A férfi azonban úgy érezte, megsértették. Ő így értelmezte Mary szavait: „Nem bízom abban, hogy sikerül odavinned a buliba. még ezt sem lehet rád bízni.
Szerkesztés alatt!
III.Arató Mónika A Teljesség Virága
Kedves Tibor!
A legutóbbi szerelmi blokkoldó beszélgetésre sokan jelentkeztek, és nagyon köszönöm a megtisztelő lehetőséget mindenkinek, aki feltárta előttem az életét. A tisztítás időszakát éljük, amikor minden sallang, ami nem egészen hozzánk való távozik az életünkből, és mi lesz helyette? Az, amit a szívedből kérsz az Univerzumtól. Az egyik gyógyítás alkalmával azt mondtam:
- Vagy te mondod meg az Univerzumnak, hogy mit szeretnél, vagy ő visz bele olyan tapasztalásokba, amiből egyre pontosabban látod, hogy mit szeretnél.
Ez velem sem volt másképp. Nálam nem az történt, mint sok párkapcsolati keresgélés esetében, hogy mindig ugyanazon típusú férfit vonzottam be. Az Univerzum felvonultatott az életemben különböző, értékesebbnél értékesebb férfiakat, mintha azt mondaná: – Na, kislányom, válassz! Egyik sem vezetett ahhoz, hogy megéljem a Teljességet a párkapcsolatban.
Mikor már nagyon belefáradtam a keresésbe, egyszer csak a csalódottság átcsapott elszántságba,és elkezdtem aktívan tenni azért, hogy megtaláljam a szerelmem.
Az Univerzum pedig egyszer csak elhozta azt, akire vágytam. Utána is volt dolog bőven, ami tudatosságot igényelt: fel kellett ismernem őt, túllátni minden védőbástyán, hinni benne és magamban, kettőnkben, megtanulni az egység nyelvén kommunikálni, és minden pillanatban a lélekszintű kapcsolódást szem előtt tartanai.
Évekkel ezelőtt olvastam egy pár mondatot, amely mélyen megragadt a szívemben.Ezek a mondatok vezettek el azokig az értékekig, amelyeket akkor kimondtam, és amelyeket meg is kaptam.
Biztos emlékszel a Titok című filmre. Van benne egy olyan jelenet, amelyben a film arra biztat, hogymondd meg a Dzsinn-nek, hogy mit szeretnél, és ő elhozza. De végül is nem a Dzsinn felelőssége, hogy mit hoz el neked.
Ha a fenti link nem működne, másold be az alábbit a böngésződbe:
Oszd meg Barátaiddal is!
Szeretettel,
IV. Osho: Intimitás
A bizalom művészete
Előszó
Mindenki fél az intimitástól – más kérdés, hogy ezt felismerjük-e, vagy sem. Az intimitás azt jelenti, hogy őszintén megnyílsz egy másik ember előtt – és mindannyian idegenek vagyunk egymás számára; senki sem ismeri a másikat. Még önmagunk számára is idegenek vagyunk, hiszen nem tudjuk, kik vagyunk valójában.
Az intimitás közelséget jelent egy idegennel. Ehhez fel kell adnod minden védművedet; csak így érheted el az intimitást. De feltámad benned a félelem: ha semmilyen módon nem védekezel többé, ha az összes álarcodat leveted, honnan tudhatod, mit tesz veled ez az idegen? Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások,de önmagunk elől is, mert egy beteg emberiség nevelt fel bennünket tele elfojtásokkal, gátlásokkal és tabukkal.
És úgy érzed, hogy valakivel, aki idegen számodra – s függetlenül attól, hogy talán harminc vagy negyven éve élsz együtt vele, az idegenség soha nem tűnik el -, nagyobb biztonságban vagy, ha megőrzöl néhány védelmi eszközt magadnak, ha tartasz egy kis távolságot, hiszen a másik kihasználhatja gyengeségedet, törékenységedet, sebezhetőségedet.
Mindenki fél az intimitástól.
És a problémát tovább nehezíti, hogy mindenki vágyik is rá. Mindenki sóvárog utána, mert máskülönben egyedül maradna az univerzumban – barát nélkül, szerető nélkül, bizalmas nélkül, olyan társ nélkül, aki előtt őszintén feltárhatná lelki sebeit. Mert a sebek nem tudnak begyógyulni, ha nem tárod fel őket. Minél inkább rejtegeted őket, annál veszélyesebbekké válnak. Halálos fekélyekké fertőződhetnek.
Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd. Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.
Ha nem szabadulsz meg az összes elfojtástól és gátlástól – melyeket a vallás, a kultúra, a társadalom, a szülők, és az iskola nevelt beléd -, sosem tapasztalhatod meg az intimitást. És neked kell megtenned a kezdő lépést.
Pedig, ha nincsenek benned elfojtások és gátlások, akkor sebesüléseid sem lehetnek. Ha egyszerű, természetes életet élsz, nincs miért félned az intimitástól, és részed lehet abban a határtalan örömben, amikor két láng olyan közel kerül egymáshoz, hogy szinte egyetlen lángnyelvben egyesülnek. és ez a találkozás csodálatosan fölemelő, boldog teljességérzetet nyújt. Ahhoz azonban, hogy részed lehessen benne, előbb tökéletesen rendbe kell tenned a saját házad tájékán.
Csak a meditatív ember tapasztalhatja meg az intimitást. Neki nincs semmi rejtegetnivalója. már kivetett magából minden félelmet. Nincs benne más, csak csend és szerető szív.
Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. Kendőzetlen egyenességed révén a társad is megtapasztalhatja az egyszerűség, ártatlanság, bizalom, szeretet, őszinteség örömeit.
Önmagadat teljes valódban el kell fogadnod. Ha nem tudod maradéktalanul elfogadni magadat, hogyan várhatod, hogy mások elfogadjanak? És ha mindenki elítélően vélekedik rólad, az csak egyetlen dolgot szűnhet: önutálatot. Amit rejtegetned kell, azt sosem mutogatnád lelkesen másoknak. Tudod, hogy csúnya dolgok rejtőznek benned, tudod, hogy rossz dolgokat igyekszel elleplezni, tudod, hogy állati természet bujkál a bensődben. De csak addig, amíg nem változtatsz a hozzáállásodon, s el nem fogadod magadat, mint a létező állatok egyikét…
Az állati, animális nem negatív jelző. Csak annyit jelent, hogy „élő”; az anima, „lélek” szóból ered. Az állatok éppúgy részei a létezésnek, mint az emberek, az EGÉSZ NEM tesz különbséget közöttük. De az emberek azt tanítják: „Nem vagytok állatok; az állatok sokkal alacsonyabb rendűek nálatok. Ti emberi lények vagytok.”
Ezzel egy téves felsőbbrendűségi érzést sugallnak. Valójában a lét nem ismer felsőbb- és alsóbbrendűséget. A lét stámára minden egyforma: a fák, a madarak, az állatok, az emberek. A létezésben minden teljességgel önmagáért elfogadott; nincs ítélkezés.
Ha feltétel nélkül elfogadod a nemiségedet, ha elfogadod, hogy az ember és minden e világi létező törékeny, hogy az élet egy nagyon vékony fonál, amely bármely pillanatban elszakadhat… Amint ezt elfogadod, és leveted hamis énképeidet – a Nagy Sándor- vagy Muhammad Ali-maszkodat -, végre megérted, hogy mindenki gyönyörű a maga hétköznapi voltában, és mindenki esendő; ilyen az emberi természet, nem lehetsz acélból. Olyan testben élsz, amely nagyon törékeny. Harminchat és negyvenegy Celsius-fok között élsz, csupán öt fokra terjed életed hőmérsékleti skálája. Ha lejjebb csúszik, halott vagy, ha feljebb szökik, halott vagy. És ugyanez érvényes még ezeregy dologra is a testedben. az egyik alapvető igényed, hogy szükség legyen rád. Mégsem akarja senki beismerni: „alapvető igényem, hogy szükség legyen rám, szeressenek és elfogadjanak.”
A végtelen nagyravágyás és állszentség világában élünk – ezért kelt az intimitás félelmet. Nem az vagy, akinek mutatod magad. Valótlan képet mutatsz magadról. Szentnek akarsz látszani, de mélyen belül gyenge emberi lény maradtál, tele vágyakkal és álmokkal.
Első lépésként el kell fogadnod önmagadat olyannak, amilyen vagy - az összes hagyomány ellenére, melyek őrületbe kergették a teljes emberiséget. Amint sikerült elfogadnod önmagadat a mai állapotodban, az intimitástól való félelmed tovaszáll. Nem veszítheted el többé a tekintélyedet, a nagyszerűségedet, az egódat. Nem veszítheted el a jámborságodat, az ájtatosságodat – mert te magad szabadultál meg tőle. Akár egy kisgyermek, tökéletesen ártatlanná váltál. Szabadon kitárulkozhatsz, mert bensődet nem ronda elfojtásokból született perverziók töltik meg. Kimondhatsz bármit, amit őszintén érzel. Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. A te kitárulkozásod segít abban, hogy a másik is megnyíljon feléd.
Kendőzetlen egyenességed révén a társad is megtapasztalhatja az egyszerűség, az ártatlanság, a bizalom, a szeretet, az őszinteség örömeit.
Ostoba képzetek fogságában élsz, és attól rettegsz, ha túl közel kerülsz valakihez, visszaélhet a helyzetével. De törékeny lények vagyunk – minden létező között a legtörékenyebb. Az embergyermek minden állat kölykénél esendőbb. A legtöbb állat utóda életben marad anya nélkül, apa nélkül, család nélkül. De az ember gyermeke azonnal meghal. Ebben a törékenységben azonban nincs semmi szégyellnivaló – ez a tudat legkifinomultabb megnyilvánulása. A rózsa virága is gyenge, nem sziklaszilárd. És nem kell rosszul érezned magad amiatt, hogy rózsa vagy, nem szikla.
Ha két ember között meghitt viszony alakul ki, csak akkor szűnnek meg idegenek lenni egymásnak. És nagyszerű élmény ráébredni arra, hogy nemcsak te vagy teli gyarlóságokkal, hanem a másik is – mindenki –végtelenül esendő. Mindenkor igaz, hogy a kifinomultabb megnyilvánulás egyben a gyengébb is. A gyökerek nagyon erősek, a virág viszont már közel sem olyan szívós. Éppen abban rejlik a szépsége, hogy nem erős. Reggel kibontja virágát a nap felé, délben táncol a szélben, az esőben, a napsugarakban, estére pedig lehullanak a szirmai, nincs többé.
Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: „Szeretni foglak egész életedben.” És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos – hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: „Szerelmes vagyok beléd ebben a percben és maradéktalanul neked adom magamat. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem.”
De a szerelmesek mindent megígérnek, és azután nem tudják teljesíteni. Ez csalódást okoz, majd a távolság tovább nő, jön a harc, a veszekedés, a viaskodás, és az élet, melynek boldogan kellene telnie, hosszú, fullasztó szenvedéssé válik.
(13. o.) Döbbenetes felfedezést jelenthet ráébredni arra, hogy félsz az intimitástól, de gyökeres változást eredményezhet, ha magadba tekintesz, és nekilátsz száműzni mindent, amit szégyellsz, hogy olyannak fogadhasd el a természetedet, amilyen – s nem amilyennek lennie kellene. Én nem azt tanítom, hogy milyennek „kellene” lenned. A sok „kellene” betegíti meg az emberi tudatot. Az embereknek a „van” szépségét kell megtanulniuk, a természet csodálatos nagyszerűségét. A fák nem ismernek semmiféle tízparancsolatot, a madarak sosem hallottak szent iratokról. Csak az emberek teremtették meg maguknak ezt a problémát. Ha elégedetlen vagy a saját természeteddel, akkor megosztottság támad benned, és tudathasadásossá válsz.
És ezzel nem csupán az egyszerű emberek vannak így, hanem az olyan nagyságok is, mint Sigmund Freud, aki nagymértékben hozzájárult az emberi elme megértéséhez. Kidolgozta a pszichoanalízis módszerét, hogy az emberek megismerhessék mindazt, ami a tudatalattijukban rejlik. Mert itt van a titok: amit egyszer a tudatalattidból a tudatodba emelsz, az elillan. Te pedig tisztábbá és könnyebbé válsz. Minél több tehertől szabadul meg a tudatalattid, annál tágabb lesz a tudatod. Ahogy a tudatalattid mérete zsugorodik, úgy növekszik a tudatod.
(15. o.) Rendkívül nehéz lenne olyan férfit találnunk, aki saját feleségéről álmodik, miként olyan nőt is, aki a férjéről. Annál gyakoribb viszont, hogy a szomszéd feleségéről, vagy férjéről álmodnak. A feleség elérhető, a férj tehát nem fojt el semmit magában a feleségével kapcsolatban.(Ha a feleség tényleg elérhető!:Ez az én megjegyzésem.) A szomszéd felesége azonban mindig szebb, a fű mindig zöldebb a kerítés másik oldalán. És ami elérhetetlen, az erős vágyat ébreszt benned, hogy megszerezd, hogy birtokold. Nappal erre nincs lehetőséged, de az álmaidban szabad vagy. Az álom szabadságától még nem fosztottak meg a kormányok.
Már ez sincs messze – hamarosan azt is elveszik tőled, mert léteznek már most is elérhető módszerek arra, hogy megfigyeljék, mikor álmodsz, és mikor nem. És elképzelhető, hogy egy nap majd megtalálják a tudományos eljárást arra, hogy miként tudják kivetíteni egy képernyőre az álmokat. Csak néhány elektróda a fejedre, te meg gyorsan elalszol, édesen álmodsz, szeretkezel a szomszéd nejével – és egy egész vetítőterem közönsége nézi. Pedig korábban azt gondolták rólad, hogy egy szent vagy!
Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken rágódsz.
Az emberek milliói éltek már a Földön, és még a nevüket sem tudjuk. Fogadd el egyszerűen a tényt: csak néhány napig vagy itt, azután eltűnsz. Ezt a néhány napot nem szabad képmutatással, félelemben elvesztegetned. Ki kell élvezned az itt töltött időt!
Az intimitás, a szeretet, a mások előtti feltárulkozás révén gazdagabbá válsz. és ha képes vagy sok emberrel mély szeretetben, erős barátságban és őszinte bizalomban élni, helyesen éltél. És bárhová vezessen a sors, ha megtanultad ennek művészetét, ott is boldog is leszel.
Ha egyszerű és őszinte vagy, ha van benned szeretet és bizalom, Paradicsomot teremtesz magad körül. Ha bezárulsz, szüntelenül védekezel, és nem szűnő nyugtalanság gyötör, hogy valaki megismeri a gondolataidat, perverzióidat, akkor pokolban élsz. a pokol benned rejtőzik – ahogy a Paradicsom is. Ezek nem földrajzi, hanem lelki helyek.
Tisztítsd meg önmagadat! A meditáció nem más, mint megtisztulás az elmédben felgyülemlett piszoktól. Ha a tudat csendes, és a szív énekel, készen állsz – félelem nélkül és határtalan örömmel – az intimitásra. Intimitás nélkül viszont egyedül maradsz az idegenek között. Az őszinte bizalomnak köszönhetően barátok vesznek körül, olyan emberek, akik szeretnek. Az intimitás nagyszerű élmény. Senkinek sem szabad kihagynia.
(21.o.) Kezdjük a
legelején: Az intimitás ábécéje
Az emberek meditációk, imádságok, új létmódok után kutatnak.
De a mélyebb keresés, a kutatás valódi tárgya abban áll, hogyan verhetünk
gyökeret ismét a létezésben. Nevezhetjük meditációnak, imádságnak, vagy
bárminek, a lényeg nem más, mint hogy szeretnénk ismét gyökeret verni a
létezésben. Gyökértelen fákká lettünk – senki sem felel értünk, egyedül saját
magunk, bennünk pedig a természet legyőzésének ostoba eszméje uralkodik.
A természet részei vagyunk – hogyan győzhetné le a rész az
egészet? Barátkozzunk meg vele, szeressük, bízzunk benne, és lassan-lassan
ebben a barátságban, szeretetben és bizalomban megszületik az intimitás, közelebb
kerülünk hozzá. A természet közeledni kezd felénk, és lassanként felfedi
titkait. Legvégső titka az istenesség. Ez csak azok előtt tárul fel, akik
valódi barátai a létezésnek.
(22.o.) Kezdd ott,
ahol vagy!
Az élet keresés – szüntelen, kétségbeesett, reménytelen
kutatás valami után, amiről nem tudjuk pontosan, hogy micsoda. Mély,
leküzdhetetlen sürgetést érzel arra, hogy keress, de valójában nem tudod, mi a
célod. És mindez olyan tudatállapotban történik, hogy bármire bukkansz, az nem
tud kielégülést nyújtani. Úgy tűnik, a frusztráció az emberiség végzete, és
bármit is találj, értéktelenné válik abban a pillanatban, amikor megszerezted.
És akkor ismét nekilátsz a keresésnek.
A kutatás folytatódik, akár találsz valamit, akár nem. Mert
nem számít – akármit találsz, akármi hiányzik, a keresés mindenképpen
folytatódik. Kutat a szegény, kutat a gazdag, a beteg, az egészséges, a
hatalmas, az erőtlen, az ostoba, a bölcs -
és senki nem tudja pontosan, hogy mit is keres.
Ezt a szüntelen kutatást meg kell értened: mi ez és miért
történik? Úgy tűnik, szakadék nyílt az emberi lényekben, az emberi elmékben.
Mintha egy lyuk, egy nagy fekete lyuk tátongana az emberi tudat mélyén.
Beledobálod a dolgokat, és eltűnnek a mélyén. Semmivel sem tudod megtölteni,
semmi sem segít közelebb jutni a teljességhez. Ez egy nagyon lázas keresés.
Keresed ebben a világban, és keresed a másvilágon. néha a pénzben keresed, néha
a hatalomban, a tekintélyben, máskor Istenben, az üdvösségben, a szerelemben, a
meditációban, az imádságban – de a kutatás folytatódik. úgy tűnik, az ember a
keresés betege.
Ez a keresés nem engedi, hogy itt és most létezz, mert
folyton másfelé űz. A keresés egy kivetítés, egy vágy, egy meggyőződés, amely
azt mondja, hogy valaki másra van szükséged – ami biztosan létezik, csak
valahol máshol, nem ott, ahol éppen vagy. Egészen biztosan létezik, de nem
ebben a pillanatban – nem most, hanem valamikor máskor. Ott található, akkor,
és soha sem itt és most. Űz, vonz, kerget. Újabb, és újabb őrültségekbe
hajszol, egészen megőrjít. És sohasem talál megnyugvást.
......
(95.o.) NÉGY
BUKTATÓ
Félünk a nagyszerű zenétől, a fölemelő költészettől, félünk a
valódi intimitástól. Szerelmi kapcsolataink pusztán cserbenhagyásos gázolások.
Nem merülünk el mélyen a másik lényében, mert a megmártózástól visszatart a
félelem – a másik létezésének tava visszatükrözheti az arcunkat. És mi lesz, ha
abban a tóban, a másik lényegének tükrében mégsem találjuk ott magunkat – ha a
tükör üres marad, és nem mutat semmit?
(95.o.) Gépies
reakciók
(102.o.) A biztonság
fogságában
(114.o.) Árnyékbokszolás
Csuang-ce egyik példázata:
Volt egyszer egy férfi, akit annyira zavart a saját
árnyékának a látványa, és annyira bosszantotta a saját lábnyoma, hogy úgy
döntött, megszabadul mindkettőtől.
Azt a módszert választotta, hogy elfut előlük, ezért fogta
magát és futásnak eredt, de mindannyiszor, ha letette a lábát, újabb nyom
született, az árnyéka pedig vele maradt a leghalványabb változás nélkül.
Annak tulajdonította a kudarcot, hogy nem futott elég
gyorsan. Ezért egyre gyorsabban és gyorsabban futott, megállás nélkül, míg
végül holtan esett össze.
Nem ismerte fel, hogy ha egyszerűen behúzódik az árnyékba,
eltűnik az árnyképe, és ha leül, és nem mozdul, nem keletkezik több lábnyom.
Az ember saját maga teremt zavart a lelkében azzal, hogy
folyton elégedetlenkedik önmagával, elítéli, és nem fogadja el önmagát. Ez
zavarláncolatot, belső káoszt és nyomorúságot eredményez. Miért nem fogadod el
önmagadat olyannak, amilyen vagy? Mi a baj? Az egész létezés elfogad téged,
csak te magadat nem.
Van valami eszményképed, azt szeretnéd megvalósítani. Az
eszménykép mindig a jövőben van – ott kell lennie; nem létezhet eszménykép a
jelenben. A jövő pedig nincs sehol; még nem született meg. De az eszménykép
miatt a jövőben élsz – ami nem más, mint egy álom. Az eszménykép miatt nem
tudsz itt és most élni. Az eszménykép miatt vagy elégedetlen önmagaddal.
Minden ideológia, minden eszmény elégedetlenséget szül, mert
létrehoz egy képet az elmében. Amikor pedig összehasonlítod magadat ezzel a
képpel, mindig úgy érzed, hogy valami hiányzik, valami nincs rendben.
Semmi nem
hiányzik, és minden rendben van. Tökéletes vagy, ha egyáltalán létezik olyasmi,
hogy tökéletesség.
Próbáld meg felfogni ezt, mert csak akkor értheted meg Csuang–ce
példázatát. Ez az egyik legcsodálatosabb példázat, amelyet valaha
megfogalmaztak, és nagyon mélyre ás az emberi elme működésében. Miért hordozol
magaddal eszményképeket az elmédben? Miért nem elégszel meg azzal, amilyen vagy?
Itt és most ebben a pillanatban miért nem vagy olyan, mint az istenek? Ki nem
engedi? Ki áll az utadba? Miért nem élvezed ki ezt a pillanatot, miért nem vagy
boldog? Mi gátol meg benne?
A gátat az eszménykép teremti. Hogyan is örülhetnél? Sok
harag halmozódott fel benned, s először ennek a haragnak kell távoznia. Hogyan
lehetnél boldog? Túlságosan tele vagy nemi vággyal, először ennek a vágynak kell
távoznia. Hogyan lehetnél olyan, mint az istenek, hogyan ünnepelhetnéd a
jelent? Túlságosan tele vagy mohósággal, szenvedéllyel, haraggal, először
ezektől kell megszabadulnod. Azután olyan leszel, mint az istenek.
Így jönnek létre az eszményképek, és miattuk vagy elégedetlen
önmagaddal. Ha egy ideállal hasonlítod össze magadat, sohasem leszel tökéletes.
Lehetetlen. Amikor azt mondod: „ha”, akkor a boldogság lehetősége megsemmisült,
mert a „ha” a legnagyobb akadály.
Hiába mondod: „Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor boldog
leszek”, azok a feltételek soha nem fognak teljesülni. Vagy ha mégis
teljesülnének, addigra el fogod veszíteni a képességedet az örömre és az
ünneplésre. arról nem is szólva, hogy mire azok a feltételek teljesülnek – ha erre
egyáltalán sor kerül, hiszen lehetetlen megvalósítani őket -, az elméd újabb
eszményképeket fog gyártani.
Így vesztegeted el az egész életedet. eszményképeket alkotsz,
és ahhoz akarsz hasonlítani; azután gyengének és alávalónak érzed magad.
Álmodozó elméd miatt elégedetlen vagy valódi önmagaddal; az álmok
összezavarnak.
Én éppen ennek az ellenkezőjét hirdetem. Légy olyan, mint az
istenek ebben a jelen pillanatban. Legyen harag, legyen kéjvágy, legyen mohóság
– élvezd az életet. És lassanként egyre több örömöt és egyre kevesebb haragot
fogsz érezni; nagyobb boldogságot és kevesebb mohóságot; több örömet és
kevesebb kéjvágyat. És akkor ráléptél a helyes útra. Másként nem lehet. Ha
valaki a maga teljességében tudja élvezni az életet, minden, ami rossz,
eltűnik. De ha előbb egyezséget próbálsz kötni a rossz kiiktatására, akkor
sosem fog eltűnni.
Ez olyan, mint a sötétség ellen harcolni. Otthonodban teljes
sötétség honol, de azt kérdezed: „Hogyan tudnék gyertyát gyújtani? Ahhoz, hogy
gyertyát gyújtsak, előbb el kell oszlania a sötétségnek.” Pontosan így zajlik.
Azt mondod, először tűnjön el a mohóság, és csak utána születhet extázis.
Milyen ostobaság! Azt mondod, először a sötétségnek kell megszűnnie, és csak
azután tudsz gyertyát gyújtani, mintha éppen a sötétség akadályozna. A sötétség
nem létezik. Nincsen, egy semmi. Csupán hiány, nem jelenlét. Csak a fény hiánya
– gyújts fényt, és a sötétség eltűnik.
Ünnepelj, válj boldog lánggá, és minden, ami rossz,
tovaszáll! A harag, a mohóság, a kéjvágy – vagy nevezd, aminek akarod – nem szilárd
létező, csak az áldott, elragadó élet hiánya.
Mert nem tudsz örülni, haragszol. Nem valaki más keltett
benned haragot; mert nem tudsz örülni, azért szenvedsz ennyire. Ezért vagy
dühös. Minden más csak ürügy. Mert nem tudsz ünnepelni, szeretni sem tudsz –
így születik a kéjvágy. és akkor az elme azt mondja: először pusztítsd el
ezeket, és akkor majd leszáll az Isten.” Ez az emberiség legképtelenebb
ostobasága, a legősibb, és mindenki elhiszi…
(119.o.) Azt mondják, hogy a mennyországban felkel a nap, és
sétálnak az istenek, de nincsen árnyékuk, mert áttetszők. Én viszont azt mondom:
ez csak egy álom. Sehol sem létezik, sehol sem létezhet semmi árnyék nélkül.
Ami létezik, annak árnyéka van. Csak, ha már nem létezik, akkor tűnhet el az
árnyéka.
A létezéshez hozzátartozik, hogy árnyékot vetünk. a dühöd, a
kéjvágyad, a mohóságod – mind-mind árnyék. De ne feledd, hogy csak árnyékok.
Bizonyos értelemben léteznek, valójában azonban mégsem, ez az árnyék lényege.
Nem valóságosak. Az árnyék csupán egy hiány. Állsz, rád vetülnek a nap sugarai,
és miattad néhány sugár nem tud továbbhaladni. Akkor létrejön egy körvonal, egy
árnyékfigura. Ami csak egy hiány. akadályt állítasz a napsugár elé; ezért jön
létre az árnyék.
Az árnyék nem valóságos, te vagy valóságos. Te vagy
valóságos; ezért születik az árnyék. Ha szellem lennél, nem lenne árnyékod. És
az angyalok a mennyországban nem mások, mint szellemek, amelyeket a te álmaid,
és az ideológusok, vagyis az eszményképeket kergető emberek álmai hoztak létre…
(124.o) Ha elnyomod a
testedben az éhséget, akkor átkerül az elmédbe. A gondtól nem szabadultál meg,
csak beljebb erőltetted. Amit elfojtasz, az leszivárog a gyökerekhez. És akkor
az elme azt fogja mondani, hogy ha nem jársz sikerrel, biztos valami baj van,
mert nem igyekszel eléggé elfojtani; dolgozz rajta erősebben.
„Azt a módszert választotta, hogy elfut előlük.”
Az elme csak két választási lehetőséget ismer: a harcot vagy
a menekülést. Mindannyiszor, ha valami gond adódik, vagy azt javasolja, hogy küzdj
meg vele, vagy azt, hogy fuss el előle – mindkettő helytelen. Ha harcolsz, a
gond veled marad. Ha harcolsz, a gond állandóan veled lesz. Ha harcolsz,
megosztottság támad benned, mert a probléma nem kívül van, hanem belül.
Például ha dühös vagy, és harcolsz ellene, mi történik?
Lényed egyik fele a harag oldalára áll, a másik pedig a közdelem pártján. ez
olyan, mintha a két kezed harcolna egymással. Ki fog győzni? Csak az energiádat
pazarolod. Senki nem győzhet…
(137.o.) Hamis
értékek
Szerkesztés alatt!
Előszó
Csak egy tárgy lehet közös tulajdon. A meglátás, a felébredés mindig egyéni – nem lehet közös. Ezt neked önmagadnak kell felfedezned.
A meglátást nem lehet tanítani, legfeljebb utalni lehet rá. Az ébredésre nincs bizonyíték – nem kézzelfogható, nem látható. Annak, aki felfedező útra indul, ezzel a paradoxonnal számolnia kell.
Mindenki magyarázatokat vár, mindenki választ vár, de a felébredést nem lehet megmagyarázni, és a kérdésekre nincs válasz.
A madár repülése nem hagy nyomot maga után az égen, azt nem lehet nyomon követni.
Az ember síkban mozog és gondolkodik. De a madár a térben repül, valahol fent a magasban.
A Mester egy ilyen madár. Nem hagy nyomot maga után. Akkor mire jó – kérdezed. Arra, hogy rajta keresztül ráébredj a lehetőségre. A Mester is ember, és ha ő tud repülni, akkor a lehetőség bennem is megvan.
A vallások a misztikus embert sohasem tűrték. Elégették, keresztre feszítették, vagy lovakkal tépették szét őket.
Ha a lét, vagy más szóval Isten megvan mindenkiben, akkor mire jó a templom, mi szükség van a papra? A vallások jól tudják, hogy létük csak úgy lehetséges, ha az Istenből elvont fogalmat gyártanak, akit csak rajtuk keresztül lehet megközelíteni.
Buddháról azt mondták, hogy születése után talpra állt és hét lépést tett – te még nyolc-tíz hónapos korodban is sokszor orrodra estél.
Jézus anyja szűz volt – a te anyád nem. Már eleve bűnben születtél, és egész léted csak arra jó, hogy az eredeti bűnt lemosd magadról.
Mindezt a badarságot évszázadok óta tömik ez emberek fejébe. Én nem okolom őket, ezt már az ő fejükbe is betöltötte valaki. Minél régebbi a badarság, annál jobban respektáljuk.
Hogy lehet ebből a zsákból kimászni?
Ha a kérdésre egyszerű választ lehetne adni, semmiféle Mesterre nem lenne szükség. Akkor nem kellene Jézus, vagy Buddha, vagy Gurdjieff… vagy Osho. Ők sem adnak választ, de adnak egy módszert, amivel „öngyilkos” lehetsz. Nem a testedet gyilkolod meg, hanem a személyiségedet, akiről azt hitted, hogy te vagy. Ez egy fájdalmas operáció. Nagyon kevés ember vállalkozik rá. Sokkal kényelmesebb elhinni azt, amit más mond; „Miért keressek? Ha a papra, vagy a rabbira hallgatok, nem történhet nagy baj. Mások is ezt csinálják. Ennyi ember nem lehet mind marha…”
A több százmillió buddhista azt hiszi, hogy a több százmillió katolikus marha, a több százmillió hindu azt hiszi, hogy minden katolikus és minden buddhista marha, és a zsidók nem is hiszik, hanem tudják, hogy mindenki más marha…
Az emberi agy mindenre talál okot, mindent meg tud magyarázni. És minden magyarázatban van valami, ami igaz. A hazugságot előbb-utóbb fel lehet fedezni, de a féligazságokat sokkal nehezebb.
Amit Osho szeretne megértetni az az, hogy féligazság nincs. Vagy úgy van valami, vagy nincs úgy. Ha valamit nem lehet bizonyítani, akkor jobb elismerni egyszerűen azt, hogy nem tudom. Minden bölcsesség ebből a „nem tudom”-ból fakad.
A Lét, vagy más szóval az Isten végtelen, és az agy korlátolt. Ez az első, és talán legfontosabb felismerés. A Mester nem ad magyarázatot, mert az lehetetlen. Sőt, elveszi tőled azt is, amiben eddig hittél. Neked jogodban áll továbbra is ragaszkodni ahhoz, amire tanítottak – de jogodban áll „elveszni” a Végtelenben is, amire a Mester utal.
Ha nem akarsz gyökereidben megváltozni, akkor tedd le ezt a könyvet. Így is van elég bajod. Az igazsághoz vezető út éppen annyi, mint az utazók száma. Mindenkinek csak egy út lehetséges, de azt magának kell felfedeznie.
A tantra egy lehetőség. Van, akinek nem megfelelő. Sokaknak inkább pl. a jóga, a zen, vagy bármi más megfelelőbb a számtalan lehetőség közül.
Amit itt olvasol, az egy kezdet. A tapasztalat mindig megelőzi a tudást. Ez nem azt jelenti, hogy a tapasztalatból mindig kialakul a tudás. csupán azt, hogy tapasztalat nélkül nincs tudás.
A tantra lehetőségében nem kell hinni. Az ember csak abban hisz, amit nem tud. A tantrát ki kell próbálni – vagy segít, vagy nem.
Osho a Mesterek Mestere volt. Ezt sem kell elhinni. Lehet, hogy erre majd te is rájössz.
Valaki megkérdezte Krisztus egyik tanítványát: „Honnan tudod, hogy Krisztus az isten fia, nem egy sarlatán?” Erre ő azt válaszolta: „Azt nem tudom, hogy sarlatán-e vagy sem, de azt tudom, hogy mielőtt őt megismertem, vak voltam – most pedig látok.”
Ez nem egy könyv a megszokott értelemben. Ezek élő szavak – Mestertől a Tanítványhoz.
Osho nem vázlatokból beszélt, nem tervezte meg előre, hogy mit fog mondani. Volt előtte ugyan néhány papír, mert szerette a vicceket, és azok le voltak írva…
Swami Shivanando
Tantra és
jóga
(12. o.) „A szexuális energia az alap…
A jóga harcol ezzel – a tantra felhasználja, átalakítja.”
Első kérdés:
„Mester, mi a különbség a tradicionális Jóga és tantra
között? Nem ugyanaz a kettő?”
A tantra alapjaiban különböznek egymástól. Az eredmény, a cél
egy, de a módszer nemcsak hogy különböző, de ellentétes. Ezt a különbséget
alapjaiban kell megértenünk.
A jóga egy módszer, egy technika, éppúgy, mint a tantra. Az
ember csak tapasztalatból tanul; abból, amit tesz. A cselekedet formál – ez
igaz mindkét esetben.
A jóga küzd az ego ellen, ez a módszer a harcosé. A tantra
nem harcol. Épp ellenkezőleg, elfogadja azt, ami van. A tantrika szabadon
cselekszik, de éberen figyeli azt, amit csinál.
A tantra éberségből fakad.
A jóga elnyom, és figyel. A tantra elfogad és figyel. A
tantra szerint akármit csinálsz, te része vagy a Teremtésnek, így nem állhatsz
ellentétben azzal, ami van.
Változol, egyre tudatosabbá válsz, és egy ponton ráébredsz
önmagadban arra, hogy ki is vagy valójában. Nincs ellentét. Hogy lehetne,
amikor te szerves része vagy az életnek? Rajtad keresztül cselekszik a
Teremtés, mi értelme van ellentéteket keresni? Ha megtalálod az
összefüggéseket, akkor megtaláltad a kulcsot önmagadhoz – a Tudathoz. Más
szóval: benned Isten keresi önmagát.
A jógában harcolsz lényeddel. Magad fölé akarsz emelkedni.
Az, aki most vagy, és aki leszel – ellentétben állnak… „Küzdj – mondja a jóga –
verekedj, győzd le azt, aki vagy, és a közdelemben majd felismered magadban az
Embert.” A jóga olyan, mint a halál. Meg kell halnod ahhoz, hogy újjászüless.
Meg kell ölnöd ösztöneidet, meg kell ölnöd vágyaidat, mindent, ami eddig
mozgatott.
A tantra szerint: fogadd el, aki vagy – teljes lényedet. Ez a
kiindulópont. Ne vágj szakadékot az élet és a mennyország között. Mert a
szakadék az ego alkotása. Nincs ellentét közted és a természet között. Nem kell
meghalnod, hogy újjászüless. Csak egy éber átmenetre van szükség, és az
átmenethez a módszer te vagy.
Itt van például a szexuális energia. ez az alap, ez alkotott
téged, ettől jöttél a világra. Minden sejt szaporodik a testedben. Gondolataid
nagy része a szexualitással foglalkozik, számodra ez a középpont.
A jóga harcol a szexuális ösztönnel és a harcon keresztül
áthelyezi a központot. A közdelemtől erősebb leszel, és megváltozol. Minél
jobban harcolsz, annál erősebbé válsz. Egy ponton ráeszmélsz, hogy a
szexualitás már nem fontos, és többé nem rohansz vakon ösztöneid után.
Ha tudatosan harcolsz vágyaid ellen, kialakul egy új központ
benned. Egész lényed megváltozik, öntudatra ébredsz; más szóval megszületik benned
a Lélek.
A tantra felhasználja a szexualitásodat – nem harcol ellene,
hanem átváltoztatja: Nem leszel ösztöneid ellensége, barátok maradtok. Ezt az
energiát fel tudod használni. Minél erősebb, annál gyorsabb lehet a változás.
Az energia nem „gonosz”, csupán használható. Nem jó, de nem is rossz. Nem kell
neki irányt tulajdonítani; elég, hogy létezik. Használhatod rombolóan, és
használhatod építően. Építhetsz belőle falat magad köré, vagy építhetsz
lépcsőket a felemelkedéshez… Tudatosan alkalmazva jóra használhatod, így barát
marad. De vakon használva ellenséged lehet…
Az energia semleges; attól függ, mire használod. Az ember
általában úgy használja, hogy ellenség válik belőle, ami kimeríti és
tönkreteszi. Az a kevés lélek is elolvad benne, amivel született.
A jóga harcol, mert tudja, hogy a vágy tönkreteszi az embert.
A vágy vak. A jóga azt mondja: add fel a vágyaidat. A vágy tart börtönben.
Győzd le őket, tedd magad szabaddá.
A vágyak százfelé húznak, amíg azok erősebbek nálad, nem
lehetsz Egy.
De a tantra szerint csak légy éber. Figyeld vágyaidat. Ne
harcolj velük, fogadd el őket, de ne vakon. ne fojtsd el ösztöneidet, csak
figyeld őket, és légy éber minden más megnyilvánulásodra is.
Ha megtanulod látni önmagad, a vágyak maguktól eltűnnek. Megjelennek,
de nem hatnak rád… keresztülmész rajtuk, mint a fakír a parazson, de nem égsz
meg tőlük. aki éber, az mindig kívül áll.
A jóga népszerűbb, mert sok szempontból érthetőbb. az
átlagembernek úgy tűnik, hogy auzt, ami rossz, ellenezni kell. A vágy rossz, a jóga
ellenzi, tehát a jóga jó.
Mindenki, aki gondolkodik, és elég intelligens, előbb-utóbb
rájön: ő a vágyak rabszolgája, és az örökös vágyakozástól tönkre lehet menni.
Mindezek ellenére az ember mégis úgy ugrál vágyai körül, mint a Paprikajancsi –
ezt könnyen fel lehet ismerni tapasztalatból - , és így, amikor a jóga azt
mondja, „küzdj vágyaid ellen”, ezt azonnal megérted. Innen származik a jóga
népszerűsége.
A tantrát ennél sokkal nehezebb megérteni.
Hogy lehet elfogadni a vágyat, és túljutni rajta „égési
sebek” nélkül… éberen? Lehetetlennek tűnik. A vágy erősebb. hogy lehet
szeretkezni, és ugyanakkor figyelni? Az átlagember számára ez veszélyesnek
látszik; „ez vagy lehetetlen, vagy őrülethez vezet”.
A szexualitás veszélyes – ezt a legtöbben felismerik… Ha a
vágy felébred, nemcsak másnak, de önmagunknak is hazudunk; „szerelmes vagyok
beléd drágám” – mondod, és akkor ezt el is hiszed.
Az agy mindenre magyarázatot ad: „… ez nem beképzelés, éber
vagyok, nem is lehetnék ennél éberebb? Imádom ezt a nőt.”
De nem vagy éber, és nem szeretsz senkit, csak áltatod magad.
Így jobb a „lelkiismeretednek” – ami valójában nincs. A félelem a hazugságból
ered. A nő számodra csak egy tárgy, egy nőstény.
Az aktusban félünk leleplezni önmagunkat, ezért inkább a
jógához vonzódunk. A mi szexualitásunk beteg, elnyomott, kiéhezett és önző. Az
átlagember fél saját ösztöneitől, ezért választják többen a jógát, mint
módszert.
Az egészséges ember nem fél ösztöneitől; az ösztönök
normálisak és természetesek. De mi elfojtjuk mindazt, ami természetes és
normális – ez a folyamat bolondított meg bennünket.
Igen, mi bolondok vagyunk, de mivel majdnem mindenki az, azt
hisszük, hogy ez a normális. Bolondnak lenni annyira „normális”, hogy az, aki
nem bolond, az „abnormális.”
Így Buddha, vagy Jézus abnormális. Nem tartoznak az
emberiséghez, lehetetlen őket megérteni. Ez a „normális” agy teremtette az
igényt a jóga iránt…
Ha természetesen viszonyulsz a szexualitáshoz, nincs
szükséged filozófiára – se mellette, se ellene. Ahhoz sincs szükséged filozófiára,
hogy a kezeidet használd, vagy, hogy láss. Ha úgy el tudod fogadni ösztöneidet,
mint a kezed, vagy a szemed használatát, akkor megérted a tantra értékét. A
felszabadult embernek a tantra lesz a legkedveltebb módszere a Tudathoz.
A tantranapjai közelednek. És a fordulat most talán nem
Keletről, hanem Nyugatról fog elindulni. Freund, Jung, Reich megteremtették a
megfelelő talajt. Ők semmit sem tudtak a tantra tudományáról, de előkészítették
a talajt a tantra magjának elvetéséhez. A nyugati pszichológia elért arra a
pontra, ahol már felismeri, hogy az emberi szellem betegsége szexuális betegség
Agresszivitásunk, és őrületeink gyökere az elfojtott nemi ösztönben keresendő.
Ha ezen nem lehet segíteni, akkor az emberen sem lehet. Az emberiség letért a
vágányról, mert elfojtotta természetes ösztöneit.
A szeretkezéshez nem kell szabály, nem kell filozófia. Mert
mik a szabályok a szem használatára? Erre még nincs szabály, a szem használata
még normális. De ha azt hiszed, hogy a szem használata bűn, akkor, ha valakit
meglátsz az utcán, attól bűntudatod lesz. Akkor a látás éppen olyan probléma
lesz, mint most a szexualitás. Szeretnél mindent látni… és ha meglátsz valamit;
bűntudatod lesz. Rosszat csináltál, bűnöztél. Ki akarod kaparni szemeidet – és
minél erősebben, annál többet fogsz rájuk gondolni. Egész nap szemeid
használatán, vagy nem-használatán fogsz rágódni. Ez őrület. akármilyen fáradtak
a szemeid, te nézni akarod, nem akarod becsukni őket, sőt aludni is nyitott
szemmel akarsz.
Ez történt az ember szexualitásával…
A tantra azt mondja, fogadd el, aki vagy. Ez az első
feltétel; fogadd el magadat annak, aki vagy – az egész embert… úgy ahogy van.
Ebből a talajból, a tökéletes ön-elfogadásból nő ki a tantra csírája.
Használd fel a szexuális energiádat a változáshoz. Hogyan?
Fogadd el, ami van, és próbáld megfejteni az energia eredetét; hogy mi az… hogy
lehet felhasználni… miből fakad a vágy… mi ebből az ösztön, és mi ebből az,
amit a fej diktál… mi hajt… hogyan nyilatkozik ez meg…?
Mi a válasz ezekre a kérdésekre? Most csak azt tudod, amit
valaki más mondott erről…
Lehetnek szexuális tapasztalataink, de ezek általában nem
tudatosak, sokszor bűntudattal keveredtek, sokszor elnyomtuk őket, sokszor
elsiettük, sokszor azt „csinálni kellett”, át kellett esni rajta, és sokszor
egyszerűen csak megkönnyebbülést adott.
Mi köze ennek a szerelemhez? Nem lettél tőle boldogabb, de
nem tudsz élni sem nélküle. Minél jobban szeretnéd legyőzni, annál
kívánatosabb. Minél jobban el akarod fojtani, annál erősebben csábít… Nem tudod
teljesen megölni, és a harc felmorzsol, elpusztítja érzéseidet és tompítja a
tudatodat. Hogy lehet így felismerni, hogy mi az? A szexualitás folytatódik
érzés nélkül, és tompa tudattal. A folyamat egyre érthetetlenebb.
Felismerni valamit csak érzékeny tudattal lehet. A mély
érzés, a mély tudat előtt eloszlik a köd. A nemi vágyat csak akkor fogod
megérteni, ha majd úgy mozogsz érzéseid között, mint a költő a virágok között –
csak akkor. Ha bűnösnek érzed magad, és ha sietsz, a szexualitás az marad, ami
most – egy őrült rohanás. Nincs hely számodra a kertben. Hogy tudnál így
felébredni?
A tantra azt mondja: fogadd el hálásan azt, ami vagy; te a
Teremtés nagy rejtélye vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el. Tárd fel
érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel… igyekezz megérteni
azt, ami történik. Úgy az ösztön már nem vak, akkor a vágy segítség lehet.
Átsegíthet önmagán. Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a
Föld a Paradicsom, a te tested templom, és ahol vagy, az szent hely…
A jóga tagadás – a tantra állítás.
(99. o.) Következő kérdés: „Milyen gyakran engedjünk a nemi aktus csábításának, hogy az segítse, és ne hátráltassa a meditációt?”
Ez a kérdés egy félreértésből adódik. A te nemi aktusod és a tantra nemi aktusa alapjaiban különbözőek. Számodra ez csak egy megkönnyebbülés – tüsszentettél egy jó nagyot. Kidobtad az energiát magadból, s ettől megkönnyebbültél. Ez nem építő jellegű, hanem destruktív. Nem azt mondom, hogy rossz; jó terápia, megnyugtat – de semmi más nem történik.
A tantrikus nemi aktus alapvetően más, az előbbi szöges ellentéte. Itt nem dobod el az energiádat, nem a „szükségedet végzed”. Itt az aktusban maradsz, megtartva az energiát, ejakuláció nélkül…. a két energia találkozik, egymásba olvad, és egy kört alkotnak. Az aktusnak nincs vége, mindig a „kezdet” marad. ettől teljesen megváltozik az aktus minősége.
Meg kell értened két dolgot; kétféle csúcs, kétféle orgazmus létezik. Az egyik fajtát ismered: elérsz egy izgalmi csúcsra, ahonnan már nincs tovább, az a tetőpont. Itt az energia mozgása már nem tőled függ; átmegy rajtad, mint a villám, és amint megszabadulsz tőle, megnyugszol, elernyedsz. Leraktad a terhet, lepihenhetsz… elálmosodsz.
Nyugtatóként használod, de ez legalább természetes (bio - nyugtató). Utána jobban alszol… ha nem tömte tele a fejed bűntudattal valamelyik vallás, mert úgy ez sem segít. Akkor rémálmaid lesznek, vagy nem tudsz aludni a bűntudattól. Marcangolod magad, esküdözöl, hogy többé nem teszel ilyet, és ha mégis elalszol… jön a mumus és kiherél.
Ha normális, természetes ember vagy, nincs túlterhelve a fejed vallási dogmákkal, akkor nyugtatóként hat. Ez az egyik fajta orgazmus, ezt ismered.
A tantrikus orgazmus egy egészen másfajta orgazmus. Ha az elsőt úgy nevezzük, hogy „csúcs – orgazmus”, akkor a tantrikus orgazmust elnevezhetjük „völgy orgazmusnak”. Itt nem mész fel az izgalom csúcsára, hanem lemész a völgy legmélyebb nyugalmi pontjára. Mindkét fajtához szükség van az izgalomra az elején; a behatoláshoz a férfinek és a nőnek is szüksége van az izgalomra. ezért mondom, hogy a kezdet mindkét esetben ugyanaz, de csak a kezdet.
Az elején az aktus legyen heves, mély; ettől mélyebb a tartalma, az intenzitása. De ha ide jutottál, akkor állj meg! Egyikőtök se mozogjon! Csak öleld, szeresd, érezd szerelmesed. Ha a férfi az idő múltával veszít merevségéből, azt pár mozdulattal rendbe hozza, egy kis izgalom elég, és aztán nyugalom. Így órákon keresztül együtt tudtok maradni. Az izgalom csökken, de az érzés, a szerelem erősödik. Elértek egy pontra, ahol mindketten álomba merültök. Ez a v”völgy orgazmus”; két tökéletesen nyugodt lény egymásba olvadása.
A közönséges nemi kapcsolatban két izgatott – feszült, végletesen felizgatott – ember keres kielégülést. Kívülről egy rövid őrületnek látszik.
A tantrikus orgazmus viszont egy mély, nyugodt meditáció. Ha ezt megérted, akkor fel sem merül a kérdés, hogy „milyen gyakran lehet szeretkezni…?” Ahányszor akarsz. Itt nem veszítesz energiát – ellenkezőleg, energiát nyersz.
Lehet, hogy nem tudod, de az, hogy a férfi és a nő ellentétes erőket képvisel, biológiai, bioenergiai tény. két ellentétes polaritás, negatív – pozitív, yin – yang… vagy nevezheted, ahogy akarod, a lényeg, hogy egymással szemben állnak. A tantrikus nemi aktusban viszont küzdelem helyett mély nyugalomban egyesülnek, melyben erőt, vitalitást nyernek – mindketten vibrálnak az új energiától. Ha a két polaritás egyesül a szerelemben, abból mindketten nyertek. Ezt akárhányszor csinálhatod. A közönséges aktusban viszont energiát veszítesz, és csak akkor csinálhatod újra, ha a test regenerálódott, pótolta a veszteséget. Aztán, ha regenerálódtál, akkor újra elveszted az energiát… és ez így megy… ez elég abszurd.
Az egész életedet azzal töltöd el, hogy erőt gyűjtesz, elveszíted, aztán újra erőt gyűjtesz, megint elveszíted – ez megszállottság.
Láttál már közösülő állatokat? Lehet, hogy még nem volt alkalmad megfigyelni… mindegy, hogy milyen fajta; kutya, macska, vagy majom – nem látsz rajtuk semmi örömet, nem élvezik, nem boldogok. Az csak egy gépies cselekedet, amit az ösztön diktál. Csupán a természet parancsának engedelmeskednek. Nézd meg a majom arcát közösülés után, mintha mi sem történt volna, ott nem volt eksztázis. A nőstény ivarzik, a hím befedezi. Slussz. Az energia parancsának engedelmeskedni kell.
A közönséges nemi aktus éppen ilyen, de érdekes módon a moralisták nem így látják. Azt mondják „ne közösülj, ne élvezz, ne viselkedj úgy, mint az állat”… Pedig az állat csak kényszerből teszi; azt teszi, amit az ösztön diktál. A párzási időszakon kívül nem látsz állatokat közösülni.
Azt csak az ember teszi – élvezetből.
És minél mélyebb az élvezet, annál emberibb az ember. Az élvezet válik meditációvá, azon keresztül kerülsz kapcsolatba önmagaddal.
De ne feledd: a tantra a „völgy – orgazmust” tanítja, nem a „csúcs orgazmust.” Ez a völgy megtapasztalása. Nyugaton nagyon népszerű Abraham Maslow „csúcs – tapasztalat” terminológiája. Izgatottan törekszel a csúcs felé, de ha odaértél, azután csak egy irány lehetséges: lefelé. erős hanyatlást érzel; levert, letört leszel. lezuhansz a csúcsról.
A tantrikus szeretkezés után sosem érzel ilyet. A völgyből nem lehet lezuhanni, csak felfelé mehetsz. Tele vagy vitalitással, energiával, élettel, csak úgy sugárzol. Az eksztázis órákig, napokig is tarthat. Attól függ, mennyire mélyültél el benne. Ha ezt gyakorlod, akkor előbb – utóbb rájössz, hogy az ejakulációval csak elpazarolod az energiád. Arra csak akkor van szükséged, ha gyermeket akarsz. és egy tantrikus szexuális élmény után egész nap mélységesen nyugodt leszel. Sőt, akár több napon keresztül érezheted a hatását; könnyű, békés, üde leszel, otthon érzed magad. Egy ilyen ember sosem árt a másiknak. Ha tud, másokat is hozzásegít a boldogsághoz. Ha nem, akkor legalább senkit nem tesz boldogtalanná.
Szerkesztés alatt!
VI. Osho: Szabadság (Részlet) Teve, oroszlán, gyermek...
(Részletesebben: Gondolatébresztő 24-ben)
Teve, oroszlán, gyermek
Az ember nem születik tökéletesnek. Befejezetlennek születik. Folyamatként születik. Az úton haladva születik, olyan, mint egy zarándok. Ebben rejlik a szenvedése, de az extázisa is – szenved, mert képtelen megpihenni, mennie kell tovább, folyton haladnia előre. Keresnie kell, kutatni, és felfedezni, változnia kell, mert a lénye csupán a változáson keresztül alakul ki. Változás a lénye. Csak úgy tud létezni, ha folyton mozgásban van.
A fejlődés az emberi természet szerves része, maga a lélek. Azok, akik magától értetődőnek tekintik magukat, beteljesületlenek maradnak; azok, akik úgy gondolják, hogy befejezetten születtek, kialakulatlanok maradnak. Akkor a mag mag marad, sosem nő fává, és sosem ismeri meg a tavasz, a napsütés és az eső örömeit, valamint a millió virággá bomlás extázisát.
Az a robbanás a beteljesülés, az a robbanás maga Isten – kibomlani millió virággá. Amikor a lehetőség megvalósul, csupán akkor teljesül be az ember. Lehetőségként születik; ez egyedi emberi sajátosság. Minden más állat befejezetten születik, úgy születnek, ahogy meghalnak majd. Nincs fejlődés a születésük és a haláluk között: ugyanazon a síkon mozognak, sosem mennek keresztül semmilyen átalakuláson. Sosem történik radikális változás az életükben. Vízszintesen mozognak; sosem hatol beléjük a függőleges.
Ha az ember is vízszintesen halad, elszalasztja emberi mivoltát, nem válik lélekké. Erre utalt Gurdjieff, amikor azt mondogatta, hogy nincs minden embernek lelke. Nagyon ritka az, hogy valakinek lelke van. Ez igen furcsa kijelentés, mert arra tanítottak évszázadokon át, hogy lélekkel születik az ember. Gurdjieff azt mondja, hogy csupán a lélekké válás lehetőségével születsz, nem tényleges lélekkel. Megvan a terv, de a tervet még meg kell valósítani. Megvan a magod, de meg kell keresned a táptalajt, az évszakot, a megfelelő éghajlatot, és a megfelelő pillanatot a kirobbanáshoz, a fejlődéshez.
Vízszintesen mozogva lélek nélkül maradsz. Amikor beléd hatol a függőleges, lélekké válsz. A „lélek” azt jelenti, hogy a függőleges behatol a vízszintesbe.(Ez a te kereszted, amit felveszel!) Vagy például gondolhatsz a hernyóra, a gubóra, és a pillangóra.
Az ember peteként születik. Sajnálatos módon sokan peteként is halnak meg, nagyon kevesen válnak hernyóvá. A pete statikus, nem ismeri a mozgást, ott marad megragadva, egy térben, egy helyen, egy fázisban. Nagyon kevesen fejlődnek hernyóvá. A hernyó mozogni kezd; belép a dinamizmus. A pete statikus, a hernyó mozog. A mozgással megpezsdül az élet. Igen sokan hernyók maradnak: vízszintesen mozognak, ugyanazon a síkon, egy dimenzióban. Néha az olyan emberek, mint Buddha – vagy Dzsalál-ad-Din Rúmi, Jézus, vagy Kabir – megteszik a végső kvantumugrást, és pillangóvá válnak. Akkor lép be a függőleges.
A pete statikus, a hernyó mozog, ismeri a mozgást; a pillangó repül, ismeri a magasságot, elkezd felfelé mozogni. A pillangó szárnyakat növeszt, a szárny a cél. Ha nem növesztesz szárnyakat, és nem válsz szárnyas lénnyé, akkor nem lesz lelked.
Az igazság három fázison keresztül ismerhető fel, melyek: asszimiláció, függetlenség, kreativitás. Emlékezz erre a három szóra, rendkívül jelentősek Asszimiláció – ez a pete funkciója. Egyszerűen asszimilálja az ételt; felkészül a hernyóvá válásra. Elrendeződik: sgy gyűjtőmedence. amikor készen áll az energia, hernyóvá válik majd. A mozdulat előtt hatalmas energiára lesz szüksége a mozgáshoz. A hernyó asszimiláció, befejezettség; a munka elvégeztetett.
Akkor kezdődik a második fázis, a függetlenség. Lehullik a pete, most már nincs szükség egy helyben maradásra. eljött a felfedezés a kalandok ideje. A való élet mozgással, függetlenséggel születik. A pete függő marad, egy rab, láncokban. A hernyó elszakította a láncokat, mozogni kezd; megolvad a jég, nem fagy többé. A pete fagyott állapotú. A hernyó mozgásban van, folyószerű.
És akkor eljön a harmadik fázis, a kreativitásé. a függetlenség önmagában nem jelent sokat. Csupán azzal, hogy független vagy, nem fogsz beteljesedni. Jó kijutni a börtönből, de mire jó? Független vagy, de mitől? Szabad vagy, de minek?
Ne feledd, a szabadságnak két aspektusa van: az első, amikor szabad vagy valamitől, a második, amikor szabad vagy valamire. Sokan csupán a szabadság első fajtáját érik el, szabadok valamitől – megszabadultak a szüleiktől, az egyháztól, ettől, vagy attól szabadok mindenféle rabságtól. De minek? Ez nagyon negatív szabadság. Ha csupán ezt ismered, nem ismered a valódi szabadságot; csupán a negatív aspektust. A pozitívot kell megismerni – szabadságot a teremtésre, a létezésre, az önkifejezésre, a dalod eléneklésére, a táncod eltáncolására. Ez a harmadik fázis, a kreativitás.
Akkor a hernyó szárnyas lénnyé válik, mézízlelővé, keres, felfedez, kutat, teremt. Ebből ered a pillangó szépsége. Csupán a kreatív emberek gyönyörűek, mert csupán a kreatív emberek ismerik az élet nagyszerűségét: van szemük a látáshoz, fülük a halláshoz, szívük az érzéshez. Teljesen elevenek; a maximumon élnek. Két végén égetik a gyertyát. Intenzíven élnek, totálisan.
Vagy használhatjuk Friedrich Nietzsche metaforáját. Ő azt mondja, hogy az ember élete felosztható a szellem három egymást követő metamorfózisára. Az elsőt úgy nevezi: „teve”, a másodikat: „oroszlán”, a harmadikat: „gyermek”. Nagyon gazdag metaforák – teve, oroszlán, gyermek.
Minden egyes emberi lénynek használnia kell és be kell építenie önmagába társadalma kulturális örökségét – kultúráját, vallását, népét. Be kell építenie mindazt, amit a múlt elérhetővé tesz számára. Be kell építenie a múltat; ezt nevezi Nietzsche a teve fázisának. A teve óriási mennyiségű ételt és vizet képes elraktározni a testében a sivatagot átszelő fáradtságos utazásához. ugyanez a helyzet az emberrel – át kell vágnod a sivatagon, be kell építened az egész múltat. És ne feledd, a puszta memorizálás nem segít… be kell építeni. És azt se feledd: aki memorizálja a múltat, azért teszi, mert képtelen beépíteni azt. Ha beépíted a múltat, megszabadulsz tőle. Használhatod, de az nem tud használni téged. Birtoklod, de az nem birtokol téged.
Ha beépítetted, feldolgoztad az ételt, szükségtelen emlékezned rá. Nem tőled különállóan létezik: átalakul a véreddé, a csontoddá, a csontvelőddé; eggyé válik veled.
Meg kell emészteni a múltat. Nincs azzal semmi baj. A te múltad. Szükségtelen az ábécétől kezdened, mert ha minden egyes embernek az ábécétől kellene kezdenie, nem történne nagy fejlődés. Ezért nem fejlődnek az állatok. A kutya ugyanaz, mint ami több millió évvel ezelőtt volt. Az ember az egyetlen fejlődő állat. Honnan ered ez az evolúció? Onnan, hogy az ember az egyetlen állat, aki képes beépíteni önmagába a múltat. Amint egyszer beépítetted, szabaddá válsz tőle. Beléphetsz a szabadságba, és használhatod a múltadat. Máskülönben annyi sok élményen keresztül kell menned; elvesztegeted az életed.
Felállhatsz az apád, az ősapáid, az ő apjuk és ősapjuk vállára. Az emberek folyton egymás vállára állnak, ezért jutnak olyan magasra. A kutyák nem érhetnek fel odáig, a farkasok nem érhetnek fel odáig, csak magukra számíthatnak. Az ő magasságuk a saját magasságuk. A te magasságodba beépül Buddha, Krisztus, Patandzsali, Mózes, Lao-ce. Minél teljesebb az asszimiláció, annál magasabban állsz. A hegycsúcsról tudsz körülnézni, olyan széles a látómeződ.
Építs be többet. Szükségtelen a saját népedre szorítkoznod. Építsd be az egész Föld összes népének egész múltját; légy a Föld bolygó polgára. Felesleges a kereszténységre, a hinduizmusra, vagy a mohamedánizmusra korlátozódni. Építsd be mindet! Tiéd a Korán, a Biblia, ahogy a Talmud is, meg a Védák, és a Tao Te King – mind a tiéd. építsd be magadba ezeket, és minél többet építesz be, annál magasabb lesz a csúcs, amelyre felállhatsz, ahonnan távolba nézhetsz: tiéd lesz a sok messzi táj és messzi mező.
Ezt nevezi Nietzsche a teve fázisának, de ne ragadj le itt. Tovább kell lépned. A teve a pete; felhalmoz. De ha megragadsz abban a fázisban és mindig teve maradsz, akkor nem fogod megismerni az élet szépségeit és áldásait. Akkor sosem fogod megismerni Istent. Megragadsz a múltban. A teve fel tudja halmozni a múltat, de képtelen felhasználni.
Személyes fejlődése folyamatában eljön az az idő, amikor tevéből oroszlánná kell válnia. Az oroszlán nekilát széttépni a „ne tedd” parancsolatainak hatalmas szörnyetegét. Az emberben élő oroszlán üvölt mindenféle tekintély ellen.
Az oroszlán reakció, lázadás a teve ellen. Az egyén ekkor fedezi fel, hogy a saját belső fénye minden hiteles érték legvégső forrása. Ráébred elsődleges kötelességére saját belső kreativitása, legbenső, rejtett képességei iránt. Néhányan megragadnak az oroszlán fázisában: üvöltenek, és üvöltenek, majd kimerülnek az üvöltésben.
Jó oroszlánná válni, de tenni kell még egy ugrást – és az az ugrás a gyermekké válás.
Mindannyian voltunk gyermekek. De azok, akik ismerik az igazságot, azt mondják, hogy az első gyermekkor hamis gyermekkor. Olyan, mint az első fogak: csak ránézésre tűnnek fognak, de nincs sok haszna, kihullik. Azután születnek meg a valódi fogak. Az első gyermekkor hamis gyermekkor; a második az igazi. Azt a második gyermekkort nevezik a gyermek fázisának, vagy a bölcs fázisának – ugyanazt jelenti a kettő. Hacsak nem válik az ember tökéletesen ártatlanná, nem tud megszabadulni a múltjától annyira, hogy már nem is fordul ellene… Ne feledd: az, aki még ellenérzést táplál a múltjával szemben, nem szabad igazán. Még őriz nehezteléseket, panaszokat, sebeket. Még kísérti a teve¸ még követi a teve árnyéka. Ott az oroszlán, de valahogyan még mindig tart a tevétől, fél, hogy egyszer visszatér.
Amikor a tevétől való félelem teljesen eltűnik, megszűnik az oroszlán üvöltése. Akkor születik meg a gyermek dala.
Szeretném, ha nagyon mélyen és nagyon áthatóan elmerülnél ezekben a fázisokban, mert hatalmas értéket rejtenek.
A teve fázisa, az asszimiláció épp olyan, mint a gyermek az anyaméhben, aki nem tesz semmi mást, csupán asszimilál, eszi az anyját, egyre nagyobbra és nagyobbra nő, felkészül a végső ugrásra, mellyel belép a világba. E pillanatban nincs más dolga a gyermeknek: az anyaméhben kilenc hónapig eszik és alszik: mindössze ez a két funkciója van. Még a megszületése után is hónapokig csak ezt teszi – eszik és alszik. Lassan-lassan csökken az alvás, és csökken az evés is. Készen áll arra, hogy egyénné váljon – és abban a pillanatban, ahogy a gyermek készen áll az egyénné válásra, belép az engedetlenség. Elkezd nemet mondani, az igenlés lassan eltűnik. Meghal az engedelmesség; megszületik az engedetlenség.
A teve állapota az asszimiláció állapota. A teve nem tud nemet mondani. Nem ismeri a nemet. Sosem hallotta a szót, sosem ízlelte kimondásának örömét. csupán az igent ismeri. Nem lehet nagyon mély az igenje, mert a „nem” ismerete nélkül az igened sem lehet nagyon mély; felszínes marad. Az az ember, aki nem ismeri a nemet, hogyan ismerhetné igazán az igent? Impotens lesz az igenje. A teve helyeslése impotens. A teve nem tudja, mi történik, csupán az igent hajtogatja, mert csak ezt az egy szót tanulta. Engedelmesség, hit – ezek a „teve” névvel jelölt fázis jellemzői. Ebben az állapotban élt Ádám, mielőtt evett a tudás fájának gyümölcséből, és minden emberi lény keresztülmegy ezen az állapoton.
Ez az állapot az elő-elme, az elő-én. Még nincs elme. Fejlődik, de még befejezetlen jelenség; nagyon homályos, zavaros, sötét, ködös. Úton van az én, de még nem ért az út végére, még nincsenek kristálytiszta körvonalai. A gyermek még nem tekinti magát különállónak. Ádám, mielőtt evett a gyümölcsből, Isten része volt. A méhben élt, engedelmes volt, igenlő, de még nem független. A függetlenség csupán a nem ajtaján lép be (Szakrális a magyar nyelv: tagadószó és nemiség egyszerre!); az igen ajtaján mindössze az engedelmesség érkezik. Tehát a teve fázisában függőség van, tehetetlenség. A saját lényednél fontosabb a másik: fontosabb Isten, fontosabb az apa, az anya, a társadalom, a pap, a politikus. Mindenki fontos rajtad kívül; a másik fontos, te még nem vagy ott. Nagyon tudattalan állapot ez.
A többség leragad itt; tevék maradnak. Az emberek kilencvenkilenc százaléka teve marad.
Ez nagyon szomorú helyzet – hogy az emberek kilencvenkilenc százaléka pete marad. Ezért annyi a nyomorúság, és ezért nincs öröm. Keresheted az örömöt, de nem fogsz rátalálni, mert az öröm nem onnan, nem kívülről érkezik. Hacsak nem válsz gyermekké – nem éred el a harmadik fázist -, hacsak nem válsz pillangóvá, nem fogod tudni megismerni az örömöt. Az öröm nem olyasvalami, amit adnak, hanem egy látásmód, ami a bensődben fejlődik ki. csupán a harmadik fázisban válik lehetségessé.
Az első fázis a nyomorúságé, a harmadik az üdvösségé, és a kettő között ott az oroszlán állapota – mely néha nyomorúságos, néha kellemes, néha fájdalmas, néha élvezetes.
A teve fázisában papagáj vagy. Csupán emlék, semmi más. Az egész életed a másoktól kapott hiedelmekből tevődik össze. Itt találod a keresztényeket, a mohamedánokat, a hindukat, a dzsainákat és a buddhistákat. Menj el a templomokba, szentélyekbe, mecsetekbe és hatalmas tevegyülekezeteket találsz majd. Egyetlen emberi lényt sem fogsz találni. Mind ismételgetnek, mint a papagáj.
A teve a hit varázslatában él, ami működik. Csodát tud tenni. De közben teve marad, hiányzik a fejlődés.
A templomokban és szentélyekben imádkozó emberek a hit befolyása alatt állnak. Nem tudják, Isten milyen, sosem éreztek semmit, csupán hisznek benne. Hitük varázsereje megtesz nekik bizonyos dolgokat, de ez mind tévhit, egyfajta álomvilág. Nem léptek ki a tudattalanból, az alvásból. És ne feledd, én nem azt mondom, hogy ez a fázis szükségtelen; szükség van rá, de amint teljessé vált, ki kell ugrani belőle. Nem azért vagy itt, hogy örökké teve maradj!
És ne haragudj a szüleidre, a tanáraidra, a papokra vagy a társadalomra, mert nekik muszáj egyfajta engedelmességet teremteni benned – hiszen csupán az engedelmességen keresztül leszel képes asszimilálni. Az apának tanítania kell, az anyának tanítania kell, a gyermeknek pedig egyszerűen magába szívni. Ha túl korán támadnak benne kétségek, leáll az asszimiláció.
Csak képzelj el egy gyermeket az anyaméhben, akiben kétségek ébrednek – meg fog halni -, kétségei támadnak, hogy vajon elfogadja-e a táplálékot ettől a nőtől vagy sem, az étel valóban tápláló-e vagy sem: „Ki tudja, talán mérgező?” – aludjon-e huszonnégy órán át, vagy sem – mert az túl sok, folyamatosan aludni huszonnégy órán át kilenc hónapig. Ha egy kicsit is kételkedni kezd a gyerek, azzal a kétséggel meg is hal. És mégis, el fog jönni az a nap, amikor el kell sajátítania, meg kell tanulnia a kételkedést. Mindennek eljön a maga ideje.
Minden apa szembesül a problémával: mit mondjon a fiának? Minden anya szembesül a problémával: mit tanítson a lányának? Minden tanár aggódik: mit örökítsen át az új generációra? Nagy a múlt, sok a dicsőség, sok a megértés, számtalan a következtetés, melyet át kell örökítenie a gyerekre.
(81. o.) Az első fázisban mindenkinek tevének kell lennie, igenlőnek, hinni mindenben, amit kap, asszimilálni, feldolgozni; de ez csupán az utazás kezdete, nem a vége.
A második fázis nehéz. Az első fázist a társadalom adja; ezért van sokmillió teve, és nagyon kevés oroszlán. Ha tökéletes tevévé váltál, magadra hagy a társadalom. Azon túl, a társadalom nem tehet semmit. ott véget ért a társadalom munkája – az iskola, a főiskola, az egyetem társadalmáé. magadra hagy, tökéletes diplomás teveként.
Oroszlánná magadtól kell válnod – ne feledd! Ha te nem döntesz úgy, hogy oroszlánná válsz, sosem fogsz azzá válni. Ezt a kockázatot az egyénnek kell vállalnia. Hazárdjáték. És nagyon veszélyes is, mert az oroszlánná válásoddal bosszantani fogod az összes tevét körülötted. A tevék békeszerető állatok, mindig kompromisszum készek. Nem szeretik, ha zavarják őket, nem akarják, hogy bármi új történjen a világukban, mert minden új dolog zavaró. Ellenükre vannak a forradalmárok és a lázadók, és nem érdeklődnek a nagyszerű dolgok iránt, ezt jól jegyezd meg – nem érdekli őket Szókratész és Krisztus, mert nagy forradalmakat hoznak -, a tevék még olyan apróságoktól is félnek, amit nem is gondolnál.
(86. o.) A többség megragad a teve, a kisebbség megragad az oroszlán fázisában. a többség a tömeget jelenti, a kisebbség az intelligenciát. a művész, a költő, a festő, a zenész, a gondolkodó, a filozófus, a forradalmár: megragadnak a második fázisban. Sokkal jobbak a tevéknél, de még nem értek célba. Még nem érkeztek haza. A harmadik fázis a „gyermek”.
Jól figyelj: az első fázist a társadalom adja, a másodikat az egyén ajándékozza önmagának. A harmadik csupán akkor lehetséges, ha a hernyó egy pillangó közelébe kerül; máskülönben lehetetlen. Hogyan merülhetne fel a hernyóban a gondolat, hogy repülhetne, hogy szárnyas lénnyé válhatna? Képtelenség! Lehetetlen gondolat! Abszurd lenne, illogikus. mozogni tud, de a repülés abszurdum.
Hallottam pillangókról, akik repülni tanították a hernyókat, ők azonban ellenkeztek, és azt mondták: „Nem. Talán számotokra lehetséges, számunkra azonban nem. ti pillangók vagytok, mi viszont csak hernyók! Mi csupán mászni tudunk.” És aki csupán mászni tud, hogyan képzelhetné el a repülést? az egy másik dimenzió, egy egészen más dimenzió – a függőleges.
Tevéből oroszlánná válni – fejlődés. Oroszlánból gyermekké – forradalom. Abban a fázisban mesterre van szükség. A társadalom tevévé tud tenni, önmagadat oroszlánná tudod változtatni, de azután mesterre lesz szükséged – egy Buddhára, egy Krisztusra, egy Rúmira -, egy pillangóra, akinek szárnya van. Csupán egy szárnyas lény mellett leszel képes szárnyakról álmodni. Hogyan álmodhatnál olyasmiről, amit egyáltalán nem ismersz? Gondolod, hogy egy nagyon primitív törzs valahol a Himalájában álmodhat autóról? Sosem láttak olyat; nem álmodhatnak róla. az álom csupán akkor válik lehetségessé, ha már láttad azt a valamit – ha már láttál Krisztust, Buddhát, Bódhidharmát, és tudod, hogy megtörténhet. Ezek az emberek éppen úgy néznek ki, ahogy te, mégsem olyanok, mint te. Ugyanolyan testük van, ugyanolyan szervezetük, de behatolt lényükbe valami az ismeretlenből. A túlnan hatolt beléjük, azt lehet érezni rajtuk. Ha együttérzéssel, és szeretettel közelítesz feléjük, nyerhetsz néhány bepillantást a belső egükbe. És amint egyszer megláttad azt a belső eget, álmodozni kezdesz róla. Erős sóvárgás támad benned: hogyan válhatnál szárnyas lénnyé?
Ez a fertőzés ragad át a mesterről a tanítványra. A harmadik jelenség a mesteren keresztül történik. „A gyermek” kreativitást jelent, egymásrautaltságot.
Az első fázis a tevéé, függőség volt; a második fázis függetlenség volt; az ártatlanságban azonban felismered, hogy nincs se függőség, se függetlenség. A létezés egymásrautaltság – mindenki egymástól függ. mindenki egy.
Megszületik az egész érzete: nincs én, nincs te, nincs kizárólagos igen vagy nem, nincs megszállott igenlés vagy tagadás; több a folyékonyság, a spontaneitás; nincs engedelmesség, vagy engedetlenség, csak spontaneitás. Megszületik a felelősség. Az egyén válaszol a létezésnek, nem a múltból reagál, és nem a jövőből.
A teve a múltban él, az oroszlán a jövőben, a gyermek a jelenben, itt és most. A teve elő-elme, az oroszlán elme, a gyermek utó-elme. A teve elő-én, az oroszlán én, a gyermek utó-én. Ezt jelenti az elmenélküliség állapota. A szúfik úgy nevezik: fána – eltűnt az én, és a másik is. Mindkettő együtt van, nem létezhetnek egymás nélkül. Az én – te egyetlen energia részei; mindkettő eltűnik.
A gyermek egyszerűen van… kimondhatatlan, meghatározhatatlan, egy rejtély, egy csoda. A tevének memóriája van, az oroszlánnak ismeretei, a gyermeknek bölcsessége. A teve nem keresztény, mohamedán, vagy hindu, hanem teista, az oroszlán ateista, a gyermek pedig vallásos – nem teista, vagy ateista, nem hindu, mohamedán, keresztény, vagy kommunista; ez egyszerűen vallásosság, a szeretet és az ártatlanság minősége.
Szerkesztés alatt!
V.
Kapcsolati háromszögek és csapdák
AZ ÖRÖK HÁROMSZÖG
Liz Greene-
nek különleges tehetsége van ahhoz, hogy még az élet legbonyolultabb és legkényesebb
kérdéseről is ámulatba ejtő éleslátással, egyszersmind annak együttérző
tudásávall irjon , érzékeltetve, hogy az érmének mindig két oldala van. Ebben a
cikkében az emberi kapcsolatminták egyik legbonyolultabbikát vizsgálja, azokét
a kapcsolatokét, amelyeknek három szereplőjük van.
A kapcsolati
háromszögek az emberi lét egyik archetipikus dimenzióját képviselik. Valamilyen
formában elkerülhetetlenül megtapasztaljuk őket. És meglehetősen nehezen
kezeljük őket, amikor megjelennek életünkben. Ez érthető is, hiszen a
háromszögek rendszerint nagyon fájdalmas érzelmeket korbácsolnak fel bennünk
függetlenül attól, hogy történetesen melyik pontjukon állunk. Olyan érzelmeket
kell kezelnünk ilyenkor, mint a féltékenység, a megalázottság vagy
elárultatás.Vagy pedig azzal az érzéssel kell együtt élnünk, hogy mi vagyunk az
árulók – tehát becstelenek vagyunk, és fájdalmat okozunk valakinek. Egyszerre
mindhárom érzést is megélhetjük, csődtömegnek bélyegezve magunkat. A szerelmi
háromszögekben felmerülő érzelmek gyakran gyötrelmesek és megfosztanak az
önbecsüléstől. Mivel a háromszögek nagyon nagy érzelmi tehertételt jelentenek,
rendeszerint azon kapjuk magunkat, hogy valaki mást próbálunk hibáztatni
jelenlétükért életünkben. Vagy magunkat vádoljuk vagy a másik két ember
egyikét. Pedig a háromszögek valójában archetipikusak: ha kételkednénk
általános mivoltukban, olvassuk csak el az elmúlt háromezer év irodalmát. És
minden, ami archetipikus, a célszerű minták és az értelmes belső fejlődés
irányába mutat. Van valami a háromszög megtapasztalásában ami, bármennyire
kellemetlen és fájdalmas legyen is, az átalakulás és a növekedés leghatékonyabb
eszközévé teszi. Az árulás, legyünk akár az Áruló, akár az Elárult poziciójában
valami olyasmit művel velünk, ami potenciálisan akár nagyon értékes is lehet.
Semmi sem
léphet életünkbe, ami ne állna valami módon kapcsolatban egyéni utunkkal. Ez
nem jelent sem vádaskodást sem oksági összefüggések keresését, hanem mélyebb
értelme van, amely átalakithatja azt az egyént, aki felkészült ennek
kideritésére. Ha megjelenik életünkben a háromszög, jelenlétének valami oka
van. Amennyiben úgy döntünk, hogy pusztán keserűséggel és dühvel reagálunk, ez
a mi választásunk. De dönthetünk úgy is, hogy a háromszöget a tényleges
lélekkeresés ugródeszkájául használjuk. Ez egyáltalán nem könnyű, hiszen a
megaláztatás élménye rendszerint valamennyi gyermekkori védelmi renszerünket
bekapcsolja és az ilyen zsigeri válaszoktól nagyon nehéz egy elfogulatlanabb
perspektivába emelkedni. Asztrológusokként érdemes lehet feltárni, van-e a
képletben olyan minta, amely háromszögek kialakulását idézheti elő, van-e
valami mélyebb oka annak, hogy valaki háromszögekbe bonyolódik, hogy ez saját
választása-e vagy másvalakié és miért hajlamosabbak rá egyesek mint mások.Végig
kell gondolnunk azt is, milyen más megközelitések segithetnek abban, hogy
kreativabban dolgozzunk a háromszogekkel, beleértve pszichológiai és
szimbólikus értelmezésüket is.
A háromszögek általánossága
Sokféle
háromszög létezik és nem mindegyik jár felnőtt értelemben vett nemi
kapcsolattal. De még a szexuális természetű háromszögekre korlátozódva is,
sokféle változatukkal találkozhatunk. A szexuális jellegű háromszögek nem
tartalmaznak minden esetben a Tristan és Izoldáéhoz hasonló drámai elemeket. A
felnőttkori szerelmi háromszögek egy részében mindhárom pont mozdulatlan. Adott
a két partner meg a harmadik személy, akinek viszonya van a partnerek
egyikével, és nincs semmi mozgás a háromszögön belül. Statikus, és akár éveken
keresztül,a háromszög egyik szereplőjének a haláláig működhet. Más szerelmi
háromszögekben az egyik pont folyamatosan változik. Akár sorozatos
megcsalásokról is szó lehet időnként, mint J. F. Kennedy esetében, bámulatos
teljesitményaránnyal. De mindkét esetben háromszögről van szó még akkor is, ha
romantikus szempontból hajlamosak vagyunk többre értékelni az előzőt, és
mindkettő az archetipikus érzelmek ugyanolyan széles skáláját hivja elő.
Azokon a
háromszögeken kívül, melyeknek szereplői között szexuális kapcsolat van,
bármilyen nemű személyek között jöjjön is létre, léteznek más fajta háromszögek
is. Legalapvetőbbek a szülők és gyerekek között létrejövők. Barátok
között is kialakulhatnak háromszögek. Bonyolultabbak azok a háromszögek,
amelyeknek nem emberi vetélytárs az egyik szereplője. Az egyik partner bizonyos
értelemben féltékeny lehet azért mert a másik munkájának, művészi
tevékenységének szenteli magát, vagy annak spirituális fejlődése miatt érezheti
elárulva magát. Az ilyen háromszögek pontosan ugyanolyan féltékenységet válthatnak
ki, mint szexuális változatuk. Amikor valaki visszahúzódik egy kreativ térbe,
bizonyos értelemben “elhagyja” azt az embert, akivel együtt él és ez rendkívül
féltékennyé teheti partnerét. A kreatív folyamat szerelmi aktus, - valószínűleg
ezért tartozik hagyományosan az 5. ház uralma alá. Az is hatalmas
féltékenységet kelthet, ha valaki szereti a munkáját. Még olyan háromszögek is
vannak, melyek egyik szereplője egy háziállat. Bár meglehetősen valószínűtlenül
hangzik, a partnerek egyikét szörnyen féltékennyé teheti, sértheti,
bosszanthatja, magára hagyottnak érezheti magát azért, mert társa mélyen
kötődik a kutyájához vagy macskájához, még akkor is ha sosem ismerné be ezeket
az érzelmeket mások előtt. E különféle háromszögek látszólag nem állnak
kapcsolatban egymással. Egyetlen közös vonásuk, hogy valamilyen fajta szeretet
a háromszögben nem kizárólagos többé. És amikor osztoznunk kell valakinek a
szeretetén vagy a szerelmén, akár egy másik személy a vetélytárs, akár egy
olyan megfoghatatlan dolog, mint a képzelet vagy a szellem, elárultnak,
megalázottnak és elhagyatottnak érezhetjük magunkat.
Az Áruló az
a személy, aki látszólag úgy dönt, hogy belebonyolódik a háromszögbe. Azért
használom a “látszólag “szót, mert nem mindig tudhatjuk pontosan, mennyire tudatos
ez a döntés valójában és abban sem lehetünk biztosak, mennyire játszik össze
egymással az Áruló és az Elárult. De bármi hat is a felszín alatt, az Áruló
meghasonlott lélek. Két különböző személyhez vonzódik egyszerre, érez szerelmet
irántuk vagy van szüksége rájuk. Többségünk azt az előfeltevést hordozza, hogy
a szerelemnek kizárólagosnak kell lennie, még ha tudatos szinten sokkal
liberálisabb nézőpontot képviselünk is. Zsidó – keresztény örökségünk
értékrendjének köszönhetően abban a hitben nevelkedtünk, hogy ha szerelmünk nem
kizárólagos, nem is szerelem, mi pedig nem vagyunk többé “jó “emberek. Vagy
kudarcot vallottunk,vagy önzők és érzéketlenek vagyunk. Amikor ilyesfajta,
mélységes belső meghasonlottságot élünk át, rendkívül nehéz szembenéznünk vele.
Az Árulónak sokkal könnyebb érveket felsorakoztatnia, hogy megindokolja
hűtlenkedését. Nem hallhatunk tőle valami gyakran ilyesmiket: “Meghasonlottam.
Ketté szakadok”. Sokkal sűrűbben hajtogatja: “ A partnerem nagyon rosszul bánik
velem. Nem adja meg nekem ezt meg ezt meg ezt, pedig ahhoz, hogy boldog legyek
szükségem lenne minderre. Ez feljogosit arra, hogy másnál keressem őket.”
A háromszög
következő pontja az Elárulté, aki látszólag akarata ellenére vált az
Áruló kizárólagos szerelemre való képtelenségének áldozatává. Megint csak a
“látszólag” szót használtam, ugyanis a tudattalan összejátszás kérdése is
felmerülhet az adott szereppel kapcsolatban. A háromszög mindhárom pontja
titokban felcserélhető. Nem különböznek annyira egymástól, mint első pillantásra
tűnik. De az Elárult abban a hitben él, hogy ő a lojális és a másik ember az,
aki hűtlen. A másik az, aki belebonyolódott a háromszögbe. Általában azt
tételezzük fel, hogy a Elárult szenved a legjobban a háromszögtől, mivel
általában ő az a személy aki összes fájdalmát, féltékenységét és
megalázottságát kimutatja.
Végezetül
pedig, a háromszög harmadik pontján ott az Árulás Eszköze. Ez az a személy, aki
látszólag belép két ember már meglévő kapcsolatába és annak szétdúlásával vagy
megváltoztatásával fenyeget. A háromszögnek ez a szereplője meglehetősen rossz
hirű, ugyanis ragadozónak tekintik vagy olyasvalakinek, aki megfosztja a
másikat szeretett tulajdonától. Ha történetesen ezt a szerepet játsszuk,
meglehetősen csekély rokonszenvben részesülünk, a stabil kapcsolatokban élők
részéről pedig semennyiben sem, hiszen előttük már felsejlik saját lehetséges
jövőjük komor árnyéka. Az Árulás Eszköze tulajdonképpen áldozatnak is érezheti
magát és az Árulót tekintheti ragadozónak. Immár derengeni kezdhet előttünk a
háromszög e két pontjának titkos azonossága. Vannak olyan emberek, akik életük
folyamán körbe – körbe keringenek a háromszögben és valamennyi szerepét
kipróbálják, időnként többször is. Mások kizárólag egyetlen szerephez
ragaszkodnak és vagy mindig őket csalják meg kapcsolataikban vagy folyton az
Áruló szerepében kötnek ki. Esetleg mindig az Árulás Eszközei és folyton olyan
emberekkel létesitenek kapcsolatokat, akik másvalaki irányában kötelezték el
magukat.
A
háromszögeket négy alapcsoportba is besorolhatjuk. Ezek között lehet némi
átfedés, de – bizonyos mértékig – kapcsolatba hozhatók meghatározott
asztrológiai konfigurációkkal is. Ott van például a legszokványosabb típus, a
családi háromszög, jelen írás fő témája. Vannak aztán hatalmi és védelmi háromszögek.
E két háromszögváltozat nem választható el élesen egymástól, bár van néhány
árnyalatnyi eltérés. Mindkettőnek jól meghatározott ismertetőjegyei vannak, és
az ok, amiért megjelennek valaki életében nem biztos, hogy kizárólag a családi
háttérben gyökeredzik. Védekező háromszög pl. az, amikor egy mélységes
alkalmatlansági érzéstől szenvedő nőnek vagy férfinek stabil kapcsolata mellett
egy másik, külsőre is szüksége van. Őket erős bizonytalanságérzet kínozza, és
nagyon félhetnek attól, hogy ha túlságosan elkötelezik magukat és csak
egyetlen vasat melengetnek a tűzben, túlságosan sebezhetőkké válnak, a
visszautasítást pedig végképp nem tudnák elviselni. Tudattalanul ezért
háromszöget alakítanak ki, hogy megvédjék magukat. Ha el is hagyná őket az
egyik partner, még mindig ott a másik. Ez nem mindig tudatos, de sok háromszög
erőteljes motivációs tényezője.
Léteznek
aztán olyan háromszögek is, amelyekben az elérhetetlent keresik. Ezek szintén
átfedhetnek a családi, védekező vagy hatalmi háromszögekkel. Sajátos adalékuk
az elérhetetlen hajszolása, mélyükön pedig nem ritkán művészi vagy spirituális
inditékok rejlenek. Az elérhetetlen szerelem hajszolásának időnként vajmi kevés
köze van az emberi lényekhez. De kreatív vagy misztikus sóvárgásainkat
félreértve olyan emberek után vágyakozhatunk, akiket nem kaphatunk meg. Ily
módon megnyitjuk a pszichének azokat rétegeit, amelyeknek több közük van az
alkotó fantáziához, mint egy kapcsolathoz. A művész “múzsája “csak ritkán a
férje vagy a felesége. Ez a fajta háromszög tartalmazhat családdinamikai
elemeket is és védelmi motívumokat is magába foglalhat, de másfajta szempontból
kell értelmeznünk
Az utolsó
csoport – a megéletlen lelki életről árulkodó háromszögek – az összes többit
magába foglalja. Amikor górcső alá helyezzük a családi háromszögeket, mindig
fel kell tennünk a kérdést, hogy miért is sóvárogjuk olyan kétségbeesetten
annak a bizonyos szülőnek a közelségét? Mit jelent számunkra ez a szülő? Miért
tudjuk kezelni egyik szülőnk közönyét és miért nem érjük be kevesebbel, mint a
másikkal való teljes eggyé olvadással? Végül, mindenfajta háromszög esetén,
legyen az családdinamika által motivált, hatalmi, védekezési vagy bármelyik a
fentebbiek közül, elkerülhetetlenül rátalálunk lelkünknek azon darabkáira is,
melyeket kivetítettünk a háromszög pontjainak valamelyikére. Léteznek kivételek
is, hiszen minden pszichológiai minta alól vannak kivételek. De lényegében,
amikor a egy háromszög megjelenik az életünkben, függetlenül attól, melyik
pontját foglaljuk is el, önmagunk fel nem ismert vagy megéletlen tartományairól
hordoz üzenetet. Amennyiben pedig a háromszög mintája folyamatosan ismétlődik
életünkben, nagyon nyomatékos üzenetről van szó, és meg kell hallgatnunk, mit
is próbál közölni velünk.
A családi háromszög
A családi
háromszögek nem múlnak el a gyerekkorral, hanem egész életünkre kihatnak. Ha
megoldatlanok maradnak, alattomban beszivároghatnak felnőttkori
kapcsolatainkba. A kezeletlen családi háromszöget egy vagy több alkalommal is
újrateremthetjük, mert valahol igen mélyen, anélkül hogy tudatában lennénk,
abban a reménykedünk, hogy módot találunk begyógyítására vagy megoldására. A
“családi románc”-ként is ismert ödipális háromszög koncepcióját Freud dolgozta
ki, jól meghatározott összefüggésben. Ebben az értelmezésben szenvedélyesen
kötődünk az ellenkező nemű szülőhöz és rivalizálunk, versengünk a velünk azonos
neművel. Az, hogy hogyan oldódott meg gyermekkorunkban az ödipális háromszög –
és ez a szülők reakcióit valamint saját, velünk szültetett vérmérsékletünket
egyaránt magában foglalja – elkerülhetetlenül hatni fog későbbi
kapcsolatainkra. Ha minden kétséget kizáróan “győzünk” és elnyerjük az
ellenkező nemű szülő kizárólagos szeretetét, azért szenvedünk majd, mert nem
tanultunk meg leválni vagy osztozni. Mivel úgy érezzük, hogy legyőztük a
vetélytársat, egyfajta hamis, gyermeteg mindenhatóság – érzetet tapasztalunk
meg. Hatalmunk végtelen és ez később arra való képtelenségünk útját
egyengetheti, hogy akár a legcsekélyebb kapcsolati kudarccal is megbirkózzunk. Ennek
megfelelően pedig zavar keletkezhet az azonos neműekkel való kapcsolatainkban
is.
Ha pl. egy
kisfiú konfliktust tapasztal szülei között és mamája pótférjévé válva
“megnyeri” az ödipális csatát, tudat alatt mélységes bűntudatot érezhet apjával
szemben. Hasonlóképpen, tiszteletét is elveszítheti apja iránt, akit látszólag
olyan könnyen taszított félre az útból. A fiú egy gyenge, impotens, könnyen
legyőzhető apa képét alakíthatja ki magában, és mivel maga is férfi, valahol
odabent retteghet attól, hogy ő is ilyen. Ennek a fiúnak a későbbiekben újra
meg újra meg kell erősítenie ödipális győzelmét, valamennyi férfibarátját
vetélytársává téve és kizárólag nőkkel létesítve kapcsolatokat. Ezek az emberek
nem kötődnek más férfiakhoz, csak az olyan nőkhöz, akik más férfiakhoz
tartoznak. Ennek a férfinak a kötődése anyjához apjával való kapcsolatába
kerülhet, ami azt jelentheti, hogy nincs egy pozitív belső férfiképe amire
támaszkodhatna és nem érzi majd támogatónak az őt körülvevő férfiak közösségét
sem. Férfi önbizalmát és férfi szexuális identitását ezért kizárólag abból meríti,
hogy szeretik e vagy sem női kapcsolatai, és minél többen szeretik, annál
jobban érzi magát. Ily módon a világ meglehetősen bizonytalan és fájdalmas
hellyé válik számára. Ez az értelmezés a nő és apja esetében is megállja a
helyét.
Ha az
ödipális küzdelemben totális vereséget szenvedünk– és a kulcsszó itt a totális
– szintén szenvedünk. Az abszolút ödipális vereség olyan megaláztatás, amely
önmagában is aláaknázhatja az egyén önbizalmát. Az “abszolút” szó alatt azt
értem, hogy a gyerek úgy érzi, semmilyenfajta érzelmi kontaktust nem sikerült
létesítenie a szeretett szülővel, ez pedig mélységes kudarcérzettel tölti el. Vagy
egyszerűen nem tud közel kerülni a szülőhöz, aki képtelen lehet arra, hogy
bármilyen fajta pozitív érzelmet nyilvánítson gyereke felé. Esetleg a másik
szülő áll folyamatosan az útban. Az effajta érzelmi vereség később mardosó,
krónikus alkalmatlansági és kisebbrendűségi érzéseket okozhat a szexualitás
területén. Sokféle romboló kapcsolatmintához járulhat hozzá – nem utolsó sorban
ahhoz a háromszög típushoz, amelyben az illető reménytelenül szerelmes
valakibe, aki más felé kötelezte el magát. Az Árulás boldogtalan Eszközévé
válhat, aki unos – untalan a szerető házasságának zárt ajtaján kopogtat.
Vagy pedig Elárulttá, gyámoltalanul ismételve az ödipális vereséget a
stabil, de az erősebb anya – apa vetélytárs által megalázott partner
szerepében. Úgy a totális ödipális győzelem, mint a teljes ödipális vereség
esetében pszichológiai értelemben képtelenek vagyunk leválni a szeretett
szülőről, és egyik személyiségrészünk sohasem lesz képes túlnőni gyerekkorán.
Ilyenkor olyan ismétlődő kapcsolatdinamikák foglyaivá válunk, melyekben az
eredeti problémát folyton háromszögön keresztül igyekszünk helyre igazítani
Freud úgy
találta, hogy az ödipális konfliktus legegészségesebb feloldása egy fajta
mérsékelt vereség, amikor elég szeretetet kapunk a szeretett szülőtől, de
egyszersmind kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy a szülők
kapcsolata végső soron megingathatatlan. Ilyenkor megtanulhatjuk tisztelni más
emberek kapcsolatát és önbizalmunkat a bűvös szülői körön kívüli viszonyok
kialakításával építjük fel. Ezekben az esetekben a Winnicott által “elég
jó”-nak nevezett tartományában járunk: egy elég jó szülői házasság, elég jó
kapcsolat mindkét szülővel és elég szeretet és kedvesség ahhoz, hogy az
odipális vereség megfelelő, családon belüli biztonságérzettel és annak
tudatával párosuljon, hogy az illetőt továbbra is szeretni fogják. Ugyanilyen
fontos az is, hogy ne kelljen a vetélytárs - szülő büntetésétől tartanunk.
Sajnos sok szülő, akik maguk is kiéhezettek érzelmileg és belekeseredtek rossz
házasságukba, megbüntetik gyerekeiket amiért “ellopják” partnerük szerelmét.
Jóllehet fel kell ismernünk, hogy nem helyettesíthetjük az egyik szülőt azért,
hogy megkapjuk a másikat, azzal is tisztában kell lennünk, hogy a szülő, akit
megpróbáltunk kiszorítani továbbra is szeretni fog bennünket. Természetesen ezt
az eszményi állapotot csak nagyon kevés család éri el. Nagyon sokan szenvednek
kisebb vagy nagyobb mértékben a túlzott ödipális győzelemtől vagy
vereségtől. Ami igazán számit az, hogy mit kezdünk vele és mennyivel
válunk tudatosabbá tőle. És semmi sem serkenti olyan hatékonyan a tudatosodást,
mint egy szerelmi háromszög.
Freud
pszichológiai modellje jelentős értéket képvisel, és úgy tűnik, valóban sok
olyan eset létezik, amikor az abszolút ödipális vereség vagy abszolút ödipális
győzelem kapcsolatba hozható azzal, hogy a későbbiekben az illető hajlamos
háromszögekbe bonyolódni. De a családi románcok e modelljének megvannak a
komoly korlátai is. Nem szükségszerűen az ellenkező nemű szülő az, akihez
kötődünk, hanem a velünk azonos nemű is lehet. Az ödipális érzelmek végső soron
ugyanis nem felnőtt értelemben “szexuális töltetűek”, sokkal több közük van az
érzelmi összeolvadáshoz. Tulajdonképpen tehát sok, látszólag tisztán szexuális
felnőttkori érzelem számos, nem mindig tudatos emocionális réteget is hordoz. Egy,
az azonos nemű szülővel kapcsolatos ödipális győzelemnek vagy vereségnek
ugyanolyan fájdalmas kihatásai lehetnek és ugyanúgy kapcsolati háromszögek
kialakulásához vezethet a későbbiekben. Az egyén úgy érezheti, kibillent
tulajdon nemiségéből, ugyanis szexualitása modelljéül a szeretett szülő szolgál
és a kötelék vagy túlságosan gyenge vagy negatív ahhoz, semhogy a modell pozitív
beépülését megengedné. Egy férfi például férfiassága folytonos bizonygatásával
kísérelhet meg elnyerni apja szeretetét. Hasonló módon igyekezhet egy nő is
kivívni anyja szeretetét és elismerését, vagy pedig más nőket büntethet azért,
mert anyja nem volt képes szeretni őt. Egy felnőttkori háromszög esetén a
vetélytárs titokban sokkal fontosabb lehet a vágy látszólagos tárgyánál. Annak
belátásához, hogy a helyzet pszichológiailag sokkal bonyolultabb, mint elsőre
tűnik, nem kell mást tennünk, csak meghallgatnunk, milyen megszállottan
foglalkozik egymással az Elárult és az Árulás Eszköze.
Hasznos ödipális utalások – a Vénusz mint szülői
szignifikátor
A születési
képlet sok mindent elmondhat szülőképünkről és a rajtuk keresztül szerzett
tapasztalatokról. A képlet vizsgálatakor rábukkanhatunk néhány hasznos ödipális
utalásra is. A szülők jelölői rendszerint nagyon erősen állnak és befolyással
vannak az egyén érzelmi és szexuális igényeire, valamint a magáról hordozott
férfi vagy nőképre. Találhatunk bolygókat a 10. vagy a 4. házban, ami mindjárt
azt sugallja, hogy a szülő valami mitikusnak vagy archetipikusnak a hordozója
vagy képviselője. Az, hogy nem állnak bolygók a szülőket jelölő házakban, még
nem jelenti, hogy az illetőnek ne lenne konfliktusa a szüleivel vagy ne vetitene
rájuk valamilyen szubjektív képet. De minden gyarlóságával egyetemben is,
többnyire könnyebb a szülőt egy másik emberi lényként érzékelni. Amikor bolygók
állnak ezekben a házakban, a planéták istenei a szülő arcával, a szülő
köntösében jelennek meg. Tulajdon sorsunk, belső utunk egy darabja már életünk
nagyon korai szakaszában szembejön velünk anyánk vagy apánk álarcában, és a
családi örökségen keresztül száll ránk. Bár ez nem nevezhető “rossznak” vagy
“negatívnak”, hordoz magában valami hatalmasat, megbűvölőt és kényszereset a
szülői kapcsolatokról, ami magasabb szintű tudatosságot igényel, integrációja
pedig fokozott erőfeszítéseket tesz szükségessé.
A felnőttkor
ismétlődő háromszögei gyakran a szülőket jelölő házakban álló planétákkal
állnak kapcsolatban. Sokszor találjuk a Vénuszt a 10 vagy a 4 házban. A Vénusz
jelöli mindazt, amit szépnek és értékesnek tartunk, ezért szeretünk magunkban
és másokban. Ha a születési képletben az egyik szülő jelenik meg Vénuszként, az
a szülő mindannak a jelképévé válik, amit a legszebbnek, legértékesebbnek és a
leghasznosabbnak tartunk. Ebben önmagában nincs semmi rossz. De azt is
jelentheti, hogy saját szépségünket és értékünket vetítjük ki a szülőre, ebben
az esetben pedig sok minden függ attól, hogyan kezeli a szülő ezt a projekciót.
Ilyenkor rendkívül szeretetreméltó és értékes tulajdonságokkal,
jellemvonásokkal ruházzuk fel a szülőt és beleszeretünk, mert szerelmesek
vagyunk ezekbe a sajátosságokba. Remélhetőleg ahogy érünk, végül vissza is
vonjuk ezeket a projekciókat, és felismerjük, ugyanúgy tartoznak hozzánk is,
mint anyánkhoz vagy apánkhoz. Ez a folyamat elősegítheti egy tartós,
szeretetteljes kötelék kialakítását szülő és gyerek között, amelyben
kölcsönösen értékelik egymás közös jellemvonásait. De nem minden szülő mentes a
gyerekével kapcsolatos hátsó szándékoktól. Ha a szülő túlságosan sóvárog a
szeretetre és az elismerésre, tudattalanul a projekció állandósításán dolgozik
majd, hogy mindörökre Vénusz maradjon a gyerek számára. Vénusz nem érzelmi
nagylelkűségéről híres a mítoszokban. Hiú istennő, aki minduntalan szerelmi
háromszögekbe bonyolódik. Ha a Vénusz képe kivetítve marad a szülőre, sosem fogjuk
felismerni magunkban. És akkor folyamatosan szülőpótlékokat keresünk, akikre
kivetíthetjük mindannak a képét, ami kívánatos és értékes az életben, és
folyton rá is találjunk majd a nálunk annyival értékesebbnek tűnő vénuszi
szerelem tárgyaira. Vagy pedig, magunk játszva el Vénusz szerepét, újra meg
újra megpróbáljuk visszaszerezni, és egyik szeretőnket összeugrasztjuk a
másikkal, hogy meggyőzzük magunkat, végül is tényleg értékesek vagyunk. Ahol a
Vénusz jelen van, szeretünk.
A velünk
azonos nemű szülő házában álló Vénusz egyik legjellemzőbb sajátossága a
rivalizálás. Jóformán állandóan úgy érezhetjük magunkat, mint Hófehérke. Ha a
Vénusz egy női képlet 10 házában áll, mély és fájdalmas rivalizálás folyhat
anya és lánya között. A lány nézőpontjából az anya nagyon féltékenynek tűnhet,
jóllehet ez a féltékenység burkoltan, szűnni nem akaró kritika, vagy a lány női
önbizalmának finom aláaknázása formájában fejeződhet ki. Sajnos, a féltékeny
vagy rivalizáló anya gyakran objektív valóság. De a saját Vénuszunk áll a 10
házban, és előbb utóbb el kell fogadnunk saját féltékenységünket is. Ha a
Vénusz az azonos nemű szülő jelölője, a vénuszi tulajdonságok megoszlanak a
szülő és gyerek között. Az archetipikus szerelem istennő képe, akinek mindenki
másnál szebbnek és szeretettebbnek kell lennie, nemzedékeken keresztül
öröklődhet át a családban. A képet azonban személyes szinten kell kifejezni,
nem pedig minduntalan a szerelem tárgyáért vívott harccá alacsonyítani. Ebben
az esetben ugyanis a szerelem tárgyának elnyerése talán nem is olyan fontos,
mint a vetélytárs legyőzése. A rivalizálás és a féltékenység közeli rokonok, és
amikor a Vénusz a velünk azonos nemű szülő jelölője, szépséges, irigylésre méltó
vonásokat tulajdonítunk a szülőnek és azt szeretnénk, ha mi is rendelkeznénk
ilyenekkel. Ekkor, saját vénuszi mivoltunkat – egy hatalmasabb, jobb és szebb
Vénuszét – megerősítendő, versengeni kezdünk.
A szülők egy
fajta szexuális töltetű félelmet is érezhetnek a gyerek láttán, aki a szemük
láttára válik nemileg éretté. Ez a fenyegetettség érzet azon alapulhat, hogy
fokozott mértékben tudatában vannak szexuálisuknak. Amikor a Vénusz szülői
jelölő, nem csak a szülő érezhet igy, hanem az érzelem szülőben és gyermekben
egyaránt megjelenhet. A szülő és gyerek közötti esetleges erotikus érzelmek
felismerése azonban nem jelenthet mentséget a gyerek szexuális zaklatására. És
nem jelenti azt sem, hogy kapcsolatuk “abnormális” lenne. De a gyerekek, a maguk
gyermeki módján nagyon csábítóak is lehetnek. “Próbálgatják” szexualitásukat.
Se nem várnak se nem igényelnek felnőttes szexuális választ, de azáltal kell
felfedezniük tulajdon testi és érzelmi identitásukat, hogy azt a szülővel
szemben juttatják kifejezésre. Ezek a dolgok egyszerűen hozzátartoznak a
családi élethez. Nem betegesek, hanem emberiek és teljes mértékben
egészségesek. Az erotikus energia, amely része minden egyén gyerekkori
fejlődési folyamatának, azért vezetődik le a családban, mert az a a gyermek
számára megfelelő hely a levezetésére. A szülő részéről ugyanígy természetes és
helyénvaló pozitívan reagálni rá – de helytelen ezt destruktív módokon
kifejeznie. Egyes gyerekek nagyobb erotikus energia csomagot hordoznak másoknál
– ez olyan tényezőkön múlik, mint pl. a Vénusz és a Mars pozíciója a gyerek
születési képletében. Hasonlóképpen, egyes szülők fogékonyabbak lehetnek rá
másoknál, és a szülő és gyerek közötti szinasztria rávilágíthat, miért is van
ez így. Ahhoz, hogy természetes medrében tartsák a folyamatot és elkerüljék a
háromszög csapdáját, fontos, hogy a szülők kapcsolata elég szilárd lábakon
álljon. Egy kislány, 4. es házas Venusszal megkísérelheti szétugrasztani
szüleit, hiszen olyan bájos – kellemes érzelmeket táplálnak egymás iránt
szeretett papájával. És ha a szülők házassága nem stabil, csoda-e, ha az anya,
anélkül hogy tudatában lenne, ellenségesen vagy rivalizáló módon kezd el
viselkedni?
Megosztott lojalitás
Éljünk akár
a legboldogabb és érzelmileg a legstabilabb családban is, egy és ugyanazon
szülő iránt egyszerre érezhetünk mély szeretetet és intenzív féltékenységet,
mint pl. egy 4 házas Vénusz és egy 10 házas Hold esetén. Ilyen bolygóállás van
napjaink egyik leghírhedtebb háromszögének szereplője, Károly herceg képletében
is. Az ilyen konfigurációkat a vetélytárssal való nagyfokú azonosulás
jellemezheti. A gyermek végül egyszerre találhatja magát az Áruló és az Árulás
Eszköze szerepében. Ez nem járul hozzá ahhoz, hogy jó véleménnyel legyen
magáról, igy valószínűleg el kell fojtania valamit. Az efféle ambivalenciát a
fiatal ego egyszerűen nem képes kezelni. Ha valaki, minden apa – kötődésével
egyetemben kifejezi 4. házas Vénuszát, megsérti és elárulja az anyát. És egy 10
házas Holddal hogy is tehetne ilyet azzal az emberrel, akivel annyira azonosult
érzelmileg.? Ilyenkor elfojthatja a Vénuszt, a későbbiekben pedig egy
háromszögben találja magát anélkül, hogy megértené, milyen korai minta
működteti azt. De elfojthatja az anya iránti érzelmeit is. Ilyenkor házasságok
szétdúlójává válhat, ahogy azokban az időkben nevezték, amikor még voltak
házasságok. Pszichológiai értelemben a házasságok szétdúlója olyan személy, aki
nem csupán azért furakszik be egy stabil kapcsolatba, mert őszinte érzelmeket
és vágyat érez szerelme tárgya iránt, hanem mert kényszeres szükséglete hogy
átvegye a vetélytárs szerepét akivel titkon azonosítja magát – a szó szoros
értelmében eggyé olvadva vele.
Az effajta
minta meglétét nagyon nehéz felismernünk magunkban. Ha az Árulás Eszközének a
szerepében kötünk ki, szeretjük azt hinni, hogy őszintén beleszerettünk
partnereinkbe, az a tény pedig, hogy már egy stabil kapcsolatban élnek, pusztán
balszerencse. Tévedésből nem a megfelelő emberrel kötöttek házasságot vagy nem
jó szántukból házasodtak meg, mert már úton volt a gyerek. A racionalizálás
bármelyik formáját választjuk is, az Árulás Eszköze – szerepkörünket a már
meglévő kötelék szerepének leértékelésével igazolhatjuk. Ez időnként rendkívüli
naivitásról tanúskodik és óriási csalódást, sérülést okoz, amikor az illető
rájön, hogy a “nem kívánatos” házastárs sokkal többet jelent a szeretett lény számára,
mint azt az Árulás Eszköze valaha is képes lett volna beismerni. Borzadva kell
ráeszmélnie arra is, hogy kezd hajszálpontosan úgy viselkedni, mint a megvetett
vetélytárs, akit kezdetben egy “csak a gyerekek miatt van vele” – legyintéssel
intézett el. Megoldatlan szülői témákkal a háttérben rendkívül erős lehet a
kényszer egy pár szétugrasztására, különösen amikor a vetélytárs közeli
barát/barátnő is egyben, ami kedvez az eredeti családi háromszög légköre
újrateremtésének.
Megláthatunk
aztán nem különösebben szeretetreméltó tulajdonságokat is a szeretett szülőben.
Egy férfinak pl, akinek a 10 házban áll a Vénusza, Hold – Plútó kvadrátja
vagy Hold – Szaturnusz oppoziciója , Vénusz – Szaturnusz vagy Chiron
együttállása is lehet. Az ilyen kombinációkban két, egymástól nagy mértékben
különböző anyakép fejeződhet ki: egyikük a szerető és szépséges, a másik a
fenyegető és sérüléseket osztó. E kétféle sajátosság a későbbiekben hajlamos
két külön személy – az Elárult és az Árulás Eszköze – alakjában megnyilvánulni.
Ezt nevezte Jung “hasadt animának” vagy nők esetén “hasadt animusnak”. Jungot
intenzíven foglalkoztatta ennek a mintának a pszichodinamikája, ugyanis maga is
szenvedett tőle. Jóllehet meglehetősen mereven határozza meg ezeket a fogalmat,
így rugalmasabban kell értelmeznünk őket, hasznos segitséget nyújthatnak annak
megértéséhez, miért van szükségünk háromszögekre és miért cserélhető fel
titokban azok három pontja. Valószínűleg mindhárom személy ugyanattól a
megoldatlan szülői dinamikától szenved. Különösen erős lehet és kényszerítő
erejű háromszögeket eredményezhet a belső hasadás amikor ugyanabban a szeretett
szülőben jelennek meg a látszólag kibékíthetetlen ellentétek. Egyes szülők
esetében ezek az ellentétek nem annyira végletesek, mások esetében fokozottan
azok. Az ilyen szülők megbűvölnek és gyakran nagy erotikus vonzerőt
gyakorolnak, hiszen olyan rejtélyesek. A szülő gyönyörű és szeretetreméltó,
egyszersmind megsebez, kegyetlen, érzéketlen, pusztító vagy más módon
feldolgozhatatlan. Az emberi pszichének rendkívül nehéz elfogadnia a
szélsőséges ellentétek egyidejű jelenlétét, ezért van szüksége két személyre
ahhoz, hogy az ambivalens érzelmeket megtapasztalja Az egyik személy a Vénusz,
a másik a Plútó, vagy a Szaturnusz, vagy a Chiron, vagy a Mars vagy pedig az
Uránusz szerepét kapja.
A
szélsőséges ellentéteket hordozó szülőképek háromszögek kialakítására hajlamosíthatnak
felnőttkorban. Kialakítunk valakivel egy kapcsolatot, és az idő múlásával az
illető hasonlítani kezd a szülő egyik arcára. Néhány évnyi együtt élés után
mondogatni kezdjük magunknak és barátainknak: “A párom annyira birtokló, némi
levegőhöz kell jutnom” – és ott a Vénusz a 10. vagy a 4. házban, kvadrátban a
Plútóval. “A párom annyira korlátozó és konvencionális, muszáj szabadnak lennem
ahhoz, hogy önmagam lehessek” és ott a Vénusz a 10. házban, Hold- Szaturnusz oppozícióval.
Úgy érezzük, kapcsolatunk nem olyan szép, erotikus, szórakoztató, ahogy
azt párkapcsolattól elvártuk volna. Ekkor igazolva látjuk a Vénusz szerepét
játszó szerető jelenlétét. A hasadás ugyan a külvilágban nyilvánul meg, de
valójában azt a két ellentétes minőséget tükrözi, amelyet nem tanultunk meg
kezelni az egyik szülőnkkel való kapcsolatunkban. Természetesen az effajta,
szülővel kapcsolatos meghasonlások a legmélyebb szinten azokról az
ellentétekről szólnak, melyeket nem oldottunk meg saját magunkban. Valamennyi
háromszög, a családi háttérből eredeztethetőket is beleértve, végső soron
saját, megéletlen belső életünkkel áll kapcsolatban. Ha képessé válunk saját ellentéteink
kibékítésére, szüleinknek is képesek leszünk megengedni, hogy ellentmondásosak
legyenek. Nincs semmi rendkívüli abban, hogy egy szülőnek egyszerre van egy
elbűvölő, szeretetreméltó vénuszi oldala, meg egy visszahúzódó szaturnuszi ill.
követelődző plútói is. Az embereknek sokféle arcuk lehet, és egyszerre
szerethetnek és okozhatnak sérüléseket is nekünk. De ha maguk sem tanulták meg
kezelni ellentmondásaikat, az effajta ellentéteket elfogadhatatlannak
tarthatjuk szüleinkben. Ilyenkor nem kapunk segítséget ahhoz, hogy megtanuljuk
integrálni ellentéteinket. És ezek közül néhány – asztrológiai értelemben –
túlságosan szélsőséges ahhoz, hogy korai életéveinkben érdemben foglalkozzunk
velük. Ez alatt a Vénuszt vagy a Holdat a Szaturnuszhoz vagy a Chironhoz kapcsoló
konfigurációit értem, amelyek olyasfajta bölcsességet igényelnek, amit csak az
idő és a tapasztalat hozhat meg, akárcsak ha ugyanezek külső bolygókkal állnak
fényszögben, amit egy fiatal gyerek valószínűleg szintén nem képes
személyes szinten integrálni.
Kettéhasadt családok : 4-10 házas oppozíciók
A szülők
válása is eredményezhet családon belüli háromszögeket. A születési
képletben ezt gyakran 4 -10 házas oppozíciók tükrözik. Ezek a szembenállások
nem utalnak szükségszerűen a szülők válására, de lélektani, és talán fizikai
szinten is rendszerint konfliktusban vannak és eltávolódtak egymástól. Amikor
ellentétekként tapasztaljuk meg szüleinket, rendszerint arra kényszerülünk,
hogy valamelyik oldalára álljunk. Erre saját, a helyzet kezelésére való
képtelenségünk kényszerít bennünket, és időnként az egyik szülő sem tudja
megállni, hogy meg ne próbálja kicsikarni a gyerek lojalitását, amit majd
fegyverként használhat a másik szülővel szemben. Egy ilyen helyzetben, mint
mindig, a hangsúly egy, a személyiségen belüli ellentéten van, amelyet az egyén
kezdetben a szülein keresztül tapasztal meg, és amelyet a szemben álló bolygók
fejeznek ki a horoszkópban. Ezt végső soron belső szinten kell kezelni. De a
szülők tudattalansága megnehezítheti és meghosszabbíthatja ezt a folyamatot.
Még ha nem is nehezedik ránk szülői nyomás, sem biztos, hogy kezelni tudjuk a
megosztott lojalitás kérdését, ill. hogy a szülők akkora egyetértésben
lennének, hogy semmiféle érzelmi nyomást ne gyakorolnának gyerekükre. Általában
amikor a szülők olyan boldogtalanok hogy elválnak, nincsenek abban a
hangulatban, hogy együtt működjenek egymással. A válások elemi érzelmeket
korbácsolnak fel bennünk, többek közt jelentős mértékű bosszúvágyat is,
főleg ha a válást egy háromszög idézte elő.
Nem ritka,
hogy a gyerek végül már úgy érzi magát mint egy football labda egy különösen
aggresszív focimeccsen. Az egyik szülő, főleg, ha ő játssza az Elárult
szerepét, burkoltan vagy nyíltan kizárólagos jogot formálhat a gyerek
birtoklására, hogy fájdalmat okozzon az Árulónak. Úgy tűnik, meglehetősen sokak
számára hangzanak ismerősen bizonyos szövegek:”Apád azért hagyott el, mert egy
rohadék. Nem tudott szeretni. Egyikünket sem szeretett, különben nem ment volna
el azzal a nővel.” Egy fiúgyerek számára igy szólhat az üzenet: “Remélem, ha
felnősz, nem leszel olyan, mint ő. Egy lány gyerek számára pedig igy: “Remélem,
ha felnősz, nem mész feleségül valakihez, aki olyan, mint ő.” Az ilyen
üzeneteknek nem kell szóban elhangozniuk. Mártiromságon, folyamatos
szenvelgésen keresztül is ki lehet fejezni őket. A szülők válásakor az Elárult,
a gyerekből kicsikart együttérzés révén nagy hatalomra tesz szert annak
pszichéje felett. A gyerekek nincsenek felkészülve arra, hogy eltávolódjanak a
háborútól és objektíven tekintsenek a szakításra. Ez valakinek a hibája kell
legyen: ha nem az övék, akkor valamelyik szülőé. És a gyerekek vissza sem merik
utasítani ezeket az üzeneteket, hiszen rettegnek attól, hogy magukra haragítsák
azt az szülőt, aki most egyedüli gondviselőjükké vált. Társadalmunkban a szülők
válása esetén a gyerek rendszerint az anyánál marad, még akkor is, ha ez
lélektani szempontból nem a legjobb megoldás annak a bizonyos gyereknek a
számára. Az apa sok tekintetben felkészültebb lehet érzelmileg a gyerek
felnevelésére, de a bíróságok nem igy látják. Az anyának kirívóan
alkalmatlannak kell lennie ahhoz, hogy elvegyék tőle a gyereket. Ha a szülők
történetesen nem házasok, az apának akár semmiféle joga nem marad arra, hogy
kapcsolatot tartson a gyerekkel. Jogosan merül fel persze a kérdés, hogy
pusztán azért, mert megcsalta a feleségét, megérdemli- e az apa, hogy elszakítsák
tőle a gyerekét. De a háromszögeknek megvan az a tulajdonságuk, hogy nagyon
kellemetlen, generációkon át hagyományozódó érzelmi következményekkel járnak,
amelyek majd további háromszögeket eredményeznek.
Sok és
változatos fajtája van az emberi vakságnak, és az elváló vagy szétköltöző
szülők, de még azok is, akik bár együtt maradnak, érzelmileg elidegenedtek
egymástól, általában megkövetelik, hogy a gyerek egyikük vagy a másikuk mellett
döntsön. A másik szülő iránti érzéseket le kell tagadni, el kell nyomni, el
kell hallgattatni. Ez szörnyűségesen emberi. Ha valaki fájdalmat okoz nekünk,
nehezen viseljük el, hogy másvalaki, akit szeretünk, érzelmeket nyilvánítson
afelé a személy felé aki bántott minket. Ha 4 – 10 -es házas oppoziciók vannak
a gyerek képletében, a gyerek tulajdon belső megosztottsága egybevág a szülők
egymástól való eltávolódásával. Az évek során sok-sok példát láttam arra, hogy
valakinek ilyen körülmények között el kellett fojtania az egyik szülő iránti
mélységes szeretetét. Ezt a tagadást akár még maga is elhiheti. Amikor a
Vénusz, Hold, Neptun, Nap vagy a Jupiter szülőket jelölő házban áll, tudnivaló,
hogy még egy más tekintetben nagyon nehéz kapcsolat esetén is szoros, pozitív
kapcsolat áll fenn az egyik szülővel. Ha ezeknek a bolygóknak bármelyike a 4
házban van, valószínűleg nagyon pozitív, akár idealizált érzéseket jelölnek az
apa iránt. De ha a szülők szakítottak és az apa elment, vagy ha nem is ment el,
de a 10-es házban álló bolygók oppozíciót vetnek rájuk, az egyén számára
lehetetlennek bizonyulhat tudatában maradni ezeknek az érzelmeknek. Az
ambivalencia túl nagy fájdalmat okozna, és túlságosan nehéz lenne elviselni azt
az érzést is, hogy hűtlenné vált az anyához. Az apa talán egy másik kapcsolat
miatt távozott. Talán újra megnősült és más gyerekei születtek. Ekkor a
probléma halmozódik, hiszen a gyerek féltékenységéhez az anyáé is hozzáadódik,
és szinte lehetetlenné teszik, hogy bevallja magának, érzelmileg kötődik
apjához. A kapcsolat tönkrement és az immár felnőtt gyerek így beszél: “Nem
sokat láttam apámat a válás óta. Nincs túl sok közöm hozzá. Időnként
találkozunk, de ez nem nevezhető igazi kapcsolatnak.” Mivel összeegyeztethetetlenek
a megosztott lojalitással, minden pozitív, szeretetteljes érzést a felszin
söprünk. Azért kell elfojtanunk őket, hogy pszichológiai értelemben túléljünk –
és anyánkkal kell együtt élnünk.
Ha
szeretetet és idealizálást sugalló bolygók állnak a 4. házban és a szülők
elváltak, az apa iránti elnyomott érzelmek a későbbiekben háromszögek táptalajává
válnak. Ez mindkét nemre igaz. Nincs semmi meglepő abban, hogy egy ilyen
családi háttérrel rendelkező nő, az Árulás Eszközévé válva egy nős férfi
karjaiba veti magát. Ugyanígy, azáltal hogy feleségül megy egy ugyanolyan
férfihez, amilyen az apja, az Elárult szerepébe is kerülhet. Vagy,
védekezésből, hiszen eltökélte, nem fog úgy járni, mint az anyja, Árulóvá is
válhat. Egy ilyen háttérrel és konstellációkkal rendelkező férfi tudattalanul
olyan nőt választ majd, mint az anyja, hogy a későbbiekben borzadva ismerje
fel: egy cipőben jár az apjával. A háromszög elkerülhetetlennek tűnik, hiszen
minél kevésbé tudatosak a szeretett, hiányzó szülők iránti érzelmek, annál
biztosabb, hogy a későbbiek megjelennek egy felnőttkori kapcsolatban.
Ezek a
tudattalan érzelmek átfedhetnek a nemek között. Nem korlátozódnak
szükségszerűen olyan nőkre, akik más férfiakban keresik a hiányzó apát, vagy
férfiakra, akik ugyanabban a szerepben találják magukat, mint az apjuk. Egy
férfi, akinek Vénusza, Neptunja vagy a Holdja a 4. házban áll és elvesztette az
apját, egy másik nőben is keresheti az apai minőségeket. Vagy, ha meleg, egy
másik férfiben. Ezeket a dinamizmusokat nem szabad mereven, csak a szexualitás
határain belül értelmeznünk, hanem egy bizonyos sérülés meggyógyítására
irányuló kísérletet kell látnunk bennünk. Ezen kívül arra irányuló
törekvéseinket is tükrözik, hogy felnőttkori viszonyainkban kapcsolatba
kerüljünk azokkal az archetipikus tulajdonságokkal, melyek először a
szüleinkben csillantak fel előttünk és amelyeket végül saját magunkban kell
megtalálnunk. Mivel valami megoldatlan, kezeletlen dolgot hordozunk magunkban,
hűségesen újrateremthetjük szüleink házasságát. Ekkor ugyanabban a háromszögben
találjuk magunkat, ennek bármelyik pontját elfoglalhatjuk, szereplői pedig
mindkét nembéliek vagy velünk azonos neműek is lehetnek. Ezek a háttérben ható
dinamizmusok nagyon is nyilvánvalóak, amikor gondolkozni kezdünk rajtuk. De
amikor egy háromszög kellős közepén vagyunk, meglehetősen nehéz eltöprengeni
felőlük. Nagyon könnyű, amikor a kívülálló asztrológus vagy pszichoterapeuta
szerepében vagyunk, vagy akár egy bizonyos fokú pszichológiai ismeretekkel
rendelkező barátéban – már ha egyáltalán létezik olyasmi, hogy teljes mértékben
kívülálló személy. Megfigyelőként sok, felnőttkori háromszög családi gyökereit
láthatjuk világosan, de ugyanez rendkívüli nehézségeket okoz, ha mi magunk
vagyunk benne egy háromszögben. És minél tudattalanabbak vagyunk szülői dinamizmusainkat
illetően, valószínűleg annál kényszeresebb lesz majd érzelmileg a háromszög és
annál nehezebb lesz megőriznünk tisztánlátásunkat is.
De attól,
hogy átlátjuk, még bele lehetünk ragadva, hiszen valamit meg is kell élnünk. Pusztán
intellektussal nem gyógyíthatunk meg semmit. De a háromszög által felszínre
hozott érzelmek megváltozhatnak, és belső, de akár külső változást is
eredményezhetnek. A háromszögekben az a szomorú, hogy mindenki veszít. Előbb
vagy utóbb, ilyen vagy olyan szinten mindhárom ember megsérül. Az Árulás
Eszköze akkor is phürroszi győzelmet arat, ha sikerül a korábbi kapcsolat
megszakadását előidéznie és “megszereznie” szerelme tárgyát, akiért harcolt. Az
Árulónak végül választania kell, és még ha nyert is valamit, valamit el is
veszít. De ugyanennyire phürroszi Az Elárult győzelme is, akinek sikerül
“visszaszereznie” megtévedt párját. Ödipuszi hatalmunkat gyakorolva visszafordítottuk
a gyerekkorunkban elszenvedett ödipuszi vereséget. De mit nyertünk valójában és
mivel kell együtt élnünk a történtek után? Úgy tűnik , a háromszög bármelyik
pontját részesítjük is előnyben, elmaradhatatlan a rossz szájíz. Ha mi vagyunk
az Árulás Eszköze, egy nagyon fájdalmas döntést kényszerítettünk ki valakiből,
amit gyakran nemcsak érzelmileg, de anyagilag is nagyon megsinylenek, és ez
rossz vért szül. De ennél sokkal fontosabb, hogy ha tudattalanok maradunk,
semmit sem tettünk a háromszög mögött rejtőző belső hasadás meggyógyítása
érdekében. Csak külső változást értünk el – de semmi nem változott meg
valójában.
Szaturnusz és Chiron – a biztonságérzet
hiányából fakadó háromszögek
A családi
háromszögek egy másik következményeként elidegenedhetünk saját nemünktől. Egy
megoldatlan ödipális küzdelem azt eredményezheti, hogy elveszitjük bizalmunkat
saját szexualitásunkban. Ha intenzív rivalizálás és versengés folyt köztünk és
a velünk azonos nemű szülő között, ez elkerülhetetlenül hatással lesz majd
későbbi barátságainkra és a saját nemünkbeliekkel való viselkedésünkre is. Ha
egy nőnek olyan anyja volt, aki legyőzhetetlen vetélytársat jelentett a
számára és akitől fájdalmas és megalázó vereséget szenvedett
gyerekkorában, ez aláaknázza női önbizalmát. És mivel nem bízik magában, más
nőkben sem fog. Úgy fogja találni majd, hogy mindannyiuk elég hatalommal
rendelkezik ahhoz, hogy “elvegye tőle” azokat, akiket szeret. A bizalomnak ez a
fajta hiánya a saját nembéliekkel szemben igen súlyos mértékű lehet. Egy nőnek
csodálatos baráti kapcsolata lehet egy másik nővel, aztán találkozik egy
valóban helyes férfivel, járni kezdenek egymással , de bemutatja-e barátnőjét a
partnerének ? Az alattomban munkáló szorongás és gyanakvás nagyon megnehezítheti
a dolgokat és a nő tudattalanul még elő is készítheti a terepet ahhoz, hogy
megcsalják. Tudattalanul olyan barátnőket választhat például magának, akikkel
újrajátszhatja konfliktusát az anyjával, hiszen nekik maguknak is vannak
megoldatlan konfliktusaik az anyjukkal. Ugyanez érvényes a férfiakra is. Ha egy
férfinek bizonyos helyzetben destruktív módon kellett versengenie az apjával,
bármelyik másik későbbi kapcsolatában felmerül majd a rivalizálás kérdése, mert
a többi férfi potenciális vetélytársat jelent számára. Ennek az embernek
folyton résen kell lennie. Ebben az esetben nem a szokványos értelemben vett
birtoklásról van szó, hanem vmi merőben másban gyökeredző dologról.
Az olyan
bolygóállások, mint a Vénusz és a Szaturnusz vagy Chiron fényszögei nem azért
járulhatnak hozzá ezekhez a dinamikákhoz, mert önmagukban ödipálisak lennének,
hanem mert a biztonságérzet olyanfajta hiányára utalhatnak, amely részét képezi
a családi háromszögnek. Hasonlóképpen, a Marsnak a Szaturnusszal vagy a
Chironnal alkotott fényszögei mély bizonytalanságot tükrözhetnek a szexualitás
terén, amelyet a családi háromszögek felerősítenek, vereségérzetet
eredményezve. Ezek a fényszög típusok kudarc – ismétlési kényszert idézhetnek
elő a későbbiekben, vagy arra csábíthatnak valakit, hogy azáltal kísérelje meg
orvosolni sérülését, hogy háromszögekben fitogtatja potenciáját. A háromszögek
kialakítására való hajlam nem irható le egyetlen asztrológiai sémával, inkább
sok különböző kombinációról van szó, amely különböző szülőképeket, azok
kezelési módjait, valamint a gyerekkor természetes és elkerülhetetlen ödipuszi
szakaszára adott különféle reakciókat írják le. A Vénusz – Szaturnusz és a
Vénusz – Chiron fényszögei nem előidézői annak, hogy valaki “belevonódik” egy
háromszögbe, hanem az emberi korlátok mély és velünk született ismeretét
jelzik, amely gyerekkorban, amikor még fel sem merül egy ilyesmi pozitívumainak
megértése, az alkalmatlanság érzetet kelthet a gyerekben és tönkreteheti.
Ilyenkor saját magát hibáztatja a szeretett szülő elvesztéséért vagy a tőle
való elidegenedésért és később úgy érezheti, partnerét sem képes megtartani,
mert egy vetélytárs mindig elveszi majd tőle.
Az élet
delén az ödipális élmények nem ritkán nagy robbanással törnek a felszínre,
ugyanis az erre az időszakra jellemző bolygóciklusok – a Szaturnuszé,
Neptuné, Uránuszé – olyan konfigurációkat képezhetnek, amelyek gyermekkori
témáinkkal hozhatnak kapcsolatba bennünket. Az életközép tranzitcsoportjainak
hatására jókora adag megéletlen élet követelődzhet megélődés után, és azok a
megoldatlan családi háromszögek, amelyeket mindeddig sikerült elfojtani,
azért törhetnek végre a felszínre, mert megéletlen lelki tartalmakat
hordoznak. De nem mindegy, milyen erős konfliktusról van szó. Sokkal hamarabb
is a felszínre kerülhet. Vannak emberek, akik már nagyon korán, amint
kapcsolatokat kezdtek kialakítani – megtapasztalják a háromszögeket. Nem minden
háromszög gyökeredzik a szülőkkel való viszonyban, és a szülői háttér valami
más, mélyebb dologgal is összefüggésben lehet. Felmerülhet a kérdés, mi lehet
mélyebb még az ödipuszi dinamikánál is, de gondoljunk csak Jung híressé vált
mondására, miszerint még a pénisz is fallikus szimbólum. Egy megoldatlan
családi minta, pl. a fentebb vizsgált vénuszi témák esetén, jó esély van arra,
hogy a megfelelő tranzitok hatására hirtelen megjelenjen valaki külső életében
is. Egyesek számára talán ez az egyetlen lehetőség arra, hogy bármiféle
gyógyulás, megbékélés bekövetkezhessen. De a szülők témája archetipikus téma is
egyben: miért is szomjazunk annak a bizonyos szülőnek a szeretetére, és
mit jelképez ez a szülő a tulajdon pszichénk számára. És ez mindig kapcsolatban
áll azzal, amit az egyénnek ki kell fejlesztenie magában – azaz tulajdon
sorsával.
Amennyiben
személyiségünk fontos elemei nem fejlődhettek ki, az élet delén, különösen
amikor az Uránusz oppozícióba kerül eredeti helyzetével, a felszinre törnek. És
nem ritkán főleg egy másik személyben látjuk viszont önmagunk e száműzött
darabkáit. Ez a legjellegzetesebb módja annak, ahogy pszichénk, integrációt
követelve bekopogtat az ajtón. Abbeli szükségletünk, hogy önmagunk teljesebb
változatává váljunk, egy hirtelen vonzalommal is kezdetét veheti. De önmagunk
megéletlen darabkái testet ölthetnek a vetélytársban is. Meglepő módon a
vetélytárs pszichológiai értelemben fontosabbá válhat, mint az a személy,
akiért a harc folyik. De ha a háromszögeknek nem volt mintája korábban
életünkben, az, ami életünk közepét dúlja fel, nem feltétlenül valamilyen
megoldatlan családi problémával áll kapcsolatban. És ha mégis, akkor a kérdést
egy tágabb összefüggésben kell vizsgálni.
A megéletlen élet háromszögei
Most
érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, mi rejtőzik valójában a háromszögek
dinamikájának mélyén : a szülői háromszögek, védelmi és hatalmi játszmák meg a
többi látszólagos kiváltó ok mögött, amelyek miatt a háromszögek megjelennek
életünkben. Meggyőződésem, hogy minden háromszög magában foglalja a megéletlen
élet egy elemét, és úgy tűnik, különböző okokból csak a háromszögek keltette
hatalmas érzelmi viharok tesznek képessé ennek a megéletlen életnek a
felfedezésére. Érési folyamatunk legfontosabb eszköze, az elárultatás
archetipikus élmény.Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindannyiunknak
megkeseredett cinikusakká kell válnunk. De fontos felismernünk, miként is
akadályoz meg arról való fantáziálásunk, hogy milyennek is kellene lennie az
életnek meg a szerelemnek abban, hogy felnőjünk és az emberek családjának
teljes értékű tagjaivá váljunk. A megcsalatás az az eszköz, ami kipukkasztja és
felismerteti velünk ezeket a fantáziákat. Megpróbálunk bezárkózni és másokat is
bezárni gyerekkori fájdalmainkat kompenzáló fantáziavilágunkba. Mivel minden
gyerekkor fájdalmas, naiv hiedelmeink, melyeket magunkban hordozunk, szintén
archetipikusak és ártatlanságukkal valamint az isteni szülővel való egyesülés
állapotának képzetével a Paradicsomot idézik. Az édenkerti kigyó tehát ennek az
archetipikus árulás – szerepnek a jelképe, és mivel jelenlétének előidézője az
ártatlanság állapota, előbb-utóbb szinre lép, hogy szétrombolja
összeolvadásunkat.
Az
elárultatás miatti fájdalom kezelésére nincs recept. De egy archetipikus távlat
segithet más szemmel tekinteni a dolgokra, jóllehet az értelmezés és az
imagináció nem képes eltűntetni a fájdalmat. Erre a fajta gyötrelemre nincs
orvosság. De különbség van az értelmetlen fájdalom és megértéstől kisért
fájdalom között. Az utóbbinak átalakitó ereje van. Tudatosság hiányában a
háromszögek hajlamosak megismétlődni: a forgatókönyv ugyanaz marad, a szereplők
cserélődnek. A háromszögek egy része valódi átalakulást képes előidézni.
Széttörik a régi mintát, az új kapcsolat pedig ténylegesen boldogabb és
kielégitőbb lesz. Vagy pedig a háromszög energia, belső erőforrások
felszabaditásának célját szolgálta, és minden megváltozik még akkor is, ha
helyrejön a korábbi kapcsolat, vagy ha az egyén egyik fél mellett sem dönt. De
még mindig ugyanazok vagyunk, akik voltunk, és bármennyire igyekszünk is
átszervezni életünket, amennyiben nem kezelünk egy belső témát, az új
kapcsolatban is ugyanazok a minták ütik majd jel a fejüket. Meglehet, jobban
összeillik majd új társával, de az egyénnek még mindig foglalkoznia kell saját
pszichéjével is.
A háromszog
nagy trigonként is működhet a képletben. Az energia körbe- körbe kering,
visszaáramlik önmagába és semmi mást nem táplál az egyén életében. A háromszög
mindhárom szereplője hajlamos egymásra vetitgetni bizonyos személyiségelemeit.
A háromszög rögziti ezeket a projekciókat és hatalmas ellenállást fejthet ki
mindennemű változással szemben. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a
háromszög a változásnak való ellenállás miatt jön létre – bármilyen belső
tartalom akar is tehát kifejeződni, csak projekción keresztül nyilvánulhat meg.
Amikor egy ilyen háromszög megszakad,a projekció visszatér hozzánk. Akár
haláleset idézi elő, akár mert kénytelenek vagyunk elengedni valakit,
pszichikus energia szabadul fel. Ennek időzitése nem véletlenszerű. A háromszög
egyik, két vagy akár mindhárom szereplőjében ugyanis a tudattalan tartalmak
eljutottak végre arra a szintre, amelyen integrálhatóvá válnak, még ha ez
egyszerűen abban a formában fejeződik is ki, hogy hagyunk valakit elmenni.
Abban a pillanatban, amint képessé válunk erre, a projekciók tudatosulni
kezdenek. Nem hiszem, hogy bármilyen más módon is lehetséges volna
megbocsátani. Ez egy fajta kegyelmi állapot. Nem pusztán akaraterő kérdése.
Nagyon szomorú, amikor nem azért halljuk az Elárulttól: ”Megbocsátok neked”,
mert tiszta szivből igy érzi, hanem azért, hogy állhatatlan párját
visszaszerezze. A mélyben talán szó sincs semmiféle megbocsátásról, bár nem
biztos, hogy ennek maradéktalanul a tudatában van, és aztán kezdődhet a véget
nem érő megtorlás.A megbocsátás csak annak beismeréséből fakadhat, hogy nekünk
is részünk van a háromszög létrejöttében – bármelyik szerepet játszottuk is
benne – és aztán visszavonjunk a projekciókat. Addig, amig ez nem történik meg,
a megbocsátás nem igazán lehetséges. Úgy tűnik, hogy csak valami olyasmiből
sarjadhat ki, amit hitelesen integráltunk magunkba. Ez az egész folyamat
átalakitó erővel bir. Amennyiben minket csaltak meg, a puszta igyekezet nem
lesz elég a megbocsátáshoz, ha pedig mi vagyunk az Árulók, nem eszközölhetjük
ki ily módon a magunk számára. Csak annak az integrálásán dolgozhatunk, ami a
saját lelkünkhöz tartozik.
Az elutasitó
szaturnuszi szülőnek, aki egy háromszögben hideg és elutasító partnerként
bukkan fel újra, abbeli, saját szükségletünkhöz lehet köze, hogy fel kell
állítanunk határainkat. Elfogulatlanabbul szemlélve ezt a szaturnuszi
alapélményt, beláthatjuk, hogy a visszautasítás végső soron nem jelent mást,
mint hogy képtelenek vagyunk elfogadni a másvalaki által megvont határokat.
Tulajdon határaink hiánya vonzhat be minket egy olyan háromszögbe, amelyben az
Elárult szerepét játsszuk, akit e szavakkal utasít vissza egy szaturnuszi
partner : “Nem bírom ezt az érzelmi bezártságot. El akarok válni.” De mi is lehetünk
Árulók, akik elmenekülünk egy olyan társtól, akinek érzelmi igényeit túlságosan
fojtogatónak találjuk, de aki titkon saját arra való képtelenségünket tükrözi
vissza, hogy megbirkózzunk az egyedülléttel.Az effajta élményekből fakadó
kemény és fájdalmas leckék arról szólnak, amit nem fejlesztettünk ki magunkban
Amennyiben a
Pluto a 10 vagy a 4 házunkban áll, talán elemi szenvedélyeinket kell
felfedeznünk. De kezdetben ezt ilyenfajta szavakkal háríthatjuk : “Az anyám
borzalmasan manipulatív volt”, “Az apám olyan hatalmaskodó volt”. De miért
válnak manipulatívvá és hatalmaskodóvá az emberek ? Ha valaki plútói
tulajdonságokat juttat kifejezésre egy kapcsolatban, nem jókedvében teszi,
hanem ezért, mert a kapcsolat létfontosságú a számára, ezért kétségbeesetten
szüksége van annak biztosítására, hogy a szeretett személy mellette marad. A
Plútó akkor lép működésbe, ha valaki fenyegetve érzi magát. Az emberek azért
válnak manipulatívvé, mert rettegnek attól, hogy elveszítik szerelmük tárgyát.
Szerelmük tárgya a túlélést jelenti számukra, és a manipulációt találják az
egyetlen lehetőségnek arra, hogy a kapcsolat folytonosságát biztositsák.
Megfelelő mértékű kötődés és megfelelő szintű veszély esetén mindnyájan képesek
vagyunk erre. Ha nem vállaljuk fel ezeket a plútói tulajdonságokat, hanem
makacsul a szülőre projektáljuk őket, a Plútó egy háromszögben bukkanhat fel.
Ilyenkor
rádöbbenhetünk, milyen birtoklók is tudunk lenni. Vagy pedig egy rendkivül
birtokló partnerre teszünk szert. Ilyenkor efféle kijelentésekre ragadtathatjuk
magunkat: “Ó, igen, pontosan olyasvalakit választottam, mint az anyám/apám.” Ez
meglehetősen hasznos felismerés, de még mindig csak a kezdet. A szülőnek ezt a
birtokló hajlamát tulajdon 4. vagy 10.házas Plútónk irja le. És még mindig
felfedezésre vár magunkban. Sokszor csak a megcsalatás élménye ébreszt rá arra,
hogy van Plútónk. Mindaddig míg egy háromszög a felszínre nem hozza, képletünk
fehér foltja marad, aztán életünkben először hirtelen rátalálunk Plútónkra.
Felfedezzük szenvedélyes érzelmeinket, szükségleteink intenzitását, hogy
kétségbeesésünkben alattomossá és manipulatíve válhatunk, és az ellenőrzést
találhatjuk az egyetlen lehetőségnek a túlélésre. Ez az önismereti folyamat
félelmetes és megalázó élmény lehet, viszont lehetővé teszi, hogy teljes
mértékben önmagunkká váljunk.
Valamennyi
háromszög megoldása a lelki integráció. Még ha külső bolygók vesznek is részt a
szülői háromszögekben, az, amihez olyan mélységesen kötődünk a szülőben,
valójában olyasmi, ami a saját pszichénkhez tartozik. Ez a valami személyes
határaink kitágítását vonhatja maga után, és a valóságnak egy mélyebb vagy
magasabb szintjét is beengedheti életünkbe, de mindenekelőtt tulajdon
életutunkkal áll kapcsolatban. Az olyan asztrológiai jelképek, amelyeket
eleinte a szülőkön keresztül tapasztalunk meg, később pedig ugyanaz az élmény
háromszögön keresztül ismétli magát, tartalmaznak valamit, amit meg kell
élnünk, és mindaddig háromszögek formájában fog visszatérni, amíg megélési
módot nem találunk neki. A bolygók, amelyek szülőket jelölnek a képletben, nem
csak a szülőket írják le, hanem önmagunk megéletlen dimenzióit is, főleg
olyankor, amikor ezek összeegyeztethetetlenek a képlet többi elemével.
Még ha a
szülő kreatív módon juttatja is kifejezésre a bolygót, az ettől még a mi
bolygónk marad és a saját sorsunkhoz tartozik. Egy 4., 10.-es házban álló, vagy
a Nappal vagy a Holddal fő fényszöget bezáró planéta szerepét nem
szükségszerűen a szülő játssza el, de része lesz mindannak, amit a szülőn
keresztül tapasztalunk meg. Ha a szülő nem élte meg alkotó módon a bolygó által
jelképezett archetipikus mintát, nehezebb megértenünk, mivel is van dolgunk.
Ezért talán azt sem ismerjük fel, mi jelenik meg a későbbiekben háromszög
formájában az életünkben. Ez nem csupán egy befejezetlen szülői témakör,
jóllehet ezt az elemet is érdemes lehet megvizsgálni. Végső soron a mi bolygónk
és mint ilyen, valami a saját lelkünkból. Saját pszichológiai örökségünk része,
de nekünk kell formát adnunk neki. Még az egyértelműen ödipuszinak látszó háromszögeknek
is közük van saját belső életünkhöz, hiszen az, amit szeretünk vagy gyűlölünk a
szülőben olyasmi, ami hozzánk tartozik. De egyéni utat kell találnunk
megélésére.
© Liz
Greene, Apollon / Astrodienst AG
Könyvként:
Hogyan éljük túl kapcsolatainkat ?
Available as
a book:
Liz Greene:
Relationships and how to survive them.
Part One: The Composite Chart, Part Two: The Eternal Triangle
CPA Press, London.
Dr. Csernus Imre:
"...Szeretném Önökkel megosztani egy érdekes meglátásomat, nevezetesen azt, hogy az életkor előrehaladtával az emberek egyre kevésbé mernek változtatni. Úgy látom, harmincöt év felett a merész vállalkozók száma jelentősen csökken, negyvenöt felett pedig szinte elfogynak. Nem akarok senkit sem megbántani, hiszen ahogy a szólásmondás is tartja: akinek nem inge, ne vegye magára, de a negyvenen felülieknek irgalmatlan nagy erőre lenne szükségük ahhoz, hogy változtatni kezdjenek, ezért ezt valószínűleg nem is fogják megtenni. Mint ahogy azok nagy többsége sem fog semmit sem tenni, akik az előadások után távoznak innen. Hazamennek szépen a poklukba. Valakitől azt hallottam, hogy az előadás-sorozaton részt vevők kilencven százalékának nincs párkapcsolata, vagy ha van, az nem kiegyensúlyozott. Ne vicceljen velem, mondtam neki, egy boldog ember mit keresne itt?! Aki boldog, az valahol éppen jól érzi magát valakivel!
Néhány hónapja gondolkodtam el azon, hogy beszélgetőtársaim nagy része pontosan tudja, hogyan lehetne kitörni a saját poklából, hogyan lehetne megváltoztatni az életét, és mégse teszi meg. Ez valójában a társfüggőség magánya. Van egy erősnek látszó valaki, aki mellé odacsatlakozik egy gyengének látszó. Valójában azonban egyformák. A gyengének látszó aztán szívni kezdi az erősnek látszó energiáját. Ilyenkor érdekes folyamatok indulnak be. Az erősnek látszó lassan elveszti az energiáját, és elbillen, míg a gyengének látszó megszívja magát. Akkor már ő lesz egyenes. Aki korábban erősnek látszott, gyengévé válik, elkezdi tehát szívni a másik vérét. Aztán megint fordítva. Nagyon egyszerűen megfogalmazva ez az emberi játszmák alapja. Két bizonytalan ember között lejátszódó koreográfia. Akik valójában nem hisznek, nem bíznak önmagukban, ezáltal nem is tisztelik saját magukat, mégis folyamatosan arra vágyakoznak, hogy a másik, a többség, a szüleik stb. tiszteljék őket, pedig ez nem jár nekik. A valódi tiszteletet ezek az emberek soha nem fogják kivívni, ha úgy maradnak, ahogy most vannak. Mindez abból adódik, ha valaki nem meri vállalni a felelősséget egy benne lezajló fontos felismerésért vagy érzésért, majd azt hangosan kimondani.
Félelmek… Rossz a kedvem, a közérzetem, a hangulatom, rosszul érzem magam a bőrömben, félek, hogy boldogtalan leszek, hogy kirúgnak, hogy meg fog halni az anyám, az apám, félek, hogy meg fogom-e tudni tartani a pasimat vagy a csajomat. Mert mi van, ha jön egy másik csaj, akibe szerelmes leszek, vagy az én csajom szeret bele valaki másba? De szerelem-e ez valójában? Nem. Ez támaszkodás és egymás kölcsönös birtoklása. Ez nem szerelem. A szerelemhez hitelesség szükséges. Hogy hiteles legyek önmagam előtt, amikor hazaérek, és mosolygósan belenézek a tükörbe, amikor senki sem lát, mert tudom és érzem, hogy bármi is legyen az utamon a soron következő állomás, annak pozitív és negatív töltetével, örömmel és fájdalommal egyaránt jól meg tudok birkózni. Ezért szoktam kíváncsian bámulni az embereket, bárhol is járok - például a dugóban, az autóm tükréből, ha egy pár ül mögöttem egy másik kocsiban. Tudják, ha ilyenkor belenézek a tükörbe, általában a nyomort látom. Bámulnak kifelé, nézelődnek, piszkálják a fülüket, telefonálnak, és az ember ilyenkor felteszi magában a kérdést: miért is vannak ők együtt? Mit akarnak ők egymástól? Biztonságot? És azt két bizonytalan hogyan adja meg egymásnak? Nem értem.
Ahogy azt sem értem, hogy ha valaki önmagára nem lehet büszke, és nem szereti saját magát, az miből ad másnak. A mamák például, akik egyébként már régóta boldogtalanok, és csak támaszkodnak a pasira, előszeretettel mondogatják, hogy ők mennyire szeretik a gyereküket. De hát miből adnak, ha ezen a területen folyamatos megaláztatásban van részük, és csak azért, mert hagyják, hogy így legyen? Így hogyan lehetnek büszkék saját magukra? Ezt jelenti a szeretet?
Amikor valakiből valami hiányzik, akkor megpróbálja - akár kegyetlen harc árán is a másiktól megszerezni. „Szívem, biztos, hogy szeretsz? De biztos, hogy szeretsz???” ‚Jaj, hiszen már számtalanszor mondtam neked, hogy igen, és ezt meg ezt megtettem érted, hiszen tudod...“ Figyeljék meg: mind a kettő bizonytalan. Ha én biztos vagyok a dolgomban, miért kérdezek a másiktól olyat, amit magam is tudok? És miért kell nekem bizonygatni, hogy de, de, de, én szeretlek téged, én szerelmes vagyok beléd? A bizonytalan pasi tehát ilyenkor elkezdi bizonygatni a vérszívójának, hogy de igenis szereti. Ezek a szerepek azonban villámgyorsan váltakoznak, ezt ne felejtsék el. Általában a pasik egy csomó mindenre nincsenek kondicionálva. Egyébként a hölgyek sem. De visszatérve a bizonygatásra, a vérszívó azt mondja: „Szívem, amikor tegnapelőtt azt mondtad, hogy...‚ amikor úgy reagáltál, hogy...‚ amikor késtél, és nem szóltál, nem telefonáltál…, szóval mindebből én úgy érzem, hogy nem vagyok fontos neked!” (Lehet, hogy igaza is van.) „Figyelj, szívem, nem úgy van, ahogy gondolod, tudod, hogy a főnököm...‚ tudod, hogy milyen napom volt...“, és így tovább. Vagyis a drága időt, ami két embernek megadatik, háborúra pocsékolják el.
A társfüggőség alapja mindig egy adott félelemtől való függőség. Idéznék Önöknek valamit: „Fontos számára a többiek egyetértése, szeretete, és az, hogy mások kedvében járhasson. Személyiségének középpontja másokban van, magatartását hozzájuk igyekszik illeszteni. Magára maradva szinte megbénul. Úgy rendezi be az életét, hogy folytonos megerősítést, támogatást kapjon. Hajlamos önmaga lekicsinylésére. Hamar alárendeli magát mások akaratának, megalázkodik, udvarias, egyetértő, szelíd. Lemond vágyairól!” Na, mit gondolnak, kiről van szó? Még egy pár dolgot kiemelek: „Domináns szülők engedelmes gyerekei voltak. Passzivitásuk miatt másokra hárítják a felelősséget, mert nem képesek önállóan működni, mert nem mernek önállóan működni. Nem tudják élvezni az életet, könnyen elbizonytalanodnak.” Nos? Az internetről nyomtattam ki, és a dependens szermélyiségzavarról szól. Sorolhatnám még, de nem szeretném. Aki kíváncsi, nézzen utána.
Domináns szülők engedelmes gyerekei… Ezért mondom mindig a szülőknek: „Vigyázzanak, kedves anyák, kedves apák azzal a gyerekkel, aki szófogadó, jó tanuló, és nincs vele semmi gond! Mert ott valami gyanús.” Én is ugyanilyen voltam, és rá is fáztam. Visszafogott, szótlan gyerek, iszonyú sok félelemmel, önbizalomhiánnyal, és iszonyúan magányosan. Ha ezeknek a vonásoknak egy részét meglátom a másikban, vajon fel tudok majd rá nézni? Képes leszek őt tisztelni? Megbecsülni? Tudják, ez nagyon érdekes, hogy a dependens, a függő valójában a félelmektől függ. Nagyon kevés embernek van olyan szerencséje, hogy a szülei megmutatják neki, hogyan lehet fejleszteni az érzelmi intelligenciát.
Félelem a felelősségtől... Beszélgettem néhány évvel ezelőtt egy cégvezetővel, aki azt mondta, hihetetlen, hogy a fiatalok manapság sokszor mennyire nem mernek racionális szempontból felelősségteljes döntéseket hozni! Hogy mennyire nincs meg bennük a kreativitás és a merészség! Ha valakiben racionális szempontból ez nincs meg, akkor érzelmi szempontból mi van meg benne? A pózolás. Erősnek, határozottnak mutatja magát, miközben valójában függő.
Gondoljanak bele ebbe a két szóba: függő vagyok. Valójában mindannyian azok vagyunk. Csak egyesek ki merik ezt mondani, mások nem. Ismerik azt a helyzetet, amikor feltesznek valakinek egy húzós kérdést, amire a másik tekintete megrebben, nem néz a szemükbe, és ha egy kicsit erőszakosabban kérdeznek, akkor hirtelen megérzik a félelem szagát? Tapasztalták már? Kifejezetten büdös. De mitől is félünk? Attól a valamitől, ami a fejünkben van? Ami valójában láthatatlan? A gyáva mindig tutira megy. Tutira menni azt jelenti, hogy alig vállal valami rizikót. Biztos tippeket akar. Biztos tippeket, például a sikeres párválasztáshoz. Mondjuk, egy női magazinból. Tudják, ezek a kis cikkecskék valójában csak az egyre fejlettebb játszmák használatára buzdítják a bizonytalanokat. Mert mit csinál a bizonytalan, aki önmagára nem tud felnézni, és nem tudja önmagát tisztelni? Hát elolvassa, majd kipróbálja a pasijánál, hogy ha hajszálat tesz a párnája alá, akkor a szerelme tényleg a halálig fog-e tartani. Ilyen és még ennél is sokkal bugyutább manipulációra való felhívások kínálgatják magukat a kedves olvasóknak. Akik persze el is olvassák és használják is őket, mert a bizonytalannal mindent meg lehet etetni. De hol marad a függetlenség? Amikor tutira megy valaki, akkor kimarad az életéből egy sor megmérettetés és az ezekkel járó izgalom. Belevágni valamibe úgy, hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat, amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt Önökre a függetlenségük napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik, soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy Önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni. A függetlenség napja mindig a mosollyal virrad fel. A látható és a láthatatlan, belső mosollyal egyaránt. Ha nincs mosoly, akkor miről szól az élet? A görcsölésről? Arról, hogy összehúz a félelem?
Az alkalmazkodás egy párkapcsolatban szerintem kölcsönös folyamat. Azt jelenti, hogy két olyan önálló integritás találkozik, amelyik a saját kis körében, tegyük fel, jól érezte magát. Ez egyébként nem valószínű, de tegyük fel, hogy jól érezték magukat, és miután találkoztak, elindul az összecsiszolódás. Gondoljunk csak bele ebbe a szóba! Az összecsiszolódást nehéz egyirányú folyamatként elképzelni. Az mindig kölcsönös, különben nem jelent alkalmazkodást. Az megalkuvás. Amikor megalkuszom, akkor nem merem kimondani azt, ami bennem van, és hagyom, hogy a másik azt tegye velem, amit ő akar. Inkább tűrök, és némán szenvedek. Ilyenkor szoktam megmosolyogni azokat a huszonéves hölgyeket, akik azt mondják, hogy ők nem szeretnének olyanok lenni, mint az anyjuk és az apjuk. Miközben már rég olyanok. Mindent elkövettek, hogy ne legyenek olyanok, mégis olyanok lettek. Mert öntudatlanul már egy csomó rossz konfliktuskezelési stratégiát eltanultak a „hiteles” szüleiktől, csak még nem kerültek olyan helyzetbe, hogy használhassák is ezeket.
A félelmek leküzdése vezet a függetlenséghez, és ahhoz, hogy két ember képes legyen kölcsönösen alkalmazkodni egymáshoz. Ez azt jelenti, hogy az egyik is enged egy picit, a másik is enged egy picit, de ezt közösen meg tudják beszélni. Meg tudják érteni, mi miért fontos az egyiknek vagy a másiknak, és azt is tudják, hogy nem elérni nehéz együtt valamit, hanem napról napra megtartani. És azt is tudják, hogy hiába éltek le valakivel egy adott időszakot, akár tíz, húsz vagy harminc évet, mindennap újra fel kell tenni a kérdést, hogy az ember képes-e tisztelettel, szerelemmel felnézni a másikra vagy nem. Mindehhez először is az szükséges, hogy valaki merjen önmagáról beszélni saját magának, mert ekkor fog csak merni a másiknak is elmondani bármit, legyen az jó vagy rossz. Ha két ember őszintén mer beszélgetni egymással, akkor nagyon fontos, hogy türelemmel viseltessenek egymás iránt, mert a tüskés kinövések megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Könnyű két hét után a másik szemébe vágni, hogy nem változol. A jó tanár sem csak a teljesítményt, hanem sokszor a szándékot és az apró lépéseket is megfelelően értékeli.
Folyamatosan a félelem körül pörgünk. Az emberek nem mernek felnőni, különösen akkor, ha meg kell méretniük magukat. Képzeljenek el egy okos, ügyes, képzett, csiszolt intelligenciájú hölgyet felelősségteljes beosztásban, ám a felelősségteljes beosztásához képest nagyon kevés pénzzel. Megkérdezik tőle: „Te képzett vagy, nyelveket beszélsz, diplomád van, miért nem lépsz?” A válasz: „Mert ez biztonságos. Harmincvalahány éves. „Ez biztonságos.” És ennek a hölgynek az otthona tele van különböző önfejlesztő, önismereti témájú könyvekkel. Talán még el is olvassa őket. Amikor azonban mindezt át kellene ültetni a gyakorlatba, az életbe, akkor ugyanazt csinálja, mint korábban. Mint ahogy sokan mások is. Mint akik nem is tudnak arról, hogy mit tesznek.
Az egyik előadásomon próbaképpen azt mondtam a közönségnek, hogy most lemegyek a lépcsőn, valaki előtt megállok az első sorban, és meg fogom kérdezni, hogy feljönne-e velem a fénybe. Ki az, aki spontánul megteszi? Képzeljék el, jelentkezett egy hölgy! Azért jelentkezett, mert valószínűleg mindazokról a dolgokról, amikről a fentebbiekben is szóltam, ő már régóta gondolkodik önmagában. De neki is kellett körülbelül két-három másodperc, amíg eldöntötte, hogy feljön, miközben én csak blöfföltem - igazából nem is szerettem volna, hogy megtegye ezt valaki. Csak azt figyeltem, hogy miközben elkezdtem lefelé ballagni, mennyire fokozódott a feszültség azokban az emberekben, akik eleve tele voltak félelemmel. A második sorban már biztonságban érezték magukat, ők nem voltak a veszélyeztetettek között. Tudják, mint a pingvinek... A pingvinek is nyugodtan úsznak a tömegben, miközben a szélsőket a cápák vígan harapdálják. A középsők azt gondolják, hogy ők úgyis megússzák. Hát, nem fogják, hölgyek és urak! Azért nem fogják, mert ez az előadás tartalmaz annyi tudást, aminek alapján mindenki el tudja dönteni, hogy rendelkezik-e azzal a belső erővel, amivel szeretne rendelkezni vagy sem. Ha pedig nem rendelkezik, és nem is tesz érte semmit, akkor ettől kezdve a pusztulása csak fokozódik és gyorsul.
Ilyenkor arra gondolok: lehetséges, hogy ez ugyanúgy működik, mint a darwinizmus? Aki hagyja, hogy a félelmek legyőzzék őt, az kihullik, és nagyon korán, keserves körülmények között pusztul el? Valószínűleg igen. És mi van, ha ez bekövetkezik? Semmi. Nem élt a lehetőségével. Nem akarta, hogy felvirradjon saját függetlenségének napja. És olyankor nincs függetlenség, csak egy másik, hozzá hasonlóan függő. A partner. Boldogság? Hogyne! Izgulok a másikért, aggódom érte. De vajon csak azért, mert mi lesz velem, ha ő nem jön haza? Ugye, erről beszélnek sokan, amikor a feltétlen szeretetről és szerelemről beszélnek? Holott ez nekem inkább kisajátításnak tűnik. Erőszakoskodásnak. „Hol voltál, merre voltál, kivel voltál, biztos ott voltál, késtél tíz percet, nem tudtalak utolérni, miért nem tudtalak utolérni, minek neked a mobil, ha nem hívsz rajta föl?!” És így tovább. Két bizonytalan ember találkozásával tehát elkezdődnek a játszmák, amelyek során elkezdődik a másik kölcsönös nyírása. Olvassák csak el Eric Berne Emberi játszmák című könyvét. Valójában ez van leírva benne, csak sokkal-sokkal részletesebben.
Azt hittem a „függő” kifejezés csak a drogosokra, alkoholistákra vonatkozik. Több évvel később jöttem csak rá, hogy amikor valaki azt mondja, hogy „ez egy se veled, se nélküled kapcsolat, együtt vagyunk, meg nem is vagyunk együtt, nagy szenvedélyeket élünk meg, és nagy poklokat”, akkor valójában a társfüggőségéről beszél az illető. Akkor jöttem rá, hogy az önbecsapási mechanizmusok következtében kialakult feszültségek levezetése valójában közös gyökerű. Valaki iszik, valaki drogozik, valaki pedig a társára támaszkodik. És mindez azért van, mert az illető nem meri kimondani, hogy azért, amit eddig elértem és csináltam, vagy nem értem el és nem csináltam, csakis én vagyok a felelős! Ahogy az is ezért van, hogy az emberek zöme megőrül az egyedülléttől. Mindig kéznél kell legyenek a barátok, a barátnők, a programok.
Egy pasi viccesen azt mondta nekem a minap, hogy aki vidéken rosszul érzi magát a bőrében, és nem tud mit kezdeni az életével, annak jobb, ha feljön Budapestre, mert itt rengeteg elfoglaltságot találhat, amivel elterelheti a figyelmét a belső pokláról. Belegondoltam: mennyire igaza van! Csakhogy szerintem ez nem élet. Ha párkapcsolatról beszélünk, én a felelősségvállalást találom az egyetlen útnak, ami a boldogság felé vezet. A külvilág az más, ott sokszor másképp kell funkcionálni. A munkahelyen gyakran a túlélésről van szó. De hogy a párkapcsolatomban meddig hagyom, hogy kihasználjanak az más kérdés. Csak hiteles nő és hiteles férfi között jöhet létre hiteles szerelem. Aki hiteles, az tud mosolyogni. Az nem akkor érzi jól magát a bőrében, amikor végre pia van a gyomrában! Aki tiszteli saját magát, az megkapja a másiktól is ugyanezt..."
Csernus Imre
IX. Eva-Maia Zurhorst:Szeresd
önmagad, és mindegy, kivel élsz
1.
fejezet. Mindegy, kivel él (26.o.)
Mindegy, kivel él. Hiszen úgyis mindig önmagával
találkozik. A másik ember csak egy vászon, amelyen Ön végignézheti a saját
beteljesületlen vágyait, s ki nem elégített szükségleteit, a szeretetre való képességét,
a gátjait és a sérüléseit, az elevenségét és az élet-teliségét, de mindenekelőtt
a mély belső meghasonlást a vágyai és a félelmei között. Egyetlen társ sem
segíthet Önnek a lelki békéje megtalálásában, és nem tudja Ön helyett Biztosítani
a megfelelő önértékelést és önbizalmat. Mindegy, kivel találkozik, végül mindig
önmagával néz szembe. éppen ezért, tapasztalataim szerint nyugodtan megmaradhat
annál a társnál, aki mellett most él – mindegy, mennyire kellemetlennek tűnik
is éppen ez a helyzet. Pontosan ott van nagyon sok tennivalója, ahol a
legnagyobb fájdalmat, gyűlöletet, sérüléseket, hidegséget, dermedtséget, vagy
ellenszenvet érzi – és ezt a munkát önmagán kell elvégeznie.
Szerkesztés
alatt!
Ezt feltettem a Facebook oldalamra, és nem túl lelkes észrevételeket kaptam vele kapcsolatban Az egyik megjegyzéshez fűzött észrevételem a Facebookon:
Kinek a döntése, hogy szenvedsz, vagy elfogadod azt, ami van? A partneredé, vagy a Tiéd? Mit jelent pozitívan gondolkodni? Szerintem: elfogadni hálával azt, ami van. És a Parrétó elv szerint 80% pozitívot, és 20% negatívot foglalkoztatni az életünkben napról napra... Mint a yin-yang jelben a fél sötétségben egy pontnyi fény, és a félkörnyi fényben egy pontnyi sötétség. Mert Teljes vagy. Jézus mondá: "-Istenek vagytok ti mind, és a Fölségesnek fiai..." Kérdezheted, hogy biztos az, amit itt írok? Ha Te vagy a Teremtő, és minden és mindenki más tükör, akkor biztos. Általában senkinek nem tetszik... Jobb lenne felelőtlenként létezni??? ... És átadni az erőnket valaki másnak??? Ez tetszene inkább? Nekem nem... A magyar egy szakrális nyelv. Neked (szemed) világod van, amit csak Te látsz. És a partnerednek is világa van, amit csak Ő lát. Ez (is) a holográf elve. Isten EGY, de milliárdnyi szellemszikrára szétszakította magát, mert bár mindent tud, meg akarja tapasztalni önmagát. A Fizikai Világegyetem egy hangyabolyhoz hasonlatos... Minden lény a tudatszintjének megfelelően tapasztal, és tapasztalata az EGÉSZ-et, vagyis Istent gazdagítja. Duálisan, Holisztikusan, Fraktálisan. A Fizikai Világegyetem mindenki tapasztalata - tehát a Tiéd alapján is - tágul... Nem tölt el ez büszkeséggel? Sorsod által determinálva vagy, hogy tapasztalnod KELL. szabad akaratod által tanulhatsz tudatosan (önként, dalolva, boldogan = Bibliai keskeny út, és kevesen járnak rajta.), vagy Tudattalanul (szenvedve = Bibliai széles út, és sokan járnak rajta.). Duális azt jelenti, hogy van szabad akaratod: választhatsz. Holisztikus azt jelenti, hogy a RÉSZ (Te) és az EGÉSZ (Isten) együtt változtok. Fraktális azt jelenti, hogy Analógia Tan: Amint fent, úgy lent... (Egy hidrogénatom, és a Naprendszer csak a nagyságában, és a keringő bolygók - elektronok számában különbözik). És az ember Projekt van a középpontban. És nincs téridő, mert az csak illúzió... És nincs más bűn, csak a TUDATLANSÁG... Tehát ne légy az. Ára van a TUDÁS-nak, és ára van a TUDATLANSÁG-nak. Melyiket vagy hajlandó megfizetni? ♥
Erik Sárhegyi: Én még "hiszek" is, de mi van ha az ember egyedül van?
Szöveg azt sugallja szinte, akár ne is lenne társ, az se nagyon számítana.
Szerintem egy társ sokat segíthet, miért is nem??
Tibor Gyula Szabadi: Hogyan tudnád megmondani, hogy milyen színű a szemed, ha soha nincs egy tükör, amelyben megnéznéd? Számtalan tükör vesz körül: a nejed, a házad, a kutyád, a rózsabokrod... a tüskéivel... Isten egy végtelenül BÖLCS, és interaktív Teremtő... Mindig súg... De belemerültünk az anyagi világba, és nem figyelünk a halk szerető hangra. Istenke pedig ezt mondja Rád: -Íme az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Nem csak Jézusnak mondta, neked is folyton ezt mondja... De játszol az anyagi világod homokváraival, vagy sírásra görbült ajkakkal, vagy mosolygós szemekkel. De te belefeledkeztél az ENYÉM-TIED-ÖVÉ játékba... Hogyan is születtél? Meztelenül, semmit sem hoztál... Vagy rosszul tudom? És mit fogsz magaddal vinni, ha távozol? Jézus mondá: -Ne gyűjtsetek magatoknak földi kincseket, csak azt, ami örök... " De ez nehéz.... Ahová figyelsz, ODA MEGY AZ ENERGIA. Mert minden energiacsere ebben a Földi létben. Ha arra figyelsz, ami VAN, AKKOR ÉSZREVESZED, MENNYIVEL TÖBB VAN NEKED, MINT ANNAK AZ INDIAINAK, AKINEK CSAK EGY ÁGYÉKKÖTŐJE VAN, MÉGIS TUD HÁLÁS LENNI ÉRTE, ÉS A GANGESZ VIZÉÉRT, AMELYET IHAT, HOLOTT HÚSZ MÉTERRE TŐLE HULLÁK ÚSZNAK TUTAJON, ÉS KÖZVETLENÜL MELLETTE TÍZEZREK FÜRDENEK. Cserélnél vele csak egy napra? Szerintem utána teljesen másképp látnál mindent... Nincsenek kivételek, nem mázlista senki. Ha feljebb csavarod a tudatossági frekvenciádat, "jobb" visszajelzést ad az UNIVERZUM, amelyben kizárólag csak Te vagy. Én sem vagyok, csak Te. És én, aki nem vagyok a Te világodban, válaszolok tükörként a Te kérdésedre: Te amit sugárzol ki, az tér hozzád vissza. Kivétel, mázli: Mi az? Minden, amit Te kisugárzol, az tér vissza hozzád. Nem tud semmi más hozzád jutni. Az esélye, hogy illetéktelen behatolót kapsz, nulla. A közlekedési baleset is egy olyan randevú, amit Te tudat alatt szervezel valakivel, akivel rezonanciába lépsz, mert Ő szintén azonos frekvencián rezeg veled. Semmi sincs előre megírva. Ha az utolsó másodpercben emeled, vagy csökkented a frekvenciád, akkor "lekésed", vagy elsieted a randit. Interferencia csak azonos frekvenciáknál képes fellépni. Vannak kivételek? Persze! Amikor piros hó esik... felfelé... Kezedben az erő! És használod is. Csak nem mindig tetszik az eredmény... Amikor valaki az első alkoholista férjétől elválik, és hozzámegy a másodikhoz, majd a harmadikhoz, amikor kiköltözik egy másik országba, mi történik tulajdonképpen? A körülményektől várja, hogy majd boldoggá tegyék. De minden, amit keresel, Benned van. Mi az esélye, hogy Rajtad kívül megleled? És ha szerencséd van, akkor mi az esélyed erre? Megmondom: egy nagy büdös nulla! "Szeretném megismerni Isten gondolatait. Minden más csak részletkérdés."(Albert Einstein) Miért jöttünk erre a Föld nevű bolygóra? Sokan arra tippelnek, hogy tanulni jöttünk ide. Szerintem TEREMTENI TANULNI JÖTTÜNK IDE. Ki hogyan alkot? Létezni->Tenni->Birtokolni. Erre vagyunk tervezve... Mindenki elsősorban a LÉTEZÉSÉVEL TEREMT, másodsorban a tetteivel, amely mindig összhangban van a létezésével. EZT MEGTANULTAM A NEJEMTŐL. Ezt A SORRENDET alaposan félreértjük: Birtokolni->Tenni-> Létezni> Ez a célkitűzése tudat alatt szinte mindenkinek. És főleg az elsőt szorgalmazzák. A másodikra kevés figyelem jut, a harmadikra pedig semmi. De ha Te vagy holisztikusan, duálisan, fraktálisan a Teremtő, akkor ne csodálkozzunk ennek következményei miatt semmin... Akkor fogadjuk el azt, ami van, és legyünk hálás azért, ami van, és ne foglalkozzunk azzal, ami nincs. És szánjunk napi 2-3 percet arra, hogy H'oponoponóval ("Szeretlek, Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.") tisztogassuk a tudatalattinkat. Ezzel megfordítjuk a helytelenül értelmezett folyamatot. Hogyan tudnád megmondani, hogy milyen színű a szemed, ha soha nincs egy tükör, amelyben megnéznéd? Számtalan tükör vesz körül: a nejed, a házad, a kutyád, a rózsabokrod... a tüskéivel... Isten egy végtelenül BÖLCS, és interaktív Teremtő... Mindig súg... De belemerültünk az anyagi világba, és nem figyelünk a halk szerető hangra. Istenke pedig ezt mondja Rád: -Íme az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Nem csak Jézusnak mondta, neked is folyton ezt mondja... De játszol az anyagi világod homokváraival, vagy sírásra görbült ajkakkal, vagy mosolygós szemekkel. De te belefeledkeztél az ENYÉM-TIED-ÖVÉ játékba... Hogyan is születtél? Meztelenül, semmit sem hoztál... Vagy rosszul tudom? És mit fogsz magaddal vinni, ha távozol? Jézus mondá: -Ne gyűjtsetek magatoknak földi kincseket, csak azt, ami örök... " De ez nehéz.... Ahová figyelsz, ODA MEGY AZ ENERGIA. Mert minden energiacsere ebben a Földi létben. Ha arra figyelsz, ami VAN, AKKOR ÉSZREVESZED, MENNYIVEL TÖBB VAN NEKED, MINT ANNAK AZ INDIAINAK, AKINEK CSAK EGY ÁGYÉKKÖTŐJE VAN, MÉGIS TUD HÁLÁS LENNI ÉRTE, ÉS A GANGESZ VIZÉÉRT, AMELYET IHAT, HOLOTT HÚSZ MÉTERRE TŐLE HULLÁK ÚSZNAK TUTAJON, ÉS KÖZVETLENÜL MELLETTE TÍZEZREK FÜRDENEK. Cserélnél vele csak egy napra? Szerintem utána teljesen másképp látnál mindent... Nincsenek kivételek, nem mázlista senki. Ha feljebb csavarod a tudatossági frekvenciádat, "jobb" visszajelzést ad az UNIVERZUM, amelyben kizárólag csak Te vagy. Én sem vagyok, csak Te. És én, aki nem vagyok a Te világodban, válaszolok tükörként a Te kérdésedre: Te amit sugárzol ki, az tér hozzád vissza. Kivétel, mázli: Mi az? Minden, amit Te kisugárzol, az tér vissza hozzád. Nem tud semmi más hozzád jutni. Az esélye, hogy illetéktelen behatolót kapsz, nulla. A közlekedési baleset is egy olyan randevú, amit Te tudat alatt szervezel valakivel, akivel rezonanciába lépsz, mert Ő szintén azonos frekvencián rezeg veled. Semmi sincs előre megírva. Ha az utolsó másodpercben emeled, vagy csökkented a frekvenciád, akkor "lekésed", vagy elsieted a randit. Interferencia csak azonos frekvenciáknál képes fellépni. Vannak kivételek? Persze! Amikor piros hó esik... felfelé... Kezedben az erő! És használod is. Csak nem mindig tetszik az eredmény... Amikor valaki az első alkoholista férjétől elválik, és hozzámegy a másodikhoz, majd a harmadikhoz, amikor kiköltözik egy másik országba, mi történik tulajdonképpen? A körülményektől várja, hogy majd boldoggá tegyék. De minden, amit keresel, Benned van. Mi az esélye, hogy Rajtad kívül megleled? És ha szerencséd van, akkor mi az esélyed erre? Megmondom: egy nagy büdös nulla! "Szeretném megismerni Isten gondolatait. Minden más csak részletkérdés."(Albert Einstein) Miért jöttünk erre a Föld nevű bolygóra? Sokan arra tippelnek, hogy tanulni jöttünk ide. Szerintem TEREMTENI TANULNI JÖTTÜNK IDE. Ki hogyan alkot? Létezni->Tenni->Birtokolni. Erre vagyunk tervezve... Mindenki elsősorban a LÉTEZÉSÉVEL TEREMT, másodsorban a tetteivel, amely mindig összhangban van a létezésével. EZT MEGTANULTAM A NEJEMTŐL. Ezt A SORRENDET alaposan félreértjük: Birtokolni->Tenni-> Létezni> Ez a célkitűzése tudat alatt szinte mindenkinek. És főleg az elsőt szorgalmazzák. A másodikra kevés figyelem jut, a harmadikra pedig semmi. De ha Te vagy holisztikusan, duálisan, fraktálisan a Teremtő, akkor ne csodálkozzunk ennek következményei miatt semmin... Akkor fogadjuk el azt, ami van, és legyünk hálás azért, ami van, és ne foglalkozzunk azzal, ami nincs. És szánjunk napi 2-3 percet arra, hogy H'oponoponóval ("Szeretlek, Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.") tisztogassuk a tudatalattinkat. Ezzel megfordítjuk a helytelenül értelmezett folyamatot.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=610834198984441&set=a.272768189457712.62133.100001735992557&type=1
X. Szabadi Tibor: Az "IGAZI"kereséséről...
(Párkapcsolati 1x1)
"Légy Te az IGAZI valaki életében".
És akkor a világegyetem valakiben visszatükrözi Neked...
Nem biztos, hogy ebben az életedben...
Sokszor látunk látszólagos igazságtalanságot...
Figyelem: a látszólagos igazságtalanság mögött hatalmas
igazság lapul...
A nő a fizikailag gyengébb fél...
A férfi a mentálisan gyengébb fél...
És a lélek mindig dominál az anyag felett.
A 45 év feletti férfiak 52%-át megtalálod a temetőben...
Ez az arány a nőknél 15% körül van...
Ők mindannyian a vesztesek... Rossz stratégia... rossz
taktika...
És az emberek egy életen keresztül keresik az
"IGAZIT".
Pedig csak bele kell nézni a tükörbe, és felkiálthatnak:
-Megtaláltalak! Most megvagy!
Te vagy az, aki sikeressé, gazdaggá, boldoggá fogsz tenni
engemet.
A nők 45 felett a következő "kínálatból"
választhatnak:
1. Házasságban élő férfi, aki szolgálja a feleségét...
Mert a feleség visszakapja azt, amit a férfiba
belefektetett...
az elmúlt 10-20-30-40 évben...
Ezt a kapcsolatot szétszedni nem lehet...
De barátkozni lehet. A bizalom nagyon lassan alakul ki... és
sok próbatétel után.
Csak a tekintetek beszélnek eleinte...
Belenézel a férfi szemébe, és meglátod ott a helyed... vagy
nem.
Mert beléd szerethet, de akit régebb óta szeret, annak a
boldogságát nem kockáztatja... Már rég leszokott a játszmákról, és nem fog
visszaszokni.
Mert a feltétel nélküli szeretet állapotáról a játszmák
állapotára visszaszokni lehetetlen.
Akkor is, ha pl. a szex régóta hiányzik.
Van helyette valamilyen pótcselekvés, amely nem jó. Nem
rossz. De van...
Nincs olyan, hogy valakinek minden megadatik az életében.
Csupán a hozzáállása adja a nagy különbséget:
Elfogadja a FELELŐSSÉGÉT 100%-BAN.
ÉS ELFOGADJA AZT, AMI VAN.
Mit tud Neked adni, ami Neked hiányzik?
És Te mit tudsz neki adni, ami neki hiányzik?
És ennek mi az ára? Csak ezek a kérdések léteznek...
Nem akar kapni minden áron...és nem akar adni sem minden
áron...
Azt teszi Veled, amit a Nap. Feltétel nélkül szeret...
De régóta nem játszik játszmákat. Már nem is fog...
HA NŐKÉNT EGY ILYEN FÉRFIVAL BARÁTKOZNI PRÓBÁLSZ:
CSAK JÁTSZMÁK NÉLKÜL TUDOD MEGTENNI.
Nincsenek véletlenek. Csak leckék. A találkozásaink leckék...
Tudom - e 51%-ban a mások érdekeit nézni? És 49%-ban az
enyémet?
Mert ami az életemben megjelenik, azért felelős vagyok.
Mert rezonanciával én vonzottam oda.
Vállalni a FELELŐSSÉGET MINDENÉRT AZ ÉLETÜNKBEN.
EZ A KULCS. MINDENHEZ A FELELŐSSÉG VÁLLALÁSA A KULCS.
2. Házasságban élő férfi, aki egy életen át "válófélben
van".
De soha nem teszi meg.
Unatkozik, feldobja az életét érzelmek nélkül.
Hazudja, hogy majd egy szép napon... de soha nem...
Csak kihasznál, ahogyan őt is kihasználja az a valaki régóta,
akivel éppen házasságban él. Te leszel az a tárgy az életében, akit használ.
Akivel eggyel több játszmát lebonyolítva, a hiányát mérsékli. Mert ha belenézel
a szemébe, akkor azt érzed, hogy valami nem kerek. Nem tudod, hogy mi...
Kapni akar, anélkül, hogy adna érte... és pedálozik...
Ígér, és elfelejti betartani. Aztán újra ígér, és ismét
feledékeny...
Olyan, mint egy 50 évesnek kinéző 3 éves gyerek...
Tudat alatt ezt kéri tőled: "- Nevelj fel!"
Kapni fogsz tőle: "vért, verejtéket és könnyeket".
Ha erre van szükséged...
3. Elvált férfi, aki keresi az igazit...
Sokat csalódott, és ezt előre meg is mondja...
"Nem árul zsákba macskát"...
Játékszabályokat közöl, és e szerint viselkedik.
Lebegteti a nőnek, hogy talán egy szép napon...
Unatkozik, feldobja az életét érzelmek nélkül.
Hazudja, hogy majd egy szép napon... de soha nem...
Mert miért nősülne meg, ha van nő, aki nem őt használja ki,
hanem ő használja ki őket.. És önként ajánlkoznak...
Tudod, és ő is tudja: a remény hal meg utoljára...
És habzsolja az életet, a nőket... Lehet tőle kapni még nemi
betegséget...
De semmiben nem számíthatsz rá... ha megpróbálod, akkor
szakít veled...
Olyan, mint egy 50 évesnek kinéző 3 éves gyerek...
Tudat alatt ő is ezt kéri tőled: "- Nevelj fel!"
Kapni fogsz tőle: "vért, verejtéket és könnyeket".
Ha erre van szükséged...
4. A korán elhalálozott férfiak.
Nos ők vannak a legtöbben.
Az imádkozó sáska szindróma áldozatai az Analógia Tan
szerint...
A temetőben feküsznek, és a lelkük azon töpreng: Hol, és mit
rontottam el?
Elmondom: A FELELŐSSÉG A KULCS.
100%-BAN VAGY FELELŐS a választásaidért.
A tudatos, és a tudat alatti választásaidért egyaránt.
Kedves férfitársam: nem vállaltad... Majd legközelebb
vállald...
Ebből következik, hogy a hölgyeknek is leszűkült a mozgástér
az előző három férfitípusra. Mert nekik is a FELELŐSSÉG a kulcs.
Csak nekik több időt adott a világegyetem a tanuláshoz...
De mi a különbség aközött, hogy valaki 60 év alatt nem
tanulja meg férfiként, vagy 73 év alatt nem tanulja meg nőként, hogy hogyan
kellett volna élni?
Végül is: semmi. Mert a téridő nem valóságos. Csak illúzió...
De: A hosszú boldog házasság 5 szabálya I.Rész…
(Avagy használati útmutató nőknek férfiakhoz. I. Rész: A férfi
misztériuma…)
Megszülettünk, és nem mellékeltek hozzánk használati útmutatót…
A nőknek mondom mellékesen, hogy ha ismered a használati útmutatót
a férfiakhoz, és alkalmazod, akkor boldog házasságban fogsz élni. Aki már
szült, az tudja, hogy mennyi türelem kell egy kicsi gyermekhez. Mától eggyel
több gyermekeddel számolj (a férjedre gondolok), és boldog házasságban fogsz
élni.
Akár tudattalanul tudja ezeket egy nő, és robotpilóta üzemmódban
ezeket alkalmazza, akár itt és most megtanulja, és amikor adódik alkalom,
elszámol 10-ig, és ezalatt végiggondolja, hogy mit veszíthet, ha nem alkalmazz…
Empátia… És ahogy egy nő vagy egy férfi kinéz alkatilag, arcra, szemre… Az
mindig a lélek tükre… Beható tanulmányozást igényel. Van benne genetika, de
elsősorban gondolkodásmód, érzelem, és empátia.
Miért is? Mert: A férfi és a nő egy duális fizikai világegyetemben
egymás kiegészítői…
Ideális esetben, ami az egyiknél gyengeség, az a másiknál erősség…
Ez kiderül a horoszkópból, a számmisztikából. A pár éntérképeiből, az
önismeretből…
És főként ez: A férfi a mentálisan gyengébb fél… Nem kicsivel
gyengébb… Kb. 10 x gyengébb.
A terhelést mindig a gyengébb láncszemhez kell méretezni.
Ha nem így történik, a lánc elszakad… (Analógia Tan!)
Ad. 1. Az a nő, aki kedvesen elviseli a férje „összes hülyeségét”…
nos annak a nőnek nem kell vetélytárstól tartania… (Ez a nő szemszögéből
mondott „igazság”)
Egy férfi számára mindig is a
siker jelentette a női (és minden más…) elutasítás elleni megelőző kezelést. A
siker azonban a való világban az érzések elnyomásából, és nem a kifejezéséből
ered. A nők számára a gyengeségük és félelmeik kifejezése megmentőt hoz; a
férfiak számára megvetést. Egy panaszkodó férfi anyai érzéseket vált ki egy
nőből, aki azután nem úgy fog viselkedni, mint egy szerető.
Félelmeik és érzéseik megosztása
nem nagyon megy a férfiaknak; mert bár a nőkhöz hasonlóan ők is mások problémáinak
megoldásáért kapnak szeretetet, a férfiak e problémák megoldása során el kell,
hogy nyomják saját problémáikat. A nők ugyan nem tisztelik azt a férfit, aki
nem mondja ki, hogy mit érez, gondol. De ez nem jelenti azt, hogy ha beszél,
automatikusan tisztelni is fogják. Amikor egy férfi nyíltan kimondja, amit
gondol, egyes nők azzal vágnak vissza, hogy biztosan nőgyűlölő. ez az egyik, talán
a legfájdalmasabb akadály a szókimondó férfi számára, hiszen pontosan azért
fejezi ki így az érzéseit, hogy ezzel is megmutassa, mennyire őszintén szereti
a nőt. Ha a nő nem hisz az érzései valódiságában, a férfi úgy érzi, övön aluli
ütést kapott. De vannak nők, akiknek a kritika gyűlöletnek tűnik.
Nem a nőknek kell félniük
attól, hogy közvetlen összeütközésbe kerülnek a férfiakkal. (Hiszen ők a mentálisan
sokkal erősebb fél, és ez sokkal valósabb erő, mint a fizikai erőfölény, mert
szellemi lények vagyunk testben, és nem fordítva.) inkább a férfiak azok, akik
félnek a nőkkel való konfrontációtól, mert úgy érzik, hogy semmi esélyük sincs,
hiszen „tudják”, hogy nem figyelnek rájuk, ezért úgysem értik meg őket.
A férfiakat a „gyilkos
védelmező” szerepre kárhoztatta a történelem. A nők szívesen élnek a „verekedj
meg értem” játszma lehetőségével, és az erősebb, ügyesebb, gazdagabb nyer
befogadást, azt engedi közel magához a nő. Verseny a nő megszerzéséért,
megtartásáért, eltartásáért, az utódok felneveléséhez szükséges javak
előteremtéséért, a jobb, és jobb egzisztencia biztosításáért. Az alapküldetése
a férfiaknak: vadássz, és teremts biztonságot…
A feminizmus túllőtt azon a
célon, hogy csupán az egyenjogúságot biztosítsa a világon a nők számára. A
férfiak nagy része elvesztette, mert elvették tőle a férfi szerepből fakadó
magatartás szabad lehetőségét. A férfiak a szexuális behatolók, genetikus
küldetésük, hogy tovább örökítsék a génjeiket, próbálkozzanak minél több nőnél,
remélve, hogy szerencséjük lesz. A nők a befogadók, a döntéshozók, eldöntik,
hogy kit fogadnak be, kit akarnak ennek révén fogságba ejteni. A méheknél a
heréket a párzás után leölik, feleslegesek, hiszen teljesítették a
küldetésüket. Az imádkozó sáska nősténye a hímet pedig egyenesen táplálékként
hasznosítja a párzás után.
A nyolcvanas évekre a férfiak
elleni harag szinte intézményesült. Megosztotta a családokat, megmérgezte a szeretetet.
Minél több előnyhöz jutottak a nők, mozgalmaikat az egyenlőség helyett az
egyenlőségtől való félelem kezdte uralni. A feminizmus, amely az egyenlőtlenség
felszámolásának szándékával indult, annyira belefeledkezett a védelem
kiépítésébe, hogy lassan mindenkinek ettől kellett megvédenie magát.
A férfiak annak a pénznek az előteremtésében látják az erőt, amit
aztán mások fognak elkölteni, ők maguk viszont hamarabb halnak meg miatta.
Úgy érzem, ez sokkal inkább a felelősség és a kötelesség definíciója.
A férfierő ezen mítosza annyira rögzült, hogy nem várható annak feloldása a közeljövőben.
Mert a nőket nem érdekli a folyamat, csak az eredmény.
A férfi a kísérletező, a
próbálkozó, a vadász. Szükségszerűen sok hibát követ el, mert szinte állandóan
a járatlan úton jár… Amin még mások őelőtte nemigen jártak. És rengeteg hibát
követ el ebben a tanulási folyamatban. Mint az örök 3 éves gyermek. Viszont a
társadalom, mind a munkahelyi férfitársak, mind a nők, akiket meg akar
hódítani, arra kondicionálják, hogy az érzelmek kifecsegése, kimutatása
férfiatlan dolog, mert a sebezhetőség vállalása a sikertelenséget, a bukást
okozza… Igazi férfi nem tesz ilyet. Az igazi férfi magába fojt mindent. És az
elfojtások – mint tudjuk – betegségekhez, és 13 évvel a nőket megelőző halálhoz
vezetnek. A férfiak a szerelem hevében rengetegszer megpróbálnak a nőknek
beszámolni az érzéseikről. De a nők nem elég nyitottak arra, hogy ezt
meghallják… A nőket feldühítik és megfélemlítik a férfiak kimondott érzései. Az
„erős férfi” valójában milyen gyenge… Rossz választás volt, le kell cserélnem
minél előbb… Ez kattog az agyukban.
A női mítosz
az, hogy a nők szeretik, ha a férfi érzékeny. De az érzékeny férfi nem sikeres,
hanem sebezhető. Vagyis nem partiképes…
A nők valójában nem szeretik, ha egy férfi érzékeny; csupán azt
szeretik, ha az ő, - vagyis, a nők –érzéseivel kapcsolatban az.
Emiatt az őszinte férfiak gyakran
érzik úgy, hogy az őszinteségért túl nagy árat kell fizetniük. Egy egyedülálló
férfi megteheti azt, hogy kigyomlálja az életéből azokat, akik nem fogadják el
olyannak, amilyen. De egy gyerekes pár férfitagjának ez már sokkal nehezebb
dolog lenne.
A férfiak megértésre vágynak.
És a nő figyelme nélkül ez egy lehetetlen vágy. Soha nem teljesül. A legtöbben
nem is akarjuk megérteni a partnerünket, csak megmagyarázni őt. Ami udvarias formája
annak, hogy elemezni akarjuk a hibáit. Hibáink elemzése a nőnek segít abban,
hogy úgy érezze, megértett minket, de abban nem, hogy mi úgy érezzük:
megértettek bennünket.
Volt idő, amikor a nők sem
mondták ki az érzéseiket, csupán a barátnőiknek. Különösen férfiak közelében
nem. passzív–agresszívekké váltak (vagyis, passzívan egyetértettek valamivel,
de aztán nem tették meg azt; vagy szemtől szembe egyetértettek a férjükkel, de
valódi véleményüket csak a barátnőiknek mondták el). Manapság a férfi lett a passzív
agresszív nem. Nem is csak egyénenként, hanem kollektív módon.
Ha bármelyik nem magába fojtja
az érzéseit, az majdnem mindig azért van, mert nem tartja a környezetet elég
biztonságosnak a az érzései kifejezéséhez. Sok férfi korábbi tapasztalatai
miatt úgy gondolja, hogy ez konfliktusokhoz vezet. A nők általában jobbak a
beszédben, így a férfiak szinte mindig veszítenek. Ám ha a férfi „győz”, akkor
a felesége érzelmileg is, és szexuálisan is visszavonul a saját barlangjába.
Mindkettővel a férfi veszít.
A barlangba való behúzódás
mindig annak a jele, hogy a külső környezet nem eléggé biztonságos; a visszavonulás
általában tudattalan számításból ered, ami azt mutatja, hogy a barlangon kívül
a vesztesség lehetősége nagyobb, mint a nyereségé. Nem sok dolog taszítaná a
férfiakat a zárkózottság felé, ha megértést tapasztalnának akkor, amikor
nyitottak. Azért fél annyira a férfi megmutatni az érzéseit, mert fél az
intimitástól? Éppen ellenkezőleg. Egy férfi attól fél, hogy a feleségével való
konfliktus csökkenti, és nem növeli az intimitást.
A férfiak megkeresik a pénzt, a
nők pedig elköltik… Emiatt a TV reklámok a nők pártján állnak, a nők szájíze
szerint beszélnek… Tudat alatt uszítják a nőket a férfiak ellen…És a tudat
alatti uszítás mindig beválik. Mert a tudatalattiban van a hatalom… És mert
titokban marad, mert a tudatküszöb mindig mindent eltakar…
Itt jön a képbe: A látható és a
láthatatlan férfi paradoxona:
Hogyan lehet, hogy a férfiak
gyakrabban jelennek meg az újságok címoldalán, míg a nőkről szóló történetek és
riportok ritkábban? Mert a pénzkeresés és a szamárlétrán való felkapaszkodás
juttatja a férfiakat a címoldalakra, és ehhez olyan férfi kell, aki elnyomja,
és nem kimondja a félelmeit. Így a
férfiak külső története látható, a belső láthatatlan.
Menjünk a címlapok mögé! Az Életmód/Divat/Nők
oldalak a nők belső történeteit mesélik el: tapasztalataikat a válással, a
depresszióval, a házastársi erőszakkal, az újraházasodással, a sok feladat
közötti zsonglőrködéssel kapcsolatban, a zaklatás és a diszkrimináció, sőt még
a le nem hajtott vécédeszka ügyében is.
Nincsenek azonban olyan rovatok,
amelyekben a férfiak osztanák meg másokkal, hogy milyen érzés elveszíteni a
feleségüket, mégis nekik kell fizetniük azért is, ami nem az övék. Arról sokat
olvasunk, hogy a férfi részegen jön haza, és megüti a feleségét, de nem tudunk
semmit arról a kiábrándultságról, amely ehhez a pofonhoz vezetett. Megismerjük
a nők depressziója mögött meghúzódó drámát, de csak a férfiakat elítélő részét.
A nők zsonglőrmutatványainak dilemmáját nem egyensúlyozza ki az „apák 22-es
csapdája”; nem olvashatunk hosszú történeteket a férfiak újraházasodástól való
félelmeiről, az általuk átélt depresszióról, az életükről, mint „csendes
kétségbeesésről”, arról hogy azért nem jelentik be a házastársi erőszakot, amit
a nő követ el a férfin, (mert köznevetség tárgyává válnának);az öngyilkossági
gondolataikról, arról, hogy a házrészlet, a biztosítás, a fogászati kezelés
kifizetése után nem képesek elég pénzt félretenni a gyermekeik taníttatására, Vagy,
hogy mit éreznek akkor, ha szeretnének a feleségükkel szeretkezni, de nem merik
őt ezzel zavarni az ötezredik elutasítás után…
A férfiak, mint patkányok,
macskák, kutyák, disznók…:
Rengeteg könyv, képeslap,
újságcikk, TV csatorna témája ez. ( A férfiak, mint szexmániások: „Ha lehúzod
egy férfi sliccét, kiesik az agya.” Ez egy üdvözlőlap. A férfiak, mint
szexuálisan alkalmatlanok: Cosmopolitan c. lap Total csőd rovata: Mindegyik
karikatúra egy párt ábrázol, amely éppen befejezi a szeretkezést, és a nő
nevetségessé teszi a férfit. „Miért jobbak a macskák, mint a férfiak?”c. könyv,
vagy: 101 ok, amiért a macskák jobbak,
mint a férfiak” c. könyv…)Aki nem hiszi, járjon utána…
A férfiakkal, mint emberi
robotokkal foglalkozunk, nem, mint emberi lényekkel. Úgy gondolunk rájuk, mint
egy autóalkatrészre – csak akkor figyelünk oda, ha valami baj van velük. Még
akkor is a nő szemszögéből nézzük őket, ha a probléma a férfi védelmező
képességét ássa alá: (megcsalta őt, berúgott, megütötte őt) Ezért aztán a
férfi, aki a címlapon szerepel, gazember, aki a problémákat okozza.
Összefoglalva: A média tudatalatti programozása szerint a férfiak élete addig
fontos, ameddig hősök, akik megmentenek bennünket, vagy békét megzavaró gazemberek.
A nők élete viszont önmagában érdekes… minden talk-showban a fájdalmaikról
beszélnek.
Vagyis kettős mérce mérgezi
tudat alatt a kapcsolataikat.
És ez mindkét nemre nézve
végzetes…
Hogy mi az optimális megoldás?
Ne nézzünk TV-t és ne olvassunk újságot. Tudatos elménk így képes kontrollálni,
hogy a szemét a tudatalattinkba ne jusson be. Mert ha szemét megy be, akkor
szemét fog kijönni. Mindig…
Ez a tényező (A nő „hülyeség tűrése” a férfival szemben)
40%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai halálozásáért…)
(Természetesen nőként nem értesz velem egyet…
hiszen nőként kondicionált a társadalom.
A tudatalattinkat mérgezték meg…alattomosan, a nagy biznisz
reményében…
Mert a nők vásárolnak… Azt sulykolják, amit a nők hallani akarnak…
Mert senki nem akar felelős lenni…
És azt sulykolják, hogy mindenért a férfi a felelős.
A te felelősséged is, de nem a Te hibád…
A tudatalattink hibás programja, amely a sok szenvedést generálja…
Nem is tudunk róla, mert a tudatküszöb eltakarja…
A.Megteheted, hogy hímsovinisztának titulálsz engem.
Tudod, vannak kényelmetlen igazságok, és megnyugtató hazugságok.
B. Vagy megteheted, hogy bár nem értesz velem egyet, megoldás-orientálttá
válsz:
Elzárod a TV-t, nem olvasol többé újságot, és elkezded tágítani a H’oponoponoval
a szűrődet, amit a társadalom észrevétlenül rád rakott. Mindnyájunk érdekében…
„Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.”
Naponta 21 x… életed végéig. Befektetés önmagadba. Napi 3 perc…
Legyél nagyon, de nagyon boldog!
Mert az leszel.
Nem egy nap alatt… De egy év múlva biztosan…)
Ad. 2. A
férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról…
Nagyon különbözünk… Amikor a férfi hazajön a munkából, szüksége
van fél-egy órára, hogy regenerálódjon… Hogy bevonulhasson a barlangjába… A nők
80%-a, ahogyan hazaér a férje, már alig várja, hogy azonnal rárontson, és
sorolni kezdi a problémákat. Teljesen felesleges, mert a férfi meg sem hallja…
Az érzékeli, hogy a párja, aki állítólag szereti, melléállt egy 10 tonnás
billenccsel, és rázúdított 10 tonna kavicsot, mikor ő annyira fáradt volt, hogy
még el sem tudott ugrani mellőle…
Mert a nők ki akarják beszélni a problémát… A férfi pedig meg
akarja oldani a problémát…
És ugye, fáradtan egyetlen problémát sem lehet megoldani, nemhogy
egy tucatot?
Hagyni kell, hogy a férfi, amikor hazajött, kicsit elvonuljon… És
amikor előjött, készen áll arra, hogy meghallgasson…
A férfiak egyszerűek. A nők bonyolultak…
(Amikor pl. egy férfi a plafonon mászkáló legyet figyeli: azon
töprenghet, hogy vajon hogyan csinálja, hogy nem esik le… Közben a nő nagy
valószínűséggel erre gondol: Nem néz rám… Már nem szeret… A nők hajlamosak
arra, hogy egyszerű dolgokat túlbonyolítsanak, belemagyarázzanak.. A nők
átlagban 50 x beszélnek többet életük során, mint a férfiak…
És tudni érdemes, hogy 5 féle szeretetnyelv van… És általában a
párok mindegyike másfajta szeretetnyelvet beszél. (Ha a párban az egyiküknek a
munka, a másikuknak pedig a szex a szeretetnyelve… ) Emiatt is félreértik
egymást… Már nem szeret… gondolják mindketten…
(Ez a tényező 25%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai
halálozásáért…)
Ad 3. A nők egyszerre több félével is tudnak foglalkozni… a férfiak pedig, mint a lézer, egyszerre
egy dologra tudnak koncentrálni teljes idegszálukkal.
A nőknél: Gyerekre vigyázni, főzni, mosni, takarítani.
A férfiaknál: ha nem a vadászatra koncentrált, a vadállat halálra
marta, vagy agyontaposta…
Jobb esetben zsákmány nélkül ment haza.
Tehát, amikor a nő arra akarja kényszeríteni a férjét, hogy
egyszerre több dolgot oldjon meg, semmi sem fog megoldódni.
Megoldás: Amíg az egyikkel nem végzett, nem szabad a másikkal
terhelni.. mert leég, akár egy villanymotor.
Évezredek lenyomata ez a tudatban…
(Nem kitalálni kell a szabályokat, hanem megtalálni a
szabályokat.)
(Ez a tényező 20%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai
halálozásáért…)
Ad. 4. A szex… Amiről a nők 80%-a tévesen azt gondolja, hogy az az
első.
A valóságban ez elenyésző…
Ezt kedves hölgyem, egy dupla tüzes jegyű férfi mondja Neked. És
nem egyedül én mondom ezt…
Kicsit ez életkor függő, de nem nagyon…
Főleg a férfi partnertől függ. Hogy előtted hány partnere volt.
Mert minden partner energetikai nyomát otthagyja a párodnál. Sok nő nem is
tudja, hogy amikor a párjával ágyba bújik, valóságos orgia kezdődik… Férfi
partnerének, és saját partnereinek részvételével…
És ha egy nő nyerít szex közben, az elsősorban a nőtől függ, nem a
férfitól… Azt a férfi tévesen elismerésnek fogja fel, de nem az. Néha a férfi
ettől elcsábul… néhány hétre, hónapra, mert a változatosság gyönyörködtet… De
soha nincs esélye elvenni a férjet egy olyan nőtől, aki az első három pontot
szokásszerűen alkalmazza.
A nők a szexet az uralkodó média tudatalattira gyakorolt hatása
miatt főként érzelmi zsarolásra használják. Persze, ez nem tudatos… Csak „az az
alávaló férfi” nem méltó a szexre. Mert nem dolgozik meg érte…
(Tehát a szex, mint tényező 10%-ban felelős a válásokért, és a
férfiak korai halálozásáért…)
Ad.5. A konyhaművészet
A nők 20%-a ezt teszi az első helyre.
Összefügg a testsúllyal, de nem alapvető. Mindenki tud olyan
emberről, aki bármennyit ehet, és nem hízik, és valaki már attól hízik, ha
kedvesen rápillantanak.
(Ez a tényező 5%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai
halálozásáért…)
És akkor még nem beszéltem minden emberi lény születési
adottságairól az eneagram szerint…
Az elfogadás... a kulcs.... Az első 3 pont be nem tartását a
férfi az elfogadás teljes hiányaként éli meg. Akkor is, ha nem az volt a
szándék. A férfinek két választása van: Vagy elmenekül, vagy
elmenekül(temető).Egy nő száját átlagban 50.000 szó hagyja el naponta...
Halálos adag... A férfi haldoklik, közben a nő jól érzi magát, mert végre
kibeszélhette a problémát....A 4. és 5. -ös pont is nagyon fontosak, ha nincs
életveszély... Ami a férfinak életveszély, az a nőnek kellemes csevely, és nagy
megkönnyebbülés... Az első 15 évünk úgy telt a nejemmel, hogy azt gondoltam,
hogy egy őrülttel élek együtt... De egy aranyos őrülttel. De nagyon
szerettem... Hazajöttem, és sorolta az ötleteit. Olyan ötleteket, amelyek közül
némelyiknek 10 év kellett volna a megvalósításához... Fáradt voltam, ő
felsorolt 4-10 ilyen ötletet minden nap, és nézett rám várakozóan. Én meg evés
közben legszívesebben megkérdeztem volna: Most rögtön akarod, vagy megvárod,
amíg lenyelem? A látszat az, hogy magyarul beszélünk, és értjük egymást. Egy
frászt. Az empátia teljes hiánya jellemző a párkapcsolatokra...
És van még valami... sajnos... A misztérium elveszése...
A férfinek a nő: misztérium... És a nőnek a férfi:
misztérium...
És ez hosszútávon mindig elvész a másik megismerésével.
Ezért jó, ha van egy titkod... Nem nagy... Csak egy icipici
titkod...
Egy misztériumkonzerváló titkod... Mert a titkok mindig
misztériumkonzerválók...
A hosszú, boldog házasság titka I. RÉSZ: A férfi misztériuma…
(Avagy használati útmutató nőknek férfiakhoz. I. Rész: A férfi misztériuma…)
Megszülettünk, és nem mellékeltek hozzánk használati útmutatót…
A nőknek mondom mellékesen, hogy ha ismered a használati útmutatót a férfiakhoz, és alkalmazod, akkor boldog házasságban fogsz élni. Aki már szült, az tudja, hogy mennyi türelem kell egy kicsi gyermekhez. Mától eggyel több gyermekeddel számolj (a férjedre gondolok), és boldog házasságban fogsz élni.
Akár tudattalanul tudja ezeket egy nő, és robotpilóta üzemmódban ezeket alkalmazza, akár itt és most megtanulja, és amikor adódik alkalom, elszámol 10-ig, és ezalatt végiggondolja, hogy mit veszíthet, ha nem alkalmazz… Empátia… És ahogy egy nő vagy egy férfi kinéz alkatilag, arcra, szemre… Az mindig a lélek tükre… Beható tanulmányozást igényel. Van benne genetika, de elsősorban gondolkodásmód, érzelem, és empátia.
Miért is? Mert: A férfi és a nő egy duális fizikai világegyetemben egymás kiegészítői…
Ideális esetben, ami az egyiknél gyengeség, az a másiknál erősség… Ez kiderül a horoszkópból, a számmisztikából. A pár éntérképeiből, az önismeretből…
És főként ez: A férfi a mentálisan gyengébb fél… Nem kicsivel gyengébb… Kb. 10 x gyengébb.
A terhelést mindig a gyengébb láncszemhez kell méretezni.
Ha nem így történik, a lánc elszakad… (Analógia Tan!)
Ad. 1. Az a nő, aki kedvesen elviseli a férje „összes hülyeségét”… nos annak a nőnek nem kell vetélytárstól tartania… (Ez a nő szemszögéből mondott „igazság”)
Egy férfi számára mindig is a siker jelentette a női (és minden más…) elutasítás elleni megelőző kezelést. A siker azonban a való világban az érzések elnyomásából, és nem a kifejezéséből ered. A nők számára a gyengeségük és félelmeik kifejezése megmentőt hoz; a férfiak számára megvetést. Egy panaszkodó férfi anyai érzéseket vált ki egy nőből, aki azután nem úgy fog viselkedni, mint egy szerető.
Félelmeik és érzéseik megosztása nem nagyon megy a férfiaknak; mert bár a nőkhöz hasonlóan ők is mások problémáinak megoldásáért kapnak szeretetet, a férfiak e problémák megoldása során el kell, hogy nyomják saját problémáikat. A nők ugyan nem tisztelik azt a férfit, aki nem mondja ki, hogy mit érez, gondol. De ez nem jelenti azt, hogy ha beszél, automatikusan tisztelni is fogják. Amikor egy férfi nyíltan kimondja, amit gondol, egyes nők azzal vágnak vissza, hogy biztosan nőgyűlölő. ez az egyik, talán a legfájdalmasabb akadály a szókimondó férfi számára, hiszen pontosan azért fejezi ki így az érzéseit, hogy ezzel is megmutassa, mennyire őszintén szereti a nőt. Ha a nő nem hisz az érzései valódiságában, a férfi úgy érzi, övön aluli ütést kapott. De vannak nők, akiknek a kritika gyűlöletnek tűnik.
Nem a nőknek kell félniük attól, hogy közvetlen összeütközésbe kerülnek a férfiakkal. (Hiszen ők a mentálisan sokkal erősebb fél, és ez sokkal valósabb erő, mint a fizikai erőfölény, mert szellemi lények vagyunk testben, és nem fordítva.) inkább a férfiak azok, akik félnek a nőkkel való konfrontációtól, mert úgy érzik, hogy semmi esélyük sincs, hiszen „tudják”, hogy nem figyelnek rájuk, ezért úgysem értik meg őket.
A férfiakat a „gyilkos védelmező” szerepre kárhoztatta a történelem. A nők szívesen élnek a „verekedj meg értem” játszma lehetőségével, és az erősebb, ügyesebb, gazdagabb nyer befogadást, azt engedi közel magához a nő. Verseny a nő megszerzéséért, megtartásáért, eltartásáért, az utódok felneveléséhez szükséges javak előteremtéséért, a jobb, és jobb egzisztencia biztosításáért. Az alapküldetése a férfiaknak: vadássz, és teremts biztonságot…
A feminizmus túllőtt azon a célon, hogy csupán az egyenjogúságot biztosítsa a világon a nők számára. A férfiak nagy része elvesztette, mert elvették tőle a férfi szerepből fakadó magatartás szabad lehetőségét. A férfiak a szexuális behatolók, genetikus küldetésük, hogy tovább örökítsék a génjeiket, próbálkozzanak minél több nőnél, remélve, hogy szerencséjük lesz. A nők a befogadók, a döntéshozók, eldöntik, hogy kit fogadnak be, kit akarnak ennek révén fogságba ejteni. A méheknél a heréket a párzás után leölik, feleslegesek, hiszen teljesítették a küldetésüket. Az imádkozó sáska nősténye a hímet pedig egyenesen táplálékként hasznosítja a párzás után.
A nyolcvanas évekre a férfiak elleni harag szinte intézményesült. Megosztotta a családokat, megmérgezte a szeretetet. Minél több előnyhöz jutottak a nők, mozgalmaikat az egyenlőség helyett az egyenlőségtől való félelem kezdte uralni. A feminizmus, amely az egyenlőtlenség felszámolásának szándékával indult, annyira belefeledkezett a védelem kiépítésébe, hogy lassan mindenkinek ettől kellett megvédenie magát.
A férfiak annak a pénznek az előteremtésében látják az erőt, amit aztán mások fognak elkölteni, ők maguk viszont hamarabb halnak meg miatta.
Úgy érzem, ez sokkal inkább a felelősség és a kötelesség definíciója.
A férfierő ezen mítosza annyira rögzült, hogy nem várható annak feloldása a közeljövőben. Mert a nőket nem érdekli a folyamat, csak az eredmény.
A férfi a kísérletező, a próbálkozó, a vadász. Szükségszerűen sok hibát követ el, mert szinte állandóan a járatlan úton jár… Amin még mások őelőtte nemigen jártak. És rengeteg hibát követ el ebben a tanulási folyamatban. Mint az örök 3 éves gyermek. Viszont a társadalom, mind a munkahelyi férfitársak, mind a nők, akiket meg akar hódítani, arra kondicionálják, hogy az érzelmek kifecsegése, kimutatása férfiatlan dolog, mert a sebezhetőség vállalása a sikertelenséget, a bukást okozza… Igazi férfi nem tesz ilyet. Az igazi férfi magába fojt mindent. És az elfojtások – mint tudjuk – betegségekhez, és 13 évvel a nőket megelőző halálhoz vezetnek. A férfiak a szerelem hevében rengetegszer megpróbálnak a nőknek beszámolni az érzéseikről. De a nők nem elég nyitottak arra, hogy ezt meghallják… A nőket feldühítik és megfélemlítik a férfiak kimondott érzései. Az „erős férfi” valójában milyen gyenge… Rossz választás volt, le kell cserélnem minél előbb… Ez kattog az agyukban.
A női mítosz az, hogy a nők szeretik, ha a férfi érzékeny. De az érzékeny férfi nem sikeres, hanem sebezhető. Vagyis nem partiképes…
A nők valójában nem szeretik, ha egy férfi érzékeny; csupán azt szeretik, ha az ő, - vagyis, a nők –érzéseivel kapcsolatban az.
Emiatt az őszinte férfiak gyakran érzik úgy, hogy az őszinteségért túl nagy árat kell fizetniük. Egy egyedülálló férfi megteheti azt, hogy kigyomlálja az életéből azokat, akik nem fogadják el olyannak, amilyen. De egy gyerekes pár férfitagjának ez már sokkal nehezebb dolog lenne.
A férfiak megértésre vágynak. És a nő figyelme nélkül ez egy lehetetlen vágy. Soha nem teljesül. A legtöbben nem is akarjuk megérteni a partnerünket, csak megmagyarázni őt. Ami udvarias formája annak, hogy elemezni akarjuk a hibáit. Hibáink elemzése a nőnek segít abban, hogy úgy érezze, megértett minket, de abban nem, hogy mi úgy érezzük: megértettek bennünket.
Volt idő, amikor a nők sem mondták ki az érzéseiket, csupán a barátnőiknek. Különösen férfiak közelében nem. passzív–agresszívekké váltak (vagyis, passzívan egyetértettek valamivel, de aztán nem tették meg azt; vagy szemtől szembe egyetértettek a férjükkel, de valódi véleményüket csak a barátnőiknek mondták el). Manapság a férfi lett a passzív agresszív nem. Nem is csak egyénenként, hanem kollektív módon.
Ha bármelyik nem magába fojtja az érzéseit, az majdnem mindig azért van, mert nem tartja a környezetet elég biztonságosnak a az érzései kifejezéséhez. Sok férfi korábbi tapasztalatai miatt úgy gondolja, hogy ez konfliktusokhoz vezet. A nők általában jobbak a beszédben, így a férfiak szinte mindig veszítenek. Ám ha a férfi „győz”, akkor a felesége érzelmileg is, és szexuálisan is visszavonul a saját barlangjába. Mindkettővel a férfi veszít.
A barlangba való behúzódás mindig annak a jele, hogy a külső környezet nem eléggé biztonságos; a visszavonulás általában tudattalan számításból ered, ami azt mutatja, hogy a barlangon kívül a vesztesség lehetősége nagyobb, mint a nyereségé. Nem sok dolog taszítaná a férfiakat a zárkózottság felé, ha megértést tapasztalnának akkor, amikor nyitottak. Azért fél annyira a férfi megmutatni az érzéseit, mert fél az intimitástól? Éppen ellenkezőleg. Egy férfi attól fél, hogy a feleségével való konfliktus csökkenti, és nem növeli az intimitást.
A férfiak megkeresik a pénzt, a nők pedig elköltik… Emiatt a TV reklámok a nők pártján állnak, a nők szájíze szerint beszélnek… Tudat alatt uszítják a nőket a férfiak ellen…És a tudat alatti uszítás mindig beválik. Mert a tudatalattiban van a hatalom… És mert titokban marad, mert a tudatküszöb mindig mindent eltakar…
Itt jön a képbe: A látható és a láthatatlan férfi paradoxona:
Hogyan lehet, hogy a férfiak gyakrabban jelennek meg az újságok címoldalán, míg a nőkről szóló történetek és riportok ritkábban? Mert a pénzkeresés és a szamárlétrán való felkapaszkodás juttatja a férfiakat a címoldalakra, és ehhez olyan férfi kell, aki elnyomja, és nem kimondja a félelmeit. Így a férfiak külső története látható, a belső láthatatlan.
Menjünk a címlapok mögé! Az Életmód/Divat/Nők oldalak a nők belső történeteit mesélik el: tapasztalataikat a válással, a depresszióval, a házastársi erőszakkal, az újraházasodással, a sok feladat közötti zsonglőrködéssel kapcsolatban, a zaklatás és a diszkrimináció, sőt még a le nem hajtott vécédeszka ügyében is.
Nincsenek azonban olyan rovatok, amelyekben a férfiak osztanák meg másokkal, hogy milyen érzés elveszíteni a feleségüket, mégis nekik kell fizetniük azért is, ami nem az övék. Arról sokat olvasunk, hogy a férfi részegen jön haza, és megüti a feleségét, de nem tudunk semmit arról a kiábrándultságról, amely ehhez a pofonhoz vezetett. Megismerjük a nők depressziója mögött meghúzódó drámát, de csak a férfiakat elítélő részét. A nők zsonglőrmutatványainak dilemmáját nem egyensúlyozza ki az „apák 22-es csapdája”; nem olvashatunk hosszú történeteket a férfiak újraházasodástól való félelmeiről, az általuk átélt depresszióról, az életükről, mint „csendes kétségbeesésről”, arról hogy azért nem jelentik be a házastársi erőszakot, amit a nő követ el a férfin, (mert köznevetség tárgyává válnának);az öngyilkossági gondolataikról, arról, hogy a házrészlet, a biztosítás, a fogászati kezelés kifizetése után nem képesek elég pénzt félretenni a gyermekeik taníttatására, Vagy, hogy mit éreznek akkor, ha szeretnének a feleségükkel szeretkezni, de nem merik őt ezzel zavarni az ötezredik elutasítás után…
A férfiak, mint patkányok, macskák, kutyák, disznók…:
Rengeteg könyv, képeslap, újságcikk, TV csatorna témája ez. ( A férfiak, mint szexmániások: „Ha lehúzod egy férfi sliccét, kiesik az agya.” Ez egy üdvözlőlap. A férfiak, mint szexuálisan alkalmatlanok: Cosmopolitan c. lap Total csőd rovata: Mindegyik karikatúra egy párt ábrázol, amely éppen befejezi a szeretkezést, és a nő nevetségessé teszi a férfit. „Miért jobbak a macskák, mint a férfiak?”c. könyv, vagy: 101 ok, amiért a macskák jobbak, mint a férfiak” c. könyv…)Aki nem hiszi, járjon utána…
A férfiakkal, mint emberi robotokkal foglalkozunk, nem, mint emberi lényekkel. Úgy gondolunk rájuk, mint egy autóalkatrészre – csak akkor figyelünk oda, ha valami baj van velük. Még akkor is a nő szemszögéből nézzük őket, ha a probléma a férfi védelmező képességét ássa alá: (megcsalta őt, berúgott, megütötte őt) Ezért aztán a férfi, aki a címlapon szerepel, gazember, aki a problémákat okozza.
Összefoglalva: A média tudatalatti programozása szerint a férfiak élete addig fontos, ameddig hősök, akik megmentenek bennünket, vagy békét megzavaró gazemberek. A nők élete viszont önmagában érdekes… minden talk-showban a fájdalmaikról beszélnek.
Vagyis kettős mérce mérgezi tudat alatt a kapcsolataikat.
És ez mindkét nemre nézve végzetes…
Hogy mi az optimális megoldás? Ne nézzünk TV-t és ne olvassunk újságot. Tudatos elménk így képes kontrollálni, hogy a szemét a tudatalattinkba ne jusson be. Mert ha szemét megy be, akkor szemét fog kijönni. Mindig…
Ez a tényező (A nő „hülyeség tűrése” a férfival szemben) 40%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai halálozásáért…)
(Természetesen nőként nem értesz velem egyet…
hiszen nőként kondicionált a társadalom.
A tudatalattinkat mérgezték meg…alattomosan, a nagy biznisz reményében…
Mert a nők vásárolnak… Azt sulykolják, amit a nők hallani akarnak…
Mert senki nem akar felelős lenni…
És azt sulykolják, hogy mindenért a férfi a felelős.
A te felelősséged is, de nem a Te hibád…
A tudatalattink hibás programja, amely a sok szenvedést generálja…
Nem is tudunk róla, mert a tudatküszöb eltakarja…
A.Megteheted, hogy hímsovinisztának titulálsz engem.
Tudod, vannak kényelmetlen igazságok, és megnyugtató hazugságok.
B. Vagy megteheted, hogy bár nem értesz velem egyet, megoldás-orientálttá válsz:
Elzárod a TV-t, nem olvasol többé újságot, és elkezded tágítani a H’oponoponoval a szűrődet, amit a társadalom észrevétlenül rád rakott. Mindnyájunk érdekében…
„Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.”
Naponta 21 x… életed végéig. Befektetés önmagadba. Napi 3 perc…
Legyél nagyon, de nagyon boldog!
Mert az leszel.
Nem egy nap alatt… De egy év múlva biztosan…)
Ad. 2. A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról…
Nagyon különbözünk… Amikor a férfi hazajön a munkából, szüksége van fél-egy órára, hogy regenerálódjon… Hogy bevonulhasson a barlangjába… A nők 80%-a, ahogyan hazaér a férje, már alig várja, hogy azonnal rárontson, és sorolni kezdi a problémákat. Teljesen felesleges, mert a férfi meg sem hallja… Az érzékeli, hogy a párja, aki állítólag szereti, melléállt egy 10 tonnás billenccsel, és rázúdított 10 tonna kavicsot, mikor ő annyira fáradt volt, hogy még el sem tudott ugrani mellőle…
Mert a nők ki akarják beszélni a problémát… A férfi pedig meg akarja oldani a problémát…
És ugye, fáradtan egyetlen problémát sem lehet megoldani, nemhogy egy tucatot?
Hagyni kell, hogy a férfi, amikor hazajött, kicsit elvonuljon… És amikor előjött, készen áll arra, hogy meghallgasson…
A férfiak egyszerűek. A nők bonyolultak…
(Amikor pl. egy férfi a plafonon mászkáló legyet figyeli: azon töprenghet, hogy vajon hogyan csinálja, hogy nem esik le… Közben a nő nagy valószínűséggel erre gondol: Nem néz rám… Már nem szeret… A nők hajlamosak arra, hogy egyszerű dolgokat túlbonyolítsanak, belemagyarázzanak.. A nők átlagban 50 x beszélnek többet életük során, mint a férfiak…
És tudni érdemes, hogy 5 féle szeretetnyelv van… És általában a párok mindegyike másfajta szeretetnyelvet beszél. (Ha a párban az egyiküknek a munka, a másikuknak pedig a szex a szeretetnyelve… ) Emiatt is félreértik egymást… Már nem szeret… gondolják mindketten…
(Ez a tényező 25%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai halálozásáért…)
Ad 3. A nők egyszerre több félével is tudnak foglalkozni… a férfiak pedig, mint a lézer, egyszerre egy dologra tudnak koncentrálni teljes idegszálukkal.
A nőknél: Gyerekre vigyázni, főzni, mosni, takarítani.
A férfiaknál: ha nem a vadászatra koncentrált, a vadállat halálra marta, vagy agyontaposta…
Jobb esetben zsákmány nélkül ment haza.
Tehát, amikor a nő arra akarja kényszeríteni a férjét, hogy egyszerre több dolgot oldjon meg, semmi sem fog megoldódni.
Megoldás: Amíg az egyikkel nem végzett, nem szabad a másikkal terhelni.. mert leég, akár egy villanymotor.
Évezredek lenyomata ez a tudatban…
(Nem kitalálni kell a szabályokat, hanem megtalálni a szabályokat.)
(Ez a tényező 20%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai halálozásáért…)
Ad. 4 A szex… Amiről a nők 80%-a tévesen azt gondolja, hogy az az első.
A valóságban ez elenyésző…
Ezt kedves hölgyem, egy dupla tüzes jegyű férfi mondja Neked. És nem egyedül én mondom ezt…
Kicsit ez életkor függő, de nem nagyon…
Főleg a férfi partnertől függ. Hogy előtted hány partnere volt. Mert minden partner energetikai nyomát otthagyja a párodnál. Sok nő nem is tudja, hogy amikor a párjával ágyba bújik, valóságos orgia kezdődik… Férfi partnerének, és saját partnereinek részvételével…
És ha egy nő nyerít szex közben, az elsősorban a nőtől függ, nem a férfitól… Azt a férfi tévesen elismerésnek fogja fel, de nem az. Néha a férfi ettől elcsábul… néhány hétre, hónapra, mert a változatosság gyönyörködtet… De soha nincs esélye elvenni a férjet egy olyan nőtől, aki az első három pontot szokásszerűen alkalmazza.
A nők a szexet az uralkodó média tudatalattira gyakorolt hatása miatt főként érzelmi zsarolásra használják. Persze, ez nem tudatos… Csak „az az alávaló férfi” nem méltó a szexre. Mert nem dolgozik meg érte…
(Tehát a szex, mint tényező 10%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai halálozásáért…)
Ad.5. A konyhaművészet
A nők 20%-a ezt teszi az első helyre.
Összefügg a testsúllyal, de nem alapvető. Mindenki tud olyan emberről, aki bármennyit ehet, és nem hízik, és valaki már attól hízik, ha kedvesen rápillantanak.
(Ez a tényező 5%-ban felelős a válásokért, és a férfiak korai halálozásáért…)
És akkor még nem beszéltem minden emberi lény születési adottságairól az eneagram szerint…
Az elfogadás... a kulcs.... Az első 3 pont be nem tartását a férfi az elfogadás teljes hiányaként éli meg. Akkor is, ha nem az volt a szándék. A férfinek két választása van: Vagy elmenekül, vagy elmenekül(temető).Egy nő száját átlagban 50.000 szó hagyja el naponta... Halálos adag... A férfi haldoklik, közben a nő jól érzi magát, mert végre kibeszélhette a problémát....A 4. és 5. -ös pont is nagyon fontosak, ha nincs életveszély... Ami a férfinak életveszély, az a nőnek kellemes csevely, és nagy megkönnyebbülés... Az első 15 évünk úgy telt a nejemmel, hogy azt gondoltam, hogy egy őrülttel élek együtt... De egy aranyos őrülttel. De nagyon szerettem... Hazajöttem, és sorolta az ötleteit. Olyan ötleteket, amelyek közül némelyiknek 10 év kellett volna a megvalósításához... Fáradt voltam, ő felsorolt 4-10 ilyen ötletet minden nap, és nézett rám várakozóan. Én meg evés közben legszívesebben megkérdeztem volna: Most rögtön akarod, vagy megvárod, amíg lenyelem? A látszat az, hogy magyarul beszélünk, és értjük egymást. Egy frászt. Az empátia teljes hiánya jellemző a párkapcsolatokra...
És van még valami... sajnos... A misztérium elveszése...
A férfinek a nő: misztérium... És a nőnek a férfi: misztérium...
És ez hosszútávon mindig elvész a másik megismerésével.
Ezért jó, ha van egy titkod... Nem nagy... Csak egy icipici titkod...
Egy misztériumkonzerváló titkod... Mert a titkok mindig misztériumkonzerválók...
A hosszú boldog házasság 5 szabálya… II.Rész…
(Avagy használati útmutató férfiaknak nőkhöz. II. Rész: A NŐ
misztériuma…)
(Itt is érvényesül egy sorrendiségi rangsor, akár az I.
Részben. Az 1. pont a legerősebb, és egyre csökken a pontok erőssége.)
Annak a férfinak, aki az első 3 pontban jól teljesít, nem
kell vetélytárstól tartania.
1. A nő érzelmi lény. Intenzív érzelmi életet él… Elsősorban
érzelmi biztonságot akar a nő a férfitól.
És elvárja, hogy a férfi kimondja, ami a férfi számára szinte
kimondhatatlan: Azt, hogy „szeeeerrrreeetleeeekkk.” És hogy mondja gyakran!
És elvárja, hogy a férfi kimondja, ami a férfi számára szinte
kimondhatatlan: Azt, hogy „szeerrreeetleeekkk.” És hogy mondja gyakran!
Pont amiatt, hogy a férfi megnéz más nőket is, rendkívül
nehéz kimondania ezt a szót: Szeretlek… mert nem érzi 100%-osan igaznak…
2. Fizikai biztonságot akar a nő a férfitól. Herceg érkezzen fehér lovon! És többnyire a sármos férfiak a nők trójai falovai... Belső bizonytalanságaikat túlharsogják nőket megszégyenítő dumagépként... és a legtöbben bedőlnek ennek... A nő a
fizikai reprodukció első számú felelőse. Ilyen minőségében:
Megélhetést, és
a születendő gyermekei részére fizikailag biztonságos felnevelődési garanciát.
Ezért nyaggatja elsősorban a férjét, hogy segítsen a házimunkában, mert ez is
egy tudatalatti parancs, hogy ha kell, a férfi egyedül is helyt tudjon állni a
gyermeknevelésben, ha a nőt valami baj érné.
3. A nő Achilles sarka, és legerogénebb zónája a szája.
SZÁJON
KELL CSÓKOLNI, ahhoz, hogy elvarázsolódjon, és szexuálisan előjátékban
részesüljön.
Mondom még egyszer: SZÁJON KELL CSÓKOLNI!
MÉG MINDIG NEM ÉRTED,
EZÉRT ELMONDOM HARMADSZOR IS!
FÉRFIKÉNT NE PANASZKODJ, HOGY NINCS ELÉG SZEX, HANEM SZÁJON
KELL CSÓKOLNI!
Fél óra szájjal
csókolózás lebontja nála a gátlásokat. A nő tudat alatt ezért beszél, beszél,
és beszél: hogy a férfi a szájára figyeljen. (A micsoda nő c. filmben Cica, a tapasztalt
barátnő így oktatja a kezdő prostituáltat: - Nehogy hagyd magadat szájon
csókolni, mert belészeretsz!)
Nőként két
lehetőséged van, ha ezt a férfi partnered nem tudja ezt vársz néhány évtizedet,
hogy ezt kitapasztalja, vagy ha gyengédségre vársz a partneredtől, akkor
várakozás és sok beszéd helyett gyengéden rávezeted erre… Csók X csók…
És utána jöhet csak a többi erogén zóna. És a férfi
önkielégítést teljesen mellőzni ajánlatos. Nem lehet az a cél, hogy mielőbb
legyen vége. Nyújtsa el, és figyeljen a párja örömére. (Ehhez napi 5 perc edzés
szükséges: lingam masszázs a férfinél saját részre, hogy a merevedése mindig
rendben legyen.) És ha bármelyikük – akár a férfi, akár a nő, vagy mindkettő tüzes
jegy, akkor a hagyományos szexet tantrával kell kombinálni…
Nem csak a talpak
vannak tele csakra- kimenetekkel, hanem a kezek is. Masszázzsal meg lehet
indítani az összes pangó energiát, hogy folytassa keringését a testben… (Az
energiának állandóan áramolnia kell, mert a túl sok, és a túl kevés helyi
energia egyaránt megbetegít…)
4. Amikor a férfi megkapta, amit szexuálisan akart, ne forduljon
el, és ne hagyja magára a nőt, hanem ölelje át, és úgy aludjanak el együtt…
Vagy folytassák tantrával…
5.Élni a jelenben a múlt és a jövő helyett. Hűség…
önmagunkhoz, és a társunkhoz… Nem a sérelmeket statisztikázni, mert az nem
viszi előre a kapcsolatot…
(A nagy hal szindrómát ki kell iktatni! Hogyan? Ne gondolj a
múlt sérelmeire, vagyis, hogy a kedvesed hányszor utasított el! Miért utasított
el? Mert nem megfelelő módon próbálkoztál, azért! A szájon csókolást
elmulasztottad. Vagy veszekedtél vele, vagy hagytad, hogy hulla fáradttá
dolgozza magát és nem segítettél.)
Mi is az a nagy hal szindróma?
Kb. 1996-ban többször meghallgattam egy
Network 21-es személyiségfejlesztő kazettát, (a címére és az előadójára már nem
emlékszem), amelyen egy nagyon érdekes, szerintem korszakalkotó kísérletről
számolt be az előadó.
Röviden a lényege:
Egy nagy, kb. száz literes téglalap alakú
akváriumban kis halak úszkáltak. Nagyon rövid ideig egy ragadozó (azt hiszem
barrakuda) halat tettek a kicsik közé, amely azonnal üldözőbe vette őket. Ez
volt a kísérlet első fázisa.
A második fázis: Egy üveglappal
megfelezték az akváriumot úgy, hogy egyik feléből kihalászták az összes kis
halat, és ott csak a nagy hal maradt, mert a kicsiket mind áttették az akvárium
másik felébe, az üvegfal túloldalára. A ragadozó hal továbbra is látta őket, és
próbálta megtámadni őket, de útját állta a behelyezett üvegfal. Valahányszor
támadásba lendült, ez az üvegfal útját állta. Nekilendült, és banggg… az orrát
elöntötte a heves becsapódás fájdalma… De csak nekilendült… újra és újra… És a
fájdalom is ellepte… Újra és újra…
A kutatók kb. 500 próbálkozását vették
filmre az első napon… A második napon már többé nem próbálkozott… A ragadozó
tudatalattija rögzítette ezt a tapasztalatot… Támadás a kishalak ellen..
egyenlő… hatalmas fájdalom. Semmit sem tehet…
Ezután következett a kísérlet harmadik
fázisa: a kutatók eltávolították az üveglapot… és mire tippelsz, mi történt?
A kis halak előbb félénken, majd félelem
nélkül körbeúszkálták… és a nagy hal soha többé nem volt képes megtámadni őket…
Lassan éhen pusztult… De nem támadott…
Soha többé…
Mi ebből a következtetésed? A tudatalatti
hatalmára vonatkozóan…
Az enyém ez:
Volt a ragadozó halnál egy élethelyzet… és
volt egy tapasztalat… egy véresen fájdalmas tapasztalat…
A tapasztalat rögzült. Mint egy
számítógépes szoftver:
Ebben az élethelyzetben a cselekvés őrült
fájdalommal jár. Megtiltom.
Az élethelyzet megváltozott. De a ragadozó
hal tudatalattija nem érzékelte ezt.
Nem tudott reagálni a megváltozott
élethelyzetre. A szoftver nem íródott felül.
A tudatalatti olyan, mint egy hatalmas
számítógépes háttértár. Mindent tárol, és ott a hatalom.
Mint egy hatalmas, országháznyi épület,
ahol a tudatos elme a kapuőr.
A tudatos elme olyan, mint egy kicsi
operatív memória. Mint egy borsószem.
Nincs hatalma, csak kapuőr szerepe van.
Beenged valamit, vagy nem enged be valamit…
Amit beenged, az módosíthatja a programot.
A végrehajtó szoftvert, a tudatalattit...
Ennyi a szerepe. Ő a kapu őrzője. Az
alvilág hajósa…
Hasonlóság, analógia van az emberi és az
állati idegpályák között!
Amint fent, úgy lent; (Hermesz
Trizmegisztosz)
Az emberi és az állati idegpályák teljesen
analóg módon, vagyis ugyanúgy viselkednek.
Tudatalatti szempontból nincs különbség
egy hal tudatalattija, és egy ember tudatalattija között...
Amikor udvarolsz a párodnak, és kapsz egy NEM-et... Majd megint udvarolsz, és megint kapsz egy NEM-et... a tudatos elméd és a tudatalattid egymással versengve elkezd vezetni egy NEM - statisztikát... és beleragadsz ebbe...
Illetve mégis van megoldás: Isten a saját képére és
hasonlatosságára teremtett tégedet.
Vagyis: önmagadon dolgozva holisztikusan
tudod módosítani nemcsak a saját tudatalatti területedet, hanem a kollektív
tudatalattit is.
Ha hajlandó vagy önmagadon alázatosan,
hálatelt szívvel dolgozni...
A társad a legtisztább tükröd, és pontosan megmutatja, hogy hol
tartasz ebben most…
Analógia van a Fizikai Világegyetemben.
Minden mindennel analóg...
És minden, és mindenki tégedet tükröz…
Mennyire vagy hálás azért, hogy látod magadat életed minden résztvevőjének
tükrében?
Megpróbálom
pontokba szedni ezt a bonyolult emberi lényt,
és a párkapcsolat optimális
jellegét:
1.Minden energia
2. Poláris világban kétpólusu (férfi-női
minőség). A férfiak egyszerűek... a nők bonyolultak.
3. Az
ellentétes nemű szülőink párkapcsolati mintája töltődik be a tudatalattinkba…
vagy kötelező, vagy elutasító program formájában.
4. Párkapcsolatban a férfi nem más, mint a
nő első gyermeke. Ezt vagy felismeri, vagy nem. Többnyire nem.
5. A férfi azt akarja, hogy a nő megértse,
a nő pedig azt, hogy a férfi szeresse. Ez is tükör.
Az egyszerű férfit
elviekben könnyű lenne megérteni...
A bonyolult nőt
elviekben könnyű lenne csodálva szeretni.
6. “A férfiak a Marsról jöttek, a nők a
Vénuszról.”
A nő ki akarja beszélni a problémát. A férfi
meg akarja oldani a problémát.
Ezért alig van esélyük, hogy közös nevezőre
jussanak, mert ez is két aspektus, amely felől közelítenek egymáshoz.
7.Ha a nő szeretetnyelve a munka, akkor
felneveli a párját érett férfivá.
De az érett férfi
továbbra is egyszerű marad. És a nő is marad bonyolult.
8. Amikor a férfi felnevelődött, a nő
kapuzárást csinál, és az elsődleges szeretetnyelvére, a munkára kezd
koncentrálni. Ez többnyire egybeesik a gyermekek kirepülésének időszakával…
Vagyis, amikor a férfi férfivá vált, akkor a
hála állapot gyakorolván bebizonyíthatja, mennyire szereti asszonyát. MERT AZ
IGAZI SZERETET FELTÉTEL NÉLKÜLI.
(Ezt általában nem értik azok a nők,
akiknek nem volt elég türelmük a férjükhöz, és elváltak. Pedig nekik akkor és
ott dolguk volt. És elmenekültek. És cserbenhagytak valakit… tudatalatti
párkapcsolati programminta alapján… És ez az ő felelősségük. De nem az ő
hibájuk. Tanulniuk kell ebből, mert ez a hibás tudatalatti minta életről életre
– tompítottan ugyan, de a következő életükben is hatni fog. Olyan szülőkhöz
fognak leszületni, akik ezt a hibás mintát dekódolják újra és újra. Mert nincs
megoldva a feladat… a nő megbukott a vizsgán. És mi van akkor, ha a nő azzal
védi saját magát önmaga előtt, hogy verte a férje? Menekülés, és támadás:
ugyanannak a dolognak a két aspektusa. A nő nem akarta kibeszélni, a férfi nem
akarta megoldani a problémát. Nincs meg a FIGYELEM egymás felé. Mert nem
gondolják, hogy ez fontos.)
És mert a férfinél a nemi vágy nem csökken
az életkor előrehaladtával, hanem stagnál, vagy a szükségszerű elfojtást
követően növekszik. És tudjuk, hogy az elfojtások, bekerülvén a tudatalattiba,
megbetegítenek.
És pótcselekvésbe kényszerül, például
kiírja magából a feszültséget.
Vagy a sport által csökkenti energiáját az
egészséges szintre.
9. Mert a túl sok energia megbetegít. És a
túl kevés energia is megbetegít.
És minden energia.
És nem a tested vagy. A tested a ruhád,
amelyet erre az életedre kaptál.
És nem a lelked vagy.
A lelked az a ruhád- asztráltested -, amelyet
erre a világkorszakra kaptál.
A dekóder Isten, és közted.
Isten általad, általunk tapasztalja meg
önmagát.
Te Isten szellemszikrája vagy. Halhatalan, bölcs,
és örökre szabad.
Ha ezt nem tudod, akkor FÉL ELEM VAGY.
Akkor az EGO-val azonosítod magadat.
Az EGO egy program: A túlélési programod
ezen a földön.
Hasznos, mert nélküle nem tudnál létezni
fizikai testben.
De tudd, hogy ő a szolgád.
Ő csak most van veled ebben az életedben. És
ő is tudja ezt.
Időzített bombaként ketyeg aktuális EGO-d
közelgő halála.
Ezért lázasan tevékenykedik. Figyelmedet
akarja, ezáltal az energiádat.
Az identitásoddal trükközik. Uralkodni
akar.
Nem tudod kiküszöbölni ezt másképpen, csak,
ha meghaladod.
Túlmész rajta. Úgy kezeled, ahogy kell.
Neked szolgáló programként…
10. Így valósul meg az Isten célja, aki
feszültséget teremtet közvetve a férfiban, hogy gyarapítsa az Isteni
tapasztalatok tárházát holisztikusan. Így születik minden alkotás, minden kicsi
és nagy mű. A szexuális energia transzmutációjából… A sokkal nagyobb feszültség
a férfiakban van stressz formájában, ezért a férfiak halálozási átlagéletkora
13 évvel alacsonyabb a nőkénél.
A műalkotások ára ez.
Mert az Analógia Tanból tudjuk, hogy
feszültség nélkül nincs elvégzett munka az energetikában.
És MINDEN energia.
11. A
másik fél, a nő is a hála állapotában gyakorolhatná a FIGYELMET a férje felé,
mert a FIGYELEM ÁLLAPOTA az, AMI A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET ELŐSZOBÁJA.
A nő pedig felelős az emberiség
reprodukciójáért… Ez is hatalmas feladat…
12.
Vagyis mindkét fél a feltétel nélküli szeretet állapta felé kéne, hogy
haladjon, csak másképpen.
Csak
így tudnak mindketten EGÉSZ-szé válni.
Ön
MAG ukban EGÉSZ-szé.
Analógia Tannal a jobb megértésért, 2. rész:
(Ékes apa/anyanyelvünk egyértelmű, de csak, ha figyelünk...)
"Szeresd a te uradat, Istenedet teljes szívedből....
Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Feltűnt valakinek, hogy ez nem kettő parancsolat, hanem három?
1.Szeresd a te uradat, Istenedet,
2. Szeresd magadat, (mert csak abból tudsz adni, amid van..),
3. Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Rengeteg 40-50 - es hölgy van, akik másodszor, vagy sokadszor párt keresnek.
És panaszkodnak, hogy nincs a korosztályuknak megfelelő igazi férfi...
És kapnak "bölcs tanácsot romokban heverő életű "spiri" tanítóktól:
10 évvel fiatalabb férfiakkal kellene próbálkozni.
Hát igen. A kibicnek semmi sem drága.
Próbáld csak Te ki kedves páciens!
És ha neked működne, akkor majd a "tanácsadód" is kipróbálja...
Én is adok tanácsot, de velük ellentétben ez működik is.
Nézd meg, hogy aki neked tanácsot ad, ő vajon hogyan él?
És ha nem tetszik, amit látsz, akkor fordulj meg, és menekülj!
Menekülj, amíg nem késő!
Mivel lelki lények vagyunk testben, és nem fordítva, és mivel a mentálisan erősebb fél a nő... mindig Ő a domináns a kapcsolatban.
Vagyis kedves Hölgyek, mindig azt aratjátok, amit vetettetek.
Ez most jó, vagy jó?
Mert kezedben a kormány.
Ha változtatsz, akkor a Te kezedben a megoldás.
Sohasem a másikat kell megváltoztatni, hanem mindig ÖNMAGunkat.Mert a társunk a legfőbb tükrünk, akiben a legjobban látjuk ÖNMAGunkat.
És amikor nincs társunk, az mit is jelent?
Azt, hogy - tudat alatt - nem akarunk tükörbe nézni, mert amit látnánk, az számunkra túl fájdalmas...
A megoldás: tudatalatti tartalmaink tudatossá tétele.
Elsősorban tréningekkel.
Mert külső segítségre van szükségünk. És a külső segítség igénybevétele nem a gyengeség, hanem az erő és a bölcsesség jele.
Első helyen ajánlanám itt a Darnel Életmód tréninget, amely 2 havonta kerül megrendezésre Budapesten. Élményszinten. És azonnali változást hoz.
Változtatni, de hogyan? Hol van ehhez az iránytű és a térkép hosszútávon? (Mert azért azt tudnod kell, hogy egy két napos tréning nem oldja meg véglegesen a problémádat.) Te vagy a PROBLÉMA, és TE VAGY A MEGOLDÁS.
Vagyis a megoldás hosszú távon benned van. MIÉRT, és HOGYAN?
A kis herceg c. könyvből idéznék:
21. fejezet (részlet)
"Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz"...
"- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."
A Szeretet isteni parancsának analógiájára:
Találkoznak a (vad) róka, és a (vad)rózsa.
A róka szelídíti a rózsát.
És a rózsa is szelídíti a rókát.
Ez a mondat: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért..."
Ez nem egy ajánlás, hanem kettő:
1. Te megszelídíted,
2. Te egy életen át felelős vagy, ezért a szelídítéssel soha nem állsz le.
És a hölgyek panaszkodnak, hogy nincsen kínálat megszelídített férfiakból.
Csak tönkretett férfiak vannak, és foglaltak, akik más által vannak megszelídítve.
Mert a hölgyek meg akarják spórolni a munka részt.
Pedig szelídíteni: érdekes, csodálatos, és felemelő.
Megvan az eszközötök a szelídítéshez:
Egy belső mosoly. Amely átsugárzik rajtatok, és szokásszinten megnyilvánul.
Milyen ez, hogy hatékony legyen?
Talán nézzétek meg a Krokodil Dundee c. filmet, és az ő szerelmének (Linda Kozlowskinak) a mosolya lehet egy minta.
Gyakoroljatok a tükör előtt, amíg szokássá nem válik.
Van egy rossz/jó hírem:
Nem lehet megspórolni az elsődleges szelídítést.
Ki milyen ibolyát (rózsát) szakít, azt szagol...
Miként hiába adod oda a gyermekednek a vagyonodat.
Ha nem ő szerezte meg, nagy valószínűséggel nem is fogja tudni megtartani.
Nos, ennyit mára...
X./2022. 05. 31.-én 17.10-kor történt...
Kedves Férfitársak! Miről lehet megismerni az IGAZIT?:
Kezdetben igaz, majd később igazi!
Igen, feljegyeztem ezt a dátumot... Ekkor történt, hogy a hálószobában az ágyon ülve éppen német nyelvet tanultam, és a kedves nejem a hátam mögé osonva nyakon csókolt. 48,5 éve vagyok vele párkapcsolatban. Nem, nem elírás! 48,5 éve ! 48,5 éve! Te most mit gondolsz erről?
X./2024. 03.25.-ei írásom...
Ha jön egy új szerelem pl. a régóta nős férfi meglát valakit, és részéről lesz egy "szerelem első látásra" az vajon miért történik meg vele, miért pont akkor és miért pont vele? (Ennek magyarázata előző életekre vezethető vissza, és rejtett a tudatos elme elől...) Az érzelmek jönnek amit a másik csak tudatalatti szinten viszonoz... Hűség szempontjából nem az érzelem számít, hanem az, hogy mit kezdenek vele. Mindenki felelős minden kapcsolódásban, amely jelen esetben a meglévő párkapcsolat megmérettetése is, és elsősorban a meglévő párkapcsolat okai kerülnek mérlegre.
Mitől stabil egy párkapcsolat pl. 50 éven keresztül? 50,5 éve vagyok a nejemmel párkapcsolatban! Nem, ez nem elírás! Miért nem képes egy sokkal fiatalabb NŐ a férfit elhódítani? Mi a varázsa még 50 év után is a régi szerelemnek a férfi szemszögéből? A stabilizálódott anyagiak lennének, vagyis a kényelem lenne? Nem hiszem.
A válaszom a fenti kérdésekre fontossági sorrendben az alábbi 5 pontban foglalható össze -ahol az első pont sokkal fontosabb a stabil párkapcsolat szempontjából, mint a második, a második sokkal fontosabb, mint a harmadik, és így tovább-...:
1. Ha: A FELESÉG a férjét kezdettől fogva 100%-ban elfogadta olyannak, amilyen, (maximális toleranciával), soha nem kritizálta és ma sem kritizálja. Tehát 100% -os elfogadás a NŐ részéről a férje iránt. (Ez azért döntő jelentőségű, mert a NŐK kb. 10 X annyit beszélnek, mint a férfiak...) Persze ez a 100%-os elfogadás fordítva is ígaz kell, hogy legyen, ez a dolog kölcsönös..., mert ha nem kölcsönös, akkor a NŐ-t a szokások hamar letérítik erről az útról, és az akár néhány hónap alatt a kapcsolat halálához vezet. ) És a férfi látja mindenütt a környezetében, hogy mindenki kritizál mindenkit.
Mindenki tudja tudat alatt, hogy építő jellegű kritika nem létezik, és a kapcsolatok felbomlásáért 60%-ban ez a tényező a felelős... És néhányan tudatosan is tudjuk, hogy ha a NŐ nem kritizálja a férjét, az maga a boldogság, mert a NŐ kb. 10 X erősebb mentálisan a férfinél és a férfit ezzel lehet igazán motiválni, hogy fejlődjön önként és dalolva, attól a céltól vezérelve, hogy bármi áron meg tudja tartani a NŐ-t. És ha a férfi rááll egy fejlődési pályára, akkor ez miatt MINDKETTEN fejlődnek, és a férfi lassan elkezdi felzárkózását a NŐ-höz. Ez a felzárkózás egész életükben tart, és célja a férfi részéről a Nő megtartása - bármi áron. Akkor van egy kapcsolat nagy válságban, amikor a Nő elmulasztotta felnevelni a férjét, ez állandó konfliktusforrás.. És álandó mentális okokra visszavezethető betegségforrás is egyben. A NŐ első gyermeke mindig a férje, de ez egyik házasulandó félben sem tudatosul. A neveletlen férj elválik, majd többnyire korán a temetőbe menekül... Az 50 éves korosztályban a férfiak fele már a temetőben, míg a NŐKnél ez az arány 20% körül van csak. Mert a NŐK 10-X - 50X többet beszélnek , mint a férfiak, azaz kibeszélik magukból a problémát. A NŐ ösztönösen kibeszéli a problémát, míg a férfi úgy veszi ezt az adást, hogy meg kell oldania egy újabb problémát. Ez a plusz teher a felelőse a férfiak korai halálozásának. (A NŐ ki akarja beszélni a problémát, a férfi pedig minden kibeszélt problémát megoldandóként kezel.)
2. .A második legfontosabb kb. 20%-ban, hogy a NŐ ezt a férfit választja társul, és a kezdetektől viszont-szerelmes a a férjébe, és ez a szerelem lassan átalakul szeretetté. A szerelem a Nő döntése, a barátság pedig a férfi döntése. Barátkozni lehet bárkivel, -akit akár szerelemmel- szeretünk, de a testi szerelem az olyan tabu, amely, ha illegális, és szószegő, akkor a lélek megerőszakolásához vezet, és súlyos karmát indukál.
Amikor a NŐ nem megfontoltan választ, akkor egy sereg ember életét elcseszi(a két házasulandó, a nagyszülők, és a születendő gyermekek, vagyis a felelőssége hatalmas, és helyrehozhatatlan. Egy korábbi írásomból:
"Kedves Férfitársak! Miről lehet megismerni az IGAZIT?: (Kezdetben igaz, majd később igazi!)"
A barátkozás egy régebbi - talán előző életekben meglévő kapcsolat utáni vágy, - ezt érzik mind a férfiak, mind a NŐ-k szerelemként, többnyire tudat alatti motivációtól hajtva. És az az új NŐ, aki új szerelem- "szerelem első látásra" - a férfi életében, és gyönyörű, és emiatt sok sikertelen párkapcsolata volt, nem képes egy újabb szerelmi vallomást kezelni. Rengeteg sztereotípia lép elő a tudatalattijából, és a barátságot nem képes kezelni. Barátnak nem kell neki senki... Férjanyag, vagy nem, csak ez számít neki. A barátság, ha a felek tudják kezelni, akkor örök, a szépség pedig múlandó.
A nős férfi által kezdetben szerelemnek hitt barátválasztás felelőssége jóval kisebb, mint a NŐK házastárs választás felelőssége. Ha egy barátság nem önzetlen, és kölcsönös, ... nos, az idővel elhal számottevő hosszútávú következmények nélkül..
Nem kell segítség a hölgynek, majd kínlódik tovább, úgy, mint eddig. Pedig kiktől kaphatna segítséget? Azoktól, akik évtizedek óta stabil párkapcsolatban élnek... És akik évtizedek óta rendszeresen fejlesztik a személyiségüket. Személyiségfejlesztő témában évtizedek óta sokszáz könyvet megvettek, elolvastak, rengeteg CD-t meghallgattak, és rendszeresen - olykor hivatásszerűen jártak személyiségfejlesztő tréningekre... Mert mindig mi teremtjük a körülményeinket, és soha nem fordítva! Amíg ezt valaki nem ismeri fel, nem lehet rajta segíteni, mert az öndicséret mindig büdös!
De nosza, rajta, hölgyek, urak, lehet újra feltalálni a kereket!
3. A harmadik legfontosabb kb. 10%-ban, hogy ha a férjezett NŐ boldog, mosolygós, elégedett és hálás a férfinak és az égieknek a bánásmódért, akkor minden pillanatban tudatosodik a férfiban, hogy mennyire szerencsés, és a férfi is hálás a sorsnak ezért. Mert ki az a barom, aki egy boldog NŐ-t lecserélné egy házsártos, kritizáló, megfelelési kényszerítéssel megátkozott fiatalabbra? Nincs ilyen férfi, de ha mégis van, az megérdemli a sorsát!
4. A negyedik legfontosabb kb. 6%-ban, hogy a házastársak MINDKETTEN BECSÜLETESEK KELL, HOGY LEGYENEK... Nemcsak egymással a kezdetektől fogva, hanem mindenkivel. Lehet élni nem becsületesen is! De az bevonzza a betegségeket.
5. Az ötödik legfontosabb kb. 4%-ban, hogy a szexuális életük összhangban legyen. Ha nincs összhang, törekednie kell mindkét félnek, hogy jobb legyen. Gyermekként a NŐt az anyja, a férfit pedig az apja motiválja egész életében elsősorban a példájával, nem pedig a szavaival. "Vizet prédikáló, bort ivó" szülők motivációja itt sem szokott működni. (Amikor az egyik szülő pl. a halála előtt rányomja a terhet a sikeres házastársi szerepben lévő gyerekére, az sokszor katasztrofális következményekkel jár az addig sszexuálisan nagyjából harmónikus házasságra. Ekkor válik el, hogy a pár mennyire szereti egymást.
Erről az 5. pontról már eleget írtam korábban ugyanebben a blogbejegyzésben.
Felhasznált irodalom:
- Csalogány: Ébredés,
- Thomas Schafer: Hogyan válik a szenvedés ismét szeretetté? (Férfi és nő a családfelállítás szemszögéből),
- Berentei Ági: Férfi és nő (KAPCSOLATOK KÁOSZA),
- LYNN BUESS: Párkapcsolati számmisztika,
Győr, 2024. 03.25. Jelen írás szerzője: Szabadi Tibor Gyula
XI. Dr. Budai László Károly: Germán Gyógytudomány videók:
XII.TELEGONIA
https://soospeter.blogspot.com/2013/08/telegonia-paraznasag-genetikai-hatasa.html?m=1&fbclid=IwAR1k_hdDsCKf9PdnsoCwmkHzWGz2k4AMEOLE6nhm9RIFV2HhJETfkjEwFh4
XII.Miért erős
a Háttérhatalom, és miért tudja megosztani a tömeget?
Mi az
igazi, rejtett oka a tömeg megoszthatóságának?
A Sors rendezte így… Mert tanulhatsz önként és
dalolva, vagy szenvedve. ”Thorwald Deftlehsen: A sors, mint esély” c. könyv 82.
oldalán: A tanulás polaritása c. fejezet.
Ez a
választási szabadságod!
Ez egy visszacsatolás, mint a villamos szabályzó köröknél…
Másképpen: Egy Szeretet - Félelem lineáris skálán hol tartasz
ebben az adott pillanatban…
Hogyan rendez a
Sors? Bunyevác Zsuzsa könyve: ( ”Félni
csak kinek is lehet?) megadja erre a
választ:
https://www.magyarmenedek.com/products/9324/Felni_csak___kinek_is_lehet__-_Bunyevacz_Zsuzsa.htm
Miért rendezi
így a sors?
Darnel
Cristian írja „Harc és szeretet” c. könyvének előlapján:
„Aki nem fél, az egész” és ugyanezen könyvének hátlapján:
„Azt a legnehezebb megértenünk – ez minden vallás és
filozófia kihívása -, hogy Isten olyan, mint a fény. Amennyire képtelenség a
fényt megvilágítani, annyira fölösleges is. A fényt magát nem látod, de általa
látsz mindent. Istent nem lehet, és nem is kell szeretni. Isten maga a
szeretet. Egymást kell szeretnünk!”
Garry
Chapman szerint 5 szeretetnyelv van, és ezek a szeretetnyelvek
megadják a választ a Sors keverte
lapok kényszerítő erejére, melynek eszköze a Háttérhatalom, és az
általa menedzselt Árnyék-kormányok…
https://docplayer.hu/109695790-Gary-chapman-egymasra-hangolva-az-ot-szeretet-nyelv-a-hazassagban.html
Az 5
szeretetnyelv:
1. Elismerő szavak,
2.Minőségi idő,
3. Ajándékozás,
4. Szívességek,
5.Testi érintés.
A MEGOLDÁS
kulcsa:
1.Saját szeretetnyelvünk felismerése,
2. Társunk szeretetnyelvének felismerése.
„Ha
eredményesen akarjuk közölni szeretetünket, meg kell tanulnunk azt a szeretet-nyelvet,
melyet a társunk megért.”
Vagyis: Most
kaptad azt a fajta megértést, hogy a Te életedért te vagy a felelős: Ezt hadd
érzékeltessem 2 példán:
1.Tegyük fel, hogy férfi vagy, feleséged nyelve:
A 2.Minőségi
idő, amely másképpen: van egy listája az elvégzendő napi feladatokról, vagyis: dolgozik
orvérzésig, így fejezi ki a szeretetét.
A te szeretetnyelved pedig az 5. Testi
érintés…
Ha nem
segítesz neki a munkában, és a testi érintés hiányát egy másik partner beiktatásával,
és hazudozással pótolod, akkor nemsokára elválnak útjaitok, és a másikat
fogjátok hibáztatni.
Ha valakinek
az 5.Testi érintés a szeretetnyelve, és megpillant egy lehetséges partnert, a
hangyák a gatyában azonnal beindulnak, és a tudatalatti programjait szinte
lehetetlen megkerülnie. Hatalmas szeretet kell hozzá, és az Egyensúlytörvény
átfogó ismerete… („Miként akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti
is akként cselekedjetek azokkal”. Vagyis másképpen: ha megszeged a házastársi hűségfogadalmadat,
kamatos kamattal retorzióra számíthatsz. Vagyis: Nagyon fog fájni…)
2. Tegyük fel, hogy nő vagy, férjed nyelve:
A 2.Minőségi
idő, a amely másképpen: van egy listája az elvégzendő napi feladatokról,
vagyis: dolgozik orvérzésig, így fejezi ki a szeretetét.
A Te
szeretetnyelved pedig az 5. Testi érintés…
Ha nem
segítesz neki a munkában, és a testi érintés hiányát egy másik partner beiktatásával,
és hazudozással pótolod, akkor nemsokára elválnak útjaitok, és a másikat
fogjátok hibáztatni.
Ha valakinek
az 5.Testi érintés a szeretetnyelve, és megpillant egy lehetséges partnert, a
hangyák a bugyiban azonnal beindulnak, és a tudatalatti programjait szinte
lehetetlen megkerülnie. Hatalmas szeretet kell hozzá, és az Egyensúlytörvény
átfogó ismerete…
(„Miként
akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akként cselekedjetek
azokkal”. Vagyis másképpen: ha megszeged a házastársi hűségfogadalmadat,
kamatos kamattal retorzióra számíthatsz. Vagyis: Nagyon fog fájni…)
Mit akar
valójában a Nő, és mit a férfi?
A
szeretetteljes hűségen keresztül, a Nő biztonságot az otthonában.
A
szeretetteljes hűségen keresztül, a férfi biztonságot az utódlásban.
Sajnos:
(Létezik egy Pareto féle alapelv: A
Pareto elv eredetileg közgazdaságtani megfogalmazás volt, de létezik Analógia
Tan: Vagyis ez egy általános igazság.)
Az emberek
20%-a él valódi – szeretetteljes - életet, a 80% robotpilóta üzemmódban tengeti
életét… Ez a 80% korlátlanul manipulálható.
Ezt
használja a Háttérhatalom, és az árnyékkormányok a te, és szeretteid
manipulálására
Mi a
megoldás: Tartozz a 20%-ba.
Kezdd el MOST!
Megfigyelted,
hogy mindig MOST van?
Ne halogass,
kezdd el most!
Kezdd ezzel:LEsztergomi Gréta: Csillagsziget: ÖNPROGRAMOZÁS az
életenergia emelésére:
https://www.youtube.com/watch?v=sWYhnHa42gU
Naponta
egyszer, 8,5 perc (később ezt megtanulod majd gyorsítani 3 percre), közvetlen lefekvés előtt, mert akkor a
Tudatalattid egész alvásod alatt EZZEL FOGLALKOZIK! Javaslatom: Legalább
egy éven keresztül alkalmazd ez utóbbit!
És úgy-e a szerelem vak… rácsodálkozol a másikra az újdonság
varázsával ható szeretetnyelvén keresztül… és nemsokára ez a szeretetnyelv,
elveszíti varázslatos báját, és a házastársak elsárkányosodásához vezet…
Azt akarod, hogy a
másik változzon, mert Te nem vagy hajlandó kimenni a komfortzónádból…
Tudatalatti programjaid irányítanak 100%-ban ott a hatalom… Semmit sem tehetsz
ellene… Vagy mégis?(Két bekezdéssel feljebb megírtam: Át kell alakítanod
tudatalatti programjaidat előbb önmagad szeretetévé, majd ebből tudsz adni
másoknak. Nincs másik, csak ez a rögös út.. Ehhez a MÉLY BELSŐ ÁTALAKULÁS -
hoz, amely életed egyetlen igaz, igazi kalandja, ajánlom Esztergomi Gréta
meditációin kívül három könyv alakú alapművet:1.:Andrew Mathews: Hallgass a
szívedre, 2: EVA-MARIA ZURHORST: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel
élsz,3.Thorwald Dethlefsen: A sors, mint esély. (Ma reggel úgy keltem, hogy ezt
meg kell írnom… Mintha valaki diktálná.)
Győr, 2021.09.02.
Szabadi Tibor Gyula
Utószó
Kiszakadtunk az Egységből. Sorsunk a KÉT-SÉG. Amikor Isten megbízásából felfedező úton vagyunk. Isten mindent tud, de rajtunk keresztül akarja megtapasztalni Önmagát. Isten azt várja el tőlünk, hogy a megismerés érdekében kockáztassunk. Számtalan példabeszéd szól erről (A tékozló fiúban melyik testvér a kedvesebb, és miért?)
A Fizikai Világegyetem a polaritás (az Ördög) birodalma). Lucifer másik neve: Fényhozó. Az a dolga, hogy fényt gyújtson az emberek ostobácska fejében, ezzel segíti Istent a tapasztalati megismerésben. A világvallásokban az emberek "Isten katonáinak" képzelik magukat, és küzdenek az ördög ellen. Amire figyelsz, az nőni fog! Amikor vadul nyomod a falat, a fal ugyanakkora erővel nyom vissza. Engedd el a falat. Oshonak igaza van.
Akkor vagy vallásos, amikor képes vagy elengedni a saját faladat.
Akkor, és csakis akkor, a fal megszűnik agyonnyomni Téged.
Az élet nem küzdelem. Isten nem csinál selejtet, és nincs a világban semmi, aminek "nem kéne lennie". Kizárólag a mi tudatlanságunk az akadály. Az egónk funkciója a túlélés, és az emberiség 98%-ának a túlélésről szól az élete, mert ellensége a változásnak. A változás félelemmel tölti el, mert az ego, a hamis én hamis biztonsággal tölti el. Behúzódik a csigaházba, bízva annak erős falában. Milyen biztonságot ad a csigaház a kőlavinában? Elássa az 1 talentumát és még büszke is rá, hogy megőrizte. Eszébe sem jut, hogy akár 10 talentumot is visszaadhatna urának...
Kiszakadtunk az egységből. Ez a polaritás feszültsége. Az analógia-tan szerint a feszültség áramot indukál a villamos vezetőben mindkét irányban, és a félvezetőben egy irányban (egyenirányító elve). A vezető ellenállása (az ember maga) csökkenti a hasznos munkát, a túl nagy ellenállást úgy hívjuk, hogy szigetelő. A legtöbb ember szigetelő, vagy félvezető. A szigetelő sem adni, sem elfogadni nem tud. A félvezető csak elfogadni tud, adni nem.
Minden feszültség a Fizikai Világegyetemben szexuális eredetű!
Osho szerint minden a szex körül forog, minden. Egyetértek. A szex mozgatja a világot. Emiatt ebben a témában nagyon fontos, hogy ne légy tudatlan. Önmagad megismeréséhez a szexuális tudatosság alapvető, e nélkül nem létezik önismeret. És nagyon légy hálás mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy önismeretedet az irántad való szeretetből ilyen téren gyarapítja. Lehet, hogy ezer évet spórol neked. Ezer év egy szempillantás az örökkévalósághoz képest, valójában mindenki akkor fog megvilágosodni, amikor annak eljött az ideje, senki sem előbb. A szex nem egy alpári, közönséges állatias dolog, hanem az egységélményből kiszakadt emberiség vágya a hazatéréshez. E világ nem az otthonunk, és soha nem is lesz az. Vágyunk vissza oda, ahol béke van, boldogság, és szeretet. Bármire képesek vagyunk ezért. Figyelj meg egy negyven kilós kan kutyát, és a kerítés erejét és magasságát, amely képes megállapítani. Én láttam, ahogy az 1,1 m-es kerítést átugorta. Nem gondolkodott, hogy mi lesz, ha rövidet ugrik. Ugrott, kockáztatott. Az ember éppen ilyen.
Osho ír az emberiség 3 tudatállapotáról. Ezek: a teve, az oroszlán és a gyermek állapot. Az emberiség kb.98%-a a teve, kb. 2 %-a az oroszlán, és nagyon kevesen a gyermek állapotában vannak, és létezik átmeneti állapot, amikor valaki éppen billeg a teve és az oroszlán, valamint az oroszlán és a gyermek között billeg. A billegés oka, hogy az illető valamilyen részterületen el van tapasztalati úton maradva, és ez a tény az előző tudatállapotban tartja. Nem tud tartósan a felsőbb szintre mindkét lábbal megérkezni, mert a tapasztalat hiányzik. Ez a hiány mindig szexuális (egységélmény) tapasztalat-hiány. (Ezt az élményt nem több száz partnerrel való nagyon felszínes szexuális kapcsolatra értem, hanem egyetlen partnerrel való mély testi- lelki kapcsolatra). Ezért mondják a misztikusok, hogy meditálj, szerezz egységélményt. Látogass el meditációval a létközbe, és bevillan az egység a tudatodba. Ezért mondják a misztikusok, hogy meditálj. Látogass el meditációval a létközbe, és bevillan az egység a tudatodba. Ez egyfajta szexuális élmény. Extázis.
Nemcsak 3 féle tudatállapot van, hanem 3 féle szexuális egységélmény is, és egy pillantást vetve a férfi és női nemi szervekre, azonnal látszik, a formájukból, melyiknek a feladata a kezdeményezés, a kísérletezés. Melyik az, amely egy "sötét barlangba" be kell merészkedjék? Ki tudja, hogy mi vár rá ott?
1. A Három fajta tudatállapothoz hasonlóan a háromfajta szexuális egységélményből az első a teve állapota: alapesetben 5 perc idegrángáshoz hasonló gyorsasági futam, melyet a férfi részéről ejakuláció követ. A nő még éppen csak elkezdett belemelegedni, a férfi már kész. Mindketten érzik, hogy ez nem az igazi, és a férfi, hogy "férfiasságát" bizonygassa, még egyszer, vagy kétszer képes megismételni az aktust. 3 ejakulációval elveszíti vitalitásának kb.30%-át és teljesen kimerül, de bebizonyította "férfiasságát". Érzi, hogy erre évtizedeken át nem lesz tartósan képes, és azt is tudja, hogy a nőt nem volt képes kielégíteni, ezért elkezd kísérletezni, hogy megnövelje az aktus hosszát. Kísérletezését siker koronázza ("Aki keres, az talál!"), határesetben képes akár 6! órára is kitolni az aktust. De kinek van naponta 6 órája szexre ebben a rohanó világban? Érzi a zsákutcát, ezért továbbmegy. Hogyan lehet rövidebb idő alatt kielégíteni a szeretett nőt?
2. Még mindig a teve állapota: rengeteg szexuális abberáció létezik. A "nőt" (Már, aki női mivoltában ily módon pénzért, vagy kielégítetlensége folytán ily módon megalázható, bár szerintem ez a "férfi" nagyfokú szegénységi bizonyítványa, a tudatalattiban jelen levő állati lét,) összepárosítják: lóval kutyával, kígyóval, hallal, mert ez "nagy üzlet". Szelídebb formában pisiszex, és kakiszex bizonyítja a férfi kísérletező feladatát, és szerepét a témában.
3.Még mindig a teve állapota: Közben a férfi felfedezi, hogy a nő kielégülése a hüvely nedvesedésének függvénye, és elkezdi izgatni a nő G-pontját, melynek eredménye, hogy a nő spriccelős orgazmussal néhány perc alatt elmegy a férfi ejakulációhoz hasonló állapotban. Ez időtakarékos megoldás, és szexológusok kedvenc tanácsadási témája. Egy dolgot nem vesznek figyelembe: mind a férfi, mind a női ejakuláció gyorsítja az öregedést, mert óriási energiavesztéssel jár, és az együttlét gyakoriságának függvényében. Ezen az állapoton, ha nem akarsz nagyon gyorsan megöregedni, gyorsan túl kell lépni.
4. Amikor belépsz az oroszlán állapotába, felfedezed a tantrikus szexet, amiről Osho ír. A tantra az völgyorgazmus. A szexben ezt nem is oroszlán állapotnak hívnám, hanem inkább a róka állapota. (A róka alszik farokkal a lába között.) A póz, ahogyan alszotok a pároddal, az olyan, hogy a férfi is, és a nő is a hátán fekszik, úgy, hogy a fejeik vannak egymástól a legtávolabb. A férfi lábai vannak felül, a nő lábai alul.(Ez nagyon fontos, mert csak ebben a megfeszült állapotban lesz képes a hímvessző egész éjszaka merevnek maradni.) A hímvessző merev állapotban a női hüvelyben van egész éjszaka, és 7-8 órát ebben az állapotban alszanak… A hímvessző ezáltal megfeszül, és úgy is marad. Ha a hímvessző merevsége csökken, elég egy - két mozdulat, és a merevedés helyreáll. Néhány éjszaka gyakorlásképp, és a pár rutinosan végigalussza az éjszakákat. Ez a legmélyebb meditatív állapot, nincs meditáció, amely ezzel felérne. Ha egész éjjel ebben az állapotban voltatok, frissen, üdén, óriási energiatöbblettel ébredtek mindketten. A világ negativitásának még a szele is elkerül. Minden betegségből meggyógyulsz, lehetetlen, hogy tartósan beteg légy! Hogy miért nem így kezelik a betegeket? Mert az egészség kizárólag azoknak van fenntartva, akik hajlandók arra, hogy adjanak, és elfogadjanak. Amikor adsz, és elfogadsz, lehetetlen, hogy energiablokkok képződjenek a testedben. A te döntésed, hogy adsz és elfogadsz, mert megtartani annyi, mint elveszíteni, és adni és elfogadni annyi, mint szeretni. Feltétel nélkül.
5. A gyermek állapotú nőnek már nincs szüksége szexre. Arra van egyedül szüksége, hogy férfi partnere naponta éjszaka forró testtel hozzá bújjon, és melegítse, a férfinek, pedig, hogy a nő lehűtse. Ha egy nőnek egy férfi kerül az aurájába, és egy nőnek egy férfi, akik 7-8 órát összebújva ruha nélkül alszanak, az ugyanolyan energiacsere, és egységélmény, mint az oroszlán állapotban a tantrikus völgy orgazmus.
Feszültség és probléma akkor keletkezik, ha a völgy orgazmusról a nő túl korán lemondatja a férfit, és erre a férfi még nincs eléggé felkészülve, mert még csak az oroszlán - gyermek lét határvonalán van, és még sok a tanulnivalója. Ha a nő a spirituális mester, és a férfi a tanítvány ebben a kapcsolatban -mivel a mester sokkal gyorsabban tanul, mint a tanítvány - ez lesz a következő feszültségforrás köztük. Ezért mondom azt, hogy a nő azt akarja, hogy szeressék, a férfi pedig azt, hogy megértsék. Ha a nő megérti, hogy a férfi még nincs azon a szinten, ahol ő, akkor az egyetlen megoldás, hogy visszamegy, kézen fogja a férjét és kéz a kézben mennek együtt tovább tantrával. A férfi pedig, ha szereti a nőt, akkor is utánamegy (alvás közben aurán keresztül történő melegítéssel), ha a nő nem veszi észre, hogy a férjének még szüksége volna tantrára, mert túl gyors volt az iram, amit diktált, és bizony-bizony a kedvese lemaradozik, mert nem bírja a tempót.
Amíg a fizikai síkon tartózkodnak, a nőnek minden állapotában arra van szüksége, hogy szeressék. A férfinak pedig arra, hogy megértsék. Mind a teve, mind az oroszlán, mind a gyermek állapotban, állapottól függetlenül. csak ennyi kell a harmóniához, nem több.
És nincs más bűn, kizárólag a tudatlanság, tehát ne légy tudatlan!
Ilyen tapasztalatra, amit itt leírtam, csak akkor tudsz szert tenni, ha a páros felállásod olyan, hogy a nő egy spirituális mester, aki már születése óta gyermek állapotban van, és szeretetével képes a férjét a teve állapotból hosszú évtizedek alatt az oroszlán állapotba segíteni, majd elindítani a gyermek állapot felé. A férfi partnernek pedig nyitottnak kell lenni erre a szeretetre, tudni kell elfogadnia a hála érzésével, és a férfi kell, hogy legyen a változás. A férfi azzal járul hozzá ehhez az adáshoz, hogy ő válik a változássá. Nem csak egyszerűen tudnia kell változni, hanem indukálnia, aktív, cselekvő módon be kell vinnie a változást a világba, röviden: ő kell, hogy legyen a változás!
Utóirat
A VILÁG MIÉRTJÉT megmutatják a trendek. A legdinamikusabb jelenleg a telekommunikációs trend!
Hogy miért érdemes pont erre kiemelkedő figyelmet fordítani? 1. Mert mindenki ezt használja! 2. Mert ITT és MOST ebbe be lehet kapcsolódni! Egy 1 trillió dolláros üzletágba most az ACN révén bele lehet kapcsolódni, gyakorlatilag milliós nagyságrendű tőke nélkül! Ha van egy okod, akkor lesz 81.250 Ft-od a regisztrációra és 47.500 Ft-od egy képtelefonra, és 2.550 Ft havidíjért majdnem korlátlan lehetőséged üzletépítésre, utazási és telefonköltségek nélkül. Te felfogtad, hogy miről szól ez az ajánlat? Te tényleg felfogtad? Nem hiszem! Ha felfogtad volna, akkor kezedet - lábadat törve rohannál hozzám a lehetőségért, mint a mérgezett egér! Inkább dolgozol 50 évet? A Te sorsod, és a Te életed!
A FANTOM szponzorról
Az ACN jelenleg 23 országban van jelen, ezek nevét az interneten megnézheted. Fokozatosan nyitja meg a lehetőséget a világ országaiban. Ha a te országodban már megnyitotta ezt a lehetőséget, akkor mire vársz még? Regisztrálj be egy szponzorhoz, és indulj el. Megfigyelted, hogy mindig MOST van? Most van a legmegfelelőbb alkalom, hogy elkezd! Várod Isten mannáját az égből? Ez a létező legnagyobb lehetőség mindenkinek, aki hajlandó változni a jobb élet reményében. Tudom, hogy Te utálsz változni. De nem utálsz szegénynek maradni? Én sem szeretek változni. De a változás az egyetlen ok, amiért ezen a sárgolyón vagyunk. Isten ezzel bízott meg bennünket. A holisztikus világot olyanná teremtette, hogy a részhalmazai fejlődése révén fejleszti magát. Te lehetsz büszke Istennek erre e legnagyobb bizalmára, amit beléd vetett, vagy elutasíthatod. Ez a Te döntésed, és vannak következmények.
Miért van olyan elképesztően rossz híre az MLM üzleteknek? Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy MLM akkor egyesek felállnak, és elmennek a marketingtervről?
Mindenki találkozott már direktmarketingessel, elsősorban nagy értékű termékek, porszívó, edény, eladása kapcsán. A vevőben, akár igent mondott, akár nemet, szinte mindig nagyon negatív kép maradt, több okból:
1.Többnyire hidegmeghívási technikát alkalmazva egy olyan ember, akit nem ismer – tehát nem is bízik benne - valamilyen mézesmadzaggal betolakodott az otthonába.
2. Erőszakosan eladott neki egy viszonylag drága terméket, viszonylag nagyon rövid időre szorított döntési kényszer alapján. Nem volt lehetőség hasonló termékek ár – érték arányával való összehasonlításra, tehát akinek eladtak, az, tudat alatt tudja, hogy nagy valószínűséggel átverték, vagy megkísérelték átverni.
3.Amikor valaki a direktmarketinges igyekezetét figyeli, általában azt gondolja, hogy ő ezt nem tudná csinálni, mert ő nem olyan. Emiatt hálás lesz a sorsnak, hogy neki ezt nem kell csinálnia, hogy rásózzon emberekre olyan terméket, amelyet az nem akar megvenni. Kialakul egy tömény szánalom a „verejtékszagú” ügynök iránt, amely az idő múlásával egyre kényelmetlenebbé teszi azt, hogy nemet mondjon. Ezt később követi egyfajta megbánás: már megint kihasználta valaki a jó szívemet.
4. A soron kívüli vásárlás általában felborítja a családi költségvetést, és rosszabb esetben a termék porfogóként végzi, melyet kerülgetni kell és csak a helyet foglalja. Viszont eladni szinte lehetetlen, emiatt is legtöbbször megbánás követi a „vásárlást.” Ahányszor a vevőnek útjába kerül, szinte mindig ezt gondolja: „Milyen hülye voltam, hogy megvettem.”
5. Bár születésünk pillanatától az egész életünk eladás (Utánzással és beszéddel tanulunk, és ezek is eladások a javából.), nem mindegy, kinek a nézőpontjából nézzük: vásárolni szeretünk, de utáljuk, ha eladnak nekünk.
Sokkal, de sokkal többről van szó, mint valamely kacat eladásáról, vagy megvásárlásáról: Az egész az energiáért vívott harcról szól: ahol a figyelem, oda áramlik a mentális energia. Mivel az energia az ismert fizikai törvény szerint a pozitívból megy a negatívba, mindenki nálánál pozitívabb emberektől szeretne energiát kapni, és megóvni saját energiáját az energiavámpíroktól.
Bár legtöbbször az emberek tudatosan elfogadják, hogy a Network Marketing nem direktmarketing, a rengeteg hasonló momentum miatt a tudatalattiban mindig a direktmarketinges hozzáállás (program) aktiválódik az idegpályákon, mindkét félnél.
Mivel magunkat soha nem látjuk, mindig a külvilágban érzékeljük a „vétkest”.
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.
Ez a direktmarketing stílusa, a kereskedő stílusa, és beidegződése. Most van itt a lehetőség, hogy bedaráljuk, most van itt a lehetőség, hogy kinyissuk a pénztárcáját, van a rohadéknak pénze, csak ül rajta, pedig, ha eladom neki ezt az edénykészletet potom félmillióért, 30 % üti a markomat azonnal, mennyi is ez? Hiány van mindenből, és ha nem tudok eladni, akkor felkopik az állam! Ez félelem!
Azt bizonygatjuk, hogy az MLM nem direktmarketing, és mi nem vagyunk ügynökök! Közben a testbeszédünk olyan hangosan kommunikálja, hogy mi magunk vizet prédikálunk, és közben bort iszunk, hogy a jelölt, ha észnél van, hanyatt – homlok menekül. Persze, próbáljuk megtéveszteni bizonyos gyorsasági és egyéb bónuszok, a pénz sűrű emlegetésével. Ha kifogásai vannak, akkor persze, ő egy hülye köcsög, nekiesünk, hogy ha az üzletről nem is, - mert arra nem hülye köcsögöket keresünk, - de arról mindenképpen meg kell győznünk, hogy kinek van igaza, és egy ilyen hülye köcsögnek, mint ő, hol a helye, mert ezt kívánja érzékeny lelkünk. Nekem rémlik valami: egy Ady Endre nevű költő: A magyar ugaron c. verse. Vajon kiről beszélt? Biztosan nem rólunk, hiszen még meg sem születtünk akkor…
A direktmarketinges hozzáállás aktiválódása az előadó gondolatvilágában valahogyan így hangzik:
„Az MLM-ben is csak az a dolgotok rohadékok, hogy megírjátok a névlistátokat és ömlesszétek az embereket, én meg majd mondom a marketingtervet. Hű, mennyit dolgozok, ezek meg csak kifogást keresnek, és nem hoznak embert, pedig, ha mindenki csak egy embert hozna! Most már ideje, hogy a többiek is kiálljanak előadást tartani, ne mindig csak én… De tanuld ám meg a marketingtervet, mert ha nem úgy mondod szóról – szóra, ahogyan én, azzal kárt okozol a cégnek és nekem. Ez egy profi cég, nem engedheti meg magának, hogy színvonal alatti előadásokat tartson valaki… Meg ezt a Network 21 – es dumát az álmokról jobb lesz, ha sürgősen elfelejted, mert bemószerollak a központban, és ki leszel zárva, mint a nép ellensége… Fel is út, meg le is út… Azt, hogy vezetőire elviszlek még egyszer, azt meg aztán végképp felejtsd el.”
Tudat alatt kommunikálunk 97 %-ban. (400 milliárd bit/ sec. információ éri az agyat, ebből 2000 bit/sec. a tudatos.) Mit gondol tudat alatt a szponzorált? Vigyázat, ügynök a láthatáron! Fel az energiapajzzsal! Ez energiavámpír, aki abból él, hogy leveszi rólam az energiát! Mivel nem tudok ellene védekezni, szégyen a futás, de hasznos. (Nagy gyakorlatom van ebben, sokszor csináltam ilyet korábban, mert nem értettem, hogy mi folyik itt!)
Képzeljünk el egy szeretet lineáris skálát. Az origóban a 0 szeretet, (félelem) és tőle távolodva tart a szeretet a végtelenhez. Így közeledünk Istenhez. A szeretet polaritása nem a gyűlölet, hanem a szeretet hiánya, a félelem. A fény polaritása a sötétség, nem más, mint a fény hiánya.
A Network Marketing a világtörténelem legnagyobb lehetősége. Aki erre egy igazi, hiteles példa, az a Názáreti Jézus. A termék neve: Evangélium= Jó hír. Bár a termék közben elferdült és megzápult, a rendszer erejét mutatja, hogy közel 2000 év elteltével, ez e létező legnagyobb üzlet a világon. (Vatikán.). Az üzlet alapítójának, Pál apostolnak még életben sem kell lennie, vígan működik nélküle! Jézus önmagán dolgozott. Felhasználta az embereket, mint tükröket önmaga tökéletesítésére. Mindenki mindig önmagán dolgozik a világba is és a Network Marketingben is.
Az ACN üzenete számomra a következő: Ha valaki ezt megfelelő szintre gyorsan felépíti, azt nem fogja tudni kontrollálni sem a saját országának kormánya, sem a nemzetközi gazdasági helyzet. Ha közben az illető még képzi is magát, 5 évi jövedelem elegendő, hogy befektetései révén teljes anyagi függetlenségre tegyen szert, utána az ACN jövője sem lesz számára korlát. Ezért elfogadhatatlan az, amikor valaki nem táplálja minden nap az agyát CD –kel, könyvekkel és találkozókkal. Az ilyen ember kiírja a falra: „Majd holnap eszünk”. Kérdés: Az agy nem éhes? Az nagyon nagy baj!
Én, mint szponzor, kötök egy szerződést azzal, akit behozok a hálózatomba. Azt ígérem neki, hogy biztatni, és támogatni fogom. Kéz a kézben segítek neki előbányászni az ő álmait, (amelyeket többnyire jó szándékú szülei, vagy más álom tolvajok elraboltak, olyan régen, hogy már nem is emlékszik.) és együtt megvalósítjuk. Azért segítek neki az ő álmait megvalósítani, mert megértettem, hogy a Network Marketing arról szól, hogy az én álmaim akkor fognak megvalósulni, ha elegendő embernek segítettem, hogy az álmai megvalósuljanak.
Ha én elkövetem azt a hibát, hogy csak egyetlen egyszer bírálok valakit, mert engedek azon ösztönömnek, hogy bebizonyítsam, hogy milyen egy hülye a másik, akkor biztos, hogy újra aktiválódott nálam a direktmarketinges rossz beidegződés. Újra elhagytam a Network Marketing pályát, direktmarketingre váltott a hozzáállásom, és nem is tudok róla. A tudatalatti kommunikációban azonban nincsenek határok, és mindenki, aki ezt hallja, tudat alatt tudni fogja, hogy megszegtem a szponzori megállapodást és egy hitvány alak vagyok. A tekintélyemet, amelyet mások bizalma révén ajándékba kaptam, arra használtam, hogy elvegyem a másik ember mentális energiáját. Hogy ezt tudatlanságból, építő jellegű bírálatnak álcázva teszem, vagy féltékenységből, a hiánytól való tudattalan félelmem által motiválva, az teljesen mindegy a bizalom és a másolódás szempontjából.
A javító szándék megnyilvánulásának egyetlen lehetséges útja a kérdezés, mert az nem személyeskedő, és nem bántó. A Network Marketingben a szponzor szerepe a hivatásos bíztató és bátorító személyes edző szerepe. Az egyetlen dolog, amiért az emberek embereket követnek, az a szeretet utáni vágyuk. Szeretni, és szeretve lenni, ezáltal visszatérni még itt a Földön Istenhez. Minden más csak magyarázat. Az emberek, emberek miatt jönnek el a marketingtervre, nem telekommunikációs trend, vagy antioxidánsok miatt. Keressük az elveszett paradicsomot, amelyből kiűzettünk. Várunk valakire, aki visszavezet oda bennünket, és szeretetével betölti a tátongó űrt a lelkünkben. És reménykedünk, hogy még itt az életben megtaláljuk ezt az embert.
Azért nem találjuk, mert rossz helyen keressük. Csak bele kell néznünk a tükörbe, és meglátjuk. Meglátjuk azt az embert, aki kivezet bennünket a káoszból! Aki maga a szeretet! Aki gazdaggá tehet bennünket. Aki bölcsebbé tehet bennünket. Ne a külvilágban keressük, mert bennünk van! Egészen közel. A bennünk lévő Isten az, akit keresünk. Csak ott találhatjuk meg, sehol máshol!
Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”
Te ismersz valakit, aki ezt akarja másolni? Én nem! Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a TITOK („The Secret”) c. filmet még egyszer. Ha még mindig nem érted, akkor még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… Addig nézd, amíg… amíg el nem jutsz a mélyebb megértéséig. Én kb. 50x láttam. Nem állítom, hogy teljes mélységig értem. Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia: kétféle úton juthatunk hozzá:
1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk. Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.
2. Vagy magunkat építő jellegű bírálónak álcázva elraboljuk mások mentális energiáját ellenszolgáltatás nélkül. Ez vezet a háborúkhoz, a kirekesztéshez, és a gyűlöletkeltéshez. Ez a külső erő, a körülmények, az áldozatszerep útja. Ez a félelem útja.
És most jön a számomra nagyon nehéz rész: vajon miért kapok én 18 éve mindig ilyen szponzorokat? Hát azért, mert 2011. januárig én is egy ilyen szponzor voltam. A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján (A vonzás törvénye) a szponzoraim segítettek nekem, engem tükrözve, hogy meglássam és megismerjem önmagam. Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.
Nincs hát jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.
A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!
És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!
Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!
Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.
Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!
Ha messze laksz tőlem, netán még különböző nyelvet is beszélünk, lehetek én a Te FANTOM szponzorod. Te biztosan azt gondolod, hogyha nincs kéznél a szponzorod, akkor ez hátrány. Hadd biztosítsalak arról, hogy ez a létező legnagyobb előny az MLM üzletépítésben. Az embereid a Te szponzorodat mindig olyannak látják először, amilyennek te propagálod: Ha nagyszerűnek, akkor egy ideig van egy nagyszerű szponzorod, majd rájönnek, hogy ő is „emberből” van, tele hibákkal. És Te is rájössz erre, kivéve, ha nem látjátok. Akkor felépítheted, mint a legnagyszerűbb embert ezen a Földön. És az is marad, mert ha nagyon ritkán találkoztok, az megszépít és ünnepélyessé tehet mindent.
És a szponzorod emberi hibái nem rombolják le azt, amit Te felépítettél.(Mint ez már nálam néhányszor előfordult.) Gondold csak meg barátom: Neked bőven elég a saját EGO-dal megküzdeni, vagy szeretnél még a szponzorod EGO-jával is harcolni? Mert van neki, abban biztos lehetsz! Melyiket akarod? Ha fel akarsz építeni egy gigantikus ACN üzletet, arra a létező legnagyobb segítség ez a blog, és egy fantom szponzor, akiről saját önző érdeked által vezérelve csak jót mondasz,(Minden másolódik, ez is.) határ a csillagos ég, és egyetlen korlátja a saját fantáziád. Ő biztosan nem veszi le rólad az energiát „építő -” és „jó szándékú” bírálatával.
Én születésem óta öntörvényű vagyok, és állandóan bírálatok kereszttűzében vagyok. Néha úgy lehúzzák rólam az energiát csupa „építő szándékból”, hogy egy hétig csak nézek ki a fejemből.
És azt igaz barátaidat keresd meg, és szponzoráld, akikkel jó együtt lenni. (Tudom, hogy ilyen nagyon kevés van!) Akkor lesz több igaz barátod, ha az egyik legfőbb célod, hogy Te egy igaz barát legyél! Tudod, minden másolódik tudatalatti szinten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése