Gondolatébresztő 3. Osho

Blog szerkesztője: Szabadi Tibor Gyula (Facebookon is.)

Az EU előírásainak megfelelően tájékoztatom a t. idelátogatókat, hogy adatokat nem gyűjtök, cookikat én önállóan nem használok, ha ilyennel itt találkoznak, azt a blogger tette ide, mert énnekem a cookikra sincs semmi szükségem a nemlétező adatgyűjtéseimhez. A blogom kizárólag egy hitrendszert közvetít, amely az enyém. Aki nem ért egyet az én hitrendszeremmel, amit itt publikálok, az kérem, ne olvassa. Köszönöm, hogy vette a fáradtságot, és beleolvasott. Szabadi Tibor Gyula.

4 saját blog:

1.  Tibor gondolatébresztői - Téma: Ezotéria, és MLM.( http://tibor7.blogspot.com )  Nyelv: magyar

2.  Kérlek, segíts - Téma: Ezotéria a Facebookon ( http://tibor8.blogspot.hu )Nyelv: magyar

3. Lelki ok, testi tünet -Téma: Egészség, Ezotéria, Gyógyítás zenével ( http://tibor4.blogspot.hu )Nyelv: magyar

4. Tibor's provoking trouth   ( http://tibor7-english.blogspot.com/ ) Téma:Ezotéria, MLM Nyelv: english

A Facebookon: Tibor Gyula Szabadi, és "Ébredezők" ezoterikus csoport (rengeteg tanulságos megosztással.) Ha ismerősnek jelölsz engemet a Facebookon, vagy jelentkezel a csoportba, be tudlak tenni. Régebben könyvek és CD-k alapján szerkesztettem a blogokat, most pedig ezen írások alapján. Sok ismerősöm ezúton mintegy társszerzőjévé vált, és válik ezeknek a blogoknak. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, akinek az írásait átvettem. ♥

Kedves Látogató!

Én gépészmérnöknek tanultam eredetileg. Mindig érdekelt a kvantumfizika.
Mára a kvantumfizika utolérte a több ezer éves vallási tanítókat. Eredetileg az összes tanító kvantumfizikai magyarázatokat adott  a Teremtésről, és a Világegyetemről. De a szavak csak félreértésekre jók, a követőknek sem sikerült megbirkózniuk ezzel a problémával. Mintegy 3000 vallás létezik a világban, és mindenki a maga igazát magyarázza. A világtörténelemben ez miatt a vallásháborúk alapvető - többnyire negatív szerepet játszottak.

Ebben a blogban én is megkísérlem a lehetetlent: A kvantumfizika nyelvezetének közérthető magyar nyelvre tolmácsolásával közkinccsé tenni:
Számmisztikailag MINDEN ISTEN. MINDEN AZ 1-BŐL SZÁRMAZIK.

Isten a SZERETET.
Nem olyan, mint a szeretet, hanem Ő a SZERETET.
A szeretet az egyetlen valóságos erő.
A fizikai Világegyetemben eltorzult szeretetként nyilvánul meg, mert nincs a középpontban.
Isten a TISZTA TUDAT, AKI egy holografikus duális mátrix szerkezetben létezik.
Minden energia, az anyag nem más, mint lelassított rezgő energiakvantum halmaz.
Te Isten szellemszikrája vagy. Nem a tested vagy. És nem a lelked.
Ők a kísérőid az utadon.

Mindenki egyedi, megismételhetetlen, ezért különleges.
Van 7 egyetemes Világegyetemi Törvény, melyek az automatikus szabályzó kör szerepét játsszák.
Minden számlád mindig kiegyenlítődik. A Tartozik-követel mérlegszabály szerint.
A karmádat Te teremted. Sőt: Mindent az életedben Te teremtesz.
Semmit ne higgy nekem. Ha nem hiszed, járj utána!
Olvass tovább, vagy hagyd el kérlek a blogomat!
Minden a Te döntésed. A következményeket is Te viseled!
Mindig minden számít! Vagy nem...

http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2016/05/a-vibracios-kvantumelmeletet-egy-2000.html


Tartalom:
Bevezető

I. Osho: A mustármag

II. Osho: Bármit választhatsz, úgyis a poklot választod...

III.Osho: Szexügyek (A szextől a magasabb rendű tudatosságig)

IV. Osho: PDF file-ok: 

1. Tantra: https://drive.google.com/drive/my-driveh

tps://drive.google.com/drive/my-drive

2. A megértés könyve: https://drive.google.com/drive/search?q=type:document

3. A titkok könyve: https://drive.google.com/drive/search?q=type:document

4. Az ártatlanság bölcsessége: https://drive.google.com/drive/search?q=type:document

5. A bölcsesség könyve: https://drive.google.com/drive/search?q=type:document

6. Nők könyve: https://drive.google.com/drive/search?q=type:document

7. Férfiak könyve: https://drive.google.com/drive/my-drive

8. Tantra: A végső megértés: https://drive.google.com/drive/my-drive

Bevezető

https://www.facebook.com/notes/judit-elekn%C3%A9-priol/50/764420683668554


http://www.youtube.com/watch?v=sjcaq-XvbH0&feature=related
https://mail.google.com/mail/?shva=1#inbox/13156deef0bad2c3 

http://www.youtube.com/watch?v=OT8KaOvbf-A&feature=player_detailpage

„Az Igazság keresőjének alázatosabbnak kell lenni a pornál. A világ lábbal tiporja a port, de az Igazság keresőjének olyannyira meg kell aláznia Önmagát, hogy még a por is eltiporhassa. Csak akkor, és nem korábban pillanthatja meg az igazságot.”   Gandhi.



Mottó 1.: Szeress, és szolgálj, és ne felejts! (Mit ne felejts: Szeretni és szolgálni....)


Mottó 2.: "Szeretném megismerni Isten gondolatait. Minden más csak részletkérdés." Albert Einstein.


Mottó 3.: Mindenki TANÍTÓMESTER. 

(Mindenki Téged segít.
Hívtad, és kérted a segítségét.
Készséges volt, és jött, mert Te hívtad.
Ugyanakkor ő is hívott Tégedet, hogy tanítsd,
és Te is készséges voltál, és jöttél, amikor hívott.
Mindenki játszótárs. MINDENKI.
Legtöbbször haragszunk rá, mert nem úgy tanít, ahogyan szerintünk "kellene", hogy tanítson.
Csodálatos ez a duális holisztikus világegyetem.
És csodálatos ez a bizalom, hogy Isten általunk, általad fejlődik.
Legtöbbször elvéted a célt. Legtöbbször mások is elvétik a célt...
Ne hallgass az ostobákra, akik azt állítják, hogy ez BŰN.
Nincs bűn, csak gyakorlatlan ember, aki sokszor elvéti a célt, mert nem próbálkozott elégszer.
Az a dolgod, hogy tovább próbálkozz!)
A szeretet nem más, mint az a gyakorlat, hogy eltalálod elsőre a célodat, mert gyakorlott kezed megfeszíti a szeretet nyilát, amely szinte célzás nélkül követi az útját...

EGY NÉVTELEN MESTER SZAVAI A TANÍTÁSRÓL

1. Én nem képzek tanítványokat, csak mestereket, mert azokra van szükség.

2. Aki szépen hangzó szavakat akar hallani jó szónokoktól, az menjen máshová.

3. Aki nem akar gondolkodni és erõfeszítést tenni a megértésért, az is menjen máshová.

4. Az jöjjön hozzám, aki tudni és érteni akarja az Istent, akinek nem elég csak a hit bizonytalansága.

5. Nem fogom az isteni tudást ledegradálni arra a szintre, ahol az emberek felfogóképessége általában van, mert azt akarom, hogy ti emelkedjetek szellemileg olyan magasságokba, ahol már megértitek a teremtést.

6. Nem tanítok filozófiát abban a formában, ahogy azt egy iskolában szokás, de amit tanítok, az filozófia a javából, méghozzá a legkeményebb fajtája.

7. Legyetek bátrak az úton és merjetek tévedni és hibázni. Majd kijavítjátok.

8. Mindig kérdezz, ha valamit nem értesz. Nem szégyen nem érteni valamit, hanem hiányosság, amit pótolni kell.

9. Merjetek okosabbak lenni nálam, mert egy tanító akkor végzi jól a munkáját, ha a tanítványai, mestertársai okosabbak lesznek nála és feljebb, tovább jutnak, mint õ. Mert ez a haladás.

10. Legyetek éberek, elszántak és kitartóak. Ne akarjatok mindent azonnal megérteni, mert a lépcsõn is csak fokról fokra lehet feljebb jutni.

11. Aki figyel és gondolkodik, az idõvel mindenre rá fog jönni. Aki nem, az ne is reménykedjen ebben.

12. Csak addig foglak tanítani benneteket, amíg rá nem szoktok az éberségre és a gondolkodásra. Utána hagyni fogom, hogy önállóan menjetek tovább.

13. Én csak a tudáshoz vezető kapu kulcsát adom át nektek, de belépnetek rajta magatoktól kell. Ez pedig csak akkor fog működni, ha élvezitek a világ megismerésének és felfedezésének izgalmát.

14. Nem tanítok mágiát, misztikát, ezotériát, jóslást, paraképességeket és gyógyítást, de elmondom hogy működnek ezek a dolgok. Ha többre vagytok kíváncsiak, azt már fedezzétek fel magatoktól.

http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php#ebook 

 Ezzel fogom irányítani az életed, ha felnövök!:

I. Osho: A mustármag

(Osho magyarázata Tamás apokrif evangéliumához.)

Előszó

Jézus egy lázadó volt, ezért veszélyes.Jött, látott, és a hatalomnak nem tetszett.Felforgatta a fennálló társadalmi rendet.A 12 tanítványt elszakította a családjától, mert volt egy célja.A tanítványok asszonyai és gyerekei ott maradtak az egyetlen kenyérkereső nélkül,mert Jézus mondá:Jöjj, kövess engem.Volt olyan asszony, aki 14 ! gyerekkel maradt ott, mert a férje Jézust követte. A kufároknak nem tetszett, összetörte az árujukat...Jézus tudta, hogy nem feladata, hogy tetsszen bárkinek. Nagy ívben tett rá, hogy bárki mit gondol róla. Pszichológiailag szabad volt.És boldog. Mindent megváltoztatott, még az időszámítás is megváltozott miatta. A világ soha nem lesz ugyanolyan, mint korábban volt. Nem azzal, amit csinált, hanem azzal, ahogyan létezett. Ez egy holisztikus világegyetem, melyben az a feladatod, hogy te változz. Ha te megváltozol, minden, az egész világ megváltozik! Te ugyanúgy hatást gyakorolsz a világra, mint Jézus tette, csak a különbség, hogy ő olyan tudatos volt, amekkora spirituális mester soha nem volt korábban.

Az emberek kívülről várják a boldogságot. A férjüktől, a feleségüktől, a politikusoktól, a papoktól. Ne várj senkire. Kezdj el dolgozni magadon, itt és most. Tested az élő Isten temploma. Takarítsd ki, és tartsd tisztán.
Senki nem tud Téged boldoggá tenni, senki nem tud téged szabaddá tenni, csak Te vagy képes erre. Jézus nem csinált helyetted semmit,kizárólag példát mutatott, mert tudatos, de főleg tudat alatt másolódással tanulunk. Jézus nem végezte el e te munkádat, neked kell elvégezni magadon, tehát ne dőlj hátra a kényelmes karosszékedben.Jézust majdnem mindenki félreérti. Ha nem akarod Jézust félreérteni, akkor olvass Oshót. Szerintem ő érti a legjobban Jézust.

Voltak, akik meglátták Jézus tanításai mögött a nagy üzletet. Tamás evangéliumai apokrif (kiadatlanok) maradtak, ő túlságosan értette Jézust. Tovább megyek: egyedül ő értette többé-kevésbé, a többieknek hiába magyarázott, félreértették... Egy Jézust nagyon könnyű félreérteni. A korai középkori üzletemberek bűntudatba csomagolták az "árut"... (Áru=Evangélium=Jó hír) A szeretet vallása vért, verejtéket, könnyeket, "Szent Inkvizíciót" bűnbocsánat cédulák árusítását, és az emberiség történetének legnagyobb pszichológiai rabszolgatartását (1.3 milliárd emberes üzletet jelent, és a sémita bibliai parancs tökéletes megvalósítását: "Sokasodjatok és hajtsátok uralmatok alá a Földet.") A szeretet nevében: Ez egy olyan vicc, amelyen nem nevetünk, hanem sírunk. Mit tenne Jézus, ha újra megszületne? Kiűzné a kufárokat a templomból e szavakkal: Ez Atyám háza és ti latrok barlangjává tettétek? "Mit szólnának ehhez a Vatikánt őrző svájci gárdisták és a pápa? Te mit gondolsz erről?

Más: Az egyetlen dolog, ami a tiéd ezen a világon, az az érzésed. A gondolatod nem a tiéd, azt kölcsön kaptad. A szűrőd által kondicionált elméd csak tolmácsolta neked. Az érzésed az iránytűd, hogy a saját utadat járod éppen most, vagy valaki más akarsz lenni, mint aki valójában vagy. Azért jöttél erre a Földre, hogy te Te legyél. Egyedi vagy, és pótolhatatlanul értékes.Istennek terve van veled. Tiéd az örökkévalóság, hogy Isten veled kapcsolatos tervét megvalósítsd. Az Ő végtelen szeretete és türelme néz le rád. Darnel Cristián, legkedvesebb élő mestereimnek egyike írja Harc és szeretet c. könyvében, hogy Istent nem úgy kell elképzelnünk, mint egy kozmikus mérnököt, aki kívülállóként összerakta az Univerzumot. Ő olyan, mint egy mag, melyből, mint egy hatalmas fa, nőtt ki a Világegyetem. Az, hogy Isten mindenható azt jelenti, hogy minden belőle van, nincs rajta kívül semmi. Hogy számmisztikai nyelven szólva, minden az 1-ből származik, hogy 1 Isten van, mindegy, hogyan hívjuk: Jehovának, Allahnak. Krisnának... És mindenki Isten gyermeke, te is egy levél vagy Isten fájában. És ő a szeretet, és te is szeretetből vagy... Ne harcolj, hanem szeress, az élet nem küzdelem..., hanem szelíd folyam. Hallgass a szívedre...

http://www.youtube.com/watch?v=dezfVbeAHwQ&feature=player_detailpage

Bevezetés

Tamás Evangéliumát – más apokrif iratokkal együtt – 1945-ben, egy szép decemberi napon találta meg egy arab paraszt, aki a földet ásta Felső Egyiptomban, Nag Hammadi közelében, miközben érett madártrágya után kutatott. Amikor már két méter mélyre túrt, a lapát egy nagy adagedénybe ütközött. Azt remélve, hogy kincset talált, gyorsan összetörte a méretes edényt. Csillogó kincsek helyett azonban csupán egy pár kopt nyelven lejegyzett réges-régi papiruszt talált. Nem sejtette, hogy ősi szövegek különleges gyűjteményét találta meg, melyet feltehetőleg másfél évezreddel azelőtt a Szent Pachomius kolostor szerzetesei rejtettek el az egyház megsemmisítő parancsa elől, amely vad és kíméletlen eretneküldözésének részét képezte.

Az ötödik evangéliumot egyes bibliaszakértők szerint körülbelül ötven évvel Jézus halála után, és húsz évvel a hivatalos Új Testamentum megjelenése előtt jegyezték le. Így tehát Tamás evangéliuma valójában nem is az ötödik, hanem az első. Ebben az evangéliumban Jézus 114 példabeszéde található meg, ezek közül vannak olyanok, amelyek megtalálhatók a négy kánoni evangéliumban is, ám vannak benne korábban egyáltalán nem ismert példabeszédek is. Jézus parabolákban beszél, példabeszédeken keresztül tanít. Ezek meglehetősen egyszerű példabeszédek, ám annál mélyebb jelentésűek.  Ebben a könyvben Osho huszonegy, Tamás evangéliumában található példabeszédéhez fűz magyarázatot.

„Az a vallásos ember, aki még életében felismeri azt, amit mindenki más csak a halál pillanatában.”

Mi lenne, ha a keresztényeket arra tanítanák, hogy „ne adakozzatok, mert azzal lelketeknek ártotok?” A templomokat azért létesítették, hogy az emberek ott imádkozzanak, de Jézus azt mondja, „ha imádkoztok, elítéltettek”… de akkor ki menne a templomba? És ha nincs ima, nincs böjt, nincs adomány, nincsenek rituálék, akkor mi lenne a papokkal? Mi lenne az egyházzal?

Ezekkel a mondatokkal Jézus lyukat fúr a szervezett vallás bárkáján, ezáltal csak Jézus marad – a bárka pedig végleg elsüllyed.

1. A mustármag (9.o. )

Tanítványai azt kérdezték Jézustól:

Mondd, milyen a mennyek birodalma?

Ő azt mondá nékik:

Olyan, mint a mustárfa magja: kisebb, mint a többi mag, de ha megművelt talajra esik, hatalmas fa nő belőle, amely oltalmat nyújt az ég minden madarának.

Az emberi kapcsolatok sokat változtak, mégpedig nem jó irányba. A mélyebb emberi kapcsolatok mindenhonnan eltűntek; ma a feleséged már nem a feleséged, hanem csak barátnőd; a férjed már nem a férjed, hanem csak a fiúd. A barátság jó és szép, de nincs benne annyi mélység. A valódi frigyhez mélység szükséges – lényed mélysége. Ha nincs mély gyökered, akkor te is sekély maradsz. Ez egy mélységes elkötelezettség, és ha nem tudod párodnak átadni magad, akkor képtelen vagy elmerülni a szerelem mélységeiben. Csak a felszínen lubickolsz, miközben semmit sem tudsz a mélységről.

A mélybe merülni számodra természetesen veszélyes – nem is lehet másképp, mert te csak a felszínt ismered, s csak ott lehetsz hatékony. A felszínen nyugodtan tevékenykedhetsz úgy, mint egy robot, ott nincs szükség éberségre. De minél mélyebbre merülsz, annál éberebbnek kell lenned, mert ott már minden pillanat halálos lehet.

A mélységtől való félelem leszűkítette az emberi kapcsolatokat. Az emberek éretlenek maradnak. Egy barát, vagy barátnő lehet kedves, bálos, szép, szexi, de az ilyesféle viszony sosem válhat azzá az ajtóvá, mely a benned – és mindenki másban is – rejlő mélységhez vezet. Egy barátnőhöz fűzhet szoros szexuális viszony, de abból nem lesz szerelem. A szerelemhez mély gyökerek kellenek. Egy szexuális viszony könnyen létrejöhet a felszínen, de az csak állati ösztön és biológia. A szex lehet gyönyörű, igaz, de csak akkor, ha szerelemből fakad. Ha nem onnan fakad, akkor csúnya. Méghozzá a legcsúnyább, mert hiányzik belőle az érzelem. Ha csak két test érintkezik, aztán különválnak, s mennek a maguk útján, akkor nem te és ő találkoztatok. Akkor az csak két test volt. És ugyanez történt a többi emberi kapcsolattal is.

A legmélyebb emberi kapcsolat pedig teljesen eltűnt a földről. Mert a legmélyebb emberi kapcsolat a mester és a tanítvány kapcsolata. Sosem fogod Jézus tanításait megérteni, ha képtelen vagy a mester – tanítvány viszonyt alapjaiban felfogni és átérezni… Pedig sajnos ez teljesen eltűnt a világból. A feleséget felváltotta a barátnő, a férjet a barát… A mester és tanítvány kapcsolata azonban teljesen eltűnt, mindenestül. Vagy talán egy mai – de meglehetősen eltérő – analógiája lehet az „elmebúvár” – páciens kapcsolata.

Ám a pszichiáter és páciens közötti kapcsolat nem lehet más, mint beteges, mert a páciens nem az igazság után kutat, és még csak nem is az egészség után… A páciens nem egész – séget, nem egységet keres…, mert akkor ő már nem is páciens, hanem tanítvány. A páciens csak meg akar szabadulni a betegségétől, ez egy negatív megközelítés. Azért ment az orvoshoz, mert „normális szeretne lenni; egy normális, beilleszkedett társadalmi lény. Csak azért jött, hogy segítsenek visszaerőltetni őt a „normális világba”, mert nem passzol a társadalmi keretek közé, helyre kell őt igazítani, vissza kell préselni egy skatulyába. És a pszichiáter segít visszailleszteni…

A pszichiáter nem lehet mester, mert ő maga sem egész. És a páciens sem lehet tanítvány, mert ő nem tanulni jött. Őt csak a zaklatottsága zavarja, az ő célja a visszailleszkedés, nem a teljesség. A pszichiáter nem mester, jóllehet Nyugaton már ez a tévhit uralkodik. És előbb – utóbb ez a téveszme elterjed majd Keleten is. De ez badarság – mivel ő maga is beteg. Talán sikerül a páciensét visszaillesztenie a társadalmi keretek közé; az egyik beteg segíthet egy kicsit a másikon. De egy beteg ember nem segíthet egy másik beteg embernek egésszé válni. Egy őrült nem segíthet egy másik őrültnek túljutni az őrültségén.

(15. o.) Lehet, hogy sokkal intelligensebb ember, mint te, lehet, hogy zseni, s talán tud is segíteni rajtad egy kicsit… De a legvégső igazságra, lényünk legtitkosabb benső lényegére éppoly vak, mint te. Nem a lélekkel foglalkozik, hanem az elmével. Kórháznak jó, templomnak nem. A betegség csak a felszínen létezik – ahol lényed létezik, ott nincs betegség. Amint felismered, hogy ki vagy valójában, minden betegség eltűnik. Alapjában véve csak azért létezik a betegség, mert elbújsz saját önismereted elől, igyekszel elkerülni önmagadat – mindig kerülöd a találkozást önmagaddal, mert nem szeretnéd meglátni saját arcodat.

Mi történt veled? Ha nem vagy kész szembenézni önmagaddal, nem lehet belőled tanítvány, mert a mester tehetetlen, ha te nem akarod meglátni saját magadat. Ő csak akkor tud segíteni, ha hajlandó vagy tükörbe nézni.

És vajon miért félsz annyira? Azért, mert valami, még régen, alapvetően elromlott. A gyerek idetoppan, de senki sem fogadja el úgy és olyannak, amilyennek érkezett. őt át kell formálni. Meg kell fegyelmezni. Mert olyan alkotórészekkel érkezett, melyeket se a társadalom, se a szülők nem tudnak elfogadni. Azokat – az egyébként szervesen hozzá tartozó – részeket meg kell tagadnia, el kell nyomnia. Van egy pár alkotóeleme, ami elfogadható, sőt dicséretre méltó… Ezeket a részeit a gyereknek el kell különítenie, ha azt akarja, hogy elfogadják. Lényének nagy része viszont sohasem kerülhet felszínre, és ezt a részt olyan mélyre kell rejtenie, hogy végül ő maga is teljesen megfeledkezik róla. Ez az elfojtás, és az egész társadalom elfojtáson alapul.

A gyerek lényének legnagyobb részét el kell nyomni, és be kell zárni egy sötét pincébe. A tudat alá. De ezek a részek is szeretnének szabadok lenni, és lázadnak. Szeretnének szabadon megnyilvánulni ők is. De nekik tilos. Minden alkalommal nyakon ragadjuk és visszalökjük őket a sötét pincébe. Így hát egyre inkább félni kezdesz önmagadtól, nem mersz önmagaddal szembesülni, mert ki tudja, mi, vagy ki lappang lent a mélyben? Te nem ismered, hogy ki él benned a sötétben!

De az a „mumus” sosem fog eltűnni onnan, hanem újra meg újra jelentkezik. Mi lesz a tudat alatti részeddel, ha kiszabadul? Mi lesz, ha találkozol a rejtőzködő feleddel? Minden, amit eddig megtagadtál magadban, most egyszerre zutty, ott terem előtted. Ettől félsz.

Ha a gyereket nem fogadják el teljesen, akkor elkerülhetetlenül megtelik félelemmel. Eddig még nem született olyan társadalom, ahol teljes egészében elfogadták volna a gyereket, úgy, ahogy van. És valószínűleg nem is lesz, mert ez szinte lehetetlen. Így tehát egy bizonyos fokú elfojtás mindenképp velünk marad, ez elkerülhetetlen.

Egy napon ezzel a problémával te is találkozni fogsz. Akkor lesz belőled tanítvány, ha elfelejted mindazt, amit a jóról és a rosszról a fejedbe vertek, ha elfelejted, hogy mi „elfogadható”, s mi nem az: Csak akkor lehetsz igazi tanítvány, ha készen állsz teljes lényedet felfedni önmagad előtt.

(18. o.)A mester nem több, mint egy bábaasszony. Segít, hogy másodszor megszülethess, hogy világra hozhasd lelkedet. És mit jelent a mester és a tanítvány közötti kapcsolat? A tanítványnak bíznia kell a bábában, nem kételkedhet. Ha kételkedsz, a lélek-csecsemő nem tud kibújni. Nem meri kidugni a fejét. Amikor kételkedsz, összezsugorodsz, nem tudsz kitágulni, nem tudsz fejlődni. Ha kételkedsz… én csak egy idegen maradok számodra. Nem bízol bennem és bezárkózol. Bezárod magad, mert nem tudhatod, hogy ez az idegen vajon mit akarhat tőled. Nem akarsz új sebeket, ezért bezárod magadat a személyiség páncélja mögé.

Egy mester mellett le kell vetned a páncélzatod, méghozzá teljesen – másképp nem megy a dolog. Még a szerelmeddel szemben is fenntarthatsz egy vékony kis páncélzatot, még neki sem tárulkozol fel teljesen. De egy mesterrel szemben még annak a vékony páncélnak is el kell tűnnie, különben semmi sem történhet. Ha visszatartasz valamit, akkor nincs köztetek igazi kapcsolat. Itt teljes bizalomra van szükség, csak úgy kaphatsz beavatást, csak akkor kaphatod meg a titok kulcsát. Ha a lényed nincs ott egészen, ha bujkálsz, akkor a mester ellen küzdesz. Nem mintha a mester nem látna a páncélzatod mögé – azért nem lesz kapcsolat, mert te nem leszel képes meglátni a mester lényét a páncélzatod mögül.

Itt nem két személyiség harcáról van szó, ahol feltehetőleg a mester lesz a győztes. Nem, itt arról szó sincs. Ezt próbáld megérteni. Itt vagy feladod magad, vagy nem. Az önfeladás lehetősége, mint olyan, azonban sajnos eltűnt a mai világból, s ennek több oka van. Az embert már három-négyszáz éve egoistának nevelik, nem önfeladásra, hanem küzdelemre tanítják.

(23. o.) Jézus sétál a tóparton… kora reggel van. A nap még nem ért a horizont fölé, s két halász épp most vetette hálóját a vízbe. Jézus odalép hozzájuk és … azt mondá nékik: Kövessetek engem és azt mívelem, hogy embereket halászok. „Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat követék őt…” Azt mondja: „Miért vesztegetitek el az életeteket? Inkább embereket halásszatok. Gyertek, kövessetek engem!”

Ha valaki ezt mondaná neked, amikor az íróasztalod mögött, a papírkupacok között ülsz, vagy épp az esztergapadon vasat marsz… mit válaszolsz? „tűnj el pajtás. Meghibbantál? Nincs kedvem most tréfálni.”

De ez a két halász csak Jézusra nézett – szemük tele volt bizalommal -, és ennyi elég volt.

Ez a bizalom. Még csak meg sem kérdezik, hogy „Ki vagy, idegen? Honnan jöttél?” Ők nem ismerték Jézust, nem abból a faluból való volt, sosem látták azelőtt, sosem hallottak felőle. De ennyi elég volt számukra: Jézus hívta őket, és ők követték.

Aztán, épp, amikor már elindultak, egy ember utánuk szaladt és azt kiabálta: „Hová mentek? Apátok váratlanul meghalt. Gyertek vissza!”

Erre ők megkérdezték Jézust, hogy hazamehetnek-e előbb az apjukat eltemetni, aztán később visszajönnének hozzá…

De Jézus erre azt feleli: „ne aggódjatok a halottak miatt. Van elég halott a faluban, akik gondoskodnak majd az ő halottaikról. Gyertek inkább, kövessetek engem.” És a két halász követte Jézust. Ez a bizalom. Ők látták és hallották Jézust. És ők mentek, és sosem fordultak vissza. A bizalom azt jelenti, hogy sosem nézel vissza. Hogy sosem fordulsz vissza.

A kétség mindig hátrafelé pislog – „Talán mást kellett volna tennem, lehet, hogy nagy hibát követtem el, lehet, hogy mégsem ez a helyes út… Visszaforduljak, vagy kövessem ezt a félőrültet? Ki tudja, mi az igazság – azt mondja, ő Isten fia, de hogy lehet Istennek fia? Ki ismeri Istent? Volt egyáltalán felesége? És ez az ember pont úgy néz ki, mint mi…”

De ez a két halász nem pillant vissza, hanem követi Jézust. És ha egy olyan embert követsz, mint Jézus, akkor előbb-utóbb megfertőz téged is. Kezdetben nem is tehetsz mást, minthogy bízol, követed őt. Lehet, hogy őrült ez a fickó, de vállalod a rizikót, mert valahol mélyen megérintett. Aztán előbb-utóbb magad is látni fogod, hogy ez az ember valóban Isten fia – sőt, rajta keresztül azt is fel fogod ismerni, hogy te is az vagy… De az elején bíznod kell. Ha az elején bizalmatlan vagy és a kétség fala vesz körül, akkor az ajtók bezárulnak előtted.

A mester és a tanítvány közötti ajtó bezárult. Az utóbbi 300 év tudománya óriási sikereket ért el, s elárasztott minket csodákkal – de ezek a csodák nem adtak az emberi boldogsághoz fabatkát sem. Mire jók akkor az ilyen csodák? Sőt, az ember ma boldogtalanabb, mint valaha. Több a technológia, több a kényelem, mégis kevesebb a boldogság. Ez a technika csodája: minél nagyobb kényelmet biztosít, annál boldogtalanabbá tesz.

Minél több dolog megoldható a technika vívmányaival, rád annál kevésbé van szükség. És minél kevésbé van rád szükség, annál fölöslegesebbnek érezed magad. „Minek vagyok itt? Mi értelme létemnek? Előbb-utóbb a komputer majd mindent elintéz, méghozzá sokkal jobban, mint te, és akkor tényleg egyáltalán nem lesz rád szükség. Mehetsz és felkötheted magad, senkinek sem fogsz hiányozni, a komputer majd mindent elintéz.

Az ember boldogságérzete abból ered, hogy szükségesnek érzi magát. Amikor szükség van rád, boldog vagy, mert akkor úgy érzed, életednek értelme van. Nélküled minden más lenne. De manapság már nélküled is minden pont úgy megy, mint veled. Sőt, lehet, hogy még jobban is, mert a komputer sokkal kevesebbet téved, és sokkal gyorsabb is, mint te. Most inkább csak akadály vagy a fejlődés útjában, mert sajnos már elavultál, és csak arra vársz, hogy mikor fognak kiselejtezni. Az ember a lehető legelavultabb dolog a mai világban, mert egyébként minden évben minden másból megjelenik egy új kiadás; egy új Ford modell, egy új fridzsider-márka… Csak az emberi modell felett járt el az idő. Már csak őt kell valamivel lecserélni…

A modern elme állandóan úgy érzi, hogy használhatatlan, mert senkinek sincs rá szüksége. Még a gyereket is ellátja az állam, beutalja őket valamilyen otthonba, ha veled történne valami. Egyébként se látod őket túl sokat; óvoda, iskola, egyetem… Öreg szüleidnek sincs szükségük rád, őket is ellátják az öregek otthonában. Kinek kellesz te? És ha egyszer azt érzed, hogy senkinek sincs rád szüksége, hogy felesleges vagy, akkor hogy lehetnél boldog? A régi időkben szükség volt rád.

Volt egy zsidó misztikus, úgy hívták, Hillél. Hillél nagyon bizakodó ember volt, mélyen vallásos, és imájában ezt mondta: "nehogy azt hidd Uram, hogy csak Te kellesz nekem - én is kellek Neked. Te nem lennél nélkülem. Ha Hillél nincs itt, ki imádkozna Hozzád? Ki nézne fel Rád? Nekem itt kell lennem. Ezért ne feledd, nekem szükségem van Rád, Atyám, az igaz, de Neked is szükséged van rám." 

Ha az egész Világegyetemnek szüksége van rád - még Istennek is -, akkor van értelme a létnek, akkor értelme, jelentősége van. De most nem kellesz senkinek. Pótolható vagy, értéktelen, lecserélhető. A technológia kényelmet teremtett, ugyanakkor téged is pótolhatóvá tett. A technológia jobb házakat teremtett, de egyáltalán nem teremtett jobb embereket. A jobb ember megteremtéséhez más dimenziók szükségesek – nem a mechanikusság, nem a gépiesség dimenziója, hanem a tudatosságé.

Szerkesztés alatt!

2.Jézus ellentmondásos (45. o.)

Jézus azt mondá:

Az emberek azt hiszik, én békét hoztam a világra – nem tudják, hogy én megosztást hoztam a földre; tüzet, kardot és háborút.

Mikor öt él a házban, három a kettő ellen lesz, és kettő a három ellen, az apa a fia ellen, s a fiú az apa ellen; s ők mind egyedül lesznek.

Jézus azt mondá:

Én azt adom nektek, amit szem még nem látott, fül még nem hallott, kéz még nem érintett, mely még az emberi szívben sem merül fel.

(55.o.) „Amikor a mesterhez fordulsz, békéért sóvárogsz. De ez naivság, rossz emberhez jöttél. Ahogy most létezel, úgy sosem lesz benned béke. És ha valakitől mégis „békét kapsz”, az csak tetszhalál lesz, nem valódi béke.

Mit jelent számodra a béke? Azt, amikor nincs harc? Az azonban nem élet. Az olyan csönd tompa, fásult, és értéktelen. Ha valaki csöndet teremt benned úgy, hogy közben nem alakulsz át, az azt jelenti, hogy a harc egyelőre befejeződött, de te nem győztél. Nem jutottál sehova, csk megalkudtál a helyzettel.

Látod, ez a különbség a valódi mester, és az álmester között. Az álmester csak megnyugtat, „ilyen az élet”, mondja, „mit tudsz tenni, nyugodj bele, rosszabb is lehetne”. Ő nem akar változást, csak megnyugtat. Olyan, mint az altató pirula lefekvés előtt egy pohár vízzel… és voilá, már szundikálsz is.

De ha egy valódi mesterhez mész, ott más a kritérium. akármilyen „békés” vagy, annak el kell párolognia, é ha mégis megalkudnál, rád uszítja a kutyát, vagy sípcsonton rúg… Felkavar, és ellentétekkel izgat. Az igazi mester nem fog megnyugtatni, mert ő nem az ellenséged. Nem fog cumit adni a szádba, hogy jól aludj tovább. Te nem szunyókálni jöttél hozzá, hanem élni, feléledni, feltámadni. A valódi mester felébreszt, és az ébredés folyamata csak azért nehéz, mert te nem akarsz felébredni. Sokszor szeretnél megszökni, de nem tudsz, mert a mester mindenütt kísért. Ő nem akar téged „megnyugtatni”. Tőle nem hamis békét kapsz. Ő azt akarja, hogy gyökeret verj, és növekedj, hogy aztán kivirágozhass te is. És ez alapvető változást jelent. Ez a virág jelenti az igazi békét, ez az igazi csönd – ez nem csak nyugtatópirula.

Sokan jönnek hozzám… és én tudom, miért. Megnyugvást keresnek. Azt mondják: „Nagyon nehéz az élet. pillanatnyi békém sincs, tele vagyok feszültséggel. Adj valamit, mondj valamit, vagy áldj meg, hogy megnyugodjak”. De mit jelent ez? Ha ezt az embert valaki megnyugtatná, az mit jelentene? Azt, hogy ő sosem fog megváltozni. Én nem azért vagyok itt, hogy „megnyugtassalak” benneteket. Ha egy valódi mester ad is valamiféle vigaszt, az csak olyan, mint egy halászháló, amivel kifog téged (s aztán rajtad), mert utána szép fokozatosan mindent újra felkavar benned.

A káosz állapotán keresztül kell menned, muszáj… mert te nem a két lábadon állsz, hanem a fejed tetején. Ha valaki ebben az állapotban megnyugtat téged, akkor ő az ellenséged; vele csak az idődet vesztegeted, elpazarolod az életenergiádat. A vigasz nem ér semmit A halál kapujában minden vigasz szertefoszlik… „

(58.o.) Ha azért vagy itt, hogy megvigasztaljalak, akkor rossz helyen jársz.

Amikor olyan ember érkezik a világba, mint Jézus, akkor a világ általában két részre szakad – vagy vele, vagy ellene leszel. Ha Jézus megjelenik, akkor senki sem marad semleges. Jézusból, a megvilágosodott lényből rögtön vízválasztó lesz. Van, aki hisz benne, és van, aki gyűlöli – de senkinek sem közömbös. Mert az lehetetlen. Ha csak hallod a szavát, ha csak ránézel… máris vagy beleszeretsz, vagy meggyűlölöd.  Vagy vele mész, vagy ellene fordulsz. Vagy követed, vagy elgáncsolod.

Mit gondolsz, miért? Mert Jézus egy gyökereiben más világ ritka megnyilvánulása. És hoz magával valamit, ami nem e világból származik. Akik félnek az újtól, félnek a másságtól, azokból azonnal Jézus ellenségei lesznek – így védekeznek. De akiben már ébredő-félben van a tudat, akiben a mag már repedezik és keresi az utat… az ilyen ember számára Jézus olyan, mint a mágnes a vasnak – és beleszeret. Már réges-régóta, sok életen keresztül vár rá. Várt a fényre, és most ott van… 

A világ rögtön két részre szakad. Vagy hiszel benne, vagy ellenzed, más lehetőség nincs. Nem lehetsz közömbös, nem mondhatod, hogy „ugyan, kit érdekel ez a Jézus…” És tudod, miért?  Mert aki a középpontban áll, az egyensúlyban van; ő nemsokára maga is Krisztus lesz. Aki pont a középpontban áll, az nem szerelmes, de nem is gyűlöl, nem lelkesedik, de nem is csügged; ő már legyőzte az ellentéteket, túllépett személyisége határain. Te nem tudsz a középponton maradni, te kibillensz vagy jobbra, vagy balra; vagy ezt pártolod, vagy azt.

Jézus nagy felfordulást okoz, nem csak benned, de az egész társadalomban, az egész világon. Vele minden megfordul, és kitörnek a vallásháborúk… A legtöbb háború vallásháború. Amióta ő itt járt, nem volt béke a földön soha. Vele új hit született, amely megosztja az egész emberiséget, és a krízisnek nem is lesz vége soha.

Jézus a fordulópont. Tőle számítjuk az éveket; azt mondjuk, hogy időszámításunk előtt és időszámításunk után. léte gyökeres fordulatot hozott az emberi történelembe. Vele a történelem és az időszámítás is két részre szakadt. Ő a határvonal. Jézus előtt egy alapjaiban más világ létezett. Ő minőségi változást hozott; a modern történelem vele kezdődik.

Jézus szemszöge és tanítási módszere nagyon különbözik Buddháétól, vagy Lao-Ce-étől. A végső cél, a végső virágzás természetesen egy, és ugyanaz, de a megközelítés más, teljesen más. egyedi.

Mit mond ő? Azt mondja: az ellentéteken keresztül fejlődsz, a küzdelmen keresztül ismered meg, mi az egyensúly, a háborún keresztül ismered meg a béke virágait. De ezt ne értsd szó szerint, ez mind parabola, költészet. Ez nem próza, ezt ne az elméddel értelmezd, hanem a szíveddel.

A kereszténység sajnos mindezt szó szerint értelmezte, vagyis félreértelmezte. Ezért ők valóban kardot ragadtak, és milliókat kaszaboltak le. A mestert mindenki félreérti… Jézus természetesen nem mészárlásra utalt. A félreértés miatt viszont az egyházból néhány évtized alatt „hadház” lett… és megindultak a keresztes háborúk.

Az egyház küzdött a mohamedánokkal, a hindukkal, a buddhistákkal… mindenkivel, mindenhol. Mert nem értik, amit Jézus mond – Jézus valami egész másra utal. Ő nem evilági kardról beszél; az ő kardja egy másik világból származik, az nem fémből van. Ő egy felébredt mester, nem hadvezér. Az a kard csak szimbólum, egy hasonlat… mert a kard vág.

Benned két világ találkozik: e világ, e föld, és a mennyei világ, Isten Birodalma. Egyik részed sár és agyag, a másik isteni energia. E két világ benned találkozik. Jézus kardjával pedig kettévághatod e kettőt. A föld marad a porban, a lélek pedig csatlakozik Istenhez – föld a földhöz, lélek a lélekhez.

Te egyelőre nem tudod megkülönböztetni ezt a két világot, nem tudod, mi hova tartozik. Amikor éhes vagy, ki éhes? Azt mondod: „Én éhes vagyok”. De Jézus azt mondja, hogy nem te vagy éhes, hanem a tested; fogd a tudat kardját és vágd ketté magad. A léleknek nincs gyomra, az éhség a testhez tartozik. A tudat nem éhes, a tudat felfog, és tud – a test az, ami éhes. A testet etetni kell, mint a lovat, máskülönben kimúlik, és nem lesz min lovagolnia a tudatnak.”

(62.o.) „… én megosztást hoztam a földre; tüzet, kardot és háborút.”

Miért tüzet? A tűz ősi szimbólum, a hinduk is használják. A hinduk belső tűzről beszélnek…

A belső tűz élesztésére több technika is létezik. Benned már szinte teljesen kialudt a tűz, vastag hamu fedi. A parazsat fel kell piszkálni, és olyan fűtőanyagra van szükség, ami fellobbantja a parazsat. Amikor a belső tűz lángra kap, és jól ég, akkor egyszerre megindul benned a változás… De ehhez a belső változáshoz, ehhez a metamorfózishoz tűz kell. Épp úgy, ahogy a víz felforr és párává alakul, amikor vizet forralsz.

Megfigyelted már a folyamatot? Amikor a víz gőzzé alakul, teljes minőségi átalakulás történik. Ha a víz állapota folyékony, akkor nulla és száz fok között van, akkor lefelé folyik. Ez a természete. Mindig lefelé. A víz nem tud felfelé folyni. Az lehetetlen. De ha felmelegíted száz fokra, akkor pára lesz belőle, amitől megváltozik a természete. A gőz felfelé száll! Ez egy minőségi változás. Egy hő hatására történt minőségi változás. A kémiai laborokban is, ha eloltod a lombik alatt a tüzet, leáll a kémiai folyamat. Mert a változáshoz hő kell. Hő nélkül nincs minőségi változás, nincs átalakulás.

És mi vagy te, ha nem tűz? Mert mi az életfolyamat? Mi a metabolizmus? Lassú tűz. Amikor levegőt szívsz magadba, oxigént adsz a tűzhöz. Oxigén nélkül nincs tűz. Ha futsz, akkor több tűzre van szükséged, akkor mélyebbre, és gyorsabban veszed a levegőt. Ha pihensz, akkor kevesebb oxigénre van szükséged, akkor a légzés lelassul. Az oxigén a tűz tápláléka. Oxigén nélkül nincs tűz. Igen, te is tűz vagy, lassú tűz. Égsz percről percre; az ennivaló tűzifa, még a víz is az. És ha a hő túl sok benned, ki kell engedned.

Az állatra párzási időszakban azt mondjuk, hogy tüzel, és nem véletlenül, hiszen a szex a tűz egyik formája. felhevülsz, s a szex lehűt. Ha túl magas a hőmérséklet, muszáj kiengedni valahol – a nemi aktus egy szelep.

3. A csodák csodája (83. o.)

Jézus azt mondá:

Én beléptem a világba, testet öltöttem, és megjelentem előttük; de részegek voltak mind, és nem találtam köztük egyet se, aki szomjúhozna.

És lelkem szenved az ember fiaiért, mert azok vakok a szívükben, és nem látják, hogy üresen jöttek a világra, és azt keresik, hogy üresen is távozzanak e világból.

Most részegek mind. De amikor lerázzák a bor mámorát, bánni fogják.

(94.o)”Én beléptem a világba, testet öltöttem, és megjelentem előttük…”- mondja Jézus. Ő testet öltött. Sok mester csak lélekben jelenik meg. Buddha kopog az ajtódon még ma is, de csak lélekben. És ha még azt az embert sem látod meg, aki testben jött el hozzád, hogyan fogod felismerni Buddhát?

A huszadik században H. P.  Blavatsky felfedezte – vagy inkább újra felfedezte – a mesterek szerepét, azt, hogy hogyan segítenek az emberiség azon részén, amelyik keres… De nem hitt neki senki. Azt hitték, megbolondult. Bizonyítékokat akartak, látni akarták, hogy hol vannak azok a mesterek.

A mesterek újrafelfedezése volt a Teozófiai Társaság legnagyobb érdeme. minden megvilágosodott lény itt marad a világon, hiszen nincs hova menni. Csak egy Lét van. Itt-most. Tehát a mester itt marad, csak nem testben, és működik, segít tovább, hiszen ez az ő természete – ez nem valami olyasmi, amit neki tennie kell. Ez olyan, mint a fény. A fény világít, és mindent megvilágít, ami csak elé kerül. Még akkor is, ha épp nincs ott senki, a fény világít. De ha valaki arra téved, általa tisztán látja az utat. A fény feltétel nélkül világít. Ez a természete. Ha valaki megvilágosodik, belőle is útmutató lesz. De ez az útmutatás nem a munkája, hanem a természete lesz. Azonban nem ismerheted fel az útmutatót lélekben, ha nem ismered fel még testben sem.

Jézus azt mondta: testet öltöttem – megjelentem előttük testben – láthattak, hallhattak, érezhettek, s mégis elmulasztottak. Mert részegek voltak. Hiányzott belőlük a Tudat. És kopogtattam ajtajukon, de egyikük sem volt otthon.

Ha Jézus kopogtatna az ajtódon, ott lennél, hogy ajtót nyithass? Nem, mert te sosem vagy otthon, mindig valahol máshol kószálsz, valahol kint a világban. Hol van a te otthonod? A bensődben. A tudatod közepén, ott van a te otthonod. azért nem vagy soha otthon, mert az csak mély meditációban lehetséges. Mély meditációban azonnal felismered Jézust – akár testben, akár lélekben keres fel téged. Ha otthon vagy, meghallod a kopogást, és azt is felismered, hogy ki kopogtat. De ha nem vagy otthon, mit tehet Jézus? Egyre csak kopogtat, de senki nem nyit ajtót. Ezt érti Jézus részegség alatt – nem vagy otthon.

(97. o.) „… de részegek voltak mind, és nem találtam köztük egyet se, aki szomjúhozna.”

Ezt jól értsd meg, mert ez egy igen érzékeny pont: ha részeg vagy ettől a világtól, akkor nem szomjazhatsz a másik világra… Ha az ember nem issza le magát ezzel a világgal, akkor felébredhet a szomj a másik iránt….

Nem szomjasak, mert már tele van a bendőjük valami mással – abban a tévhitben ringatják magukat, hogy már tudnak valamit, hogy ismerik a kulcsot a mennyek országához. Így nincs keresés, nincs szomj….

(99.o.) „És lelkem szenved az ember fiaiért, mert azok vakok a szívükben, és nem látják, hogy üresen jöttek a világra, és azt keresik, hogy üresen is távozzanak e világból.”

És lelkem szenved… Te nem tudod, Jézus, vagy Buddha mit él át, amikor rád néz, és azt látja, hogy te támolyogsz az ’evilági mámortól’, hogy picit sem szomjazod az isteni igazságot, hanem inkább hazugságban élsz – úgy hiszel a hazugságokban, mintha igazság lenne… elmulasztod a Mindenséget semmiségért… így ne csoda, ha a legkisebb akadálytól is orra buksz.

(101.o.) Ha közelebbről szemügyre veszed az úgynevezett sikeres embereket, látod, hogy azok az ’istenek’ is csak hús-vér emberek. Ők is a sírban végzik, ők sem vihetnek magukkal semmit, a halál elnyel minden sikert, minden hírnevet. Az egész inkább olyan, mint egy rémálom: annyi hiábavaló erőfeszítés, fáradtság, aggodalom… semmiért. Mert végül jön a halál, s vele minden semmivé válik, mint egy kipukkadt szappanbuborék. És ezért a szappanbuborékért feláldozod az örökkévalót…

Üresen érkeztél, illetve nem egészen üresen: veled jöttek a vágyaid. És üresen távozol, illetve nem egészen üresen, mert vized magaddal a vágyaidat. De a vágyak csak álmok, nincs valódi tartalmuk, így tehát üres is maradsz…

Nem azért vak az ember, mert nincs szeme, hanem azért, mert nem tudja, hogy nem minden látható. Valójában a szíve vak, a szívével képtelen látni.

(103.o.) Senki sem engedheti meg magának, hogy a szívével lásson. Szüleid beléd nevelték, vagy meggyőztek arról, hogy a szív útja bolondság. Ha a szívedre hallgatsz, nem jutsz semmire ebben a világban. És igazuk is volt, a szív valóban ’sikertelenné’ tehet, de ha sikeres vagy ebben a világban, akkor nem fogod szomjúhozni a másikat. A fej a sikert hajszolja, és sokszor meg is találja. A fej ravasz módon és logikusan kalkulál – képes sikerre vinni a karrieredet. Ezért az elemitől az egyetemig mindenki azt sulykolja beléd, hogy használd mindinkább a fejedet. Minél inkább sikerül a fejedbe koncentrálnod magad, annál több kitüntetést és elismerést kapsz.. Elnyered a kulcsot az evilági sikerekhez.

Aki viszont a szívére hallgat, annak a karrierje nem fog üstökösként felfelé ívelni… mert képtelen kihasználni másokat. Ha csak a szeretet vezérel, akkor nem tudsz másokat kiszipolyozni, akkor nem tudsz felhalmozni, nem tudsz fösvénykedni. Akkor csak szét akarod osztani mindenedet, senkitől nem akarsz elvenni, mindenkinek csak adni akarsz. Ebben a világban az ilyen ember elbukik. őszinte, igaz életét kiközösítéssel jutalmazzák, esetleg őrültnek titulálják. Ezért hát a szülőknek idejében intézkedniük kell, hogy még mielőtt a gyerek kikerülne a világba, bezárja a szívét, és csak a fejével lásson…

Ha a szív vezet, egy individuum vagy, egy egyedülálló lény. Ha a fej vezet, akkor a társadalom oszlopos tagja vagy. A fejet a társadalom nevelte, az a társadalomhoz tartozik. A szívvel egyedülálló leszel, egyedülálló és sebezhető. Ezért minden társadalom gondosan kivégzi a szívet, amíg még nem késő.

(105.o.) „Most részegek mind. De amikor lerázzák a bor mámorát, bánni fogják.”

Ez itt rólad szól. Ne tévesszen meg a többes szám harmadik személy: az „ők” itt azt jelenti: „te”…

Az élet elfecsérlése az eredendő bűn. Nem Ádám almája, – a fejlődés, a növekedés, az istenné válás lehetőségének az elmulasztása. Elpazarolod az időt butaságok és hiábavaló dolgok felhalmozásával.

4. Álarcok  (117. o.)

Jézus mondá:

Ne azzal törődj reggeltől estig, s estétől reggelig, hogy mit fogsz magadra ölteni.

Tanítványai mondák:

Mikor fogsz előttünk megnyilatkozni igazi mivoltodban, mikor fogunk látni téged?

Jézus felelé:

Mikor majd levetéd ruhádat anélkül, hogy szégyenkeznél, s ruhádat lábad alá téve, mint a kisgyermek, megtaposod, akkor meglátod majd az Élőnek Fiát, s nem fogsz félni.

Az ember nem valódi önmaga, hanem egy általa elképzelt szerepet játszik; nem az eredeti arcát mutatja a világnak, s önmagának, hanem egy festett álarcot. Emiatt van minden probléma. Az eredeti arcoddal jössz a világra – amit még senki nem manipulált, senki nem alakított át -, de amint lehet, a társadalom munkához lát. Az eredeti arcot valahogy álcázni kell, mert úgy, ahogy eredetileg létezik, nem elfogadható. Sőt minden alkalommal egy másik álarcra van szükséged. És persze, akkor az már nem is élet, hanem egy farsangi bál a diliházban.

A különböző élethelyzetek szerint minden alkalomra szükséged van egy másik, odaillő álarcra; reggeltől estig, estétől reggelig váltogatod a sok ezer különféle maszkot. például ha a főnököd közeledik a folyosón, akkor előhúzod a tarsolyodból az alázatos, kissé bárgyú arckifejezést, ha viszont csak a beosztottaddal találkozol, akkor a fölényes ábrázatot keresed elő. És gyorsan kell tudnod váltani, mert mi lenne, ha a főnököd a beosztottadnak szánt fizimiskáddal találkozna? Botrány. Gyorsnak kell lenned, éppen ezért a dolog hamar automatizálódik a tudat alatt, mechanikusan megtörténik a váltás: amikor a beosztottad lép be a szobába, akkor rá se kell nézned, emberszámba se kell venned, mintha ott se lenne. De ha az igazgató lép be hozzád, akkor azonnal szolgálatra készen felugrasz, kissé előre dőlsz, megtisztelve érzed magad, lesed minden mozdulatát, mintha maga a Jóisten látogatott volna meg.

Figyeld meg az arcodat. Figyeld, hogy hogyan változik folyamatosan.  Nézz a tükörbe, és próbáld meg felölteni a különböző arckifejezéseidet. Próbáld meg felidézni magadban – és közben figyeld az arcodat a tükörben  , hogy milyen az, amikor a feleséged jön; idézd fel azt az arckifejezést, amikor a szerelmed közelít; nézd meg magad, milyen vagy, amikor mohó vagy, amikor mérges vagy, amikor tele vagy nemi vággyal, amikor elégedetlen és csalódott vagy… Egy idő után azt fogod találni, hogy ez az illető a tükörben nem egyetlen ember, hanem egy egész sereg. Igen, a tükör nagy áldás lehet. Meditálhatsz a tükör előtt. Váltogasd sorban az arckifejezéseket – ez adhat némi bepillantást abba, hogy milyen hamis az életed, hiszen egyik arc sem te vagy…

5. A legfurcsább példabeszéd (145. o.)

Jézus azt mondá nékik:

Ha böjtöltök, bűnt vontok magatokra; ha imádkoztok, elítéltettek; s ha alamizsnát osztotok, azzal lelketeknek ártotok.

S bármerre is vigyen utatok, bármely vidékre is tévedjetek, ha ott befogadnak, egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg a szenvedőket.

Mert nem az szennyez be titeket, mi szátokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná, ami szátokon kijön.

Ez egy nagyon furcsa példabeszéd, de nagyon fontos jelentéssel bír. Csak azért tűnik furcsának, mert az ember hamis. Hamis az élete, és bármit is tesz, az is mind hamis lesz. Ha imádkozol, hamis és önös okokból teszed, hamis és önös okokból böjtölsz – mert te magad hamis, és önös vagy. A kérdés tehát nem az, hogy mit kell tenned, hogy mi a helyes, hanem az, hogy te miként válhatsz igaz emberré. Ha te igaz vagy, akkor bármit teszel, az is automatikusan igaz lesz. De ha nem vagy igaz lényedben, ha nem vagy tudatos és valódi, akkor minden, amit teszel, szintén olyan lesz, mint te: hamis.

Végső soron nem az számít, hogy mit teszel, minden azon múlik, hogy te ki vagy. Ha a tolvaj kezd imádkozni, akkor ő imájában is lopni fog – lehet, hogy megbocsátást, kegyet, vagy bármit -, hiszen az ő szívéből az jön, lopni, csalni, hazudni. Az ő imája nem lehet valódi, hiszen ő maga hamis. Az ima megváltoztathat ugyan, de honnan ered az imád? Ha te romlott vagy, akkor az imád is romlott.

Mullah Naszruddin állásinterjún van, a felvételiztető önéletrajzát és képesítéseinek listáját olvasgatja:

„Egyetemi tanulmányaimmal első díjat nyertem – írta Mullah -, s miután befejeztem az egyetemet, ajánlatot kaptam a Nemzeti Banktól az igazgatóhelyettesi státuszra. Ezt azonban visszautasítottam, mert engem nem érdekel a pénz, csak a közérdek, mert én egy becsületes ember vagyok. én nem vagyok mohó, engem nem érdekel a fizetés, bármennyit is kapok, elégedett leszek vele. És imádok dolgozni, ha kell hatvan – hatvanöt órát is a héten”

Miután az osztályvezető végigolvassa a kérelmet, megilletődötten azt mondja:

- Szent ég, ember, magának egyetlen gyengéje sincs?

- De igen – feleli Naszruddin -, csak egy: hazug vagyok.”

De ez az egy magába foglalja az összes többit. Több gyengeségre nincs is szükség. csak egy van, de az, az egy untig elég… hiszen az összes többi onnan ered. Emlékezz erre az egyetlen hibára, mely mindenhova elkísér, mely mindenütt veled van, mint az árnyékod – s bármit is teszel, rányomja a bélyegét.

A vallás tehát nem azt kérdezi, hogy mit teszel, hanem azt, hogy ki vagy? Ez az igazi vallás alapja. Az, aki vagy: a legbensőbb lényed. Az, amit teszel: külső megnyilvánulásod a felszínen. Tetteid határozzák meg másokkal való kapcsolatodat, a külső világhoz való viszonyodat. lényed viszont te vagy belül, mindentől függetlenül… Létezhetsz anélkül, hogy bármit is tennél, de lényed nélkül nem tudsz cselekedni. A cselekedet másodlagos, el is hagyható – lehetsz akár inaktív is. De lényed nélkül nem létezhetsz – lényed, létezésed az alap.

 Jézus, Buddha, Krisna mind a lényedről beszélnek, az esszenciáról – a templomok, a zsinagógák, a mecsetek, az egyházak, a szekták, az úgynevezett guruk és papok viszont mind a cselekedetről prédikálnak. Ha Jézust kérdezed, ő lényedről fog beszélni, arról, hogy hogyan tudsz átalakulni. Ha a Vatikánt kérdezed, ők arról fognak beszélni, hogy mit kell tenned; őket a moralitás érdekli. A moralitás a cselekvéssel foglalkozik, a vallás pedig lényeddel.

Ezt a különbséget mindig tartsd szem előtt, mert minden erre épül. Valahányszor születik egy Jézus, mi félreértjük őt… és ez a félreértés pont abból ered, hogy nem tudjuk megkülönböztetni e két fogalmat. Jézus mindig lényedről, a létezésről beszél, mi viszont folyton cselekedetekként értelmezzük azt. Előbb lenned kell, s csak aztán tenned. Fordított esetben tetteid hamisak lesznek. Csak akkor vagy, ha ébren vagy.

Az időnek nemcsak mennyisége, de minősége is van: "Ideje van a vetésnek,és ideje van az aratásnak"( Énekek éneke.). Ez az idő minősége, mely fontosabb, mint a mennyisége.Az imának is van minősége.Könnyű elmenni a templomba, és összekulcsolt kézzel, térdepelve hosszú kívánságlistát benyújtani Istennek igényeinkről.De az ima teljesen mást jelent.Az emberek a templomban mind azt hiszik, hogy ők imádkoznak, de ha hiányzik az imádkozóból az ima minősége, akkor ez nem ima, hanem követeléslista.Ha benned van az ima, akkor minden mozdulatod ima.Akkor ha eszel, ha szeretsz, az mind ima.Akkor nem kell templomba járnod,, hiszen eleve templomban élsz. A tested az élő Isten temploma.Az egyházakra csak azoknak van szükségük, akik még nem ismerik az ima valódi minőségét, és megelégszenek egy műima önáltatásával is.

6. Az elveszett bárányok (181. o.)

Jézus azt mondá:

A királyság olyan, mint a pásztor, kinek száz juha van, és az egyik, a legnagyobb elkószál a nyájtól.

A juhász otthagyja a kilencvenkilencet, és addig keres, amíg meg nem találja a századikat, majd a kereséstől megfáradva azt mondá a juhnak: jobban szeretlek téged, mint azt a kilencvenkilencet.

Ez az egyik legrejtélyesebb visszatérő probléma: mi lesz a bűnösökkel, akik tévútra tévedtek? Milyen viszonyban van az isteni tudat a bűnözővel? Vajon elnyerik büntetésüket? A pokolra kerülnek? Mert a papok váltig állítják, hogy minden bűnös a pokolban végzi. De Isten tényleg megbüntet mindenkit? Akkor mit jelent az Isteni irgalom? Ha még Isten sem tud irgalmas lenni, akkor ki…?

Ezekre a felvetésekre sokféle magyarázat létezik, de mind közül Jézus válasza a legszebb. Mielőtt elmerülnénk ebben a parabolában, még néhány más dolgot is jól meg kell értenünk – ezek adják majd a hátteret a parabolához.

Amikor mi megbüntetünk valakit, mindegy, milyen indokkal, a valós okunk a büntetésre rendszerint valami más. És ne feledd, az ok és az indok nem ugyanaz. Például te egy apa vagy, vagy egy anya, és a gyereked valami olyasmit tett, amit te nem engedélyeztél számára. Most nem számít, hogy tényleg rosszat tett – e, vagy éppen jót, mert ki tudja, hogy valójában mi a jó és mi a rossz? De te megtiltottad azt a dolgot, és innentől az rossznak számít. Mindegy, hogy tényleg úgy van – e, ahogy te eldöntötted – szerinted az a helyes, amit te jóváhagysz. Tehát minden azon múlik, hogy te mit engedélyezel, illetve nem engedélyezel.

És amikor a gyermek „eltévelyedik”, amikor valami olyasmit tesz, ami a te szempontodból helytelen, akkor megbünteted. De a valódi indítékod a büntetésre az engedetlenség, nem pedig az, hogy valami rosszat tett – a valódi indítékod az egódból származik; engedetlenségével megsértette az egódat. Szembefordult veled, érvényesíteni próbálta akaratát veled szemben. Nemet mondott neked, Neked, az Apának, a család fejének… ezért meg kell büntetned. A valódi okod a büntetésre  megsérült egód helyreállítása a gyermek büntetése által – ez egyfajta bosszú.

De indokként te valami mást hozol fel… azt mondod, a gyerek hibát követett el, valami rosszat tett, tehát helyre kell igazítani, hogy a jövőben ne történjen ilyesmi – ha nem bünteted meg, akkor miből fogja megtanulni, hogy az helytelen? Ha rossz fát tesz a tűzre, meg kell büntetni, ha pedig jó gyerek és szót fogad, akkor meg kell jutalmazni. Így idomítod a gyereket a „helyes” életre. Ezzel indokolod, ezzel racionalizálod a büntetést magadban, de valójában nem ez az oka.  A valódi okot a tudatalattidban tartod… A valódi ok egészen más… meg kell tanulnia, hogy ki a főnök otthon, meg kell tanulnia, hogy Te határozod meg, hogy mi a helyes, és mi a helytelen; látnia kell, hogy nálad van a döntés joga, hogy ő nem szabad, mert ő a tiéd, és engedelmeskednie kell, különben jön a büntetés…

És nem csak a szülő és a gyermek között történik így, hanem a társadalom, és „eltévelyedett” gyermekei között is.  Ezért létezik a törvény, a börtön, a száműzetés… ezek a társadalmi bosszú intézményei. A társadalom sem tolerálja a „lázadást”, mert az veszélybe sodorhatja a rendet, és a társadalmi struktúrát. A társadalom nem tűrheti az ilyesmit, büntetnie kell. És persze nemcsak megbüntet, de meg is indokolja… azt mondja, csak a javadat akarja, ezzel csak neked akar jót. De senki nem törődik azzal, hogy ez a „jó” mikor jön el, hogy vajon eljön – e egyáltalán. Sok ezer éve büntetjük a bűnözőket, de vajon hányan lesznek jobbak a börtön után, mint előtte voltak? A bűnözők és a börtönök száma csak egyre nő…

Mi okozza a problémát? Az, hogy a bűnöző szintén úgy érzi, az csak racionalizálás, hogy azért csukják le, mert rosszat tett – valójában azért büntetik, mert elcsípték. Elszúrta a balhét. Ő is racionalizál tehát; legközelebb ügyesebbnek kell lennie, jobban kell vigyáznia, nehogy elkapják.

A büntetés nem szünteti meg a bűnözést. A társadalom azt gondolja, ő azért büntet, hogy helyes irányba terelje azt, aki „megtévedt”. A társadalom valódi oka azonban más: a bosszú, a megtorlás. Ezt a bűnöző is érti, mert az egyik egó nagyszerűen megérti a másikat, közös a nyelvezetük.

(186. o.) Mit gondolsz, Isten is így működik? Mint egy égi igazságügy – miniszter? Ő is olyan, mint egy dühös apa, vagy mint a főnököd, aki berágott rád? Isten is bosszúálló, mint a társadalom? Ő is kegyetlen, és egoista, mint mi, emberek, és ha nem engedelmeskedünk, akkor bosszút áll, és megbüntet? Akkor ő nem is Isten, hanem csak egy közönséges lény, éppúgy, mint mi, csak nagyobb kiadásban. Ez az ember egyik legfontosabb, tisztázatlan kérdése… „Vajon hogyan viszonyul majd Isten azokhoz, akik rossz útra tévedtek? Kegyes lesz hozzájuk? De ez magával hoz egy sor másik kérdést is? „Hogy lehet Isten könyörületes is és igazságos is egyszerre? A könyörület feltétel nélküli megbocsátást jelent, de akkor hol marad az igazságszolgáltatás? Minket évszázadok óta arra tanítanak, hogy Isten igazságos és irgalmas is egyben – szerető, könyörületes, de ugyanakkor igazságos. Hogyan lehet megoldani ezt a problémát?

(188. o.) Jézus válasza erre a lehető legszebb. Ezek után most próbáld megérteni, hogy mit mond ő. És ez nem lesz könnyű, mert válasza ellentétes előítéleteiddel és elképzeléseiddel; Jézus nem hisz a büntetésben. Egy olyan ember, mint Jézus, nem hisz a büntetésben, mert a büntetés nem más, mint bosszú. Egy Buddha, egy Jézus, egy Krisna nem hisz a büntetésben. Sőt, épp ellenkezőleg, ők inkább ki is iktatják tanaikból az úgynevezett isteni igazságszolgáltatást, hiszen az igazságszolgáltatás az ember szüleménye, a könyörület viszont isteni eredetű. Az igazságszolgáltatás feltételekhez kötött: ha ezt teszed, ez lesz a jutalmad, ha azt teszed, az lesz a büntetésed. A könyörület viszont nincs feltételekhez kötve. Isten könyörületes. És, hogy megértsük könyörületét, kezdjük a bűnössel. „A legnagyobb elkószál a nyájtól.” Nem logikus, ez abszurd, hogy ezt mondá a juhnak, miután rátalált: „Jobban szeretlek, mint a másik kilencvenkilencet”. Próbáld megérteni: „Isten királysága olyan, mint a pásztor, kinek száz juha van, és az egyik, a legnagyobb elkószál a nyájtól.” Ez mindig így van: amelyik „eltévelyedik”, mindig az a legerősebb, és a legértelmesebb. Ha van öt gyereked, akkor köztük a legértelmesebb lesz az, aki szembeszáll veled, aki nem engedelmeskedik, aki „jogait” követeli. A középszerű gyermek mindig engedelmes, mindenre azt mondja, „igen, máris”… - de akiben buzog az értelem, azt mondja: „de miért”? És ha nem tetszik a válaszod, inkább mást csinál. Az intelligencia lázadó. Minél nagyobb az intelligencia, annál erősebb az egyéniség. Azok, akik mindig csak helyeselnek, szinte nem is élnek. Ez a fajta magatartás lehet, hogy jobban tetszik neked, de az ilyen gyerekből hiányzik az élet, az elevenség, az öröm. Nem azért követ mindenhová, mert annyira szeret, hanem azért, mert ő maga gyenge, védelmet igényel, csak egy nyájban érzi jól magát, és mindentől fél – tehetetlen.

Nézz körül, akiről azt hiszed, hogy jó ember, sokszor csak gyönge és tehetetlen, és he esik, az eresz alá kell lökni. Nála a jóság nem erény, hanem gyengeség. Csak azért jó, mert nem mer rossz lenni. De miféle jóság az, amelyik gyöngeségből ered? A jóság legyen energikus, mint az áradat, csak akkor él, s csak akkor táplálja a földet.

Amikor a bűnözőből szent lesz, annak sajátos szépsége van. De amikor a közönséges emberből csinálnak szentet, csak azért, mert gyenge, akkor az egy beteges, élettelen szent lesz, akiből hiányzik az élet. Gyengeséged által is lehet belőled szent, de ne feledd, akkor mindent elmulasztasz. Csak akkor éred el az igazi szentséget, ha jóságod erődnek teljéből származik. Az, aki csak gyengeségből jó, azonnal rossz útra tér, mihelyt egy kis hatalom kerül a kezébe; a hatalom az ilyen embert azonnal megrontja. Gandhinak sok követője volt, de úgy tűnik, ezeknek a követőknek a jósága gyengeségből fakadt. Csak addig voltak jók. Amíg nem voltak hatalmon, de amint kezükbe került az ország irányítása, azonnal romlottakká váltak ők is.

(190. o.) Vajon megronthat – e a hatalom egy olyan embert, akinek eleve hatalom van a kezében? Gondolj csak Jézusra… Soha, hiszen nincs miért eladnia a lelkét, minden kincs már eleve nála van. Ha a hatalom megronthatná őt, akkor már eleve romlott lenne. A hatalom csak akkor ronthat meg, ha belül gyenge vagy, s a jóságod csak gyengeségből ered.

(Felébredhetsz.)

(202.o.) Ez megtörténhet bármely pillanatban, ha megvan hozzá az energia. Ha nincs meg a szükséges energia, akkor nehéz ügy. A jóga egész rendszere azt célozza, hogyan lehet minél több energiát létrehozni. És ezen alapszik a tantra egész dinamikája is – felhalmozza benned az energiát, amely aztán hömpölygő áradattá alakít téged. Ezután pedig ott van a választás lehetősége, hogy mire használod ezt a plusz energiát: jó leszel, vagy rossz?

Jézus azt mondja:

… az egyik, a legnagyobb elkószál a nyájtól.

Csak a legnagyobbak, a legérdemesebbek ’kószálnak el’ a tömegtől, ez természetes. A vétkezők sokszor a legszebb, legértékesebb emberek – csak persze most rossz útra tévedtek… De bármelyik pillanatban szentté válhatnak. A szent is gyönyörű, és a bűnös is gyönyörű. A köztük lévő réteg azonban csúnya, mert a tehetetlenség az egyetlen ronda dolog a világon, amikor hiányzik belőled az energia, amikor félholtan vegetálsz, és alig vonszolod magad vagy vonszoltatod magad.

Miért mindig a legjobb kerül tévútra? Itt van egy titok, amit meg kell értened: a fejlődés folyamatában az első lépés az ego felépítése. Ha nem sikerül elérned, hogy kikristályosodjon benned az ego, akkor sosem tudod feladni. Ellentmondásosnak látszik, de így van. Először ki kell, hogy kristályosodjon az éned, utána pedig el kell dobnod. Ha nem kristályosodik ki kellőképpen az egód, akkor az önfeladás sosem történhet meg veled. Hogyan adhatnál fel olyasmit, amivel nem rendelkezel? A gazdag ember feladhatja a vagyonát, a koldusnak azonban nincs mit feladnia. A tudós feladhatja az intellektusát, de mit ad fel egy középszerű elme? Nem dobhat el olyasmit, amit még meg sem szerzett.

Amikor Szókratész mondja, hogy „Én nem tudok semmit”, akkor az szép, mert ő ezt már a másik oldalról mondja. Ő már elegendő tudásra tett szert ahhoz, hogy felismerje: a felhalmozott tudás nem sokat ér. Ha nem úgy élsz, mint Szókratész, akkor nem-tudásod csak negatív teher lesz, nem pedig egy szükséges feltétel az önfeladáshoz. Az intellektust művelni kell, tudásra kell szert tenni, és az egót kikristályosítani kell… ebből áll az élet első fele. És amikor már összegyűjtötted kincseidet, lemondhatsz róluk – a különbség óriási.

A sarki koldus és a kolduló Buddha között hatalmas, minőségbeli különbség van. Buddha szabad akaratából koldul. Neki nem lenne muszáj, ő lehetne király is – de ő ezt választotta. Buddha eredetileg gazdag volt, trónörökös, de feladta javait, mert rájött, hogy minden földi kincs csak ideiglenes, és hiábavaló. Minél jobban csüngsz a javakon, annál nagyobb lesz a fájdalom. Buddha azért koldus, mert kiábrándult a földi javakból. Buddha szabadon választott – koldulásának ez a gazdagsága.  Egyik király sem olyan gazdag, mint ő, mert akármilyen gazdag is egy király, csak félúton tart, míg Buddha már rég’ befejezte a kört.

De a koldus, aki soha sem volt gazdag, szintén a sarkon áll… mert különben éhen halna; őelőtte sosem állt terített asztal. Hogy tudná feladni azt, ami sosem volt az övé, soha? Hogy mondhatná, hogy a paloták nem érnek semmit, ha sosem élt bennük? Hogy mondhatna le bármiféle beteljesületlen vágyról? Hogy mondhatná azt, hogy a gyönyörű nők nem érnek semmit, ha sosem volt még gyönyörű nővel? A kulcs a feladáshoz az egyéni tapasztalaton keresztül vezet. Tapasztalat nélkül csak vigasztalod magad. „Ha Buddha azt mondta, hogy a vagyon nem ér semmit, akkor biztosan nem ér semmit.” De az Buddha tapasztalata volt, nem a tiéd. A szegény ember most éhes, de azzal vigasztalja magát, hogy majd övé lesz a mennyek országa… mert Jézus azt mondta.

Ha nincs szép feleséged, és azt mondod, hogy nem számít, mert a test úgyis megvénül és ráncos lesz, aztán eltemetik, akkor lehet, hogy csak becsapod magad, mert amikor a szomszédasszony elmegy a kerítés mellett, beindul a fantáziád. A vágy csak akkor tűnik el, ha keresztülmész a tapasztalaton, s te magad jössz rá, hogy mi a lényeg.

(207. o.) Vizsgáld meg a saját lényedet: már önálló egyéniség vagy – e, vagy még mindig a tömeghez tartozol? Ha éned már kikristályosodott, Isten keresni kezd téged, mert lehetőséget lát benned, meg akar találni téged. A kör egyik felét már megtetted, a másik fele az önfeladás lesz. A kör másik fele már Isten dolga lesz, neked csak át kell adnod magad. Az első fele a te munkád, a második Istené.

Ha már érett az egód, akkor valahol, valamilyen formában Isten a keresésedre indul, mert a te munkád, az akarat munkája befejeződött. önálló egyén lettél – ha most szabadulsz meg egyéni jellegedtől, akkor nem a nyájba zuhansz vissza, hanem egyetemessé válsz. Ez a különbség. Mielőtt egyéniség lettél volna, csak a tömeg egy darabja voltál, a helyi csordához tartoztál. Aztán különválsz, egyéniség lesz belőled, és elkószálsz a nyájtól – egy független egó lesz belőled – majd elveszíted ezt az egót, és eggyé válsz a léttel, Istennel.

7. Maradandó kincs (217. o.)

        

Az atya királysága olyan, mint a kereskedő, kinek rengeteg áruja van, s egyszer csak ráakad az egyetlen gyöngyszemre.

E kereskedő bölcs, s eladja mindenét, hogy megvegye azt a gyöngyszemet magának.

Te is keresd hát azt a kincset, mely nem romlik s maradandó, mely ellenáll molynak, s féregnek.

8. Mikor a kettőből egy lesz (243. o.)

Mikor Jézus csecsszopókat látott, így szólt a tanítványaihoz:

Ezek a gyermekek azokhoz hasonlatosak, akik majd beléphetnek Isten birodalmába.

A tanítványok azt kérdezték Tőle:

Ha olyanok leszünk, mint a gyermekek, akkor beléphetünk Isten birodalmába?

Jézus pedig felelé:

Mikor a kettőt eggyé teszed, mikor a bensőt külsővé s a külsőt bensővé teszed; mikor a felső olyan lesz, mint az alsó, s a férfi egy lesz a nővel, tehát a férfi már nem férfi, s a nő többé nem nő, akkor léphetsz majd be Isten Országába.

9. Önnön szemedben a gerendát (277. o.

Jézus azt mondá:

Felebarátod szemében észrevevéd a szálkát, de önnön szemedben nem vevéd észre a gerendát.

Majd ha önnön szemedből kihúzod a gerendát, akkor látsz csak tisztán, hogy kihúzhasd a szálkát felebarátod szeméből.

Az önismeret a legnehezebb dolog a világon, de nem azért, mintha tényleg nehéz lenne, hanem csak azért, mert félsz tőle. Nagyon félsz. Szeretnél megszökni, elszökni önmagadtól. Miért? Jól meg kell értenünk ezt a félelmet, mert ha együtt kell élned vele, akkor csinálhatsz bármit, nem fog segíteni. Például lehet, hogy azt hiszed, te szeretnéd megismerni önmagad, de ha ez a tudatalatti félelem ott van benned, akkor mindent megteszel, hogy mégis elkerüld. Egyrészt próbálod megismerni önmagad, másrészről mindenféle akadályokat görgetsz saját magad elé, hogy mégse sikerüljön.

A fejed azt mondja: „igen, persze, hogy szeretném tudni az igazat magamról”, de tudat alatt – ami pedig sokkal nagyobb, és erősebb, mint a tudatos részed -, hallani sem akarsz rólad. Mindenről tudni szeretnél, csak arról nem.  És a félelem okát jól meg kell értened. Miért félsz?

Először is, ha eléggé mélyen magadba nézel, akkor a világszemléleted könnyen zátonyra futhat, és akkor te elmerülsz, személyiséged pedig megfullad… mert minden, amit eddig a világról, és magadról gondoltál, hamisnak bizonyult. Múltad csak értéktelen álom volt, nem valóság. Azon az álmon sok éven keresztül munkálkodtál, s így végre már VALAKI vagy. Egy ilyen befektetést az ember nem fog csak úgy kidobni az ablakon… Sértve érzed magad: „Mit beszél ez az ember? Hogy az életem nem ér semmit? Hogy nem is igazi élet volt, csak illúzió? Hogy én nem szeretem a páromat, csak azt hittem? Ki hallott már ilyen badarságot? Kikérem magamnak…” És nyomban sarkon fordulsz. Ilyesmiről még tárgyalni sem vagy hajlandó!

Eddig úgy gondoltad, hogy a meditáció, és a mester megnyugtat - ehelyett a mester jól sípcsonton rúgja az egót, s te inkább menekülni akarsz. Mert ha magadba nézel, rögtön látod, hogy az ego eddig mindent átszűrt, s te jóízűen elfogyasztottad mindazt, amit feltálalt neked. Mert ha ráébredsz, hogy eddig csak azt színlelted, hogy szereted a másikat, hogy nézel tükörbe ezután? Mert akkor azt fogod látni, hogy minden csak megjátszás volt; nem csak azt színlelted, hogy szereted a másikat, hanem még azt is, hogy boldog vagy ettől. És persze önmagadon kívül senkit nem csaptál be. Ha visszanézel, és ezt látod, akkor magadba nézel, persze, hogy elönt a félelem.

Eddig úgy vélted, hogy te egy páratlan jelenség vagy, a teremtés koronája – mindenki ezt gondolja önmagáról. Ez a legközönségesebb dolog a világon… amikor különlegesnek gondolod magad, amikor azt gondolod, hogy te egy vagy a kevés kiválasztott közül. De ha magadba nézel, és valóban meglátod önmagad, látod, hogy semmi rendkívüli nincs benned, egoizmusodnak semmi alapja. akkor mi lesz az egóddal? Akkor ezzel alapjaiban rengeted meg. A szerencsétlen a porba roskad, és kileheli állelkét. Et nem engedheted meg magadnak – a VALAKIT nem adod fel egy SENKÉRT.

Ott van benned a félelem, nem akarsz találkozni önmagaddal, nem akarsz valóban önmagadba nézni. Ha nem kell önmagaddal szembesülnöd, akkor továbbálmodhatod a magadról alkotott képeidet és elképzeléseidet. A legolcsóbb és legkönnyebb megoldás az, amikor létrehozol egy álomképet önmagadról. A legnehezebb ám legigazibb út pedig az, ha valódi vagy, s nem kell megszűrnöd a valóságot. Az emberek mindig a legolcsóbb megoldást választják… még akkor is, ha az semmit nem ér.

Ha olcsón megkapod, akkor a semmit is szívesen megveszed. És ez az, amit eddig tettél. Létrehozni magadról egy páratlannak tűnő képet – olcsó megoldás. Valóban EGYEDINEK LENNI, az sokkal nehezebb. Azért sok-sok életen keresztül meg kell dolgoznod, azt nem kapod meg olcsón. Elképzelni viszont bármit elképzelhetsz önmagadról, most azonnal bármit elképzelhetsz önmagadról – azt nagyon olcsón megkapod. És te mindig is az olcsó dolgokban hittél – innen ered a félelmed.

(282.o.) Mindig a másik a bolond, és te vagy a normális. Mindig a másikkal van a baj – így véded a saját „igazadat”. És aki képtelen önmagába pillantani, az nem csak az önfelismeréstől fél, hanem magától a látástól is. Mert amikor a másikra nézel, akkor ő tükörré válhat, és valami olyasmit jelez vissza, aminek te nem nagyon örülsz. Te inkább kitalálsz egy képet önmagadról, aztán kitalálsz egy képet másokról is, s így önfeledten élhetsz az álomvilágodban – mindenki így él.

És akkor azt kérded, hogyan lehetnél boldog? A te rémálmod természetes következmény. Bármit is tettél, rémálmaid csak annak hajtásai. Így ne kérdezd, hogyan lehetnél ellazult – valótlan alapokon senki sem lehet ellazult. Csak a valós tények segítenek. Bármilyen nehéz is elfogadni a valóságot, csak a valóság vezet megnyugváshoz, csak a tények vezetnek igazsághoz. Ha megtagadod a tényeket, akkor számodra nincs igazság, akkor csak körbe-körbe forogsz, és sosem juthatsz el  a középpontba.

10. Két lovat egy fenékkel (309. o.)

Jézus mondá:

Lehetetlen az embernek egyszerre két lovat megülnie, s két íjat feszítenie; és lehetetlen egy szolgálónak két urat szolgálnia, különben az egyiket tisztelni, de a másikat sérteni fogja.

Manapság mindenki két lovat próbál megülni egy fenékkel, és két íjat próbál feszíteni egyszerre – sőt nem is kettőt, hanem sokat. Ebből sok szorongás és gyötrelem fakad. Hogy is lehetnél így nyugodt? Az egyik ló jobbra akar menni, a másik meg balra, így nem is jutsz sehova, egyhelyben maradsz. Ezért nem fejlődsz, s közben érzed, hogy az idő múlik.

Ha csak egy lovon ülnél, könnyen eljuthatnál bárhová. De két lóval megbénulsz, mert a két különböző irány kioltja egymást. A gyötrelem abból fakad, hogy nem jutsz előbbre. Az élet lassan kicsúszik a kezeid közül, egyre kevesebb időd marad, és te még mindig egyhelyben topogsz. Egy megrekedt állóvíz lettél, mely kiszáradásra van ítélve. Nincs valódi cél, és nincs beteljesedés. De miért történik mindez? Mert a lehetetlennel próbálkozol.

Próbáld megérteni, miként működik az emberi elme, és máris világos lesz, hogy Jézus mire utal ebben a szútrában. Te egy olyanfajta szabadságra vágysz, mint amilyennel a nincstelen ember rendelkezik. Neki nincs mit félnie, hiszen nincs is semmije. Őt nem fogják kirabolni, nincs mit megvédenie, - nem fél, nyugodtan alszik éjszaka. Neki nincsenek ellenségei sem, hiszen nincsenek versenytársai sem.

Te olyan szabad akarsz lenni, mint a nincstelen, ugyanakkor a gazdag ember biztonságát is akarod; olyan egzisztenciális biztonságot akarsz, mint amilyen egy császárnak van. A gazdag embernek nagy anyagi biztonsága van, jól fel van vértezve a külső világban, őt nem lehet olyan könnyen eltenni láb alól, egészségét is sokkal jobban őrzik. A nincstelen szabadságát akarod császári biztonságban – ez azt jelenti, hogy két lovat próbálsz megülni egy fenékkel, de persze, sehova sem jutsz vele.

Mondjuk, szeretsz valakit, de közben azt akarod, hogy valójában ne legyen szabad akarata. Azt szeretnéd, ha inkább úgy viselkedne, mint egy tárgy, ami a te tulajdonod; mindig azt tegye, amit te jónak látsz. egy tárgyat viszont nem lehet igazán szeretni, mert egy tárgy nem egy organikus lény, nem tud reagálni a szeretetedre. Tehát, ha a másik egy élő személy, akkor valójában nem tudod birtokolni. Ha a másik egy valódi egyéniség, akkor nem tudod birtokolni, mert ő olyan, mint a higany; ha próbálod megragadni, kicsúszik a kezedből. Az egyéniség lényege a szabadság. Ha mégis birtoklod a másikat, akkor a másikból egy tárgy lett, akinek te vagy a tulajdonosa. A tulajdonodat csak használni tudod, szeretni nem.

Te két lovon ülsz egyszerre – azt akarod, hogy a párod szeressen, de közben tulajdonoddá is akarod tenni. De egy emberi lényből nem csinálhatsz tárgyat! Csak akkor szerethetsz valakit, ha az illető élő, és szabad. De ha valaki élő, és szabad, akkor nehéz dolgod van, mert ő nem feltétlenül alkalmazkodik a te elvárásaidhoz. Próbálod minél inkább rákényszeríteni saját akaratodat, próbálod birtokolni, amitől persze megmérgeződik a viszony. Ha viszont a másik valamiért behódol dominanciádnak, onnantól kezdve ő csak egy tárgy. Így lesz a feleségekből pusztán egy dekoratív szobadísz, a férjekből pedig egy házőrző kutya – a szeretetnek már híre-hamva sincs. És ez történik szerte a világon mindenütt.

11. Azt válaszd, ami örök! (341. o.)

Jézus mondá:

Az olyan város, amit a hegy tetejére építenek, bevehetetlen, de ugyanakkor jól látható is marad.

Jézus mondá:

Amit egyik füleddel is és másik füleddel is hallasz, azt a házak tetejéről hirdesd, mert ha az ember lámpást gyújt, nem rejti véka alá, vagy félreeső helyre, hanem inkább felteszi a lámpatartóra, hogy mindenki, aki arra jár, láthassa fényét.

Jézus mondá:

Ha vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek.

(369. o.) Szókratészt megmérgezték, mert egész Athént kínos helyzetbe hozta. Még a piacon is elkapta az embereket, és egy csomó kellemetlen kérdést tett fel nekik – kibillentette az embereket kényelmes, hazug álmaikból. Nagyon felháborítóan viselkedett - a sötét völgyben egy Buddha mindig felháborító. Szókratész annyi kellemetlen percet szerzett az embereknek, hogy már aludni sem tudtak nyugodtan, még a munkájukat sem tudták rendesen végezni, mert hirtelen tele lettek kétséggel. „Mit csináltok emberek!? – mondta – Ez egy folyó, ez pedig egy híd; és ti ide építkeztek? Keressétek inkább azt, ami igaz, ami örökkévaló!” Szókratész annyira sértette a közérdeket, hogy meg kellett halnia.

A völgyben ez mindig is így volt. Ha a vakok városába egy ép látású ember érkezik, veszélyben az élete – rövid úton elteszik láb alól. Vagy ha egy kicsit finomabb neveltetésük volt, „meggyógyítják” – kioperálják az ő szemét is. De valamit feltétlenül tenniük kell, mert csak attól, hogy ez az ember odament, ők vakokká váltak. 

Addig semmi gond nem volt, mindenki azt hitte, hogy tökéletes a látása, de egyszer csak megjelenik egy ilyen különös fickó, és rávilágít az ő vakságukra… Azt mondja: „Ti vakok vagytok, ti bolondok módjára viselkedtek!” Olyasmiket hoz tudomásukra, amikről ők nem akarnak tudni. Nem akarnak tudni ilyesmikről, mert ez kellemetlen helyzetbe hozná őket.

Jézus azt mondta a tanítványainak:”Menjetek, és a háztetőkről kiáltsátok szét a jó hírt!” Miért a háztetőkről? Mert az emberek majdnem teljesen süketek, nem hallanak, nem akarnak hallani. Még akkor is, amikor látszólag figyelnek rád, és bólogatnak, valójában halálra unják magukat rajtad, valójában nincsenek is ott. Legfeljebb eltűrik, de sosem élvezik az igazságot – mert az igazság csak kényelmetlenségeket okozhat az embernek, ha egyszer a hazugság völgyében él.

Az egész életed egy nagy hazugság; másoknak is mindig hazudsz, önmagadnak is mindig hazudsz, és mindent hazugságokra építettél magad körül. és akkor jön valaki, aki csak az igazat mondja… Ez olyan, mint amikor az orvos sorolni kezdi a beteg ember betegségeit, pedig ő eddig azt hitte magáról, hogy teljesen egészséges. 

Azt gondolja: „Mit vészmadárkodik ez nekem! Eddig semmi bajom nem volt, és most tessék, kiderül, hogy rokkant vagyok. Hagyjon engem békén...” Amikor valaki az igazság tudatára ébreszt, a légváraid, a kártyaváraid egy csapásra összeomlanak. És persze, ki az oka minden gyötrelemnek? Az, aki összerombolta a kártyaváradat.

Jézus azt mondja: Menj, és hirdesd a háztetőkről mindazt, amit tőlem hallottál, mert ha az ember lámpást gyújt, nem rejti véka alá, vagy félreeső helyre… Ne szégyelld, amit teszel, ne félj! A fény most már ott van, miért rejtenéd el… hanem inkább felteszi a lámpatartóra, hogy mindenki, aki arra jár, láthassa fényét.

Ez mindig probléma volt; Buddha, Mahávira, Lao Cu, Jézus, Mohamed, Zanathusztra mind azt hangsúlyozzák, hogy a tanítványoknak tovább kell adniuk az üzenetet. Nem tart örökké ez a lehetőség – Jézus nem fog mindig rendelkezésedre állni hús-vér alakjában, és ha még fizikai testében sem ismered őt fel, hogy fogod felismerni anélkül? Ha a fizikai jelenléte számodra nem egy kinyilatkoztatás, akkor hogy lesz az, miután már feloldódott az univerzumban?

Az ébredés nagyon ritka esemény, a fény csak nagyon ritkán győzedelmeskedik a sötétség felett. Ez egy kivételes alkalom, ami nem tart örökké – ezért sürget mindig Jézus. Tisztában van vele, hogy csak nagyon korlátozott idő áll rendelkezésére a földön – három év. Harminc éves korában kezdett tanítani, és harminchárom volt, amikor meghalt. Nagyon sietnie kellett, tudta, hogy nemsokára keresztre feszítik, ezért azt mondta: „Menjetek, és tudassátok annyi emberrel, amennyivel csak lehetséges. Az ajtó nyitva áll, most beléphetnek az isteni minőségbe.”

De a tanítványok haboztak, és csak Jézus halála után kezdtek prédikálni – és ez mindig így történik -, mert amikor a mester már eltávozott, csak akkor tudatosodik bennük, mekkora kiváltságban volt részük. Amikor Jézus ott van, szemed hozzászokik a fényhez, amit ő képvisel, és csak amikor eltűnik, és mindenütt sötét lesz, akkor veszed észre, hogy valami elveszett… és csak akkor kezdesz kiabálni a háztetőkről. Amikor Jézus ott volt, sok minden lehetséges volt, miután eltűnt, csak a visszhangja maradt.

Évszázadok óta jársz templomba… Délben húzzák a harangot, és a pap azt mondja: „Jézus az isteni fény…” De ez most már nem sokat segít, mert látod te ezt a fényt? Ugye nem. Kitáncolsz a templomból és ujjongsz az örömtől? Nem. Ott csak ódon képek lógnak. Ő, és a minden szentek, de Jézus Krisztus, maga az élő energia nincs ott. Az ajtó, amit egykor egykor feltárt, most már láthatatlan, Jézus most már láthatatlan. Segíthet ugyan, de ha te nem látod a fényt, amikor még ott van és világít, akkor hogy fogod látni, amikor már láthatatlan? Ha nem tudsz belépni azon az ajtón, ami tárva nyitva áll előtted teljes életnagyságban, akkor hogy tudnál belépni azon az ajtón, ami már teljesen láthatatlanná vált? Az úgy már sokkal nehezebb.

A tanítványok erre ébrednek rá, amikor a fény eltűnik életükből. Akkor sírni és jajveszékelni kezdenek, mert most már tudják… Mert az ember csak a kontraszton keresztül képes felismerni; csak akkor döbbensz rá, hogy mostanáig életben voltál, amikor haldokolsz. Csak a halál pillanatában ébredsz rá, hogy mi jelentett az élet, és hogy mennyire elmulasztottad. Nagyon szomorú, hogy az emberek csak akkor ébrednek tudatára annak, hogy életben voltak, amikor meghalnak – az életük döntő részét elmulasztották.

Jézus mondá: Ha vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek.

Ne légy hát szégyenlős! Menj, és mond mindenkinek, hogy te ismersz egy embert, akinek felnyílt a szeme. Különben az emberek könnyen eltévednek, könnyen félrevezetik őket – mert mindenki igényel valamiféle vezetést. Ha nem találsz egy Buddhát, vagy egy Jézust, akkor találsz majd magadnak valaki mást – mondjuk egy politikust, vagy egy papot - , akit követhetsz, mert erős igény van benned, hogy valakit, vagy valamit kövess: Nagy benned az igény, mert nem tudod, hogy merre menj. Ha valaki azt mondja neked, „Én tudom…”, akkor azt gondolod, „Miért is ne? , és elindulsz utána.

Nem találkozhatsz Jézusokkal minden nap, és Buddhák sem születnek a szomszédban naponta. De a szükség ott van benned! És ha nem találsz jó ételt, megeszed a rossz ételt is, mert valamivel csillapítani akarod az étvágyadat, ami minden nap megjelenik. Mit teszel hát? Találsz magadnak egy vak embert – ami nagyon könnyű, mivel ő a te nyelvedet beszéli, hiszen mindketten vakok vagytok: Egy másik vakot nagyon könnyű követned, mert ugyanahhoz a világhoz tartoztok, ugyanabban a sötét völgyben botorkáltok mindketten. Egy vaknak sokkal hamarabb elhiszed, hogy ő a mester, mint annak, aki valóban lát – mert aki lát, egy másik nyelven beszél hozzád, egy másik világról beszél, és olyan idegenül hangzik, hogy alig érted egy-két szavát.

Egy hamis mestert mindig könnyebb követned, mert te magad is hamis vagy. Van bennetek valami közös. A hasonlók általában a hasonlókat vonzzák. De persze, amikor „vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek.”

12. Gyere csak ki onnan, majd adok én neked (383. o.)

Jézus azt mondá tanítványainak:

Hasonlítsatok, s mondjátok meg, kihez vagyok én hasonlatos?

Simon Péter felelé neki:

Olyan vagy, mint egy igazi tiszta angyal.

Máté felelé néki:

Olyan vagy, mint egy bölcs, ki mindent ért.

Tamás felelé néki:

Mester, az ajkam képtelen kimondani, Te kihez vagy hasonlatos.

Jézus azt mondá:

Én nem vagyok a ti mesteretek, mert ahogy ittatok, megrészegültetek az élő forrástól, melyet kimértem tinéktek.

És elvivé őt, visszavonulának, s három szót monda néki. Mikor pedig Tamás visszajöve, társai kérdezék őt:

Mit mondott Jézus tenéked?

Tamás pedig azt mondá nékik:

Ha egy szót is elmondok abból, amit Ő mondott nékem, ti köveket ragadtok, s rám vetitek – és azokból a kövekből tűz csap elő, melyben ti mind elégtek.

13. A királyság benned és kívüled van (427. o.)

Jézus mondá:

Ha vezetőid azt mondák néked, „Ímé a Királyság az égben van”, akkor az ég madarai megelőznek téged. Ha pedig azt mondák néked, „A Királyság a tengerben van”, akkor a halak fognak megelőzni téged.

De a királyság benned van és kívüled van. Ha megismered önmagad, akkor ismert leszel, és tudni fogod, hogy te az Élő Atya gyermeke vagy.

De ha nem ismered meg önmagad, akkor nyomorban élsz, akkor te magad vagy a nyomor.

14. Siess lassan (465. o.)

Jézus mondá:

Áldott az ember, ki megszenvedett; ő megtalálta az életet.

Jézus mondá:

Tekintsetek az élőre, míg éltek, mert halálotokkor már hiába keresitek; többé nem láthatjátok őt.

Egy samaritánust láttak, amint egy bárányt vitt magával Júdeába. Ő azt kérdezé tanítványaitól:

Miért viszi magával ez az ember azt a bárányt?

Ők pedig felelék:

Azért, hogy levágja és megegye.

Ő azt mondá nékik:

Míg életben van, nem fogja megenni – hanem csak akkor, ha már megölte, és tetem lett belőle.

Ők pedig azt felelék:

Másképp nem teheti.

Ő azt mondá nékik:

Ti pedig keressetek nyugvóhelyet magatoknak, nehogy belőletek is tetem legyen, amit megesznek.

Jézus mondá:

Kettő nyugszik majd egy ágyon: az egyik meghal, a másik élni fog.

15. A legfelsőbb költészet (501. o.)

Jézus mondá:

Én vagyok a fény mindenek felett,

Én vagyok a mindenség,

És a mindenség belőlem ered,

S a mindenség hozzám tér vissza.

Hasíts szét egy darab fát,

S én ott vagyok;

Emeld fel a követ,

S engem találsz ott.

16. Az önfeladás a kulcs (541. o.)

Jézus azt mondá:

Aki közel áll hozzám, az a tűzhöz áll közel;

s aki messze van tőlem, az messze van a királyságtól is.

Jézus azt mondá:

Jöjjetek énhozzám, mert könnyű az én igám, s szelíd az én uradalmam.

Jézus azt mondá:

Aki az én számból iszik, az olyan lesz, mint én, és én ő leszek; s a rejtett dolgok mind feltárulnak őelőtte.

17. Mozgás és nyugalom (579. o.)

Jézus azt mondá:

Áldottak az egyedülállók, s kiválasztottak, mert rátalálnak a menny birodalmára, s mivel ők onnan valók, oda is térnek vissza.

Jézus mondá:

Ha azt kérdik tőletek, „ti honnan valók vagytok?”

Mondjátok azt,”mi a fényből jöttünk; onnan, ahol a fény önmaga által keletkezett”.

Ha azt kérdik, „mi jelzi bennetek Atyátok jelenlétét?”

Azt mondjátok, „mozgás és nyugalom”.

18. Vad vizeken (617. o.)

Simon Péter azt mondá nékik:

Mária távozzon közülünk, mert a nők nem érdemesek az Életre.

Jézus pedig mondá:

Ímé én úgy vezetem őt, hogy férfivá tegyem, hogy ő is olyan élő lélekké váljék, mely hozzátok, férfiakhoz hasonlatos. Mert minden nő, aki férfivá teszi önmagát, beléphet Isten királyságába.

19. Isten semmire sem jó (648. o.)

Jézus azt mondá:

Egy embernek vendégei voltak, s mikor lakomát készített, elküldte szolgáját, hogy meghívja őket vacsorára. A szolga elment az elsőhöz, s azt mondá néki: ’Az uram lakomára hív téged.’

Ő pedig azt válaszolá: ’Nekem elszámolnivalóm van néhány kereskedővel. Ma este jönnek hozzám, s utasításokkal kell ellátnom őket. Elnézését kérem uradnak, de nem tudom elfogadni a meghívást.

A szolga elment a következőhöz, s azt mondá néki: ’Az uram lakomára hív téged.’

’Most vettem egy házat, és ma egész este ott kell lennem. Nem érek rá.’

A szolga elment a következőhöz, s azt mondá néki: ’Az uram lakomára hív téged.’

Amaz pedig azt felelé: ’A barátom épp most házasodik, s nekem kell gondoskodnom a vacsoráról. Sajnos nem tudok elmenni. Kérlek, ments ki a gazdádnál.’

A szolga elment a következőhöz, s azt mondá néki: ’Az uram lakomára hív téged.’

Ő pedig azt felelé: ’Nemrég vettem egy gazdaságot, és most oda kell mennem, hogy begyűjtsem a bért. Sajnos nem tudok elmenni. Kérlek, ments ki a gazdádnál.’

 A szolga visszamenvén gazdájához, ekképp szóla: ’Kiket lakomára hívtál uram, mind szabadkoznak, de nem tudnak eljönni.’

Ő pedig azt válaszolá szolgájának: ’Menj hát ki az útra, s hívd el mindazokat, kiket ott találsz, hogy ők ehessenek jó vacsorát. Kereskedők és üzletemberek nem lépnek Atyám házába.’

Jézus parabolákban beszél, példabeszédeken keresztül tanít. Ezek meglehetősen egyszerű példabeszédek, ám annál mélyebb jelentésűek. Nem szó szerint kell őket venni, tehát meg kell értenünk a szimbolikáját. Ezek a mondatok ma leginkább egy bizonyos típusú emberről szólnak, nem egészen a kereskedőkről és az üzletemberekről, hanem inkább az ilyen típusú emberekről. Az is lehet, hogy egészen más foglalkozásod van, mégis rád illik ez a típus, és az is lehet, hogy üzletember vagy, és mégsem tartozol ehhez a típushoz.

Ne feledd tehát, hogy ez egy bizonyos típust jelent, és ez a bizonyos típus ráillik az emberek majd’ kilencvenkilenc százalékára; körös-körül mindenütt szinte csak „üzletemberekkel” és „kereskedőkkel” találkozhatunk. Lehet, hogy egészen más foglalkozásuk van, de elméjüket az „üzletember” irányítja. Az első dolog tehát, amit tudnunk kell, hogy ki az „üzletember”, ki a „kereskedő”.

Az üzletember az, az ember, akit teljesen lekötnek a jelentéktelen dolgok, akinek élete a hétköznapi felszínes dolgok körül forog, akit teljesen lefoglal a külvilág, a tárgyak, a javak, az árucikkek… és aki bensőjével nem törődik. Teljesen elfelejtette valódi önmagát, elveszett a külvilágban. Csak a pénzre, a javakra tud gondolni – tudata, bensője nem érdekli, hiszen mit is kezdhetne azzal; az nem eladható, nincs piaci értéke. Fölösleges időpazarlás vele foglalkozni, haszontalan. Az üzletembert csakis a hasznos dolgok érdeklik, ő haszonelvű életet él. Őt nem érdekli költészet, vallás, Isten… hiszen ezek nem válthatók be sem értékpapírra, sem aranyrudakra. Az „üzletember” értékrendszere csakis pénzügyi alapokon nyugszik. Számára a pénz az isten, amiért képes bármit és bárkit – természetesen önmagát is beleértve – eladni, elárulni, tönkretenni. Ez az üzletember első és legfontosabb jellemzője.

A szeretet emberközpontú dolog, az „üzletember” elméje viszont pénzközpontú, ezért ő inkább a tárgyakhoz kötődik. Az ilyen típusú ember állandóan elfoglalt. Ő sosem pihen, nem tud, hiszen mindig egyre és egyre többet kell felhalmoznia, a javakból sosem elég… a gyűjtögetésnek sosincs vége. A szeretet embere képes megállni, képes lenyugodni és pihenni.

Az üzletember számára a pénz hajszolása egyfajta droggá válik. Mindig elfoglalt – és miért? Semmiért. Azért mondom, hogy semmiért, mert a végén, a „zárszámadáskor” minden javad csak szétoszló füstfelhőnek fog viszonyulni. A halál eljön, és minden erőfeszítésedet egyetlen pillanat alatt nullával teszi egyenértékűvé. A halál nullává teszi az „üzletembert”:

A második dolog, amire ez a példabeszéd felhívja a figyelmedet az, hogy Isten egyfolytában lakomára hív téged. Vagy ő, vagy egy hírnöke folyton ott az ajtód előtt, és kopogtat; meg szeretne hívni téged „jó vacsorára”, de te mindig nagyon elfoglalt vagy, sosem érsz rá, mindig kimented magad valamivel.

Isten a leghaszontalanabb dolog a világon. Ugyan mi hasznod lehetne Istenből? Sokszor jönnek hozzám ilyen kérdésekkel: „Mire jó a meditáció? Hogyan válik a meditáció hasznunkra? Mit érhetünk el vele? Az emberek a meditációból is profitálni szeretnének. És ha azt mondom, hogy semmit nem érhetsz el vele, akkor nem értik. Hát akkor miért jár ide ez a sok ember? Semmit tanulni? Semmit elérni?

Ám, ha én azt mondom, „Semmit”, vagy „Istent” – ugyanis a két szó ugyanazt jelenti... Ha a külső világban használatos mértékrendszeredet és értékrendszeredet alkalmazod Istenre, akkor mit kapsz eredményül? Az ő piaci értékét nem tudod kikalkulálni, őt nem tudod kikalkulálni, őt nem tudod kategóriába sorolni, felcímkézni, beárazni. Neki nincs e világi értéke – az ő e világi értéke: Semmi. Használhatatlan, haszontalan, semmire sem jó… mert Isten nem haszontárgy – ő eksztázis.

(660. o.) Az állatok mindig egyedül szeretnek enni; ők nem kedvelik a közös étkezéseket – ez állati mivoltukból adódik. Ha egy kutya kap egy darab csontot, azonnal ösztönösen elszalad vele egy sarokba. Szereti, ha ilyenkor senki sincs a közelében, mert mindenki potenciális veszélyforrásnak számít. Bárki elragadhatja tőle a zsákmányt, ezért féltékeny elővigyázatossággal biztos helyre menekül, hogy senkivel se kelljen osztozkodnia. Az állatok nem szeretnek osztozkodni; az abszolút emberi tulajdonság. És ha jól megfigyeled az ember tudatalattiját, akkor ott is megtalálod ezt a rejtett állati viselkedést.

Sokszor te sem szeretsz másokkal enni, szívesebben eszel egyedül… Amikor az ember a táplálékát osztja meg valakivel, akkor ők testvérekké válnak. Mit jelent az, hogy valakinek a testvére vagy? Már az élet kezdetén megosztod valakivel a táplálékodat, az anyatejet. Ugyanazon a táplálékon, ugyanazon a mellen, ugyanazon az anyán osztozol valakivel, a testvéreddel. És az anya az első táplálék.

Amikor közös ennivalón osztoztok, testvérekké váltok, és ha megosztjátok egymással az ételt, az azt jelenti, hogy nem féltek egymástól; közösséggé váltatok… Jézus pedig az imádság szintjére is emelte e tevékenységet – ne egyedül egyél, hanem oszd meg másokkal, amid van; egyetek együtt… és így a benned élő állat szintje fölé emelkedsz.

Az utolsó dolog… mielőtt eltávozott, az utolsó legfontosabb esemény a vacsora volt; még egyszer utoljára összehívta tanítványait és barátait és rendeztek egy utolsó vacsorát. Még a halál előtt is az a legfontosabb, hogy megoszthasd másokkal, amid van. És az étel egyúttal a szeretet egyik szimbóluma is. Megfigyelted már, miben gyökerezik az anya iránti szeretet? Miért kötődik egy kisgyermek az anyjához? Mert az anya az első táplálék; a baba először őt kezdi enni, s az anya teste a gyermek testévé válik. A baba számára az anya eleinte elsősorban nem a szeretet, hanem a táplálék forrása. Csak később – amikor már valamelyest tudatosabbá válik – fogja fel az anyát a szeretet forrásaként.

Először a táplálék jön, s csak utána a szeretet. S az emberben előbb – utóbb e két dolog társul egymással, hiszen közös forrásból erednek. Ezért van az, hogy egy olyan házban, ahol nem kínálnak ennivalóval, nem igazán érzed otthon magad; úgy érzed, elutasítanak, nem szeretnek, nem szívesen látnak…

Jézus vallásának alapjait nagyrészt az adásra, a megosztásra helyezte. Sokszor mondta nekünk, hogy Isten vacsorára hívta barátait… és a vacsora nem más, mint merő örvendezés a létnek; a lét, a test ünnepe és élvezete. Örülsz az életnek, és az ételnek, és hálás vagy Istennek ezért az örömért…

(667. o.) Az elme dzsinje is kiköti e feltételt: „Ha ellátsz munkával, akkor cserébe az egóval ajándékozlak meg, és Valaki lehet belőled. Ha viszont nem adsz elegendő elfoglaltságot, senki lesz belőled…” Az üzletember az elme követője. Sok munkával és feladattal látja el, aminek következtében egója megerősödik, lelke azonban odavész. Az üzletember valójában egy lassú, nehezen tetten érhető öngyilkosságot követ el.

Ha képes vagy legalább néhány pillanatra munka, elfoglaltság nélkül, de mégis hálásan létezni; ha meg tudod engedni, hogy egy abszolút senkivé válj, s közben mégis hálás tudsz lenni a létnek, hogy képes vagy önmagad tudatára ébredni… akkor te vallásos ember vagy. Akkor a te emberi értékedet nem az határozza meg, amit csinálsz, hanem az, ami vagy. Akkor a te értékedet nem az határozza meg, hogy mi van a bankszámládon, hanem az, hogy mi van a szívedben. Akkor te magad vagy az érték. Lehet, hogy ezt a nagyvilág nem méltányolja, és nem ismeri el, mert a világ számára csak az „üzletembernek” van értéke. A világ lehet, hogy elfelejt, leír téged…

(668. o.) A történet egyszerű. A meghívást először az úgynevezett tiszteletreméltó emberek kapják, a Valakik, a jól kifejlett egóval rendelkező emberek – az elnök, a kormányzó, a polgármester – egyszóval a VIP emberek Ők mind vissza is utasították, hiszen ők túl elfoglalt emberek az ilyesmihez. A meghívást tehát most már inkább az utca embere kapja; a koldusok, a hippik… mindazok, akik csak úgy az utcán tengődnek. Ez nagyon fontos, ezt meg kell értenünk: akik túl fontosnak képzelik magukat, és akik a társadalmi elismerést keresik, azok számára az isteni vacsora elmarad…

„Kereskedők és üzletemberek nem lépnek Atyám házába.”

20. A részeg elme (679. o.)

 Tanítványai azt mondák néki:

Mikor nyernek nyugalmat a holtak, és mikor jő el az új világ?

Ő pedig mondá nékik:

Amit annyira vártok, már itt van, csak ti nem ismeritek fel.

Tanítványai azt mondák néki:

Huszonnégy próféta szólott Izraelben. S ők mind rólad beszéltek.

Ő pedig felelé nékik:

Ti semmibe veszitek az Élőt. Azt, ki előttetek áll. És a holtakról beszéltek.

Jézus azt mondá:

Én tüzet veték a világra, és ímé, őrködöm fölötte, míg csak lángba nem borul minden.

21. Légy te is jó kertész! (715. o.)

Jézus azt mondá:

Ha életre kelted azt, ami benned van, akkor az, amid van, megvéd.

Ha nincs meg benned az, akkor az, ami nincs meg, megöl.

Jézus azt mondá:

Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg nem talál.

S mikor talál, bajban lesz; s mikor bajban lesz, csodálkozni fog és uralkodni mindenen.

És ő ezt mondá:

Ki e szónak értelmét megleli, a halált meg nem ízleli.

Szerkesztés alatt!

II. Osho: Bármit választhatsz, úgyis a poklot választod...

 
(6. o.)Úgyis a poklot választod

Osho, te azt tanítod nekünk, hogy csak lebegjünk a vízben, de az én elmém olyan súlyos, hogy ha lebegni próbálok, akkor úgy érzem, hogy menten elmerülök. Így hát inkább pánikszerűen úszom tovább.

A lebegés egy teljesen új életforma. Te hozzászoktál ahhoz, hogy az árral szemben úszol. Az ego tápláléka a küzdelem. Ha küzdhetsz valami ellen, akkor az ego remekül érzi magát. De ha nincs küzdelem – az ego egyszerűen elpárolog. Küzdelem nélkül az ego egyszerűen életképtelen. Az indok nem számít, akár világi ügyért, akár spirituális célokért, de harcolnia kell. Akár másokkal, akár saját magaddal küzdesz, de küzdesz. 

Akiket világi embereknek nevezel – másokkal viaskodnak. Akiket spirituális embereknek nevezel –önmagukkal harcolnak. De a küzdelem mindkét esetben ugyanaz: az ego tápláléka.

A valóság akkor tárul fel előtted, ha abbahagyod a küzdelmet. Akkor Te is eltűnsz, mert küzdelem nélkül az ego rögtön életképtelenné válik. Az egónak állandóan pedálozásra van szüksége. Ez pont olyan, mint a biciklizés. Ha nem pedálozol tovább, akkor előbb-utóbb eldőlsz. Egy darabig még gurulsz a korábbi lendülettől, de aztán hamarosan megállsz, és vége. Az egónak szüksége van az együttműködésedre – te tartod életben az örökös küzdelemmel, ellenállással.

Amikor azt mondom, hogy lebegj, ezt úgy értem… azért mondom, mert te egy olyan kicsi, icipici része vagy a kozmosznak, hogy teljesen abszurd dolog párbajra hívnod. Ki ellen harcolsz tulajdonképpen? Minden küzdelem alapvetően Isten elleni küzdelem, mert körülötted minden Isten. Amikor árral szemben próbálsz úszni, akkor vele viaskodsz. Ha egyszer ő lefelé folyik, a hegyekből a tengerbe, akkor te ne próbálj felfelé úszni – engedd el magad, és menj vele.

Ha el tudod engedni magad, és rábízod magad a folyóra, akkor átalakulsz, kinyílik benned egy teljesen új minőség. Leereszkedik rád valami, ami nem evilági. Te már nem leszel ott, csak egy űr, egy érzékeny, befogadó űr.

Ha küzdesz – összezsugorodsz. Ha küzdesz, kicsi leszel, és kemény.

Ha nem küzdesz – feladod magad, kinyílsz, ahogy a lótusz szirmai kinyílnak – akkor csak befogadsz. Emelt fővel elindulsz, és együtt mozogsz az élettel, együtt haladsz a folyóval.

Azt mondod: „…azt tanítod nekünk, hogy csak lebegjünk… de ha lebegni próbálok, akkor úgy érzem, menten elmerülök.” Nagyon jó, ha elmerülsz, mert csak az ego merülhet el, te nem. Amikor küzdesz, akkor az egód valójában a legbelső lényed ellen küzd. Elmerülsz … és ha hagyod magad elmerülni, akkor végre képes vagy lebegni, akkor végre tényleg vagy.

Bármit is választasz – az egót választod. Ne válassz; hagyd, hogy az Élet válasszon helyetted, és akkor az ego eltűnik. Bármit választasz – a poklot választod. Minden választás a pokolba vezet. Ne válassz. Visszhangozzanak Jézus szavai szívedben:”Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.” Legyen meg az ő akarata. Majd ő dönt helyetted.

Te tűnj el, merülj el. Tűnj el a létnek erről a síkjáról, és akkor többé nem vagy emberi, akkor emberfeletti vagy. Akkor az egész életed üdv és boldogság.

Hadd mondjak ehhez egy anekdotát:

Egy szerencsétlen lélek megérkezik a pokol kapujához. Maga Lucifer fogadta, és adminisztrálta bejelentkezését.

- Melyik csoportba szeretnél kerülni? – kérdezte baljós kacsintással.

- Hogyhogy melyik csoportba – kérdezte az újonc.

- Tudod – mondta az Ördög – számtalan-féle kínzókamránk van, és mi lehetővé tesszük az embereknek, hogy maguk válasszanak. Mi hiszünk a demokráciában, mi diktatúra-ellenesek vagyunk, és senki nem sürget. Csak rajtad áll, hogy mit választasz. De egy dolgot ne feledj: a választásod örökre szól – tehát jól gondold meg. Körbevezetlek.

Az Ördög elindult vele, hogy körbejárják a poklot. Az első csoportban az emberek sárban fetrengtek, s testüket férgek mardosták, a második csoportban az embereket izzó szigonyokkal szurkálták, a harmadik csoportban kerékbe törték az embereket, stb., stb., és az újonc nagyon el volt keseredve.

Aztán egyszer csak egy olyan csoporthoz értek, ahol mindenki csak heverészve könyökölt és teát szürcsölgetett egy pokolian büdös emésztőgödör mellett. „Ez talán nem olyan rossz”, gondolta magában az ember.

- Ezt a csoportot választom – mondta Lucifernek.

- Biztos? – kérdezte a Sátán – ne feledd, a választásod örökre, az idők végezetéig szól.

- Igen, igen, ez egész jó lesz nekem, mondta az újonc.

- Na jó – mondta az ördög – akkor nyomás befelé.

És amikor a nyomorult lélek beállt a csoportba, megszólalt egy éles fütty, és aztán egy hang:

-Na jól van emberek, vége a szünetnek! Gyerünk vissza a gödörbe fejen állni!

Ha választasz, csak a poklot választhatod! Bármit is választasz, az a pokol lesz. Így hoztad a poklot létre magad körül – választással.

Amikor te választasz, akkor megakadályozod Istent, hogy ő válasszon helyetted!

Krishnamurti folyton azt hangsúlyozta, hogy ne válassz! De ez csak az egyik fele a történetnek. A másik fele ez: ha te tényleg nem választasz, akkor Isten választ helyetted. Abban a pillanatban, amikor te lemondasz a döntésről, az Élet veszi át a stafétabotot. Akkor te nem leszel ott, és az Élet mindent magától megold. De most te, te magad vagy a pokol. Ha nem állsz Isten és magad közé, akkor Isten dönt. Ő mindig is döntött helyetted. 

A közmondás ezt mondja: „Ember tervez, Isten végez.” 

A valóság ennek pont az ellenkezője: „Isten tervez, ember végez”.

Ha egyszer megérzed a nem-választás, a Léttel való együtt-mozgás csodálatos ízét, akkor többé biztosan nem választasz. Mert ha választasz, akkor mindig, és mindenhol csak a poklot választod.

Így hát azt tanácsolom: merülj el – merülj el, áldásom rád.

Amikor Jézus azt mondja, hogy „azok, akik ragaszkodnak önmagukhoz, elvesznek, és azok, akik készek elveszni, megtartatnak” – ő ezalatt pontosan ugyanezt érti, merülj el.

Amikor a szufik azt mondják, hogy „halj meg, mielőtt meghalnál, és halhatatlan leszel” – akkor ők ugyanezt értik ez alatt; merülj el.

Az ego halála csak akkor történik meg, ha feladod magad. Sokszor azt kérdezik tőlem: „mit csináljak, hogy ne legyek egoista?” De te semmit nem tehetsz azért, hogy ne légy egoista. Ha te bármit teszel, az megint csak az egót erősíti. Megpróbálhatod az egót „megfegyelmezni”, de nem fog sikerülni, mert maga a fegyelmezés az ego műve. Csinálhatsz bármit, ha te vagy, aki cselekszik… például megpróbálhatsz szerény lenni, de ha ez a te szerénységed, a gyakorlataid, a fegyelmezésed eredménye, akkor ezzel mélyen belül az ego a trónon marad – sőt még inkább kihúzza magát: „Nézd csak, milyen szerény vagyok.”

Hallottam egy emberről, aki elment Adlerhez, a híres pszichológushoz, a „kisebbrendűségi komplexus” felfedezőjéhez. Az ember több hónapos, hosszú kezelésen esett át. Adler végül azt mondta:

- Ön meggyógyult.

- Igen, én is úgy érzem – lelkendezett az ember -, nekem van a legszebb, a legjobb kisebbrendűségi komplexusom a világon.

Kisebbrendűségi komplexus, ami a legszebb és legjobb? Igen, minden lehetséges, sőt, ez mindennapos dolog. A kisebbrendűségi komplexusod is állhat az egód szolgálatában. A kisebbrendűségi komplexusod is okozhat egy felsőbbrendűségi komplexust. Ennyire nevetségesek vagyunk.

Menj, és nézd meg az úgynevezett vallásos emberek ábrázatát. A szerénység minden jelét megtalálod rajtuk – de menj csak egy kicsit mélyebbre, nézd meg, mi van az álarc mögött. Mélyen legbelül az ego örvendezik, úgy érzi „nálam szerényebb ember nem létezik”. Ha azt mondod ennek a „szentnek”, hogy találtam valakit, aki nálad szerényebb – rögtön megsértődik. Megbántódik, mert az lehetetlen; hogy lehetne nála valaki is szerényebb? És éppen ez az ego célja – „az én házam a legszebb, az én autóm a legjobb, én vagyok a legjóképűbb, legcsinosabb, én vagyok a legokosabb…” Minél inkább így érzel, annál erősebb az ego. Az ego mindig összehasonlít.

Ezen nem tudsz változtatni. Egyszerűen csak azt kell megértened, hogy a te közreműködésedre nincs szükség. És ha egyszer el tudod dobni ezt az egót- vagy inkább az a helyes, ha azt mondjuk: ha valóban megérted, akkor eltűnik magától – akkor megnyílsz az Élet számára. Akkor az Élet átfolyik rajtad; épp úgy, ahogy a hűvös tavaszi szellő átjárja a nyitott szobát.

Most olyan vagy, mint egy szoba, aminek nincsenek ablakai. Az összes ajtó becsukva, a redőnyök lehúzva, egy kicsi fénysugár sem juthat be. Önmagad börtönébe zártad magad. Ne csodálkozz, ha azt érzed, hogy fuldokolsz.

De tudom, nem könnyű elengedned magad, nem könnyű elmerülnöd. Ehhez időre van szükséged. Eleinte elég, ha néhány pillanatra elmered engedni magad. Időnként hagyd, hagyd, hogy sodorjon az ár, ne ússz, csak érezd, ahogy a folyó hatalmába kerít. Néha csak ülj le a kertbe, és ne válassz. Ne mondd semmire, hogy szép, vagy, hogy csúnya. Ne oszd fel a világot, csak légy ott a jelen pillanatban. Vagy néha menj ki a piacra, de ne mondj semmit, ne ítélj, és ne dicsérj semmit. Ahányféleképpen csak tudsz – próbálj meg csak lenni. Tanulj meg csak létezni – ne értékelj semmit. Mert amit elkezdesz értékelni, már választottál is. Amint azt mondja benned a hang: „ez jó, ezt akarom…”, vagy „ez rossz, ez nem kell…”, vagy „hú, de jó nő, megveszek érte…”, vagy „úristen de csúnya, a hideg kiráz tőle…” – már benne is vagy a kettősség csapdájában; rab vagy a jó és a rossz, a szép és a csúnya között. Megosztott lettél.

Az ego módszerei igen kifinomultak, nagyon ébernek kell lenned, ha fülön akarod csípni. De ha egyszer megismerted… ha az ego akár csak egy pillanatra is eltűnik, mert nem segítesz neki – hirtelen minden ajtó feltárul, és mindenhonnan, minden irányból elönt az Élet. Ez az Élet eleinte még nagyon törékeny, tünékeny – ha nem vagy elég éber, akkor nem veszed észre, nem látod meg. Isten érintése nagyon gyengéd. Nagyon érzékenynek kell lenned, hogy felismerd.

Olvastam Huub Oosterhuis egyik kis költeményét:

„Isten nem vízözönként küldi felénk szavát, tombolva szélvihar- és áradatként, mely magával sodor mindent,

Hanem, mint az első hajnali napsugár, vagy az első zöld rügy a télben, vagy az eső, mely lágyan érinti a földet: ekképp közelít Isten minket.”

Ha valóban feladod magad, ha igazából érzékeny, éber vagy, akkor egyszer csak feltölt valami, amit azelőtt sosem ismertél. Valami, ami azelőtt is ott volt, csak az érzékeid túl durvák voltak hozzá. Azelőtt is ott volt, de téged lefoglalt az állandó küzdelem, az ego kalandjai, ami elvakított. Az mindig is ott volt, csak te nem voltál ott. Örökké csak rád várt, de te elfelejtetted a hazafelé vezető utat.

Ha eldobod az egót, akkor már otthon is vagy. Ez a hazafelé vezető út.

Szóval, merülj csak el. Pontosan ez az, amit itt tanítok nektek; az elmerülés művészetét.

Ha én egyáltalán tanítok valamit, akkor az a halál művészete – mert tudom, hogy csak a halálon keresztül tudsz feltámadni.

(15. o.) NE MÁSOKRA ÉPÍTS

Múltkor a felelősség fontosságáról beszéltél; hogy ne támaszkodjunk másokra, hogy álljunk a magunk lábán. Azt hiszem, számomra a szannyász pont ezek elkerülését szolgálja – hogy mindig megkérdezhessem, mit tegyek, hogy a te jelenlétedre számíthassak, amikor szomorú és magányos vagyok, hogy feltöltsd a bennem lévő űrt. Érzem, hogy hiányzik belőlem a felelősség, és most megint nem értem, hogy mit jelent a szannyász.

Nem érthetsz meg semmit, ha mindig másra támaszkodsz – mert akkor a megértésed is máshoz tartozik, csak kölcsönkaptad. Ideig-óráig bolondíthatod magad ezzel, de a valóság hamarosan felbukkan, és te megint összezavarodsz.

Ezt csak úgy kerülheted el, ha nem racionalizálsz. Csak úgy kerülheted el, ha megállsz a saját lábadon, éberen, tudatosan. Ne halogasd a tudatosságot.

Amikor valaki másra építesz, akkor, az nem más, mint a tudatosság elkerülése. És ez az, amit már a kezdetektől beléd sulykoltak. A szülők, a társadalom. a pedagógusok, a politikusok, mindenki arra próbál kondicionálni, hogy te mindig másoktól függj. Így manipulálható vagy, uralkodni lehet fölötted. Így kizsákmányolhatnak, elnyomhatnak, így jó szolga lesz belőled. Elveszik a szabadságodat.

Ez a társadalmi sulykolás ott van benned… amikor hozzám jössz, akkor ez a kondíció működik benned… elkerülhetetlenül. Az elméd rögtön a kondícióid szerint kezd működni; rám csimpaszkodsz. De én ezt nem hagyom, mindig visszalöklek, mindig visszadoblak önmagadhoz. Mert azt szeretném, hogy az alapod a te saját megértésed legyen, amin aztán majd szilárdan állhatsz, és akkor lesz benned valami állandó, amire tényleg támaszkodhatsz.

A zavar abból adódik… hogy én mondok valamit, és te elkezdesz hinni benne – pedig ez nem a te meglátásod, nem a te tapasztalatod. másnap történik az életedben valami más, és ismét rögtön bajban vagy. bajban vagy, mert csak betanultad, amit mondtam, és ezzel a „kölcsön-tudással” akarsz boldogulni holnap is. 

Az élet minden pillanatban változik. A mai magyarázatom egyáltalán nem segít rajtad holnap. Ami az egyik pillanatban a megértést szolgálja, az a másik pillanatban már nem úgy van. És ha szó szerint, ésszel, intellektuálisan akarod felfogni, akkor mindig újra és újra össze fogsz zavarodni, mert az élet mindig újra szabotálni fogja az úgynevezett megértésedet.

Az élet csak a valódi megértésnek ad hitelt. „Valódi” azt jelenti: a sajátod, eredeti; az. ami belőled nőtt ki.

És nem azért vagyok itt, hogy valamiféle tudást átadjak nektek. Nem azért vagyok itt, hogy elméletekkel traktáljalak benneteket. Évszázadok óta váltogatják egymást a különféle elméletek, de az ember most is éppoly tudatlan, mint azelőtt.

Én azért vagyok itt, hogy felhívjam a figyelmedet arra, hogy mélyen belül van benned egy rejtett fényforrás. Használd ezt a fényforrást, hadd égjen fényesen. Mert akkor megjelenik benned valami élő. Akkor bármilyen problémád is adódik az életben, nem a múltból keresel valamilyen kész választ rá, hanem a jelenben szemléled – a Most-ban felmerülő megértés adja a megoldást.

Bármit mondok, az a múlthoz fog tartozni. Amint kimondtam, és amint meghallottad, az már be is épült a múltba. Az élet állandóan változik, az egy örök mozgás. Nem ismer megállást, nem ismer pihenést.

Mindig újra és újra össze fogsz zavarodni.

És velem mindig bajban leszel. A következő pillanatban ugyanarra a kérdésre már megint egészen mást fogok válaszolni. Mert én visszatükrözök. Én nem válaszolok, nem emlékszem a régi feleleteimre – én visszatükrözök itt-most. Én itt vagyok, és ha a kérdés megjelenik, én azonnal felelek. És ha összegyűjtöd a válaszaimat, akkor nem csak összezavarodsz, de talán bele is bolondulsz. Mert nem találsz köztük semmilyen összefüggést. Összefüggéstelenek. Mit tehetek? Ha egyszer az Élet összefüggéstelen. Ha hű akarok maradni az Élethez, akkor az állításaimnak is összefüggéstelennek kell lenniük. Ha az állításaimhoz akarnék hű lenni, akkor elárulnám az Életet. De én az Élethez akarok hű maradni, inkább elárulom a múltamat, d a jelenemet nem árulhatom el. A saját állításaimat megcáfolhatom, de nem tudok az Élet, a jelen pillanat ellen fordulni.

A zavar tehát ott lesz benned, mert egyik nap ezt mondom, a másik nap meg azt. És ha összehasonlítod őket, ha összefüggéseket próbálsz keresni köztük, akkor bajba kerülsz, mert teljesen összezavarodsz. Ne csináld ezt. Csak hallgass engem, és ne próbáld megtanulni a válaszaimat; tanulj meg a jelenben reagálni. Ne azzal törődj, hogy mit mondok – azt figyeld meg, ahogy mondom. Azt figyeld meg, ahogy a jelenben reagálok egy helyzetre, egy kérdésre. A válasz nem fontos – az élő visszahatás, az élő felelet a fontos.. Ez felelet, nem válasz.

És ha megtanulod, megérted, mi az élő felelet, akkor végre felelősségteljes leszel. az én értelmezésemben a „felelősség” teljesen mást jelent, mint a szótári értelmezés. A szótár szerint a „felelősség” kötelezettséget, elkötelezettséget jelent, mintha valaki másnak tartoznál felelősséggel. Ez a jelentés így csúnya: az anya, az apa mondogatja a fiának „emlékezz, felelősséggel tartozol nekem2. A társadalom is azt hajtogatja „felelősséggel tartozol a társadalomnak, ne feledd.” És az emberek istenképeinek is mind felelősséggel tartozunk”.

Az én szóhasználatomban a „felelősség” azt jelenti élő… élő felelet, az Életre felelni. Senki másnak nem tartozol felelősséggel, csak saját lényednek, ebben a pillanatban. A feleletért vagy felelős, az élő feleletért. Nyitott szívvel, kitárulkozva kell felelni. Nem összeszorított ököllel, hanem nyitott tenyérrel. Nem visszatartva, nem eltakarva semmit magadból. Teljesen ki kell nyílnod, és mély bizalommal az életre bízni magad. Ne próbálj meg okos és ravasz lenni. Bízd magad minden pillanatban az élet folyamára… és akkor az élet változásaival együtt változnak a feleleteid is.

Van, amikor nagyon meleg van, és nem tudsz a napon ülni; beülsz egy fa alá az árnyékba. De van, amikor hidegebb az idő, és fázol, és már nem az árnyékban akarsz ülni, hanem a napon. De senki nem fogja a szemedre vetni, hogy „Ejnye de következetlen vagy! Tegnap még az árnyékban ültél, most meg már a napon ülsz? Döntsd már el, mit akarsz! Légy következetes! Válassz! Ha a napon akarsz ülni, akkor ülj mindig a napon, ne légy ilyen szeszélyes!”

Persze, ezen a marhaságon csak nevethetünk, de ez az, amit az emberek elvárnak tőlünk az életben. Körülöttünk minden változik. Ne legyenek rögeszméid, mert különben teljesen összezavarodsz.

És ne hallgass másokra; hallgass mindig a saját szívedre.

Bekövetkezett, amitől az emberiség félt; elszabadult egy atomerőmű, és felrobbantotta az egész Földet. Minden élőlény elpusztult.

A mennyország kapujánál érthető módon nagy volt a zűrzavar, túl sok lélek érkezett egyszerre, így hát Szent Péter elhatározta, hogy különböző csoportokat hoz létre¸a különböző feliratok mögött felsorakozhatnak az odaillő lelkek.

Az egyik táblán ez olvasható… „Csak azok a férfiak, akik a ház urai voltak” Egy másik táblán pedig ez olvasható: „Azok az urak, akik asszonyi elnyomás alatt éltek.”

A „Ház urai” felirat alatt csak egyetlen magányos lélek állt, míg a másik tábla alatt a sor végelláthatatlanul kígyózott végig a Tejúton. Szent Péter kíváncsian kérdezte a magányos lelket:

- Hogy lehet, hogy te egyedül vagy itt?

- Nem tudom – felelte -, az asszony mondta, hogy álljak ide.”

Van, amikor az asszony mondja, van, amikor a férj, van, amikor az apa, van, amikor az anya – van, amikor a guru. Valaki azt mondja, hogy állj oda, s te nem tudod, hogy miért. Tudd meg, hogy miért állsz ott!

Hallgass ide. Lehet, hogy egy kicsit bonyolult… Ha el is határozod, hogy követsz valakit, kérdezd meg előbb a szívedet, hogy ő akarja-e követni. Nem azt mondom, hogy senkit ne kövess, mert ha a szíved azt diktálja, akkor azt kell tenned… De mindig a szívedre hallgass, először mindig légy tisztában az érzéseiddel, mert végeredményben a szívednek tartozol felelősséggel. Minden más csak másodlagos; te vagy a legfontosabb. Te vagy az egész világod középpontja. Ha úgy döntesz, hogy követsz engem, vagy ha úgy döntesz, hogy szannyászin akarsz lenni, ha úgy döntesz, hogy feladod magad nekem, akkor ezt mélyen belül érezned kell. Máskülönben újra és újra össze fogsz zavarodni, mindig újra felmerülnek a gondolatok: „Mit csinálok én itt? Miért is lettem szannyászin? Mi a fenének?” Nem lehetsz szannyászin csak azért, mert mások azt mondják. 

Ezt értened kell. Ha ez a te belső érzésed, akkor sosem fogsz összezavarodni. Ha valaki más központja szerint működsz, akkor a zavar elkerülhetetlen, és mindig visszatér. De az emberek mindig valaki más – tanácsadók, szakértők – meglátásai szerint cselekszenek. Nem a saját életüket élik. Az ember életét mindig valaki más, külső személy irányítja.

Hallgass az érzéseidre. Várj az érzésre. Légy türelemmel, ne siess. És ha az érzés megérkezett, és szilárdan érzed, akkor annak erős gyökerei lesznek; azok a gyökerek erőssé tesznek téged is, azok mellett a gyökerek mellett nem fogsz többé összezavarodni.

(23. o.) A VALÓDI PROBLÉMA MINDIG EGYÉNI

Osho, mit nevezünk problémának?

Például ezt a kérdést. Ez olyan, mintha valaki azt kérdezné „Mit nevezünk vörösségnek?”, vagy „Mi az, hogy vörös?” Vannak vörös virágok, vannak vörös őszi levelek, este vörösen izzik a nap, és van egymillió-egy dolog, ami vörös. De láttál már vörösséget magában? Vörös dolgokat láthatsz, de a vörösséggel sosem találkozol, az lehetetlen.

Van ilyen probléma, van olyan probléma, de nincs „a probléma”; az csak absztrakció. „Probléma” önmagában nincs. Van benne küzdelem, konfliktus – őket nevezed problémának. neked valószínűleg két elméd van – ebből adódik a probléma. nem tudod, hogy jobbra, vagy balra menj – és megjelenik a probléma. a probléma egy olyan kérdés, amit a kettősségben működő elméd tesz fel. Azt érzed, hogy ezt csinálnád, de azt is érzed, hogy inkább azt csinálnád. Ha egy egység lennél, akkor nem lenne probléma. Akkor egyszerűen csak vagy. 

Az absztrakt kérdésekkel mindig baj van; „Mi a probléma? Mi a vörösség? Mi a szeretet…?”

 De érthető, hogy miért merült fel ez a probléma. A legtöbb ember annyira össze van zavarodva, hogy még azt sem tudják eldönteni: mi a probléma. annyira össze vannak zavarodva, hogy a megoldás hihetetlenül messze áll tőlük. Még a problémát sem képesek meglátni, nemhogy a megoldást… Ez azért van, mert elveszítetted a kapcsolatot az érzéseiddel, az igazi szíveddel. Még a problémát is mástól várod, nem csak a megoldást. Azt kéred tőlem, hogy mondjam meg, mi a problémád. Már nem csak a megoldásban vagy rám utalva, hanem a problémában is. És ez eddig is így volt.

Ha valaki hozzám fordul a problémájával, akkor rögtön látom, hogy az tényleg az övé-e, vagy csak kölcsönkapta valahonnan. Például, ha egy keresztény jön hozzám, akkor ő olyan problémákat hoz, amit egy hindu soha nem tudna. Ha egy zsidó fordul hozzám, akkor ő olyan problémákkal jön, amikkel egy keresztény soha nem tudna. Egy dzsaina megint egészen más problémákat hoz; egy hindu fejében ilyesmi meg se fordul. Mit jelent ez?

Azt, hogy ezek nem az élet problémái; mert az élet se nem zsidó, se nem hindu, se nem keresztény, se nem dzsaina. az élet problémái egyszerűen csak az élethez tartoznak.

Ezek viszont teológiai problémák; ezeket úgy tanultad. Neked még a problémáidat is megtanították; még azt is, hogy mit kell kérdezni. téged nagyon okosan, nagyon ravaszul kizsákmányolnak. Először megtanítják, mit kell kérdezned, mert már előre megvan rá a válaszuk. Ha helyes kérdést teszel fel, akkor megkapod rá a helyes választ. De a kérdés is, a válasz is hamis, mert a kérdés nem a tiéd. És csak olyan kérdéseket tanítanak neked, amire van válaszuk. Ez hát a játék, és nagyon ügyesen, tehetségesen csinálják.

Ha elmész egy dzsaina szerzeteshez, és előzőleg nem tanították meg neked, hogy miket kell kérdezned, akkor lehet, hogy bajt csinálsz. Akkor kínos helyzetet teremtesz, mert lehet, hogy olyasmit kérdezel, amire a hagyomány – az ő hagyományuk – nem ismeri a választ. Ha megkérdezed egy dzsainától, hogy Isten miért teremtette a világot, akkor zavarba jön, mert az ő teológiája szerint nincs Isten. Az ő ideológiája szerint semmit nem teremtett senki – a világ időtlen idők óta létezik, önmagától. Sosem volt teremtés. Tehát, ha azt kérded egy dzsainától, hogy miért teremtette Isten a világot, akkor ez teljesen abszurd kérdés a számára, mert az ő világában se Isten, se teremtés nincs; a világ csak folytatódik. Ezt a szót, hogy „teremtés” egy dzsaina nem is ismeri, mert számára ennek nincs értelme. Semmi sem teremtés által lett, mert az egész világ csak folytatódik¸ és ha nincs teremtés, akkor hogy jön oda a teremtő? Teljesen értelmetlen.

Sose tegyél fel teológiai kérdéseket, mert azok nem igazi kérdések, azok nem a te kérdéseid. Találj magadnak egzisztenciális kérdéseket. Keresd meg, hogy mik a te nehézségeid. Keresd meg, hogy hol szorít a te cipőd. Találd meg a te saját problémáidat.

A te problémád sosem lehet másé; lehet, hogy egy másik ember szerint az nem is probléma. Egy probléma mindig egyéni, sosem egyetemes. Az én problémám az én problémám, a te problémád pedig a te problémád. úgy különböznek egymástól, akár az ujjlenyomataink.

Amikor az emberek nem a saját kérdéseiket teszik fel, akkor nincs ott az aláírásuk sem, és akkor az egész értelmét veszti – így se kérdezni, se válaszolni nem érdemes. A problémádnak viselnie kell a névjegyedet. A te problémádnak a te életedből, a te igyekezetedből, a te kétségeidből, a te meglátásodból, a te szembesüléseidből kell fakadnia.
 

Ezt hallottam:

A házasságközvetítő ügynök végül is nagy nehezen rávette Cohent, hogy találkozzon a kiszemelt lánnyal – mivel a lány állítólag szép, okos ügyes, fiatal, és tele van pénzzel.

Cohen találkozott vele, megtetszett neki, és elvette feleségül.

 Másnap Cohen elrohant az ügynökhöz, hogy lekapja a tíz körméről:

- Milyen mocskos játékot űzöl te, hallod-e? ő maga beismerte, hogy a fél várossal lefeküdt már.

- És? Igazán nem is olyan nagy ez a város – mondta az ügynök.

A te problémád nem az ügynök problémája. A te problémád az csak a tiéd, senki másé. Ne felejtsd el, hogy egy probléma csak akkor oldható meg, ha tényleg a tiéd, ha egyéni – mert csak akkor valódi. Ha csak kölcsönkaptad a társadalomtól, a tradíciókból, vagy valaki mástól, akkor sosem fogod tudni megoldani, mert alapjaiban sosem volt a tiéd, ez olyan, mintha eltanultál volna valakitől egy betegséget.

A napokban olvastam, hogy egy híres orvos várószobájában ki van függesztve egy tábla, ami azt mondja: 

„Kérjük – különösen hölgyvendégeinket -, hogy ne beszéljenek betegségeikről és tüneteikről a többi hölggyel, mert az zavarja  az orvosi diagnosztikát.”

A hölgyek – amíg az orvosra várnak – elkerülhetetlenül beszélgetni kezdenek, és nagy hatással vannak egymásra, összegyűjtik és összeadják tüneteiket. És ez persze, hogy megzavarja az orvost, a végén már azt sem tudja, hogy mi micsoda.

Vannak, akik az újságból szerzik a betegségüket. Elolvasnak néhány gyógyszerhirdetést és már össze is áll a kép. hallottam egy emberről, aki az éjszaka közepén feltelefonálta az orvosát. Az orvos persze mérges volt, hogy nem hagyják aludni…

-Igen, mi a baj – kérdezte.

És az illető hozzákezdett a betegség leírásához.

-Jó, csak röviden… én is olvastam azt a cikket a tegnapi hírlapban. Csak röviden!

Az emberek az újságból veszik a betegségeiket is. Csak figyeld meg magad. Az elme működése az utánzáson alapul, és néha olyan erős benyomásként éri mások problémája, olyan befolyásolhatóvá válik, hogy a végén már azt hiszi, hogy az az ő problémája. ebben az esetben pedig a probléma megoldhatatlan, mert számodra valójában nem is létezik.

Az én megfigyelésem ez: ha egy probléma valódi, akkor megoldható. Ez az én definícióm a problémára… hogy megoldható legyen. Ha nem megoldható, akkor az nem probléma. Egy betegség akkor betegség, ha meggyógyítható. minden betegség gyógyítható, legalábbis elméletileg gyógyítható – de ha neked nincs is betegséged, akkor a betegséged gyógyíthatatlan. Akkor rajtad senki nem segíthet, akkor az csak az elmédben létezik. Akkor arra semmilyen orvosság nincs.

Tehát az első, amit a „problémáról” meg kell érteni az, az, hogy valóságosnak kell lennie. A kérdés egzisztenciális legyen – ne teológiai, spekulatív, filozófiai… Inkább lélektaninak kell lennie, mint filozófiainak; az élettel való szembesülés eredményeképpen kell felmerülnie.

A problémáid kilencven százaléka abból adódik, hogy mindig leragadsz egy élettelen gondolatnál, hozzánősz. És amikor egy olyan helyzetbe kerülsz, ami nem illik ahhoz az ideához, akkor bajba kerülsz – és az idea helyett a helyzetet akarod megváltoztatni. Ha egy olyan helyzettel találod magad , ami nem illik ahhoz az ideához, akkor bajba kerülsz – és az idea helyett a helyzetet akarod megváltoztatni. Ha egy olyan helyzettel találod szembe magad, ami nem illik az ideológiáid világába, akkor rengeteg szenvedésre és nyűglődésre hajlandó vagy, hogy megváltoztasd a helyzetet – ahelyett, hogy az ideológiádat változtathatnád meg. Ebből adódik a probléma.

Én azt mondanám, inkább mindig légy kész a gondolataid megváltoztatására, mert az életet úgy sem tudod megváltoztatni – az élet nem fog a te ideológiáidhoz alkalmazkodni. Elvesztettük igazi látásunkat – látásmódokat, interpretációkat tanultunk helyette. Fixa ideáink között élünk.

Hadd mondjak erről egy anekdotát:

A nyuszi lelkű kisembert állandó félelemben tartotta a főnöke. egyszer betegnek érezte magát, és ezt meg is jegyezte kollégájának.

- Miért nem mész haza? – kérdezi a kolléga.

- Óh, azt nem tehetem…

- Miért nem? Ne légy bolond, sosem tudja meg a főnök. Ma bent sincs egész nap.

Végül az ember beadja a derekát és hazamegy. Amikor hazaér, benéz az az ablakukon, és látja ám, hogy ott van a főnöke és a feleségét ölelgeti, csókolgatja. Hanyatt-homlok visszarohan a munkahelyére, és szemrehányóan odakiált a cimborájának:

-Szép kis haver vagy te mondhatom! Most majdnem lebuktam miattad!

A régi gondolatminta győzedelmeskedett. a helyzet már teljesen megváltozott, de ő még mindig attól fél, hogy lebukik a főnöke előtt. annyira erős a kondíció.

Csak figyeld az életet, és ne légy a gondolataid rabja. Így problémáid kilencven százaléka egyszerűen akadálytalanul eltűnik. Problémáid tíz százaléka megmarad – azok a valós problémák.  És azokra szükséged van, mert azokon keresztül fejlődsz. Ha azokat elkerülöd, akkor nem fejlődsz. Szükséged van a konfliktusra… Szükséged van a fájdalomra… Szükséged van a szenvedésre. Mert csak ez által fogsz letisztulni, ez által leszel éberebb. És ha túl tudsz jutni rajta, akkor tiéd a jól megérdemelt boldogság, az üdv… ami akkor jön, ha valaki túljut egy problémán.

 Ez épp olyan, mint a hegymászás. Csak mászol, csak mászol felfelé; fáradt vagy, folyik rólad a víz, alig kapsz levegőt, úgy tűnik, sosem éred el a csúcsot… Aztán egyszer csak mégis felérsz, és lefekszel a földre… megpihensz, ellazulsz és boldog vagy, hogy elhatároztad, hogy felmászol. De csak akkor, ha nehéz volt a mászás. Mert odamehettél volna egy helikopterrel is, de akkor elmaradt volna az extázis. Az az ember, aki helikopterrel ér oda, nem ugyanarra a csúcsra ér, mint az, aki gyalog mászik fel. Nem érhet ugyanoda. Aki helikopterrel érkezik, az egy kicsit jól érzi magát, megjegyzi, hogy „igen, nem is olyan rossz”, de az igazi élményről lemarad. Ez olyan, mint amikor már dudára etted magad a vasárnapi ebéddel, és valaki beállít hozzád egy Pazar süteményes tállal. Méltányolod, megszagolgatod, de hiányzik az étvágy, nem élvezed a süteményt. De ott áll melletted valaki, aki farkaséhes, neki ugyanaz a süti a mennyországot jelenti.

Ahhoz, hogy felérj a csúcsra, étvágyra is szükséged van; és mialatt mászol, az étvágyad csak nő. Egyre éhesebb leszel, egyre fáradtabb leszel, egyre inkább készen állsz… és amikor eléred a csúcsot, akkor megpihensz. Megdolgoztál érte.

Semmit sem kapsz az életben anélkül, hogy megdolgoztál volna érte. És ha megpróbálod az életet kijátszani, akkor nagyon sok lehetőséget elmulasztasz.

Dobd el tehát azokat a problémákat, amik nem a te problémáid. Dobd el a másoktól tanult problémákat. Dobd el azokat a problémákat, amik megdermedt ideáid miatt merültek fel. Légy folyékony és mozogj! Halj meg minden pillanatban a múlt számára, és szüless újjá, hogy lemoss magadról minden ideológiát, minden elszáradt viselkedésmintát – hogy mindig nyitott lehess az életre, hogy mindig a jelenben reagálj az életre. Akkor csak azok a problémák maradnak, amikre tényleg szükség van, amik fejlődésed részét képezik.

Én úgy látok, hogy az emberek általában csak rutinból élik az életüket, nem élnek igazi életet, életük csak üres gesztikuláció. Így a problémáik is csak üres, semmitmondó problémák. Amikor valaki azt kérdezi tőlem, hogy van-e Isten, akkor ez egy üres, hamis kérdés. Mi közöd neked Istenhez? Még saját magadat sem ismered. Kezdd az elején. Még azt sem tudod, hogy ki az, aki Istent akarja megismerni. Még a benned lévő tudatot sem ismered, és Istenről kérdezel? Te az abszolút tudatról, a legfelsőbb tudatról kérdezel, és még azt a tudatot sem ismerted meg, amit ajándékba kaptál az élettől. Kezedben tartasz egy szál virágot, amiről semmit sem tudsz, és közben a virágoskertről kérdezel. Nem gondolod, hogy ez abszurd?

Felejtsd el Istent. Itt-most, csak fordulj befelé, tanulmányozd azt, amit ajándékba kaptál Istentől, a Teljességtől. Ha képes vagy tanulni, akkor egyre több ajtó feltárul előtted; minél többet tanulsz, annál több misztérium nyílik meg előtted. És Isten a legvégső misztérium; ha már minden egyebet megtanultál, és már nincs mit tanulnod, ha már minden nyűglődést, szenvedést, gyötrelmet megismertél – csak akkor. Isten a legvégső ajándék, meg kell érte dolgoznod.

Ne tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek nem tartoznak hozzád.

Ne rutinból éld, ne üres gesztusokból álljon az életed. Az emberek templomba járnak – üres gesztus. sosem akartak odajárni – de akkor miért járnak mégis oda? Mert mások is azt teszik, mert ez egy társadalmi formalitás, mert jó embernek tartanak, ha templomba jársz, így tiszteletre méltó embernek számítasz. De ugyanezek az emberek Jézushoz sohasem mentek volna el. Templomba járni tiszteletre méltó dolog – Jézushoz járni soha nem az. Jézushoz menni kényelmetlenséggel járt, kockára kellett tenned a jó híredet.

Ti itt vagytok, és ezért kockára kell tennetek a jó híreteket… mert ha hozzám jöttök, attól nem lesztek a társadalom tiszteletre méltó polgárai, az biztos – sőt, ezzel csak „priuszt” szereztek. És ezért ez nem lehet egy üres gesztus, mert ki kockáztatna ennyit egy üres formalitásért? Ez csak szívből jöhet.

Az emberek imádkoznak, mert imádkozni azt kell – üres formalitás. Hiányzik a szeretet a szívükből, a hála a szívükből… de csak szorgalmasan imádkoznak. és akkor felmerülnek a haszontalan problémák.

Csak azt csináld, ami belülről fakad.

Ezt hallottam:

Egy visszavonult vasutas, aki már nyolcvan is elmúlt, vasút menti szolgálati lakásában lakott. Minden áthaladó vonat vagonjait megszámolta. Semmi szükség nem volt rá, de még hajtotta a régi szokás. Egyik vasárnap, amikor a család együtt piknikezett a kertben, a fia észrevette, hogy az apja rá se nézett egy arra menő vonatra.

- Miért... miért nem számolod meg a vagonokat papa?

- A vasárnap az nem munkanap – felelte az öregember.

Figyeld meg az életedet. Tedd igazabbá, valódibbá, élőbbé. Ne üres formalitásokon keresztül élj… mert akkor a kérdéseid is üresek lesznek; problémáknak látszanak, pedig nem azok, nem valódi problémák.

Mi tehát a különbség a valódi és az áll-probléma között? Az áll-probléma az, amit megoldhatsz, mégsem oldasz meg vele semmit. A valódi probléma pedig az, amit ha nem is tudsz megoldani, maga az erőfeszítés sok mindent megold. Maga az erőfeszítés éberebbé, tapasztaltabbá, értelmesebbé tesz. Nagyon sok mindent megtudsz magadról, amit azelőtt nem is sejtettél.

Egy probléma lehetőséget ad, hogy szembenézz önmagaddal, hogy zarándokútra indulj lényed belsejébe. A probléma: egy ajtó. Használd, és lépj be saját lényedbe.

Tehát ez a válaszom: a probléma egy lehetőség a fejlődésre. A probléma Isten ajándéka, egy isteni kihívás. Nézz szembe vele, találd meg a módját, hogy juthatnál túl rajta, hogy kerekedhetnél felül rajta… és meglátod, meg lesz az eredménye.

  Szerkesztés alatt!

(85. o.) ALOK, KERESS MAGADNAK EGY IGAZI SÁRKÁNYT!

Beszéltél arról, hogy a belső Nap és Hold egyesül, és az ember túljut a kettősségeken. Nékem úgy tűnik, hogy egy külső partner mindig csak komplikációkhoz, és problémákhoz vezet. Kérlek, beszélj arról, hogy mennyire segíti, vagy gátolja egy külső partner a belső fejlődést, a befelé fordulást.

Nem az a kérdés, hogy adódnak-e komplikációk. A kérdés az, hogy elég gazdag tapasztalatokkal rendelkezel-e. A tapasztalat komplikációkkal jár – de csak azért, mert te komplikált vagy. Ha találsz magadnak egy barátnőt, vagy barátot, akkor a két komplikáció természetesen csak erősíti egymást. És nem egyszerűen összeadódnak, de összeszorzódnak. És ettől a helyzet olyan bonyolulttá válik… amit már jól ismersz.

De ezen a bonyolult helyzeten keresztül vezet az út. Ez egy kihívás. Minden nő, vagy minden férfi, akivel kapcsolatba kerülsz – egy kihívás. Elkerülheted ezeket a kihívásokat… ezt csinálják a szerzetesek; elmenekülnek a világ elől, elkerülik a kihívást. Persze, így nyugodtabb, csendesebb lesz az életed, megmenekülsz ezektől a bonyodalmaktól – de szegény maradsz. És amikor azt mondom „szegény”, ez alatt azt értem, hogy nagyon, nagyon tapasztalatlan, éretlen maradsz. Mert mitől érnél meg? Honnan vennéd a sok tapasztalatot, amik életedet gazdagítanák? A tapasztalatot nem veheted meg a piacon, nem kaphatod kölcsön senkitől. A tapasztalat nem egy himalájai barlangban rejtőzik, ott hiába is keresnéd.

A tapasztalatot az Életben, az emberekben, a kapcsolatokban találod.

Tehát tudom, hogy ez bonyodalmakkal jár, de ha csupán a komplikációk miatt az egyedüllétet választod, akkor az, az egyedüllét egyáltalán nem spirituális. Akkor az a gyávák egyedülléte lesz, nem a bátraké.

Hadd mondjak el egy anekdotát:

Egy öregember elment az orvoshoz, mert már nagyon rosszul hallott. Az orvos alaposan megvizsgálta, és megnyugtatta, hogy 70 éves létére nagyon jó állapotban van.

- Dohányzik? – kérdezte az orvos.

- Mit mond? – kérdezte az öregember.

- Azt kérdeztem, dohányzik-e? – kiáltotta az orvos.

- Óh, igen – mondta az öregember.

- Sokat? – érdeklődött az orvos.

- Ki? – mondta az öregember.

- Sokat dohányzik? – ismételte az orvos.

- Cigaretta, szivar, néha pipa… Igen, állandóan dohányzom – felelte.

- Ital? – kérdezte az orvos.

- Kilenc múlt – felelte az öregúr.

- Nem, nem – mondta a doktor. – Szokott inni?

- Óh, igen, én mindent megiszok – felelte.

- Gondolom, sokat éjszakázik is. Sok parti, nők…? – az orvos már kezdte elveszíteni a türelmét.

- Így van! És azt akarom, hogy még sokáig így is legyen.

- Nos – mondta az orvos -, attól tartok, ezt az egészet abba kell hagynia.

- Micsoda? – rikoltotta az öregember inkább meglepetésében, mint süketségében.

- Mindent abba kell hagynia! – üvöltötte a doktor.

- Csak azért, hogy jobban halljak? – mondta az öregúr. – Nem, köszönöm!

Csak, hogy elkerüljem a komplikációkat? Nem, soha. Az a gyáváknak való. Sose menekülj el a problémák elől. A problémák segítenek, rengeteget segítenek. Általuk fejlődsz.

És ha keresel magadnak egy lányt, akkor ne egy béketűrő tehenet keress, akinek a hátán akár fát is apríthatsz; nem, ne akard megúszni – keress magadnak egy igazi nőt, aki majd mindenféle probléma elé állít. Akkor derül ki, hogy mennyire vagy belevaló legény.

Egyszer egy fiatalember azt kérdezte Szókratésztől:

-Mit ajánl uram, megnősüljek?

És valószínűleg azért fordult Szókratészhez, mert azt a választ várta, hogy „ne, ne nősülj meg”. Nem véletlenül ment Szókratészhez, mert róla mindenki tudta, hogy nagyon sokat szenved a felesége miatt. A felesége rettenetes nő volt – egy igazi sárkány. Ütötte-verte Szókratészt, az arcába öntötte a forró teavizet, amitől a fél arca megégett. Egy ilyen szép ember, mint Szókratész összeállt egy sárkánnyal…

A fiatalember tehát megkérdezte Szókratészt, aki így felelt:

-Igen. Ha rám hallgatsz, akkor megnősülsz. Két dolog történhet, de mindkettő hasznodra válik. Ha olyan asszonyt találsz, mint az enyém, akkor nagy filozófus lesz belőled. Ha egy szép nőt találsz, akkor pedig élvezed vele az életet.

Azt mondja: ”… akkor nagy filozófus lesz belőled”. Az állandó zsémbeskedés – nagyon segíti a meditációt. Az ember egyre függetlenebbnek érzi magát, és az a jó. Az ember kezdi érezni, hogy „ez nem lehet valóság – ez mind máyá, csak illúzió.”

Ne kerüld el tehát a komplikációkat, mert maga az élet nem más, mint komplikációk összessége. Tanulj belőlük, menj át rajtuk, mert csak így fejlődhetsz.

Egy csavargó bekopogott egy ház ajtaján, amit aztán egy nagydarab, keménykötésű, szigorú asszony nyitott ki.

- Tűnj innen te nyomorult csavargó! – kiáltotta. – Ha nem tisztulsz innen tüstént, akkor hívom a férjemet!

- Nem hiszem – felelte nyugodtan a csavargó. – Most nincs itthon.

- Azt meg honnan tudod? – kérdezte az asszony.

- Onnan, mondta a csavargó – hogy akinek ilyen felesége van, az csak ebédidőben van otthon.

A kérdést Alok küldte. Alok, keress magadnak egy igazi sárkányt!

(90. o.) Hamis kulcs

Most úgy érzem, ha az ember még nincs „kész”, akkor semmi sem lehetséges. Hosszú éveken keresztül kerestem a kulcsot – téged is sokszor kérdeztelek, de mindig csak csendben maradtál. Egyszer aztán megkaptam tőled a kulcsot, Osho. Most már megvan a kulcs, csak nem tudom használni. Valami belül meggátol. Itt van előttem a kulcs, itt van előttem a zár, és mégsem tudom kinyitni. Mondd, mi történik?

Neked nyitva van a szemed; nézd, milyen tehetetlen vagyok. Először azt gondoltam, hogy azért vagyok nyugtalan, mert nincs meg a kulcs. Most megvan a kulcs, és még nyugtalanabb vagyok. 

Kérlek Osho, én tudom, hogy te mindig segítesz. Valami belül meggátol. Kérlek, segíts megtalálni, hogy aztán… hogy aztán…

Az első dolog, amit meg kell értened, hogy a kulcs, amit tőlem kaptál: nem igazi kulcs. Mert az igazi kulcsot nem lehet odaadni. Azt neked kell megtalálnod, meg kell érte dolgoznod. Azért, mert annyira nyaggattál, azt mondtam „Oké, itt van, fogd”. Most ne verd a fejes a falba, dobd el azt a kulcsot. Nem veled van a baj – a kulcs a rossz.

Minden kulcs rossz. Mert a zár a tied. Hogyan kaphatnád meg hozzá a kulcsot valaki mástól? Te magad vagy a zár! Neked kell megalkotnod magadban a kulcsot, mint ahogy megalkottad a zárat is.

És ha egyszer megalkottad a kulcsot – a zár egyszerűen eltűnik. A kulcs nem nyitja ki a zárat, a kulcs sohasem találkozik a zárral. Ha egyszer megjelenik az értelem – a probléma eltűnik. Nem a tudásoddal oldod meg a problémát; ha egyszer érted, akkor nincs probléma. Ha a kulcs ott van, akkor a zár egyszerűen eltűnik – nincs.

És én nem tudom odaadni neked azt a kulcsot. Minden, ami nem a sajátod, csak még több problémát okoz. – mert már te is elég komplikált vagy, ráadásul, ha valakitől kölcsönkapsz egy „kulcsot”, akkor a helyzet még rosszabb.

Egy agyonhajszolt üzletvezető elmegy az orvoshoz, aki azt javasolta, hogy a túlzásba vitt munkát sok testmozgással kellene kompenzálni.

-Vegyen magának egy hullahopp karikát, és gurítsa minden nap az irodáig és haza, ahelyett, hogy folyton autóval járna – mondta a doktor.

Vett hát magának egy hullahopp karikát, és úgy tett, ahogy az orvos javasolta. Minden nap begurigázott vele az irodáig, majd berakta a garázsba, és este hazagurigázott vele. Egyik este, amikor haza akart indulni, sehol sem találta a karikát. Megkérdezte a garázsmestert, aki azt mondta, hogy tévedésből odaadták valaki másnak:

- De ne aggódjon uram, holnapra kerítünk magának egy vadonat újat.

- Holnapra? – csattant fel az üzletvezető. – Hogyhogy holnapra? És mit gondol, ma este hogyan jutok haza?

Ha az értelem hiányzik, akkor minden módszer – ahelyett, hogy segítene – csak akadállyá válik.

És ha az értelem nincs ott, és te az én szemeimet kezded használni, akkor attól még nem fognak leállni a te szemeid; az én szemeimen keresztül fognak nézni… És akkor lesz csak igazán nagy zűrzavar.

Egy másik anekdota:

- Hallom, a férjednek teljesen leégett a szemöldöke egy tűzesetnél. Tényleg igaz? – kérdezte egy asszony a barátnőjét.

- Igen – felelte – de olyan nagyszerű orvosunk van. Képzeld, beültetett neki egy új szemöldököt, a szőrt pedig a kutya hátsó lábából szedte.

- Ez fantasztikus! – mondta az asszony. – És most hogy van?

- Óh, egész jól – felelte. – Csak egy kis furcsaság van; minden alkalommal, amikor elmegy egy lámpaoszlop mellett, meglepődve ránéz.

III.Osho: Szexügyek

 (A szextől a magasabb rendű tudatosságig)
http://envagyok.info/orgazmus-az-orgazmuson-tul-van/

(113.-115.o.) Ha figyelmesen hallgattátok a szavaimat, emlékeztek, hogy azt mondtam, a szex tapasztalásának léteznek olyan mélységei is, amelyeket a legtöbb ember soha nem ér el. hadd beszéljek most nektek a szex három szintjéről.

A szex első szintje kizárólag fizikai, testi dolog. ilyen például, amikor a férfiak felkeresnek egy prostituáltat: ez a tapasztalás nem hatolhat a fizikai szintnél mélyebbre. A prostituált a testét áruba bocsájthatja, a lelkét azonban nem – ez természetesen nem lehetséges. Vagy tegyük fel, hogy valaki erőszakot követ el. Ilyenkor sem a másik személy lelkét, sem a szívét nem kaphatja meg – a nemi erőszak szintén a fizikai szinten következik be. A lelket nem lehet megerőszakolni: ez soha sem volt lehetséges, és soha nem is válik lehetségessé.

A szex elsődleges megtapasztalása soha nem haladja meg a fizikai szintet, és akik megrekednek ezen a szinten, soha nem tapasztalhatják meg teljes mélységében a szexet. Egyszerűen nem ismerhetik meg az általam említett mélységeket; és az emberek többsége bizony megreked ezen a szinten.

Fontos megemlítenem, hogy azokban az országokban, ahol továbbra is jellemzőek a szerelem nélkül kötött házasságok, a szex pontosan ezen a fizikai szinten reked meg, és soha nem léphet tovább. A házasság ilyenkor két test, nem pedig két lélek között köttetik: két lelket csakis a szeretet kapcsolhat össze. Azaz ha a házasság szerelemből köttetik, mélyebb jelentőséget nyer, ám ha nem, ha a két ember csupán a papok és az asztrológusok számításai, a társadalmi hovatartozás vagy vagyoni megfontolások alapján lép frigyre egymással, soha nem juthat túl a fizikai szinten.

Az ilyen házasságoknak van azonban egy nagy előnye is: az, hogy a test szilárdabb,, megbízhatóbb, mint az elme. Azaz a házasság intézménye szilárdabb azokban a társadalmakban, ahol két test között köttetik. Az ilyen házasságok egy életen át tarthatnak. A test nem olyan megbízhatatlan, mint az elme: a test meglehetősen szilárd, és a változások csupán nagyon lassan, szinte észrevétlen módon következzenek be benne.

A test az anyagi szinten létezik. Azok a társadalmaknak, amelyek meg akarják szilárdítani a házasság intézményét, fenn akarják tartani a monogámiát, és a változás esélyét is ki akarják zárni, le kellett számolniuk a szerelemmel. – mert a szerelem, a szeretet a szívben születik meg, a szív pedig ingatag, változékony dolog. A szerelemre épülő házasságokat preferáló társadalmakban elkerülhetetlenek a válások. ezek a házasságok ingatagok… az ilyen társadalmakban nem létezhetnek stabil házasságok, mert a szeretet változékony, ingatag dolog. A szív állhatatlan – a test stabil és változatlan.

Az udvarotokban heverő köveket este is ugyanott találjátok, ahol reggel láttátok őket. A virágok azonban reggel még virágoznak, estére pedig már elhullatják szirmaikat. A virágok élő dolgok: megszületnek, élnek, és meghalnak. A kövek élettelenek, ezért találjátok őket reggeli helyükön esténként is.  A kövek tartósak, és megbízhatóak.

Az érdekházasságok olyanok, akár a kövek. A fizikai szinten alapuló házasságok stabilak, és bár a társadalom szempontjáról talán hasznosak, az egyénre nézvést károsak, mivel ez a stabilitás a fizikai szinten születik meg, és semmi köze sincs a szeretethez.

Ezért van az, hogy az ilyen házasságokban a szex a szex soha nem juthat túl a fizikai szinten, és gépies megszokássá válik. A férj és a feleség szexuális élete elgépiesedik: folyton ugyanabban a tapasztalásban van részük, és ez az élmény egy idő után unalmassá és élettelenné válik, így a házastársak soha nem ismerhetik meg a szex mélyebb szintjeit.

A második szint a lelki szint – ez az elme és a szív szintje. Ha két ember egymásba szeret, és ezért házasodnak össze, a szex egy mélyebb szintjét tapasztalják meg. Ez a szív szintje, a szex ilyenkor eljut a lelki szintre is. Az állandó „ismétlés” által azonban a szex egy idő után újra visszatér a fizikai szintre, és gépiessé válik.

(117.-118.o.) Én azonban az elmúlt napokban a szex harmadik szintjéről beszéltem, amely még sem Keleten, se Nyugaton nem született meg – ez pedig a spirituális szint:. A fizikai szinten megvalósul egyfajta stabilitás, mivel a test anyagi természetű. A spirituális szinten szintén megvalósul a stabilitás, mivel a szellem szintje egyszerűen soha nem változik. Itt minden nyugodt és örökkévaló. E két szint között található az elme szintje, ahol a változások léteznek: az elme állhatatlan és változékony.

A nyugati világban az emberek ezt a második szintet tapasztalják meg, ezért bomlanak fel a házasságok, ezért esnek szét a családok. A lélektani szinten, az elme szintjén köttetett házasságok, az ezen a szinten megalakuló családok nem is lehetnek stabilak. Manapság a válások általában a házasságok második évében következnek be, de éppúgy bekövetkezhetnének akár a második percben is. Az elme akár egy óra alatt is megváltozhat. A nyugati társadalmak a káosz állapotában léteznek, és velük összehasonlítva a keleti világban stabilitás uralkodik. – a keleti emberek azonban nem részesülnek a szex mélyebb tapasztalásában.

Ugyanakkor létezik egy másfajta stabilitás is – mégpedig a spirituális szint stabilitása. Ha a férj és a feleség, a férfi és a nő akár csak egyszer is egyesülnek egymással a spirituális szinten, úgy érzik majd, hogy életek sokaságára eggyé váltak. Ezen a szinten nem létezik a változás – és pontosan ennek a szintnek a stabilitására van szükségünk, ezt a szintet kell megtapasztalnunk.

Én a szexnek pontosan erről a spirituális szintjéről beszélek. Szeretnék spirituális jelentést adni a szexnek. és ha megértitek szavaimat, felismeritek majd, hogy az anya gyermeke iránt érzett szeretete szintén a spirituális szex része.

Talán abszurdnak tartjátok ezt az állítást, hiszen hogyan is létezhetne bármilyen szexuális kapcsolat anya és gyermeke között? Mint már említettem, a szexuális aktus során a férfi és a nő egy pillanatra egyesül, lelkük eggyé válik, és pontosan az üdvösségnek ez a pillanata fűzi össze őket. De vajon belegondoltatok-e már abba, hogy a gyermek kilenc hónapon át élt az anyaméhben? Ez idő alatt létezése egy az anya létezésével. A férfi csupán egyetlen röpke pillanatra egyesül a nővel, a gyermek pedig kilenc hónapon át él az egység ezen állapotában! Ezért nem alakulhat ki soha olyan mély meghittség férj és feleség között; ez egyszerűen lehetetlen. A férj csupán egyetlen pillanatra egyesül feleségével a létezés szintjén, aztán újra különválnak. Egy percre közel kerültek egymáshoz, aztán újra kilométerek választják el őket egymástól.

Az anyaméhben növekedő gyermek azonban az anya lélegzetét lélegzi be; szíve édesanyja szíve által dobog. A gyermek ilyenkor még egy az anya vérével és létezésével, ilyenkor még nem rendelkezik önálló létezéssel, továbbra is az édesanyja része. Ezért van az, hogy a nők nem teljesedhetnek ki, amíg anyává nem lesznek. Egyetlen férfi sem elégítheti ki úgy a nőt, ahogyan a gyermeke képes; egyetlen férj sem adhatja meg feleségének azt a megelégedettséget, azt a kiteljesedést, amelyet a gyermekétől kaphat. Egy nő mindaddig nem érzi magát teljesnek, amíg anyává nem lesz. A nők nagyszerűsége és szépsége csak akkor bontakozik ki teljes egészében, amikor anyává válnak. A nők lénye roppant mély kapcsolatban áll gyermekük lényével.

És jegyezzétek meg, pontosan ezért csökken a nők érdeklődése a szex iránt, miután anyává váltak. A nők ilyenkor már megízleltek egy másfajta teljességet, az anyaságot: Többé már nem él bennük akkora szenvedély a szex iránt. Létezésük kilenc hónapja eggyé vált egy másik emberi lény létezésével – így hát érthető, hogy ezután már nem vonzza őket túlzottan a szex. A férj gyakran meghökken felesége közönyössége láttán, mivel az apaság ezen a téren semmiféle változást nem okoz benne…

Ha szemügyre vesszünk egy anyát és egy nőt, aki még nem adott életet gyermeknek, jól láthatjuk a kettejük ragyogása, energiája és személyisége között mutatkozó különbségeket. Az anyára egyfajta sugárzás, egyfajta nyugalom jellemző – a síkságot elért folyók nyugalma. A másik nőben valamiféle sietséget fedezhetünk fel, azt a sietséget, amellyel a hegyeken keresztüláramló folyók haladnak előre, a vízeséseken lezúduló folyók rohanását. De ha a nő anyává válik, megnyugszik, elcsendesedik, és derűssé lesz.

Ezért van az is, hogy a szex iránt érzett szenvedéllyel megvert nők (azaz a nyugati nők döntő többsége nem akarnak anyává válni, mert az anyaság során egyszerűen eltűnik belőlük ez a szenvedély. A nyugati világban a nők manapság megtagadják az anyaságot, mert tudják, hogyha gyermeket szülnek, elvesztik a szex iránti érdeklődésüket – azaz valójában a saját szexualitásukat védelmezik.

(120.o.) De vajon miért is okoz akkora megelégedettséget egy nőnek, ha anyává lesz? Azért, mert ilyenkor a gyermeke által megtapasztalja a szex spirituális szintjét. És pontosan ezért fűzi össze olyan intenzív és meghitt kapcsolat anyát és gyermekét. A nők - ha kell - életüket is feláldozzák gyermekükért, és soha még csak meg sem fordul a fejükben, hogy kioltsák a gyermek életét. A feleség megölheti a férjét (ez sokszor valóban be is következik), vagy ha ezt nem is teszi meg, képes olyan körülményeket teremteni az otthonában, ami tulajdonképpen felér ezzel a szörnyű tettel, arra azonban még gondolni sem képes, hogy ugyanezt tegye a gyermekével. A kettejük között fennálló kapcsolat sokkal mélyebb ennél.

Ám ha a férj és a feleség közti kapcsolat eljut ugyanerre a szintre, a nők többé már nem férfiként, hanem a gyermekükként tekintenek majd saját férjükre is.

(168. o.) Tehát egy jó társadalom, egy erkölcsös társadalom, egy valóban vallásos társadalom nem hagyja, hogy a gyermekeket egymástól elkülönülő részekre osszák. De vajon hogyan jönnek létre ezek az elkülönülő részek? Hogyan veszi kezdetét a dolog? Mikor jelenik meg az első elkülönülés?

A pszichológusok már pontosan tisztában vannak azzal, hogy ez az elkülönülés abban a pillanatban elkezdődött, amint a gyermek először megérinti a nemi szervét. Hiszen ebben a pillanatban „tudatosul benne”, hogy valami rossz dolog történik, mert ezt közlik vele a szülők, a testvérek, ezt közli vele az egész család, mindenki. A környezetében lévő emberek szemében, gesztusaiban, arckifejezéseiben mind az tükröződik: „Ne tedd, ne nyúlj hozzá!”

A gyermek nem képes felfogni ezt. Ő még egységes lény, és nem képes felfogni, miért nem érinthetné meg a saját testét. Mi ebben a rossz? Nem tudja, hogy az ember „bűnben fogant”, nem ismeri a Bibliát, nem ismeri a vallásokat, nem ismer egyetlen tanítót, egyetlen erkölcscsőszt, egyetlen mahátmát sem. Nem képes felfogni, miért kellene óvakodnia testének bármely részétől is.

A probléma pedig csak egyre nő, hiszen a nemi szervek képezik a test legérzékenyebb, legtöbb örömöt kínáló részeit. A gyermek e testrészek megérintése által tapasztalja meg először a gyönyört, illetve saját testét – így tapasztalja meg először, hogy a test képes örömöt nyújtani, hogy a test értékes dolog. A pszichológusok szerint már egy három hónapos csecsemőnek is lehet orgazmusa. Képes az orgazmusig izgatni a nemi szerveit, és ez akár az egész testére kiterjedő remegést is kiválthat nála. A gyermek így tapasztalja meg először a testét, ám az élményt megmérgezi a szülői tiltás. De vajon miért tiltják ezt a szülők? Mert őket is tiltották ettől. Ez a dolog egyetlen oka – hogy nekik sem engedték meg.

A test e tiltás által két részre oszlik, és elkülönül egymástól a test és az elme is. A gyermek félni kezd, és bűntudat ébred benne… Ez a félelem egész élete során elkíséri. Valamelyest mindenkiben kellemetlen érzések ébrednek saját szexuális élményével kapcsolatban. A gyermek felnővén számos alkalommal bocsátkozik majd szexuális aktusba, de soha nem éli meg igazán a beteljesülést, nem éli meg a szex mély extázisát. Ezt már kisgyermekkorban lehetetlenné tettük számára, amikor megmérgezzük nemisége gyökereit, és bűntudatot ébresztettünk benne.

Bűntudat él bennünk a szexszel kapcsolatban, úgy érezzük, a szex által „bűnössé válunk. Létrehozzuk ezt az elkülönülést, különálló részekre osztjuk a testünket, és választanunk kell e részek között, hiszen bizonyos részek „jók”, mások pedig „rosszak.” Micsoda ostobaság! Vagy az egész test jó, vagy az egész test rossz – hiszen testünk egyetlen része sem különül el a többitől. Testünk minden részében ugyanaz a vér áramlik, testünk minden részét ugyanaz az idegrendszer hálózza be. Odabent minden egy, a gyermek számára attól a tiltástól kezdve bizonyos részek elkülönülnek a többitől. És még valami: e tiltás által megmérgezzük a gyermek első örömét, és így többé soha nem lehet már felszabadultan boldog.

Nap, mint nap jönnek hozzám emberek különféle kérdésekkel, és tudom, hogy az alapvető problémát nem a meditáció vagy a vallás jelenti számukra, hanem a szex. És sokszor nem tudom, hogyan segíthetnék nekik, mert ha valóban segíteni akarok, nem keresnek fel többet. Megijednek tőlem, mert félnek a szextől: úgy gondolják, a szexről nem szabad beszélni! Beszéljünk Istenről, beszéljünk bármi másról, de ne a szexről! Pedig a problémájukat egyáltalán nem Isten jelenti! Ha így lenne, azon könnyűszerrel lehetne segíteni, de nem így van: az alapvető problémát továbbra is a szex jelenti számukra. És ezek az emberek semmit sem képesek élvezni, mert nem képesek élvezni az alapvető, természetes adományt. Nem rendelkeznek az üdvösség legelső adományával, ezért semmi mást sem képesek élvezni.

Számtalanszor éreztem már, hogy az az ember, aki nem képes élvezni a szexet, nem képes elmélyedni a meditációban sem, mert fél mindenfajta boldogságtól. Túl mélyen gyökerezik benne ez a negatív asszociáció, ezért egyfajta korlátot állít fel önmagában. Az ilyen ember aztán különálló részekre osztja fel az elméjét is, mert nem képes elfogadni az elme szexszel kapcsolatos részét. A szex egyformán tartozik az elméhez és a testhez is. Minden létező dolog egyaránt tartozik az elme és a test birodalmába – ezt soha ne feledjétek! A szex egyaránt testi és elmebeli dolog, ezért a szex elmebeli részét el kell fojtanunk, és ebből az elfojtott részből lesz aztán a tudattalan, a tudatalattit pedig az elfojtásért felelős erők, gondolatok, erkölcsi prédikációk alkotják. Így csak az elme egy elenyészően kicsi tudatosnak nevezett része marad meg nekünk. Ez a rész hasznos ugyan a mindennapi megszokás során, de semmi másra nem jó. Képesek vagyunk létezni általa – de ennyi az egész. Elvegetálhatunk, megkereshetjük mindennapi betevőnket, felépíthetjük otthonunkat, de nem ismerhetjük meg az életet, mivel elménk kilencven százalékát megtagadjuk. Soha nem lehetünk teljes emberi lények, pedig csak a teljes ember szent. Ha nem vagyunk teljes emberek, soha nem válhatunk megszentelt lényekké.

Azaz, egy újfajta, jobb, és valóban vallásos társadalmat akarunk életre hívni, semmiképpen nem szabad egymástól elkülönülő részekre osztanunk testünket és elménket, hiszen valójában ez a létező legnagyobb bűn. Hagyjuk, hogy gyermekeink egységes emberi lényekként nőjenek fel. Hagyjuk, hogy egységben fejlődjenek, hogy megbarátkozzanak minden bennük lakozó dologgal, és egy nap majd képessé válnak arra, hogy maguk mögött hagyják a szexet, képessé válnak arra, mert olyannyira teljesek, erősek, és egységesek, hogy bármit képesek meghaladni.

Bármilyen betegség támadja is meg az embert, bármilyen megszállottság támadjon is rá, könnyűszerrel képes lesz megszabadulni tőle. Hatalmas, egységes energia áll rendelkezésére, amellyel bármit képes megváltoztatni. A megosztott gyermek azonban nem képes erre. Az ilyen gyermekek esetében valójában a tudatos elme csupán elméjük egy kis részét alkotja, és a tudattalan teszi ki a nagyobb részt. A megosztott gyermekek egész életükben energiájuk egy elenyészően kis hányadával harcolnak annak összehasonlíthatatlanul nagyobb része ellen, ezért folyamatos vereségre vannak ítélve. A vereség pedig csalódottságot, kiábrándulást eredményez, és az ilyen emberek hajlamosak azt hinni, hogy a világ csupán nyomorúságok sorozatából áll, hogy az élet nem más, mint szenvedés.

Jegyezzétek meg: az élet nem szenvedés! Az életet ti magatok teszitek szenvedéssé, mivel megosztottak vagytok. Folyton harcban álltok önmagatokkal, ezért szerencsétlen, nyomorúságos lényekké váltok.

Tehát a legfontosabb az, hogy ne teremtsetek megosztottságot. Hagyjátok, hogy a gyermekek egységes lényekké növekedjenek és fejlődjenek. És hagyjátok, hogy a gyermekek a rögzült magatartásformák és hozzáállások helyett inkább a rugalmasságot sajátítsák el. Hogy mit értek rugalmasság alatt? Ne merev, hajlíthatatlan formulák szerint neveljétek gyermekeiteket. Soha ne mondjátok nekik, hogy ez a dolog rossz, az pedig jó, mivel az élet állandó változás. Ami az egyik pillanatban jó, az a következőben már rossz lehet, és ami az egyik helyzetben rossz, az egy másik szituációban jó lehet.

Neveljétek hát éberségre és tudatosságra gyermekeiteket, neveljétek arra, hogy mindig vizsgálják meg alaposan az aktuális helyzetet. Soha semmire ne aggassatok címkéket! Ne mondjátok azt, hogy a muzulmánok rosszak pusztán azért, mert muzulmánok, a hinduk pedig jók, pusztán azért mert hinduk. Ne mondjatok nekik ilyen dolgokat, mert a jó és a rossz soha nem állandó értékek. Ne lássátok el gyermekeiteket berögzült, merev álláspontokkal, magatartásformákkal. Tanítsátok őket arra, hogy legyenek tudatosak, hogy mindig vizsgálják meg, mi a jó, és mi a rossz. Ez azonban nem egyszerű; sokkal könnyebb „felcímkézni” az egyes embereket és dolgokat. Előre gyártott címkék és kategóriák alapján élitek az életeteket. Már azelőtt eldöntitek a kérdést, hogy egyáltalán szemügyre vennétek az adott egyént; valójában a ráaggatott címke dönt helyettetek. Neveljétek vizsgálódásra gyermekeitek elméjét...

Ne neveljetek gyermekeitekbe rögzült, monogám magatartásformákat...

(173. o.) Egy anyának sohasem szabad így szólnia a gyermekéhez:”Szeress engem, mert én vagyok az édesanyád”. Arra kell tanítania a gyermeket, hogy több embert szeressen. Minél inkább „poligámmá” válik a gyermek, annál gazdagabb lesz az élete. Bárhová veti is a sors, mindig képes lesz a szeretetre. Bárkivel kerül kapcsolatba, képes lesz szeretni az illetőt. Ne mondjátok hát a gyermekeiteknek, hogy szeretniük kell az édesanyjukat, a szüleiket, a testvéreiket. Ne mondjátok azt: Ő egy idegen, őt nem kell szeretned, mert nem tartozik a családunkhoz, a vallásunkhoz, a népünkhöz”, mert így megnyomorítjátok a gyermeket. Mondjátok azt neki: „Szeretni áldott dolog, ezért szeress mindenkit. Minél több szeretet él benned, annál tovább fejlődsz majd.” Mert minél több szeretet él bennünk, annál gazdagabb életet élhetünk.

Mindannyian szegények vagyunk, mert képtelenek vagyunk a szeretetre. Ez tény – tény, hogy ha több embert is szeretünk, képessé válunk arra, hogy mindenkit szeressünk. Ha csak egyetlen embert szeretünk, a végén arra is képtelenek leszünk, hogy azt az egy embert szeressünk, mert a végletekig leszűkül a szeretetre való képességünk. Olyan ez, mintha azt mondaná egy fának, hogy egy kivételével vágja fel az összes gyökerét. Ha azt mondjuk a fának: „Csakis szereteted egyetlen gyökerét hagyd meg, és mindent e gyökér által vegyél magadhoz,” a fa végül elpusztul.

Monogámmá, szeretet nélkülivé tettük az elménket. Ezért van olyan sok háború, ezért találkozhatunk olyan sok, a különböző vallások, politikák, ideológiák nevében elkövetett kegyetlenséggel és erőszakkal a világban. Bármilyen ostobaság elegendő okot szolgáltat számunkra ezekhez az erőszakos cselekedetekhez. És látjuk, hogyan válnak egyre ridegebbé az emberek: láthatjuk, hogyan csillan fel a szemük, ha kirobban egy háború, és mindenki feloldozást nyer a gyilkolást tiltó tabu hatalma alól, ha szabadon megölhetnek bárkit. A gyilkosság örömöt okoz számunkra, a szeretettől azonban nem érezzük boldognak magunkat.

Csak figyeljétek meg, mekkora örömöt okoz az emberek számára a gyilkolás – és vegyétek észre azt is, milyen ernyedten erőtlenek lesznek, milyen fénytelenné válik a szemük, ha nem gyilkolhatnak, vagy legalább nem nézhetnek végig gyilkosságokat. Senki nem érzi jól magát; az élet egyszerűen értelmetlen. Teremts olyan szituációt, amelyben valaki megölhet egy másik embert, és mindenki megtelik élettel. Hogy miért? Mert elsorvadt a szeretetre irányuló képességünk. A gyermekek bárkit képesek szeretni. A gyermeket úgy jönnek a világra, hogy mindenkit szeretnek: az egész világot, az egész világmindenséget szeretik – és ha korlátozni kezdjük a szeretet e végtelen képességét, abban a pillanatban haldokolni kezdenek.

De vajon miért ez a monopólium? Miért ez a birtokló hozzáállás? Ez egy ördögi kör. Az anyák nem teljesítették be önmagukat, nem teljesedtek ki, nem ismerték meg a szeretetet, mert birtokolni akarják gyermeküket. Úgy érzik, legalább a gyermek szeretetét birtokolniuk kell, úgy érzik, ez a szeretet csakis rájuk irányulhat. El kell vágniuk minden, máshová irányuló gyökeret, a gyermeknek teljes mértékben hozzájuk kell tartoznia. Ez pedig nem szeretet, ez erőszak. A pszichológusok pedig azt mondják, a gyermek életében az első hét év a leginkább meghatározó. Ami ezen évek alatt történik, azt szinte lehetetlen meg nem történtté tenni, mert beépül a gyermek lelki alkatának alapvető szerkezetébe. A gyermek cselekedeteit ezután ez a szerkezet határozza meg, ezekre a dolgokra alapozva építi fel az életét. Ne engedjétek tehát, hogy gyermekeitek birtokká váljanak, de hagyjátok, hogy minél több szeretet élhessen bennük – feltétel és megkülönböztetés nélküli szeretet.

Ez nem azt jelenti, hogy szeretnetek kell azt, aki szeretetreméltó, sokkal inkább azt, hogy nektek magatoknak kell szeretettelivé válnotok. A szeretet gyönyörű, és kiteljesíti az ember életét. Szeressetek hát – bármit is éreztek, szeressetek. A szeretet áramlása által tudatossá váltok az élet magasabb rendű dimenzióira, és így eljuttok majd az isteni minőség állapotába.

Az ima alapja a szeretet – hogyan is imádkozhatnátok, ha soha nem szerethettek, ha nem voltatok bővében a szeretetnek? Hogyan érezhetnétek így hálát? Hiszen miért is lennétek hálásak? Ha nem szerettek, miért adnátok hálát Istennek? Tehát az élet a kiindulási pont, a szeretet pedig a csúcspont. És ha szerettek, egyszeriben tudatára ébredtek, hogy az univerzum tele van szeretettel. Ha soha nem szerettetek, mindenütt csak gyűlöletet és féltékenységet láttok. Egészen mostanáig azonban mindig a szeretet megszerzésére helyeztétek a hangsúlyt, ezért mindenki csalódottnak érzi magát, ha nem kap szeretetet, de senki nem érez csalódottságot, ha nem ad szeretetet. Holott a lényeg az, hogy szeretetet adjatok. Mindenki szeretne szeretetet szerezni valahonnan, pedig ez lehetetlen, mert a szeretetet nem lehet megszerezni, a szeretetet csakis adni lehet, folyton-folyvást. És ez az élet egészére is igaz. Ha életet adtok, az élet ezerszeresen tér vissza hozzátok. De ne foglalkozzatok a megtérüléssel: csak adjatok, mindig, folyton-folyvást.

 Szerkesztés alatt!

Utóirat 

Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.

Nincs jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.

A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!

És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!

Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!

Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.

Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!

A felépítés ereje

Állandóan döntéseket kell hoznunk az üzletépítés során és döntéseink hibalehetőségeket rejtenek. Értelmünk azt súgja nekünk, hogy nekünk van igazunk, és a mi döntésünk helyes. Nem csak nekünk, de másoknak is ezt súgja. Sokszor nem egyezik a véleményünk a szponzorunkkal, hogy mi a helyes cselekedet, és sokszor nem egyezik a véleményünk erre vonatkozóan az alsó vonalainkkal sem. Mit tegyünk, ha nem egyezik a véleményünk?

Ha Network Marketing hálózatot építesz, előbb, vagy utóbb hülyeségekkel fogsz találkozni. Alattad és feletted szponzorok tevékenykednek, akik emberek. Te sem vagy tévedhetetlen, és ők sem azok. Hogyan tudod elkerülni az olyan súlyos horderejű döntéseket, amelyek a szakadékba vezetnek, és hogyan tudsz meddő viták, harag, kicsinyesség és egyéb problémák ellen védekezni? Alapvetően úgy, ha Te mindig pozitív gondolati energiát sugárzol ki, és minden konfliktushoz pozitív módon viszonyulsz. Nem engeded a benned lévő ösztönös negatívitásnak, hogy agresszív módon megnyilvánuljon, de nem is fojtod el. (Ha elfojtod, az a legrosszabb, mert kontrolálhatatlanná válik, és a létező legváratlanabb módon fog belőled úgy kitörni, hogy Te magad is meg fogsz lepődni rajta.)

Pozitív energiát akkor sugárzol, ha mindig mindent és mindenkit felépítesz. (Ha nem érted, hogy én mit értek FELÉPÍTÉS alatt, akkor kérlek, olvasd el a Gondolatébresztő 21. második részét.) Minden, amit felépítesz, és mindenki, akit felépítesz, az energiát kap tőled arra, hogy építse az üzleted: A felső szponzor, az alattad levő szponzorok, a találkozók, a könyvek, a pozitív CD –k, stb. A felépítéssel emberek figyelem – folyamát irányítod az illető tárgyra, személyre, vagy folyamatra, vagyis a figyelem terelőlapátjának a szerepét játszod. Minden, amit, vagy akit elmulasztasz felépíteni az üzletedben, azt leépíted: azt sugallod a felépítés elmulasztásával, hogy nem fontos, nem érdemel figyelmet. (Mivel minden tudatalatti szinten automatikusan másolódik, amit csinálsz, és tudatosan pedig jóval gyengébben, amit mondasz, a felépítés a legerőteljesebb, leglényegibb része az üzletednek.)

Ha szokásszinten gyakorlod a felépítést, akkor mi fog történni?

1. Általában majdnem mindig a szponzorodnak lesz igaza, és Te is, és az általad szponzorált emberek szokásszinten elkezdik másolni a szponzort. A szponzornak általában nagyobb üzlete van, mint neked, ezért a Te sikered a legjobb úton halad.

2. Amikor kiderül, hogy a szponzorodnak mégsem volt igaza, és Te fegyelmezetten megcsináltad, amit a szponzorod tanácsolt, még abból is pozitívan fogsz tudni kijönni, mert az emberek látni fogják, hogy Te milyen klassz ember vagy, hogy még akkor is hallgattál a szponzorodra, és megcsináltad, amit mondott, amikor hülyeségnek látszott. Ezzel eléred azt, hogy emberek megcsináljanak valamit az üzletedben, amit nem értenek, pusztán azért, mert téged másolnak. És valószínűleg később rájönnek, hogy neked, a tapasztalt szponzornak volt igazad, és ők, a kezdők tévedtek.

Szokásszinten gyakorold a felépítést, mindenre, és mindenkire kiterjesztve az üzleti életben!

És mindenek előtt:

Építsd fel a felső szponzorodat, még azelőtt, hogy életbevágóan szükséged lenne rá!

A felépítés négy lényegi része bemutatáskor:

1. X éve ismerem,

2.Szeretem, mert szeretet van benne... ,

3. Nagyszerű üzletember,(üzletasszony),

4. Aki itt és most valami fontosat fog mondani.

Amikor propagálod, hogy ki tartja a marketingtervet, soha ne az üzletet, hanem mindig a marketingterv tartóját propagáld!

Az emberek nem jönnek el antioxidánsok, vagy telekommunikációs trendek miatt a marketingtervre. Ha nem az előadót propagálod, hanem az üzletet, akkor nem jönnek el!

Ez az EMBEREK üzlet!

Almási János:  Tréming E Könyv.pdf

Letöltés · 

Én mérnökként rendszerszervezésből ezt tanultam:

Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...

Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...

Hát ezért nem érti senki az ACN-ben, hogy miről beszélek. 4 alapvető dolog hiányzik, és senki nem érti, hogy ez hiányzik. 

Vannak akik a N21-ből jöttek, és ezt tanulták ugyan, de mivel nem hallgattak elég CD-t, és elégszer, nem értették meg...

Vagyis ha 1 dolog hiányzik a rendszerből, akkor az működési zavart okoz, és nem hozza a teljesítményt…

Ha 3-4-5 dolog is hiányzik, akkor teljesen más a két rendszer…

Mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy Jim Dornan hogyan csinálta meg Japánba amerikai létére azt a 200 mély lábát, amelyben 1 millió ember, és 50 nél több magas szintű vezető van!

Tanítható, alázatos embereket talált, akik nyitottak voltak a lehetőségre… A lehetőség mindig kopogtat, de akinél kopogtat, az nem nyitott…

És lehet beszélni csalásról, mindig, amikor valaki valamit nem ért...

Ha messze laksz tőlem, netán még különböző nyelvet is beszélünk, lehetek én a Te FANTOM szponzorod. Te biztosan azt gondolod, hogyha nincs kéznél a szponzorod, akkor ez hátrány. Hadd biztosítsalak arról, hogy ez a létező legnagyobb előny az MLM üzletépítésben. Az embereid a Te szponzorodat mindig olyannak látják először, amilyennek te propagálod: Ha nagyszerűnek, akkor egy ideig van egy nagyszerű szponzorod, majd rájönnek, hogy ő is „emberből” van, tele hibákkal. És Te is rájössz erre, kivéve, ha nincs állandóan a szemetek előtt. Ha nincs állandóan a szemetek előtt, akkor nagyon könnyen fel tudod építeni, mint a legnagyszerűbb embert ezen a Földön. És az is marad, mert ha nagyon ritkán találkoztok, az megszépít és ünnepélyessé tehet mindent.

(Gondolkozz el azon, hogy kinek az érdeke, hogy a szponzorod úgy legyen felépítve, hogy ő a legnagyszerűbb ember ezen a világon: A szponzorod érdeke, vagy a tiéd? Szerintem a tiéd! Miért?)

Ha a szponzoroddal egy városban laksz, (Vagyis nem FANTOM szponzorod van,) és mondja neked, hogy hozz jelöltet a marketingtervre, de ő nem hoz jelöltet a marketingtervre, hanem arra vár, hogy majd te hozol, akkor te sem fogsz hozni, mert látod, hogy ő nem hoz. Minden mindig másolódik, az egész egy tudattalan folyamat. Soha nem azt másolod, amit a szponzorod mond, hanem mindig azt, amit csinál. A te csapatod is azt másolja, ösztönösen, amit te. Minden jót elmondhatsz a szponzorodról, és ha nem látják, akkor az, az igaz, azt másolják, amit mondasz.  Ha látják a szponzorod, akkor azt másolják, amit látnak. Ha azt mondja a szponzorod, hogy te menj a találkozókra, de ő nem megy, akkor…. Kérlek, fejezd be te ezt a mondatot. Ha be tudod fejezni, akkor érted a két alapelvet, (bizalom, és másolódás), amelyek működtetik a Network Marketinget. Ha érted az alapelveket, akkor azt is érted, mekkora akadály egy rossz szponzor.

A rossz szponzorodnál is van azonban egy sokkal nagyobb akadály, és ez te vagy, aki nem tiszteled a szponzorod, és aki azt gondolod, hogy jobb vagy, mint a szponzorod. Ha ezt gondolod, akkor ez fog másolódni, és mindenki a te hálózatodban nem fog tisztelni téged, és azt fogja gondolni, hogy jobb nálad. Akkor ez nem egy csapat lesz, hanem egy kaszás – kapás csürhe, amivel nem fogsz tudni még csatát sem nyerni, nemhogy háborút. Erre az a megoldás, hogy mivel alulról építkezünk, mindig adj akkora tiszteletet az alsó vonalaidnak, amekkorát te szeretnél kapni saját magadnak. „Miként akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akként cselekedjetek azokkal.” Lukács evangéliuma,6.31.

Ha van egy FANTOM szponzorod, ő olyan lesz, amilyennek megálmodod, és amilyennek propagálod. Csak a FANTOM szponzor tud emberi hibáktól mentes lenni. Az ő emberi hibái soha nem rombolják le azt, amit Te felépítettél.(Mint ez már nálam korábban néhányszor előfordult.) Gondold csak meg barátom: Neked bőven elég a saját EGO-dal megküzdeni, vagy szeretnél még a szponzorod EGO-jával is harcolni? Mert van neki, abban biztos lehetsz! Melyiket akarod? Ha fel akarsz építeni egy gigantikus MLM üzletet, arra a létező legnagyobb segítség ez a blog, és egy fantom szponzor, akiről saját önző érdeked által vezérelve csak jót mondasz,(Minden másolódik, ez is.) határ a csillagos ég, és egyetlen korlátja a saját fantáziád. Ő biztosan nem veszi le rólad az energiát „építő -” és „jó szándékú” bírálatával, hanem hálás az ajándékként, hogy vagy neki, forgalmat hozol neki, buzdítani fog, és mentális támogatása miatt megnő az önbecsülésed, hálás vagy az akadály nélküli támogatásért és interneten tanítható vagy.

Én születésem óta öntörvényű vagyok, és állandóan bírálatok kereszttűzében vagyok. Néha úgy lehúzzák rólam az energiát csupa „építő szándékból”, hogy egy hétig csak nézek ki a fejemből. Az emberben az, a 4 fő ösztön van, hogy 1. jól nézzen ki, 2. dominálni akar, 3. igaza legyen, 4. kényelmes legyen.  Ezeket építő szándéknak álcázza.   Ha fantom szponzorod van, ezzel a 4 fő akadállyal nem kell számolnod. Néha úgy éreztem a szponzorom „támogatását”, mintha szemben állnék egy 300 kg-os hólabdával, amit egy hegyi gorilla görget nagy sebességgel a hegyoldalon lefelé egyenesen felém. A legtöbb szponzor nem tudja, hogy az emberek annak ellenére lépnek be a hálózatban és maradnak bent, hogy ő úgy bánik velük, mint ahogy az elefánt forgolódik a porcelánboltban.

És az igaz barátaidat keresd meg, és szponzoráld, akikkel jó együtt lenni. (Tudom, hogy ilyen nagyon kevés van!) Akkor lesz több igaz barátod, ha az egyik legfőbb célod, hogy Te egy igaz barát legyél! Tudod, minden másolódik tudatalatti szinten. Szükséged van egy barátra? Gratulálok, éppen most találtál egyet.

Elérhetőségeim: Lakás: Győrben. Tel.:+36304847121,
Videotelefon: +3696898002, Skype:szabaditibor7 ,
E-mail: szabaditibor@gmail.com, blog: http://tibor7.blogspot.com

Ha meg akarod tudni, hogy milyen ISTENI parancs a magyarság alapja, hallgasd végig sorban Villás Béla videóit:

http://www.youtube.com/watch?v=ApFaTkhAebQ&feature=player_detailpage

Network Szemléletváltók klubjából átvéve:
Ami a bibliából kimaradt:

http://valtozas.network.hu/video/spiritualis_eloadasok/ami_a_bibliabol_kimaradt#

http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php#ebook  

Figyelem: 

2021. április 17-én, kerek 30 napi meditáció után megkeresett egy régi kedves barátom egy üzleti lehetőséggel, és 2021. április 18.-án elindultam vele, mert nem volt számomra kérdés, hogy itt a helyem:  

Ez egy üzlet, az internet miatt is szinte korlátlan lehetőségekkel bír. Nem házalás, nem piramisjáték. Tisztelettel megkérem azon kedves érdeklődőket, akik azt gondolják, hogy itt a lehetőség, hogy itt a sikerért vadul és erőszakosan  házalni kell, ezuttal engem hanyagoljanak, ne tépjük egymás idegeit.

Ha Önt is érdekli a legjobb lehetőség(ASEA), és nyitott, intelligens, akkor várom jelentkezését, az adataimat megtalálja ezen az oldalon, kérem, hogy keressen meg telefonon (+36/304847121), és csak beszélgessünk... Nem az vagyok, aki rábeszéli Önt... Ön dönt. Ez is egy vállalkozás... Kezdőként mentorra lenne szüksége... És egy kiváló ellátó cégre saját webáruházzal, saját webirodával, amit ez a cég ad, hogy segítse az Ön saját üzletépítését. Ez az Ön saját üzlete lesz. 

A legtöbb ember, ami nálam találkozik ezzel a lehetőséggel, lelkes lesz, és csatlakozni akar. 

De néhányan nem. 

Ők úgy gondolják, a komfortzónából kimozdulni nem éri meg. Saját és 100-nál jóval több kiváló mesterem példája mutatja: 

Csak a nyitott szív, nyitott elme éri meg. 

Tudja, hogy mi a legdrágább dolog a világon? Megmondom: Egy zárt elme.

Egyetlen biztonság van ezen a világon a szereteten kívül: 

Nyitott szív, nyitott elmével.

Elkötelezett abban, hogy RÖVID IDŐ ALATT SZÁMOTTEVŐ PASSZÍV JÖVEDELEMRE TEGYEN SZERT? Ehhez egy JÓ ELLÁTÓ CÉGET, ÉS EGY JÓ MENTORT kéne találnia! Mennyire elkötelezett Ön saját maga iránt? 20%-ban, 80%-ban, vagy 100%-ban? Mikor fog engem megkeresni? 

A legtöbb ember lelkes lesz, meglátva a lehetőséget, azonnal, még ma megkeres. Mert tudja, hogy a halogatás a vállalkozó szellem halála... 

De néhányan nem tudják ezt.

Javaslom, hogy keressék fel itt web-áruházamat, döntsék el, hogy kisker áron (vevőként), vagy nagyker áron (üzlettársként hozzám csatlakozva) szeretnék kipróbálni valamelyik terméket. A tranzakciót a webáruházamban  VISA, vagy MASTERCARD kártyás vásárlással az internetes vásárlások szokott módján tudja lebonyolítani. 

-Ha ön, a hozzátartozója, vagy a jó ismerőse rákos beteg, stroke-on átesett, porckopása van, vagy vírusos megbetegedése volt, vagy van, feltétlenül nézzen bele ebbe a lehetőségbe. A redox információs molekulák helyreállítják a sejteket és megerősítik az immun rendszert. Nem évek alatt, hetek, hónapok alatt... Bővebben itt tájékozódhat 5 bekezdéssel lejjebb, talál terméktapasztalatokat a Csodálatos molekulák nevű facebook csoportban. Kattintson a linkjére, jelölje Rudolfné Andrea Németh-et ismerősnek és hivatkozzon rám.

-Ha üzlettársként kíván csatlakozni, belépve a webáruházamba, a jobb felső sarokba a "lehetőségek", majd a "következő a legkisebb üzletépítő csomag a 40% magyar ÁFÁ-val és légi szállítási és futárköltséggel a legkisebb kezdő csomag 90.280.-Ft-ra jön ki, amely 4 db ASEA italt (literes kiszerelés), 2 db nagy RENU 28 kenőcsöt, 6 db kis Renu kenőcsöt, az Ön saját webáruházát, és az Ön  saját webirodáját tartalmazza. Ezen webiroda fogja óráról órára készen nyomonkövetni üzlete fejlődését, üzlettársait, és termékforgalmát, valamint a saját és az alsővonala által gyűjtött pontjait. Az ASEA cég binális modelen alapul a hálózatszervezésben. 

Üzletépítőként Ön nincs egyedül, keresen meg SMS ben, vagy a szabaditibor7@gmail.com e-mail címen, és én és a felső mentoraim segítünk  Önnek ebben az üzletben elindulni.

-Ha elégedett a termékekkel, lehetőség van saját magától automata, un. autoship megrendelésre  a kártyája segítségével, és megszabadulhat még attól a gondtól is, hogy határidőnaplóban1 hónapos időközönként emlékeztesse saját magát. A legtöbb ember 4 db ASEA italt kér 1 hónapos időközönként (kb. 50.000.Ft), mert ez a fő termék,és 1 hónap múlva automatikusan házhoz szállíttatja a cég, de ez nem kötelező. Általában semmi nem kötelező, mindössze az ASEA céges üzletszabályzatot kell betartani.

Előzetesként tájékozódni ellátogathat az ASEA webáruházamba:

https://1800467052.myasealive.com/?fbclid=IwAR2MrvmbluXz9yOM4UT4zV2sS3fY793VnWlxANbH21ZVi6VLxuSZRWIFaHs

Terméktapasztalatokért ellátogathat a Facebook-on a Csodálatos Molekulák csoportba:

https://www.facebook.com/groups/2802464009970487

Elérhetőségeim: Lakás: Győrben. Tel.:+3630/4847121 Skype:szabaditibor7 ,

E-mail: szabaditibor7@gmail.com, blog: http://tibor7.blogspot.com