a szervezet, amelyben dolgozunk, családunk, lakóhelyünk. A „Ki vitte el a sajtomat?”, egy útvesztőben zajló változásról szól, amelyben négy szereplő – két egér, és két ember – keresi a „sajtot”. A sajt mindannak a jelképe, ami felé az életben törekszünk. Az állatmesékbe csomagolt tanulságokat azért szeretem, mert túlbonyolított világunkban a józan észt képviselik. Az állatok jóval szerényebb lehetőségekkel jönnek erre a csodálatos Földre, és egyetlen dolog motiválja őket: egyedük, és fajuk túlélése. Hozzáállásuk az, hogy ezért minden tőlük telhetőt megtesznek.

  

Ezzel szemben mit csinál az ember, aki megkapta Istentől a teremtés képességét? Van egy „operációs rendszere”, az EGO. Az EGO egy funkció, melynek a neve: túlélés. Túlélése érdekében az EGO megkreálja a BIZTONSÁG fogalmát, amely egy változó világban nem létezik.  Az ember egy holisztikus, duális világban, a félelem – szeretet duális skáláján nem mer a MOST – ban élni, hanem a múltban és a jövőben vegetál. A múlt élményei és a jövőtől való félelmei közepette képtelen szeretni, mert rábízza magát a szűklátókörű EGO-jára..

Miért szűklátókörű az EGO? Hát először is, mert 400 milliárd bit/sec. információ érkezik az agyhoz, ebből 2000bit/sec. a tudatos. Az EGO képtelen kezelni ezt az információ mennyiséget, ezért a múltban keres támpontot: ami megtörtént, vagy ami megtörténhetett volna. Bár az EGO alapvető funkciója a túlélés, a túlélése érdekében az ember sűrűn váltogatja álarcait, és horgait, amelyeket azért használ, hogy a többi embert megtévessze. Az EGO stratégiája, hogy van négy elkötelezettséged: Jól nézzél ki, dominálj másokat és téged ne, igazad legyen, és kényelmes legyél. Paradox módon ezek az elkötelezettségeid idővel olyan megcsontosodott szokásokká válnak, melyek néha a túlélésnél is fontosabbak.

Az életed megoldása a nyitottság, a gyermeki kíváncsiság és a szeretet jegyében. Ez nem azt jelenti, hogy a túlélésed nem fontos. Ez azt jelenti, hogy válj újra nyitottá a sajtkeresésre, annak érdekében, hogy életed ezen túl ne kizárólag a túlélésről szóljon.

1.A történet

Hol volt, hol nem volt, egy messzi – messzi országban volt egyszer egy útvesztő meg annak négy lakója, akik sajtot keresgéltek, és boldogan éltek otthonukban.

Kettő közülük egér volt, ezek Szimat és Spuri névre hallgattak, kettő pedig kisember. Az utóbbiak méretre szemernyit sem különböztek az egerektől, de alakra és viselkedésre szakasztott olyanok voltak, mint a mai emberek. Hűnek és Hónak hívták őket.

Kisegerek és kisemberek nap, nap után azzal töltötték az időt, hogy a sajtjukat keresték – ki-ki a magának valót. Az egerek – Szimat és Spuri – csak szerény rágcsálóaggyal bírtak, de az ösztöneik jól működtek, s a kemény, éles foggal farigcsálható sajtot keresték. A két kisember, Hű és Hó igyekeztek használni az agyukat, megtöltötték mindenféle nézetekkel, és egészen eltérő Sajtot kerestek – igen, nagy kezdőbetűvel, - amelyről azt hitték, boldoggá és sikeressé teszi őket.

Bármennyire különböztek is egymástól az egerek és a kisemberek, valamiben megegyeztek: minden reggel felhúzták a futócipőjüket, elindultak otthonról, és futásnak eredtek az útvesztőben, hogy megkeressék kedvenc sajtjukat.

Az útvesztő folyosókból és kamrákból állt, amelyeknek némelyike ízletes sajtot rejtett. De akadtak sötét zúgok és sehová sem vezető vakon végződő járatok is. Ezen a helyen bárki könnyen eltévedhetett. Ám aki megtalálta az útját, annak a labirintus titkokat tárt fel – a szebb jövő titkait.

Az egerek egyszerű, bár kevéssé hatékony módszert alkalmaztak: próba – szerencse alapon keresték a sajtot. Végigszaladtak egy folyosón, és ha üresnek találták, megfordultak, hogy másikba fussanak. Miként sejthető, gyakran eltévedtek, rossz irányban keresgéltek, nemegyszer falakba ütköztek.

A két kisember, Hű és Hó viszont más megoldáshoz folyamodott, arra a képességükre támaszkodtak, hogy képesek gondolkozni, és múltbéli tapasztalataikból tanulni, ámbár olykor saját hiedelmeik zavarták össze őket.

Végül a maguk módján mindannyian meglelték, amit kerestek – egy szép napon mind megtalálták a nekik tetsző sajtot az egyik folyosó végén, a C sajtállomáson. Ettől kezdve minden reggel egerek és emberek elindultak a C sajtállomás felé. Hamarosan mindannyian kialakították a maguk napirendjét.

Szimat és Spuri továbbra is korán kelt, azután – mindig ugyanazon az útvonalon – végignyargalt a labirintuson. Amikor célhoz értek, levették és összekötve a nyakukba akasztották a futócipőjüket, - hogy szükség esetén gyorsan újra fölkaphassák, - aztán nekiláttak a sajt élvezetének.

Kezdetben reggelenként Hű és Hó is minden nap elszaladtak a C sajtállomásra, hogy örömmel fogyasszanak a rájuk váró újabb ínycsiklandozó sajtmorzsákból. Egy idő után azonban másképp alakult a napirendjük. Kicsit később keltek fel, valamivel lassabban öltözködtek, és sietség nélkül ballagtak a C sajtállomásra. Elvégre most már tudták, hogy hol található a sajt, és miképpen juthatnak hozzá. Fogalmuk sem volt, honnét került oda, ki tette az állomásra. Csupán feltételezték, hogy a jövőben is mindig ott lesz.

 Mihelyt reggelenként megérkeztek a C sajtállomásra, letelepedtek, otthonos kényelembe helyezték magukat. vállfára akasztották futóruhájukat, elrakták futócipőjüket, papucsot húztak. Most, hogy ráleltek a sajtra, szerfölött komfortossá vált az életük. – Ez pompás! – örvendezett Hű. – Annyi itt a sajt, hogy örökké elég lesz nekünk.

A kisemberek boldognak és sikeresnek vélték életüket, biztonságban hitték magukat. Hamarosan úgy gondolták, a C sajtállomáson található sajt a SAJÁT tulajdonuk. Akkora volt a sajtkészlet, hogy végül közelebb költöztek hozzá, és egész társas életüket köréje szervezték. hogy még inkább otthon érezzék magukat, mondásokat pingáltak a falra, sőt, sajtkeretet festettek hozzájuk, amely mosolyra késztette őket. Az először felírt mondás így szólt:

A sajt birtoklása boldoggá tesz.

Hű és Hó a barátaikat is elhívták C sajtállomáson lévő sajthalmukhoz, és büszkén mutogatták:

-Ugye, hogy milyen szép sajt? - Megérdemeltük ezt a szép sajtot, - közölte Hű. - Nem vitás, hogy sokat és szorgalmasan dolgoztunk érte.

A kisemberek minden este sajttal megrakodva csoszogtak haza, és minden reggel magabiztosan tértek vissza újabb adagért. Ez elég sokáig így ment. Egy idő múlva Hű és Hó magabiztossága elbizakodottsággá dagadt. Hamarosan annyira elkényelmesedtek, hogy észre sem vették, mi történik. Szimat és Spuri mindeközben folytatta a megszokott napirendet. minden reggel korán érkeztek, szimatoltak kaparásztak, futkostak a C sajtállomás körül, ellenőrizték a környéket, nem történt – e valami változás az előző nap óta. Csak ezután ültek le falatozni.

Egyik reggel befutottak a C sajtállomásra, és fölfedezték, sajtnak se híre, se hamva. Nem lepődtek meg. Mivel rendszeresen figyelemmel kísérték a sajttartalékot, és látták, hogy napról napra kisebb, felkészültek az elkerülhetetlenre, ösztönösen tudták, hogy mi a teendőjük. Egymásra néztek, levették a praktikusan nyakukba akasztott futócipőjüket, a lábukra húzták, és befűzték. Az egerek számára a probléma éppoly egyszerűnek tűnt, mint a megoldása. A C sajtállomáson megváltozott a helyzet, tehát úgy döntöttek, hogy nekik is változniuk kell. Időveszteség nélkül elkezdték keresni az új sajtot.

Valamivel később Hű és Hó tűnt fel a C sajtállomáson. Ők ügyet sem vetettek az apró változásokra, amelyek nap, mint nap bekövetkeztek, így magától értetődőnek tekintették, hogy a sajtjuk most is várni fogja őket. Készületlenül érte őket az, amit találtak – helyesebben, nem találtak.

- Micsoda? Nincs sajt? – fortyant fel Hű. – Nincs sajt? – ismételgette felháborodottan, mintha csak az ordibálása hangerején múlna, hogy valaki visszahozza a jussukat.

- Ki vitte el a sajtomat?- bömbölte?

Végül csípőre tette a kezét, és pulykavörös arccal torkaszakadtából üvöltötte:

-Ez nem járja!

Hó csak hitetlenkedve ingatta a fejét. Ő is arra számított, hogy sajtot talál a C állomáson. A megrökönyödéstől szinte földbe gyökerezett a lába. Teljesen váratlanul érte a fejlemény.

Hű üvöltözött valamit, de Hó nem akarta meghallani. nem akart szembenézni a tényekkel, egyszerűen kirekesztette a külvilágot.

A kisemberek viselkedése nem volt se különösebben rokonszenves, se pedig célravezető, de meg lehetett érteni. A sajt megtalálása nem ment könnyen, és a kisemberek számára sokkal többet jelentett a mindennapi betevő falat biztosításánál. A kisemberek számára a sajt jelentette mindazt, amit a boldogságukhoz szükségesnek véltek. Ízlésétől függően mindegyiküknek megvolt a maga elképzelése arról, miért fontos neki a sajt. Némelyiküknek az anyagi javak birtoklása jelentette, másoknak jó egészséget, vagy a jómód tudatát.

Ami Hót illeti, neki biztonságot adott a sajt, azt, hogy egyszer majd szerető családja körében, kellemesen éldegélhet egy Ementáli utcai takaros házikóban. Hű szemében azt jelképezte a sajt, hogy másoknak parancsoló nagymenővé lép elő, aki villában lakik a Camembert domb tetején.

Mivel a sajt mindkettejüknek nagyon fontos volt, a két kisember sokáig morfondírozott, hogy mitévők legyenek. Mialatt Szimat és Spuri gyorsan elkezdett új sajtot keresni, Hű és Hó nagy hűhót csaptak. Szörnyű haragra gerjedtek, hogy milyen igazságtalan az élet. Hó kezdett búskomorságba esni. mi lesz, ha másnapra sem kerül elő a sajt? Minden jövőbeni tervét erre a sajtra alapozta. Aznap korgó gyomorral, lógó orral kullogtak haza, de távozás előtt Hó még a falra firkantotta:

Minél fontosabb valakinek a sajt, annál inkább ragaszkodik hozzá.

Másnap Hű és Hó elindultak otthonról, és valamiért ismét abban a reményben vágtak neki a C sajtállomáshoz vezető útnak, hogy ott találják majd az ő sajtjukat. A helyzet azonban mit sem változott, a sajtnak csak hűlt helye volt. A kisemberek nem tudták, mihez kezdjenek. Csak álltak tehetetlenül, sóbálvánnyá dermedve.

Hó lehunyta a szemét és próbálta abban a hitben ringatni magát, hogy a sajtnak nem fokozatosan, hanem egy csapásra veszett nyoma. Hű bonyolult észjárását hívta segítségül, és végül kiterjedt nézetrendszere kerekedett felül:

- Miért művelték ezt velem? Tulajdonképpen, mi folyik itt? Végül Hó kinyitotta becsukva tartott szemét, körülnézett, és elcsodálkozott.

- Nahát, hová tűntek Szimat és Spuri? Mit gondolsz, vajon tudnak valamit a dologról?

- Ugyan már! – mordult rá Hű. Mit tudhatnának? Elvégre, közönséges egerek. Csupán a történésekre reagálnak. De bennünket, kisembereket nem akármilyen fából faragtak. Mi biztosan képesek leszünk a végére járni ennek a rejtélynek. Egyébként is jobbat érdemlünk. Ennek nem lett volna szabad előfordulnia, de ha már így alakult, legalább valami hasznot kel húznunk belőle.

- Miért húznánk belőle hasznot? – tudakolta Hó.

- Mert jogunk van hozzá – szögezte le Hű.

- Jogunk? Mihez? – értetlekedett Hó.

- Hát a sajtunkhoz.

- Miért?

- Mert nem mi okoztuk ezt a problémát. Valaki más okozta, és úgy illik, hogy valami előnyét is élvezzük.

- Talán abba kéne hagynunk a tanakodást, inkább elmehetnénk másik sajtot keresni – vélte Hó.

- Hogyisne! – intette le Hű. – Én nem tágítok innét, amíg a végére nem jártam ennek a dolognak.

Mialatt Hű és Hó továbbra is azon töprengtek, mitévők legyenek, Szimat és Spuri szorgosan kutatott. Egyre messzebb nyomultak a labirintusban, föl – alá szaladgáltak a folyosókon, sajt után nyomoztak minden útjukba kerülő sajtállomáson.

Nem törődtek semmi mással, csak az új sajt keresésével.

Egy ideig semmit sem találtak, de aztán az útvesztőnek egy olyan pontjára jutottak, amelyen azelőtt soha sem jártak: az N sajtállomásra.

Alig mertek hinni a szemüknek. Egér nem látott még ilyen hatalmas sajtraktárat.

Eközben Hű és Hó még mindig a C sajtállomáson értékelték a helyzetüket. Már szenvedni kezdtek a sajthiánytól. Mindinkább elcsüggedtek, felbőszültek, és egymást hibáztatták a kellemetlenségért, amelybe kerültek. Hónak eszébe jutottak egércimborái, Szimat és Spuri, arra gondolt, vajon találtak – e már sajtot. Azt hitte, rájuk jár a rúd, hiszen az útvesztőben való futkosás meglehetősen bizonytalan dolog. De azt is tudta, hogy valószínűleg nem tart sokáig ez az egész.

Egyszer – kétszer megfordult a fejében, hogy Szimat és Spuri másik sajtra bukkantak, és most azt élvezik. Elmerengett, de jó is lenne a labirintusban kalandozni, friss, új sajtot találni. szinte érezte az ízét. Minél élesebben rajzolódott ki előtte a kép, amint ő maga is új sajtra lel, és élvezi azt, annál inkább megérlelődött benne az, az elhatározás, hogy elhagyja a C sajtállomást.

- Gyerünk, - kiáltott fel hirtelen.

- Szó sem lehet róla! – vágta rá Hű. – nekem tetszik itt. Olyan kényelmes. Ezt jól ismerem, kint pedig veszélyek leselkednek ránk.

- Dehogy leselkednek – vitatkozott Hó. – Azelőtt sokfelé jártunk, most is megtehetjük.

- Én már öreg vagyok az ilyesmihez – mondta Hű. – Semmi kedvem ahhoz, hogy eltévedjek, és bolondot csináljak magamból. Te talán erre vágysz?

Szavai hallatán Hót ismét elfogta a kudarctól való félelem, és elillant a reménye, hogy másik sajtra akadhatnak.

-Így hát minden áldott nap továbbra is azt csinálták, amit addig. Elmentek a C sajtállomásra, egy morzsányi sajtot sem találtak, és bánatosan elkeseredve vonultak haza.

Hová tettük a kocogó ruhánkat meg a futócipőnket? – kérdezte Hó Hűtől. Sokáig tartott, mire megtalálta a holmikat, mert miután rábukkantak a C sajtállomásra, mindent elraktak abban a hiszemben, hogy többé nem lesz rá szükségük.

Amikor Hű látta, hogy barátja felveszi a futófelszerelését, megkérdezte:

- Csak nem akarsz megint nekivágni a a labirintusnak? Miért nem vársz inkább velem, amíg visszahozzák a sajtot?

- Mert arra ítéletnapig várhatsz – felelte Hó. – Magam sem akartam belátni, de most már rájöttem, hogy a régi jó sajtot sohasem hozzák vissza. Az a sajt már a múlté. Ideje, hogy új sajtot keressünk.

- De ha mégsincs odakint semmiféle sajt? -  akadékoskodott Hű. – vagy ha van is, hátha nem találjuk meg?

- Nem tudom – válaszolta Hó. Magának is sokszor föltette már ezt a kérdést, és lassanként érezte, hogy megint eluralkodik rajta a félelem, amely nem engedi elmozdulni a helyéről.

- Aztán eszébe jutott az új sajt megtalálása és mindaz a jó, ami ezzel együtt jár. Ez bátorságot öntött belé.

- Előfordul – magyarázta, - hogy a dolgok visszavonhatatlanul megváltoznak. Úgy tűnik, ez is ilyen eset, Hű. Ilyen az élet! Nem áll meg. És nekünk is lépést kell tartanunk vele.

- Hó csonttá – bőrré soványodott társára pillantott, és megpróbált a lelkére beszélni, de Hű félelme haraggá sűrűsödött, és nem hallgatott rá.

- Hó nem akarta megsérteni, de nevetnie kellett ostoba helyzetükön. Miközben induláshoz készülődött, egészen felvillanyozta a tudat, hogy végre képes nevetni saját magán, megszabadulni beidegződéseitől és továbblépni.

- Vár az útvesztő! – jelentette ki elszántan.

Hű azonban nem nevetett. Válaszra sem méltatta.

Hó felvett egy kicsi, éles követ, és egy komoly gondolatot karcolt a falra, hadd emésztgesse Hű.

Szokása szerint egy darab sajtot is rajzolt köré abban a reményben, hogy ez mosolyt fakaszt Hűből, jobb kedvre deríti, és rábírja, hogy az új sajt keresésére induljon.

De Hű látni sem akarta a művet, amely így szólt:

Aki nem képes váltani, az elpusztulhat.

Ezután Hó felszegte fejét, és szorongva bámult az útvesztőbe. Arra gondolt, hogyan rekedt meg ebben a sajttalan állapotban.

Igen, eddig hitt abban, hogy talán nincs is több sajt a labirintusban, vagy ha van, akkor sem képes megtalálni.

Az ilyen félelemteljes nézetek teljesen megbénították, cselekvőképtelenné tették.

Elmosolyodott.

Tudta, Hűnek most az jár a fejében, ki vitte el a sajtját, ő viszont azon töprengett, miért nem szánta el magát hamarabb, hogy nekivágjon és keresse a sajtot.

Miközben elindult a labirintusban, visszanézett oda, ahonnét jött, és érezte, hogy milyen biztonságot sugároz az a hely.

Mágnesként vonzotta az ismert terület – pedig egy ideje egyáltalán nem kínált neki sajtot.

Még inkább elfogta a szorongás, gyötrő kéátségek rohanták meg, maga sem tudta eldönteni, hogy valóban ki akar – e merészkedni az útvesztőbe.

Olyan iszonyúan fáradtnak érezte magát, hogy le kellett ülnie. Nem tudta, hogy mitévő legyen.

Hűre gondolt, aki éhesen bár, de kényelmesen elterpeszkedve várja régi helyükön, hogy visszahozzák a sajtot. Majdhogynem irigyelte.

Hosszas tépelődés után mégis felállt, aztán egy mondatot firkantott a falra, és mereven bámulta:

Mit tennénk, ha nem félnénk?

Elgondolkodott ezen. Tudta, hogy időnként hasznos lehet a félelem. Ha az ember attól fél, hogy rosszabbra fordul a helyzet, az cselekvésre késztetheti. Az viszont nem jó, ha annyira fél, hogy ez visszatartja a cselekvéstől. Jobbra nézett, a labirintusnak abba a részébe, amelyben még sohasem járt, és érezte, hogy elönti a félelem.

Aztán mély lélegzetet vett, jobbraátot csinált, és kocogni kezdett az ismeretlenbe. Ahogy próbálta kiismerni magát, először aggódott, hogy talán túl sokáig vesztegette az időt a C sajtállomáson. olyan hosszú ideig nem jutott egy falásnyi sajthoz sem, hogy mostanra teljesen legyöngült. Lassabban és keservesebben haladt előre a labirintusban, mint hajdanán.

El is határozta, hogy ha még egyszer lehetősége adódik rá, akkor sokkal gyorsabban alkalmazkodik a változáshoz. Az majd megkönnyíti a dolgát. Hirtelen bágyadt mosolyra derült, mert az jutott eszébe, hogy jobb későn, mint soha.

Valahányszor el akarta hagyni a bátorsága, emlékeztette magát, hogy bármilyen kényelmetlen is, amit e pillanatban csinál, valójában sokkal jobb, mint sajttalanul vesztegelni.

Most kezébe vette az események irányítását, nem hagyja, hogy tehetetlenül sodorják magukkal. különben is, ha Szimat és Spuri továbbmehetett az útvesztőben, ő miért ne tenné?

Utólag visszatekintve az eseményekre, ráébredt, hogy a C sajtállomásról nem egy csapásra tűnt el a sajt, miként korábban hitte. A vége felé folyamatosan csökkent a sajtmennyiség, és a maradék is teljesen megszikkadt, egyre kevésbé ízlett. Pedig, ha jobban kinyitja a szemét, valószínűleg felmérte volna a rémisztő kilátásokat.

De nem tette.

Most jött rá, hogy a változás valószínűleg nem érte volna meglepetésként, ha kezdettől figyelemmel kísérte volna, ami történt, és számított volna a változásra.

Talán Szimat és Spuri pontosan így járt el.

Megállt, hogy szusszanjon egyet, és némi tűnődés után ezt írta a labirintus falára:

Szagoljuk meg gyakran a sajtot, hogy tudjuk, mikor kezd romlani!

Valamivel később, amikor már úgy tűnt, hogy jó ideje nem talál sajtra, Hó végre ígéretesnek látszó, hatalmas sajtállomáshoz ért. Mihelyt azonban belépett, legnagyobb csalódására üres állomás fogadta.

úgy gondolta, hogy túl sok csalódást kellett már átélnie. Elfogta a kísértés, hogy feladja a küzdelmet. Napról napra fogyott az ereje. Tudta, hogy eltévedt, attól félt, hogy éhen fog halni. Fontolgatni kezdte, hogy sarkon fordul, és visszamegy a C sajtállomásra. Ha sikerül elérnie odáig, és Hűt még ott találja, akkor legalább az egyedüllét nem fogja gyötörni. Aztán újra felötlött benne a kérdés, hogy mit tenne, ha nem félne.

Még önmagának sem szívesen vallotta be, hogy milyen gyakran inába száll a bátorsága. Nem mindig tudta biztosan, mitől is fél, de mostani legyengült állapotában érzékelte, hogy egyszerűen a magányos továbbhaladáshoz nincs benne elég kurázsi. Nem volt vele tisztában, hogy a félelem tévhitei húzzák vissza. 

Kíváncsi volt, vajon Hű is nekivágott – e, vagy továbbra is gúzsba köti a félelem. Azután eszébe jutott, hogy akkor érezte magát a legjobban a labirintusban, amikor előrehaladt.

Legalább annyira önmaga emlékeztetésére, mint a komája, Hű útbaigazítására a következő reménykedő szavakat véste a falra:

Ha új irányba indulunk el, az új irány új sajt megtalálásához segíthet bennünket.

Végignézett a homályba vesző járaton, és tudatosodott benne a félelem. Mi vár rá? Újabb üres kamra? Vagy még annál is rosszabb történhet? Veszélyek leselkednek rá a sötétben?

Mindenféle szörnyűségek jutottak eszébe, amik történhetnek vele. Halálra rémítették saját fantáziaképei.

Aztán kinevette magát. Ráeszmélt, hogy az elképzelt szörnyűségek komorabbra festik a helyzetet a valóságosnál. Ezért úgy döntött, hogy minden tőle telhetőt elkövet, hogy ne féljen.

Új irányba fordult. Amint futásnak eredt a sötét folyosón, kuncogni kezdett. Még nem ismerte fel, de már pedzegette, hogy mi tartja benne a lelket. Aztán rájött, hogy ez az új érzés a bizalom. Bízott abban, ami előtte állt, pedig nem tudtapontosan, hogy mi az.

Meglepetésre mindinkább élvezte a dolgot. Csodálkozott saját magán, minek örül ennyire, hiszen se sajtja, se elképzelése arról, hogy merre tart. Rövidesen rájött, hogy mi derítette fel. Ismét megállt, hogy új felfedezését felírja a falra:

Ha túllépünk félelmeinken, szabadnak érezzük magunkat.

Ráébredt, hogy eddig saját félelme tartotta fogva. Az új irány követése felszabadította. Érezte, hogy üdítő, hűs fuvallat lengedez a labirintusnak ebben a részében. Néhány mély lélegzetet vett, felélénkítette a mozgás.

Mihelyt maga mögött hagyta a félelmét, sokkal inkább élvezte a helyzetet, mint korábban lehetségesnek vélte. 

Már hosszú ideje nem érezte így magát. Szinte el is felejtette, hogy milyen kellemes ez. Hogy még jobbá tegye a dolgokat, ábrándozni kezdett. Egy új sajtról álmodott.

Aprólékos gonddal elképzelte magát, amint egy óriási sajt halom közepén csücsül, körülötte ott tornyosulnak a kedvencei az eidamitól a brie-ig.

Valósághű részletességgel megjelent előtte, ahogy kedvére lakmározik a sokféle ízletes sajtból, és tetszett neki, amit látott. Aztán azt is elképzelte, hogy mennyire élvezné a rengeteg finomságot. Minél inkább testet öltött képzeletében az új sajt, annál valóságosabbá vált, annál inkább erősödött a meggyőződése, hogy előbb – utóbb rá fog találni.

Hűre gondolt, remélte, hogy barátja is nekivágott az útvesztőnek, ezért ezt írta a falra:

Ha elképzeljük, hogy mennyire élvezzük majd az új sajtot, könnyebben rátalálhatunk.

Nem is értette, hogy miért nem tette ezt már előbb is.

Aztán nyakába szedte a lábát, erőteljes, fürge léptekkel haladt, és rövidesen felbukkant előtte egy sajtállomás. Izgatottan vette észre a bejáratnál sárgálló sajtdarabkákat. Még soha nem látta ezt a fajta sajtot, de nagyon kecsegtetőnek tűnt. Nyomban meg is kóstolta, és fölségesnek találta.

Fölkapkodta maga körül szinte az összes új sajtot, egy keveset a zsebébe tömködött, mert későbbre is gondolt, meg arra, hogy esetleg megosztja Hűvel. Evett pár falatot, és máris visszanyerte erejét.

Szívrepesve lépett be a sajtállomásra, de sajnos az kongott az ürességtől. Valaki már járt ott, és csak morzsákat hagyott. Hó rájött, hogy ha hamarabb elszánta volna magát, akkor minden bizonnyal nagy adag új sajtot talált volna itt. Úgy döntött, visszamegy, hátha most már Hű is hajlandó lesz elkísérni őt. Régi barátja nélkül szörnyen magányosnak érezte magát. A C sajtállomás felé menet megállt, és némi gondolkodás után ezt írta a falra:

Minél hamarabb elszakadunk a régi sajttól, annál hamarabb rátalálunk az újra.

Egy idő múltán visszatért a C sajtállomásra, és találkozott Hűvel. Megkínálta az új sajttal, de a barátja elhárította a darabkákat. Hű értékelte ugyan, hogy gondolt rá, de azt felelte:

-Nem hiszem, hogy ízlene nekem az új sajt. Máshoz vagyok szokva. A SAJÁT sajtomat akarom, és nem nyugszom addig, amíg vissza nem kapom.

Hó rosszallóan csóválta a fejét, és nehéz szívvel indult ismét a maga útjára. miközben eljutotta a labirintus eddig ismert legtávolabbi pontjára, hiányzott a barátja, de rájött, hogy tetszik neki, amit fölfedezett. Bár még nem találta meg a remélt óriási sajt raktárat, és nem is tudta, megtalálja – e valaha is, de azt már tudta, hogy nem pusztán a sajt birtoklása teszi boldoggá. Örült, hogy nem gyűrte le a félelem. Tetszett neki, amit most csinált.

Ennek tudatában már nem érezte olyan gyengének magát, mint korábban, amikor sajt nélkül rostokolt a C sajtállomáson. Lelkesítette, és erőt adott neki egyrészt maga a felismerés, hogy a félelme nem tartóztathatta fel, másrészt az a tudat, hogy új irányba fordult. Érezte, hogy csak idő kérdése, hogy megtalálja azt, amire szüksége van, sőt, valami azt súgta, voltaképpen már meg is találta. Mosolyogva eszmélt rá:

Célravezetőbb a labirintusban keresgélni, mint sajttalan helyzetben várakozni.

Újra felismerte – mint egyszer már korábban is, - hogy amitől félünk, az sohasem annyira rossz, mint amilyennek képzeljük. A félelem, amelyet engedünk kibontakozni az elménkben, veszedelmesebb, mint a ténylegesen fennálló helyzet. Oly sokáig félt attól, hogy sohasem találhat új sajtot, hogy nem is akaródzott keresnie. Amióta azonban útnak indult, a folyosókon mindig akadt annyi sajt, amennyiből erőt merített a továbbhaladáshoz.

Most izgatottan várta, hogy többet is találjon. már ez a várakozás is örömmel töltötte el. Azelőtt szorongások, félelmek árnyékolták be gondolkodását. Mindig az járt az eszében, hogy nincs elég sajt, vagy nem tart addig, ameddig szeretné. A lehetőségek helyett a veszélyekre összpontosított. De amióta búcsút intett a C sajtállomásnak, mindez gyökeresen megváltozott. Addig úgy vélte, hogy a sajtnak nem lett volna szabad eltűnnie, és ez a változás igazságtalanság. Most felismerte, hogy a folytonos változás természetes dolog, akár számítunk rá, akár nem.

A változás csak akkor lephet meg bennünket, ha nem számítunk rá, ha nem keressük. Amikor rájött, mennyire megváltozott a felfogása, megállt, hogy ezt írja a falra:

A régi felfogás nem vezethet új sajthoz.

Még nem talált számottevő mennyiségű sajtot, de miközben az útvesztőben bolyongott, elgondolkozott az eddig tanultakon. Most már tudja, hogy új szemléletmódja újfajta magatartásra serkenti. Már másképp viselkedett, mint amikor megrögzötten ugyanahhoz a sajttalan állomáshoz tért vissza.

Tudta, hogy amikor másban kezdünk hinni, cselekvésünk is megváltozik. Ha azt hisszük, a változás árt nekünk, ellenállunk. Ha viszont azt hisszük, hogy az új sajt meglelése segítségünkre lesz, tárt karokkal fogadjuk a változást. Minden attól függ, hogy miben akarunk hinni. Hó ezt írta a falra:

Amikor megértjük, hogy új sajtra találhatunk és élvezhetjük azt, irányt kell változtatnunk.

Tudta, most jobb formában lenne, ha jóval hamarabb magáévá tette volna a változást, és előbb faképnél hagyta volna a C sajtállomást. Akkor testben – lélekben erősebben indult volna útnak, könnyebben megbirkózott volna a sajtkeresés nehézségeivel. Valószínűleg mostanára meg is találta volna, ha számít a változásra, nem pedig az idejét vesztegeti azzal, hogy tagadni próbálja a változást, amely észrevétlenül már be is következett.

Összegyűjtötte minden akaraterejét, és úgy határozott, tovább nyomul előre a labirintus még nem ismert részeibe. döntése helyesnek bizonyult. A járatokban bolyongva lépten – nyomon talált egy kevéske sajtot, ettől kezdte visszanyerni az erejét és az önbizalmát.

Ahogy az eddig megtett útra gondolt, örült, hogy sok helyütt írt a falra. Bízott abban, hogy ez nyomjelzőül szolgál Hű számára, aki követheti őt az útvesztőben, ha úgy dönt, távozik a C sajtállomásról. Reménykedett, hogy helyes irányban halad. Bízott a lehetőségben, hogy Hű majd elolvassa az írást a falon, és a nyomába ered. Felkarcolta a falra, amin már egy ideje tűnődött:

Ha idejekorán észrevesszük a kis változásokat, könnyebben alkalmazkodhatunk a nagyobb változásokhoz.

Mostanára megszabadult a múlt árnyaitól, és ráhangolódott a jövőre. Mind erősebben, gyorsabb iramban folytatta útját a labirintusban. És már nem sokáig kellett várnia. Amikor úgy tűnt, hogy egy örökkévalóság óta talpal a folyosókon, Hó útja – vagy legalábbis útjának ez a szakasza – hirtelen örömteli véget ért.

Az N sajtállomáson új sajtot talált!

Amikor belépett, hátrahőkölt a látványtól. Akkora sajthegyek magasodtak körös – körül, amekkorákkal még sohasem találkozott. Nem is mindent ismert fel, mert némelyik sajtféleség még ismeretlen volt a számára.

Már – már elbizonytalanodott, hogy valóság – e ez vagy csupán a képzelet játéka, amikor megpillantotta régi barátait, Szimatot és Spurit. Szimat biccentett neki üdvözlésül, Spuri a praclijával integetett. Domborodó pocakjuk jelezte, hogy már jó ideje itt dőzsölnek. Hó sebtében köszöntötte őket, és máris végigízlelgette kedvenc sajtjait.  Levetette a futócipőjét meg a kocogó ruháját, és szépen berakosgatta a közelben lévő ládába, hogy szükség esetén kéznél legyen. Azután belevetette magát az új sajt élvezetébe. Miután degeszre tömte a bendőjét, a magasba emelt egy darab friss sajtot, és elrikkantotta magát:

-Éljen a változás!

Az új sajt falatozása közben eltűnődött a tanultakon. Rájött, hogy amikor félt a változástól, a már nem létező régi sajt illúziójába kapaszkodott. Tehát mi kényszerítette változtatásra? Talán az éhhaláltól való félelem? Hát igen, mi tagadás, az is hozzájárult. Elnevette magát, és ebben a pillanatban döbbent rá, hogy akkor kezdett el változni, amikor megtanult önmagán, és elkövetett hibáin nevetni. Megértette, hogy a változás leggyorsabb útja saját ostobaságunk kikacagásán át vezet – mert akkor megszabadulunk a múlttól, és szaporán haladhatunk előre.

Tudta, hogy valami hasznosat tanult a továbblépésről az ő egércimboráitól, Szimattól és Spuritól. Ők egyszerűen fogták fel az életet, nem bonyolították a dolgokat, semmit sem elemezgettek agyon. Amikor megváltozott a helyzet és eltűnt a sajt, ők is változtak, követték a sajtot. Ezt Hó jól az eszébe véste.

Azután arra használta tüneményes agyvelejét, hogy azt csinálja, amihez a kisemberek jobban értenek, mint az egerek. Sorra vette a múltban elkövetett hibáit, és ezek alapján tervezte meg a jövőjét. Tudta, hogy megtanulhatjuk a változások kezelését:

Jobban tudatosíthatjuk magunkban, hogy a dolgokat tekintsük a maguk egyszerűségében, maradjunk rugalmasak, őrizzük meg mozgékonyságunkat. Fölösleges túlbonyolítanunk a dolgokat, vagy félelmet keltő hiedelmekkel összezavarnunk magunkat.

Észrevehetjük az első apró változásokat, hogy jobban felkészüljünk a nagy változásokra, amely ezek után bekövetkezhet. Hó tudta, hogy gyorsabban kell alkalmazkodnia, mert aki nem alkalmazkodik idejében, az talán egyáltalán nem lesz képes alkalmazkodni. El kellett ismernie, hogy a változások legfőbb akadálya önmagunkban található, és semmi sem javul addig, amíg mi magunk nem változunk. A legfontosabb talán az a felismerés volt, hogy mindig vár ránk újabb sajt, akár felfogjuk ezt az adott pillanatban, akár nem, és ha túllépünk félelmeinken, ha élvezzük a kalandot, a jutalom nem marad el.

Tudta, hogy a félelmet nem szabad mindig semmibe vennünk, hiszen valós veszélyektől is megóvhat bennünket, de tény, hogy legtöbbször semmi értelme, csupán visszatart a változástól, amikor változnunk kellene.

Ha kezdetben nem örült is, most már tudta, hogy a változás utóbb áldásnak bizonyult, mivel jobb sajthoz vezette őt. Mi több, miközben sajtot keresve barangolt az útvesztőben, felfedezte saját jobbik énjét. Amikor felidézte a tanultakat, barátjára, Hűre gondolt. Vajon régi barátja olvasott – e már valamit abból, amit a C sajtállomáson és a labirintus más részein a falra írt? Vajon elszánta – e magát a továbblépésre? Kimerészkedett – e a labirintusba, felfedezte – e, hogy mi az, ami jobbá teheti az életét?

Eszébe jutott, hogy visszamegy a C sajtállomásra, hátha még ott leli Hűt – feltéve persze, hogy egyáltalán visszatalál. Ha sikerül beszélnie Hűvel, talán megmutathatja neki, hogy hozzá hasonlóan miként mászhat ki ő is szorult helyzetéből. De ráeszmélt, hogy már korábban is megpróbálta változásra bírni barátját.

Hűnek is meg kell találnia a saját útját, elszakadnia megrögzött kényelmétől, hátrahagyni félelmeit. Senki más nem beszélheti rá erre, nem teheti meg helyette. Valamiképp neki magának kell megértenie, milyen előnyökkel jár, ha megváltozik.

Hó tudta, hogy nyomokat hagyott Hű számára, aki most követheti őt, ha elolvassa az írásokat a falon.

Az N sajtállomás legnagyobb falán összegzést készített mindarról, amit tanult. Jókora darab sajtot firkantott a szöveg köré, és mosolyogva tekintette át az eredményt:

.IX. Ara Rauch- Spirituális illúziók:  http://ararauch.hu/index.php/tengely/spiritualis-illuziok?fbclid=IwAR2qVhOlJcY6yj72Pe-llW37TEmpCIJWB1vNjySmtopXh2m4WanMvD4vJXM

ÍRÁS A FALON

- A változás elkerülhetetlen.(Valaki mindig elviszi a sajtot.)

- Számítsunk a változásra! (Készüljünk fel arra, hogy elviszik a sajtot!)

- Kísérjük figyelemmel a változást! (Szagoljuk meg gyakran a sajtot, hogy tudjuk, mikor kezd romlani!)

- Alkalmazkodjunk gyorsan a változáshoz! (Minél előbb elszakadunk a régi sajttól, annál hamarabb ráakadunk az újra!)

- Változzunk! (Eredjünk a sajt nyomába!)

- Élvezzük a változást! (Kóstoljunk bele a kalandba, élvezzük az új sajt ízét!)

- Álljunk készen a gyors változásra, az újabb élvezetre! (Mert mindig elviszik a sajtot!)

VIII.AZ AGÁRVERSENY (KÖRSZING) és Tiszaparti Szélvész Héli tanítása

A KÖRSZING az alapvetően nem más, mint egy gyorsasági agárverseny. A tanítás lényege nagyon röviden: Tiszaparti Szélvész Héli a lányom angol agár kutyája, aki valószínűleg a gepárd után a második leggyorsabb szárazföldi ragadozó. 2010. év végén voltunk egy KÖRSZING-en, ahol ő is futott. Csak egy pillanatra vette le a szemét a célról… Nem ért a célba, de a lényeget megtanította nekem. Most ezt a lényeget ezennel továbbadom Neked:

Soha, soha, soha egy pillanatra se vedd le a tekintetedet a célodról! Még álmodban sem!

Utóirat (Egy üzleti ajánlat tőlem, Neked.)

A FANTOM szponzorról

  A VILÁG MIÉRTJÉT megmutatják a trendek. A legdinamikusabb jelenleg a telekommunikációs trend!
Hogy miért érdemes pont erre kiemelkedő figyelmet fordítani? 1. Mert mindenki ezt használja! 2. Mert ITT és MOST ebbe be lehet kapcsolódni! Egy 1 trillió dolláros üzletágba most az ACN révén bele lehet kapcsolódni, gyakorlatilag milliós nagyságrendű tőke nélkül! Ha van egy okod, akkor lesz 81250 Ft-od a regisztrációra és 47500 Ft-od egy képtelefonra, és 2.550 Ft havidíjért majdnem korlátlan lehetőséged üzletépítésre, utazási és telefonköltségek nélkül. Te felfogtad, hogy miről szól ez az ajánlat? Te tényleg felfogtad? Nem hiszem! Ha felfogtad volna, akkor kezedet - lábadat törve rohannál hozzám a lehetőségért, mint a mérgezett egér! Inkább dolgozol 50 évet? A Te sorsod, és a Te életed!

A cég, melynél független képviselő vagyok, jelenleg 23 országban van jelen. Fokozatosan nyitja meg a lehetőséget a világ országaiban. Ha a te országodban már megnyitotta ezt a lehetőséget, akkor mire vársz még? Regisztrálj be egy szponzorhoz, és indulj el. Megfigyelted, hogy mindig MOST van? Most van a legmegfelelőbb alkalom, hogy elkezd! Várod Isten mannáját az égből? Ez a létező legnagyobb lehetőség mindenkinek, aki hajlandó változni a jobb élet reményében. Tudom, hogy Te utálsz változni. De nem utálsz szegénynek maradni? Én sem szeretek változni. De a változás az egyetlen ok, amiért ezen a sárgolyón vagyunk. Isten ezzel bízott meg bennünket. A holisztikus világot olyanná teremtette, hogy a részhalmazai fejlődése révén fejleszti magát. Te lehetsz büszke Istennek erre e legnagyobb bizalmára, amit beléd vetett, vagy elutasíthatod. Ez a Te döntésed, és vannak következmények.

Miért van olyan elképesztően rossz híre az MLM üzleteknek? Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy MLM akkor egyesek felállnak, és elmennek a marketingtervről?
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.

Ez a direktmarketing stílusa, a kereskedő stílusa, és beidegződése. Most van itt a lehetőség, hogy bedaráljuk, most van itt a lehetőség, hogy kinyissuk a pénztárcáját, van a rohadéknak pénze, csak ül rajta, pedig, ha eladom neki ezt az edénykészletet potom félmillióért, 30 % üti a markomat azonnal, mennyi is ez? Hiány van mindenből, és ha nem tudok eladni, akkor felkopik az állam! Ez félelem!

Azt bizonygatjuk, hogy az MLM nem direktmarketing, és mi nem vagyunk ügynökök! Közben a testbeszédünk olyan hangosan kommunikálja, hogy mi magunk vizet prédikálunk, és közben bort iszunk, hogy a jelölt, ha észnél van, hanyatt – homlok menekül. Persze, próbáljuk megtéveszteni bizonyos gyorsasági és egyéb bónuszok, a pénz sűrű emlegetésével. Ha kifogásai vannak, akkor persze, ő egy hülye köcsög, nekiesünk, hogy ha az üzletről nem is, - mert arra nem hülye köcsögöket keresünk, - de arról mindenképpen meg kell győznünk, hogy kinek van igaza, és egy ilyen hülye köcsögnek, mint ő, hol a helye, mert ezt kívánja érzékeny lelkünk.  Nekem rémlik valami: egy Ady Endre nevű költő: A magyar ugaron c. verse. Vajon kiről beszélt? Biztosan nem rólunk, hiszen még meg sem születtünk akkor…

„Az MLM-ben is csak az a dolgotok rohadékok, hogy megírjátok a névlistátokat és ömlesszétek az embereket, én meg majd mondom a marketingtervet. Hű, mennyit dolgozok, ezek meg csak kifogást keresnek, és nem hoznak embert, pedig, ha mindenki csak egy embert hozna! Most már ideje, hogy a többiek is kiálljanak… De tanuld ám meg a marketingtervet, mert ha nem úgy mondod szóról – szóra, ahogyan én, azzal kárt okozol a cégnek és nekem. Ez egy profi cég, nem engedheti meg magának, hogy színvonal alatti előadásokat tartson valaki… Meg ezt a N 21 – es dumát az álmokról jobb lesz, ha sürgősen elfelejted, mert bemószerollak a központban, és ki leszel zárva, mint a nép ellensége… Fel is út, meg le is út… Azt, hogy vezetőire elviszlek még egyszer, azt meg aztán végképp felejtsd el.”

Tudat alatt kommunikálunk 97 %-ban. (400 milliárd bit/ sec. információ éri az agyat, ebből 2000 bit/sec. a tudatos.) Mit gondol tudat alatt a szponzorált? Vigyázat, ügynök a láthatáron! Fel az energiapajzzsal! Ez energiavámpír, aki abból él, hogy leveszi rólam az energiát! Mivel nem tudok ellene védekezni, szégyen a futás, de hasznos. (Nagy gyakorlatom van ebben, sokszor csináltam ilyet korábban, mert nem értettem, hogy mi folyik itt!)

Képzeljünk el egy szeretet lineáris skálát. Az origóban a 0 szeretet, (félelem) és tőle távolodva tart a szeretet a végtelenhez. Így közeledünk Istenhez. A szeretet polaritása nem a gyűlölet, hanem a szeretet hiánya, a félelem.

A fény polaritása a sötétség, nem más, mint a fény hiánya.

A Network Marketing a világtörténelem legnagyobb lehetősége. Aki erre egy igazi, hiteles példa, az a Názáreti Jézus. A termék neve: Evangélium= Jó hír. Bár a termék közben elferdült és megzápult, a rendszer erejét mutatja, hogy közel 2000 év elteltével, ez e létező legnagyobb üzlet a világon. Az üzlet alapítójának, Pál apostolnak még életben sem kell lennie, vígan működik nélküle! 

Jézus önmagán dolgozott. Felhasználta az embereket, mint tükröket önmaga tökéletesítésére. Mindenki mindig önmagán dolgozik a világba is és a Network Marketingben is.

Az üzenet számomra a következő: Ha valaki ezt megfelelő szintre gyorsan felépíti, azt nem fogja tudni kontrollálni sem a saját országának kormánya, sem a nemzetközi gazdasági helyzet. Ha közben az illető még képzi is magát, 5 évi jövedelem elegendő, hogy befektetései révén teljes anyagi függetlenségre tegyen szert, utána a cég jövője sem lesz számára korlát. Ezért elfogadhatatlan az, amikor valaki nem táplálja minden nap az agyát CD –kel, könyvekkel és találkozókkal. Az ilyen ember kiírja a falra: „Majd holnap eszünk”. Kérdés: Az agy nem éhes? Az nagyon nagy baj!

Én, mint szponzor, kötök egy szerződést azzal, akit behozok a hálózatomba. Azt ígérem neki, hogy biztatni, és támogatni fogom. Kéz a kézben segítek neki előbányászni az ő álmait, (amelyeket többnyire jó szándékú szülei, vagy más álom tolvajok elraboltak, olyan régen, hogy már nem is emlékszik.) és együtt megvalósítjuk. Azért segítek neki az ő álmait megvalósítani, mert megértettem, hogy a Network Marketing arról szól, hogy az én álmaim akkor fognak megvalósulni, ha elegendő embernek segítettem, hogy az álmai megvalósuljanak.

Ha én elkövetem azt a hibát, hogy csak egyetlen egyszer bírálok valakit, mert engedek azon ösztönömnek, hogy bebizonyítsam, hogy milyen egy hülye a másik, mindenki, aki ezt hallja, tudat alatt tudni fogja, hogy megszegtem a szponzori megállapodást és egy hitvány alak vagyok. A tekintélyemet, amelyet mások bizalma révén ajándékba kaptam, arra használtam, hogy elvegyem a másik ember mentális energiáját. Hogy ezt tudatlanságból, építő jellegű bírálatnak álcázva teszem, vagy féltékenységből, a hiánytól való tudattalan félelmem által motiválva, az teljesen mindegy a bizalom és a másolódás szempontjából.

A javító szándék megnyilvánulásának egyetlen lehetséges útja a kérdezés, mert az nem személyeskedő, és nem bántó. A Network Marketingben a szponzor szerepe a hivatásos biztató és bátorító személyes edző szerepe.


Az egyetlen dolog, amiért az emberek embereket követnek, az a szeretet utáni vágyuk. Szeretni, és szeretve lenni, ezáltal visszatérni még itt a Földön Istenhez. Minden más csak magyarázat.

Az emberek, emberek miatt jönnek el a marketingtervre, nem telekommunikációs trend, vagy antioxidánsok miatt. Keressük az elveszett paradicsomot, amelyből kiűzettünk. Várunk valakire, aki visszavezet oda bennünket, és szeretetével betölti a tátongó űrt a lelkünkben. És reménykedünk, hogy még itt az életben megtaláljuk ezt az embert.

Azért nem találjuk, mert rossz helyen keressük! Csak bele kell néznünk a tükörbe, és meglátjuk. Meglátjuk azt az embert, aki kivezet bennünket a káoszból! Aki maga a szeretet! Aki gazdaggá tehet bennünket. Aki bölcsebbé tehet bennünket. Ne a külvilágban keressük, mert bennünk van! Egészen közel. A bennünk lévő Isten az, akit keresünk. Csak ott találhatjuk meg, sehol máshol!

Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”

Te ismersz valakit, aki ezt akarja másolni? Én nem! Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a TITOK („The Secret”) c. filmet még egyszer. Ha még mindig nem érted, akkor még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… Addig nézd, amíg… amíg el nem jutsz a mélyebb megértéséig. Én kb. 50x láttam. Nem állítom, hogy teljes mélységig értem. Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia.

Kétféle úton juthatunk hozzá: 

1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk.  Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.  

2. Vagy magunkat építő jellegű bírálónak álcázva elraboljuk mások mentális energiáját ellenszolgáltatás nélkül. Ez vezet a háborúkhoz, a kirekesztéshez, és a gyűlöletkeltéshez.  Ez a külső erő, a körülmények, az áldozatszerep útja. Ez a félelem útja.

És most jön a számomra nagyon nehéz rész: vajon miért kapok én 18 éve mindig ilyen szponzorokat? Hát azért, mert 2011. januárig én is egy ilyen szponzor voltam! A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján (A vonzás törvénye) a szponzoraim segítettek nekem, engem tükrözve, hogy meglássam és megismerjem önmagam.

Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.

Nincs hát jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.

A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!

És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!

Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!

Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.

Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!

Rengeteg rendszer van, amely névlistáról dolgozik, hideg és meleg meghívási technikákkal telefonos meghívást alkalmaz, prezentációt tart, és ennek végén zárással realizálja a befektetett munkát. Mindezekre oktatják is az üzletkötőiket, nem kis pénzért. Ez, a pénzügyi tanácsadók, az edény- és porszívó ügynökök, vagy összefoglaló néven a direkt marketing – üzletkötők sikerköre.

A Network Marketingben nem egy ilyen sikerkör van, hanem három. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egymásra épül, mint a hagyma héjai. Ne kövesd el azt a hibát, amit én számtalanszor elkövettem, hogy amit én 15 év alatt megtanultam, azt 1 óra alatt akartam – szó szerint beleverni – az új üzlettársaim fejébe. Elmenekültek! Mindenki pánikszerűen menekült, mintha melléjük állt volna egy 10 tonnás billenős teherautó, és rájuk billentett volna 10 tonna kavicsot. Mit csináltam erre én? Hoztam egy 40 tonnás teherautót, tele kaviccsal, és melléjük álltam, hogy rájuk billentem….Ez, több mint vicces, igaz?

Először a külső sikerkört kell oktatni: 1. Álmok, ebből tervezéssel lesznek hosszú távú,(3 – 5 éves), középtávú, (éves és havi), és rövidtávú, (heti és napi, órákra lebontott) célok. A célokat az álmoktól nemcsak a határidők, hanem a felbontás is megkülönbözteti. Ahogy egy elefántot nem lehet egészben megenni, hanem fel kell darabolni, úgy egy nagy álmot is részcélokra kell bontani, hogy megvalósuljon. 2. Névlista, melyre szelektálás nélkül mindenkit felírok. Minden profi írott névlistáról dolgozik mindig. A legtöbb sikertelen ember ezt megspórolja, nem írja le, ezzel aláírja saját halálos ítéletét. Nem érti, hogy miért kell, ezért úgy gondolja, nem fontos. 3.Meghívás, amely soha nem több egy időpont egyeztetésnél. 4. Marketingterv, ami, ha jó, egy személynek soha nem több, mint  15 perc, és sok embernek tartva soha nem több, mint fél óra. Itt a kevesebb, mindig több! 5.Hogyan tovább találkozó, és az új induló indítása. Itt kérdezéssel a jelöltre bízzuk, hogy döntsön, leíratjuk az álmait és a névlistáját, elpróbáljuk vele a meghívást. Helyszínt és időpontot egyeztetünk a következő találkozóra.

Néhány napon belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a középső sikerkörrel: Ez a tanítható hozzáállás és az alázat témaköre. Könyvekből, CD – kből, számítógépes blogokból és találkozókból tanulunk, nem egymást okítjuk, mert azzal lekorlátozzuk, hogy soha nem lehet jobb, mint mi. Kell 3 diploma ahhoz az intelligens mozdulathoz, hogy nyújtom felé a CD –t vagy ezt bárki, esetleg egy analfabéta is meg tudja csinálni? Mekkora üzletünk lesz, ha ezt a módszert alkalmazva bárki tud másolni bennünket,(És önmagunkat megtöbbszörözve több ezer CD tanítja a hálózatunkat, amit már nem mi mozgatunk a saját költségünkön, hanem valaki más?), és mekkora, ha mi magunk tanítjuk? Milyen messzire ér a kezünk az egyik, illetve a másik esetben?

Egy két héten belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a harmadik, a legbelső sikerkörrel, ez a szeretet, a tisztelet, a buzdítás, és az elismerés témaköre. Az emberek dolgoznak pénzért, és dolgoznak elismerésért. A legbelső sikerkör a felépítés, a konzultáció és a nem keresztvonalazás témaköre.(Gondolatébresztő 21 –es.) A legbelső sikerkör nélkül is lehet hálózatot építeni, de ez olyan lesz, mint a homokra épített kártyavár. Ha stabil, generációkon át magadnak passzív jövedelmet termelő hálózatot akarsz felépíteni, akkor ezt a legbelső sikerkört kell neked nagyon, de nagyon megérteni és alkalmazni.

A felépítés ereje a hülyeség elleni harcban

Állandóan döntéseket kell hoznunk az üzletépítés során és döntéseink hibalehetőségeket rejtenek. Értelmünk azt súgja nekünk, hogy nekünk van igazunk, és a mi döntésünk helyes. Nem csak nekünk, de másoknak is ezt súgja. Sokszor nem egyezik a véleményünk a szponzorunkkal, hogy mi a helyes cselekedet, és sokszor nem egyezik a véleményünk erre vonatkozóan az alsó vonalainkkal sem. Mit tegyünk, ha nem egyezik a véleményünk?

Ha Network Marketing hálózatot építesz, előbb, vagy utóbb hülyeségekkel fogsz találkozni. Alattad és feletted szponzorok tevékenykednek, akik emberek. Te sem vagy tévedhetetlen, és ők sem azok. Hogyan tudod elkerülni az olyan súlyos horderejű döntéseket, amelyek a szakadékba vezetnek, és hogyan tudsz meddő viták, harag, kicsinyesség és egyéb problémák ellen védekezni? Alapvetően úgy, ha Te mindig pozitív gondolati energiát sugárzol ki, és minden konfliktushoz pozitív módon viszonyulsz. Nem engeded a benned lévő ösztönös negativitásnak, hogy agresszív módon megnyilvánuljon, de nem is fojtod el. (Ha elfojtod, az a legrosszabb, mert kontrollálhatatlanná válik, és a létező legváratlanabb módon fog belőled úgy kitörni, hogy Te magad is meg fogsz lepődni rajta.)

Pozitív energiát akkor sugárzol, ha mindig mindent és mindenkit felépítesz. (Ha nem érted, hogy én mit értek FELÉPÍTÉS alatt, akkor kérlek, olvasd el a Gondolatébresztő 21. második részét.) Minden, amit felépítesz, és mindenki, akit felépítesz, az energiát kap tőled arra, hogy építse az üzleted: A felső szponzor, az alattad levő szponzorok, a találkozók, a könyvek, a pozitív CD –k, stb. A felépítéssel emberek figyelem – folyamát irányítod az illető tárgyra, személyre, vagy folyamatra, vagyis a figyelem terelőlapátjának a szerepét játszod. Minden, amit, vagy akit elmulasztasz felépíteni az üzletedben, azt leépíted: azt sugallod a felépítés elmulasztásával, hogy nem fontos, nem érdemel figyelmet. (Mivel minden tudatalatti szinten automatikusan másolódik, amit csinálsz, és tudatosan pedig jóval gyengébben, amit mondasz, a felépítés a legerőteljesebb, leglényegibb része az üzletednek.)

Ha szokásszinten gyakorlod a felépítést, akkor mi fog történni?

1. Általában majdnem mindig a szponzorodnak lesz igaza, és Te is, és az általad szponzorált emberek szokásszinten elkezdik másolni a szponzort. A szponzornak általában nagyobb üzlete van, mint neked, ezért a Te sikered a legjobb úton halad.

2. Amikor kiderül, hogy a szponzorodnak mégsem volt igaza, és Te fegyelmezetten megcsináltad, amit a szponzorod tanácsolt, még abból is pozitívan fogsz tudni kijönni, mert az emberek látni fogják, hogy Te milyen klassz ember vagy, hogy még akkor is hallgattál a szponzorodra, és megcsináltad, amit mondott, amikor hülyeségnek látszott. Ezzel eléred azt, hogy emberek megcsináljanak valamit az üzletedben, amit nem értenek, pusztán azért, mert téged másolnak. És valószínűleg később rájönnek, hogy neked, a tapasztalt szponzornak volt igazad, és ők, a kezdők tévedtek.

Mikor ne hallgass a szponzorodra, és jelezd a feletted lévő felső szponzornak, hogy probléma van? 

Egyetlen ilyen eset van: ha rájössz, hogy ő nem ugyanabban az üzletágban tevékenykedik, ami a cégetek üzletága. Három variáció lehetséges:

1.Valaki a bolti kiskereskedelmet belekeveri az értékesítési folyamatba.

2.Valaki direkt marketing tevékenységet folytat úgy, hogy az alatta levőket is erre akarja erőszakosan kényszeríteni.(Ez a leggyakoribb, és a legnehezebben felismerhető, mert az, aki ezt játssza, meg van győződve arról, hogy ő Network Marketing tevékenységet folytat, közben pedig 20 – 30 éve direkt marketingből él és szokásszinten ez olyan természetes neki, mint a lélegzetvétel.  A direkt marketinges az energiavámpír stratégiája. A direkt marketinges energiamérlege mindig negatív, mert azonnali teljesítménykényszere megbontja az egyensúlyi állapotot. Valahonnan energiát kell szereznie, és ezt mindig a körülötte lévő emberekből nyeri „építő jellegű” bírálatnak álcázott energia lehúzással.)

3.Valaki a piramisjáték szabályai szerint játssza a játékot: indokolatlan készletfelhalmozásra buzdítja az alatta lévőket az azonnali haszon érdekében, nem törődve a hálózati tagok pillanatnyi gazdasági teherbíró képességével.

A fenti három eset közül bármelyik ellentétes a Network Marketing iparág alapelveivel, zavart okoz a rendszerben is, és a fejekben is, és mint ellentétes elem, lejáratja nemcsak a céget, hanem az egész iparágat. 

Bármi ilyet észlelsz, haladéktalanul jelezd a felső szponzorodnak!

Ha a felső szponzorodat korábban felépítetted, ez remek, a puszta jelenléte, anélkül, hogy a döntőbíró szerepét játszaná, elegendő a konfliktus hatékony kezeléséhez. Van elegendő tekintélye és a konfliktus kialszik, még mielőtt kiterjedhetne. Ha a felső szponzorodat időben (jóval korábban) nem építetted fel, akkor sajnos nincs segítséged a konfliktuskezelésre, Te nagy valószínűséggel szintén nem vagy felépítve, neked sincs meg az erőd a rendcsináláshoz, és a csoportod: BANG –felrobban és elszáll!

Készülj fel rá, hogy az alattad és feletted lévő emberek előbb, vagy utóbb hülyeséget fognak csinálni, és a dolgok előbb vagy utóbb rosszul fognak menni!

Hogyan készülj fel erre?

Szokásszinten gyakorold a felépítést, mindenre, és mindenkire kiterjesztve az üzleti életben!

És mindenek előtt:

Építsd fel a felső szponzorodat, még azelőtt, hogy életbevágóan szükséged lenne rá!

A felépítés négy lényegi része bemutatáskor:

1. X éve ismerem,

2.Szeretem, mert szeretet van benne... ,

3. Nagyszerű üzletember,(üzletasszony),

4. Aki itt és most valami fontosat fog mondani.

Amikor propagálod, hogy ki tartja a marketingtervet, soha ne az üzletet, hanem mindig a marketingterv tartóját propagáld!

Az emberek nem jönnek el antioxidánsok, vagy telekommunikációs trendek miatt a marketingtervre. Ha nem az előadót propagálod, hanem az üzletet, akkor nem jönnek el!

Ez az EMBEREK üzlet!

Almási János:  Tréming E Könyv.pdf

Letöltés · 

Én mérnökként rendszerszervezésből ezt tanultam:

Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...

Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...

Hát ezért nem érti senki az ACN-ben, hogy miről beszélek. 4 alapvető dolog hiányzik, és senki nem érti, hogy ez hiányzik. 

Vannak akik a N21-ből jöttek, és ezt tanulták ugyan, de mivel nem hallgattak elég CD-t, és elégszer, nem értették meg...

Vagyis ha 1 dolog hiányzik a rendszerből, akkor az működési zavart okoz, és nem hozza a teljesítményt…

Ha 3-4-5 dolog is hiányzik, akkor teljesen más a két rendszer…

Mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy Jim Dornan hogyan csinálta meg Japánba amerikai létére azt a 200 mély lábát, amelyben 1 millió ember, és 50 nél több magas szintű vezető van!

Tanítható, alázatos embereket talált, akik nyitottak voltak a lehetőségre… A lehetőség mindig kopogtat, de akinél kopogtat, az nem nyitott…

És lehet beszélni csalásról, mindig, amikor valaki valamit nem ért...

Ha messze laksz tőlem, netán még különböző nyelvet is beszélünk, lehetek én a Te FANTOM szponzorod. Te biztosan azt gondolod, hogyha nincs kéznél a szponzorod, akkor ez hátrány. Hadd biztosítsalak arról, hogy ez a létező legnagyobb előny az MLM üzletépítésben. Az embereid a Te szponzorodat mindig olyannak látják először, amilyennek te propagálod: Ha nagyszerűnek, akkor egy ideig van egy nagyszerű szponzorod, majd rájönnek, hogy ő is „emberből” van, tele hibákkal. És Te is rájössz erre, kivéve, ha nincs állandóan a szemetek előtt. Ha nincs állandóan a szemetek előtt, akkor nagyon könnyen fel tudod építeni, mint a legnagyszerűbb embert ezen a Földön. És az is marad, mert ha nagyon ritkán találkoztok, az megszépít és ünnepélyessé tehet mindent.

(Gondolkozz el azon, hogy kinek az érdeke, hogy a szponzorod úgy legyen felépítve, hogy ő a legnagyszerűbb ember ezen a világon: A szponzorod érdeke, vagy a tiéd? Szerintem a tiéd! Miért?)

Ha a szponzoroddal egy városban laksz, (Vagyis nem FANTOM szponzorod van,) és mondja neked, hogy hozz jelöltet a marketingtervre, de ő nem hoz jelöltet a marketingtervre, hanem arra vár, hogy majd te hozol, akkor te sem fogsz hozni, mert látod, hogy ő nem hoz. Minden mindig másolódik, az egész egy tudattalan folyamat. Soha nem azt másolod, amit a szponzorod mond, hanem mindig azt, amit csinál. A te csapatod is azt másolja, ösztönösen, amit te. Minden jót elmondhatsz a szponzorodról, és ha nem látják, akkor az, az igaz, azt másolják, amit mondasz.  Ha látják a szponzorod, akkor azt másolják, amit látnak. Ha azt mondja a szponzorod, hogy te menj a találkozókra, de ő nem megy, akkor…. Kérlek, fejezd be te ezt a mondatot. Ha be tudod fejezni, akkor érted a két alapelvet, (bizalom, és másolódás), amelyek működtetik a Network Marketinget. Ha érted az alapelveket, akkor azt is érted, mekkora akadály egy rossz szponzor.

A rossz szponzorodnál is van azonban egy sokkal nagyobb akadály, és ez te vagy, aki nem tiszteled a szponzorod, és aki azt gondolod, hogy jobb vagy, mint a szponzorod. Ha ezt gondolod, akkor ez fog másolódni, és mindenki a te hálózatodban nem fog tisztelni téged, és azt fogja gondolni, hogy jobb nálad. Akkor ez nem egy csapat lesz, hanem egy kaszás – kapás csürhe, amivel nem fogsz tudni még csatát sem nyerni, nemhogy háborút. Erre az a megoldás, hogy mivel alulról építkezünk, mindig adj akkora tiszteletet az alsó vonalaidnak, amekkorát te szeretnél kapni saját magadnak. „Miként akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akként cselekedjetek azokkal.” Lukács evangéliuma,6.31.

Ha van egy FANTOM szponzorod, ő olyan lesz, amilyennek megálmodod, és amilyennek propagálod. Csak a FANTOM szponzor tud emberi hibáktól mentes lenni. Az ő emberi hibái soha nem rombolják le azt, amit Te felépítettél.(Mint ez már nálam korábban néhányszor előfordult.) Gondold csak meg barátom: Neked bőven elég a saját EGO-dal megküzdeni, vagy szeretnél még a szponzorod EGO-jával is harcolni? Mert van neki, abban biztos lehetsz! Melyiket akarod? Ha fel akarsz építeni egy gigantikus ACN üzletet, arra a létező legnagyobb segítség ez a blog, és egy fantom szponzor, akiről saját önző érdeked által vezérelve csak jót mondasz,(Minden másolódik, ez is.) határ a csillagos ég, és egyetlen korlátja a saját fantáziád. Ő biztosan nem veszi le rólad az energiát „építő -” és „jó szándékú” bírálatával, hanem hálás az ajándékként, hogy vagy neki, forgalmat hozol neki, buzdítani fog, és mentális támogatása miatt megnő az önbecsülésed, hálás vagy az akadály nélküli támogatásért és interneten tanítható vagy.

Én születésem óta öntörvényű vagyok, és állandóan bírálatok kereszttűzében vagyok. Néha úgy lehúzzák rólam az energiát csupa „építő szándékból”, hogy egy hétig csak nézek ki a fejemből. Az emberben az, a 4 fő ösztön van, hogy 1. jól nézzen ki, 2. dominálni akar, 3. igaza legyen, 4. kényelmes legyen.  Ezeket építő szándéknak álcázza.   Ha fantom szponzorod van, ezzel a 4 fő akadállyal nem kell számolnod. Néha úgy éreztem a szponzorom „támogatását”, mintha szemben állnék egy 300 kg-os hólabdával, amit egy hegyi gorilla görget nagy sebességgel a hegyoldalon lefelé egyenesen felém. A legtöbb szponzor nem tudja, hogy az emberek annak ellenére lépnek be a hálózatban és maradnak bent, hogy ő úgy bánik velük, mint ahogy az elefánt forgolódik a porcelánboltban.

És az igaz barátaidat keresd meg, és szponzoráld, akikkel jó együtt lenni. (Tudom, hogy ilyen nagyon kevés van!) Akkor lesz több igaz barátod, ha az egyik legfőbb célod, hogy Te egy igaz barát legyél! Tudod, minden másolódik tudatalatti szinten. Szükséged van egy barátra? Gratulálok, éppen most találtál egyet.

http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php#ebook  

Elérhetőségeim: Lakás: Győrben. Tel.:+3630/4847121 Skype:szabaditibor7 ,

E-mail: szabaditibor7@gmail.com, blog: http://tibor7.blogspot.com