Blog szerkesztője: Szabadi Tibor Gyula (Facebookon is.)
Az EU előírásainak megfelelően tájékoztatom a t. idelátogatókat, hogy adatokat nem gyűjtök, cookikat én önállóan nem használok, ha ilyennel itt találkoznak, azt a blogger tette ide, mert énnekem a cookikra sincs semmi szükségem a nemlétező adatgyűjtéseimhez. A blogom kizárólag egy hitrendszert közvetít, amely az enyém. Aki nem ért egyet az én hitrendszeremmel, amit itt publikálok, az kérem, ne olvassa. Köszönöm, hogy vette a fáradtságot, és beleolvasott. Szabadi Tibor Gyula.
4 saját blog:
1. Tibor gondolatébresztői - Téma: Ezotéria, és MLM.( http://tibor7.blogspot.com ) Nyelv: magyar
2. Kérlek, segíts - Téma: Ezotéria a Facebookon ( http://tibor8.blogspot.hu )Nyelv: magyar
3. Lelki ok, testi tünet -Téma: Egészség, Ezotéria, Gyógyítás zenével ( http://tibor4.blogspot.hu )Nyelv: magyar
4. Tibor's provoking trouth ( http://tibor7-english.blogspot.com/ ) Téma:Ezotéria, MLM Nyelv: English
A Facebookon: Tibor Gyula Szabadi, és "Ébredezők" ezoterikus csoport (rengeteg tanulságos megosztással.) Ha ismerősnek jelölsz engemet a Facebookon, vagy jelentkezel a csoportba, be tudlak tenni. Régebben könyvek és CD-k alapján szerkesztettem a blogokat, most pedig ezen írások alapján. Sok ismerősöm ezúton mintegy társszerzőjévé vált, és válik ezeknek a blogoknak. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, akinek az írásait átvettem. ♥
„Az Igazság keresőjének alázatosabbnak kell lenni a pornál. A világ lábbal tiporja a port, de az Igazság keresőjének olyannyira meg kell aláznia Önmagát, hogy még a por is eltiporhassa. Csak akkor, és nem korábban pillanthatja meg az igazságot.” Gandhi.
Kedves Látogató!
Én gépészmérnöknek tanultam eredetileg. Mindig érdekelt a kvantumfizika.
Mára a kvantumfizika utolérte a több ezer éves vallási tanítókat. Eredetileg az összes tanító kvantumfizikai magyarázatokat adott a Teremtésről, és a Világegyetemről. De a szavak csak félreértésekre jók, a követőknek sem sikerült megbirkózniuk ezzel a problémával. Mintegy 3000 vallás létezik a világban, és mindenki a maga igazát magyarázza. A világtörténelemben ez miatt a vallásháborúk alapvető - többnyire negatív szerepet játszottak.
Ebben a blogban én is megkísérlem a lehetetlent: A kvantumfizika nyelvezetének közérthető magyar nyelvre tolmácsolásával közkinccsé tenni:
Számmisztikailag MINDEN ISTEN. MINDEN AZ 1-BŐL SZÁRMAZIK.
Isten a SZERETET.
Nem olyan, mint a szeretet, hanem Ő a SZERETET.
A szeretet az egyetlen valóságos erő.
A fizikai Világegyetemben eltorzult szeretetként nyilvánul meg, mert nincs a középpontban.
Isten a TISZTA TUDAT, AKI egy holografikus duális mátrix szerkezetben létezik.
Minden energia, az anyag nem más, mint lelassított rezgő energiakvantum halmaz.
Te Isten szellemszikrája vagy. Nem a tested vagy. És nem a lelked.
Ők a kísérőid az utadon.
Mindenki egyedi, megismételhetetlen, ezért különleges.
Van 7 egyetemes Világegyetemi Törvény, melyek az automatikus szabályzó kör szerepét játsszák.
Minden számlád mindig kiegyenlítődik. A Tartozik-követel mérlegszabály szerint.
A karmádat Te teremted. Sőt: Mindent az életedben Te teremtesz.
Semmit ne higgy nekem. Ha nem hiszed, járj utána!
Olvass tovább, vagy hagyd el kérlek a blogomat!
Minden a Te döntésed. A következményeket is Te viseled!
Mindig minden számít! Vagy nem...
A MEGOLDÁS AZ ÉLETEDRE, HOGY MŰKÖDJÖN, KVANTUMFIZIKAI EGZAKT MÓDON:
http://maga-a-valosag.com/wp-content/uploads/2017/10/Csalog%C3%A1ny-%C3%89bred%C3%A9s-2-kiad%C3%A1s-v%C3%A9gleges.pdf
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2016/05/a-vibracios-kvantumelmeletet-egy-2000.html
http://goldeneye.ws/2016/08/17/a-parkapcsolatok-energetikai-szentharomsaga/
Mottó 1.: Szeress, és szolgálj, és ne felejts! (Mit ne felejts: Szeretni és szolgálni....)
Mottó 2.: "Szeretném megismerni Isten gondolatait. Minden más csak részletkérdés." Albert Einstein.
Mottó 3.: Mindenki TANÍTÓMESTER.
(Mindenki Téged segít.
Hívtad, és kérted a segítségét.
Készséges volt, és jött, mert Te hívtad.
Ugyanakkor ő is hívott Tégedet, hogy tanítsd,
és Te is készséges voltál, és jöttél, amikor hívott.
Mindenki játszótárs. MINDENKI.
Legtöbbször haragszunk rá, mert nem úgy tanít, ahogyan szerintünk "kellene", hogy tanítson.
Csodálatos ez a duális holisztikus világegyetem.
És csodálatos ez a bizalom, hogy Isten általunk, általad fejlődik.
Legtöbbször elvéted a célt. Legtöbbször mások is elvétik a célt...
Ne hallgass az ostobákra, akik azt állítják, hogy ez BŰN.
Nincs bűn, csak gyakorlatlan ember, aki sokszor elvéti a célt, mert nem próbálkozott elégszer.
Az a dolgod, hogy tovább próbálkozz!)
A szeretet nem más, mint az a gyakorlat, hogy eltalálod elsőre a célodat, mert gyakorlott kezed megfeszíti a szeretet nyilát, amely szinte célzás nélkül követi az útját...
Kedves Látogató!
Én gépészmérnöknek tanultam eredetileg. Mindig érdekelt a kvantumfizika.
Mára a kvantumfizika utolérte a több ezer éves vallási tanítókat. Eredetileg az összes tanító kvantumfizikai magyarázatokat adott a Teremtésről, és a Világegyetemről. De a szavak csak félreértésekre jók, a követőknek sem sikerült megbirkózniuk ezzel a problémával. Mintegy 3000 vallás létezik a világban, és mindenki a maga igazát magyarázza. A világtörténelemben ez miatt a vallásháborúk alapvető - többnyire negatív szerepet játszottak.
Ebben a blogban én is megkísérlem a lehetetlent: A kvantumfizika nyelvezetének közérthető magyar nyelvre tolmácsolásával közkinccsé tenni:
Számmisztikailag MINDEN ISTEN. MINDEN AZ 1-BŐL SZÁRMAZIK.
Isten a SZERETET.
Nem olyan, mint a szeretet, hanem Ő a SZERETET.
A szeretet az egyetlen valóságos erő.
A fizikai Világegyetemben eltorzult szeretetként nyilvánul meg, mert nincs a középpontban.
Isten a TISZTA TUDAT, AKI egy holografikus duális mátrix szerkezetben létezik.
Minden energia, az anyag nem más, mint lelassított rezgő energiakvantum halmaz.
Te Isten szellemszikrája vagy. Nem a tested vagy. És nem a lelked.
Ők a kísérőid az utadon.
Mindenki egyedi, megismételhetetlen, ezért különleges.
Van 7 egyetemes Világegyetemi Törvény, melyek az automatikus szabályzó kör szerepét játsszák.
Minden számlád mindig kiegyenlítődik. A Tartozik-követel mérlegszabály szerint.
A karmádat Te teremted. Sőt: Mindent az életedben Te teremtesz.
Semmit ne higgy nekem. Ha nem hiszed, járj utána!
Olvass tovább, vagy hagyd el kérlek a blogomat!
Minden a Te döntésed. A következményeket is Te viseled!
Mindig minden számít! Vagy nem...
A MEGOLDÁS AZ ÉLETEDRE, HOGY MŰKÖDJÖN, KVANTUMFIZIKAI EGZAKT MÓDON:
http://maga-a-valosag.com/wp-content/uploads/2017/10/Csalog%C3%A1ny-%C3%89bred%C3%A9s-2-kiad%C3%A1s-v%C3%A9gleges.pdf
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2016/05/a-vibracios-kvantumelmeletet-egy-2000.html
http://goldeneye.ws/2016/08/17/a-parkapcsolatok-energetikai-szentharomsaga/
Mottó 1.: Szeress, és szolgálj, és ne felejts! (Mit ne felejts: Szeretni és szolgálni....)
Mottó 2.: "Szeretném megismerni Isten gondolatait. Minden más csak részletkérdés." Albert Einstein.
Mottó 3.: Mindenki TANÍTÓMESTER.
(Mindenki Téged segít.
Hívtad, és kérted a segítségét.
Készséges volt, és jött, mert Te hívtad.
Ugyanakkor ő is hívott Tégedet, hogy tanítsd,
és Te is készséges voltál, és jöttél, amikor hívott.
Mindenki játszótárs. MINDENKI.
Legtöbbször haragszunk rá, mert nem úgy tanít, ahogyan szerintünk "kellene", hogy tanítson.
Csodálatos ez a duális holisztikus világegyetem.
És csodálatos ez a bizalom, hogy Isten általunk, általad fejlődik.
Legtöbbször elvéted a célt. Legtöbbször mások is elvétik a célt...
Ne hallgass az ostobákra, akik azt állítják, hogy ez BŰN.
Nincs bűn, csak gyakorlatlan ember, aki sokszor elvéti a célt, mert nem próbálkozott elégszer.
Az a dolgod, hogy tovább próbálkozz!)
A szeretet nem más, mint az a gyakorlat, hogy eltalálod elsőre a célodat, mert gyakorlott kezed megfeszíti a szeretet nyilát, amely szinte célzás nélkül követi az útját...
Tartalom:
Előszó
Bevezető
1. A transz – szörf elmélet és a variációmodellek. (Vadim Zeland: Válaszd ki magad a sorsodat! 1 – 2.)
2. Susanne Hühn: Gondtalanul
3. A bennünk élő négy majom és az iránytűnk.
4. Életed valódi célja, és életed filmjének lehetséges átrendezése
Utóirat: A Fantom Szponzor
https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=gmail&attid=0.2&thid=131412767b5c6922&mt=application/vnd.ms-powerpoint&url=https://mail.google.com/mail/?ui%3D2%26ik%3Dd24fd3af08%26view%3Datt%26th%3D131412767b5c6922%26attid%3D0.2%26disp%3Dsafe%26realattid%3Dd03cd1964df849ab_0.1%26zw&sig=AHIEtbR-6txCFV_7-HHkV0fkNaib3IuebA
Hogyan élesztheted magadban újra mindazt, amivel a természet megáldott, és a körülmények és a szokások elnyomtak benned?
(avagy: Olyan teret teremts magadnak, ahol a bátorság adott, és a küzdelem játékká válik, - A SIKERESSÉG JÁTÉKÁVÁ!)
https://docs.google.com/viewer?attid=0.1&pid=gmail&thid=13516479c21e0f3f&url=https%3A%2F%2Fmail.google.com%2Fmail%2F%3Fui%3D2%26ik%3Dd24fd3af08%26view%3Datt%26th%3D13516479c21e0f3f%26attid%3D0.1%26disp%3Dsafe%26realattid%3D3764e01b215d9396_0.1%26zw&docid=31fb73c35df050402678689e39f96a9b%7Cfc6acb1c2e455d05109701bf4f3b8072&a=bi&pagenumber=10&w=732
Előszó
Valaki egy másik blogban egy bejegyzésben többek között ez írta nemrég nekem: „Amikor valaki gyógyíthatatlan beteg lesz és Isten sem tud segíteni rajta, akkor Isten egy része beteg benne." És „Isten katonáit” is említi.
Ezt nem tudom elfogadni, a többivel nagyjából egyetértek. Belegondolt valaki az alábbi két kérdésbe alaposan? Biztosan megértette?
1.Mit jelent a szabad akaratod? Azt, hogy szabadon teremtesz, akár betegséget is.
A hogyan teremts egészséget - nem tudása nem mentesít a következmények alól!
2.Isten mindenható, ez nemcsak azt jelenti, hogy minden Ő, hanem azt is, hogy nincs olyan, amit Ő nem tud megtenni! "Isten katonája" pedig azért nem akarok lenni, mert egy duális világban megteremteném az "ördög katonáját" ezzel. Ezáltal az ördögöt felemelném Isten egyenrangú ellenfelévé, mint azt a keresztény egyház tette.
Mikor fogjátok már megérteni, hogy Isten olyan, mint a fény, (rezgése=szeretet), az ördög pedig csak egyes emberek fejében létezik, az ő teremtményük, valójában a fény hiánya? Ami van, az van, és ami nincs, az nincs! Ördögök, boszorkányok pedig nincsenek (Könyves Kálmán magyar király bölcsessége.). De minden, amit Te megteremtesz, az létezővé válik! Biztos, hogy ezt akarunk teremteni? Olvassátok ezt „A transz-szörf szándékforgatókönyvet Vadim Zélandtól, és gyakoroljátok a tudatos teremtést, hogy élményszintűvé váljon bennetek!
ISTEN A VÉDÁK szerint egyedül volt, mint TISZTA TUDAT. Egyedül kurvára unatkozott kitekintett önmagán kívülre, és ott sem volt senki. És szétszakította magát milliárdnyi szellemszikrára, és önmagával bújócskázik... Ha ez segít, akkor gondold végig: Ez a Fizikai Világegyetem nem valóságos, hanem a Teremtő Képzeleted terméke. A Te szellemszikrád teremtése, a lelked programja, és a Tested a ruhád. És szerepet játszol, amelyet a lelked megállapodott más lelkekkel. Egy holografikus mozi, semmi más. Benne a szereplők nem valóságosak, hanem szintén szerepet játszanak, úgy, hogy Téged tükröznek, Te pedig őket tükrözöd. Születésedkor hoztál némi karmikus feladatot, és ámentél a felejtés folyóján, hogy ez az egész játék valóságosnak tűnjön. Halhatatlan vagy, és a valódi szeretet megteremtésének variációit próbálgatod itt és most. Az emberek többsége elkötelezett a saját lustasága által, mert az önismeret helyett csak sodródik. A sodródás, a birka lét az igazi kockázat, a szenvedés útja. Az Önismeret= Minden/Semmi, vagyis Isten. A legtöbb ember azt érzi, hogy bármit csinál, nincs hatással a Világra. És a tehetetlenség érzése is szenvedés. A z Önismerettel megnő a tudatosság, és a Tudatossággal pedig megnő a teremtő képesség. Nincs másik út... Nevess, örülj, szeress... Ezért vagy itt, hogy a nehéz földi körülmények között EZT MEGTEREMTSD MAGADBAN. ÉS AMIKOR SIKERÜLT MAGADBAN, akkor tudod kisugározni a világba. " Mert aki lámpást gyújt, ne rejtse véka alá, hanem vigye magas hegy tetejére, hogy mindenki lássa." (Jézus) ♥
A nyugodt élet... az teljesen Rajtad múlik... Mindenki Önmagával harcol... ezért látunk mindenütt veszteseket... Mert hogyan tudná legyőzni a jobb kezed a balt? És ha mégis legyőzné, ami lehetetlen, Te melyiket látnád? A győztes jobb kezedet, vagy a vesztes balt? És a jobb kezed győzelmének örülnél, vagy a bal kezed vereségén bánkódnál? De meg kéne először értened, hogy ebben a Fizikai Világegyetemben semmi sem az, aminek látszik.. Te vagy az OK, és a körülményeid az Okozatok. Minden, és mindenki játszótárs. Megállapodtunk a Létközben, leszületésünk előtt, hogy egymást tükrözéssel segítjük. A tükröd az, amely alapján tájékozódni tudsz, hogy hol tartasz éppen a tudatosságod KERESZTútján. Ahogy a vízcsepp belecseppen az óceánba, és tovagyűrűzik a környezetében állóhullámként, úgy hatsz a világra Te is. Nincs anyag - az anyag kis frekvenciára lelassított energia. Egy energiamennyiség vagy, ez a szellemed. Nem a Tested vagy, és nem is a Lelked. A lelkedet egy EON-ra (világciklusra), a testedet egy inkarnációra kaptad, hogy segítségükkel megtapasztalhasd azt, aki vagy. Segítségükkel érzel, és az érzés alapján címkézel, ítélkezel. Ez egy holisztikus, duális, fraktális TÜKÖR VILÁG. Ebben a Te Világodban kizárólag csakis Te vagy.Én sem vagyok a Te világodban, csak Te. Te vagy a Teremtője a saját Világodnak, és minden embernek külön világa van Isten kísérleti laboratóriumában... Semmi sincs előre eldöntve, a téridő illúzió, nem valóság. Játék az élet... Istenként unatkoztál, most meg háborogsz a nyomorúságon, amit folyamatosan teremtesz, mert tanulhatnál teremteni dalolva, vagy szenvedve, de nem mersz kilépni keresőként, hogy megtaláld Önmagad. Mert azért indultál el: megtaláld önmagad. Isten kérdése(akinek a szellemszikrája vagy), amely elindította ezt a világcirkuszt: KI VAGYOK ÉN? Bár mindent tud, mert Ő a Tiszta Tudat, elindult milliárdnyi szemszögből megtapasztalni önmagát...
Nincs hét milliárd hologram. Csak egy. Minden az EGY-ből származik. A hologram lényegét kéne megérteni, amit egyébként egy magyar fedezett fel. Nem is tudta volna más felfedezni, mert a magyar a kódolt ősnyelv, és a többi összezavart nyelv a magyar újkőkori nyelvhez képest még 6 hetes magzat az anyaméhben. Mennyire jellemző a világra a rossz választás, a leg-neoprimitívebb angol lett a világnyelv... Az Ómagyar Mária Siralom 1100 éves, és megértjük, letisztult gyönyörű nyelvünkön, Shakespeare műveit pedig az angolok fordítás nélkül nem értik, pedig csak 400 éve íródott. Magyarnak lenni: óriási lehetőség. Nem anyagi lehetőség, hanem minden magyar ember tarsolyában hordja (nem a marsallbotot, mint Napóleon mondta) hanem a megvilágosodást, mint lehetőséget.És Te mégis problémának látod. Ha magyar nyelvű lévén nem tudsz megvilágosodni, akkor az kizárólag azért van, mert így döntöttél. A mulandóért elcseréled azt ami örök, haladsz a nyájjal, nem mersz keresővé válni, és ezen keseregsz (szinte mindenki) egy életen át.. A megoldás: légy hálás azért, amid MOST van... És egyre több olyan dolgot vonzol az életedbe, amelyért hálás tudsz lenni. És H'oponoponó-val tisztogatod a tudatalattidat legalább egy éven át, de inkább egy életen át - napi 5 percet szánva önmagadra. Mert ezen a világon kizárólag csak Te vagy. 24 órát szánsz másokra, és nem szánsz 5 percet sem önmagadra. Hát akkor most hogy is van ez? Melyikünk az őrült?
Képzelj el egy függőleges kört, legfelül Istennel, az EGYséggel, a Tiszta Tudattal.. Az EGO kiszakad az EGYségből, és elindul a körön az óramutató járásával egyező irányba lefelé. Visszafelé nem tud menni, mert az blokkolva van, csak előre. Ahogyan az EGO távolodik Istentől egyre nő a FÉLelme, ami FÉLúton maximalizálódik. Majd az alsó inflexiós ponton áthaladva elindul felfelé. Minden emberi lény ezt az utat járja, csak mindenki másképp...
Ez nem a teljes igazság, amit itt leírok, hanem egy hitrendszer... Az enyém.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Hát ez bizony a Karma törvény megfogalmazása másképp.
Benne vagy egy élethelyzetben... Pl.: kórházba kell menned, Fradi meccsre indultál, templomba kell eljutnod, kuplerájba kell eljutnod...
A lelked kitűzte a Létközben az aktuális életfeladatodat.
Isten általad tapasztalja meg önmagát...
Fogd fel egyfajta megtiszteltetésnek. Mert az.
Még az utolsó hajad szála is számon van tartva (Akasha krónika).
Egyedi vagy, értékes vagy... Ritka kincs vagy.
Te vagy a szeretet... Éld meg...
Vajon akarhat 7 milliárd UGYANOLYAN tapasztalatot?
Te akarnál? Vagy mindenki más tapasztalatok beszállítója legyen inkább?
Ne feledd, Istennél nincs jó vagy rossz. Csak tapasztalat van.
De vannak következményei.. annak, hogy Te hogyan reagálsz ezekre a tapasztalatokra. Felfoghatod egyfajta (érettség) vizsgának..
Leszülettél ennek az életfeladatnak legmegfelelőbb helyre a legjobb adottságokkal hozzá, és mit teszel?
Mindent megteszel, hogy ne kelljen önmagadnak lenned...
Ítélkezel, keseregsz, és várod, hogy teljen az időd itt a földön...
A Létközben meg sorban álltál, és alig vártad, hogy leszülethess ebbe a földi edzőterembe.
Mi is történt korábban?
Benne vagy egy élethelyzetben... Mindenki másfajta élethelyzetben van. Ha előző életedben ítélkező szentfazék voltál, akkor ebben az életedben sok szexuális partnered lesz. És ítélkezni fognak veled szemben... És be kell venned a leszarom tablettát, mert önmagad kell, hogy legyél. Bármi áron. És ha a kupiba kell menned dolgozni, akkor a kupiba kell menned dolgozni. És ha a templomba kell menned, mert a lelked azt az útirányt jelölte ki ebben az életedben számodra, akkor meg oda kell menned. De csak a cél determinált és az eszközeid megvannak hozzá, de Te választasz: mehetsz busszal, villamossal, biciklivel, vagy gyalog. De ha villamossal mész, ne felejts el leszállni, (Bármely tréning elvisz a legközelebbi megállóhoz,) de ne várd el, hogy a villamos feltépve a síneket, bemenjen veled a templomba...
Ne másokra várj, és ne másoktól várj... Ne ítélkezz. Légy hálás azért ami most van.
Amid most van, az nem más, mint a lelked által kijelölt aktuális leckéd!
Ha ezt megérted, akkor már csak iránytű, és térkép kell ahhoz, hogy hajózzál. Akár ellenszélben is.
Az iránytűd az érzésed...
Ha jó érzésed van, a lelked célja irányába haladsz...
Ha rossz érzésed van, akkor meg a lelked által kitűzött iránytól távolodsz.
Gyenge vigasz, hogy gyorsan, vagy lassan.
A térképem egy idézet: Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak.
Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak.
Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak.
Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak.
Ügyelj személyiségedre, mert az lesz a sorsod...
Újra, és újra és újra...
Azt kapod, amit nem akarsz...
Adj, és elfogadj! (Ez utóbbi nehezebb.)
Nem az a dolgod, hogy megváltoztasd a világot!
Az a dolgod, hogy Te változz!
Belégzés, és kilégzés. Az élet ritmus.
Minden energia.
Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz, hol élsz, miből élsz, hogyan élsz...
Amikor magadat szereted, az ÉLET FIA és LEÁNYA VAGY, akinek anyja a Föld, és apja a magasságos Isten. ♥
ISTEN A VÉDÁK szerint egyedül volt, mint TISZTA TUDAT. Egyedül kurvára unatkozott kitekintett önmagán kívülre, és ott sem volt senki. És szétszakította magát milliárdnyi szellemszikrára, és önmagával bújócskázik... Ha ez segít, akkor gondold végig: Ez a Fizikai Világegyetem nem valóságos, hanem a Teremtő Képzeleted terméke. A Te szellemszikrád teremtése, a lelked programja, és a Tested a ruhád. És szerepet játszol, amelyet a lelked megállapodott más lelkekkel. Egy holografikus mozi, semmi más. Benne a szereplők nem valóságosak, hanem szintén szerepet játszanak, úgy, hogy Téged tükröznek, Te pedig őket tükrözöd. Születésedkor hoztál némi karmikus feladatot, és ámentél a felejtés folyóján, hogy ez az egész játék valóságosnak tűnjön. Halhatatlan vagy, és a valódi szeretet megteremtésének variációit próbálgatod itt és most. Az emberek többsége elkötelezett a saját lustasága által, mert az önismeret helyett csak sodródik. A sodródás, a birka lét az igazi kockázat, a szenvedés útja. Az Önismeret= Minden/Semmi, vagyis Isten. A legtöbb ember azt érzi, hogy bármit csinál, nincs hatással a Világra. És a tehetetlenség érzése is szenvedés. A z Önismerettel megnő a tudatosság, és a Tudatossággal pedig megnő a teremtő képesség. Nincs másik út... Nevess, örülj, szeress... Ezért vagy itt, hogy a nehéz földi körülmények között EZT MEGTEREMTSD MAGADBAN. ÉS AMIKOR SIKERÜLT MAGADBAN, akkor tudod kisugározni a világba. " Mert aki lámpást gyújt, ne rejtse véka alá, hanem vigye magas hegy tetejére, hogy mindenki lássa." (Jézus) ♥
A nyugodt élet... az teljesen Rajtad múlik... Mindenki Önmagával harcol... ezért látunk mindenütt veszteseket... Mert hogyan tudná legyőzni a jobb kezed a balt? És ha mégis legyőzné, ami lehetetlen, Te melyiket látnád? A győztes jobb kezedet, vagy a vesztes balt? És a jobb kezed győzelmének örülnél, vagy a bal kezed vereségén bánkódnál? De meg kéne először értened, hogy ebben a Fizikai Világegyetemben semmi sem az, aminek látszik.. Te vagy az OK, és a körülményeid az Okozatok. Minden, és mindenki játszótárs. Megállapodtunk a Létközben, leszületésünk előtt, hogy egymást tükrözéssel segítjük. A tükröd az, amely alapján tájékozódni tudsz, hogy hol tartasz éppen a tudatosságod KERESZTútján. Ahogy a vízcsepp belecseppen az óceánba, és tovagyűrűzik a környezetében állóhullámként, úgy hatsz a világra Te is. Nincs anyag - az anyag kis frekvenciára lelassított energia. Egy energiamennyiség vagy, ez a szellemed. Nem a Tested vagy, és nem is a Lelked. A lelkedet egy EON-ra (világciklusra), a testedet egy inkarnációra kaptad, hogy segítségükkel megtapasztalhasd azt, aki vagy. Segítségükkel érzel, és az érzés alapján címkézel, ítélkezel. Ez egy holisztikus, duális, fraktális TÜKÖR VILÁG. Ebben a Te Világodban kizárólag csakis Te vagy.Én sem vagyok a Te világodban, csak Te. Te vagy a Teremtője a saját Világodnak, és minden embernek külön világa van Isten kísérleti laboratóriumában... Semmi sincs előre eldöntve, a téridő illúzió, nem valóság. Játék az élet... Istenként unatkoztál, most meg háborogsz a nyomorúságon, amit folyamatosan teremtesz, mert tanulhatnál teremteni dalolva, vagy szenvedve, de nem mersz kilépni keresőként, hogy megtaláld Önmagad. Mert azért indultál el: megtaláld önmagad. Isten kérdése(akinek a szellemszikrája vagy), amely elindította ezt a világcirkuszt: KI VAGYOK ÉN? Bár mindent tud, mert Ő a Tiszta Tudat, elindult milliárdnyi szemszögből megtapasztalni önmagát...
Nincs hét milliárd hologram. Csak egy. Minden az EGY-ből származik. A hologram lényegét kéne megérteni, amit egyébként egy magyar fedezett fel. Nem is tudta volna más felfedezni, mert a magyar a kódolt ősnyelv, és a többi összezavart nyelv a magyar újkőkori nyelvhez képest még 6 hetes magzat az anyaméhben. Mennyire jellemző a világra a rossz választás, a leg-neoprimitívebb angol lett a világnyelv... Az Ómagyar Mária Siralom 1100 éves, és megértjük, letisztult gyönyörű nyelvünkön, Shakespeare műveit pedig az angolok fordítás nélkül nem értik, pedig csak 400 éve íródott. Magyarnak lenni: óriási lehetőség. Nem anyagi lehetőség, hanem minden magyar ember tarsolyában hordja (nem a marsallbotot, mint Napóleon mondta) hanem a megvilágosodást, mint lehetőséget.És Te mégis problémának látod. Ha magyar nyelvű lévén nem tudsz megvilágosodni, akkor az kizárólag azért van, mert így döntöttél. A mulandóért elcseréled azt ami örök, haladsz a nyájjal, nem mersz keresővé válni, és ezen keseregsz (szinte mindenki) egy életen át.. A megoldás: légy hálás azért, amid MOST van... És egyre több olyan dolgot vonzol az életedbe, amelyért hálás tudsz lenni. És H'oponoponó-val tisztogatod a tudatalattidat legalább egy éven át, de inkább egy életen át - napi 5 percet szánva önmagadra. Mert ezen a világon kizárólag csak Te vagy. 24 órát szánsz másokra, és nem szánsz 5 percet sem önmagadra. Hát akkor most hogy is van ez? Melyikünk az őrült?
Képzelj el egy függőleges kört, legfelül Istennel, az EGYséggel, a Tiszta Tudattal.. Az EGO kiszakad az EGYségből, és elindul a körön az óramutató járásával egyező irányba lefelé. Visszafelé nem tud menni, mert az blokkolva van, csak előre. Ahogyan az EGO távolodik Istentől egyre nő a FÉLelme, ami FÉLúton maximalizálódik. Majd az alsó inflexiós ponton áthaladva elindul felfelé. Minden emberi lény ezt az utat járja, csak mindenki másképp...
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Hát ez bizony a Karma törvény megfogalmazása másképp.
Benne vagy egy élethelyzetben... Pl.: kórházba kell menned, Fradi meccsre indultál, templomba kell eljutnod, kuplerájba kell eljutnod...
A lelked kitűzte a Létközben az aktuális életfeladatodat.
Isten általad tapasztalja meg önmagát...
Fogd fel egyfajta megtiszteltetésnek. Mert az.
Még az utolsó hajad szála is számon van tartva (Akasha krónika).
Egyedi vagy, értékes vagy... Ritka kincs vagy.
Te vagy a szeretet... Éld meg...
Vajon akarhat 7 milliárd UGYANOLYAN tapasztalatot?
Te akarnál? Vagy mindenki más tapasztalatok beszállítója legyen inkább?
Ne feledd, Istennél nincs jó vagy rossz. Csak tapasztalat van.
De vannak következményei.. annak, hogy Te hogyan reagálsz ezekre a tapasztalatokra. Felfoghatod egyfajta (érettség) vizsgának..
Leszülettél ennek az életfeladatnak legmegfelelőbb helyre a legjobb adottságokkal hozzá, és mit teszel?
Mindent megteszel, hogy ne kelljen önmagadnak lenned...
Ítélkezel, keseregsz, és várod, hogy teljen az időd itt a földön...
A Létközben meg sorban álltál, és alig vártad, hogy leszülethess ebbe a földi edzőterembe.
Mi is történt korábban?
Benne vagy egy élethelyzetben... Mindenki másfajta élethelyzetben van. Ha előző életedben ítélkező szentfazék voltál, akkor ebben az életedben sok szexuális partnered lesz. És ítélkezni fognak veled szemben... És be kell venned a leszarom tablettát, mert önmagad kell, hogy legyél. Bármi áron. És ha a kupiba kell menned dolgozni, akkor a kupiba kell menned dolgozni. És ha a templomba kell menned, mert a lelked azt az útirányt jelölte ki ebben az életedben számodra, akkor meg oda kell menned. De csak a cél determinált és az eszközeid megvannak hozzá, de Te választasz: mehetsz busszal, villamossal, biciklivel, vagy gyalog. De ha villamossal mész, ne felejts el leszállni, (Bármely tréning elvisz a legközelebbi megállóhoz,) de ne várd el, hogy a villamos feltépve a síneket, bemenjen veled a templomba...
Ne másokra várj, és ne másoktól várj... Ne ítélkezz. Légy hálás azért ami most van.
Amid most van, az nem más, mint a lelked által kijelölt aktuális leckéd!
Ha ezt megérted, akkor már csak iránytű, és térkép kell ahhoz, hogy hajózzál. Akár ellenszélben is.
Az iránytűd az érzésed...
Ha jó érzésed van, a lelked célja irányába haladsz...
Ha rossz érzésed van, akkor meg a lelked által kitűzött iránytól távolodsz.
Gyenge vigasz, hogy gyorsan, vagy lassan.
A térképem egy idézet: Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak.
Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak.
Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak.
Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak.
Ügyelj személyiségedre, mert az lesz a sorsod...
Újra, és újra és újra...
Azt kapod, amit nem akarsz...
Adj, és elfogadj! (Ez utóbbi nehezebb.)
Nem az a dolgod, hogy megváltoztasd a világot!
Az a dolgod, hogy Te változz!
Belégzés, és kilégzés. Az élet ritmus.
Minden energia.
Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz, hol élsz, miből élsz, hogyan élsz...
Amikor magadat szereted, az ÉLET FIA és LEÁNYA VAGY, akinek anyja a Föld, és apja a magasságos Isten. ♥
Bevezető
A kvantumfizikáról írnak
többek között a Vadim Zeland könyvek is.
Részletes ismertetőjük a blogomban.
Megkísérlem 10 pontban összefoglalni a lényeget:
1. A Teremtett világ a TISZTA LEHETSÉGESSÉG MEZEJE. Minden energia, vagyis minden rezgés. Amikor kezed benyúl ebbe a rezgésbe, akkor választasz egyet a lehetőségek közül, vagyis választasz egy opciót, a többit pedig ezzel kizárod. De pozitív-negatív duálpárban teremtesz, vagyis a negatív együtt jár a területtel.
2. Minden embernek saját világa van, amit ő teremt holisztikusan, abban minden és mindenki más tükör.
3. Nincs bűn, csak tudatlanság, tehát ne légy tudatlan.Iránytű, és térkép kell a hajózáshoz, ha megszülettél. A kocka el van vetve. A lelked célja dominálja az életedet, és a hét lelki törvény alapján boldogulsz. Ha ellenállsz, veszítesz.
4. Hegyet völgy nélkül, pozitívat negatív nélkül nem tudsz teremteni. De pozitív-negatív duálpárban teremtesz, vagyis a negatív együtt jár a területtel. NEM TUDSZ CSAK POZITÍVAT TEREMTENI! És ha a negatív teremtményedet mostohagyermekként kezeled, óriási bajt hozol a saját fejedre. Mert bumerángként jön vissza: -Én is a Te gyermeked vagyok. Quazimódot is szeretned kell, különben nagy bajt hozol saját magadra. Nem szabad csak a jó fiúk (kislányok) csapatában játszanod, bármennyire is azt szeretnéd!
5. A FIGYELMÉVEL TEREMT MINDENKI. Figyelem nélkül nincs teremtés. Ez bizonyított. Egy sötétkamrában a részecskék felvillanása csak akkor következik be, ha egy ember figyeli. Videófelvevő jelenlétében, ember nélkül nincs részecske felvillanás.
6. A teremtés helye és ideje közül csak ez egyik számítható ki, mindkettő nem.
7. AMIT TE MEGTAPASZTALSZ, AZT 100%-OSAN TE TEREMTED! Senki nem tud belekotorni a Te világodba a BELEEGYEZÉSED NÉLKÜL.
8. Amikor harcolsz a világgal, akkor mindig a világ nyer. Nem az a feladatod, hogy megváltoztasd a világod.. hanem, hogy Te változz...
9. A hála és teljes elfogadás állapotának a másik neve: szeretet. Nincs más valódi erő... Minden más ennek az árnyéka.
10. Saját világodban a FELELŐSSÉG 100%-ban a Tiéd. Isten vagy személyesen, holisztikusan, duálisan.. Amit megtapasztalsz, minden a Te teremtményed. Vagyis: a Te kezedben a világod sorsa. Akkor is, ha nem tudsz róla...
Hát: ... tudj róla!
Alapaxiómák:
1. A világegyetemben egyetlen állandó dolog van: a változás. (Duálisan: változás - egyensúly duál pár). A változás Isten szándékát valósítja meg. Az Isteni szellem a változást törvények közbeiktatásával végzi. Az élet 7 törvénye alkotják azt a szabályzó kört, melyeket az egyensúlytörvény felügyel. Az élet 7 törvénye: A tiszta lehetségesség törvénye; Az Adás törvénye; Az Ok és okozat törvénye; A Legkisebb erőfeszítés törvénye; A Szándék és vágy törvénye; Az Elkülönülés törvénye; Az Élet céljának törvénye. A törvények nem tudása nem mentesít a következmények alól!
2. Minden Isten! Isten energia! Minden energia!
3. Isten szándékának hét arca van: a teremtőképesség, a jóság, a szeretet, a szépség, a terjeszkedés, a korlátlan bőség, és a fogékonyság arca.(Bővebben: Dr.Wayne W. Dyer: A szándék hatalma.)
4. A Fizikai világegyetem Duális és Holisztikus. Egy variációtér, amely végtelen, és a sors szektorai alkotják. Te választhatsz sorsot, vagy kiharcolsz egy sorsot. Már ez maga is választás! Egy negatív Fizikai Világegyetemben szinte minden és mindenki a harcot válassza. Minden, ami a Fizikai Világegyetemben megnyilvánul, energiák harca, a még több energia megszerzéséért. Ez a harc tudat alatt és álcázott formában folyik.
5. A Fizikai Világegyetemben a (változás, és) az egyensúly törvénye a legalapvetőbb törvény, minden más törvény, így a vonzás törvénye is ezt szolgálja. Valószínűleg ez az ellensúly, amely a Fizikai Világegyetem dinamikus stabilitását biztosítja.
6. Az energia a pozitívból megy a negatívba. A mentális energia áramlása soha nem tudatos, mindig tudat alatt történik. Mindenki játszótárs, szükséged van másokra, mert energiaáramlás nélkül halott vagy, és nem is tudsz róla!
7. A pozitív energia átadása önként, szeretet által vezérelve történik. A negatív energia átadása mindig az egyensúlytörvény kényszerítő ereje hatására történik. A negatív energia jelenléte mindig többletpotenciál termeléshez vezet.
8. A szándék hatalma megvalósítja álmaidat. A belső szándék erőlködik, a külső szándék kiválassza a variációtér szektoraiból, amit jónak tart, és ennek megfelelően cselekszik. A vágy és a hit hatalma negatív többletpotenciál termeléshez vezet. A többletpotenciál termelése az a feszültség, amit – tudat alatt - a gondolati energia indukál az egyensúlytörvény végrehajtásához, és amely mindig, minden esetben ellened dolgozik.
9. Állandóan ingák között vagy, (Az ingákról itt, később kimerítően lesz szó.) Ezek szervezetek, és egyes emberek egyaránt. Ismerd fel közülük az egészségtelen energiavámpírt! De nehogy haragudj rá, mert ő is azért került melléd, hogy tükörként segítsen neked! A vonzás törvénye tette melléd játszótársnak, hogy tükrében meglásd önmagad! Nincsenek ellenségek, csak játszótársak vannak! A legrosszabb, amit ilyenkor egyesek tesznek, hogy légüres térbe menekülnek. Ne tedd, mert nincs élet a vákuumban és te nem azért van itt, hogy vákuumban élj! Inkább keress egy olyan kevésbé negatív ingát, amely az elrabolt energiád nagy részét visszaadja neked. Ez a legjobb energiacsere, amelyre számíthatsz, mert minden inga a te energiádból él, de nem mindegy, hogy mekkora részt forgat vissza neked.
10. Ha szemét megy be, akkor csak szemét tud kijönni! Gondoskodj pozitív forrásról (Könyvek, CD-k, találkozók.) saját magad számára, amelyből energiarablás nélkül feltöltődhetsz, és tarts magadra nézve egészséges távolságot az energiavámpírokkal szemben, jogos önvédelemből. És cselekedj kifogástalanul! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindenki játszótárs, és nincsenek véletlenek! Azt kaptad, amit tudat alatt kértél! Mindig te kérted, amit kaptál! Légy a hála állapotában!
11. Tanulj meg, hogyan ússz az árral! Isten szándéka szerint - az élet nem küzdelem! Isten mosolya a nagybetűs ÉLETED, a tiszta víz, a tiszta levegő, a napsugár, szellő cirógatása, a virágok illata és a csend, ingyen vannak, és feltétel nélkül. Isten a szeretet! Tanuld meg értékelni!
12. Energiafeleslegedet feltétel nélküli szeretet formájában, megkülönböztetés nélkül adjad, ahogyan a nap süt.(Egyformán süt „igazakra és hamisakra.”)
1. A transz – szörf elmélet és a variációmodellek.
(Vadim Zeland: Válaszd ki magad a sorsodat! 1 – 2.)
Előszó
Mint minden ember, bizonyára Ön is boldogságra vágyik és jólétben akar élni, lehetőleg stressz, betegség és sorscsapások nélkül. De sajnos, úgy tűnik, mintha az életnek más tervei lennének velünk, hiszen úgy sodor bennünket, mint a megáradt folyó egy papírhajót. A boldogság keresése közben bizonyára Ön is elindult már több jól ismert ösvényen, de vajon mit tudott elérni a hagyományos világnézet keretei között?
Ez a két könyv sajátságos és szokatlan dolgokról szól. A tartalma annyira megdöbbentő, hogy szinte el sem tudjuk hinni. Öntől sem várja el senki, hogy vakon higgyen benne. Meg fog most ismerni olyan módszereket, amelyek segítségével saját maga is ellenőrizhet mindent. Tegye meg – és alapjaiban fog megrendülni eddigi világnézete.
A transz – szörf rendkívül hatékony módszer a valóság irányítására. Segítségével Ön is a saját kezébe veheti sorsa irányítását, és akár a lehetetlent is elérheti. De nem csodákról, vagy varázslatról van szó: győződjön meg Ön is arról, mennyivel csodálatosabb az ismeretlen valóság, mint bármelyik más misztikus út.
Számtalan könyvben olvashatunk a siker, a gazdagság, vagy a boldogság elérésének módjáról. Ezek a könyvek első pillantásra talán sokat ígérőnek tűnnek, de amint kinyitjuk őket, azonnal különféle gyakorlatokkal, meditációkkal, vagy egyéb önfejlesztő feladatokkal szembesülünk. Tehát ismét csak stresszt jelentenek nekünk, pedig az élet önmagában is éppen elég nehéz. Az lenne most a megoldás, hogy felgyűröm az ingem ujját, és újabb elvárásokat támasztok önmagammal szemben?
Azt mondják: Ön nem tökéletes, és semmit sem érhet el, ha nem változik meg. Lehetséges, hogy Ön valóban nem elégedett saját magával teljes mértékben, ám a lelke mélyén valójában nem akar megváltozni, és ez nem is lenne helyes. Ne higgyen senkinek, aki el akarja hitetni Önnel, hogy nem tökéletes. Ugyan, ki tudhatná, hogy Önnek milyennek kellene lennie? Senkinek sem kell megváltoznia. Ezen az úton nem juthatunk el a megoldáshoz.
Ebben a két könyvben nem lesz szó gyakorlatokról, meditációról, vagy személyiségfejlesztésről.
A transz – szörf nem az önfejlesztés egy új módszere, hanem alapvetően más szemlélettel akarja elérni a kitűzött célt. Ez nem a törekvés és igyekezet útja – ezen az ösvényen egyszerűen megkapunk dolgokat. Nem az a lényeg, hogy megváltozzunk, hanem az, hogy visszatérjünk önmagunkhoz. Megismerkedünk egy sajátságos világgal, amelyben a mindennapi valóság teljesen más színben tűnik fel. Sok kérdésre egészen váratlan megközelítésből keressük a választ. Leginkább azonban nem is elsősorban ennek az új valóságnak a különlegessége fogja meglepni az olvasót, hanem az a tény, hogy ezt a valóságot irányítani lehet.
A transz – szörffel átlépünk a megszokott, hétköznapi világnézeten, áttörjük a hagyományos gondolati sémák falát, és félretolunk az útból minden hamis akadályt és korlátot. A valóságot alávetni az akaratunknak tényleg nem egyszerű vállalkozás. Nehéz valóra váltani titkos, többnyire bizonytalan, olykor merész álmainkat, amíg a hagyományos szabályokat és elvárásokat követjük. Mindenki saját maga megtapasztalta már, mennyire sikertelenek és eredménytelenek az önmagunk, vagy a világ megváltoztatására irányuló próbálkozások.
A transz – szörf alapgondolata azon a feltételezésen alapul, hogy létezik egy variációtér, amely tartalmazza a VILÁG TELJESSÉGÉT, azaz minden lehetséges esemény jeleneteit és „forgatókönyvét”. A variációk száma végtelen, akárcsak a pontok száma egy koordináta – rendszerben. Ebben a variációtérben megtalálható minden, ami megtörtént, ami épp megtörténik, és ami meg fog történni. Az ember szellemi energiája bizonyos körülmények között képes valóra váltani ennek a variációtérnek egyik, vagy másik szektorát.
A transz – szörf a gondolkodás és cselekvés teljesen új módszerét nyújtja, amelynek révén csakugyan lehetségessé válik elérni mindazt, mire már oly régóta vágyunk. Jól értette:nem arról van szó, hogy igyekezettel és küzdelemmel elérjük, hanem egyszerűen megkapjuk. Hogyan lehetséges? Ezt egyszerűen a tükörben visszatükröződő kép hasonlatával érthetjük meg. Az ember képes megformálni a saját valóságát. Ehhez azonban figyelembe kell venni bizonyos szabályokat… Ez nem valamiféle ködös misztika, hanem az irányított valóság.
1.1. A variációmodell. A választás szabadsága.
A transz – szörf elméleti alapjának megértéséhez a variációmodellt fogjuk felhasználni, ami egy teljesen új világképet jelent. Az emberek nem tudják, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is képesek valóra váltani az álmaikat. De hogyan lehetséges ez, mi ez a módszer?
A rejtvény (17. -19. o.)
A sors fogalmát többféle módon lehet értelmezni. Az egyik lehetőség, hogy a sorsot valami előre meghatározott dolognak tekintjük. Bármit teszel is, nem menekülhetsz a sorsod elől. Ez a felfogás egyrészt a természetéből adódó reménytelenség miatt meglehetősen nyomasztó; hiszen ha egy embernek eleve rossz sors jutott osztályrészül, eszerint semmi reménye arra, hogy jobb helyzetbe kerüljön.
Ez a felfogás azonban, amely a sors végzetszerű elkerülhetetlenség érzését váltja ki belőlünk, és belső ellenállást kelt. Akinek az életét nem kíséri siker, panaszkodik a sorsára: miért ilyen igazságtalan az élet? Miért vannak ekkora egyenlőtlenségek? Miért állít az élet a maga sokszínűségével bizonyos emberek elé ennyi korlátot? Milyen hibát követtek el azok, akik kevésbé szerencsések?
Ha valaki hisz az előre meghatározott sorsban, a gondok legjobb ellenszerének a megadást és az alázatos viselkedést tekinti. Emellett sokszor halljuk a modern és divatos magyarázatot: „Ha boldog akarsz lenni, légy egyszerűen boldog.” Tényleg nem szabad többre vágynunk? Miért kellene arra kényszerítenünk magunkat, hogy boldogok legyünk? Ez ugyanolyan lenne, mintha arra kényszeríteném magam, hogy szeressek valakit.
Napjainkban csak úgy nyüzsögnek körülöttünk a „megvilágosodtak”, akik egyetemes szeretetre, és megbocsátásra szólítanak fel. Elképzelhető, hogy ezzel könnyebb lesz az élet, ám az ember a lelke mélyén nemigen érti, miért kell arra kényszerítenie magát, hogy megbocsásson annak, akit gyűlöl, és szeresse azokat, akik közömbösek a számára. Az így kikényszerített boldogság mindig mesterkélt marad.
Eléggé vigasztalan kép – de vajon tényleg ez a valóság? Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha az embernek már kezdetben nem volt akkora szerencséje, hogy jómódba szülessen, kétféle sors közül választhat: vagy alázattal hordozza a keresztjét, vagy az egész életét a harcnak szenteli. Mi okunk lenne, hogy örüljünk egy ilyen életnek? Tényleg nem látszik egyetlen fénysugár sem ebben a reménytelenségben?
De igen, látszik. Minden eddig elhangzott felfogással ellentétben a megoldás egyszerű és kényelmes, mert egy egészen más síkon keresendő. A transz – szörfben a sors fogalma egy teljesen más világképen nyugszik. (20. o.)
Az emberi értelemnek az a sajátossága, hogy törekszik biztos talajt találni a lába alatt, nem kedveli a bizonytalanságot, a többértelműséget. Ennek következtében az egyik elméletet a földbe akarja döngölni, a másiknak pedig szilárd alapot akar építeni, pontosan ez az, amit a tudósok évezredek óta tesznek. Számtalan csatát vívtak már az igazság értelmezéséről, de az egyetlen tény, amely túlélt minden teóriát, így hangzik: az elméletek a sokszínű valóságnak csak egy – egy árnyalatát ábrázolják. (21. o.)
Az idők során minden elméletet bebizonyítanak, így ezek létjogosultságot is nyernek. Ez igaz, minden tetszőleges felfogásra. Ha például Ön arra a következtetésre jut, hogy a sors előre meg van határozva, akkor így is lesz. Ezzel Ön önként adja magát valaki másnak a kezére – hogy kiére, annak nincs jelentősége. Olyan lesz tehát, mint egy csónak, amely ki van szolgáltatva a hullámok kényének – kedvének. De ha úgy gondolja, hogy saját maga alakíthatja a sorsát, akkor tudatosan felelősséget vállal mindazért, ami az életében történik. Más szóval: a döntése meg is fog valósulni. Azt kapja, amit választ. Bármely világnézet mellett döntsön is, az igazság az Ön oldalán fog állni. És a többiek vitatkozni fognak Önnel, mert nekik is és Önnek is igazuk van. (21. o.)
Ha az ember kiragad egy elemet a világ sokszínű jelenségeiből, és vizsgálni kezdi, egész tudományágat vezethet le belőle. Ez a tudás önmagában nem lesz ellentmondásos: tényleg valósághűen fogja leképezni azt a bizonyos jelenséget. Ahhoz, hogy megalapozzunk egy tudományágat, már az is elég, ha alapul veszünk néhány tényt, amelyek nem teljesen világosak, mégis valóságosak. (22. o.)
Például a kvantumfizika is néhány bebizonyíthatatlan igazságon alapul – alapigazságokon, azaz egyszerűbb igazságra vissza nem vezethető tényeken. Azért bizonyíthatatlanok, mert pusztán a tudás kiindulópontjául szolgálnak. A mikrokozmoszban bizonyos objektumok adott körülmények között részecskeként, máskor hullámként viselkednek. A tudósok nem tudták egyértelműen megmagyarázni a viselkedésnek ezt a kettős természetét, így a jelenséget egyszerűen sarkigazságként vették bele az elméletükbe. A kvantumfizika alapigazságai hasonló módon próbálják meg közös nevezőre hozni a valóság jelenségvilágának sokszínűségét, mintha a vakok megegyeznének abban, hogy az elefánt egyszer oszlopként viselkedik, máskor pedig kígyóként. (22. o.)
Ha a mikrokozmosz elemeinek leírásánál a részecskék tulajdonságaiból indulunk ki, megkapjuk az ismert fizikus, Niels Bohr atommodelljét. Ebben a modellben elektronok keringenek egy atommag körül, a naprendszer bolygóihoz hasonlóan. De ha a hullámok tulajdonságaiból indulunk ki, az atom egy rendezetlen folthoz hasonlít. Mindkét modell működik, és mindkettő egy bizonyos nézőpontból tükrözi a valóság sokszínű jelenségeit. Ismét csak azt kapjuk, amit választunk. (22. o.)
A valóság bármely tetszőleges jelensége szolgálhat ilyen bebizonyíthatatlan felfedezésként, és ezzel az alapját adhatja egy tudományágnak, amelynek feltétlen létjogosultsága van. A valóság egy és oszthatatlan, de folytonosan különféle külső nézőpontokból jelenik meg előttünk. Az embereknek még arra sincs idejük, hogy elég alaposan megvizsgálják és megmagyarázzák az egyik megjelenési formáját, és máris egy új, az előzőnek gyökeresen ellentmondó nézőpont jelenik meg. A tudósok megpróbálják összhangba hozni egymással a valóság különböző megjelenési formáira vonatkozó magyarázatokat, hogy így megszabaduljanak az ellentmondásoktól, ám ez nemigen sikerül. Egyetlen lehetőség van arra, hogy a valóság jelenségeinek sokszínűségét és sokrétűségét valamennyi tudományággal összhangban magyarázzuk, mégpedig az, ha elfogadjuk: a sokrétűség és változatosság világunk egyik, talán legalapvetőbb tulajdonsága. (22. – 23. o.)
Bármennyire furcsán hangzik is, az egyes tudományágak képviselői, miközben azon igyekeztek, hogy magyarázatot találjanak a világ különböző jelenségeire, valamilyen okból épp ezt a tényt hagyták figyelmen kívül. A sokszínűségnek és változékonyságnak kellene valamennyi megfigyelés alapját jelentenie, hasonlóképpen a koordináta – rendszer nulla pontjához. A különféle tudományágak minden kiindulási pontja másodlagos jelentőségű ehhez képest. Ám a tudósok éppen ennek az alapvető kiindulási pontnak nem szentelnek figyelmet, mintha nem tartalmazna értékelhető információt. Pedig tartalmaz, mégpedig egészen rendkívülieket. ( 23. o.)
Az ember a tudásával törvényként képzeli el az anyag mozgását, és a természetben a maga természetes formájában van jelen ez a mozgás – mint okok és következmények végtelen láncolata. A mozgás valamennyi lehetséges pontja egy információmezőben tárolódik, amelyet variációtérnek nevezünk. Ez a variációtér egyidejűleg magába foglal minden információt, ami van, volt és lesz. A variációtér egy teljesen anyagi alapú információszerkezet. Ez a végtelen információmező magában foglalja minden egyes jelenség valamennyi változatát, ami csak megtörténhet. Felesleges azon gondolkodni, hogyan tárolódnak benne az információk – ez a céljaink szempontjából lényegtelen. Annyi a fontos, hogy a variációtér az anyag időben és térben történő, tetszőleges mozgásának a sablonjául, vagy koordináta – rendszeréül szolgál. (24. – 25. o.)
A tér minden pontján létezik ennek vagy annak a jelenségnek egy változata. A könnyebb érthetőség kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy minden variáció egy forgatókönyvből és egy színpadképből áll. A színpadkép az adott jelenség külsődleges jellege, a forgatókönyv pedig az a mód, ahogyan a jelenség az anyagban mozog. Az egyszerűség kedvéért a variációteret szektorokra osztjuk fel. Minden szektornak ismét csak megvan a maga forgatókönyve, és színpadképe. Minél távolabb helyezkednek el egymástól az egyes szektorok, annál nagyobb a különbség a forgatókönyvek és a színpadképek között. Az ember sorsát variációk végtelen mennyiségeként is elképzelhetjük. (25. o.)
Elméletileg az emberi létezés forgatókönyveinek és színpadképeinek a száma nincs behatárolva, miután a variációtér végtelenül nagy. Egy tetszőleges, jelentéktelen változás hatására az egész sors megváltozhat. Az ember élete, - mint az anyag valamennyi mozgása – okok és következmények láncolatából áll. A variációtérben egy következmény nem lehet messze az okától. Így követik egymást az okok és a következmények, és így alkotják a sors szektorai az ember életvonalát. Az adott vonalon elhelyezkedő szektorok forgatókönyvei és színpadképei többé – kevésbé hasonlóak. Az ember élete egyformán folyik addig a pillanatig, amikor bekövetkezik egy esemény, amely megváltoztatja a forgatókönyvet, és a színpadképet. Ekkor a sors irányt vált, és egy másik életvonalon indul el. (25. o.)
Képzelje el, hogy látott egy színházi előadást. Másnap ismét elmegy a színházba, és megnézi ugyanazt a darabot, de a színpadkép nem teljesen azonos. Ezek egymáshoz közel elhelyezkedő életvonalak. A következő színházi évadban megnézi ugyanezt a darabot, de más színészekkel, és a forgatókönyvben is jelentős változások vannak. Ezek egymástól távolabb futó életvonalak. Végül pedig egy másik színházban nézi meg ugyanazt a darabot, és ott teljesen más értelmezéssel találkozik. Ez az életvonal már nagyon messze van az elsőtől. (25. -26. o.)
A valóság éppen azért annyira változatos, mert a variációk száma végtelen. Egy tetszőleges pontból okok és következmények láncolata indul ki. Ha egyszer kiválasztottunk egy ilyen kiindulási pontot, eljutunk a valóságnak ehhez vagy ahhoz a jelenségéhez. Azt is mondhatjuk, hogy a valóság az életvonalnak megfelelően alakul, mégpedig mindig a kiválasztott kiindulási pontnak megfelelően. Mindenki azt kapja, amit választ. Mindenkinek joga van választani, mert a variációk végtelensége már adott. Senki sem tiltja, hogy az ízlésünknek megfelelő sorsot válasszunk. A sorsunk irányítása csak és kizárólag a választásunkon alapul. Létezik tehát egy információszerkezet, amely lehetőségek, és variációk végtelen mennyiségét tartalmazza, és ezek a mindenkori forgatókönyvek és színpadképek szerint rendeződnek. A valóság az adott szerkezet tartalmának megfelelően alakul. (26. o.)
Az anyag a mikrokozmoszban összesűrűsödött energiaként viselkedhet. Ismert tény, hogy vákuumban folytonosan parányi részecskék keletkeznek, és semmisülnek meg. Az anyag létezik, de egyidejűleg nincs tényleges anyaga. Csak egyetlen dolog világos: annak, amit megérintünk, végső soron megfoghatatlan, energetikai alapja van.(27. o.)
A variációtérben történő megvalósulás megértéséhez a példát a tenger hullámai nyújtják. Abból fogunk kiindulni, hogy a hullám a tengerszint emelkedése révén keletkezik. Az emelkedés a tengerfenékről indul ki, és a felszínen hullámhegyet alkot, miközben a víz ugyanazon a helyen marad. Tehát nem maga a víz mozog, hanem az energia megnyilvánulásának a helye. A víz csak a parton árad ki a szárazföldre. Egyébként minden hullám ugyanígy viselkedik. Ebben a hasonlatban a tenger a variációtér, a hullám pedig az anyagi valóság megnyilvánulása, azaz, az anyagban történő megjelenés. (27. o.)
Mi következik tehát abból, hogy az anyagi megvalósulás mozog az időben és a térben, valamint abból, hogy a variációk egy helyben maradnak, és örökké léteznek? Az, hogy minden volt, van és lesz? Miért is ne? Valójában mind az idő, mind a tér statikus természetű. Az idő múlása egy filmtekercs lejátszásához hasonlítható. Csak azért érezzük úgy, hogy telik az idő, mert a képek gyors egymásutánisággal követik egymást. Ha szétvágjuk a filmtekercset, és egyszerre a szemünk előtt van minden kép – hol marad akkor az idő? Valamennyi kép egyszerre létezik. Úgy tűnik egy idő, csak akkor nincs nyugalmi állapotban, ha egymás után szemléljük a képeket. Pontosan ugyanez történik az életben, és ezért vert olyan mélyen gyökeret a tudatunkban az elképzelés, hogy minden jön és megy. (27. – 28. o.)
Valójában azonban mindaz, amit az információmező tárol, mindig is létezett, és mindig ott lesz. Az életvonalak olyanok, mint egy film. Az, ami elmúlt, nem tűnt el, hanem továbbra is megmarad. És ugyanígy már most is létezik az, ami következni fog. A jelenlegi életszakasz a variációtér anyagi megnyilvánulása az életvonal adott szektorában. (28. o.)
Most sokan kérdezhetik ingerülten: Hogyan lehetséges, hogy a sorsomnak végtelen számú változata létezik egyszerre? Kinek a célját szolgálja ez? Istenét? Vagy a természetét? Mi értelme lenne ennek?” Próbáljunk elképzelni egy pontot egy koordináta – rendszerben. Mindenki tanulta az iskolában: egy pont egy adott síkon tetszőleges helyet foglalhat el az X és az Y tengelyen. Hangsúlyozom: bármely tetszőleges helyet, mínusz végtelentől plusz végtelenig. Miért nem jutott még senkinek eszébe feltenni a kérdést: miért lehetnek egy pontnak tetszőleges koordinátái? És most képzeljük el a pontot, amely a gráfon mozog, és feltesz magának a kérdést: „Hogyan lehetséges, hogy a már megtett utam mindig létezett, és mindig létezni fog? És hogyan lehetséges, hogy előre meg van határozva az út, amely előttem áll? Mi azonban felülről látjuk a pont útját, és ezért nem találunk benne semmi rendkívülit. (28. o.)
A variációtér tehát egy minta, amely meghatározza, milyen módon fog bekövetkezni az anyagi megvalósulás. Képzeljünk el egy embert egy sötét erdőben, lámpával a kezében. Az ember keresztülmegy az erdőn, és a környezetének mindig csak egy kis részletét világítja meg a lámpájával. Az anyagi megvalósulás olyan, mint ez a fényfolt. A nagy sötét erdő a variációteret jelenti, és a megvilágított részlete egy adott variáció anyagi megvalósulását egy adott környezetben. De mit jelképez a „megvilágítás”? Más szóval, mi az, aminek a hatására a minta valósággá válik? (28. o.)
A kérdés megválaszolásához ki kell választanunk egy újabb kiindulási pontot. Napjainkban senki sem kételkedik abban, hogy a gondolatok is anyagi természetűek. A valóság kétarcúan nyilvánul meg bennünk: egyrészt a létezés határozza meg a tudatot, másrészt azonban cáfolhatatlan bizonyítékok utalnak a következtetés fordítottjára is. A gondolatok nemcsak a cselekvés mintájául szolgálnak, hanem közvetlen hatást is gyakorolnak a bennünket körülvevő valóságra.
Bárhogy legyen is, az ember a tudatán keresztül alakítja a sorsát. A következő feltételezésből indulunk ki: a gondolati energia kisugárzása hatására anyagi formában valósul meg egy lehetséges variáció. Nemcsak a mindennapi élet tényei szolgálhatnak erre bizonyítékul, hanem a kvantumfizika felismerései is. Számunkra egyenlőre nem különösebben fontos, hogyan megy végbe a gondolati kisugárzás és a variációtér kölcsönhatása. Egyenlőre nem világos, hogy hogyan cserélnek információt – energetikai úton, vagy másként. Az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy a gondolati energia kisugárzása „megvilágítja” a variációtér egy bizonyos szektorát, és ennek hatására az ott tárolt változat anyagi formát ölt. Mind a kisugárzás, mind a szektor bizonyos, meghatározott értékű változókkal rendelkezik. (Frekvencia – azonosság.) A gondolati kisugárzás rátalál a szektorára, (Rezonancia elv alapján.) az ott lévő változat megvalósul, és így lehetséges, hogy a tudat meghatározza a valóságot. (29. – 30. o.)
(Minél intenzívebb, hevesebb a gondolat hatására megnyilvánuló érzésed, annál gyorsabb, és intenzívebb a megvalósulás az anyagi síkon!)
Minden ember a saját életvonalát követi, ugyanakkor minden ember ugyanabban a világban él. Az anyagi világ minden élő és élettelen számára ugyanaz, de minden egyes ember a maga egyéni módján érzékeli. Képzelje el, hogy Ön turista, és egy nevezetes városba látogat. Megcsodálja a látnivalókat és az épületeket, megfigyeli a virágágyásokat, a szökőkutakat, a fasorokat, és a járókelők mosolygó arcát. Aztán elmegy egy kuka mellett, amelyben éppen egy hajléktalan turkál. Ugyanabban a világban él, mint Ön, és nem is egy másik dimenzióban, az érzékelése mégis alapvetően különbözik az Önétől. Ő az üres üveget látja a szemétben, a piszkos falat és a vetélytársát, akinek nem sikerült megszereznie az üveget, és most arra összpontosít, hogy ne találkozzon az arra járó rendőrrel. Ön a saját életvonalán él, a hajléktalan pedig az övén. A variációtér egy pontján ez a két életvonal keresztezi egymást, aminek következtében egy adott pillanatban ugyanazt a világot érzékelik teljesen más szemszögből.
Az anyagi természet minden megnyilvánulási formája energetikai alapon nyugszik. Az energiamező az elsődleges, minden egyéb fizikai megjelenési forma másodlagos. Az ember gondolati energiája anyagi természetű. A gondolati energia nemcsak az ember saját fejében kering, hanem ki is terjed a térben, és kölcsönhatásba lép (Rezonancia.) a környező energetikai mezővel. Ezt a tényt ma már szinte senki sem cáfolja.(31. o.)
Az egyszerűség kedvéért abból induljunk ki, hogy a gondolati kisugárzásnak frekvenciája van, mint a rádióhullámnak. Amikor valamire gondolunk, a gondolati energiánk frekvenciája a variációtér egy bizonyos szektorára hangolódik. Amikor az energia eljut a variációtér adott szektorába, a variáció anyagi formát ölt. Az energiának nagyon összetett a szerkezete, és áthat mindent, ami ebben a világban létezik. Amíg a testben tartózkodik, a gondolatok módosítják, és amikor elhagyja a testet, olyan sajátosságokkal fog rendelkezni, amelyek összhangban állnak ezzel a gondolattal. Amikor valami rosszra vagy jóra gondolunk, a variációtérbe küldjük a gondolati energiánkat. A megváltozott energia kapcsolatba lép valamelyik szektorral, és ezen a módon változásokat eredményez az életünkben. (32. o.)
Ez a folyamat látszólag magától zajlik, de valójában a gondolatai révén Ön irányítja az életét a variációtér egy problémás területe felé. Azt hiszi, hogy a tetteivel leküzdheti az akadályokat, de valójában pontosan azt kapja, amit választott. Ha úgy dönt, hogy megküzd az akadályokkal, tömegével fognak megjelenni Ön előtt a gátak. Ha problémákra irányítja a gondolatait, akkor az élete is tele lesz problémákkal. A tetteivel meg akarja változtatni a jelenlegi életvonalán kialakult helyzetet, de nem tudja megváltoztatni a variációtér forgatókönyvét. Csak arra van lehetősége, hogy egy másik forgatókönyvet válasszon. Ha megpróbálja megváltoztatni a forgatókönyv kellemetlen részeit, ezzel arra irányítja a figyelmét, ami nem tetszik Önnek. Ebben az esetben is meg fog valósulni a választása, ugyanis azt kapja, amit nem akar.
Egy adott életvonalon belül nem lehet megváltoztatni dolgokat. Ha ellátogat egy képtárba, ott sem rendezheti át a képeket tetszés szerint, és nem zárhatja be a kiállítást, hiszen nem Ön a tulajdonos. Abban azonban senki sem gátolja meg, hogy átmenjen a kiállítás egy másik termébe, és olyan képeket nézegessen, amelyek jobban tetszenek önnek. Természetesen, nem lehet egyszerűen varázsütésre átlépni egy másik életvonalra, ahol minden az elképzeléseink szerint alakul. Nem minden gondolat valósul meg, és nem minden vágy teljesül. Nem a gondolatok tartalmáról van szó, sokkal inkább a jellegükről. Egy álom, vagy vágy még nem választás. Minden álom szertefoszlik. Eleget kell tenni bizonyos feltételeknek, amelyekről ebből a könyvből mindent meg fog tudni. (33. o.)
A variációtér minden ember számára végtelen számú életvonalat tartalmaz. Semmi szükség rá, hogy hadakozzunk a sorsunkkal, hiszen jogunk van arra, hogy sorsot válasszunk. A problémánk csakis kizárólag az, hogy nem tudjuk, hogy ezt hogyan tehetjük meg. A világ megmutatkozik előttünk a maga végtelen sokszínűségében, mintha arra lett volna teremtve, hogy minden igényt kielégítsen. Mindenki mindent megtalál, amire csak vágyik. A tudás és a felismerések tekintetében is pontosan olyan oldaláról mutatkozik meg előttünk a világ, amilyennek mi látni akarjuk. Az idealizmus például azt állítja, hogy a világ illúzió, és úgy tűnik, a világ osztja ezt a nézetet. A materializmus az ellentétét állítja, és a világnak ez ellen sincs kifogása. Az emberek vitatkoznak, megpróbálják kölcsönösen rákényszeríteni a másikra a saját világnézetüket, és a világ szemmel láthatóan mindenkinek igazat ad. Nem csodálatos? A variációtér hozza létre az úgynevezett illúziókat, és a fizikai megvalósulása jelenti az anyagi világot. Mindig azt kapjuk, amit választunk. (33.-34. o.)
Aki ismeri az iszlám hit alapelveit, érti, hogy mit jelent ez a mondat: „Az ember sorsa meg van írva a könyvben.” Azt jelenti, hogy az emberi sors előre meg van határozva, és senki sem menekülhet el a sorsa elől. Hasonló kijelentésekkel találkozhatunk a többi vallásban is. És az ember sorsa valóban előre meg van határozva. A vallások mindössze abban tévednek, hogy a sorsnak csak egyetlen variációját ismerik, pedig végtelenül sok van. Nem tudsz elmenekülni a sorsod elől. Bizonyos értelemben ez is igaz, hiszen egy adott variáció forgatókönyvét nem lehet megváltoztatni. A világgal harcolni, hogy megváltoztassuk a sorsunkat, nagyon fáradtságos és hálátlan feladat. Ám nem is ezt kell tenni – egyszerűen azt a variációt kell választani, amelyik a legjobban tetszik.
Ez természetesen nagyon szokatlanul hangzik, és érthetően kételyeket ébreszt. Végső soron én sem hittem benne, amíg meg nem győződtem arról, hogy a transz – szörf valóban működik, mégpedig tökéletesen. Semmi értelme ragaszkodni az egyik, vagy a másik modellhez azzal a céllal, hogy elérjük vele az úgynevezett abszolút igazságot. Magának a modellnek semmi jelentősége, csak az eredmény a fontos, amelyet a segítségével elérhetünk. A különféle matematikai modellek különféleképpen ábrázolhatják ugyanazt a fizikai jelenséget. Nem lenne különös, ha az analitikus geometria szakértői harcolni kezdenének az analitikus matematika követőivel, hogy bebizonyítsák: a geometria a matematika egyetlen helyes ága? A matematikusok kiegyeztek egymással, a filozófusok és a vallások követői azonban nem. (34. – 35. o.)
Hol is található ez a variációtér? Ezt a kérdést nagyon nehéz megválaszolni. A háromdimenziós érzékelésünkből kiindulva azt mondhatjuk, hogy mindenütt, és sehol. Képzeljünk el egy síkot kezdet és vég nélkül, amelyen kétdimenziós emberek élnek. Fogalmuk sincs arról, hogy létezik harmadik dimenzió. Meg vannak győződve arról, hogy a síkjuk az egyetlen létező világ, és nem értik, hogy lehet még más is azon kívül. Mi azonban tudjuk, hogy ezt a modellt célszerű kiegészíteni egy harmadik dimenzióval. És ettől kezdve még végtelen sok dimenziósíkot hozzátehetünk. Nem kell tehát aggódnunk, ha nem tudjuk elképzelni, hogyan létezhet a világunk mellett párhuzamos világok végtelen sokasága. (35. o.)
Nem könnyű hinni a párhuzamos világok tényleges létezésében. De talán könnyen hihető a relativitáselmélet, mely szerint a sebesség fokozódásával egy test tömege növekszik, a mérete zsugorodik, és az idő lelassul? Ezeket a dolgokat nem lehet személyes tapasztalatok útján ellenőrizni. Nem az a fontos tehát, hogy megértjük – e az elméletet, hanem, hogy hogyan tudjuk a gyakorlatban hasznosítani. (35. o.)
A határtalan térben teljesen értelmetlen szőrszálhasogatás lenne a modellek egyikének vagy másikának az előnyeiről vitatkozni. Képzeljük el, hogy veszünk egy távolságot, meghosszabbítunk a végtelenig, sehol sem ütközünk bele a végpontjába. Ugyanez történik, ha végtelenül lekicsinyítjük a távolságot, annak sincsenek határai. A látható világegyetemnek csak egy behatárolt részét vagyunk képesek érzékelni. Mind a teleszkópnak, mind a mikroszkópnak vannak határai. A végtelenség a mikrokozmosz irányában, semmiben sem különbözik a végtelenségtől a makrokozmosz irányában.
Van olyan elmélet, amely szerint a látható világegyetem egy óriási „ősrobbanásból” keletkezett, és az óta folyamatosan kiterjed. Az égitestek hatalmas sebességgel mozognak a kozmoszban, de a hatalmas távolságok következtében mégis úgy tűnik, hogy a világegyetem kiterjedése rendkívül lassú ütemű.
Azt is tudjuk, hogy vákuumban minden pillanatban anyagi részecskék keletkeznek a semmiből, és azután rögtön el is tűnnek. Ha figyelembe vesszük az idő és a tér relativitását, semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy a részecskék egyikét elszigetelt világegyetemnek tekintsük, amely a miénkhez hasonló. De semmi konkrétumot nem tudunk ennek a részecskének a jellegéről. A fizikusok véleménye szerint ezek a részecskék egyszer hullámként, másszor anyagi részecskeként viselkednek. Ha továbbhaladunk a mikrokozmoszban, hatalmassá nőnek a relatív távolságok, és a belső megfigyelő számára az idő lelassul. Egy külső megfigyelő számára a mi világunk csak egy pillanatig létezik, akárcsak a vákuumban keletkező, majd eltűnő részecskék. Mi azonban, mint belső megfigyelők, úgy látjuk, hogy a világegyetem évmilliók óta létezik.
Gondolja csak végig, amikor legközelebb megiszik egy korty kávét, hány világegyetemet nyelt most le éppen? Végtelenül sokat, mert a végtelen nem osztható fel. Egy „repülés” a mikrokozmoszba éppen olyan hosszú, mint egy repülés a világegyetem messzeségébe. Hiszen, akárcsak a tér, az idő is mindkét irányban végtelen. A kiindulási pont tetszőleges eltolása semmit sem változtat ezen a tényen. Ezeknek az egymással összefonódó világoknak a teljes végtelensége egyidejűleg létezik. A világegyetem középpontját egyszerre alkothatja bármelyik pont, hiszen minden tetszőleges pontot minden irányban a végtelenség vesz körül. És minden esemény is egyidejűleg következik be, mégpedig ugyanabból az okból, amiért bármelyik pont is a világegyetem középpontját jelentheti. Nagyon nehéz ezt elképzelni, de végső soron a végtelent sem lehet felmérni egyetlen pillantással. Bármeddig jutunk is a gondolatainkkal a világmindenségben, a végtelenség még sokkal tovább ér. Emellett léteznek olyan elméletek is, amelyek még inkább megzavarják az értelmet. Ezek szerint a látható világegyetemünk négydimenziós térben láthatatlan szférává változik. Ám ez sem könnyíti meg a dolgunkat, hiszen elméleti dimenziók végtelen sokasága is létezhet egymás mellett.
A modern tudományban számtalan érthetetlen és megmagyarázhatatlan dolog van, ami azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy kihasználjuk a felismeréseinket. Ha a transz – szörf elveit alkalmazzuk, egyértelmű eredményekhez jutunk. Semmi értelme olyan kérdésekkel kínozni magunkat, hogy hogyan és miért működik mindez. Ez az erőfeszítés legalább annyira kilátástalan lenne, mint a diák kérdése a fizikaórán: - „Miért vonzzák egymást az égitestek?” A tanár ezt fogja válaszolni: - „A gravitáció miatt.” Majd jön a következő kérdés: - „És miért van gravitáció? Mi okozza?” Erre pedig nincs válasz. Ezért inkább el se kezdjük, ezt a céltalan kérdezz – felelek játékot, és e helyett egyszerűen a saját hasznunkra a variációmodell eredményeit. Végső soron, nem érthetünk meg mindent.
A variációmodellből következik, hogy az ember saját maga teremti meg a sorsát. Mégis nagy különbség van aközött, ahogy a mindennapi nyelvhasználatban értelmezik a sorsot, és amit a transz – szörf ért alatta. A különbség az, hogy a transz – szörf elvei szerint az ember maga válassza meg a végtelen variációhalmazból a sorsát, és nem kell küzdenie érte. (37. o.)
1.1.Összefoglalása (38.-39. o.):
- A valóságnak végtelen sokaságú megnyilvánulási formája van.
- A világ egyik legfontosabb jellemzője a variációk sokfélesége.
- A modellek mindössze a valóság egyik megnyilvánulási formájának a jellemzőit ábrázolják.
- A tudományágak a valóság megjelenési formáinak egy – egy, kiválasztott aspektusán alapulnak.
- Választásunk mindenképpen megvalósul. Azt kapjuk, amit választunk.
- A variációtér információs mezője tartalmaz mindent, ami volt, van és lesz.
- Minden variáció egy forgatókönyvből és egy színpadképből áll.
- A teret szektorokra, a szektorokat pedig variációkra lehet osztani.
- Minél nagyobb a távolság két szektor között, annál nagyobbak a variációk közötti különbségek.
- A megközelítőleg hasonló paraméterekkel rendelkező szektorok életvonalat alkotnak.
- Az anyagi megvalósulás úgy mozog a térben,, mint egy összesűrűsödött csomó.
- A gondolati energia kisugárzása hatására anyagi formát ölt egy lehetséges variáció.
- A szervezet - pl.: az ember, mint organikus egység, gondolataival, érzelmeivel, és cselekedeteivel- hozzájárul ahhoz, hogy az anyagi megvalósulás formát öltsön.
- Ha egy kisugárzás fő jellemzői megváltoznak, bekövetkezik az átlépés egy másik vonalra.
- Nem változtathatjuk meg a forgatókönyvet, de választhatunk egy másikat.
- Nem kell harcolnunk a boldogságunkért; a tetszésünk szerint választhatunk egy változatot.
1.2.Az ingák
Azok az embercsoportok, akiknek a tudati irányultsága megegyezik, azonos jellegű információszerkezeteket teremtenek – az úgynevezett ingákat. Ezek a szerkezetek önálló életre kelnek, és alávetik az embereket a törvényeiknek.
Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy az inga érdekeinek megfelelően kénytelenek cselekedni. Hogyan lehet felébredni ebből a mély illúzióból? Tartson távolságot!
Energiarabló ingák (42.o.)
Gyermekkorunk óta megszoktuk, hogy egy idegen akaratnak rendeljük alá magunkat, teljesítjük a kötelességeinket, szolgáljuk a hazánkat, a családunkat, egy pártot, egy céget, egy eszmét… minden elképzelhető dolgot, és csak utolsósorban a saját érdekeinket. Mindenkiben él, bár különböző mértékben a kötelesség - és felelősségtudat, valamint a szükségérzet és a bűntudat. Így, vagy úgy, mindenki különféle csoportok és szervezetek szolgálatában áll, - legyen ez a család, egy egyesület, intézmény, vállalat párt, vagy az állam. Ezek a szerkezetek úgy keletkeznek és formálódnak, hogy egy embercsoport elkezd azonos módon gondolkodni és cselekedni. Ezután egyre nagyobbá válik, befolyásra tesz szert, és arra kényszeríti a követőit, hogy meghatározott szabályokat kövessenek. Végül a szervezetnek sikerül a társadalom széles rétegeit a befolyása alá vonni. (42. o.)
Az anyagi megvalósulás síkján egy ilyen szerkezet azokból az emberekből áll, akik a csoporton, vagy szervezeten belül azonos célokat követnek, valamint konkrét tárgyakból, például épületekből, bútordarabokból és műszaki berendezésekből. De mi áll ezek mögött az energia síkján? Ilyen szerkezet akkor alakul ki, amikor egy embercsoport gondolatai azonos irányultságúak, tehát amikor a gondolati energiák paraméterei azonosak. Az egyes személyek gondolati energiái egyetlen, egységes áramlattá olvadnak össze. Ebben az esetben az energiák óceánjában létrejön egy önálló, információkból álló szerkezet – egy energetikai inga. Ez a szerkezet lényegében önálló életet él, és a saját törvényeinek veti alá azokat az embereket, akik részt vesznek a kialakulásában. (42. o.)
Miért épp egy inga? Minél több ember látja el energiával – minél több követője van -, annál nagyobb lesz a kilengés. Minden ingának megvan a maga egyéni, jellemző lengési frekvenciája. Egy hintát is lehet úgy hajtani, hogy egy adott frekvencián mozogjon. Ezt a frekvenciát rezonanciának nevezik. Ha csökken az inga követőinek a száma, a kilengése is kisebb lesz. Ha pedig egyetlen követője sincs már, az ingamozgás megszűnik, ugyanúgy, ahogy az ember élete is véget ér. Az ilyen megszűnt ingákra néhány példa: az ókor pogány vallásai, az őskor kőszerszámai és fegyverei, letűnt divatirányzatok hanglemezek, röviden minden, ami egykor létezett, és most már nincs, vagy nem használják.
Talán most Önben is felmerül a kérdés, hogy ezeket a dolgokat valóban lehet – e ingának nevezni a szó fent leírt értelmében. Igen, minden tetszőleges szerkezet, amelyet embercsoportok hoztak létre, és egyéni jellemzőkkel rendelkezik, nem más, mint egy –egy inga. Valamennyi élő szervezet, amely képes energiát kibocsátani egy adott irányba, előbb – utóbb ilyen energetikai ingát teremt. Néhány példa a természetben előforduló ingákra: baktériumtelepek, élőlények fajtái, vagy fajai, halrajok, állatcsordák, nagy erdőterületek, prérik, hangyabolyok, és élő szervezetek, valamennyi más, többé – kevésbé szervezett vagy azonos jellegű alakzata.
Minden létező szervezet önmagában is egy – egy alapvető ingát alkot, amely önálló, energetikai egység. Ha ezeknek az egyéni ingáknak egy csoportja elkezd azonos ütemben lengeni, csoportinga alakul ki. Ez az inga egyfajta felépítményként áll a követői felett,és önálló, független szervezetet alkot. Szabályokat állít fel a követői számára, hogy összetartsa őket, és új követőket szerezzen. Az ilyen szerkezet abban az értelemben független, hogy önállóan, a saját törvényeinek megfelelően fejlődik. A követői nem tudják, hogy az inga törvényei szerint cselekszenek, és nem a saját akaratuk szerint. Az ilyen szervezetekben például egész bürokratikus rendszerek alakulnak ki amelyek önálló lényként működnek, teljesen függetlenül a beosztottak egyéni akaratától. Magas tisztséget viselő alkalmazottak természetesen hozhatnak egyéni döntéseket, ezek azonban nem állhatnak ellentétben a rendszer alapelveivel, ellenkező esetben a többi tag elutasítja őket. Még az egyéni ingát alkotó egyes emberek sincsenek mindig tisztában a saját motivációikkal: gondoljunk például egy energiavámpírra.
Minden egyes ilyen inga a jellegéből adódóan destruktív, miután energiát szív el a követőitől, és az uralma alá hajtja el őket. Az inga negatív hatása abban is megmutatkozik, hogy teljesen közömbös a követői sorsa iránt. Csak egy célja van: megszerezni a követők energiáját. Teljesen mindegy számára, hogy ebből származik – e valamilyen haszna a követőjének. Azok az emberek, akik ilyen ingák befolyása alatt élnek, arra kényszerülnek,hogy az életüket az inga törvényeinek rendeljék alá, ellenkező esetben a rendszer szétrágja, majd kiköpi őket. Annak, aki egy ilyen destruktív inga hatókörében él, könnyen kisiklik az élete. Ugyanakkor nagyon nehéz súlyosabb következmények nélkül kivonni magunkat az inga hatása alól. (44. o.)
Akinek szerencséje van, megtalálja a helyét ebben a rendszerben, és él, mint hal a vízben. Hűséges alattvalóként odaajándékozza az ingának az energiáját, az pedig megfelelő életteret és életminőséget biztosít a számára. Amint azonban az inga követője elkezdi megszegni a rendszer törvényeit, az ő kisugárzásának a frekvenciája már nincs összhangban az inga lengési frekvenciájával. Az ilyen rendbontó többé nem kap energiát az ingától, és a rendszer vagy kirekeszti, vagy megsemmisíti.
Ha az ember túlságosan messzire kerül a számára kedvező életvonaltól, az idegen inga szerkezetén belüli élet kényszermunkává válik számára, vagy más formában lesz teljesen kilátástalan az élete. Az ilyen inga teljes mértékben negatív és romboló hatást fejt ki erre a követőre. Aki az inga hatáskörébe kerül, elveszíti a szabadságát. Arra kényszerül, hogy előre megszabott törvények szerint éljen, és mindössze egy fogaskerék legyen egy nagy gépezetben – akár tetszik neki, akár nem. (44. o.)
Az inga rendkívül kifinomult módszereket alkalmaz, hogy új követőket szerezzen, akik a tűzbe repült pillangókhoz hasonlítanak. Milyen gyakran előfordul, hogy azok az emberek, akiket elkábítanak az inga reklámfogásai, messzire eltávolodnak a boldogságtól, pedig már a közvetlen közelükben volt! Például belépnek a hadseregbe, és meghalnak. Beiratkoznak egy egyetemre, és utána nem találnak a képességeiknek megfelelő munkát. Elvállalnak egy nagy presztízzsel járó, de az adottságaikhoz nem illő munkát, és elsüllyednek a problémahegyek között. Vagy összeházasodnak egy vadidegen emberrel és szenvednek. (45. o.)
Az inga tevékenysége hatására nagyon gyakran véglegesen rossz irányba fordul a követői sorsa, bár a rendszer igyekszik valamilyen életigenlő álarc mögé rejtőzni. A destruktív inga hatása alákerülő ember számára az a legnagyobb veszély, hogy az inga messzebbre sodorja azoktól az életvonalaktól, ahol megtalálhatná a boldogságot. A következőkben összefoglaljuk az ilyen ingák jellemző tulajdonságait:
- Az inga a követői energiájából táplálkozik, és így növeli a saját rezgési frekvenciáját.
- Az inga arra törekszik, hogy minél több követőt gyűjtsön maga köré, és így minél több energiát kapjon.
- Az inga ellentétet szít követőinek csoportja és más csoportok között. (Látjátok, mi mennyire jók vagyunk, és a többiek mennyire rosszak!)
- Az inga agresszív módon támad mindenkire, aki nem akar a követője lenni, és megpróbálja vagy a saját oldalára állítani, vagy semlegesíteni és eltávolítani őket.
- Az inga, vonzó, szépen formált álarc mögé rejtőzik, nemes célokat hirdet, és játszik az emberek érzéseivel, hogy ezzel a módszerrel igazolja a tevékenységét, és minél több követőt szerezzen.
Az inga egységes negatív csoporttudatot alakít ki, és ezzel még messze nem mondtunk el róla mindent. Kölcsönhatást hoz létre az energetikai – információs szerkezet és az emberek között, amivel lényegesebben nagyobb szerepet játszik a követői életében, mint ahogy azt feltételeznénk. (46. o.)
Nem tudom megítélni, hogy lélekkel rendelkező lény – e az inga, vagy egyszerűen egy energetikai alakzat. A transz – szörf módszere tekintetében ennek nincs is jelentősége. Az a fontos, hogy felismerjük az ingát, és ne kövessük a szabályait, ha ennek nincs közvetlen haszna ránk nézve. A negatív ingákat nagyon könnyű felismerni egy különleges tulajdonságukról: a követőkért folytatott küzdelemben folytonosan szembehelyezkednek a többi, hozzájuk hasonló ingával. Az ingának egyetlen célja van minél több követőt, és ezzel együtt minél több energiát szerezni. Minél agresszívabban harcol az inga a követőiért, annál negatívabb és rombolóbb, és emiatt annál jobban veszélyezteti a követői sorsát.
Most közbe lehetne vetni, hogy sokféle jószolgálati szervezet is létezik, természetvédelmi csoportok, állatvédők, stb. Mi lenne ezekben negatív? Nos, az Ön személyes szempontjából az a helyzet, hogy bármilyen irányból nézzük is, ezek a csoportok is az Ön energiájából táplálkoznak, és teljesen közömbös számukra, az Ön boldogsága és jóléte. Az ilyen szervezetek arra szólítanak fel, hogy tegyünk jót másokkal, Ön azonban lényegtelen a számukra. Ha ez Önt nem zavarja, és valóban boldoggá teszi az ilyen tevékenység, akkor ez azonos hullámhosszra utal, és Ön megtalálja a saját ingáját. De közben legyen őszinte saját magához: nem lehetséges, hogy mindössze a segítő álarca mögé rejtőzik? Valóban őszintén adja oda mások érdekében a pénzét és az energiáját, vagy csak szerepet játszik, hogy jobb legyen, mint a többiek?
A destruktív ingák leszoktatták az embereket arról, hogy maguk válasszák meg a sorsukat. Hiszen ha az ember szabadon választhatna, bizonyára a függetlenség mellett döntene. Ekkor az inga sem tudná megnyerni követőjének. Mi azonban túlságosan hozzászoktunk a gondolathoz, hogy a sorsunkat az életünk egyik alapvető meghatározójának tekintsük, ezért nehezünkre esik hinni abban a lehetőségben, hogy szabadon megválaszthatjuk a sorsunkat. Az inga számára természetesen nagyon előnyös ellenőrzés alatt tartani a követőit, így a legkülönbözőbb utakat és módszereket találja meg, amelyekkel manipulálhatja az alattvalóit. A következőkben kiderül, hogy ez hogyan sikerül neki. (47. o.)
A transz – szörf is ingává változhat, ha kultuszt, mozgalmat vagy iskolát csinálnak belőle. A különböző ingák természetesen különböző mértékben destruktívak.
És hogy miért mesélem el mindezt? Hogy elmagyarázzam Önnek, mit jelent a saját sorsunk önálló megválasztása.
Az ingák harca
A destruktív inga legfontosabb jellemzője, hogy agresszív módon törekszik a többi inga megsemmisítésére, mert azoknak a követőit is a saját oldalára akarja állítani. A más ingák követői elleni harccéltalan, és emberéletek romba döntéséhez vezet, mégpedig mindkét, egymással szemben álló oldalon.
Figyeljük meg a követőkért folytatott harc legvégletesebb megjelenési formáját: a háborút. Ahhoz, hogy meggyőzze és harcba szólítsa a követőit, az inga olyan érveket hoz fel, amelyek megfelelnek a mindenkori történelmi kor szellemének. A legegyszerűbb módszer, amelyet a múltban is gyakran alkalmaztak, hogy megparancsolták a követőiknek: vegyék el másoktól azt, ami őket magukat illeti. Minél civilizáltabbá vált a társadalom, annál kifinomultabbak lettek az érvek. Az egyik nemzetet a legmagasabb rendűnek nyilvánítják, a többieket fejletleneknek. A nemes cél pedig úgy hangzik, hogy a fejletlen népeket magasabb szintre kell emelni, és ha vonakodnak, erőszakot kell alkalmazni. A modern kor háborús ideológiái alapvetően így néznek ki: az erdőben a fán lóg egy méhkaptár. Vadméhek élnek benne, mézet gyűjtenek, és nevelik az utódaikat. Arra jár egy inga, és felszólítja a követőit: „Ezek vadméhek. Nagyon veszélyesek, meg kell őket semmisíteni. De legalább a kaptárukat szét kell rombolni. Nem hiszitek? Nézzétek csak!” Ekkor az inga megragad egy husángot, és elkezdi csapkodni a kaptárt. A méhek felrebbennek és megtámadják az inga követőit. Ekkor az inga diadalmasan felkiált: „Nem megmondtam? Tessék, láthatjátok, mennyire agresszívak! Meg kell őket semmisítenünk.” (49. o.)
Mindegy, hogy milyen jelszavakkal és jelmondatokkal igyekeztek igazolni a háborúkat és forradalmakat, végső soron mindig egy és ugyanaz volt a cél: az inga küzd a követőiért. A harc nagyon sokféle formát ölthet, de mindig az, az egyetlen célja, hogy az inga annyi követőt szerezzen, amennyit csak lehet. Az ilyen „friss vér” létfontosságú számára, mert különben megszűnne a lengése. Következésképp az inga harca természetes, és elkerülhetetlen küzdelem a létéért.
A háborúkat és forradalmakat kevésbé agresszív, de még mindig elég kemény összeütközések követik, például a kereskedelmi piacokért folytatott harc, a politikai pártok versengése, konkurenciaharc az üzleti életben, a marketing valamennyi formája, reklámkampányok, ideológiai propaganda, stb. Az egész civilizációnk ilyen ingákra épül, és ezért az élet minden területét áthatja az ellentétes irányultságú ingák küzdelme. Ez a konkurenciaharc minden területen megjelenik, az állam legmagasabb szintjén kialakuló konfliktusoktól kezdve egészen a sportegyesületek versengéséig és az egyének egymással való küzdelméig.
Az új, szokatlan és érthetetlen dolgok csak nehezen nyernek teret. Miért van ez így? Valóban csak a gondolkodás restségén múlna? A fő ok abban keresendő, hogy egy új ingának a megjelenése, amely szintén követőket kezd gyűjteni maga köré, a régi ingák számára előnytelen. Például a belsőégésű motorok, amelyek annyira szennyezik a városok levegőjét, már régen a múlt homályába veszhettek volna, hiszen időközben többféle környezetbarát, alternatív modellt találtak fel, amelyek révén sokkal tisztább lenne a levegő. Ám agyártásuk beindulása azt jelentené, hogy az olajtársaságok ingájának a frekvenciája sokkal kisebb lenne, és miután ezek az ingák jelenleg komoly hatalommal bírnak, nem fogják megengedni valamiféle jöttment feltalálónak, hogy félretolja őket. Ezért ezek a szörnyetegek még attól sem riadnak vissza, hogy megvásárolják az új motorok szabadalmát, majd egy fiók mélyére süllyesszék őket – mindezt azzal indokolva, hogy a találmány nem sokat ér. (50. o.)
Az ingák úgy alakítják ki a szerkezetüket az anyag síkján, hogy épületek, anyagi javak, és természetes emberi erőforrás segítségével szilárdítják meg a hatalmukat. Az emberpiramisok csúcsára a kegyeltjeiket állítják. ezek a kegyencek irányítanak mindenkit, akinek neve és rangja van, kezdve a legalacsonyabb rangú alárendelttől, egészen az államfőig. Nem szükséges, hogy különleges adottságokkal rendelkezzenek: általában azokból a követőkből lesznek ilyen kegyencek, akik a legjobban alkalmazkodnak az inga, lengési frekvenciájához. Ők maguk bizonyára úgy gondolják, hogy a kiváló személyes adottságaik révén értek el ilyen kiemelkedő eredményeket az életükben. és ez bizonyos értelemben igaz is, ám a kegyencek előbbre jutásához legnagyobb mértékben mégis az inga önszervező szerkezete járul hozzá. Ha megváltoznak a kegyenc kisugárzásának paraméterei, és már nem felel meg a rendszer igényeinek, akkor az inga minden lelkiismeret – furdalás nélkül tolja félre az érintettet.
Az inga harca a követők számára is negatív töltéssel bír. ők ugyanis azt hiszik, hogy saját meggyőződésből cselekszenek, miközben valójában egy magasabb akaratnak engedelmeskednek. Az inga általában megfosztja őket a személyes meggyőződéstől. Alighogy ráhangolódott valaki az inga frekvenciájára, energetikai síkon is kölcsönhatásba lép vele. A követő gondolati energiájának sugárzási frekvenciája állandósul, és az ingát táplálja. Az inga úgyszólván bekebelezi a gondolati energiát. Lényegében egyfajta lasszó alakul ki, amely nem engedi a követőt túlságosan eltávolodni az inga frekvenciájától. A követő tehát feláldozza az energiáját annak érdekében, hogy a gondolati energiája harmonizáljon az inga frekvenciájával, és az inga cserébe visszaadja a követőnek az energiája egy részét, hogy ezzel biztosítsa a befolyását felette. (51. o.)
Az anyagi megvalósulás síkján nap, mint nap megfigyelhetjük ezt a kölcsönhatást. Képzeljük el például, hogy egy párt ingája politikai kampányba kezd, megszerez magának egy követőt, és ellátja őt a megfelelő energetikai alappal, amelynek hatására a követő úgy érzi, hogy jót tesz, az igazság nevében cselekszik, jelentőssé vált a személye, és ez elégedettséggel tölti el. A követő úgy gondolja, hogy kézben tartja a helyzetet, saját döntéseket hozhat. Valójában a párt már döntött helyette, és kiterjesztette rá az uralmát. A külső szemlélő számára valóban úgy tűnik, mintha a követő saját meggyőződésből cselekedne, pedig idegen akaratnak engedelmeskedik, mert csupán az inga észrevétlen befolyása hatására cselekszik. a követő tehát az inga információmezejének a hatókörébe kerül, és megbeszéli az „aktuális kérdést” az elvbarátaival. Így energetikai kapcsolatba lép velük, amivel egyben a saját rezgését is rögzíti. Ha a követő egyszer csalódik, mert nem válik valóra az előzetes várakozása, elképzelhető, hogy gondolati energiája az egykori bálvány ellen fordul. Ezért a gondolati frekvenciája megváltozik, már nem harmonizál az inga frekvenciájával, és a követő kibújik a lasszóból. a lasszó vastagsága, azaz a „bekebelezés” mértéke a mindenkori inga hatalmától függ. Bizonyos esetekben az ingák engedik, hogy csalódott követőjük egyszerűen elmenjen, más esetekben viszont a szabadságától is megfoszthatják az ilyen eretneket, sőt akár az életét is kioltják.
A frekvencia befolyását jól szemlélteti a következő példa: épp egy dallamot dúdolunk magunkban, és egyszerre valahonnan hangos zene szólal meg. Ebben a helyzetben igencsak nehéz a saját dallamunkra összpontosítani. (52. o.)
A transz – szörf céljai szempontjából nem mellékes kérdés, hogy hogyan működik a kölcsönhatás az inga és a követői között energetikai síkon az érthetőség kedvéért a mindennapi életből választunk egy leegyszerűsített modellt, és ezen keresztül vizsgáljuk a kölcsönhatást. Ez teljesen elegendő, hiszen senki sem tudja megmagyarázni, hogy mi is történik valójában. A kérdések és válaszok láncolata végtelen hosszúságú lenne, mert a megismerési folyamatok egyik jellemzője a végtelenség. Az ilyen foglalatosság nagyon hálátlan feladat, ezért inkább egy átlátható térre korlátozzuk a vizsgálódást. Tulajdonképpen annak is örülnünk kellene, hogy egyáltalán valamit megértünk. A következőkben megfigyelhetjük, hogy hogyan manipulálják az ingák a követőiket.
Bábok és bábjátékosok
Először is tegyük fel magunknak a következő kérdést: hogyan sikerül az ingának arra kényszerítenie a követőit, hogy átadják neki az energiájukat? Egy nagy, erős inga rá tudja kényszeríteni a követőit, hogy az ő törvényei szerint cselekedjenek. De hogyan képesek erre a gyengébb ingák? Ha az embernek nincs elég hatalma ahhoz, hogy másokat rávegyen valamilyen cselekvésre, akkor más eszközöket alkalmaz: értelmes érveket, meggyőző erőt, célirányos kommunikációt és ígéreteket. Ezek alapvetően gyenge módszerek, és jellemzőek az emberi társadalomra, amely nagyon messze távolodott a maga eredeti, természetes erejétől. Esetenként az ingák is alkalmazzák ezeket a módszereket, de nekik emellett sokkal hatékonyabb fegyvereik vannak. Hiszen energetikai információ rendszerekről van szó, amelyek a létezés magasabb, sérthetetlen törvényeinek engedelmeskednek, és ezeknek megfelelően is cselekszenek. (53. o.)
Az inga akkor adja le az ingának az energiáját, amikor a gondolati energiái együtt rezegnek az inga lengési frekvenciájával. Ehhez nem feltétlenül szükséges tudatosan az ingára irányítani a gondolatokat. Valamennyien tudjuk, hogy az ember az ember gondolatainak és cselekvéseinek jelentős része a tudatalatti területén zajlik le, és az inga ki is használja az emberi léleknek ezt a tulajdonságát. Még azt is sikerült elérnie, hogy ne csak a követői energiájához jusson hozzá, hanem az ellenfelek energiájához is. Valószínűleg már Ön is sejti, hogyan. (53. o.)
Képzeljük el idősebb emberek egy csoportját, akik egy padon ülve szidják az ország kormányát. Nem tartoznak a kormány ingájának a követői közé, sokkal inkább gyűlölik, különféle okokból. De mi történik? Az öregek a kormányt szidják – hogy mennyire tehetetlen, megvesztegethető, cinikus és közönyös. így a gondolati energiáik az ingával azonos hullámhosszon rezegnek. És az inga számára teljesen mellékes, hogy melyik oldalról sugároznak felé energiát: akár pozitív, akár negatív oldalról, ő mindkettőt jól tudja hasznosítani – feltéve, ha a szükséges frekvenciával rendelkeznek.
Az inga elsődleges feladata tehát abban áll, hogy elkapja, és az érzékeny pontjukon találja el az embereket – teljesen mindegy, hogyan, a lényeg az, hogy bekebelezhesse az emberek gondolati energiáját. A média megjelenése óta az inga módszerei egyre kifinomultabbakká váltak, és az ember nagyon szoros függőségbe került.
Ön is megfigyelte már, hogy az úgynevezett hírekben általában negatív tartalmú események szerepelnek? Ezek nagyon erős érzelmeket keltenek, például nyugtalanságot, félelmet, dühöt, haragot, vagy gyűlöletet. A tudósítónak az a legfontosabb feladata, hogy lekösse a nézők figyelmét. A média, amely maga is inga, még hatalmasabb ingák szolgálatában áll. Fennen hirdetett célja, hogy mindenki számára biztosítsa a szabad információszerzést, ám a valóságos célja csak, és kizárólag az, hogy a polgárokat a szükséges frekvenciára hangolja.
Az inga egyik legkedveltebb módszere, amellyel megszerzi az emberek energiáját, az, hogy kibillenti őket az egyensúlyukból. Ha pedig valaki elveszítette az egyensúlyát, elkezd az ingával összhangban rezegni, és így az ingát táplálja az energiájával. Képzeljük el például. hogy az árak emelkednek. Az emberek negatívan reagálnak és felháborodva tárgyalják a hírt az ismerőseikkel. Ez teljesen megszokott és normális reakció. Az inga pontosan erre vár. Az emberek negatív gondolati energiát árasztanak ki, amely összhangban van az inga frekvenciájával. Így megszerezheti az energiát, az újabb lendülettel pedig egyre nagyobb frekvenciával tud lengeni.
Az inga sok szállal mozgathatja a bábjaivá tett embereket, és ezek embereket, és ezek közül a legmegbízhatóbb a félelem – a legősibb és legerősebb érzés. Mindegy, mitől félünk, ha ez a félelem kapcsolatban áll az inga valamelyik témakörével, akkor átadjuk neki a félelem szülte energiát. A gondok és a nyugtalanság már gyengébb szálak, de még mindig elég hatékonyak. Ezek az érzések nagyon megbízhatóan rögzítik a gondolati energiák hullámhosszát az inga lengésével összhangban. Ha az embert nyugtalanítja valami, akkor nagyon nehezére esik bármi másra koncentrálni.
A bűntudat is nagyon alkalmas csatornát jelent az inga számára, amelyen keresztül elszívhatja az emberek energiáját. Kora gyermekkorunk óta folytonosan ébren tartják bennünk a bűntudatot. Ez a manipuláció nagyon kényelmes módszer: „Ha vétket követtél el, akkor azt kell tenned, amit én mondok.” Bűntudattal nem lehet kényelmes életet élni, ezért az emberek igyekeznek elkerülni. És hogyan? Vagy vezekelnek, vagy bűnhődnek. Mindkettő azt jelenti, hogy alárendelik magukat valaki, vagy valami másnak, engedelmeskednek, és egy adott célra irányítják a gondolataikat. A kötelességtudat a bűntudat különleges változata. Tenni kell valamit, akár akarja az ember, akár nem. Az ilyen érzések végső soron oda vezetnek, hogy a „vétkesek” – akár ténylegesen azok, akár csak azt hiszik – lehajtott fejjel ostobaságokat fecsegnek, és tálcán kínálják az ingának az energiájukat. A kívülről irányított, áthárított bűntudat a bábjátékosok kedvelt fegyvere – erre a témára még vissza fogunk térni. (55. o.)
Figyelemre méltók emellett a különféle pszichológiai komplexusok is. ilyen lenne például a kisebbrendűségi komplexus: „Nem vagyok elég vonzó; nem vagyok elég ügyes és tehetséges; nem vagyok elég okos; nem tudok bánni az emberekkel; alacsonyabb rendű vagyok.” Vagy a bűntudattal összefüggő komplexusok: „Vétket követtem el; mindenki jogosan ítélhet el; hordoznom kell a keresztemet.” A küzdési komplexus: „Keménynek kell lennem; hadat üzenek önmagamnak és az egész környezetemnek; meg fogok harcolni, az engemet megillető helyért; akár erőszakkal is megszerzem azt, ami jár nekem.” Az igazságszeretet komplexusa: „Mindenáron be fogom bizonyítani, hogy igazam van, és a többieknek is bebizonyítom azt, hogy nincs igazuk.” Ezek az emberek az inga számára könnyen megszerezhető zsákmányt jelentenek. Az érzékeny pontjukon találja el az embereket, és így nagyon hatékonyan szívhatja el az energiájukat.
Az emberek rendszeresen szembesülnek negatív információkkal és kellemetlen eseményekkel. Mindezek az inga provokációi. Az ember nem akarja, hogy kellemetlen dolgok történjenek vele, mégis mindig ugyanannak a kétféle reakciómintának az egyike szerint cselekszik. Ha nem érinti meg mélyebben az információ, akkor nem szentel neki különösebb figyelmet, és gyorsan elfelejti. Ha pedig felbosszantja, vagy megijeszti, az, amit hall, tehát belevésődik a szívébe, vagy a lelkébe, akkor az inga lasszója elfogja a gondolati energiáját, és a saját hullámhosszára hangolja.
Ön is tovább folytathatja azoknak a szálaknak a felsorolását, amelyekkel a nagy bábjátékos, az inga a bábokat mozgatja: igazságérzet, büszkeség, hiúság, tisztesség, szeretet, gyűlölet, nagyvonalúság, kíváncsiság, érdeklődés, éhség… Azaz, valamennyi érzés, és szükséglet. Az érzések és az érdeklődés lehetővé teszik az inga számára, hogy egy adott irányba rögzítsék a gondolati energiák áramlását. Ha egy téma nem vált ki érdeklődést, vagy érzelmeket, akkor nagyon nehéz hosszabban koncentrálni rá. Ezért az ingák úgy képesek hozzáférni a gondolati energiák áramlásához, hogy megértik és aktivizálják az emberek érzéseit és szükségleteit.
Az emberek általában egyformán reagálnak a negatív, külső ingerekre. A negatív tartalmú hírek elégedetlenséget váltanak ki, a riasztó hírek nyugtalanságot, a sértések ellenségességet, és így tovább. Az automatikussá vált reakciók lényegében azonnal beindítják az energiabekebelezés folyamatát – például az a szokás, hogy a legjelentéktelenebb híreknél is felizgatjuk magunkat, engedünk a provokációnak, összességében tehát, hogy negatívan reagálunk a negatív tartalmú ingerekre. Az emberek tudják ugyan, hogy a negatív gondolatok és tettek semmi jót sem eredményeznek, mégis újra, és újra elkövetik ugyanazt a hibát. (56. o.)
Az emberek szokásai így problémákat hoznak létre, amelyek teljesen értelmetlen tettekre késztetnek. Mégis nagyon nehéz leküzdeni őket, mert a megszokás illúzióját keltik. Az ember sokkal inkább megbízik abban, amit már régóta ismer, és minden új dolog aggodalmat vált ki belőle.
Lehetséges – e kivonni magunkat az inga befolyása alól? Gyakran előfordul, hogy valaki fellázad, és nyíltan szembeszáll a nyomasztó ingával. Az ilyen párviadalban az ember mindig vereséget szenved, mert az ingát csakis egy másik inga győzheti le. Az ember önmagában semmit sem tud elérni. Ha valaki felhagy az engedelmességgel, és belekezd ebbe a harcba, a rendszer legjobb esetben kitaszítja, rosszabb esetben felőrli. Azt a követőt, aki odáig merészkedik, hogy vét az inga által felállított szabályok ellen, törvényen kívülinek nyilvánítják. a külvilág előtt a cselekvését ítélik el, pedig valójában nem azzal követett el vétséget, amit tett, hanem azzal, hogy már nem bocsátja az energiáját az inga rendelkezésére.
De miért nem „végzik ki” egyszerűen a vétkest? Mert az, akit bűntudat kínoz, teljes mértékben hajlandó alávetni magát az inga hatalmának. Az inga számára semmit sem jelent a követő megbánása, mert neki csak a hatalma helyreállítása a fontos. Az inga azonnal megenyhül, ha lehetőséget adunk neki arra, hogy manipuláljon bennünket, ám ha a vétkes vonakodik ismét alávetni magát neki, akkor az inga nyugodt lélekkel megszabadul tőle, hiszen ettől az embertől már bizonyosan nem kaphat semmit. Az inga általában erkölcsi alapelvek mögé rejti a valós indítékait, és ha bűntudatkeltéssel próbálja manipulálni a követőit, akkor meg tudjuk különböztetni, hol van szó erkölcsi alapelvekről, és hol jelennek meg az ingák alapvető érdekei. Célszerű szem előtt tartanunk az ingák alapvető jellemzőit, és tisztában lenni a céljaikkal.
Azt kapjuk, amit nem akarunk (58. o.)
Amint már mondtuk, az ingák nemcsak a követőiktől tudnak energiát rabolni, hanem az ellenségeiktől is. Az energia elvesztése azonban messze nem a legsúlyosabb következmény: ha az inga eléggé romboló hatású, akkor az ember sorsa negatív irányt vehet, és a jóléte is veszélybe kerül.
Az emberek rendszeresen szembesülnek negatív információkkal és kellemetlen eseményekkel. Mindezek az inga provokációi. Az ember nem akarja, hogy kellemetlen dolgok történjenek vele, mégis mindig ugyanannak a kétféle reakciómintának az egyike szerint cselekszik. Ha nem érinti meg mélyebben az információ, akkor nem szentel neki különösebb figyelmet, és gyorsan elfelejti. Ha pedig felbosszantja, vagy megijeszti, az, amit hall, tehát belevésődik a szívébe, vagy a lelkébe, akkor az inga lasszója elfogja a gondolati energiáját, és a saját hullámhosszára hangolja.
Ennek következtében az események mindig az általunk ismert forgatókönyv szerint alakulnak. Ha dühösek leszünk, bosszankodunk, aggódni, vagy félni kezdünk, és hangot adunk az elégedetlenségünknek, ez más szóval azt jelenti, hogy önként a negatív inga hullámhosszán sugározzuk ki a gondolati energiánkat. Ez az energia azonban nem csak az ingát éri el; a gondolati energia mutatói olyan irányban változnak, hogy az ember pontosan olyan életvonalra kerül, ahol bőségesen jelen van mindaz, amit valójában épp el akar kerülni. Már az előzőekben is megmutattuk, hogy ha egy ember gondolati energiája egy bizonyos hullámhosszon összpontosul, akkor a sorsa is egy , annak megfelelő életvonalra helyeződik át. Az inga ebben az értelemben azért játszik negatív szerepet, mert lasszója segítségével egy adott hullámhosszon rögzíti az energiát.
Képzelje el például, hogy hírt hall egy természeti katasztrófáról, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget: az egyik fülén be, a másikon ki. Hiszen, ha Önnek magának semmi köze hozzá, akkor miért izgatná fel magát? A katasztrófa egy távoli országban történt, és Ön egy olyan életvonalon áll, ahol nem az áldozat szerepét játssza, hanem a megfigyelőét. Azok az életvonalak, ahol Ön áldozat, máshol húzódnak. Fordított esetben azonban – ha átadja magát a szerencsétlenségekről és katasztrófákról szóló híreknek – aggódni kezd, és az ismerőseivel is megbeszéli a történteket. Ezek után könnyen lehetséges, hogy hamarosan átlép egy olyan életvonalra, ahol Ön is áldozattá válik.
Minél erősebb a vágyunk, hogy elkerüljünk valamit, annál nagyobb az esélye, hogy megkapjuk. Aktívan harcolni valami ellen, amit nem akarunk, valójában azt jelenti, hogy öntudatlanul is azon igyekszünk, hogy a kérdéses dolog megjelenjen az életünkben. Még csak tenni sem kell semmit ahhoz, hogy egy kedvezőtlen életvonalra kerüljünk át. Bőségesen elég, ha negatív energiát sugárzunk ki, amelyeket a megfelelő, szintén negatív érzelmekkel fűszerezünk. Nem szeretjük a rossz időt, és az esőt különösen utáljuk. Bosszankodunk a lármázó szomszédokon, és folyton veszekszünk velük, vagy titokban gyűlöljük őket. Félünk valamitől, ami komoly aggodalommal tölt el bennünket. Annyira elegünk van a munkánkból, hogy állandóan azon mérgelődünk. (59. o.)
Mindenütt olyan dolgokba ütközünk, amelyeket tudatosan nem akarunk, tehát gyűlöljük, lenézzük, vagy amelyektől félünk. másrészt van egy sereg olyan dolog is, amit legszívesebben ugyancsak elkerülnénk, de pillanatnyilag nem aggódunk különösebben miattuk. ilyen dolgokkal nem is fogunk szembesülni. De amint elkezdünk gondolatban foglalkozni egy kellemetlen eseménnyel, erős elutasítást fogunk érezni vele szemben, és ez az érzés rögzül is bennünk. Ilyen esetekben semmiképpen nem fogjuk tudni elkerülni, hogy a kellemetlen esemény megjelenjen az életünkben.
Egyetlen lehetőségünk van arra, hogy távol tartsuk az életünkből a nemkívánatos eseményeket. Ennek az a lényege, hogy ki kell szabadulnunk annak az ingának a hatása alól, amely rabságban tartja a gondolati energiánkat, és a jövőben nem szabad engedni a provokációjának. Azaz, nem szabad beszállnunk a játékba. A negatív inga hatásától kétféleképpen lehet megszabadulni: vagy kitérünk előle, vagy csillapítjuk.
A légüres tér (73. o.)
Ha sikerül kiszabadulnunk az energiarabló ingák hatóköréből, valóban szabadok leszünk. Ám a szabadság cél nélkül nem más, mint a lebegés állapota. Ha lelkesen nekiállunk, és kiszabadulunk minden lehetséges inga hatása alól, sőt, néhányat sikerül ki is kapcsolni, azt kockáztatjuk, hogy légüres térbe kerülünk. Eltűnnek a korábbi konfliktusok, megszűnnek a kínzó aggodalmak, egyre ritkábban érezzük magunkat szétszórtnak, egyre nyugodtabbá és békésebbé válunk. Mindez nagyon lassan és békésen történik, mint amikor a szél fokozatosan alábbhagy.
Ám hamarosan felfedezzük a dolog árnyoldalát is. Régebben ugyanis úgy éreztük, hogy a történések középpontjában állunk, most azonban minden bizonyos távolságra történik tőlünk. A környezetünk számára már nem ugyanolyan a jelentőségünk,mint régen; kevesebb figyelmet szentelnek nekünk; a gondjaink megszűnnek ugyan, de új vágyak ébrednek bennünk. A külvilág nyomása megszűnik, kevesebb a problémánk, de valamiképp mégsem érezzük magunkat teljesen elégedettnek.
Mi történt? Nos, a helyzet az, hogy a teljes emberi létezés ilyen ingákra épül, és ha egészen elszigetelődünk tőlük, akkor úgyszólván a sivatagban találjuk magunkat. A lebegés állapota, amikor semmihez sem kötődünk igazán, nem sokkal kellemesebb, mint az ingától való függés. Azok a gyerekek például, akik mindig mindent megkapnak, nagyon szenvednek attól, hogy „nem maradnak vágyaik”, és a környezetük idegeire mennek a kezelhetetlenségükkel. Az ember alkatilag úgy működik, hogy mindig törekednie kell valamire.
A szabadság azt jelenti, hogy függetlenek vagyunk idegen ingáktól. vannak azonban olyanok is, amelyek kimondottan a hasznunkra lehetnek. Ezek a mi saját ingáink. Más szóval, meg kell szabadulnunk azoktól a mások által ránk erőltetett céloktól, amelyek egyre távolabb visznek bennünket a boldogságot jelentő életvonaltól. A feladatunk az, hogy szabadok maradjunk, és azt az életvonalat válasszuk, amelyen igazi siker és boldogság vár ránk.
Az ingák azok számára, akik tudatosan bánnak velük, nem egyértelműen negatívak. Az ember sohasem szabadulhat ki teljes mértékben a hatókörükből. A kérdés csak az, hogy hogyan lehet ellenállni az inga befolyásának, és hogyan lehet felhasználni a saját céljaink érdekében? A transz – szörf nagyon egyértelmű módszereket kínál erre.
Tehát nem lehetséges, de nem is szükséges teljesen kivonni magunkat az ingák hatása alól. Épp ellenkezőleg, végső soron épp az ingák segítenek valóra váltani az álmainkat.
1.2.Összefoglalása: (75. o.)
- Az ingát az ugyanabban az irányban gondolkodó emberek energiája teremti meg.
- Az inga energiából és információból álló szerkezet.
- Az inga ugyanazon a hullámhosszon rögzíti a követői gondolati energiáját.
- Az ingák folytonosan harcolnak egymással a követők megszerzéséért.
- A negatív inga idegen célokat kényszerít a követőire.
- Az inga játszik az emberek érzéseivel, és így csalja őket csapdába.
- Ha valamit nagyon nem akarunk, éppen az fog bekövetkezni az életünkben.
- Az ingától megszabadulni annyit jelent, hogy nem adunk neki a teret az életünkben.
- Az, hogy nem adunk teret az ingának az életünkben, nem azt jelenti, hogy küzdünk ellene, hanem, hogy nem szentelünk neki figyelmet.
- Az ingát azzal lehet kikapcsolni, ha eltérünk a játék forgatókönyvétől.
- A hatékony vizualizálás lelassítja, majd megállítja az emberi ingákat.
- A lelassított inga energiáját mi kapjuk meg.
- A problémának az a megoldása, hogy kikerüljük, vagy cillapítjuk az ingát.
- A probléma megoldásához távolságot kell tartani.
- Ahhoz, hogy elkerüljük a légüres teret, meg kell találnunk a saját ingáinkat.
- Váljon szokásunkká, hogy visszaemlékezünk erre.
1.3.Sikerhullám
A boldogsággal és szerencsével kapcsolatos hasonlatok, mint „a boldogság kék madara”, vagy „Fortuna szekere”, teljesen gyakorlatias, konkrét alapokon nyugszanak. Tudjuk, hogy a siker és a sikertelenség egymást váltja, éppúgy, mint a zebra fekete és fehér csíkjai. Hogyan tudjuk a zebra csíkjaiból kihagyni a feketéket?
A gondolataink úgy térnek vissza hozzánk, mint a bumeráng.
A bumeráng - elv (81. o.)
Szemben az ingával (78. o.)
Milyen ingát tekinthetünk pozitívnak? A válasz: egyiket sem. Kérem, ne vegye zokon a kérdést, csak provokálni akartam. Talán ellentmondásosan hangzik, de így van. Az inga elsődleges, valójában egyetlencélja mindig az, hogy energiát kapjon a követőitől. Energia nélkül az inga leáll.
Az inga csak a saját szemszögéből pozitív, a mi szemszögünkből soha sem az. Mi lehet pozitív és építő abban, hogy energiát rabolnak el tőlünk? Természetesen a különböző ingák különböző mértékben kártékonyak és agresszívak. Például nehéz elképzelni, hogy egy strandröplabda – egyesület komolyan összekülönbözik egy síklubbal. És ha mégis, akkor sincs veszélyben az egyesületi tagok élete. Mégis, ezek az ingák a követőik energiájából élnek – hiszen, ha a tagok elveszítik az érdeklődésüket a sport iránt, ez az egyesület végét jelenti. Az ilyen sportegyesületekben való tagság össze sem hasonlítható a részvétellel egy bűnbandában, ahol a tagok szabadsága és élete is kockán forog.
Most persze közbe lehetne vetni: ha eljárok egy konditerembe, ahol kizárólag saját magammal foglalkozom, akkor hogyan adhatom le az energiámat az ingának? Nos, még ha csakis önmagunkkal foglalkozunk is egy ilyen helyen, mindenképpen kénytelenek vagyunk betartani bizonyos szabályokat. Az otthonában mindenki azt teheti, ami neki tetszik, de egy klubban minden tagra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. A klub szabályainak betartásával a tagok a rendszernek engedelmeskednek, és így adják le az ingának az egyesített energiájukat. Ha minden tag kilép a klubból, akkor az inga nem kap több energiát, és leáll.
A fenti kérdést másképp is fel lehet tenni: léteznek olyan ingák, amelyeknek nincs szükségük az Ön energiájára? Valóban vannak ilyenek. Az egyik közülük a sikerhullám, ami az Ön számára kedvező körülmények összetalálkozását és fokozódását jelenti. Mindenkinek vannak sikerhullámai. Ez gyakran úgy néz ki, hogy az embernek valamiben szerencséje van, és aztán kellemes meglepetések egész sora következik, mintha egy hosszú, fehér csík kezdődött volna el az életében. Az ilyen szerencsesorozat azonban nem mindig indul be, csak akkor, ha eléggé örülünk a szerencsénknek.
„Fortuna szekere” és „a boldogság kék madara” nem pusztán költői szóvirág. A sikerhullám úgy alakul ki, hogy szerencsés életvonalak találkoznak. A variációtérben minden adott, még az ilyen aranybányák is. Ha sikerül közel jutnunk a sikerhullám külső vonalához és megragadjuk, utána nagyon könnyű átsiklani a következő „aranytelérre”, ahol újabb szerencsés körülmények várnak ránk. Ha azonban az első sikereket ismét egy fekete csík követi, akkor ez azt jelenti, hogy egy inga eltérített bennünket az aranybányától.
A sikerhullám úgy hoz szerencsét és boldogságot, hogy közben nem rabolja el az energiánkat. olyan, mint a tenger hulláma, amely biztos partra sodorja a kimerült úszót. A sikerhullám kedvező életvonalakra irányít bennünket. Akárcsak az inga, a sikerhullám sem foglalkozik az emberek egyéni sorsával, viszont nem is szívja el az energiájukat. Ha akarjuk, egy ideig együtt úszunk vele, és ha nem akarjuk, akkor minden szívfájdalom nélkül hagyjuk elmenni magunk mellett. A sikerhullám csak bizonyos ideig létező jelenség: miután nem táplálkozik idegen energiából, egy idő múlva megszűnik, akárcsak a hullám, amely a parton megtörik és eltűnik.
A sikerhullám érkezését a kedvező előjelekből ismerhetjük fel. információkat kapunk más életvonalakról. A sikerhullám meglovagolásának művészete abban áll, hogy megragadjuk ezt az „aranyfonalat”, és átlépünk arra az életvonalra, ahonnan a kedvező életvonalak érkeztek. Ott pedig nemcsak újdonságokkal találkozunk, hanem szerencsés körülményekkel is.
Első látásra úgy tűnhet, mintha ez a hullám megérkezne, és eltávozna. Valójában azonban nem változtatja a helyét, nem is gyengül, és nem is lesz erősebb. Az előző példánkban csak a jobb érthetőség kedvéért vezettük be a hullám fogalmát. ahogy már mondtuk, a sikerhullám jelen van a variációtérben, és kedvező vonalak összetalálkozását jelenti. rajtunk múlik, hogy jó irányba vivő hullámnak tekintjük – e, és megengedjük – e, hogy a hátán hordozzon egy darabig, vagy – az inga iránti odaadásból kifolyólag – hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk.
A sikerhullámot maga az egyén sohasem érdekli, ezért könnyen előfordul, hogy elmegy, és nem tér vissza. Ez vezetett ahhoz a meggyőződéshez, hogy nehéz megfogni a boldogság kék madarát. Valójában azonban nincs is szükség különösebb erőfeszítésre, hogy meglovagoljuk a sikerhullámot. Csakis a mi választásunktól függ. ha részévé tesszük az életünknek, akkor velünk marad. Ha azonban engedünk a negatív ingák befolyásának, és így bennünket is negatív energiák hatnak át, el fogjuk kerülni a sikerhullámot. Az emberek mindig ugyanúgy viselkednek: ha van valamijük, akkor nem törődnek vele, de ha elveszítik, akkor azonnal siratni kezdik. A boldogság kék madara nagy örömmel odaröppenne az Ön vállára is: nem is kell megfogni. Épp elég, ha nem kergeti el.
Ez a választás szabadságának egyik legellentmondásosabb pontja. Az emberek csakugyan választhatják a sikert és a boldogságot, ehelyett azonban az ingákat követik, és ezzel eltávolodnak a sikerhullámtól. Ismét visszatérünk az előző témához: ahhoz, hogy valóban szabadon választhassunk, ki kell szabadulnunk a függőségből. Jogunk van kiszabadulni a negatív ingák befolyása alól. Már csak azt kell megvizsgálni, hogy miként használhatjuk ki ezt a jogot? (80. o.)
A bumeráng - elv (81. o.)
A legtöbb ember állandóan gondolkozik valamin. Ha ez a gondolatáradat ellenőrizhetetlen, sokszor a negatív érzelmek veszik át az irányítást. Leginkább azok a történések befolyásolják a hangulatunkat, amelyek megijesztenek, nyugtalanítanak, aggodalmat keltenek, nyomasztanak, vagy elégedetlenné tesznek. Így fejlődött az emberek lelki élete az évezredek során a negatív ingák hatása alatt, amelyek számára természetes előnyt jelent, ha az emberek félelemben élnek, mert így sikeresen lehet manipulálni őket. Épp ezért az embereknek csak ködös elképzelésük van arról, amit szeretnének, azt viszont pontosan tudják, hogy mit nem akarnak.
Ha átadjuk az akaraterőnket egy ilyen negatív gondolat mixernek, ez azt jelenti, hogy önként belemegyünk az energiafaló inga játékába, és az ő hullámhosszán sugározzuk ki az energiánkat. Ez a szokás, ahogy már láttuk, rendkívül ártalmas. A saját, jól felfogott érdekünk, hogy felhagyjunk vele és helyette egy másik szokást vegyünk fel: tudatosan ellenőriznünk kell a szellemünket. Minden alkalommal, amikor épp nem kell fontosabb gondolattal foglalkoznia – például a buszon ülve, vagy séta közben, vagy olyan munka során, amely nem igényel különösebb figyelmet -, próbáljon kellemes, pozitív gondolatokra összpontosítani. Ne arra gondoljon, amit nem sikerült elérnie, hanem arra, amit elérhet, és amit meg fog kapni.
Tegyük fel, hogy nem szereti a hátat, amelyben lakik. Azt mondja magában: „Elegem van ebből a házból. Az egész az idegeimre megy. Micsoda nagyszerű dolog lenne elköltözni! De most semmit sem tehetek – ó, mennyire gyűlölöm ezt!” Gondolja csak végig: ilyen gondolatok mellett biztosan nem kaphatja meg azt, amire vágyik. És ha már el is határozta a költözést, az új házban biztosan sok csalódásban lesz része.
Ugyan, mondhatja most. Itt hagyom ezt a lepukkadt kéglit, és átköltözöm egy csodapalotába. Milyen csalódások várhatnának rám? Az ilyen gondolatokkal csak önmagát nyugtathatja meg; de minél több gyűlöletet és ellenszenvet táplál magában a jelenlegi lakásával szemben, annál több kellemetlen meglepetésre számíthat az új luxusvillában. Előfordulhat, hogy egyszerre problémák sokaságával szembesül: eltörik a vízcső, pattogzik a vakolat, lármáznak a szomszédok – röviden, minden bekövetkezik, hogy megmaradhasson gondolati energiájának a negatív hullámhossza. Új ház, vagy régi ház, mi a különbség? Mindig találhat majd olyan életvonalat, amelyen sokkal elégedettebb lehet, mint korábban. A variációtérben számtalan ház áll, ahol úgy érezheti magát, mint a pokolban.
Ha pedig épp nincs kilátása költözésre, akkor még inkább nyomasztja a gyűlölt lakókörnyezet; mert még nem hangolódott rá annak az életvonalnak a hullámhosszára, ahol egy álomház várja. Pillanatnyilag csak azzal foglalkozik, ami nem tetszik Önnek, és olyan negatív energiát sugároz ki, amely pontosan ahhoz az életvonalhoz illeszkedik, amelyen most áll. Következésképp, egészen addig ezen az életvonalon fog maradni, amíg meg nem változtatja a gondolati hullámhosszát. És ezt nem is olyan nehéz megtenni.
Először is: uralkodjon magán, és szabaduljon meg az elégedetlenségtől, a kellemetlen hangulattól. Minden dolognak észre lehet venni a jó oldalát is, és meg lehet találni az apróságokat, amelyek örömre adnak okot. Ha épp nem tetszik a ház, amelyben lakik, legyen mégis hálás, hogy tető van a feje fölött. Odakint az utcán zúg a szél és esik az eső. A ház megvéd a rossz időjárástól, Ön a száraz, meleg szobában ülhet. Jó ok ez arra, hogy hálás legyen a háznak. Ha hálás azért, ami megvan, ha szeretettel fordul a dolgok felé, amelyek körülveszik és segítik az életét, ezzel pozitív energiát sugároz ki. Ezután, ha akarja, elgondolkodhat azon is, hogyan lehetne még jobb a helyzet. Ha azután valóban elköltözik, legyen hálás mindazért, ami körülveszi. Még az is megérdemli a hálát, amit kidob. Az ilyen pillanatokba pozitív rezgésű energiát küld a környező világba, és ez a rezgés minden bizonnyal vissza fog térni Önhöz.
Másodszor: képzelje el gondolatban nagyon részletesen a házat, amelyben lakni szeretne. Ez persze nehezebb, mint mérgelődni azokon a dolgokon, amelyek épp a közelében vannak, de megéri. Mi jobb: a megszokott módon reagálni a külső ingerekre – mint egy kagyló -, vagy egy kis erőfeszítéssel megváltoztatni a szokásokat? Nézegessen fényképes ingatlanhirdetési újságokat, járjon végig lakberendezési áruházakat, és foglalkozzon gondolatban azzal, amit meg akar kapni. Mindig olyan dolgokat kapunk és olyan helyzetekbe kerülünk, amilyenekre a gondolataink irányulnak. A gondolataink mindig visszatérnek hozzánk, mint a bumeráng.
Nagyon sok más példát is hozhatnánk arra, hogy a negatív hozzáállás kedvezőtlen irányba viszi az életünket. Tegyük fel, hogy éppen nyaralást tervez egy déli országba, mert itthon egyszerűen elviselhetetlen az időjárás. Kimegy az utcára, és hideg szél fúj, az eső pedig csak úgy ömlik. Természetesen, nagyon nehéz örülni az ilyen időjárásnak. Akkor legyen inkább semleges, és térjen ki ennek a negatív ingának az útjából. Ha hangot ad az időjárással kapcsolatos elégedetlenségének, akkor ráhangolódik az inga hullámhosszára, és így az ingát még inkább lendületbe hozza.
Talán most ezt mondja magában: „Hamarosan napsütésben, melegben üldögélek, és kiszabadulok ebből a hideg mocsárból!” Nos, ilyen hozzáállással nem épp arra az életvonalra hangolódott, ahol paradicsomi élvezetek várják. A csodás nyaralásról szőtt álmait pedig elfelejtheti. – Hogyan, már meg is vette a repülőjegyet? Na és? Megérkezik ugyan a vágyott helyre, de ott rossz idő várja, vagy valamilyen kellemetlen meglepetés. Még ha minden rendben halad, akkor is megéri pozitív hullámhosszra hangolódni.
Nyilvánvalóan nem elég, ha nem engedjük, hogy elhatalmasodjanak rajtunk a kívülről érkező negatív energiák.
Arra is figyelnünk kell, hogy mi magunk se sugározzunk ki ilyet. Tegyük fel, hogy épp dühös valakire, és ráordít. Biztos lehet benne, hogy ezután kellemetlen élményekkel, vagy problémákkal fog találkozni. Ebben az esetben ugyanis a kisugárzása hullámhossza megegyezik azokkal az életvonalakkal, amelyeken haragot érez, és ezért egészen biztosan ilyen vonalon fog maradni. Márpedig az ilyen életvonalakon, átlagon felüli mennyiségű kellemetlen esemény sorakozik. Nincs értelme azzal védekezni, hogy a kedvezőtlen dolgok egyébként is bekövetkeztek volna. Nem az a célom, hogy bármit bebizonyítsak Önnek, vagy meggyőzzem valamiről. Figyelje csak meg, hogy egy bizonyos negatív reakció után új problémákkal fog találkozni.
A fentiekből nagyon egyszerű és egyértelmű végkövetkeztetés vonható le: minden ember pontosan azokon az életvonalakon tartózkodik, amelyeknek a jellege összhangban áll a pillanatnyi gondolati kisugárzásával. Ha magunkba engedjük a negatív energiákat, az életünkben is kellemetlen események következnek be. Ha negatív energiát sugárzunk ki, akkor az is vissza fog térni hozzánk, mint a bumeráng.
Szerkesztés alatt!
1.3.Összefoglalása: (90. o.)
- A sikerhullám kedvező vonalak találkozása a variációtérben.
- Sikersorozat csak akkor indul be, ha elég örömmel fogadjuk az első sikert.
- Az energiafaló ingák eltérítenek a sikerhullámtól.
- Ha kiszabadulunk az ingáktól való függőségből, elérjük a választás szabadságát.
- Ha negatív energiákat fogadunk be vagy sugározunk ki, pokollá tesszük a saját életünket.
- Ha pozitív energiákat fogadunk be, vagy sugárzunk ki, paradicsommá változtatjuk az életünket.
- A gondolataink mindig visszatérnek hozzánk, mint a bumeráng.
- Az ingák nem tudnak elsodorni bennünket a sikerhullámtól, ha szokásunkká válik a visszaemlékezés.
- A visszaemlékezést rendszeres gyakorlással lehet szokássá változtatni.
1.4. Az egyensúly (91. o.)
Az emberek saját maguknak teremtenek problémákat és akadályokat, majd ezeknek a leküzdésére használják fel az energiájukat. A hagyományos szemlélettel ellentétben a transz – szörf azt tanítja, hogy a problémák gyökere egészen más síkon keresendő. Hogyan zárhatjuk ki az életünkből a problémákat?
A természetben minden egyensúlyra törekszik. A légnyomáskülönbséget kiegyenlíti a szél, a hőmérséklet különbséget pedig a meleg és a hideg áramlása. Bárhol jelenik meg energiatöbblet, kiegyensúlyozó erők lépnek működésbe, amelyeknek célja az egyensúly helyreállítása. Olyannyira hozzászoktunk ehhez a helyzethez, hogy már fel sem tesszük a kérdést: miért történik ez így? Miért létezik az egyensúly törvénye? Erre a kérdésre nincs válasz. (92. o.)
A törvények általában nem magyaráznak meg semmit, mindössze rögzítik a tényeket. A természet valamennyi törvénye másodlagos, és levezethető az egyensúly törvényéből.
(Most az egyszer ellentmondanék a szerzőnek, mert szerintem Isten alapvetően demokratikus valamennyi részhalmazával szemben, ezért van az egyensúly törvénye. Minden Ő, és általunk fejlődik holisztikusan, és nem akarhat mást, mint hogy mindegyik részhalmaza életképesen fejlődjön, és az erősebb ne nyomja el a gyengébbet. Ha nem lenne az egyensúly törvénye, állandóan manuálisan be kellene avatkoznia és ezzel pontosan a húzóerőket sértené meg állandóan. Inkább csinált egyszer egy folyamatszabályzó törvényt, hogy az végezze a „piszkos munkát”. Milyen praktikus, milyen precíz, és milyen bölcs!)
Az a tény, hogy már hozzászoktunk, még nem jelenti azt, hogy így is kell lennie. Csak elképzelhetjük, hogyan nézne ki a világ a kiegyenlítődés törvénye nélkül. Alaktalan halmazzá változna, vagy izzó pokollá? Ám az, hogy egy ilyen világ rettenetes lenne, még nem lehet az oka az egyensúly – törvény létezésének. Épp ezért nem marad más választásunk, mint tényként elfogadni, nyugodt szívvel örülni a világ tökéletességének, és közben megpróbálni elképzelni, hogy milyen törvények nélkül működik.
Megszoktuk, hogy az életben vannak fekete és fehér csíkok, azaz sötét és derűs időszakok, és hogy a siker és a sikertelenség egymást váltja. Mindezek az egyensúly törvényének a megjelenési formái. Természetesen mind a siker, mind a sikertelenség megsérti az egyensúly törvényét. Tökéletes egyensúly csak akkor létezne, ha semmi sem történne, de ilyen nincs. Legalábbis eddig még senki sem tudott ilyet megfigyelni. A világunkat változások jellemzik: a nappal és éjszaka, ár és apály, születés és halál, stb. Még a vákuumban is folytonosan keletkeznek, és szűnnek meg részecskék. (92. o.)
Akár az egész világot is elképzelhetjük lengő ingák szövedékeként. Mindegyik inga átveszi a szomszédjától kapott lökést, és továbbadja a többinek a saját lendületét. Ennek az összetett rendszernek az egyik alapvető szabálya a kiegyenlítődés törvénye, mert végső soron minden egyensúlyra törekszik. Ön sem más, mint egy inga. Ha megpróbálja megzavarni az egyensúlyt és erőteljesen kileng valamelyik irányba, neki fog ütközni a szomszédos ingáknak, és ezzel feldühíti őket, ezért ismét csak Ön ellen fognak fordulni.
Az egyensúlyt nemcsak tettekkel, hanem gondolatokkal is fel lehet borítani - és nemcsak azért, mert a gondolatokat mindig tettek követik. Mint tudjuk, az emberek gondolati energiát sugároznak ki. Az anyagi megvalósulás világában minden energetikai alapokon nyugszik. Minden, ami a láthatatlan síkon történik, a látható, anyagi valóság világában is visszatükröződik. Úgy tűnhet talán, mintha a gondolataink energiája túl kevés lenne ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a bennünket körülvevő világra. Ha ez lenne a helyzet, valóban minden sokkal egyszerűbb lenne.
A továbbiakban tehát nem töprengünk azon, hogy mi történik az energetika síkján, mert úgyis fejfájást kapnánk tőle. A mi céljainkhoz teljesen elegendő, ha a kiegyenlítődés leegyszerűsített modelljével dolgozunk. Tehát: ahol energiatöbblet jelenik meg, az egyensúlyt helyreállító erők lépnek működésbe, azzal a céllal, hogy megszüntessék a többletet. (93. o.)
A gondolati energiák akkor termelnek többletpotenciált, amikor az ember túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít egy dolognak, vagy történésnek. Hasonlítsuk össze például a következő két helyzetet:
1. Ön a házában a padlón áll.
Az első helyzet a legkevésbé sem ad okot aggodalomra. A második helyzetnek azonban feltehetően Ön is nagyobb jelentőséget tulajdonít: elég egy rossz mozdulat, és máris lezuhan. Energetikai síkon azonban mindössze annyi történik, hogy Ön valahol áll, és mindkét helyzetnek ugyanolyan a jelentősége. A második esetben azonban az ember félelme feszültséget generál, ami oda vezet, hogy az energetikai mező egyensúlya felborul. Következésképpen egyensúlyba hozó erők lépnek működésbe, amelyek meg akarják szüntetni a többletpotenciált. Ezeknek az erőknek a hatását nagyon egyértelműen érezheti: egyrészt megjelenik egy erő, amely megmagyarázhatatlan módon lefelé húzza a szakadékba, másrészt egy másik erő, amely arra készteti, hogy minél messzebbre távolodjon a szakadéktól. Ahhoz, hogy megszűnjön a félelme által kialakult érzelemtöbblet, a kiegyenlítésre törekvő erőknek vagy el kell távolítaniuk a szakadék közeléből, vagy le kell lökniük, hogy feloldódjon a feszültség. A kiegyenlítésre törekvő erőknek ezt a működését Ön is megtapasztalhatja.
Az energetika síkján a fizikai világ valamennyi elemének ugyanakkora a jelentősége. Csak az emberek tulajdonítanak nekik különféle jelentőséget: jó, vagy rossz, vidám vagy szomorú, vonzó vagy taszító, jószívű vagy rideg, egyszerű vagy bonyolult stb. Ezen a módon a világban mindenről értékítéletet alkotunk. Maga az értékelés azonban még nem zavarja meg az energetikai mező egyensúlyát. Ön a kényelmes fotelben ül, és így értékeli a helyzetet: „Itt biztonságban vagyok: ezzel szemben ott a szakadék szélén veszélyes lenne.” Ám ebben a pillanatban nem nyugtalankodik a helyzete miatt. Mindössze ítéletet alkot, ami még nem bontja meg az egyensúlyt. Többletpotenciál csak akkor halmozódik fel, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk az ítéletnek. (94. o.)
A többletpotenciál mennyisége tovább növekszik, ha a jelentőséget meghatározó ítélet ráadásul még a valóságra is hatást gyakorol. Ha nagyon fontos valami a számunkra, nem vagyunk képesek objektíven megítélni a tulajdonságait. Ha nagyon szeretünk valamit, a valóságosnál sokkal pozitívabbnak látjuk, ha gyűlöljük, akkor minden elképzelhető rosszat felfedezünk rajta, ha pedig félünk tőle, akkor a ténylegesnél rettenetesebbnek tartjuk. Láthatjuk, mire törekszik a gondolati energia: mesterséges úton akar létrehozni olyan tulajdonságokat, amelyek valójában nem is léteznek. Ilyen esetekben többletpotenciál halmozódik fel, amely életre hívja a kiegyenlítésre törekvő erőket.
A valóságot is megzavaró, túlzó ítéletalkotásnak kétféle iránya lehet: vagy túlságosan negatív, vagy túlságosan pozitív tulajdonságokkal ruházunk fel valamit. Maga a téves ítéletalkotás önmagában még nem jelent problémát. Emlékezzünk vissza: az ítélet eltolódása csak akkor jelent többletpotenciált, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Tehát az ítéletalkotást csak a jelentősége ruházza fel energiával.
Bármennyire láthatatlan és észrevehetetlen is önmagában ez a többletpotenciál, mégis nagyon jelentős, sőt alattomos szerepet játszhat az ember életében. A problémák jelentős részét azok a kiegyenlítődésre törekvő erők jelentik, amelyek az ilyen többlet megjelenésekor működésbe lépnek. A trükk lényege az, hogy az ember gyakran olyan eredményre jut, amely pontosan ellentétes az eredeti szándékával. Ezután teljesen értetlenül áll a történtek előtt: az a benyomása támad, mintha valamiféle gonosz erők játszanának vele, mintha az „aljasság törvénye” lépne működésbe. Már foglalkoztunk ezzel a témakörrel, amikor arról beszéltünk, hogy miért pontosan azt kapjuk, amit nem akarunk. A következő példában megvizsgáljuk, hogyan lehet elérni azt, amire vágyunk.
A legtöbb ember tévesen úgy gondolja: ha minden erőnkkel egy feladatnak szenteljük magunkat, fantasztikus eredményt érünk el. Az egyensúly törvénye szempontjából azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ha „minden erőnkkel egy adott munkára összpontosítunk”, akkor ezt helyezzük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig minden egyebet. Az egyensúly tehát felborul, és a következményekre sem kell sokáig várni. Az eredmény épp a fordítottja lesz annak, mint amire számítunk. (95. o.)
Ha a „többet dolgozni” kifejezés az Ön számára azt jelenti, hogy többet keres, vagy magasabb képzettséget szerez, akkor ehhez elengedhetetlen, hogy több energiát fektessen be. De nem szabad szem elől téveszteni a megfelelő mértéket. Ha állandóan kimerültnek érzi magát és a munka, szenvedéssé válik, vissza kell fognia magát és talán más munkát kell keresnie. A túlzott erőfeszítés szükségszerűen negatív eredményhez fog vezetni.
Nézzük meg közelebbről, hogyan zajlik le ez a folyamat. A munka mellett bizonyára van még számos dolog, aminek Ön is nagy jelentőséget tulajdonít: a háza, a családja, a szórakozás, a szabadidő stb. Ha a munkát fontosabbnak tartja, mint ezeknek az összességét, ezzel nagyon jelentős többletpotenciált alakít ki. A természetben minden egyensúlyra törekszik, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy Ön akaratától függetlenül olyan erők lépnek működésbe, amelyek gondoskodnak a felesleg csökkentéséről. Ezek az erők nagyon sokféle módon nyilvánulhatnak meg. Lehet, hogy megbetegszik, aminek a révén jelentősen csökken a fizetése, vagy mély depresszióba is süllyedhet. De mit is várhat, ha arra kényszeríti magát, hogy olyan módon éljen, ami valójában nehezére esik? Az értelem újra és újra munkára fogja sarkalni: „Gyerünk, pénzt kell keresned!” Ám a lelke (vagyis a tudatalattija) azt fogja kérdezni: „Azért születtem erre a világra, hogy kínozzam magam, és szenvedjek? Mi értelme az egésznek? Végső soron állandó fáradtság hatalmasodik el Önön, és a munkája hatékonysága nullára csökken. Mint amikor a hal a fejével akarja áttörni a jeget – semmi eredménye nem lesz. (96. o.)
Egyidejűleg azt is megfigyelheti, hogy vannak emberek, akik sokkal kevésbé erőltetik meg magukat, mint Ön, és mégis lényegesen többet érnek el. Amikor az ember elér az erőfeszítés egy bizonyos szintjére, a munkának tulajdonított jelentőség is túllő a célon. Minél fontosabbnak látja a munkát, annál több problémával kerül szembe. Talán úgy gondolja, hogy mindezek a problémák egyébként is fellépnének, úgyszólván „hozzátartoznak a feladathoz”. Valójában azonban sokkal kevesebb problémával szembesülne, ha kissé alacsonyabbra tenné az önmagával szemben támasztott elvárások mércéjét.
Mindebből egyetlen következtetést vonhatunk le: tudatosan át kell alakítani a munkához való hozzáállását, hogy így megszüntesse a többletpotenciált. Mindenképpen szüksége van szabadidőre, amikor a munkáján kívül más dolgokkal is foglalkozhat, amelyekben örömét leli. Aki nem ért a kikapcsolódáshoz és a pihenéshez, az a munkához sem ért. Amikor belép a munkahelyére, távolságot kell tartania. Használja a munkában a kezét és a fejét, de ne adja oda a szívét. A munka ingája az Ön teljes energiamennyiségét meg akarja szerezni, de tényleg azért született erre a világra, hogy csak dolgozzon? A munkája sokkal hatékonyabb lesz, ha sikerül megszüntetnie a többletpotenciált, és kiszabadul az inga hatóköréből. (97. o.)
Tartson távolságot és cselekedjen kifogástalanul. Ugyanakkor engedjen meg magának apróbb figyelmetlenségeket, amelyekért esetleg akár meg is róhatják. A kifogástalanság ugyanis ebben az esetben csakis az Ön kötelességeire vonatkozik. Távolságot tartani nem azt jelenti, hogy fegyelmezetlenül és felelőtlenül cselekszünk, hanem azt, hogy a tevékenység felett állunk, nem termelünk többletpotenciált, de közben maradéktalanul elvégezzük, amit elvárnak tőlünk. Más esetben kellemetlen következményekre számíthatunk. Például mindig fog találni olyan embereket a környezetében, akik Önnel ellentétben teljes erővel belevetik magukat a munkába. A tudatalattijuk szintjén érzékelni fogják, hogy Ön távolságot tart, tehát nem erőlteti meg magát különösebben, de mégis hatékonyan dolgozik. Ezek a szorgos hangyák ösztönösen elkezdenek okot keresni arra, hogy Önt, a vetélytársukat, rajtakaphassák valamilyen hanyagságon. Ha véletlenül elkövet egy hibát, máris Önnek esnek. Vélhetően alapvető, és ezért kínos hibáról lesz szó: például elfelejt valamit, vagy elkésik. Ha Ön is teljes erejével a munkának szentelné magát, a kollégái biztosan szemet hunytak volna a hiba felett. Így azonban azzal vádolják, hogy félvállról veszi a munkát.
Hasonló szituációk nemcsak a munkahelyen fordulhatnak elő, hanem családi és baráti körben is. Épp ezért minden helyzetben, amikor távolságot tart, feltétlenül szükséges, hogy a megfelelően teljesítse a kötelességét, nehogy valaki figyelmetlenséggel vádolhassa. A kifogástalan munkára a belső megfigyelőjének – az Őrnek – kell ügyelni. Ellenkező esetben ismét átesne a ló túlsó oldalára. A belső őrnek semmi köze a tudathasadáshoz. Egyszerűen figyeli magát a háttérből, és ellenőrzi, amit tesz, és ahogy teszi. A következő fejezetekben még vissza fogunk térni erre.
Most pedig közbe lehetne vetni: „Akkor miért tartják az emberek annyira nagyra azt, aki szívvel – lélekkel a munkájának szenteli magát?” Nos, ez teljes mértékben a munka jellegétől függ. A munkában való maximális elmélyülés csakis egyetlen esetben jogos: ha a munka az Ön tényleges célja. (Arról, hogy mi az Ön célja, később még beszélni fogunk.) Ebben az esetben a munka jelenti azt az autósztrádát, amelyen eljut a sikerhez. Az ilyen munka hatalmas energiával tölt el, örömet, elégedettséget és jó közérzetet okoz. Ha Ön is azoknak a szerencséseknek a csoportjába tartozik, akik ezt teljes bizonyossággal elmondhatják a munkájukról, semmi oka az aggodalomra.
„Nos, rendben”, gondolja talán most, „elfogadom a hibáimat, de hogyan tehetek szert jó tulajdonságokra? Végső soron nem torpanhatok meg a fejlődésben”. Természetesen, fejlesszen ki annyi jó tulajdonságot, amennyit csak tud. Mindenekelőtt az a fontos, hogy abbahagyja a rossz tulajdonságai elleni harcot. Ebben a harcban többletpotenciál termelésére pazarolja el az energiáját, ami nemcsak értelmetlen, hanem káros is. Ha végre felhagy a harccal, az így felszabadított energiáját jó tulajdonságok kifejlesztésére használhatja fel. (100. o.)
Ha elégedetlen önmagával, akkor a lelkével kerül összeütközésbe, és ha a világgal elégedetlen, akkor számtalan ingával kerül szembe. Márpedig tudjuk azt, hogy semmi jó nem származik abból, ha az ember enged az inga hatásának –nem is beszélve arról, micsoda problémákat okoz, ha nyíltan szembeszállunk velük. (100. o.)
Minden generáció meg van győződve róla, hogy az élet az idők során rosszabb lett. Ám ez nem igaz – az élet csak azok számára lett rosszabb, akik megszokták, hogy átadják magukat a világgal szembeni elégedetlenségüknek. Különben az emberiség (bizonyos számú generáció után) egészen egyszerűen pokolnak érezné az életét. Nyomasztó kép, ugye? Először is ezt kell figyelembe venni, amikor a világgal szemben elégedetlenséggel, a világ fokozatos romlásba vetett hittel foglalkozunk.
A többletpotenciál (92. o.)
A természetben minden egyensúlyra törekszik. A légnyomáskülönbséget kiegyenlíti a szél, a hőmérséklet különbséget pedig a meleg és a hideg áramlása. Bárhol jelenik meg energiatöbblet, kiegyensúlyozó erők lépnek működésbe, amelyeknek célja az egyensúly helyreállítása. Olyannyira hozzászoktunk ehhez a helyzethez, hogy már fel sem tesszük a kérdést: miért történik ez így? Miért létezik az egyensúly törvénye? Erre a kérdésre nincs válasz. (92. o.)
A törvények általában nem magyaráznak meg semmit, mindössze rögzítik a tényeket. A természet valamennyi törvénye másodlagos, és levezethető az egyensúly törvényéből.
Ez a törvény tehát elsődleges (legalábbis annak tűnik), és ezért lehetetlen megmagyarázni, miért van a természetben egyensúly. Vagy pontosabban fogalmazva: honnan jönnek ezek a kiegyenlítő erők, és miért léteznek egyáltalán?
(Most az egyszer ellentmondanék a szerzőnek, mert szerintem Isten alapvetően demokratikus valamennyi részhalmazával szemben, ezért van az egyensúly törvénye. Minden Ő, és általunk fejlődik holisztikusan, és nem akarhat mást, mint hogy mindegyik részhalmaza életképesen fejlődjön, és az erősebb ne nyomja el a gyengébbet. Ha nem lenne az egyensúly törvénye, állandóan manuálisan be kellene avatkoznia és ezzel pontosan a húzóerőket sértené meg állandóan. Inkább csinált egyszer egy folyamatszabályzó törvényt, hogy az végezze a „piszkos munkát”. Milyen praktikus, milyen precíz, és milyen bölcs!)
Az a tény, hogy már hozzászoktunk, még nem jelenti azt, hogy így is kell lennie. Csak elképzelhetjük, hogyan nézne ki a világ a kiegyenlítődés törvénye nélkül. Alaktalan halmazzá változna, vagy izzó pokollá? Ám az, hogy egy ilyen világ rettenetes lenne, még nem lehet az oka az egyensúly – törvény létezésének. Épp ezért nem marad más választásunk, mint tényként elfogadni, nyugodt szívvel örülni a világ tökéletességének, és közben megpróbálni elképzelni, hogy milyen törvények nélkül működik.
Megszoktuk, hogy az életben vannak fekete és fehér csíkok, azaz sötét és derűs időszakok, és hogy a siker és a sikertelenség egymást váltja. Mindezek az egyensúly törvényének a megjelenési formái. Természetesen mind a siker, mind a sikertelenség megsérti az egyensúly törvényét. Tökéletes egyensúly csak akkor létezne, ha semmi sem történne, de ilyen nincs. Legalábbis eddig még senki sem tudott ilyet megfigyelni. A világunkat változások jellemzik: a nappal és éjszaka, ár és apály, születés és halál, stb. Még a vákuumban is folytonosan keletkeznek, és szűnnek meg részecskék. (92. o.)
Akár az egész világot is elképzelhetjük lengő ingák szövedékeként. Mindegyik inga átveszi a szomszédjától kapott lökést, és továbbadja a többinek a saját lendületét. Ennek az összetett rendszernek az egyik alapvető szabálya a kiegyenlítődés törvénye, mert végső soron minden egyensúlyra törekszik. Ön sem más, mint egy inga. Ha megpróbálja megzavarni az egyensúlyt és erőteljesen kileng valamelyik irányba, neki fog ütközni a szomszédos ingáknak, és ezzel feldühíti őket, ezért ismét csak Ön ellen fognak fordulni.
Az egyensúlyt nemcsak tettekkel, hanem gondolatokkal is fel lehet borítani - és nemcsak azért, mert a gondolatokat mindig tettek követik. Mint tudjuk, az emberek gondolati energiát sugároznak ki. Az anyagi megvalósulás világában minden energetikai alapokon nyugszik. Minden, ami a láthatatlan síkon történik, a látható, anyagi valóság világában is visszatükröződik. Úgy tűnhet talán, mintha a gondolataink energiája túl kevés lenne ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a bennünket körülvevő világra. Ha ez lenne a helyzet, valóban minden sokkal egyszerűbb lenne.
A továbbiakban tehát nem töprengünk azon, hogy mi történik az energetika síkján, mert úgyis fejfájást kapnánk tőle. A mi céljainkhoz teljesen elegendő, ha a kiegyenlítődés leegyszerűsített modelljével dolgozunk. Tehát: ahol energiatöbblet jelenik meg, az egyensúlyt helyreállító erők lépnek működésbe, azzal a céllal, hogy megszüntessék a többletet. (93. o.)
A gondolati energiák akkor termelnek többletpotenciált, amikor az ember túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít egy dolognak, vagy történésnek. Hasonlítsuk össze például a következő két helyzetet:
1. Ön a házában a padlón áll.
2. Ön egy szakadék szélén áll.
Az első helyzet a legkevésbé sem ad okot aggodalomra. A második helyzetnek azonban feltehetően Ön is nagyobb jelentőséget tulajdonít: elég egy rossz mozdulat, és máris lezuhan. Energetikai síkon azonban mindössze annyi történik, hogy Ön valahol áll, és mindkét helyzetnek ugyanolyan a jelentősége. A második esetben azonban az ember félelme feszültséget generál, ami oda vezet, hogy az energetikai mező egyensúlya felborul. Következésképpen egyensúlyba hozó erők lépnek működésbe, amelyek meg akarják szüntetni a többletpotenciált. Ezeknek az erőknek a hatását nagyon egyértelműen érezheti: egyrészt megjelenik egy erő, amely megmagyarázhatatlan módon lefelé húzza a szakadékba, másrészt egy másik erő, amely arra készteti, hogy minél messzebbre távolodjon a szakadéktól. Ahhoz, hogy megszűnjön a félelme által kialakult érzelemtöbblet, a kiegyenlítésre törekvő erőknek vagy el kell távolítaniuk a szakadék közeléből, vagy le kell lökniük, hogy feloldódjon a feszültség. A kiegyenlítésre törekvő erőknek ezt a működését Ön is megtapasztalhatja.
Az energetika síkján a fizikai világ valamennyi elemének ugyanakkora a jelentősége. Csak az emberek tulajdonítanak nekik különféle jelentőséget: jó, vagy rossz, vidám vagy szomorú, vonzó vagy taszító, jószívű vagy rideg, egyszerű vagy bonyolult stb. Ezen a módon a világban mindenről értékítéletet alkotunk. Maga az értékelés azonban még nem zavarja meg az energetikai mező egyensúlyát. Ön a kényelmes fotelben ül, és így értékeli a helyzetet: „Itt biztonságban vagyok: ezzel szemben ott a szakadék szélén veszélyes lenne.” Ám ebben a pillanatban nem nyugtalankodik a helyzete miatt. Mindössze ítéletet alkot, ami még nem bontja meg az egyensúlyt. Többletpotenciál csak akkor halmozódik fel, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk az ítéletnek. (94. o.)
A többletpotenciál mennyisége tovább növekszik, ha a jelentőséget meghatározó ítélet ráadásul még a valóságra is hatást gyakorol. Ha nagyon fontos valami a számunkra, nem vagyunk képesek objektíven megítélni a tulajdonságait. Ha nagyon szeretünk valamit, a valóságosnál sokkal pozitívabbnak látjuk, ha gyűlöljük, akkor minden elképzelhető rosszat felfedezünk rajta, ha pedig félünk tőle, akkor a ténylegesnél rettenetesebbnek tartjuk. Láthatjuk, mire törekszik a gondolati energia: mesterséges úton akar létrehozni olyan tulajdonságokat, amelyek valójában nem is léteznek. Ilyen esetekben többletpotenciál halmozódik fel, amely életre hívja a kiegyenlítésre törekvő erőket.
A valóságot is megzavaró, túlzó ítéletalkotásnak kétféle iránya lehet: vagy túlságosan negatív, vagy túlságosan pozitív tulajdonságokkal ruházunk fel valamit. Maga a téves ítéletalkotás önmagában még nem jelent problémát. Emlékezzünk vissza: az ítélet eltolódása csak akkor jelent többletpotenciált, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Tehát az ítéletalkotást csak a jelentősége ruházza fel energiával.
Bármennyire láthatatlan és észrevehetetlen is önmagában ez a többletpotenciál, mégis nagyon jelentős, sőt alattomos szerepet játszhat az ember életében. A problémák jelentős részét azok a kiegyenlítődésre törekvő erők jelentik, amelyek az ilyen többlet megjelenésekor működésbe lépnek. A trükk lényege az, hogy az ember gyakran olyan eredményre jut, amely pontosan ellentétes az eredeti szándékával. Ezután teljesen értetlenül áll a történtek előtt: az a benyomása támad, mintha valamiféle gonosz erők játszanának vele, mintha az „aljasság törvénye” lépne működésbe. Már foglalkoztunk ezzel a témakörrel, amikor arról beszéltünk, hogy miért pontosan azt kapjuk, amit nem akarunk. A következő példában megvizsgáljuk, hogyan lehet elérni azt, amire vágyunk.
A legtöbb ember tévesen úgy gondolja: ha minden erőnkkel egy feladatnak szenteljük magunkat, fantasztikus eredményt érünk el. Az egyensúly törvénye szempontjából azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ha „minden erőnkkel egy adott munkára összpontosítunk”, akkor ezt helyezzük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig minden egyebet. Az egyensúly tehát felborul, és a következményekre sem kell sokáig várni. Az eredmény épp a fordítottja lesz annak, mint amire számítunk. (95. o.)
Ha a „többet dolgozni” kifejezés az Ön számára azt jelenti, hogy többet keres, vagy magasabb képzettséget szerez, akkor ehhez elengedhetetlen, hogy több energiát fektessen be. De nem szabad szem elől téveszteni a megfelelő mértéket. Ha állandóan kimerültnek érzi magát és a munka, szenvedéssé válik, vissza kell fognia magát és talán más munkát kell keresnie. A túlzott erőfeszítés szükségszerűen negatív eredményhez fog vezetni.
Nézzük meg közelebbről, hogyan zajlik le ez a folyamat. A munka mellett bizonyára van még számos dolog, aminek Ön is nagy jelentőséget tulajdonít: a háza, a családja, a szórakozás, a szabadidő stb. Ha a munkát fontosabbnak tartja, mint ezeknek az összességét, ezzel nagyon jelentős többletpotenciált alakít ki. A természetben minden egyensúlyra törekszik, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy Ön akaratától függetlenül olyan erők lépnek működésbe, amelyek gondoskodnak a felesleg csökkentéséről. Ezek az erők nagyon sokféle módon nyilvánulhatnak meg. Lehet, hogy megbetegszik, aminek a révén jelentősen csökken a fizetése, vagy mély depresszióba is süllyedhet. De mit is várhat, ha arra kényszeríti magát, hogy olyan módon éljen, ami valójában nehezére esik? Az értelem újra és újra munkára fogja sarkalni: „Gyerünk, pénzt kell keresned!” Ám a lelke (vagyis a tudatalattija) azt fogja kérdezni: „Azért születtem erre a világra, hogy kínozzam magam, és szenvedjek? Mi értelme az egésznek? Végső soron állandó fáradtság hatalmasodik el Önön, és a munkája hatékonysága nullára csökken. Mint amikor a hal a fejével akarja áttörni a jeget – semmi eredménye nem lesz. (96. o.)
Egyidejűleg azt is megfigyelheti, hogy vannak emberek, akik sokkal kevésbé erőltetik meg magukat, mint Ön, és mégis lényegesen többet érnek el. Amikor az ember elér az erőfeszítés egy bizonyos szintjére, a munkának tulajdonított jelentőség is túllő a célon. Minél fontosabbnak látja a munkát, annál több problémával kerül szembe. Talán úgy gondolja, hogy mindezek a problémák egyébként is fellépnének, úgyszólván „hozzátartoznak a feladathoz”. Valójában azonban sokkal kevesebb problémával szembesülne, ha kissé alacsonyabbra tenné az önmagával szemben támasztott elvárások mércéjét.
Mindebből egyetlen következtetést vonhatunk le: tudatosan át kell alakítani a munkához való hozzáállását, hogy így megszüntesse a többletpotenciált. Mindenképpen szüksége van szabadidőre, amikor a munkáján kívül más dolgokkal is foglalkozhat, amelyekben örömét leli. Aki nem ért a kikapcsolódáshoz és a pihenéshez, az a munkához sem ért. Amikor belép a munkahelyére, távolságot kell tartania. Használja a munkában a kezét és a fejét, de ne adja oda a szívét. A munka ingája az Ön teljes energiamennyiségét meg akarja szerezni, de tényleg azért született erre a világra, hogy csak dolgozzon? A munkája sokkal hatékonyabb lesz, ha sikerül megszüntetnie a többletpotenciált, és kiszabadul az inga hatóköréből. (97. o.)
Tartson távolságot és cselekedjen kifogástalanul. Ugyanakkor engedjen meg magának apróbb figyelmetlenségeket, amelyekért esetleg akár meg is róhatják. A kifogástalanság ugyanis ebben az esetben csakis az Ön kötelességeire vonatkozik. Távolságot tartani nem azt jelenti, hogy fegyelmezetlenül és felelőtlenül cselekszünk, hanem azt, hogy a tevékenység felett állunk, nem termelünk többletpotenciált, de közben maradéktalanul elvégezzük, amit elvárnak tőlünk. Más esetben kellemetlen következményekre számíthatunk. Például mindig fog találni olyan embereket a környezetében, akik Önnel ellentétben teljes erővel belevetik magukat a munkába. A tudatalattijuk szintjén érzékelni fogják, hogy Ön távolságot tart, tehát nem erőlteti meg magát különösebben, de mégis hatékonyan dolgozik. Ezek a szorgos hangyák ösztönösen elkezdenek okot keresni arra, hogy Önt, a vetélytársukat, rajtakaphassák valamilyen hanyagságon. Ha véletlenül elkövet egy hibát, máris Önnek esnek. Vélhetően alapvető, és ezért kínos hibáról lesz szó: például elfelejt valamit, vagy elkésik. Ha Ön is teljes erejével a munkának szentelné magát, a kollégái biztosan szemet hunytak volna a hiba felett. Így azonban azzal vádolják, hogy félvállról veszi a munkát.
Hasonló szituációk nemcsak a munkahelyen fordulhatnak elő, hanem családi és baráti körben is. Épp ezért minden helyzetben, amikor távolságot tart, feltétlenül szükséges, hogy a megfelelően teljesítse a kötelességét, nehogy valaki figyelmetlenséggel vádolhassa. A kifogástalan munkára a belső megfigyelőjének – az Őrnek – kell ügyelni. Ellenkező esetben ismét átesne a ló túlsó oldalára. A belső őrnek semmi köze a tudathasadáshoz. Egyszerűen figyeli magát a háttérből, és ellenőrzi, amit tesz, és ahogy teszi. A következő fejezetekben még vissza fogunk térni erre.
Most pedig közbe lehetne vetni: „Akkor miért tartják az emberek annyira nagyra azt, aki szívvel – lélekkel a munkájának szenteli magát?” Nos, ez teljes mértékben a munka jellegétől függ. A munkában való maximális elmélyülés csakis egyetlen esetben jogos: ha a munka az Ön tényleges célja. (Arról, hogy mi az Ön célja, később még beszélni fogunk.) Ebben az esetben a munka jelenti azt az autósztrádát, amelyen eljut a sikerhez. Az ilyen munka hatalmas energiával tölt el, örömet, elégedettséget és jó közérzetet okoz. Ha Ön is azoknak a szerencséseknek a csoportjába tartozik, akik ezt teljes bizonyossággal elmondhatják a munkájukról, semmi oka az aggodalomra.
A fent elmondottak ugyanúgy vonatkoznak a tanulásra is. Ebben a fejezetben több olyan helyzetet is meg fogunk vizsgálni, amelyekben többletpotenciál termelődik, és megnézzük, hogyan működnek ilyenkor az egyensúlyra törekvő erők. (98. o.)
Elégedetlenség és elítélés (98. o.)
A vizsgálódást az önmagunkkal szembeni elégedetlenséggel kezdjük. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy bosszankodunk a hibáinkon, elégedetlenek vagyunk a tulajdonságainkkal, és azzal, amit megszereztünk. Az ember valóban számot vethet ezekkel a dolgokkal, de semmi értelme szemrehányást tenni magunknak. Amikor azonban nem tudunk napirendre térni a hibáink felett, és nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik, akkor többletpotenciált termelünk. Ilyenkor azonnal működésbe lépnek az egyensúlyt helyreállító erők, hogy megszüntessék a felesleget. A hatásukra az ember vagy értékes tulajdonságok kifejlesztésére összpontosít, vagy felveszi a harcot a hibáival. Így aztán vagy az egyik, vagy a másik oldal kerül túlsúlyba. A legtöbben a harcot választják és ez a döntés negatív következményekkel jár. Semmi értelme rejtegetni a rossz tulajdonságainkat, és nem is olyan egyszerű megszabadulni tőlük. Az eredmény pontosan az ellentéte lesz annak, amit elterveztünk, így a helyzet tovább romlik. Ha valaki például mindenképpen le akarja küzdeni a félénkségét, általában vagy még alkalmazkodóbbá válik, vagy túlságosan nagyhangúvá. (99. o.)
Ha valaki csak annyira elégedetlen azzal, amit megszerzett, hogy ez önmaga tökéletesítésére sarkallja, akkor az egyensúly érintetlen marad. A környezetét sem érinti ez a törekvés, sőt a pozitív késztetés biztosítja a belső egyensúlyt. Ha azonban belemerülünk az önostorozásba, vagy nagyon megutáljuk magunkat, vagy – ami még rosszabb – megpróbálunk túlzott önkontrollt gyakorolni, akkor a lélek és az értelem között veszélyes konfliktus alakul ki. A lélek nem szolgált rá erre a bánásmódra, mert igénytelen és tökéletes. Minden hiba, ami kialakult bennünk, az értelem hiányossága, nem a léleké. Most megelégszünk azzal a megállapítással, hogy az önmagunkkal folytatott harcnak csakis káros következményei vannak. Ha az értelem győzedelmeskedik, akkor a lélek begubózik, és teljes káosz lesz úrrá az életünkön. Tehát, hogy ne kelljen még rendszeresen pszichiáterhez is járnia, ne legyen annyira szigorú önmagához, és bocsássa meg a hibáit. Ha pedig nem szereti önmagát, legalább a saját magával folytatott harccal hagyjon fel, és fogadja el magát olyannak, amilyen. Csak ebben az esetben válik a lélek az értelem szövetségesévé – mégpedig igazán hatalmas szövetségesévé.
„Nos, rendben”, gondolja talán most, „elfogadom a hibáimat, de hogyan tehetek szert jó tulajdonságokra? Végső soron nem torpanhatok meg a fejlődésben”. Természetesen, fejlesszen ki annyi jó tulajdonságot, amennyit csak tud. Mindenekelőtt az a fontos, hogy abbahagyja a rossz tulajdonságai elleni harcot. Ebben a harcban többletpotenciál termelésére pazarolja el az energiáját, ami nemcsak értelmetlen, hanem káros is. Ha végre felhagy a harccal, az így felszabadított energiáját jó tulajdonságok kifejlesztésére használhatja fel. (100. o.)
Függetlenül attól, hogy mennyire hiábavaló, nagyon sok ember használ fel hallatlan mennyiségű energiát az önmagával folytatott harcra és a hibái leplezésére. Ezzel arra ítélik magukat, hogy egész életükben hordozzák ezt a terhet, és ezért olyanok lesznek, mint a titánok. Pedig csak engedélyezniük kellene maguknak, hogy olyanok lehessenek, amilyenek, és máris megszabadulnának ettől a tehertől, tehát azonnal könnyebbé válna az életük. Az energia így a harcról a pozitív értékek kifejlesztésére tevődne át. Emellett az ilyen kisugárzás hullámhossza összhangban áll azokkal az életvonalakkal, amelyeken jóval több az erény és a pozitív tulajdonság, mint a tökéletlenség Gondolja csak végig, hogyan léphetne rá egy jó fizikai adottságokat kínáló életvonalra, ha gondolatban folyton a betegségeivel, és a testi hibáival foglalkozik? Mindenki azt kapja, amit valójában nem akar.
Ha elégedetlen önmagával, akkor a lelkével kerül összeütközésbe, és ha a világgal elégedetlen, akkor számtalan ingával kerül szembe. Márpedig tudjuk azt, hogy semmi jó nem származik abból, ha az ember enged az inga hatásának –nem is beszélve arról, micsoda problémákat okoz, ha nyíltan szembeszállunk velük. (100. o.)
Az elégedetlenség konkrét anyagi kisugárzás, amelynek a hullámhossza olyan életvonalakkal áll összhangban, amelyeken az ember elégedetlen, és így ez a kérdés egyre fokozódik. Ha ezeken a vonalakon szembesülünk a hétköznapok szürkeségével, csak még elégedetlenebbé válunk, egészen addig a pontig, amíg el nem érünk egy olyan vonalra, ahol megrekedünk, és már semmin sem tudunk változtatni. Ilyenkor nem marad más lehetőségünk, mint hogy a gonosz világ igazságtalanságának a felhánytorgatásában találjunk vigaszt, és a régi szép idők emlékeiben dagonyázzunk.
Minden generáció meg van győződve róla, hogy az élet az idők során rosszabb lett. Ám ez nem igaz – az élet csak azok számára lett rosszabb, akik megszokták, hogy átadják magukat a világgal szembeni elégedetlenségüknek. Különben az emberiség (bizonyos számú generáció után) egészen egyszerűen pokolnak érezné az életét. Nyomasztó kép, ugye? Először is ezt kell figyelembe venni, amikor a világgal szemben elégedetlenséggel, a világ fokozatos romlásba vetett hittel foglalkozunk.
Akinek megvan az a rossz szokása, hogy nem fogadja el a világot olyannak, amilyen, ezzel még egy ponton hibát követ el: megzavarja az egyensúlyi állapotot. Az elégedetlenség, akár jogosnak tekinthető, akár nem, mindenképpen többletpotenciált teremt a környező térben. Ez előhívja a kiegyensúlyozó erőket, amelyek a többlet kiiktatására törekszenek. Nagyszerű lenne, ha ezeknek az erőknek a hatására a világ jobbá válna; ám sajnos ennek épp az ellenkezője történik. Az erők azon fognak igyekezni, hogy megmutassák a korlátainkat, és így még inkább csökkentsék a világgal szembeni elvárásainkat. Számukra ez sokkal egyszerűbb, mint úgy megváltoztatni a dolgokat, hogy elégedettek legyünk. Képzelje csak el, hogy mi történne, ha egy uralkodó minden pillanatban azon elégedetlenkedne, ami az országában történik. Teljesen mindegy, hogy jogosan, vagy sem – vagy hamarosan letaszítanák a trónról, vagy lelkileg tönkremenne. A történelem ezt elégszer bebizonyította. (101. o.)
A kiegyenlítésre törekvő erők általában azon igyekeznek, hogy csökkentsék a környezetünkre gyakorolt hatásunkat. Ez nagyon egyszerűen és nagyon sokféle módon történhet, érintve minden elképzelhető életterületet: az állásunkat, a házunkat, a családunkat, az egészségünket, stb. Látja, hogy mennyit szenvedtek a régebbi generációk az önmaguk által magukra kényszerített korlátozásoktól?
Most egy másik oldalról vizsgáljuk meg ezt a témakört. Úgy gondolhatnánk, hogyha örülünk a környezetünknek, akkor a fenti folyamathoz hasonlóan az egyensúlyra törekvő erők azon igyekeznek, hogy mindent romba döntsenek, vagy másképp törjenek borsot az orrunk alá. Ez azonban nem így működik (kivéve, ha a parttalan öröm már mániává válik). Ebben az esetben ugyanis a transz – szörf elveinek megfelelően teremtő energiát sugárzunk ki, ami pozitív életvonal felé visz. Másodszor, ez az energia nem teremt negatív többletet, amelyet a kiegyensúlyozó erők fel akarnának számolni. Nem véletlenül értenek egyet a legkülönbözőbb filozófiai és vallási irányzatok abban, hogy a szeretet ereje teremtette a Földet. Magától értetődően az egyensúlyra törekvő erők is ennek hatására jöttek létre. Az a céljuk, hogy fenntartsák a világ rendjét, és nem tudnak az őket megteremtő energia ellen fordulni.
A transz – szörf szem szögéből az embereknek nagyon sok szenvedést okoz az a rossz szokás, hogy minden elképzelhető apróság miatt elégedetlenkednek. Ezzel szemben az, ha minden dolognak, akár jelentéktelen apróságoknak is örülünk, rendkívül előnyös szokás. A végkövetkeztetés: a régi szokásainkat újakkal kell helyettesíteni.
A szokások megváltoztatásának rendszere rendkívül egyszerű. Először is: bármennyire közhelynek tűnjön is, nincs olyan, ami kizárólag rossz lenne: mindenben van valami jó. Ha elhatározza, hogy minden rossz dolognak, ami Önnel történik, meglátja a pozitív oldalát is, ez minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerülni fog. Akár egyfajta játéknak is tekintheti. Ha gyakran játssza, akkor a régi, rossz szokás helyére egy új fog lépni, amely sokkal előnyösebb Önnek, viszont lényegesen hátrányosabb az ingáknak. (102. o.)
Másodszor: ha valóban súlyos események történnek, és aligha lehet okot találni az örömre, emlékezzen vissza Salamon király példájára. viselt az ujján egy gyűrűt, amelynek a belsejébe – úgy, hogy senki sem láthatta – egy feliratot véstek. Amikor Salamon nehéz helyzetbe került, vagy súlyos problémával szembesült, lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és elolvasta a feliratot: „Ez is el fog múlni.”
Az elégedetlenség kifejezésre juttatásának szokása a negatív ingák hatására alakult ki az emberekben, és létezése a negatív energiákon alapul. Az új szokással pozitív energiát gerjesztünk, amelynek erőteljes áramlása kedvezőbb életvonalak felé fog vinni minket.
Tegyük fel, hogy Önt is fellelkesítik a fentiekben leírt lehetőségek, és elkezdi alkalmazni a szokások megváltoztatásának módszerét. Hamarosan észre fogja venni, hogy egyre ritkábban foglalkozik tudatosan ezzel a technikával, és egy idő múlva lényegében elfelejti, hogy mi is volt a célja. Ez elkerülhetetlen, mert a régi szokások nagyon mélyen gyökereznek. Ha egy pillanatra nem figyel oda, az inga alkalmat fog találni, hogy megzavarja Önt, és anélkül hogy észrevenné, ismét csak az ingát táplálja az energiájával. Ne veszítse el a kedvét! Ha eléggé erős az elhatározása, ragaszkodni fog a szándékához, és a negatív ingák békén fogják hagyni. Csak az a fontos, hogy újra és újra emlékezzen a céljára.
Valamennyien vendégek vagyunk ezen a világon. Senkinek sincs joga kritizálni, és elítélni azt, amit nem saját maga hozott létre. Ezt a kijelentést elsősorban az ingákhoz fűződő viszonyunkkal kapcsolatban kell szem előtt tartanunk. Ahogy már mondtuk, ha szembehelyezkedünk azokkal a negatív ingákkal, amelyek elégedetlenséget keltenek bennünk, akkor csak a saját helyzetünket rontjuk tovább. Nem kell szelíd bárányokként megadni magunkat, de nyílt összeütközésbe kerülni a környezetünkkel szintén nem tanácsos. Ha egy inga kiszemelt magának bennünket, akkor használhatjuk a kitérés, vagy a lengéscsillapítás módszerét. Ha pedig az inga azzal próbálkozik, hogy más ingák ellen fordítson bennünket, igyekezzünk tisztán látni, hogy valóban szükségünk van – e erre.
Még egyszer visszatérünk az egyik előző példánkra: A kiállításra, amelynek a képei nem tetszenek Önnek.
Érezze magát otthon, de ne felejtse el, hogy vendég. Senkinek sincs joga szemrehányást tenni, de mindenkinek joga van szabadon választani. Az inga számára előnyt jelent, ha Ön fennhangon elégedetlenkedik. Az Ön számára pedig az a célszerű, ha egyszerűen elmegy, és keres egy másik kiállítást. Közben már látom, amint megfogalmazza a kérdést: de mi történik, ha nem mehetek el? Ezt a téves nézetet az ingák sugalmazzák. És ennek a könyvnek pontosan az a célja, hogy felszámolja ezeket a hamis illúziókat.
Érezze magát otthon, de ne felejtse el, hogy vendég. Senkinek sincs joga szemrehányást tenni, de mindenkinek joga van szabadon választani. Az inga számára előnyt jelent, ha Ön fennhangon elégedetlenkedik. Az Ön számára pedig az a célszerű, ha egyszerűen elmegy, és keres egy másik kiállítást. Közben már látom, amint megfogalmazza a kérdést: de mi történik, ha nem mehetek el? Ezt a téves nézetet az ingák sugalmazzák. És ennek a könyvnek pontosan az a célja, hogy felszámolja ezeket a hamis illúziókat.
Függőségi viszonyok (104. o.)
A világ idealizálása az elégedetlenség ellentéte. Ha rózsaszín szemüvegen át nézzük a világot, akkor minden sokkal szebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Amint azt már tudjuk, ott ahol valami úgy tűnik, mintha létezne, pedig valójában nincs, akkor többletpotenciál alakul ki.
Az idealizálás azt jelenti, hogy az egekig felmagasztalunk valamit, bálványt csinálunk belőle, és imádjuk. Az a szeretet, amely megteremtette és vezérli a világot, abban az értelemben különbözik az idealizálástól, hogy bármennyire ellentmondásosan hangzik is, teljes mértékben mentes a szenvedélytől. A félelem nélküli szeretetben nincs birtoklási vágy, csodálat, vagy tisztelet. Más szóval, az ilyen szeretet nem hoz létre függőségi viszonyt a szerető ember és a szeretete tárgya között. Ez az egyszerű képlet megkönnyíti annak meghatározását, hogy hol érnek véget az érzelmek, és hol kezdődik az idealizálás.
Képzelje el, hogy egy zöldellő, virágokkal teli völgyön megy keresztül. Nézi a csodálatos tájat, belélegzi a tiszta levegőt, a szíve megtelik boldogsággal és harmóniával. Ez a szeretet.
Ezután elkezd virágot szedni. Letöri a szárukat, szétmorzsolja a szirmokat az ujjai között, és nem is jut eszébe, hogy a virágok is élőlények. A virágok pedig lassan elpusztulnak. Ez után eszébe jut, hogy a virágokból parfümöt és kozmetikai szereket lehetne készíteni, vagy egyszerűen el lehet őket adni. Azaz, kultusz tárgyává teszi a virágokat. Ez is az idealizálás egyik formája, mert függőségi viszonyt alakít ki Ön és az egykori szeretet tárgya között. Nyoma sem maradt annak a szeretetnek, amelyet akkor érzett, amikor egyszerűen élvezte a csodálatos tájat. Látja a különbséget?
Az eddigiek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a szeretet pozitív energiát termel, amely ennek megfelelően kedvező életvonalra visz, az idealizálás ezzel szemben többletpotenciált, amely előhívja a kiegyensúlyozó erőket. Ezek az erők nagyon különbözőképpen működhetnek, de a hatásuk eredménye mindig ugyanaz – „letaszítják trónjukról a mítoszokat”. Ez a trónfosztás mindig bekövetkezik, az idealizálás mértékétől függően enyhébben, vagy erőteljesen, de mindig negatív következményekkel jár. Ezáltal fog helyreállni az egyensúly.
Amikor a szeretet függőségi viszonnyá változik, elkerülhetetlenül többletpotenciál keletkezik. Az a vágy, hogy megszerezzünk valamit, ami nincs meg, energetikai „nyomáscsökkentést” hoz létre. A függőségi kapcsolatokat az jellemzi, hogy ilyen feltételek fogalmazódnak meg benne: „Ha te ezt teszed, én azt teszem…” Nagyon sok példát hozhatunk erre: „Ha igazán szeretsz, itt hagysz mindent, és eljössz velem a világ végére.” „Ha nem veszel feleségül, nem is szeretsz.” „Ha megdicsérsz, akkor a barátod vagyok.” „Ha nem adod oda a lapátot, akkor többé nem engedlek a homokozóban játszani.” És így tovább…
Az egyensúly akkor is felbillen, ha egy csoport, vagy párt összehasonlítja magát a többivel, és mások fölé helyezi magát. „Mi ilyenek vagyunk, a többiek mások!” Példaként említhetnénk itt a nemzeti büszkeséget: önmagunkat más nemzetekkel összehasonlítva; vagy a tökéletlenség érzését: önmagunkat másokhoz mérve.
Amikor két dolgot szembeállítanak egymással, akkor működésbe lépnek az egyensúlyra törekvő erők, hogy kiküszöböljék az – akár pozitív, akár negatív – többletpotenciált. Ezeknek az erőknek a hatása elsősorban az ellen irányul, aki létrehozta ezt a többletet. A módszerük pedig az, hogy a két szemben álló felet vagy egymástól elválasztják, vagy közelebb hozzák egymáshoz – vagy mélyülő ellentét, vagy kölcsönös egyetértés formájában.
Minden konfliktus az összehasonlításon és a szembeállításon alapul. Az első az alaptézis: „Ők mások, mint mi.” Utána jön a következtetés: „Nekik többjük van, mint nekünk. El kell venni tőlük valamit.” Vagy: „Nekik kevesebbjük van, mint nekünk. Kötelességünk adni nekik valamit.” Egy másik változat: „Ők rosszabbak, mint mi. Meg kell változtatnunk őket.” Vagy: „Jobbak, mint mi. Harcolnunk kell ellenük.” „Másképp cselekszenek, mint mi. Ezen változtatni kell.” Mindezek a szembeállítások ilyen, vagy olyan módon konfliktusokhoz vezetnek – kezdve a személyes, rossz közérzettől egészen a háborúkig és a forradalmakig. A kiegyensúlyozó erők arra törekszenek, hogy véget vessenek a szembeállításnak – vagy kibékülés, vagy konfliktus formájában. Miután az ilyen helyzetekből mindig lehet hasznot húzni energetikai értelemben, az ingák legtöbbször gondoskodnak arról, hogy a szembeállítás konfliktussal érjen véget.
A következőkben megvizsgáljuk az idealizálás néhány példáját és a következményeiket.
Idealizálás és túlértékelés (106. o.)
Túlértékelni valamit, vagy valakit azt jelenti, hogy valakiben olyan minőséget látunk, amivel az valójában nem rendelkezik. Gondolati síkon ez illúziók formájában jelenik meg, ami önmagában alapvetően ártalmatlannak tűnik. Energetikai szinten ezzel szemben többletpotenciál alakul ki. Napjainkban számos helyen megfigyelhetjük ezt, mindenütt, ahol minőségről vagy mennyiségről van szó. A túlértékelés bizonyos tulajdonságok feltételezése olyan helyen, ahol ezek valójában nem léteznek. Ennek kétféle változata lehetséges. Az egyik, hogy a túlértékelt személy létezik, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyekkel nem rendelkezik. Az ilyenkor működésbe lépő, kiegyenlítésre törekvő erőknek ellenpólust kell kialakítaniuk.
Például egy romantikus, álmodozó férfi a szíve hölgyét olyan tisztának képzeli el, mint egy angyal. A lány azonban valójában nagyon gyakorlatias,, kedveli a pénzt, szereti a vidám életet, és egyáltalán nem képes osztozni a férfi álomvilágában. Általánosságban fogalmazva, valaki bálványt készít, és trónra emeli. Előbb-utóbb be kell következnie a trónfosztásnak.
Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel a vadnyugati történetek híres szerzőjének, Old Shatterhand és Winnetou megálmodójának, Karl May-nak a története. Én-formában írta a könyveit, így azt a látszatot keltette, mintha saját maga is megélte volna mindezt, és különösen jelentős, csodálatra méltó személyiség lenne. Karl May művei annyira lebilincselők és izgalmasak, hogy elhitetik az olvasóval: ezt csak szemtanú írhatta. Csak kinyitjuk a könyvet, és úgy érezzük magunkat, mint a moziban.
Karl May minden rajongója tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a regényben szereplő, híres vadnyugati hős, Old Shatterhand, maga az író. Eszükbe sem jutott más – hiszen megtalálták rajongásuk és csodálatuk tárgyát, aki ráadásul ott lakott a sarkon. Mennyire megdöbbentek aztán, amikor kiderült, hogy Karl May sohasem járt Amerikában, és jó néhány könyvét a börtönben írta. Így aztán a mítosz leomlásának klasszikus példájává vált, és a hívei az ellenségévé váltak. Ki a hibás? Az olvasók végső soron saját maguk teremtették meg a bálványukat, és függőségi viszonyt alakítottak ki vele. „Te vagy a hősünk – azzal a feltétellel, hogy mindez igaz.”
A másik változatban, amikor a mesterségesen megalkotott, illuzórikus tulajdonságok nem létező személyhez kötődnek, rózsaszín álmok, és légvárak alakulnak ki. A rajongó a felhők között lebeg, és megpróbál elmenekülni a szürke valóság elől. Ezzel pedig hatalmas többletet alakít ki. Az ilyen légvárakat csak úgy lehet lerombolni, hogy a kiegyenlítésre törekvő erők rendszeresen szembesítik az álmodozót a rideg valósággal. Lehetséges ugyan, hogy a rajongónak sikerül nagy embertömegeket is fellelkesítenie az elképzeléseivel, és így beindít egy ingát, de miután végső soron egy alaptalan utópiáról van szó, a kiegyenlítésre törekvő erők előbb-utóbb leállítják az ingát.
Nézzünk meg még egy példát, amelyben a túlértékelés tárgya csak képzeletben létezik. Tegyük fel, hogy egy fiatal lány gondolatban megtervezi a tökéletes férjet. Minél inkább meg van győződve arról, hogy a férfi pontosan olyan lesz, amilyennek ő elképzeli, annál nagyobb többletpotenciált alakít ki. Ekkor pedig csak egy olyan létező személy állíthatja helyre az egyensúlyt, aki pontosan ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik. A lány utólag már csak önmagát kérdezheti: „Hová tettem a szemem? Fordított esetben, ha egy nő gyűlöli az iszákosságot és a durvaságot, bele fog esni ebbe a csapdába, és alkoholista, vagy agresszív férfihoz fog feleségül menni. Mindenki azt kapja, amit nem akar, mert a szellemi energiája az ellenszenve tárgyának hullámhosszával rezonál együtt, és emellett még több többletpotenciált is termel. Az élet gyakran teljesen különböző embereket sodor egymás mellé, akik szemmel láthatóan egyáltalán nem illenek össze. Ez a kiegyenlítésre törekvő erők hatásával magyarázható, amelyek előszeretettel kapcsolnak össze ellentétes minőségeket, hogy így kioltsák a külön-külön meglévő többletet.
Ezeknek az erőknek a hatása különösen jól megfigyelhető gyerekek esetében, akik energetikai szempontból sokkal érzékenyebbek, mint a felnőttek, és ösztönösen cselekszenek. Ha agyondicsérnek egy gyermeket, kezelhetetlenné válik, és kínozza a környezetét a hangulatváltozásaival. Ha hízelgünk neki, le fog nézni bennünket, de legalábbis lényegesen kevésbé fog tisztelni. Ha a szülők azon fáradoznak, hogy jól nevelt gyermeket faragjanak a kicsiből, ő valószínűleg lázadó fiatalok csoportjához fog csapódni. Ha megpróbálnak csodagyereket nevelni belőle, minden érdeklődését elveszíti a tanulás iránt. Minél több iskolai elfoglaltságot és különórát zsúfolunk a gyerek napirendjébe, annál valószínűbb, hogy szürke kis egér lesz belőle.
A legjobb nevelési módszert és a legcélszerűbb kapcsolatot a gyerekekkel (és nem csak velük) az jellemzi, hogy elkerüljük a többletpotenciál kialakulását. Vendégként kezeljük, tiszteletben tartjuk őket, figyelmet szentelünk nekik, miközben nem fosztjuk meg őket a szabad választás jogától, de emellett nem is engedjük meg nekik, hogy bolondot csináljanak belőlünk. A kapcsolat alapját az a gondolat jelenti, hogy valamennyien vendégek vagyunk ezen a világon. Ha elfogadjuk a játékszabályokat, és nem esünk végletekbe, lehetőségünk van bármit választani, ami csak létezik a világon.
Az emberek közötti jó kapcsolat éppannyira elterjedt, mint a rossz. Ebben az értelemben egyensúlyt figyelhetünk meg. Van gyűlölet és van szeretet. Egy jó, harmonikus kapcsolat nem vezet többletpotenciál kialakulásához. Erre csak akkor kerül sor, ha valamiről olyan értékítélet fogalmazódik meg, amely nem felel meg a dolog, vagy személy tényleges jellegének. Az értékelési skála nullpontját ebben az esetben a feltétel nélküli szeretet jelenti. Amint már tudjuk, ezen a ponton nem alakul ki sem többlet, sem függőségi viszony. Ám ilyen tiszta szeretet csak nagyon ritkán adódik. Legtöbbször birtoklási vággyal párosul, valamint a függőség és a túlértékelés különböző változataival. A vágy, hogy rendelkezzünk a szeretet tárgyával, teljesen természetes és normális is, feltéve, ha az ember nem esik bele a két véglet egyikébe.
Szerkesztés alatt!
Megvetés és hiúság
Az egyensúlyt nagymértékben megzavarja mások lenézése, aminek a végletes formája az elítélés. Az energetika síkján nincsenek jó, vagy rossz emberek: csak olyanok, akik alávetik magukat a természet törvényeinek, és olyanok, akik elégedetlenek a fennálló helyzettel. Az utóbbiak mindig a kiegyensúlyozásra törekvő erők játékszerévé válnak.
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor valaki rászolgál a negatív értékelésre. De vajon épp Önnek kell ezt kifejezésre juttatnia? Nem rossz kérdés. Ha valaki tett valamit Ön ellen, akkor ezzel ő maga zavarta meg az egyensúlyt, és Ön nem a negatív energiák forrása, hanem csak eszköz azoknak az erőknek a kezében, amelyek az egyensúly helyreállítására törekszenek. Ebben az esetben a vétkes meg fogja kapni, amit érdemel, ha Ön elmondja neki, amit gondol róla, és bizonyos intézkedéseket tesz, mégpedig megfelelő mértékben. Ha azonban az, akit megvet, vagy negatívan értékel, semmilyen tekintetben nem ártott Önnek, nem jogos a negatív értékelés.
Szerkesztés alatt!
1.4.Összefoglalása: (149. – 150. o.)
- Többlet potenciált csak akkor termelünk, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk valakinek.
- Csak a fontosság mértéke tölti meg energiával az értékítéletünket.
- Ha az ítélet eltér a valóságtól, a többletpotenciál mennyisége fokozódik.
- Az egyensúlyra törekvő erők működésének a célja a többlet megszüntetése.
- Az egyensúlyra törekvő erők működése gyakran ellentétes a többletet termelő ember eredeti szándékával.
- Tartson távolságot, és bízza meg a belső őrt azzal a feladattal, hogy ügyeljen a tökéletes hozzáállásra.
- Elégedetlenkedéssel és alábecsüléssel mindig magunk ellen hangoljuk a kiegyensúlyozó erőket.
- A megszokott, negatív reakciókat pozitív kisugárzással kell felcserélni.
- A feltétlen szeretet tiszteletet és birtoklásvágytól mentes csodálatot jelent.
- A feltételek és az összehasonlító szembeállítás függőségi viszonyt teremtenek.
- A függőségi viszony többletpotenciált termel.
- Az idealizálás és túlértékelés mindig kiábrándulással végződik.
- Ahhoz, hogy elérjük a kölcsönös szeretetet, meg kell szabadulni a birtoklási vágytól.
- Az alábecsülésért és hiúságért mindig nagy árat fizetünk.
- Szabaduljon meg attól a késztetéstől, hogy a felsőbbrendűségét bizonygassa.
- Ha arra törekszünk, hogy elrejtsük a hiányosságainkat, épp az ellenkezőjét érjük el.
- Minden hiányosság ellensúlyozható egy más, pozitív tulajdonsággal.
- Minél fontosabb egy cél a számunkra, annál valószínűtlenebb, hogy el fogjuk érni.
- Azok a vágyak válnak valóra, amelyek nem termelnek fontosságtöbbletet, és nem vezetnek függőségi viszonyhoz.
- Szabaduljon meg a bűntudattól, és attól a kényszertől, hogy igazolnia kell önmagát é tetteit.
- A bűntudattól való megszabaduláshoz elég, ha megengedjük magunknak, hogy önmagunk legyünk.
- Senkinek sincs joga ítélni felettünk. Mindenkinek joga van önmaga lenni.
- A pénz magától jön, mert mindössze kísérőjelenség a célhoz vezető úton.
- Szeretettel és figyelemmel forduljon a pénz felé, de váljon meg tőle könnyű szívvel.
- Ha megszabadulunk a belső és külső pontosság szindrómájától, elnyerjük a szabad választás jogát.
- Egy vágy valóra válása előtt az egyetlen akadály a fontossága túlértékelése.
- Ne próbálja meg leküzdeni az akadályokat, hanem csökkentse a jelentőségüket.
- Figyeljen oda, de ne aggodalmaskodjon.
1.5.Az indukált átmenet. (151. o.)
Miért gondolja minden idősebb generáció, hogy az élet korábban jobb volt? Hány generáció született és halt már meg az emberiség történetének kezdete óta? Minden generáció meg van győződve róla, hogy a világ rosszabb lett. Valóban egyre rettenetesebb lenne a világ? Ha így volna, néhány tucat generáció elég lenne ahhoz, hogy az élet igazi pokollá változzon. Mi történik valójában?
Ne merüljön bele a negatív információkba.
Az emberek mindig is azt mondogatták: „Azok a régi szép idők!” Ahogy az évek telnek, mindenki úgy látja, hogy az élet egyre rosszabb. Visszaemlékeznek a fiatalkorukra, amikor még minden szín élénkebb volt, az élmények erőteljesebbek, az álmok könnyebben valóra válthatók, a zene kellemesebb, az időjárás jobb, az emberek barátságosabbak, és még a szalámi is finomabb volt, nem is beszélve az egészségről. Az élet tele volt reménnyel, és nagyon sok örömet, élvezetet nyújtott. Most, sok évvel később, ugyanaz az élmény már nem jelent ugyanakkora örömet. Tárgyilagosan szemlélve nem mondhatjuk, hogy például a piknik, a parti, a koncert, a mozifilm, a viszontlátás vagy a tengerparti nyaralás rosszabbá vált volna. A parti vidám, a mozifilmek érdekesek, és a tenger is kellemesen meleg. Mégsem ugyanaz, mint egykor. A színek elhalványultak, az érzések eltompultak, az érdeklődés kihunyt.
Miért volt fiatalkorunkban minden annyira nagyszerű? Talán az emberi érzékelés tompult el az évek során? Nos, az ember semmiképp sem veszíti el a képességét, hogy sírjon, vagy nevessen, színeket és ízeket érzékeljen, és megkülönböztesse egymástól a jót, és a rosszat, az igazat a hazugságtól. Tényleg bealkonyult a világ? Valójában nem, és nem is lesz rosszabb, csak az egyén érzékelése alapján tűnik úgy. A negatív életvonalakkal párhuzamosan léteznek olyan életvonalak is, amelyeken az élet pontosan olyan jó, mint azelőtt. Aki azonban az elégedetlenségét hangoztatja, a legkedvezőtlenebb életvonalak hullámhosszára hangolódik rá. És ezek előbb – utóbb valósággá válnak.
A transz – szörf alapelve szerint a variációtérben minden egyidejűleg létezik, és minden megtalálható mindenki számára. Létezik például olyan szektor, ahol az élet egy adott ember számára elveszíti a színét és a vonzerejét, míg egy másik ember számára megtartja mindezt. Aki negatív gondolati energiát sugároz ki,olyan szektorba kerül, ahol a számára megváltozik a színpadkép, míg mások számára ugyanolyan marad. Nem kell feltétlenül olyan súlyos sorscsapásokra gondolni, mint amikor valaki megbénul, elveszíti a házát, vagy a hozzátartozóit, vagy alkoholistává válik. A legtöbb ember lassan, de biztosan eljut egy olyan életvonalra, ahol elhalványodnak a színpadkép színei. És akkor már csak visszaemlékezni lehet arra, mennyire friss és eleven volt minden sok évvel ezelőtt.
Amikor egy ember megszületik, eleinte olyannak fogadja el a világot, amilyen. A gyermek nem tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. A fiatalok pedig nem romlottak, és nem hangulatemberek: egyszerűen kinyílnak a világ előtt, és örülnek az életnek, mert több vágyuk van, mint elvárásuk. úgy gondolják, hogy most minden jó, és a jövőben egyre jobb lesz. Ezután azonban beköszöntenek az első balsikerek, és az ember elkezdi megérteni, hogy nem minden álma fog valóra válni, hogy más embereknek jobb az életük, és neki is meg kell harcolni a helyéért a nap alatt. Az idők során az elvárásai egyre nagyobbak lesznek, mint a vágyai. Az elégedetlenség és a panaszkodás pedig olyan erők, amelyek rosszabb életvonalra vezetnek. A transz – szörf felfogása szerint az ilyen ember negatív energiát sugároz ki, amely ennek megfelelő életvonalra fogja vezetni.
A világ annál rosszabb lesz, minél rosszabbnak látjuk. gyermekkorában senki sem gondolkodik el azon, hogy jó, vagy rossz – e a világ, hanem egyszerűen olyannak fogadja el, amilyennek megmutatkozik. Aztán fokozatosan elkezdünk megismerkedni vele, de eleinte még nem kritizáljuk állandóan. Legfeljebb a családtagjainkra haragudhatunk, amikor nem akarják megvenni nekünk a vágyott játékszert. Azután azonban egyre gyakrabban nézünk rosszallóan a világra, amely egyre kevésbé tudott megfelelni nekünk. Amilyen arányban nőttek az igényeink, annál kellemetlenebbé váltak az élmények. Mindenki, aki maga mögött hagyta a fiatalságát, úgy véli, hogy sok minden jobb volt.
A generációk eltolódása (152. o.)
Az emberek mindig is azt mondogatták: „Azok a régi szép idők!” Ahogy az évek telnek, mindenki úgy látja, hogy az élet egyre rosszabb. Visszaemlékeznek a fiatalkorukra, amikor még minden szín élénkebb volt, az élmények erőteljesebbek, az álmok könnyebben valóra válthatók, a zene kellemesebb, az időjárás jobb, az emberek barátságosabbak, és még a szalámi is finomabb volt, nem is beszélve az egészségről. Az élet tele volt reménnyel, és nagyon sok örömet, élvezetet nyújtott. Most, sok évvel később, ugyanaz az élmény már nem jelent ugyanakkora örömet. Tárgyilagosan szemlélve nem mondhatjuk, hogy például a piknik, a parti, a koncert, a mozifilm, a viszontlátás vagy a tengerparti nyaralás rosszabbá vált volna. A parti vidám, a mozifilmek érdekesek, és a tenger is kellemesen meleg. Mégsem ugyanaz, mint egykor. A színek elhalványultak, az érzések eltompultak, az érdeklődés kihunyt.
Miért volt fiatalkorunkban minden annyira nagyszerű? Talán az emberi érzékelés tompult el az évek során? Nos, az ember semmiképp sem veszíti el a képességét, hogy sírjon, vagy nevessen, színeket és ízeket érzékeljen, és megkülönböztesse egymástól a jót, és a rosszat, az igazat a hazugságtól. Tényleg bealkonyult a világ? Valójában nem, és nem is lesz rosszabb, csak az egyén érzékelése alapján tűnik úgy. A negatív életvonalakkal párhuzamosan léteznek olyan életvonalak is, amelyeken az élet pontosan olyan jó, mint azelőtt. Aki azonban az elégedetlenségét hangoztatja, a legkedvezőtlenebb életvonalak hullámhosszára hangolódik rá. És ezek előbb – utóbb valósággá válnak.
A transz – szörf alapelve szerint a variációtérben minden egyidejűleg létezik, és minden megtalálható mindenki számára. Létezik például olyan szektor, ahol az élet egy adott ember számára elveszíti a színét és a vonzerejét, míg egy másik ember számára megtartja mindezt. Aki negatív gondolati energiát sugároz ki,olyan szektorba kerül, ahol a számára megváltozik a színpadkép, míg mások számára ugyanolyan marad. Nem kell feltétlenül olyan súlyos sorscsapásokra gondolni, mint amikor valaki megbénul, elveszíti a házát, vagy a hozzátartozóit, vagy alkoholistává válik. A legtöbb ember lassan, de biztosan eljut egy olyan életvonalra, ahol elhalványodnak a színpadkép színei. És akkor már csak visszaemlékezni lehet arra, mennyire friss és eleven volt minden sok évvel ezelőtt.
Amikor egy ember megszületik, eleinte olyannak fogadja el a világot, amilyen. A gyermek nem tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. A fiatalok pedig nem romlottak, és nem hangulatemberek: egyszerűen kinyílnak a világ előtt, és örülnek az életnek, mert több vágyuk van, mint elvárásuk. úgy gondolják, hogy most minden jó, és a jövőben egyre jobb lesz. Ezután azonban beköszöntenek az első balsikerek, és az ember elkezdi megérteni, hogy nem minden álma fog valóra válni, hogy más embereknek jobb az életük, és neki is meg kell harcolni a helyéért a nap alatt. Az idők során az elvárásai egyre nagyobbak lesznek, mint a vágyai. Az elégedetlenség és a panaszkodás pedig olyan erők, amelyek rosszabb életvonalra vezetnek. A transz – szörf felfogása szerint az ilyen ember negatív energiát sugároz ki, amely ennek megfelelő életvonalra fogja vezetni.
A világ annál rosszabb lesz, minél rosszabbnak látjuk. gyermekkorában senki sem gondolkodik el azon, hogy jó, vagy rossz – e a világ, hanem egyszerűen olyannak fogadja el, amilyennek megmutatkozik. Aztán fokozatosan elkezdünk megismerkedni vele, de eleinte még nem kritizáljuk állandóan. Legfeljebb a családtagjainkra haragudhatunk, amikor nem akarják megvenni nekünk a vágyott játékszert. Azután azonban egyre gyakrabban nézünk rosszallóan a világra, amely egyre kevésbé tudott megfelelni nekünk. Amilyen arányban nőttek az igényeink, annál kellemetlenebbé váltak az élmények. Mindenki, aki maga mögött hagyta a fiatalságát, úgy véli, hogy sok minden jobb volt.
Ugyanis a következő kellemetlen ellentmondásról van szó: minél gyakrabban elégedetlenkedünk, annál rosszabb lesz a helyzetünk. Az elégedetlenségünk, mint a bumeráng, a háromszorosára felerősödve tér vissza hozzánk. Először csak, az így termelt elégedetlenség – többlet ellenünk hangolja a kiegyensúlyozásra törekvő erőket. Másodszor, az elégedetlenség remek csatornát nyit meg az ingák előtt, amelyen keresztül elszívják az energiánkat. Harmadszor, negatív életvonalak felé közelítünk, mert negatív energiát sugárzunk ki.
A negatív reagálás szokása oda vezet, hogy az emberek nem tudják kihasználni az alacsonyabb rendű élőlényekkel szembeni előnyüket: azt, hogy van öntudatuk. Az osztriga is negatívan reagál az őt érő, külső hatásokra, de az osztrigával ellentétben az ember tudatosan alakíthatja a kapcsolatát a környezetével. Ám nem használja ki ezt az előnyt, és a legkisebb kellemetlenségre is agresszívan reagál. Miközben az agressziót tévesen a saját erejének tartja, valójában tehetetlenül kapálódzik az ingák szőtte pókhálóban.
Az idősebbek úgy gondolják, hogy az élet egyre rosszabb lesz, a fiatalok azonban szépnek találják a világot. Miért van ez így? Talán, mert a fiatalabbak nem tudják, mennyire szép volt az élet annak idején, amikor a most idősek voltak fiatalok? Nos, annak idején is voltak idős emberek, akik éppen úgy panaszkodtak az életre, és a régi szép időkre emlékeztek. Ebben nemcsak az a lelki tulajdonság játszik szerepet, hogy az ember a múltbeli rossz élményeket elfelejti, és a jót tartja meg az emlékezetében, hiszen az elégedetlenség a jelenre irányul, ami a jelek szerint rosszabb, mint a múlt.
Induljunk ki abból, hogy ha az élet, évről évre rosszabb lenne, ez azt jelentené, hogy már régen romba dőlt volna, vagy legalábbis az elviselhetetlenségig romlott volna. De hány generációszületett és halt már meg az emberiség történetében? Mindegyikük úgy gondolta, hogy a világ egyre rosszabb lesz. Például minden idős ember teljes bizonyossággal állítja, hogy a Coca - Cola régebben finomabb volt. A Coca – Colát pedig már 1886 – ban feltalálták. Képzeljük csak el, milyen rettenetes íze lenne az óta! Vagy az évek haladásával eltompul az ember ízlelő érzéke? Aligha. Emellett az idősek szerint sok minden más is rosszabb lett: például a bútorok és a ruházat.
Ha mindenki számára csak egyetlen, szubjektíven érzékelhető valóság lenne, az már néhány tucat generáció után valóságos pokollá változna. De hogy is értelmezzük ezt az ellentmondásos kijelentést: ha mindenki számára csak egyetlen szubjektíven érzékelhető valóság lenne. Valamennyien ugyanabban a világban élünk, amely bizonyos variációk anyagi megnyilvánulása. Ám minden embernek saját egyéni változatai vannak A felszínen jól láthatók az egyes emberek sorsa közötti, nyilvánvaló különbségek: gazdag és szegény, sikeres és sikertelen, boldog és boldogtalan. Valamennyien ugyanabban a világban élnek, és mégis annyira különböző az egyéni világuk. Azt is mondhatnánk, hogy a világban vannak gazdag és szegény szektorok.
Ám nemcsak az egyéni sorsok forgatókönyvei és szerepei különbözőek, hanem a színpadképek is. Ezt a különbséget már nem annyira egyszerű felismerni. Ugyanabban a buliban az egyik ember laza és fesztelen, a másikról sugárzik az elégedetlenség. Az egyik szemlélő vidám fiatalok csoportját látja maga előtt, a másik üvöltöző tinédzserek bandáját. Mindketten ugyanazt látják, ám eltérően értelmezik a képeket, hasonlóképpen a fekete – fehér és a színes film közötti különbséghez. Minden ember a variációtérnek arra az adott szektorára van hangolva, amelyben él, és így tekint a világra. ezek a világok egymásba olvadnak, és együttesen alkotják azt, amit mi annak a térnek nevezünk, amelyben élünk.
Talán nehezünkre esik elképzelni ezt, pedig tényleg lehetetlen az egyik síkot a másiktól elválasztani. Mindenki önmagában alkotja meg a saját valóságát, amely összeolvad a környező világgal, és egyben kölcsönhatásba is lép vele.
Képzeljünk el egy olyan Földet, amelyen nincsenek élőlények. Fúj a szél, esik az eső, a tűzhányók kitörnek, a folyók hömpölyögnek, röviden, a világ létezik. Aztán egyszer csak megjelenik egy ember a képben, és elkezdi megfigyelni a környezetet. A gondolati energiája anyagi megvalósulást vált ki a variációtér egy bizonyos szektorában – ez ennek az embernek az élete a világában. Az élete tehát ennek a világnak egy új síkját jelenti. Ha egy másik ember is megjelenik, kialakul a valóságnak egy második síkja. És ha egy ember meghal, a síkja vagy megszűnik, vagy annak megfelelően formálódik át, ami a halál küszöbe után történik.
Az embernek mindenféle ködös elképzelése van arról, hogy még más lények is léteznek, vélhetően egy párhuzamos univerzumban. De most induljunk ki abból, hogy az embereken kívül nincs más élőlény a világegyetemben. Milyen energia hatására alakult ki hát a tér anyagi megnyilvánulása annak idején, amikor még nem is voltak élőlények? Erről csak elméleteket lehet felállítani. És ha egy napon az utolsó élőlény is meghal, eltűnik a világ? Ki állíthatja, hogy létezik még az a világ, amelyben nem él senki? Mert ha nincs senki, aki kijelentheti, hogy (az érzékelés alapján) a világ létezik, akkor nem is beszélhetünk erről a világról. (156. o.)
Térjünk most vissza ismét a generációk világához. Az élete során minden ember a variációtér különböző szektorai között mozog, egyikből a másikba lép át, és így folytonosan alakítja a saját világsíkját. Miután a legtöbben szeretnek hangot adni az elégedetlenségüknek és következésképpen több negatív energiát sugároznak ki, mint pozitívot, ezért az életminőségük is fokozatosan romlik. Az évek elteltével az ember egyre nagyobb anyagi jólétre tesz szert, ám ettől nem lesz boldogabb. A színpadkép színei elhalványulnak, és az ember egyre kevésbé tud örülni az életnek. Az idős úr és a fiatal fiú ugyanazt a Coca – Colát issza, ugyanabban a tengerben fürdik, ugyanazon a lejtőn síel, - alapjában véve minden ugyanaz, mint sok évvel ezelőtt. Ám az idősebb meg van győződve arról, hogy régen minden jobb volt, miközben a fiatalabb mindent csodálatosnak talál. Amikor aztán a fiatal fiú megöregszik, a történet megismétlődik.
Természetesen vannak kivételek is, mind pozitív, mind negatív értelemben bizonyos emberek, akik csak egy adott kor elérése után jönnek rá az élet ízére, és az is előfordulhat, hogy valaki, aki egyébként mindennel elégedett, meghasonlik önmagával. Ám általánosságban minden generáció többé – kevésbé egyetért abban, hogy az életminőség fokozatosan romlik. A generációk életsíkjai tehát eltolódnak. Az idősebb generációk síkja negatív irányba tolódik el, és később a fiatalabb generációk síkja is ugyanerre halad. Ez az eltolódás fokozatosan következik be, és minden esetben optimista beállítottsággal kezdődik. Pontosan ez az oka, amiért a világ összességében nem válik elviselhetetlenné. Mindenkinek megvan a maga síkja, amelyet saját maga választ ki. Az ember tényleg megválaszthatja a saját síkját és ezt meg is teszi. És bizonyára sejthető, hogy mindig a saját hátrányára.
Az előző fejezetekben már beszéltünk arról, hogyan lehet elkerülni, hogy elviselhetetlenné váljon a világsíkunk. De hogyan lehet visszatérni az előző világba, arra az életvonalra, ahol még mindig tele van színekkel és reményekkel – mint fiatal éveinkben? A transz – szörf segítségével ezt is megtehetjük. Először azonban tisztában kell lennünk azzal, hogyan hagytuk el a kedvező, reményteljes életvonalakat, és miért kell feltennünk magunknak a kérdést: „Mitől vált ilyen elviselhetetlenné az életem?”
Az inga örvénye.(158. o.)
1.5.Összefoglalása: (177. o.)
- Minden ember maga teremti meg azt a világsíkot, amelyen él.
- Az emberek világa egyéni síkokból áll, amelyek egymásba érnek.
- Amikor valaki negatív energiát sugároz ki, rontja a saját világsíkja helyzetét.
- Az emberek az agressziót téves módon az erő jelének tekintik, az elégedetlenséget pedig teljesen normális reakciónak.
- Ha negatívan reagálunk egy negatív eseményre, ezzel közelebb kerülünk egy negatív életvonalhoz.
- Az indukált átmenet negatív eseményekkel kezdődik az érintett világsíkján.
- Ne engedjünk be a világsíkunkba negatív információkat. Ez nem azt jelenti, hogy el kell kerülni a negatív információkat, hanem, hogy tudatosan figyelmen kívül kell hagyni őket, nem szabad érdeklődést mutatni irántuk.
1.6.A variációk áramlása. (179. o.)
Honnan jönnek a sejtések, intuíciók és jóslatok? Hogyan születnek a felfedezések és a művészi alkotások? A variációk áramlása nagyszerű ajándék az értelem számára, ám az ember mit sem tud erről. Mik azok az előjelek, és miért van jelentőségük?
Ha együtt haladunk az áramlással, az élet kitárja előttünk az ajtót.
A kérelmező, a méltatlankodó és a harcos.(188. o.)
Az emberek alapvetően kétféle módon viszonyulnak a különféle élethelyzetekhez: van, aki sodródik az áramlattal, mint egy tehetetlen papírhajó, és van, aki küzd az árral, mert makacsul a saját elképzeléseit akarja megvalósítani.
Azt, aki nem kezdeményez, nem törekszik semmire, csak egyszerűen létezik, az élet irányítja. Az ingák bábjává válik, amelyek saját belátásuk szerint döntenek a sorsáról. Aki így áll az élethez, lemond arról, hogy saját maga válassza meg a sorsát. Egyetlen lehetősége van: alávetni magát a sorsának. A hitvallása: „Azon, aminek meg kell történnie, úgysem lehet változtatni.” Ennek az alapelvnek megfelelően biztos abban, hogy senki nem menekülhet a sorsa elől. És teljesen igaza is van, hiszen a variációtér ezt a lehetőséget is felkínálja. Ebben az esetben az ember nem tehet egyebet, mint elégedetlenkedik a sorsával, és a magasabb erők segítségében reménykedik.
Aki idegen kezekre bízza az életét, kétféle ösvényen haladhat át az élete során. Az egyik ösvény a kérelmező útja, aki aláveti magát az ingáknak, valamiféle magasabb erőkhöz folyamodik, megadja magát, és alamizsnáért könyörög. Az inga munkára kényszeríti a kérelmezőt, aki végigrobogja az életét, és cserébe nem kap többet, mint amennyiből szerényen biztosítani tudja a létfenntartását. Időnként a magasabb erőkhöz folyamodik némi ráadásért, ám azok nem foglalkoznak vele.
A kérelmező nem vállal felelősséget a saját sorsáért. Úgy gondolja, hogy minden „Isten akaratából” történik. Következésképp nincs is más teendője, gondolja, mint hódolattal és tiszteletteljesen kérni, és mindent meg fog kapni Istentől. „Ó, hegyek és völgyek! Ó, folyók és tavak! Ó mennyek! Ó föld! Hittel és hódolattal telve hajlok meg a hatalmatok előtt! Hiszem, hogy segíteni fogtok, hogy megvehessem a reggeli újságot!” Kissé eltúlzott a kép? Semmi esetre sem, hiszen a leghatalmasabb erők számára teljesen mindegy, hogy agy palotáról vagy a reggeli újságról van – e szó. És ha nem sikerül? Nos, lehet, hogy nem a legmegfelelőbb imát választottam. Sebaj, másnap jobban sikerül.
Erről a szemléletről egy vicc is született. Egy férfi hever a kanapén és imádkozik:”Ó uram, segíts rajtam, hogy gazdag lehessek. Hiszen, te mindenre képes vagy! Bízom a kegyelmedben.” Isten azonban dühösen így felel: „Ide figyelj, legalább egy lottószelvényt vehetnél!” Nagyon sok ember igyekszik ilyen egyszerűen élni az életét: félnek felelősséget vállalni a sorsukért, és a saját fontosságuk pocsolyájában hemperegnek. Hogy mit jelent ez ebben az összefüggésben? Az ember annyira fontosnak tartja magát, hogy azt képzeli, Isten a hatalmát és a kegyelmét arra használja fel, pontosan őróla fog gondoskodni. Isten jóval többet adott az embernek az elégnél – a szabad választás jogát -, ám az infantilis ember nem akarja elfogadni, és folyton elégedetlenkedik.
Ezt az infantilizmust sokan azzal akarják igazolni, hogy a célhoz vezető úton túl sok akadály van. Mindig történik valami, ami megzavarja az embert. Valójában azonban semmi más nem jelent akadályt, csakis az ingák és a kiegyensúlyozó erők, amelyek azért kínozzák, mert folytonos panaszkodásával többletpotenciált termelt. Tehát saját maga hozta létre az akadályozó tényezőket.
Ha valakinek nem tetszik a kérelmező szerepe, a másik ösvényt is választhatja: a méltatlankodó szerepét, aki elégedetlenkedik, és azt követeli, amire neki állítólag joga van, miközben az igényeivel még nagyobb károkat okoz saját magának. példaként gondoljuk végig a már megismert képtár hasonlat egyik változatát. Valaki elmegy egy galériába, és nem tetszik neki a kiállítás. Úgy gondolja, hogy joga van kimutatni az elégedetlenségét: kiabál, fenyegetődzik és változásokat követel, különben mindent össze fog törni. Ezután természetesen azonnal kipenderítik, mire még inkább felháborodik, és sértetten panaszkodik: „Mit jelentsen ez? Hiszen mindent meg kellett volna tennetek, hogy elégedett legyek veletek.” Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy csak vendég ezen a világon.
A transz – szörf szempontjából mindkét, fent leírt út teljesen értelmetlen. A transz – szörf ugyanis egy harmadik utat javasol: Ne kérj, és ne követelj. Csak menj, és vedd el magadnak.
Hogy mi ebben az újdonság? Hiszen mindenki ez szerint cselekszik, aki szabadon dönt, és úgy gondolja, hogy a sorsa a saját kezében van. Harcol a világgal, és megküzd a helyéért a nap alatt. Makacsul háborúzik az ingákkal, és a könyökével tör utat magának. Az egész élete szakadatlan harc a létezésért. A küzdelmet választotta, és a variációtérben ilyen változat is van.
Amint már tudjuk, mind az alázat, mind az elégedetlenkedés az ingáktól való függés felé vezet. Emlékezzünk vissza arra, amit az előző fejezetben a büszkeségről és a fontoskodásról mondtunk, és minden világossá válik. A kérelmező a könyörgésével termel többletet, és önként a manipulálók kezére adja magát. Aki kér, kezdettől fogva abból indul ki, hogy kötelessége kérni és várni – talán egyszer teljesítik, amit szeretne. A méltatlankodó az elégedetlenségével termel többletet, kihívja maga ellen az egyensúlyra törekvő erőket, és saját maga rombolja a sorsát.
A harcos aktívan cselekszik, de háborúskodás az egész élete, és ez nagyon sok erejébe kerül. Ellenáll ugyan, de egyre jobban belegabalyodik a pókhálóba. Azt hiszi, hogy a sorsáért küzd, ám valójában csak az energiáját pazarolja. Néha sikerül győztesként kikerülnie a harcból – de milyen áron! Ilyenkor látványosan közszemlére teszi a sikerét, és mindenki ismételten megbizonyosodhat róla, hogy nem könnyű megszerezni a babérkoszorút. Így gyökeresedik meg az általános vélemény, hogy a sikerért keményen kell dolgozni, és szakadatlanul harcolni.
Ezt a véleményt valójában az ingák sugallják, és a fennmaradásáról is ők gondoskodnak, mert a révén keletkezett többlet terített asztalon kínálja számukra a táplálékot. Ha a cél annyira jelentős, és annyira nehéz elérni, akkor ez bizonyára csak kiemelkedő tulajdonságú embereknek sikerülhet – és itt rejtett módon szerepet kap a belső fontosság – komplexus is. A célhoz vezető úton azután az ember lépten – nyomon akadályokba ütközik. Előfordulhat, hogy az ingák engedik egyik – másik követőt elérni a célig. Ő ekkor szerfelett elégedett lesz, és nem fogja fel, hogy az energiát valójában nem a cél elérésébe fektette, hanem sokkal inkább az ingáknak áldozta fel.
Ebből a következő kép alakult ki: az ember a célja felé vezető úton számtalan koldus mellett fog elhaladni. Ezek megrohanják, elállják az útját, a ruháját rángatják, és hangosan követelőznek. Az ember megpróbálja lerázni őket, vagy pénzt ad nekik, vagy szembeszegül velük, és végül nagy fáradtsággal eléri a célját. Az energiamennyiség, amelyet a célja elérésére fordított – vagyis arra, hogy egyik lábát a másik után rakja – a teljes befektetésnek csak egy elhanyagolható részét teszi ki. Az energia legnagyobb hányadát az erőszakos koldusokkal való harcra fordította.
Aki elvágja az ingák láncát, szabaddá válik. A koldusok békén fogják hagyni, és másokat zaklatnak. Amint már tudjuk, úgy szabadulhatunk meg az ingáktól, hogy lemondunk minden büszkeségről, és nem tekintjük annyira fontosnak a terveinket és a tevékenységünket, mert ekkor szinte maguktól elhárulnak az útból az akadályok. ezután már nem szükséges kérni, követelni, vagy harcolni, hanem egyszerűen tovább kell menni, és elvenni, amit akarunk.
Tehát a kérelmező, a méltatlankodó és a harcos szerepe nem illik hozzánk. Mit gondol, milyen szerepet játszik a transz – szörf szerint a saját sorsán uralkodó ember az „élet” elnevezésű játékban? Ez lesz a házi feladat, a választ megtalálja a következő fejezetben. Először azonban nézzük végig, milyen viselkedési stratégiákat használhatunk fel a különböző élethelyzetekben.
Úszunk az árral (192. o.)
A kérelmező, a méltatlankodó tehetetlenül hánykolódik az élet áramlásában, a harcos pedig megpróbál az árral szemben úszni. Természetesen ezek csak végletes példák, egyetlen emberre sem jellemzőek teljes mértékben. Az idők során mindenki hol az egyiket, hol a másikat játssza. Aki belebújik ezekbe a szerepekbe, nem cselekedhet hatékonyan. De ha az is rossz, ha az árral sodródunk, és az is, ha szemben úszunk, akkor mi marad?
Az előzőekben már beszéltük, hogy az értelem tekintélyelvű módon viszi keresztül az akaratát, amely a józan emberi megfontoláson alapul. Sok ember ezen a módon gondolkozik, és az értelme alapján ítél, ám valamiképp mégsem tudja megoldani a problémáit. Mit ér hát, az úgynevezett józan ész? Az értelem eszerint nem tudja garantálni a problémák jó megoldását. Talán úgy tűnik, mintha teljesen logikusan ítélne, ám valójában teljes erejével az ingák után rohan. Szóba sem kerülhet a mozgás szabadsága, amíg az ember a kérelmező, a felháborodott, vagy a harcos szerepét játssza. Még a harcosnak sincs nagyobb szabadsága az akarata érvényesítésében, mint a papírhajónak.
Hogyan mozog a harcos az élet áramlásában? Az inga harcra készteti, ő pedig az árral szemben evez, és közben nem tudja, mennyivel egyszerűbb és előnyösebb lenne kihasználni az áramlást. Az értelmet bekebelezték az ingák, ám a harcos eltökélten meghozza a döntéseit, és minden erejével az ár ellen küzd, ott is, ahol a nyugodt, áramló mozgás valójában továbbvinné.
Most pedig képzelje el, hogy nem küzd az árral, tehát nem kavarja fel szükségtelenül a víz felszínét, és nem kavarja fel szükségtelenül a víz felszínét, és nem hánykolódik tehetetlenül a hullámokon, mint egy papírhajó. Tudatosan együtt mozog az árral, észreveszi a közeledő partokat, akadályokat, veszélyes mélységeket és örvényeket, és könnyed mozdulatokkal tartja az irányt. Biztos kézzel tartja a kormányrudat.
Szerkesztés alatt! Folyt. köv.!
Útmutató jelek (199. o.)
De hogyan dönthetjük el, hogy épp egy homokos tengerpart, egy zuhatag, vagy egy megszokott folyókanyarulat felé haladunk? Nos, az ember a világban jól érzékelhető jelek segítségével tájékozódhat. A világ folytonosan ilyen jeleket küld nekünk. (199. o.)
Útmutatónak olyan jeleket tekintünk, amelyek előre jelzik a variációáramlás lehetséges irányváltozását. Más szóval, ezek a jelek olyan események előhírnökeinek tekinthetők, amelyek jelentős változást okoznak az élet egyenletes áramlásában. Ha valamiféle változásra várunk az életünkben, legyen szó akár egy apróságról is, felbukkanhat egy jel, amely előrevetíti ezt a változást. Amikor váratlan változás közeleg, egy arra jellemző jel tűnhet fel. Mit jelent ebben az összefüggésben a „jellemző” szó?
Amikor a variációáramlás irányt vált, az ember egy másik életvonalra kerül át. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk vissza arra, hogy egy életvonal többé – kevésbé ugyanazt az életminőséget kínálja. Az életvonalak a jellemzők alapján különböznek egymástól, és ezek a különbségek, bár jelentéktelennek tűnnek, mégis érzékelhetők. Pontosan ezt a minőségi különbséget vesszük észre, amikor tudatosan, vagy tudat alatt megérezzük: valami már nem olyan, mint amilyen egy perccel ezelőtt volt. (201. o.)
Útmutató jelek tehát csak akkor jelennek meg, amikor közvetlenül egy másik életvonalra való átlépés előtt állunk. Természetesen figyelmen kívül is hagyhatjuk ezeket a jeleket. Az ilyen jelek abban különböznek a megszokott eseményektől, hogy mindig egy másik vonalra való átlépés kezdetét jelzik. Általában azokra a jelenségekre leszünk figyelmesek, amelyek közvetlenül egy életvonal váltás után következnek be. Ez azért van így, mert az életvonalak minősége különbözik egymástól Ezek a különbségek sokszor annyira észrevehetetlenek, hogy nehéz szavakat találni rájuk: valamiképpen úgy érezzük, hogy valami megváltozott. Ösztönösen megérezzük, amikor lezárult az átmenet, és néha ennek a nyilvánvaló jeleit érzékeljük. Érezzük, hogy új irány jelent meg az áramlásban. Erre jelek hívják fel a figyelmet, amelyek azt mondják: valami megváltozott. Valami folyamatban van. (202. o.)
Az előjelek mindig megmutatnak valamennyit a bekövetkező esemény jellegéből. Ha kellemetlen érzéseket keltenek, például félelmet, bizonytalanságot, nyugtalanságot, vagy idegességet, akkor negatív változásra számíthatunk. Ha az érzések többértelműek vagy vegyesek, nem célszerű az előjel értelmezésével próbálkozni. Ilyenkor alapvetően bizonytalan minden következtetés. Semmi esetre se nyugtalankodjunk, és ne tulajdonítsunk túlságosan nagy fontosságot az ilyen előjelnek. De ha úgy érezzük, hogy egy jel tényleg üzenetet hordoz, semmiképp se hagyjuk figyelmen kívül. Talán arra figyelmeztet, hogy óvatosabbnak kell lennünk, változtatnunk kell a viselkedésünkön, vagy valami más módon kell megoldanunk.
A jelek szerint sokféle formában jelenhetnek meg. A legfontosabb, hogy meg tudjuk ítélni az alapvető jelentésüket: pozitív, vagy negatív tartalmúak? Például: sietek, és egyidős, botra támaszkodó néni állja el az utamat. Mit jelent ez? Annyit mindenképpen, hogy el fogok késni. Vagy a buszvezető, aki általában nagyon kényelmes tempót választ, ma mintha autóversenyzőnek képzelné magát.
A jelek legfőbb értéke abban áll, hogy jó időben felráznak bennünket a kényelmes semmittevésből és értésünkre adják, hogy azzal, amit éppen teszünk, egy negatív ingát szolgálunk, vagy más módon cselekszünk a saját érdekeinkkel ellentétesen. Gyakran azért követünk el hibákat, mert az inga által fokozatosan adagolt kábítószer hatása alatt cselekszünk. Elveszítettük az azonnali érzékelés képességét, és csak később gondolkodunk el azon, miért is tettük ezt vagy azt. Ilyen esetekben akár láthatatlan jelek is szolgálhatnak figyelmeztetésül. Még sohasem lett belőle probléma, ha az ember körültekintően és józanul szemlélte a körülötte zajló eseményeket. a legfontosabb, hogy a figyelem és az óvatosság ne változzon nyugtalansággá és félelemmé. figyeljünk oda, de ne aggodalmaskodjunk, és tartsunk távolságot, de cselekedjünk kifogástalanul.
Furcsán hangzik, de a legtisztább és legvilágosabb útmutató jeleket mások mellékesen elejtett megjegyzéseiben fedezhetjük fel. Ha valaki megpróbálja rákényszeríteni Önre a véleményét, nyugodtan engedje el a füle mellett, amit mond. De ha valaki ösztönösen tesz egy megjegyzést, például javasol egy megoldási módot, ezt nagyon komolyan kell venni.
Az ösztönös megjegyzések legfontosabb jellemzője, hogy az ember nem gondolkodik rajtuk hosszasan. Talán Ön is megtapasztalta, hogy milyen érzés, amikor valakinek a megjegyzésére egy másodpercnyi gondolkodás nélkül azonnal válaszol. A válasz már eleve megvan valahol a tudatalatti mélyén, és egyszerre csak ott van a nyelvén, anélkül, hogy az elemző értelem bekapcsolódott volna a folyamatba. Hasonló módon tesznek az emberek mellékes megjegyzéseket, miközben az értelem vagy szunyókál, vagy más dolgokkal van elfoglalva. Amikor az értelem alszik, akkor szóhoz jut a lélek; és a lélek közvetlenül az információmezővel áll kapcsolatban.
Például valaki mellékesen azt mondja Önnek: „Vegyél fel sálat, mert különben megfázol.” Ha nem hallgat a tanácsra, utólag valószínűleg bánni fogja. Vagy éppen egy problémával küzd, és valaki mellékesen tesz egy javaslatot, amely első hallásra teljesen értelmetlenségnek tűnik. Ne dobja azonnal félre, hanem hegyezze a fülét. Vagy meg van győződve a saját igazáról, és valaki rámutat, talán a szándékán kívül, hogy nem ez a helyzet. Őrizze meg a hidegvérét, és ne kezdjen vadul összevissza hadonászni.
A kellemetlen előérzet ugyancsak egyértelmű jel, ám általában nem vesszük figyelembe. Ha döntést kell hoznunk, a léleknél jobban senki sem tudja, melyik a helyes út, ám gyakran nagyon nehéz megérteni, mit akar mondani. Annyit, hogy alapvetően tetszik – e neki az értelem döntése, a fent leírt módszerrel egyszerűen megállapíthatjuk. tegyük fel, hogy döntést kell hoznia. Adjon magának egy percnyi időt, és hallgassa a hajnali csillagok suttogását. Ha pedig az értelem már meghozta a döntést, és Önnek csak később jut eszébe a hajnali csillagok susogása, próbáljon meg visszaemlékezni, hogyan érezte magát, amikor meghozta a döntést. Az ilyen érzések két nagy csoportra oszthatók: „Ez jó nekem,2ÉS „Ez rossz nekem.” Ha a döntés kellemetlen közérzetet okozott, vagy aggodalmat keltett, egyértelműen „rossz.” ilyen esetekben a lehető leggyorsabban változtatni kell rajta.
A lelki közérzet meghatározása nem nehéz. Sokkal nehezebb azonban idejében visszaemlékezni arra, hogy ügyelnünk kell az érzéseinkre, mert az értelem önkényesen ítél, és nem hajlandó senki másra hallgatni. A józan emberi értelem harsány monológja teljesen elnyomja a lélek suttogását. Az értelem azon igyekszik, hogy mindent megindokoljon és bebizonyítson, elsősorban a saját igazát. Tegyük fel, hogy választás előtt áll, és döntenie kell: „igen”, vagy „nem”. A lélek halk hangon próbálkozik: „nem”. Az értelem érzékeli a lélek tiltakozását, de úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna, és meggyőzően bizonyítja a saját igenjét, ami ugyebár „ésszerű megfontolásokon” alapul. Őrizze meg ezeket a mondatokat emlékezete egy fiókjában, és emlékezzen vissza rájuk, amikor legközelebb döntést kell hoznia. Meg fogja látni, hogy mennyire igaz ez a gondolatmenet.
Azt tanácsolom, hogy jegyezzen meg egy egyszerű szabályt, amelynek segítségével gyorsan felismerheti, mikor akar a lélek nemet mondani: ha saját magát is győzködnie kell, hogy igent mondjon, ez azt jelenti, hogy a lélek egészen biztosan nem akarja. Jegyezze meg, amikor a lélek igent mond, nem érzi szükségét, hogy győzködje önmagát. a következőkben még vissza fogunk térni ehhez a szabályhoz.
Figyelje szüntelenül, hogy milyen jeleket mutat körülöttünk a világ. azonban nem tanácsos, hogy az ember mindenütt és mindenben jeleket akarjon felfedezni. „A madarak magasan repülnek. Mit jelenthet ez?” Nos, nem félnek a magasságtól, azért repülnek ott. Mindössze annyit kell tenni, hogy észrevesszük a jeleket, és visszaemlékszünk, hogy esetleg útmutatók is lehetnek. Amint elfelejtjük, máris csattan az ingák bilincse, és a körülmények áldozatává válhatunk.
Azokat a vágyakat és tetteket, amelyek képesek alapvetően megváltoztatni a sorsunkat, különös figyelemmel kell vizsgálni. Ha egy vágy kellemetlen érzéseket kelt Önben, és lehetősége van elengedni, tegye meg. Az ilyen vágyak nem a lélekből fakadnak, hanem az értelemből, és az értelem vágyai mindig az ingák befolyása alatt születnek. Ugyanez igaz a tettekre is. Ha nem vesszük figyelembe a kellemetlen lelki közérzetet, legtöbbször nem történnek ugyan tragikus dolgok, ám később mégis bánni fogjuk. Ezért célszerű lehetőség szerint távol tartani azokat a vágyakat, amelyek kellemetlen közérzettel, félelemmel, vagy bűntudattal járnak együtt. Ez rendkívül leegyszerűsíti életünket, és kiküszöböl egy sereg problémát.
Ez minden, amit a transz – szörf modelljének szemszögéből elmondhatunk az útmutató jelekről. Az Önnek szóló jeleket csak Ön veheti észre, és értelmezheti. Senki sem tudja elmagyarázni, hogyan kell. Mindent meg fog érteni, ha figyelmesen tanulmányozza önmagát és a környezetét. A lényeg, hogy ne szenteljen túlságosan nagy figyelmet a homályos jeleknek, és ne engedje, hogy negatív értelmezések kapjanak helyet élete forgatókönyvében. Ne termeljen többletpotenciált, és ne kerüljön örvénybe, és ne fusson zátonyra a variációáramlásban. Ezt egyébként jelek nélkül is meg lehet tenni. Végső soron, nem tudjuk egyértelműen megállapítani, mit akarnak üzenni. Amikor döntést hoz, az egyetlen jel, amire különösen figyelni kell, a lelki közérzet. És a hajnali csillagok susogását sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Elengedés (207. o.)
Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a variációtér áramlása többféle kisebb áramlatból áll, ez két súlyos teher alól szabadítja fel az értelmet: egyrészt nem szükséges mindig racionális alapon megoldania a problémákat, másrészt nem kell mindig mindent felügyelni – természetesen csak akkor, ha a tudat is akarja ezt a felszabadulást. Ahhoz, hogy engedje, többé – kevésbé racionális magyarázatot vár. Bizonyára az Ön figyelmét sem kerülte el, hogy ez a könyv sok irracionális kijelentést tartalmaz, amelyek nem egyeztethetők össze a józan emberi értelemmel. Folyton igazolnom kell ezeket az értelem számára sokkoló kijelentéseket. De mi mást is várhatnánk? Az itt elmondott gondolatmenetek alapjaiban rengetik meg az egészséges emberi értelem által felépített szerkezeteket. Az értelem nem szokott hozzá, hogy csak úgy egyszerűen elhiggyen dolgokat és bizonyítékokat követel. Ezeket a bizonyítékokat Ön is megkapja, ha a gyakorlatban is kipróbálja a a transz – szörf elveit. De azért felsoroltam néhány indokot, amelyekkel megnyugtathatjuk a bizalmatlan értelmet. Másként Önnek sem jutna eszébe megvizsgálni az elveket, sőt már régen abbahagyta volna az olvasást is. Ám ez csak a kezdet, jó néhány megdöbbentő felfedezés vár még Önre.
1.6.Összefoglalása: (214. – 215. o.)
- Az értelem már meglevő megnevezések alapján értelmezi a dolgokat.
- A lélek nem gondolkodik, és nem beszél, hanem tud és érez.
- Az értelem csak a már meglevő kövekből tud új házat építeni.
- Az alapvető új felfedezések mindig még meg nem valósult szektorokból érkeznek.
- A lélek közvetítő szerepet játszik az alapvetően új információk és az értelem között.
- Felfedezésnek azt nevezzük, amikor az értelemnek sikerül megfejtenie a lélek által közvetített információkat.
- Az értelem képes egyértelműen megítélni a lelkiállapot jellegét.
- Rá kell szoknunk, hogy odafigyeljünk a lelkiállapotunkra.
- Aki feladja a hamis Egót, szabadon választhatja meg a sorsát.
- A választás szabadsága lehetővé teszi, hogy egyszerűen elvegyük, amit szeretnénk, ahelyett, hogy kérnénk, vagy követelnénk.
- Az információk szerkezete okok és okozatok láncolatán alapul.
- Az ok – okozati összefüggések láncolatai alkotják a variációáramlatot.
- Az egyes áramlatok a legkisebb ellenállás irányában haladnak.
- A variációtér áramlatai eleve magukban hordozzák minden probléma megoldását.
- A belső és külső hamis Ego eltéríti az értelmet az optimális áramlattól.
- Az értelem sodor bennünket a veszélyes zuhataghoz, nem a variációtér áramlatai.
- Minden sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik. Térjünk vissza ehhez az egyszerűséghez.
- Nem az előjelnek van hatása, hanem annak, ahogy mi viszonyulunk hozzá.
- Az útmutató jelek felhívják a figyelmet az áramlat egy lehetséges irányváltására.
- Az életvonalak a minőségük tekintetében különböznek egymástól.
- Az útmutató jelek figyelmeztetésül szolgálnak, mert egy lehetséges átmenetet jeleznek.
- Az útmutató jeleket arról ismerjük fel, hogy olyan érzésünk támad: valami nem stimmel.
-A mellékes megjegyzések fontos útmutatást jelenthetnek.
- A mellékes megjegyzések fontos útmutatást jelenthetnek.
- A kellemetlen lelki közérzet egyértelmű útmutató jel.
- Ha saját magunkat is meg kell győzni valamiről, a lélek azt mondja: nem.
- Ha lehetőségünk van megváltoztatni egy döntést, amely rossz érzést okoz, mindenképpen tegyük meg.
- Gyakoroljuk az elengedést, és váratlan eseményeket is vegyünk fel a forgatókönyvünkbe.
- A hamis Ego megakadályozza a forgatókönyvtől való eltérést.
- Az értelem nem arra törekszik, hogy együtt haladjon az áramlással, hanem maga akarja irányítani.
- Helyezzük át a súlypontot az ellenőrzésről a megfigyelésre.
- Ha együtt haladunk a variációáramlásával, az élet kitárj előttünk az ajtót.
Szerkesztés alatt!
Utóirat (Egy üzleti ajánlat tőlem, Neked.)
A VILÁG MIÉRTJÉT megmutatják a trendek. A legdinamikusabb jelenleg a telekommunikációs trend!
Hogy miért érdemes pont erre kiemelkedő figyelmet fordítani? 1. Mert mindenki ezt használja! 2. Mert ITT és MOST ebbe be lehet kapcsolódni! Egy 1 trillió dolláros üzletágba most az ACN révén bele lehet kapcsolódni, gyakorlatilag milliós nagyságrendű tőke nélkül! Ha van egy okod, akkor lesz 81250 Ft-od a regisztrációra és 47500 Ft-od egy képtelefonra, és 2.550 Ft havidíjért majdnem korlátlan lehetőséged üzletépítésre, utazási és telefonköltségek nélkül. Te felfogtad, hogy miről szól ez az ajánlat? Te tényleg felfogtad? Nem hiszem! Ha felfogtad volna, akkor kezedet - lábadat törve rohannál hozzám a lehetőségért, mint a mérgezett egér! Inkább dolgozol 50 évet? A Te sorsod, és a Te életed!
A cég, melynél független képviselő vagyok, jelenleg 23 országban van jelen. Fokozatosan nyitja meg a lehetőséget a világ országaiban. Ha a te országodban már megnyitotta ezt a lehetőséget, akkor mire vársz még? Regisztrálj be egy szponzorhoz, és indulj el. Megfigyelted, hogy mindig MOST van? Most van a legmegfelelőbb alkalom, hogy elkezd! Várod Isten mannáját az égből? Ez a létező legnagyobb lehetőség mindenkinek, aki hajlandó változni a jobb élet reményében. Tudom, hogy Te utálsz változni. De nem utálsz szegénynek maradni? Én sem szeretek változni. De a változás az egyetlen ok, amiért ezen a sárgolyón vagyunk. Isten ezzel bízott meg bennünket. A holisztikus világot olyanná teremtette, hogy a részhalmazai fejlődése révén fejleszti magát. Te lehetsz büszke Istennek erre e legnagyobb bizalmára, amit beléd vetett, vagy elutasíthatod. Ez a Te döntésed, és vannak következmények.
Ez a direktmarketing stílusa, a kereskedő stílusa, és beidegződése. Most van itt a lehetőség, hogy bedaráljuk, most van itt a lehetőség, hogy kinyissuk a pénztárcáját, van a rohadéknak pénze, csak ül rajta, pedig, ha eladom neki ezt az edénykészletet potom félmillióért, 30 % üti a markomat azonnal, mennyi is ez? Hiány van mindenből, és ha nem tudok eladni, akkor felkopik az állam! Ez félelem!
Azt bizonygatjuk, hogy az MLM nem direktmarketing, és mi nem vagyunk ügynökök! Közben a testbeszédünk olyan hangosan kommunikálja, hogy mi magunk vizet prédikálunk, és közben bort iszunk, hogy a jelölt, ha észnél van, hanyatt – homlok menekül. Persze, próbáljuk megtéveszteni bizonyos gyorsasági és egyéb bónuszok, a pénz sűrű emlegetésével. Ha kifogásai vannak, akkor persze, ő egy hülye köcsög, nekiesünk, hogy ha az üzletről nem is, - mert arra nem hülye köcsögöket keresünk, - de arról mindenképpen meg kell győznünk, hogy kinek van igaza, és egy ilyen hülye köcsögnek, mint ő, hol a helye, mert ezt kívánja érzékeny lelkünk. Nekem rémlik valami: egy Ady Endre nevű költő: A magyar ugaron c. verse. Vajon kiről beszélt? Biztosan nem rólunk, hiszen még meg sem születtünk akkor…
„Az MLM-ben is csak az a dolgotok rohadékok, hogy megírjátok a névlistátokat és ömlesszétek az embereket, én meg majd mondom a marketingtervet. Hű, mennyit dolgozok, ezek meg csak kifogást keresnek, és nem hoznak embert, pedig, ha mindenki csak egy embert hozna! Most már ideje, hogy a többiek is kiálljanak… De tanuld ám meg a marketingtervet, mert ha nem úgy mondod szóról – szóra, ahogyan én, azzal kárt okozol a cégnek és nekem. Ez egy profi cég, nem engedheti meg magának, hogy színvonal alatti előadásokat tartson valaki… Meg ezt a N 21 – es dumát az álmokról jobb lesz, ha sürgősen elfelejted, mert bemószerollak a központban, és ki leszel zárva, mint a nép ellensége… Fel is út, meg le is út… Azt, hogy vezetőire elviszlek még egyszer, azt meg aztán végképp felejtsd el.”
Tudat alatt kommunikálunk 97 %-ban. (400 milliárd bit/ sec. információ éri az agyat, ebből 2000 bit/sec. a tudatos.) Mit gondol tudat alatt a szponzorált? Vigyázat, ügynök a láthatáron! Fel az energiapajzzsal! Ez energiavámpír, aki abból él, hogy leveszi rólam az energiát! Mivel nem tudok ellene védekezni, szégyen a futás, de hasznos. (Nagy gyakorlatom van ebben, sokszor csináltam ilyet korábban, mert nem értettem, hogy mi folyik itt!)
Képzeljünk el egy szeretet lineáris skálát. Az origóban a 0 szeretet, (félelem) és tőle távolodva tart a szeretet a végtelenhez. Így közeledünk Istenhez. A szeretet polaritása nem a gyűlölet, hanem a szeretet hiánya, a félelem.
A fény polaritása a sötétség, nem más, mint a fény hiánya.
A Network Marketing a világtörténelem legnagyobb lehetősége. Aki erre egy igazi, hiteles példa, az a Názáreti Jézus. A termék neve: Evangélium= Jó hír. Bár a termék közben elferdült és megzápult, a rendszer erejét mutatja, hogy közel 2000 év elteltével, ez e létező legnagyobb üzlet a világon. Az üzlet alapítójának, Pál apostolnak még életben sem kell lennie, vígan működik nélküle!
Jézus önmagán dolgozott. Felhasználta az embereket, mint tükröket önmaga tökéletesítésére. Mindenki mindig önmagán dolgozik a világba is és a Network Marketingben is.
Az üzenet számomra a következő: Ha valaki ezt megfelelő szintre gyorsan felépíti, azt nem fogja tudni kontrollálni sem a saját országának kormánya, sem a nemzetközi gazdasági helyzet. Ha közben az illető még képzi is magát, 5 évi jövedelem elegendő, hogy befektetései révén teljes anyagi függetlenségre tegyen szert, utána a cég jövője sem lesz számára korlát. Ezért elfogadhatatlan az, amikor valaki nem táplálja minden nap az agyát CD –kel, könyvekkel és találkozókkal. Az ilyen ember kiírja a falra: „Majd holnap eszünk”. Kérdés: Az agy nem éhes? Az nagyon nagy baj!
Én, mint szponzor, kötök egy szerződést azzal, akit behozok a hálózatomba. Azt ígérem neki, hogy biztatni, és támogatni fogom. Kéz a kézben segítek neki előbányászni az ő álmait, (amelyeket többnyire jó szándékú szülei, vagy más álom tolvajok elraboltak, olyan régen, hogy már nem is emlékszik.) és együtt megvalósítjuk. Azért segítek neki az ő álmait megvalósítani, mert megértettem, hogy a Network Marketing arról szól, hogy az én álmaim akkor fognak megvalósulni, ha elegendő embernek segítettem, hogy az álmai megvalósuljanak.
A javító szándék megnyilvánulásának egyetlen lehetséges útja a kérdezés, mert az nem személyeskedő, és nem bántó. A Network Marketingben a szponzor szerepe a hivatásos biztató és bátorító személyes edző szerepe.
Az egyetlen dolog, amiért az emberek embereket követnek, az a szeretet utáni vágyuk. Szeretni, és szeretve lenni, ezáltal visszatérni még itt a Földön Istenhez. Minden más csak magyarázat.
Az emberek, emberek miatt jönnek el a marketingtervre, nem telekommunikációs trend, vagy antioxidánsok miatt. Keressük az elveszett paradicsomot, amelyből kiűzettünk. Várunk valakire, aki visszavezet oda bennünket, és szeretetével betölti a tátongó űrt a lelkünkben. És reménykedünk, hogy még itt az életben megtaláljuk ezt az embert.
Azért nem találjuk, mert rossz helyen keressük! Csak bele kell néznünk a tükörbe, és meglátjuk. Meglátjuk azt az embert, aki kivezet bennünket a káoszból! Aki maga a szeretet! Aki gazdaggá tehet bennünket. Aki bölcsebbé tehet bennünket. Ne a külvilágban keressük, mert bennünk van! Egészen közel. A bennünk lévő Isten az, akit keresünk. Csak ott találhatjuk meg, sehol máshol!
Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”
Te ismersz valakit, aki ezt akarja másolni? Én nem! Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a TITOK („The Secret”) c. filmet még egyszer. Ha még mindig nem érted, akkor még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… Addig nézd, amíg… amíg el nem jutsz a mélyebb megértéséig. Én kb. 50x láttam. Nem állítom, hogy teljes mélységig értem. Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia.
Kétféle úton juthatunk hozzá:
1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk. Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.
És most jön a számomra nagyon nehéz rész: vajon miért kapok én 18 éve mindig ilyen szponzorokat? Hát azért, mert 2011. januárig én is egy ilyen szponzor voltam! A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján (A vonzás törvénye) a szponzoraim segítettek nekem, engem tükrözve, hogy meglássam és megismerjem önmagam.
Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.
Nincs hát jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.
A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!
És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!
Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!
Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.
Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!
Vadim Zeland: Válaszd ki magad a sorsodat! 2.
1.7. (1.Fejezet) A szándék (9. o.)
Vajon valójában honnan származnak az álmaink? Tényleg csak az emberi képzelőerő „termékei” lennének? Mi választja el egymástól az álmot és a valóságot? Ebben a fejezetben kissé fellebbentjük a misztikus fátylat, amely elfedi az egyiptomi piramisokat és más, hatalmas építményeket létrehozó ókori mágusok hatalmát.
A lehetőségeinknek csak a szándékaink szabnak határokat.
A szándék mágikus ereje (26. o.)
Arra a következtetésre jutottunk, hogy a gondolataink és vágyaink határozzák meg a mozgásunkat a variációtérben. Álmunkban ezt a mozgást nem korlátozza a fizikai világ tehetetlensége. Már a gondolat első csírája is egy pillanat alatt áthelyezheti az álmodót a variációtér megfelelő szektorába. A megvalósult szektorokban ez a folyamat az anyag tehetetlensége miatt sokkal lassabban megy végbe. De itt is ugyanaz az elv érvényes: a gondolataink közvetlen hatást gyakorolnak életeseményeink alakulására.
„Ó, tényleg, valóban? – vetheti most közbe ironikusan az olvasó, ha még nem ejtették eléggé bámulatba a transz – szörf sajátságos módszerei. „És én csacsi, mindig azt hittem, hogy nem a gondolataim határozzák meg az életemet, hanem a tetteim. De most már tudom: nem az a fontos, amit teszek, hanem az, amit gondolok.”
Valójában azonban nincs itt semmiféle ellentmondás. És nem is az a fontos, hogy mire gondolunk, hanem az, hogy mit teszünk ezután. Megszoktuk, hogy ügyeljünk a tetteink következményére, mert ezek teljesen egyértelműen megmutatkoznak. A gondolataink következményei ezzel szemben már nem ennyire nyilvánvalóak. Ez a kiegyenlítésre törekvő erők működésével magyarázható. Már foglalkoztunk velük, mégpedig abban az összefüggésben, hogy ezek az erők mindig a törekvéseink ellentétének a megvalósításán dolgoznak. Törekszünk rá, hogy megkapjunk valamit, és mégis, épp az ellentéte történik. Minél nagyobb a többletpotenciál, annál intenzívebb a nem kívánt hatás. Miután nem tudjuk érthetően megmagyarázni, hogy miért működik ilyen sajátságosan a világ, megpróbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy helytelenül cselekedtünk, vagy a világ egyszerűen úgy van felépítve, hogy az ember csak nagy erőfeszítések árán képes elérni a céljait. (26. o.)
Elképzelhető, hogy egyik – másik olvasó ellentmondást fedez fel a transz – szörf módszerében. Hiszen eddig arról volt szó, hogy a gondolataink egy mindent átható energiafolyamot hoznak létre, amely elvisz minket a megfelelő életvonalra. Vagy, ahogy az előzőekben megfogalmaztuk, a gondolataink elvisznek bennünket a variációtérnek egy olyan szektorába, amely a megfelelő forgatókönyv szerint működik, és azzal harmonizáló színpadképet mutat. Mindez álmunkban is pontosan ugyanígy történik. Másrészt azonban a gondolataink a valóságos életben kevesebbet jelentenek, mert nem tudjuk a vágyainkat egyszerűen csak azáltal megvalósítani, hogy eszünkbe jutnak. Hiszen mennyi időt töltöttünk el a kanapén heverve, mindenféle szép dolgot elképzelve, és valamilyen okból mégsem lépünk át az azoknak megfelelő életvonalra. És nemcsak a fizikai világ tehetetlensége akadályoz meg ebben. „Na, tessék – veti most közbe a gyakorlatias szemléletű olvasó -, szóval mégis cselekedni kell. Pusztán gondolatokkal és valamiféle életvonalakra való átlépésekkel semmit sem érünk el:” És ebben bizonyos szempontból igaza is van.
De csak bizonyos szempontból. Mert a valóságban a fent leírt okfejtés csak látszólag ellentmondásos. Egyre közelebb jutunk annak megértéséhez, hogy miért marad sokszor eredménytelen a vágyaink megvalósítására irányuló törekvés. Már tudjuk, hogy az egyik ok a többletpotenciálban keresendő, amelyet azzal teremtünk, hogy minden erőnkkel a vágyunk megvalósítására törekszünk. (27. o.)
A másik ok az elképzelt dolgok fizikai megvalósulásának tehetetlenségében rejlik. Nagyon sokszor azért nem érjük el a célunkat, mert nem követjük elég kitartóan. Sok cél csak azért nem valósul meg, mert az érintett túlságosan hamar feladja, és kilátástalannak bélyegzi. Bizonyára Ön is visszaemlékszik olyan helyzetekre az életében, amikor egy vágya bizonyos késéssel valósult meg, miután már fel is adta a reményt, és talán el is felejtette, hogy milyen „rendelést” adott le. A másik jellemző hiba az, hogy az emberek gyakran mindent egyszerre akarnak elérni. Aki sok célt követ, amelyek ráadásul nincsenek is egymással összefüggésben, könnyen eredménytelenül pazarolja el a szellemi energiáját. A variációk áramlása nem fogja engedni azt, hogy egyszerre több irányba is ússzunk. Akkor sikerül a legjobban ráhangolódni egy adott szektor frekvenciájára, ha a törekvések egy konkrét célra irányulnak. A következő fejezetben visszatérünk majd erre a témára.
Álmunkban viszont nem akadályoznak bennünket ezek a zavaró tényezők. Ott nem működik a többletpotenciál, vagy a fontosság - szindróma hatása, és az anyagi megvalósulás tehetetlenségét sem kell szem előtt tartanunk. Mindemellett az értelem is kipihenheti a céljaink eléréséért folytatott szakadatlan harcot. De álmunkban sem válik valóra valamennyi vágyunk. Azok, akik foglalkoztak már tudatos álmodással, azok tudják azt, hogy nem minden gondolat repít el bennünket a megfelelő szektorba. Mi akadályoz bennünket ebben?
A válasz nagyon egyszerű és egyben alapvető fontosságú. Ugyanis nincs ilyen akadály. És nem is a gondolat hibás. A titok ez: nem a vágy vezet a megvalósuláshoz, hanem a vágyra való összpontosítás. Azaz, nem maguk a gondolatok valósítják meg a vágyat, hanem valami más, amit szavakkal nagyon nehéz leírni. Ez az erő úgyszólván a színpadi kulisszák mögött, tehát az események hátterében működik, és mégis döntő szerepet játszik. Időközben valószínűleg már Ön is kitalálta, hogy a szándékról beszélek. Az értelem gondosan összeállított fiók – és polcrendszerében nincs rá megfelelő elnevezés. Ezért a szándékot ideiglenesen a birtoklás és a cselekvés szilárd elhatározásának fogjuk nevezni. (28. o.)
Ahogy Ön is látja, a gondolatainknak a variációtér egy adott szektorára való ráhangolódás szempontjából nincs jelentőségük. A gondolat nem más, mint hab a szándékok hullámának taraján. A megvalósuláshoz nem a vágy vezet el, hanem a szándék.
Térjünk vissza még egyszer a felemelkedő kéz példájához. Fel akarja emelni a kezét. Az erre irányuló vágy hatására egy gondolat formálódik meg Önben. Ön megerősíti magában a vágyat. Felemeli ettől a vágy a kezét? Nem, maga a vágy még nem vezet cselekvéshez. A keze csak akkor emelkedik fel, ha a gondolatai olyan mértékben feldolgozták a vágyat, hogy ebből kialakul a cselekvés szilárd elhatározása. És ezután maga az elhatározás emeli fel a kezet? Ismét csak nem. Önben megszületett a végleges elhatározás a cselekvésre, de még mindig nem mozdul semmi. Mi emeli akkor fel a kezet? Hogyan fogalmazhatjuk meg, hogy mi következik az elhatározás után? Ismét látjuk, hogy mennyire behatárolt az értelem, hiszen nem tud logikus magyarázatot adni, csak a szándékot. Az a definíció, amellyel az előbb a szándékot magyaráztuk, valójában az előképe annak az erőnek, amely ténylegesen véghezviszi a cselekvést. Nem marad más választásunk, mint elfogadni a tényt, hogy a kezet nem a gondolat, és nem is az elhatározás emeli fel, hanem a szándék. Az „elhatározás” szót csak a könnyebb érthetőség kedvéért használtam. Természetesen Ön hosszabb magyarázat nélkül is tudja, hogy rendelkezik egy olyan erővel, amely összehúzódásra készteti az izmokat.
Valóban nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy mi is pontosan a szándék. Fel sem tesszük a kérdést, hogy mi történik, amikor megmozdítjuk a kezünket, vagy a lábunkat, mert már nem emlékszünk azokra az időkre, amikor még nem tudtunk járni. Ugyanígy arra sem emlékszünk vissza, hogy milyen volt az, amikor először ültünk biciklire. De még akkor sem tudtuk elmondani azt, hogy hogyan csináljuk, ha már megtanultunk biciklizni. A szándék nagyon nehezen megfogható dolog. Amennyire nehéz megszerezni, annyira könnyű elveszíteni. Aki például megbénult, az teljesen elveszítette a mozgásra irányuló szándék erejét. Hallottunk azonban olyan esetekről, amikor egy béna ember hipnózis során, vagy csodálatos gyógyulás révén, egyszerre ismét járni tudott. Belé visszaköltözött ez a szándék.
Tehát maga a vágy nem elégséges. És minél erősebb a vágy, annál intenzívebb a kiegyenlítődésre törekvő ellenerők működése. Ne felejtsük el: a vágy a célra irányul, a szándék ezzel szemben a cél elérésének a folyamatára. A vágy többletpotenciál kialakulásához vezet, amely épp akadályozza a cél elérését. A szándék ezzel szemben aktivitást eredményez. Nem veszi figyelembe, hogy reálisan elérhető – e a cél. Hiszen az ember már meghozta a döntést, és ezért nincs más választása, mint cselekedni. Ha álmunkban arra vágyunk, hogy repüljünk, és az után elkezdünk azon morfondírozni, hogy vajon lehetséges – e, akkor semmi sem lesz belőle. A repüléshez arra a szándékra van szükség, hogy a levegőbe emelkedjünk. Álmunkban nem a vágy vezet egy adott forgatókönyv kiválasztásához, hanem a cél elérését eredményező folyamat elhatározása. Nem a vágyakozás, nem a mérlegelés – hanem egyszerűen a cselekvés.
Már beszéltünk a vágyak hiábavalóságáról. És mi a helyzet a kéréssel? Erre nem kell sok szót vesztegetnünk.
Nincs értelme kérésekkel fordulni egy angyalhoz, Istenhez, vagy valamiféle magasabb erőkhöz. A világegyetemben uralkodó törvények nem ismerik a részvétet. Senkinek sincs szüksége a panaszainkra, sirámainkra, vagy nyavalygásunkra. És a hála – nos, ezzel már másként áll a helyzet. A hála ugyanis közel áll a feltétel nélküli szeretet képességéhez. Az őszinte hála, teremtő energiát sugároz ki. A kérés által kialakuló többletpotenciál ezzel szemben torlódáshoz vezet: túlságosan nagy mennyiségű energia összpontosul egy helyen. A panasz, a kérés, és a követelés az ingák találmánya (amelyekről már sokat beszéltünk az első kötetben), ezen keresztül akarják elszívni az emberek energiáját. Azok a gondolatok, amelyekben szerepel az „Akarom…” vagy „Adj nekem…” kifejezés, automatikusan többletpotenciált hoznak létre. Az ember hiányt szenved valamiben, és megpróbálja azt pusztán a gondolataival magához vonzani. Semmi értelme földöntúli erőknek könyörögni. Hiszen az sem működik, hogy egy boltban ingyen akarunk kenyeret kapni. Természetesen, ésszerű keretek között kérhetjük mások segítségét, de a világ objektív törvények szerint működik, és nem az a vágy mozgatja, hogy az ember valaki másnak akar segíteni.
Képzelje el, amint a Föld engedélyt kér a Naptól, hogy megváltoztassa a keringési pályáját. Nem őrültség? Ugyanennyire ésszerűtlen segítséget kérni bárki mástól, mint egy embertől. Az egyetlen ésszerű dolog a választásra irányuló szándék. Hiszen valójában mi magunk választjuk meg a sorsunkat. Ha a kisugárzásunk paraméterei harmonizálnak a választásunkkal, és közben nem sértjük meg a természet törvényeit, akkor megkapjuk azt, amit választottunk. A választás nem kérés, hanem a birtoklás és a cselekvés szilárd elhatározása.
A szándék nem teremt többletpotenciált, mert az energiája belefolyik a cselekvésbe. A szándékban egyesül a vágy és a cselekvés. A cselekvésre irányuló szándék természetes módon használja fel a vágy által megteremtett többletpotenciált, anélkül, hogy működésre késztetné a kiegyenlítésre törekvő erőket. A probléma megoldása a cselekvés. Ha elgondolkodunk egy probléma összetettségén és bonyolultságán, ezzel többletpotenciált teremtünk, és önként átadjuk az energiáinkat az ingáknak. Ám, ha cselekszünk, ezzel teremtő módon használjuk fel a szándék energiáját. Már a régiek is tudták ezt, jól fejezi ki a szólás: „A szem fél, de a kéz dolgozik.” bízza rá magát Ön is a variációk áramlására, miközben megvalósítja a szándékát, és a probléma magától meg fog oldódni.
Vágyakkal, elvárásokkal, belső nyugtalansággal és aggodalmaskodással csak energiát veszítünk. A cselekvésre irányuló szándék nemcsak célszerűen használja fel a többletpotenciál energiáját, de beivódik az ember energetikai burkába is. Gondoljuk csak a tanulásra. A magolás sok energiát emészt fel, és keveset eredményez. Aki azonban gyakorlati képzésben vesz részt, amelynek során konkrét feladatokat old meg, és valamit létrehoz, az nemcsak az energiafecsérlést kerüli el, de ráadásul elégedettségérzet és sokszor valamilyen előremutató gondolat is lesz a jutalma.
Tehát a szándék az a hajtóerő, amelynek révén megvalósul a variációtér egy szektora. Most feltehetjük a kérdést: miért valósulnak akkor a félelmeink? Nem lehet ezeket is a szándék egy részének tekinteni? Akárcsak álmunkban, a való életben is sokat szenvedünk a félelmeink, nyugtalanságunk, gyűlöletünk és elutasításunk révén kialakuló képzelt helyzetektől. D ha nem akarok valamit, nem ez vezet oda, hogy mégis megkapom? Hiszen mindig azt kapjuk, amit cselekvően nem akarunk. Teljesen mindegy lenne, hogy a vágyunk pozitív, vagy negatív előjelű? A rejtvény megoldása egy még titokzatosabb és hatalmasabb erőben fejlik, amelynek neve: a külső szándék.
A külső szándék (32. o.)
A szándék a vágy és a cselekvés egysége. Valamennyien ismerjük azt a szándékot, amely az emberi erővel áll összefüggésben: ez a belső szándék. Sokkal nehezebb azonban a szándékunkat kihelyezni a külvilágba: ez a külső szándék működése. A külső szándék segítségével irányítani tudjuk a világot. Ez azt jelenti, hogy megválaszthatjuk környezetünk működési mechanizmusát, valamint a forgatókönyvet és a színpadképet is.
A külső szándék fogalma szorosan összefügg a variációk modelljével. Az időben, térben vagy anyagban megnyilvánuló változásokat, amelyeket nem lehet logikus okra visszavezetni, általában mágiával vagy paranormális tevékenységgel próbálják magyarázni. Pedig ezek a jelenségek valójában a külső szándék hatását bizonyítják. A külső szándék a variációtér egy konkrét életvonalának a kiválasztására irányul.
A belső szándék nem képes körtefává változtatni az almafát. A külső szándék sem változtat, hanem a variációtérben olyan szektort választ, amelyben nem almafa áll, hanem körtefa, és előidézi az átlépést ebbe a szektorba. Így az almafát felváltja a körtefa. Magával az almafával semmi sem történik, egyszerűen lecserélik; a variációtér egy másik életvonala valósul meg. Egyetlen erő sem képes mágikus úton valami mássá változtatni egy tárgyat. Az ilyen átváltozás lehet a belső szándék törekvése, de annak a lehetőségei végesek.
Ha megpróbálunk pusztán a gondolataink erejével megmozdítani egy ceruzát az asztalon, akikor semmi sem fog történni. De amikor határozottan eltökéljük, hogy elképzeljük a mozgását, lehet, hogy tényleg meg fog mozdulni. Tegyük fel azt, hogy valóban sikerült megmozdítani (Telekinetikus képességekkel rendelkező embereknek jó esélyük van rá.). Amit most mondok, az minden valószínűség szerint nagyon meghökkentően fog hangzani: a ceruza valójában nem is mozog! Viszont Ön sem szenved érzékcsalódásban. Az első esetben azzal próbálkozott, hogy a szellemi energiája segítségével mozdítsa meg a ceruzát. Ez az energia nyilvánvalóan nem gyakorol hatást a ceruza térbeli elhelyezkedésére. A második esetben azonban olyan életvonalra lép át, ahol a ceruza másként helyezkedik el. Észreveszi a különbséget?
A ceruza ott fekszik Ön előtt az asztalon. a szándék erejével képzelje el, hogy mozogni kezd. a szándéka most letapogatja a variációtér szektorait, amelyben a ceruza minden lehető helyzetben jelen van. Ha elég erős az Ön szellemi kisugárzása, a ceruza az újonnan választott szektor koordinátáinak megfelelő helyzetbe fog kerülni. A ceruza „szintje” a többi elem elhelyezkedésétől függetlenül változik, míg a többi szint, beleértve a megfigyelőét is, nem változik. Nem maga a tárgy mozog, hanem annak fizikai megvalósulása a variációtérben.
Nem meglepő az, ha nem sikerül. Ez a képesség a legtöbb embernél nagyon gyengén fejlett. És a leglényegesebb pont, amit jól meg kell értenünk, nem az, hogy kevés az energiánk, hanem az, hogy nagyon nehéz hinni egy ilyen lehetőségben, és ennek megfelelően felébreszteni a külső szándékot. A telekinetikus erővel rendelkező emberek nem a tárgyakat mozgatják, hanem rendelkeznek azzal a sajátságos képességgel, hogy a szándékunk erejével ráirányítsák az energiájukat a variációtér anyagi megvalósulásának átrendeződésére. (33. o.)
(35. o.) A légy, amikor újra, és újra nekirepül a résnyire nyitott ablak üvegének, a belső szándéka szerint cselekszik. Mi történne, ha a külső szándéknak megfelelően tenné? A válasz nyilvánvaló: kirepülne az ablak résén, de én most nem erre a válaszra gondolok. Ha elszakad az ablaktól, és kissé hátrább repül, meg fogja látni a rést. Ezzel ugyanis a valóságnak egy nagyobb területét látja át. Így a külső szándék tiszta megnyilvánulása megnyitja az ablakot a légy előtt.
A belső szándék vezérel minden olyan próbálkozást, amelynek a célja az adott életvonalon belül hatást gyakorolni a környezetre. Minden, ami a variációtér egy maghatározott szektorának határán belül játszódik le, a természettudomány általunk is ismert törvényeinek is engedelmeskedik, és leírható a materialista világszemlélet alapján. A külső szándék olyan kísérletet jelent, amely annak az életvonalnak a megválasztására irányul, ahol megvalósulnak a vágyott események.
Csak azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy a belső szándék olyan, mintha egy csukott ablakon akarnánk keresztülrepülni. A külső szándék ezzel szemben azt jelenti, hogy olyan életvonalra lépünk át, amelyen ez az ablak nyitva van. Amikor a gondolataink erejével akarjuk megmozdítani a ceruzát, szintén a belső szándékot használjuk. Tehát csak a külső szándék segítségével lehetséges megtalálni a variációtérnek azt a szektorát, ahol a ceruzának más a helyzete.
1.7. Összefoglalása
- A tudatos álom során az értelem megválaszthatja a jelenetet és a forgatókönyvet.
- Az álom a lélek virtuális utazása a variációtérben.
- Az álmot nem szabad útmutató jelnek tekinteni.
- Ha a lélek a variációtér egy már megvalósult szektorába ér, onnan nem tud visszatérni.
- Nem a vágy valósul meg, hanem a szándék – a birtoklás és a cselekvés szilárd elhatározása.
- A vágy a figyelem összpontosítása a cél elérésének módjára.
- Belső szándékkal elérünk egy célt, külső szándékkal a cél elénk jön.
- A belső szándék arra irányul, hogy hatást gyakoroljon a környezetre.
- A külső szándék lehetővé teszi, hogy a cél magától megvalósuljon.
- A természettudomány törvényei csak a variációtér bizonyos szektoraiban működnek.
- A külső szándék hatására lehetővé válik a mozgás a variációtér különböző szektorai között.
- A külső szándék a lélek és az értelem egysége.
- A képzelőerő ötletadóként vesz részt az álomban.
- A lélek és az értelem egyetért a negatív elvárások területén. Ezért ezek könnyen valóra is válnak.
- Az álmok bizonyos tekintetben tovább folytatódnak éber állapotban, a való világban.
- Csak akkor irányíthatjuk a külső szándékot, ha előbb felébredünk.
- Amíg nem értjük a valóságot, addig nem is irányíthatjuk: addig egyszerűen „történik”.
- A színpadon zajló jelenetben bizonyos távolságtartással kell részt venni, mint egy közreműködő néző.
- A színpadi jelenettől való távolságtartással elérjük a tudatosságot.
- A távolságtartás teljes figyelmet és tiszta gondolkodást jelent.
- A tudatosság nem kontroll, hanem megfigyelés.
- A kontrollnak csak addig szabad terjednie, hogy engedélyezze az ember számára kedvező forgatókönyvet.
- Akkor tudjuk kiválasztani a megfelelő forgatókönyvet, ha előtte pontosan elképzeljük a benne szereplő eseményeket.
- A belső szándék a cselekvés szilárd elhatározása.
- A külső szándék a birtoklás szilárd elhatározása.
- A külső szándék a transz – szörf hajtóereje.
- Sohasem szabad túlértékelni a cél jelentőségét – ezt akkor érhetjük el, ha kezdettől fogva elfogadjuk a sikertelenség lehetőségét is.
- Miután számításba vettük a sikertelenséget is, nem szabad tovább gondolkozni, hanem egyszerűen cselekedni kell.
1.8. (2.Fejezet) Diák (69. o.)
Miért nem válnak valóra a vágyak? Miért nem valósulnak meg az álmok? Ahhoz, hogy egy vágyunk valósággá váljon, tudnunk kell, hogy hogyan adjuk le a „rendelést”. Ebben a fejezetben konkrét, gyakorlati javaslatokat kapunk a vágyak valóra váltásához. Ezek a mágus első lépései.
Ön a lehető legjobbat érdemli.
1.8. Összefoglalása (99. o.)
- Az illúziók nem a képzelet szüleményei, hanem egy másik valóság rétegei.
- Az anyagi világban élő ember a valóság más dimenzióit is érzékelheti.
- A világ érzékelését eltorzíthatja a belső meggyőződés.
- A dia csak a saját fejünkben létezik, mások fejében nem.
- A diák eltorzítják a valóságot.
- Az ember hajlamos kivetíteni a diáit a környezetében élőkre.
- A diák táptalaja a nekik tulajdonított fontosság.
- Ha nem tulajdonítunk nekik fontosságot, a diák megszűnnek létezni.
- A külső szándék lassan, de biztosan megvalósítja a diákat.
- Hagyjon fel az önmagával folytatott harccal, és hangolja a belső figyelmét negatívról pozitívra.
- Rajzoljon pozitív diákat, amelyek kellemesek a lélek és az értelem számára.
- Nézegesse rendszeresen a diáit, és egészítse ki őket újabb részletekkel.
- Semmi esetre se másolja le mások diáit.
- Ha eléggé eltökélte, hogy az Öné lesz valami, meg is fogja kapni.
- Engedje meg magának azt a luxust, hogy a lehető legjobbat érdemli.
- A birtoklásban való eltökéltség abban a bizonyosságban gyökerezik, hogy megérdemeljük az adott dolgokat, és rendelkezünk a választás szabadságával.
- A pozitív diák segítenek beolvasztani a komfortzónánkba az elképzelhetetlent is.
- Ne képnek tekintse a diát, hanem élje bele magát.
- Őrizze meg az álomvilágából származó információkat.
- nem a végeredményre való összpontosítás vezet el a célhoz, hanem az oda vezető út folyamatának a vizualizálása.
- A vizualizáció a transz – szörfben az egyre fokozódó tökéletesség jelképét jelenti.
- Ha nem tudja pontosan, milyen út vezet a célja eléréséhez, vizualizálja rendszeresen a célt ábrázoló diát. A dia magától is megmutatja majd a helyes irányt.
1.9. (3. Fejezet) Lélek és értelem (101. o.)
Az ember hatalmas erőkkel rendelkezik – ezt szokás „lelkierőnek” is nevezni. Mindenkiben élnek ilyen mágikus erők, amelyek azonban a lelkünk legmélyén szunnyadnak. De nem is kell olyan sokáig keresgélni ahhoz, hogy felfedezzük kihasználatlan, belső erőtartalékainkat. Valójában mindig a rendelkezésünkre állnak, csak sajnálatos módon alig szentelünk nekik figyelmet.
Amikor a lélek belép ebbe a világba, bizalommal kitárja felé a karját, mint egy kisgyermek.
1.9. Összefoglalása (158. o.)
- Az értelem akaraterővel rendelkezik, de nem tudja érzékelni a külső szándékot.
- A lélek képes érzékelni a külső szándékot, de nincs akarata.
- A külső szándék alárendeli magát a lélek és az értelem egységének.
- Az Ön lelke sem rosszabb, mint másé. Ön a legjobbat érdemli.
- Mindene megvan, amire csak szüksége van. Csak ki kell használnia.
- A sztárok ugyanolyan átlagembereknek születnek, mint bárki más, csak az ingák segítségével válnak különlegessé.
- Az ingák eltitkolják azt a tényt, hogy minden ember egyedülálló képességekkel rendelkezik.
- A „Csináld úgy, mint én” mondat teremti meg az ingák hamis mintáit és kliséit.
- Minden léleknek megvan a maga saját „sztár szektora”.
- Ha az értelem engedélyezi, akkor a lélek magától megtalálja a szektorát.
- Engedélyezze magának, hogy fütyüljön az ingák hamis kliséire.
- Engedélyezze magának a merészséget, hogy hisz a lelke határtalanképességeiben.
- Ragaszkodjon a különleges személyiséggé válás jogához.
- Tartsa meg magának az örömöt, a büszkeséget pedig engedje át az őrangyalának.
- Az emberek viselkedését és gondolatait az ingáktól való függésük mértéke határozza meg.
- Tekintse a lehető legkevésbé fontosnak a terveit, és cselekedjen tudatosan.
- Semminek se tulajdonítson túlságosan nagy jelentőséget.
- A fontosság – érzésre nem Önnek van szüksége, hanem az ingáknak.
- A tudatos szándék fontosság – szintjét kell nullára csökkenteni, nem pedig az igyekezetet, vagy az elhatározást.
- A belső lélek az emberi lélek legegyénibb része.
- Aki idegen normákat és elvárásokat követ, az egyre inkább eltávolodik a lelkétől.
- Amikor az értelem ráhangolódik a belső lélekre, akkor egyre több rejtett értéket fedez fel magában.
- Ha létrejön a lélek és az értelem egysége, akkor a lélek dalra fakad, az értelem pedig elégedetten bólogat.
- Ha az értelem azon gondolkozik, hogy milyen eszközökkel és milyen úton érhet el egy célt, az teljesen lehetetlenné teszi a nehezen elérhető cél megvalósítását.
- A vágy megvalósulásának az, az alapfeltétele, hogy kiálljunk önmagunk mellett.
- Bármennyire vonzó legyen is egy cél, ha nyomasztó érzéseket kelt, akkor talán idegen cél.
- Ne higgyen senkinek, aki azt kívánja Öntől, hogy változzon meg.
- A rossz lelki közérzet nyugtalanság, csüggedés és kedvetlenség formájában jelentkezik.
- A jó lelki közérzet nem jelenti egyértelműen azt, hogy a lélek igent mond.
- A rossz lelki közérzet egyértelműen azt jelenti,hogy a lélek nemet mond.
- Amikor egy célon gondolkodunk, akkor ne a presztízse, a nehézsége, vagy az eléréséhez szükséges eszközök lebegjenek a szemünk előtt, hanem csakis a jó lelki közérzet.
- Az affirmációt megfelelő érzéseknek kell kísérniük.
- Az affirmáció legyen pozitív, és nem túlságosan nagy kiterjedésű.
- Mindig az okra irányítsa az affirmációt, és ne a következményével folytatott harcra.
- Mindig jelen időben fogalmazza meg a kijelentést.
- Ha a birtoklás szilárd elhatározása mentes a vágytól, akkor az inga nem fog támadási felületet találni Önön.
- Legyen nyugodt, és vegye el, ami megilleti Önt, úgy, ahogy kiveszi a leveleit a postaládából.
1.10. (4. Fejezet) Célok és ajtók(160. o.)
Minden ember más és más úton jut el az igazi boldogsághoz. De hogyan találjuk meg a saját utunkat? Ebben a fejezetben kiderül, hogy mit kell tennünk ennek érdekében. És hogyan érhetjük el a célunkat, ha a vágyaink nincsenek összhangban a mindenkori lehetőségekkel? Az olvasó maga is meggyőződhet róla, hogy a lehetőségeknek csak az egyéni célkitűzések szabnak korlátot. Miközben kifejlesztjük a sztereotípiák zárját, olyan ajtók nyílnak meg előttünk, amelyek azelőtt elérhetetlennek tűntek.
Ha sikerül áttörni a sztereotípiák falát, ajtók tárulnak ki előttünk.
1.10. Összefoglalása (219. o.)
- Az idegen cél mindig kényszerűséggel, kötelességekkel és feszültségekkel jár együtt.
- Az idegen cél a divat és a presztízs álarca mögé rejtőzik.
- Az idegen cél épp az elérhetetlensége miatt vonzó.
- Az idegen cél arra kényszerít, hogy bebizonyítsunk valamit önmagunknak, és másoknak.
- Az idegen cél mások javát szolgálja.
- Az idegen cél rossz lelki közérzetet okoz.
- A saját cél elérése maga után vonja minden további vágy valóra válását.
- Mire vágyik a lelke? Mi teszi boldoggá és örömtelivé az életét?
- Amíg nem határozta meg a célját, addig ne gondolkodjon az eszközökön.
- Miután meghozott egy döntést, figyelje a lelki közérzetét.
- A lélek feszélyezettségét meg lehet szüntetni diákkal, de a rossz közérzetét nem.
- A lélek mindig pontosan tudja, hogy mit akar.
- A cél keresése és megtalálása nem az értelem feladata.
- Az értelemnek az a feladata, hogy felvegyen minden információt a külvilágból, és közben fokozottan ügyeljen a lélek jó közérzetére.
- Az Ön ajtaja az, az út, amely elviszi a céljához.
- Ha nem tudja, hogy merre visz az útja, akkor vizualizálja gondolatban a célt ábrázoló diát.
- A külső szándék ki fogja tárni Ön előtt a szükséges életvonalhoz vezető ajtót.
- Ha a célhoz vezető úton inspirációban van része, akkor ez az Ön ajtaja.
- Mindennek van értéke, amit az ember játszi könnyedséggel és kényszer nélkül tesz.
- A célt ábrázoló dia ne tartalmazza az egész forgatókönyvet.
- Ne csapja be maga mögött az ajtót, és ne égessen fel maga mögött minden hidat.
Ne engedjen az idegen befolyásnak! Csak önmagában higgyen!
3. A bennünk élő négy majom és az iránytűm.
Más hálózatokat leszólni, rájuk köpködni, és a testvérvonalakra fújni, szintén az emberi természet része! Az emberekben van egyfajta Fradi – Dózsa ösztön, hogy a másik csapat, azok a nem jók. Azok a rosszul öltözött emberek biztosan a másik csapat vendégei, hogy azok nem a mieink.
Isten szabad akaratot adott nekünk. Mit jelent ez? Kinek mit jelent? Egy kis kreativitást vigyünk ebbe a kérdésbe. Kreatívnak lenni szerintem annyi, hogy engedélyezni magunknak, hogy a dolgokat egy kicsit más szemszögből nézzük. Semmi nincs ebben a világegyetemben, aminek nem kéne lennie, Isten nem csinál selejtet! Amit itt írok,előttem már sokan megírták. Egyetértek. Íme:
Az okok a következők:
(Isten általunk-általad fejlődik.) Jézus azért volt a szeretet, mert ezt választotta. A szeretet magasságát tágította az emberi tudatban.
2. Susanne Hühn: Gondtalanul
Tartalom
Előszó
1. lépés: Az érzés
2. lépés: Az akarat
3. lépés: A szertartásos cselekedet
Gyakran feltett kérdések
Utószó
Előszó
Gondtalanság … Szép-szép, de hogyan oldhatná meg a gondjaimat egy könyv? – merülhet fel Önben a kérdés. Nos, egy könyv sehogy. A benne mutatott módszer, illetve szertartás segítségével azonban a kilátástalanul megrekedt helyzetek ismét mozgásba lendíthetők. Néha csupán egyetlen összetevőre van szükség ahhoz, hogy az „élet kenyere” tökéletesen megkeljen, néha csak egy kulcsra van szükség, hogy a zárt ajtók feltáruljanak. A szertartás nem titkos varázslaton, hanem egy közismert, és sokak által eddig is eredményesen alkalmazott szellemi törvényen alapszik:
Az energia a szándékot követi.
Mit jelent ez? Létezik egy szellemi törvény a vonzásé. Az ember mindig azt vonzza magához, amire a figyelme, de különösen a tettei irányulnak – akár hasznos, akár alkalmas az a számára. Amikor az élet valamely területén tehetetlennek, tanácstalannak, bátortalannak érzi magát, vagy egyszerűen nem tudja, hogyan tovább, gondolatai folyvást problémája körül forognak. Ilyenkor képtelen bármit is tenni, termelőereje elillan. Nem látja a megoldást, egyre tehetetlenebbnek érzi magát – ezt ismerjük mindannyian.
Lehet így kiutat találni, vagy tisztán látni? Természetesen nem, hiszen termelőerőnk ilyenkor nem működik. Tisztában vagyunk vele, hogy valamit tennünk kellene, de nem tudjuk mit, igaz? Hiszen ha tudnánk, megtennénk.
Egyvalamit azonban általában biztosan tudunk: azt, hogy mit NEM akarunk! Aki tudja, hogy mit nem akar, azt már csak egy aprócska lépés választja el attól, hogy gondjától megszabaduljon.
Ha elvégezzük ezt a szertartást, megváltozik figyelmünk iránya, azaz másra kezdünk összpontosítani. Hatására nem a gondokkal-bajokkal fogunk foglalkozni, hanem a megoldással. Elképzelhető, hogy már pusztán az is erőt adó és bizakodást keltő gondolat, hogy egyáltalán tehetünk valamit helyzetünk javításáért.
Ha tehát engedjük, hogy egy céltudatos tett ismét mozgásba lendítse ügyünket, hirtelen olyan lehetőségekre is felfigyelünk, amelyeket korábban észre sem vettünk volna. Szertartásunkkal új utakat nyitunk, kijutunk a lelki zsákutcából, és ismét tettre késszé válunk.
Sikerült felkeltenem a kíváncsiságát, szeretne többet megtudni a szertartásról? Lássunk hát munkához! Először is néhány papírlapra és valamilyen íróeszközre lesz szüksége.
Tehát, kedves olvasó, hol szorít a cipő? Mi a baj? Vesse papírra most nyomban, minek kellene másképp lennie az életében, akkor is, sőt különösen akkor, ha nem tudja, HOGYAN kellene változtatni a helyzeten. Hiszen, ha tudná, rég megtette volna. Tehát élete mely területét szeretné jobbá tenni? Mire volna leginkább szüksége: nagyobb kitartásra, jobb egészségre, több szeretetre, bőségre, javakra, rendre, békességre, vagy egyszerűen csak egy elhatározásra?
De, nyugodtan írja csak le! Most nem a pozitív gondolkodáson van a hangsúly, hanem azon, ami pillanatnyilag nyomasztja. Már az is segít megszabadulni tőle, ha leírja.
Bármiről is van szó, akár anyagi gondokról, akár egy komoly döntéshelyzetről, ideje komolyabb erőkhöz folyamodni. Ez az erő pedig nem más, mint az élet kimeríthetetlen ötletgazdagsága.
Voltaképpen az evolúció sem egyéb, mint megoldott problémák halmaza. A világ még a legkülönösebb és legzordabb viszonyok között is képes virágzó életet teremteni, a természet évről-évre újjászületik, minden bajra képes gyógyírt kínálni – ezúttal is segíteni fog. Maga az élet adja majd a megoldást, mert az élet mindig utat talál magának, mindig újjászervezi önmagát. Tehát amire most szükség van, az egyszerűen az élet ereje.
Bizakodjék hát és lélegezzen fel! Az élet az ön problémájánál már sokkal nagyobb bajokat is orvosolt. Amíg nem egy hirtelen beköszöntő jégkorszak fenyeget, addig a természet teremtő ereje számára mindez nem több, mint egy átlagos, mindennapos ügy. Ezzel természetesen nem áll szándékomban lebecsülni a problémáját, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy az élet ötletgazdagsága olyan megoldást kínál majd, amelyre mi, emberek, álmunkban sem gondolnánk.
1. lépés: Az érzés
Mit érez, ha a problémákra gondol? Fogjon egy új lapot, és írjon rá olyan mondatokat, amelyek a következő módon kezdődnek: Úgy érzem, hogy…
- tehetetlen,
- kétségbeesett,
- szomorú,
- gyámoltalan,
- dühös,
- indulatos vagyok.
Azt is mondhatja: „Gondolataim körbe járnak, és nem látok kiutat. Mindig találok bűnbakot: hol a gyermekeimet, hol a volt férjemet, aki azt érezteti velem, hogy függök tőle, hol az anyámat, hol saját magamat. ördögi körben élek, amelyből ki akarok törni, de nem tudok. Ez már-már elviselhetetlen feszültséget okoz bennem…”
Magára ismer? Szintén tehetetlennek érzi magát, ha a problémájára gondol?
Sebaj, most az érzéseit kell felderítenünk, bármilyenek legyenek is azok. Nyugodtan írja ki magából mindet, hiszen úgysem látja senki. Mit érez valójában? Ha eleinte nem tudja megfogalmazni – ami könnyen előfordulhat, mivel ezek az érzések fájdalmasak, s így inkább elfojtja őket -, nos, akkor mit gondol, vajon mit érez? Szánjon rá tíz-húsz percet, hogy őszintén átélhesse a feltörő érzéseket.
Az emberek általában elfojtják az érzéseiket, amikor foglalkozniuk kellene velük. Ugyan már, ennek semmi értelme – mondják, és ezzel megakadályozzák az élet teremtőerejének kibontakozását.
Pedig nem szükséges tudnunk, miképpen oldódik meg a problémánk. Egyszerűen csak hagynunk kell, hogy megoldódjon.
Ne féljen az érzéseitől! Hiszen, ha minden rendben volna, akkor nem lenne szükség erre a szertartásra. Írjon csak ki magából mindent, ami a szívét nyomja. Ez a módszer segít, hogy jobban érezze magát, de a holtpontról önnek kell kimozdulnia. Nincs mellébeszélés. Ha rosszul érzi magát, akkor pillanatnyilag ez a helyzet, és ezt el kell fogadnia.
A lényeg az, hogy mit érez valójában, nem pedig az, hogy véleménye szerint mit kellene éreznie.
Lehet, hogy nehezére esik kifejeznie és megneveznie érzéseit. Lehet, hogy nincs hozzászokva teljes átélésükhöz, vagy szavakba foglalásukhoz. Mégis szánjon rá időt – annál inkább, mert nehezére esik. Az érzések szólítják meg a tudatalattit, ezért kell, amennyire lehet, pontosan ismernie őket. Ha már leírta ezeket, később rájön, mit szeretne érezni helyettük.
Előfordulhat, hogy nem is érez semmit, de a teste reagál: megfájdul a gyomra, elakad a lélegzete, köhögni kezd, vagy elfárad. Ebben az esetben azt írja le, ahogyan reagál. Írjon csak le minden testi – lelki rezdülést, amelyet a problémáira gondolva érez.
A gondok felemésztik az ember erejét, és ez valahol érezteti a hatását. Ezt a „valahol”-t térképezzük fel ezzel a lépéssel. Bármit tapasztal magán, az „úgy érzem, hogy…” kérdéssel foglalkozva, az mind idetartozik, még ha ide nem illőnek tűnik is. Ha például hirtelen rá szeretne gyújtani (vagy elmajszolna egy kis csokoládét, ha nem dohányzik), netán bosszankodni kezd, ezek is a probléma kihatásai lehetnek! Írja csak oda a listához.
A legtöbben csak akkor ismerik fel, milyen nagy hatással vannak a gondjaik az életükre, és mekkora jelentőségűek, amikor papírra vetik őket. Ekkor ugyanis egész lényünk ráébred, hogy tényleg baj van! Most már működésbe léphetnek a mindenkiben benne szunnyadó, öngyógyító teremtőerők.
2. lépés: Az akarat
3. lépés: A szertartásos cselekedet
Gyakran feltett kérdések
Utószó
Szerkesztés alatt!
3. A bennünk élő négy majom és az iránytűm.
Van egy gipsz szobrocskám: a négy majom. Általában magammal hordom, és gyakran előveszem, hogy emlékeztessen két fontos önismereti dologra:
a. Az üzlet egyszerű, az emberek bonyolultak. Soha nem az üzlet a probléma! Az üzlet nagyon egyszerű!
b. Az emberek bonyolultak! De soha nem az emberek a probléma! Az emberek tükörként, automata gépek módjára reagálnak ránk. Ösztönös, programozott gépekként reagálnak ránk. Ha a figyelem állapotában lennénk, minden reakciójuk kiszámíthatóvá válna a számunkra. Tervezhetővé válna számunkra.
Mindegyikünk egy ösztönös, programozott gép. Nem vagyunk a FIGYELEM állapotában! Nem látunk, csak nézünk ki a fejemből, nem hallunk, csak úgy csinálunk, mintha… túl sokat beszélünk, stb.… Szinte soha nem tartózkodunk az ITT – ben és a MOST – ban. Nem vagyunk jelen az élményeinknek, csak másodpercekre. Az ösztönösség, az automata állapotában vagyunk. Mi vagyunk a probléma és mi vagyunk a megoldás! Én vagyok a probléma, és én vagyok a megoldás!
A Network Marketingben a bizalom, és a másolódás, a kettős alapelv. Mindig 100%-ban működik mindkét alapelv. Amikor kereskedtem, idegesített ez az alapelv, a másolódás. Valaki mindig lemásolt. Micsoda egy undorító alapelv. Hát már soha nem lesz nyugtom tőle?
Az önismeretünktől függ, hogy ez a két alapelv minket szolgál, vagy ellenünk dolgozik. Képzelj el egy hegyoldalt, amelyről egy 300 kg – os hólabda gurul lefelé, melyet egy hegyi gorilla görget. Vegyük ezt a társadalmi megítélés szimbólumaként. Általában szemben állunk a társadalmi megítéléssel, és csodálkozunk, hogy a lavina maga alá temet. Minden energia! A mentális energiánk, a lelki nyugalmunk, a „sikerességünk”, a boldogságunk múlik azon, hogy az önismeret ösvényén hogyan járunk, és mennyire elsődleges prioritás a fejünkben az, hogy megvilágosodjunk.
Egyszer Szókratész sétált egy tanítványával a tengerparton, aki megkérdezte:
-Mester, mikor fogok én annyit tudni a világról, és olyan bölcs lenni, mint te?
Szókratész szó nélkül karon ragadta kedvenc tanítványát és magával vonszolta a tengerbe. Amikor nyakig ért a víz, megragadta a tanítvány nyakát, és lenyomta a víz alá, és ott tartotta. Mivel robosztus testalkata óriási erőt kölcsönzött neki, a tanítványnak esélye sem volt a vasmarkokból kiszabadulni, hiába rúgkapált. Az utolsó pillanatban, mielőtt megfulladt volna, a mester kihúzta a fejét a vízből. Zihálva kapkodott levegőért, és a mester megkérdezte:
- Mire vágytál legjobban a víz alatt?
- Levegőre, hangzott az erőtlen, de nagyon határozott válasz.
- Majd amikor annyira vágysz a tudásra, mint az előbb a levegőre, akkor leszel olyan, mint én! – hangzott a mester válasza.
Ez itt az üzenet! A bennünk lévő négy majom helyét akkor veszi át egyre növekvő százalékban a figyelem, amikor….
Fejezd be, kérlek ezt a mondatot!
c. Az ösztönök, mint a félelem programjai. Az iránytűm, mint vészjelző
Ha elindulsz egy Network Marketing üzletben nincs garancia arra, hogy jó lesz a szponzorod. Mindenkit lakva lehet megismerni. Miről ismersz fel egy olyan szponzort, aki - bár mindenki – ő is - azt gondolja, hogy támogat, a valóságban egy igazi energiavámpírral van dolgod?
Network Marketing csapatot kellene építeni. Képzeljetek el egy futballcsapatot, ahol az edző (nevezzük a továbbiakban közvetlen szponzornak) utasítgatja a játékosokat, hogy menjenek az edzésre, amely Budapesten lesz, de neki erre most nincs ideje. Aztán jön a mérkőzés, és megjelenik az edző, és néhány játékos. Az edző érezteti a megjelentekkel, hogy a csapat nagyobbik fele még szoptatáson van, meg kell várni, amíg felnőnek, a többieknek pedig nincs rendbe a játékengedélyük. Leszúrja a csapattagokat, hogy az ő feladatuk lett volna szurkolókat biztosítani. Ezután az edző elfoglalja a kapus, a hátvédsor, a középpályás sor és a támadósor helyét, majd engedélyt ad a mérkőzés elindítására. 110%-ban végighajtja a meccset, közben még arra is marad energiája, hogy építő jellegű bírálatokkal jutalmazza a kispadot. A mérkőzés vége előtt 20 perc hosszabbítást engedélyez magának. A lefújást követően észreveszi, hogy a kispadon ülők fele közben felszívódott. Megtörli verejtékes homlokát, és közli a megmaradtakkal, hogy ez így nem mehet tovább. Szerinte a heti 2 alkalom kevés, heti 5 alkalommal kellene marketingtervet tartani a teremben, és az ő dolgunk, hogy ömlesszék az embereket, és tele legyen a terem. Nem az ő dolga embereket hozni, hanem az a ő dolgunk. Ezt az ominózus keddet ma, azaz csütörtökön megismétli, mindenki legyen ott és hozzon embert.
-A bírálat mindig ösztönös, az ego hizlalja saját magát. Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”
És lehet, hogy ilyen szövegeket hallasz az előadó szájából a marketingterven, és szégyelled magam az előadó helyett:
„- Engem sokszor megkerestek azok, akik a legnagyobb MLM világcégben dolgoznak, és mindig röhögő görcsöt kapok, hogy az milyen. Az idióták oda járnak, és csinálják, pedig nem is keresnek pénzt!”
- Én nem megyek a találkozókra, az a ti dolgotok.
- Én nem hallgatok évtizedek óta CD-t, nem olvasok könyvet, mert nem ez a munka! Csak az a dolgotok, hogy ömlesszétek az embereket! Én nem hozok már 4 hónapja egy embert sem, az is a ti dolgotok."
Más hálózatokat leszólni, rájuk köpködni, és a testvérvonalakra fújni, szintén az emberi természet része! Az emberekben van egyfajta Fradi – Dózsa ösztön, hogy a másik csapat, azok a nem jók. Azok a rosszul öltözött emberek biztosan a másik csapat vendégei, hogy azok nem a mieink.
Megmondom, hogy miért veszélyes ez: ha elhívsz a marketingtervre valakit, egy új vendéget, hidd el, ő az egésznek így első hallásra legalább a 80% - át nem érti. Valószínűleg még te sem érted a 60% - át, tehát új emberektől akkor mire számítsunk? A vendég az egészből csak azt látja, hogy itt emberek egymásra és más hálózatokra, - amelyekről egyébként semmit nem tudnak, - utálkoznak. Ő meg sem érti, hogy mi az alsó -, felső -, illetve testvérvonal, esetleg dolgozott már másik hálózatban, és vannak érzelmi kötődései, és csak azt látja, hogy emberek egymásra fújnak, és pontosan tudja, hogy valahol, valaki őrá is fog fújni, de az is lehet, hogy már most is utálják. És ha valaki azt érzi, hogy utálják, azért nem kell idejönni, ezt a munkahelyén is megkapja. Az emberek azért jönnek ide, mert ezt élvezik, és szeretik csinálni, és itt megbecsülést kapnak. Ezzel egy borzasztóan rossz minta teremtődik. Hidd el nekem, hogy senkinek nincs szüksége ellenségekre sehol, sem üzleten belül, sem üzleten kívül.
Most példamutatással vezetünk, vagy nem? Ez lenne a másolható példa? Ez lenne a bizalom és a másolódás üzlete? Ott ülsz a teremben, és közben azon gondolkodsz, hogy melyikőtök nem normális? Szerintem te nem vagy az, ha ezek után még mindig ott ülsz. Vajon milyen lehet a Fővárosi Nagycirkusz előadása? Itt és most azonnal fel kellene állnod, és ki kellene rohannod a teremből, - mielőtt a teljes energiádat itt elszívják.
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.
A négy majom gipsz szobrocskám, és az iránytűm, (Ez utóbbit NLP tréningen kaptam.) ezek szinte mindig velem vannak. Ezek figyelmeztetnek, hogy alapvetően szinte mindent ösztönszinten zajlik az életünkben, és egyetlen mérőeszközöm van, az érzésem. Az érzésem az egyetlen, ami igazából az enyém, minden mást valakitől kaptam (Különböző ingák hatnak rám, és mindenkire, erről itt lesz szó később.). Tudat alatt zajlik nagyrészt az életünk, és amikor éppen nem jó irányba mennek a dolgaim, akkor elkezdem figyelni magam tudatosan, hogy mit is csinálok? Korábban személyiségfejlesztő könyvek, magnókazetták, CD –k, és találkozók voltak az a része az életemnek, amit szerettem. (A családomon kívül.) Korábban soha nem írtam, és utáltam a számítógépet. Ösztönösen elkezdtem kiírni a bennem összegyűlt összes feszültséget, (ezzel elindítottam egy vetélkedőt a közvetlen szponzorom, és köztem, ennek része az írás, hogy a világtól elvárom, hogy nekem adjon igazat.) A közvetlen szponzorom nem olvas könyvet, (soha, egyet sem,) nem hallgat CD –t, (soha, egyet sem,) és kihagyja a találkozók zömét. Azon vettem észre magam, hogy tudat alatt kezdek vészesen rá hasonlítani, és ez nagyon nagy gáz! Tudat alatt másoljuk a körülöttünk lévőket, mégpedig nem azt, amit mond, hanem azt, amit csinál. Amikor én rájöttem, hogy a közvetlen szponzorom egy olyan inga, amely minden tekintetben hátráltat, akkor meghoztam azt a döntést, hogy ideje, hogy a saját lábamra álljak, és amennyiben sürgősen és gyökeresen nem változtat a hozzáállásán, én mostantól egy másik (felsőbb) szponzorral folytassam a munkámat. Tisztelem, és becsülöm a közvetlen szponzoromat, és hálás vagyok neki, hogy behozott ebbe az üzletbe, de én semmit nem akarok már másolni belőle, mert megtanultam a leckét, amit őáltala a világegyetem tanított nekem. Nincs többé a tanítására szükségem, ez itt és most egy útelágazás, köszönöm menjen tovább a saját útján békével. Erre egy megoldás van: a távolság. Én is megyek tovább a saját utamon. Mindig a szponzorom marad, része leszek az üzletének, de el kell, hogy engedje a kezem. Én nem küzdeni akarok a sorsom ellen, mint ő, hanem mosolyogva választani akarok egy sorsot a végtelen számú lehetőség közül, mert ez jogom, és kötelezettségem.
Mindenkinek van erőssége és gyengesége. Én például nem szeretek beszélni. Az utóbbi 18 évben kiemelten dolgozok ezen a problémán, te már nem látod rajtam, hogy nem szeretek beszélni, sőt néha amikor engem hallgatsz, arra gondolsz, hogy te soha nem leszel akkora szónok, mint én.
Mindenki a maga módján, vagyis az egész interaktív világegyetem azért van, hogy téged segítsen. Saját világegyetemem belégzése: a „jó” dolgok az életedben, kilégzése, pedig a számodra fájdalmas dolgok: katalizátorai változásodnak. Semmi nem történne az általad negatívnak minősített főszereplő világdrámádat formáló hatása nélkül. Amikor a másikban meglátod önmagad, amikor a nyomulása már neked fáj, amikor már kimondod, hogy dugulj, akkor fordulsz meg 180 fokot, nélküle vak vagy és nem látsz! A másik által mutatott tükör mindig az te világodat mutatja, ezért fáj neked! Mert telitalálat rád nézve, azért fáj! Erőszakos voltál, amit nem akartál elismerni? Nemsokára jön veled szemben, mint a bumeráng! És amikor teneked fáj, hogy valaki tanítani akar, akkor te nem akarsz alázatos lenni, és tanítható!
Soha semmi nincs véletlenül. A vonzás törvénye, a bumeráng elv, és a többletpotenciál elv alapján sodorta melléd ezt a szponzort. Légy hálás, amiért behozott az üzletbe, és téged tükrözve megmutatta előnytelen tulajdonságaidat. Értsd meg azt is, hogy a találkozás szükségszerű volt, és csak addig volt szükségszerű, amíg meg nem értetted a leckét. Mindenki játszótárs! Harag nélkül, sőt hálával a szívedben térj ki az útjából, mert nem tudtok dolgozni. Ő egy inga, (erről később lesz szó.), aki szívja a te energiádat. Ezzel az a baj, hogy egy negatív energiaörvénybe visz, és sikered esélye vele dolgozva egyenlő a nullával, és még mentálisan és anyagilag is negatív spirálba kerülsz általa. Amikor felismerted ezt, többé már nincs szükséged rá, mert megtanultad a leckét. Keress egy valóban pozitív szponzort a felső vonaladon, és kérd meg, hogy dolgozzon veled. Tedd neki könnyűvé, hogy veled dolgozzon.
Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia: kétféle úton juthatunk hozzá:
1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk. Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.
2. Vagy magunkat építő jellegű bírálónak álcázva elraboljuk mások mentális energiáját ellenszolgáltatás nélkül. Ez vezet a háborúkhoz, a kirekesztéshez, és a gyűlöletkeltéshez. Ez a külső erő, a körülmények, az áldozatszerep útja. Ez a félelem útja.
A szegénység mindig a fejben van, mindig ösztönös, és mindig a hiányérzet, a félelem táplálja!
d. Az MLM szentháromsága: a hagyma három héja: A külső, a középső és a belső sikerkör.(Munkaetika, taníthatóság, biztatás és elismerés.)
Rengeteg rendszer van, amely névlistáról dolgozik, hideg és meleg meghívási technikákkal telefonos meghívást alkalmaz, prezentációt tart, és ennek végén zárással realizálja a befektetett munkát. Mindezekre oktatják is az üzletkötőiket, nem kis pénzért. Ez, a pénzügyi tanácsadók, az edény- és porszívó ügynökök, vagy összefoglaló néven a direktmarketing – üzletkötők sikerköre.
Direkt marketingesnél általában fantasztikus a munkaetika. Ő általában kolerikus, és „erőből” dolgozik, de hiányzik a taníthatóság és a tisztelet!
A Network Marketingben nem egy ilyen sikerkör van, hanem három. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egymásra épül, mint a hagyma héjai. Ne kövesd el azt a hibát, amit én számtalanszor elkövettem, hogy amit én 15 év alatt megtanultam, azt 1 óra alatt akartam – szó szerint beleverni – az új üzlettársaim fejébe. Elmenekültek! Mindenki pánikszerűen menekült, mintha melléjük állt volna egy 10 tonnás billenős teherautó, és rájuk billentett volna 10 tonna kavicsot. Ez, több mint vicces, igaz?
Először a külső sikerkört kell tanítani: 1. Álmok, ebből tervezéssel lesznek hosszú távú,(3 – 5 éves), középtávú, (éves és havi), és rövidtávú, (heti és napi, órákra lebontott) célok. A célokat az álmoktól nemcsak a határidők, hanem a felbontás is megkülönbözteti. Ahogy egy elefántot nem lehet egészben megenni, hanem fel kell darabolni, úgy egy nagy álmot is részcélokra kell bontani, hogy megvalósuljon. 2. Névlista, melyre szelektálás nélkül mindenkit felírok. Minden profi írott névlistáról dolgozik mindig. A legtöbb sikertelen ember ezt megspórolja, nem írja le, ezzel aláírja saját halálos ítéletét. Nem érti, hogy miért kell, ezért úgy gondolja, nem fontos. 3.Meghívás, amely soha nem több egy időpont egyeztetésnél. 4. Marketingterv, ami, ha jó, egy személynek soha nem több, mint 15 perc, és sok embernek tartva soha nem több mint fél óra. Itt a kevesebb, mindig több! 5.Hogyan tovább találkozó, és az új induló indítása. Itt kérdezéssel a jelöltre bízzuk, hogy döntsön, leíratjuk az álmait és a névlistáját, elpróbáljuk vele a meghívást. Helyszint és időpontot egyeztetünk a következő találkozóra. Ez a munkaetika sikerköre.
Néhány napon belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a középső sikerkörrel: Ez a tanítható hozzáállás és az alázat témaköre. Könyvekből, CD – kből, számítógépes blogokból és találkozókból tanulunk, nem egymást okítjuk, mert azzal lekorlátozzuk, hogy soha nem lehet jobb, mint mi. Kell diploma ahhoz az intelligens mozdulathoz, hogy nyújtom felé a CD –t vagy ezt bárki, esetleg egy analfabéta is meg tudja csinálni? Mekkora üzletünk lesz, ha ezt a módszert alkalmazva bárki tud másolni bennünket,(És önmagunkat megtöbbszörözve több ezer CD tanítja a hálózatunkat, amit már nem mi mozgatunk a saját költségünkön, hanem valaki más?), és mekkora, ha mi magunk tanítjuk? Milyen messzire ér a kezünk az egyik, illetve a másik esetben? Ez a taníthatóság sikerköre.
Egy két héten belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a harmadik, a legbelső sikerkörrel, ez a szeretet, a tisztelet, a buzdítás, és az elismerés témaköre. Az emberek dolgoznak pénzért, és dolgoznak elismerésért. A legbelső sikerkör a felépítés, a konzultáció és a nem keresztvonalazás témaköre.(Gondolatébresztő 21 –es.) A legbelső sikerkör nélkül is lehet hálózatot építeni, de ez olyan lesz, mint a homokra épített kártyavár. Ha stabil, generációkon át magadnak passzív jövedelmet termelő hálózatot akarsz felépíteni, akkor ezt a legbelső sikerkört kell neked nagyon, de nagyon megérteni és alkalmazni. Ez a buzdítás és elismerés sikerköre.
A fenti esetnek 3 fontos tanulsága van:
1. Az én világomban mindent én teremtek, ezt a leckét is én vonzottam. Minden, ami nem öl meg, az erősebbé tesz!
2. Ha felépítettem jóval korábban a vihar kitörése előtt a felső szponzoromat, megadtam neki az erőt, hogy a vihart lokalizálja. Ha ezt elmulasztottam volna, akkor: BANGGG!
3. A hála állapota a megoldás. Mindig!
Hálás vagyok a tanításért. Szükségem volt rá, és megkaptam. Tanítás volt a javából!
Te hálás lennél egy ilyen megkapott tanításért?
És Te hálás vagy azért is, ha nem kapod meg a gyakorlatban, ebben a formában ezt a tanítást?
Szóval, csak azt akarom ezzel mondani, hogy mindig van miért hálásnak lenni!
Légy mindig a hála állapotába! Ez a legkönnyebb módja, hogy a szeretet állapotába helyezd magad.
Egyszerűen eldöntöd, hogy hálás vagy! Mindenért! És a szándékod megvalósul. Mindig!
Amikor a hála állapotában vagy, döntésed a variációtér olyan szektorába helyez, hogy egyre több okod van hálásnak lenni.
4. Életed valódi célja, és életed filmjének lehetséges átrendezése
Kedves Mindenki!
E fejezet megírásában nyújtott eszmei segítségért rengeteg embert illet köszönet, többek között őket: Csíkszentmihályi Mihály, Osho, Echkhart Tolle, Eric Berne, Deepak Chopra, Robert Scheinfeld, és M. R. Kopmeyer, akik könyveikkel megérintettek, és trénerek hosszú sorát, akik közül azt a ötöt emelném ki, akik a szeretetükkel is megérintettek: Darnel Cristian, Nancy Dornan, Jim Dornan, Skip Ross, és Péterfia Éva NLP tréner.
Isten szabad akaratot adott nekünk. Mit jelent ez? Kinek mit jelent? Egy kis kreativitást vigyünk ebbe a kérdésbe. Kreatívnak lenni szerintem annyi, hogy engedélyezni magunknak, hogy a dolgokat egy kicsit más szemszögből nézzük. Semmi nincs ebben a világegyetemben, aminek nem kéne lennie, Isten nem csinál selejtet! Amit itt írok,előttem már sokan megírták. Egyetértek. Íme:
Alapállítások:
1. Isten egyedül volt és unatkozott, ezért milliárdnyi szellemszikrává szórta szét önmagát, és feltalálta a holisztikus, és duális világegyetemet, melyet törvények automatizmusa által működtet. Célja Önmaga jobb megismerése, vagyis a Te célod önmagad jobb megismerése, mert a „rész” célja egyenlő az „EGÉSZ” céljával. A „CSEPP” célja nem különbözhet az „ÓCEÁN” céljától. Azért vagy itt, hogy élményszinten ismerd meg önmagad.
2. Minden külső tapasztalatodat benső világod teremti meg!
3. Életed egy háromdimenziós teljes átélésű mozifilm, melyben megszerzed azokat a tapasztalatokat, amiért ide leszülettél. A mozi és a film lett a te életedről másolva, és nem fordítva.
4. A rengeteg személyiségfejlesztő anyag (tréning, vizualizációs, meditációs technikák, könyv, CD, videó) néha beindít valamit az egyénben, de nagy többségük a nagy többségnél látszólag teljesen hatástalan. Egyes kérések esetén működik a technika, más kéréseknél nem, egyes embereknél beválnak, másoknál nem. Észrevetted, hogy egy láthatatlan erő működik az életedben? És azt, hogy nagyon kis százalékban tudod tudatosan irányítani, hogy megkapj dolgokat? Mindig van szavazati jogod abban, hogy valamit megkapj, de nem mindig nyered meg a választást! De 100%-ban tudsz adni abból, amid van. De csak abból! Mire kell koncentrálnod tehát? Mindig tudsz valamit adni, és mindig adj valamit! Aki ad, az kapni fog! És azt kapod, amit vetettél!
5. Nem számít valójában, hogy mit adsz, és mit kapsz! Ha beültél a moziba, megfizeted a jegy árát (folyamatosan fizeted a jegy árát)! A legfontosabb: bármi történik, élvezd az előadást! Az egyetlen dolog, ami ezen a világon valóban a tiéd, az az érzésed! Az érzésed az iránytűd! Ha jó irányba haladsz, jó érzésed van! Ha rossz irányba haladsz, akkor pedig rossz érzésed van! A legfontosabb hírem a számodra, hogy nem tudsz rossz irányba haladni! Amikor úgy gondolod, hogy rossz irányba haladsz, akkor is jó irányba haladsz! Mindig azt a tapasztalatot kapod, amire akkor, ott szükséged van, és lehetetlen, hogy bármi mást kapj. Isten szeretete a garancia erre, és az Univerzum törvényei, melyek nem ismernek kivételt és mindig működnek. Felsőbbrendű ÉN-ed (sztár producered, szövegíród, rendeződ) vezet téged, és sztár színészként az a dolgod, hogy alkotó módon végrehajtsd rendeződ utasításait, és mély átéléssel játszd a szereped, amiért idejöttél.
6. Shakespeare mondta: ”Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és minden nő.” Ha könyvkiadó lett volna, levédte volna ezt a mondatot, de ő annál sokkal bölcsebb volt: semmi sem a miénk, amit gondolunk, vagy leírunk, és soha semmit nem találtunk fel, csak felnövünk ahhoz, hogy hogy együtt rezonáljunk Isten bizonyos gondolataival. Ezt hívják intuíciónak. Minden Istentől van, és mindenki egy, nincs tehát joga senkinek szerzői jogokra hivatkozva azzal próbálkozni, hogy visszatartsa Isten gondolatait. Ha bárki arra vetemedne, hogy azt gondolná, vagy hirdetné, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem az övé, az csak azt jelenti, hogy vagy a lényeget nem érti: MINDEN és MINDENKI EGY!, vagy engednie kellett a kiadója pénzügyi ultimátumának.
Einstein értette Istent: „Szeretném megismerni Isten gondolatait. Minden más csak részletkérdés.”
Milyen igaz!
Miért mennek az emberek moziba?
Az okok a következők:
- Szórakozni.
- Menekülni a mindennapok taposómalmából.
- Tanulni, és ez által fejlődni.
- Sokféle élményért, és különböző nézőpontok megtapasztalásáért.
Mindezeket nevezzük a „belső élményeidnek.” Minden, a miért-eddel kapcsolatos élmény a te belső élményed. Semmi másért, mert semmi más nem számít, mint a szükségleted erre a belső élményre. Ami a bensődben végbemegy, fontosabb számodra, mint ami odakint zajlik. Bárkit megkérdezel, mi az, amit igazán szeretne az életében, és ami jelen pillanatban nincs a birtokában, majdnem mindenki a pénzt említi, vagy egy új állást, új házat, új kocsit, vagy egy új kapcsolatot…
Miután megkérdezed, hogy ha megkapná, amit akar, mit nyújtana az neki, és elég sokszor felteszed ezt a kérdést, vagyis mint a hagyma héjait, elég réteget lehámoztál, mindig egy olyan érzésig jutsz el, melyre az emberek igazán vágynak - a több önbizalomig, a lelki békéig, a boldogságig, a szerelemig, a kaland érzéséig, stb…
Valójában mindenki – te is, én is, mindenki – egy benső élményre vágyik, és a pénz, a munka, a ház, a kocsi vagy a kapcsolat csupán egy lehetséges út ehhez a benső élményhez.
Életünk valódi célja az ÁRAMLAT! A benső élmények áramlatában sodrásában lenni.
Vegyünk egy párhuzamot. Amikor Walt Disney úgy döntött, hogy felépíti Disneylandet Kaliforniában, majd később a Disney Worldöt Floridában, a vezetőség összeült, és meghatározta, milyen játékokat és attrakciókat kínáljon a közönségnek. Ma is üléseznek időről időre azért, hogy eldöntsék újra, és újra ezt. Mely attrakciókkal bővítsenek, és melyeket alakítsák át.
Ugyanez a helyzet velünk itt a Földön, itt is mindenki összegyűlt, akik részt veszünk ennek a „vidámparknak” a megalkotásában, és eldöntöttük, hogy mely háromdimenziós, teljes átélést nyújtó filmélménnyel szolgálunk önmagunknak. Vizsgáljuk csak meg a történelmet! Az emberi tapasztalat jóformán minden területén egyre mélyebb és mélyebb szinten ismerünk meg dolgokat. Minden fejlődik, és egyre bonyolultabbá válik: a politikában, az üzleti életben, a sportban, és a kapcsolatokban, vagyis újabb és újabb „mi történne, ha?”eseménysort játszunk végig.
Minden játékos egyenlő a lehetőségek szintjén, de – kreatív képességek, intelligencia, az anyagi helyzet és a hatalom azért más mindenkinél, azért tűnik jobb sportolónak, üzletembernek, zenésznek, politikusnak, stb., mert ő ezeket az életkörülményeket, vagy készségeinek kifejlesztését választotta, hogy fel tudja fedezni azt, amit akart.
Sokan állítják, hogy a földi élet célja az, hogy spirituális, vagy megvilágosodott lénnyé váljunk. Mások azt mondják, hogy az élet célja az, hogy szeressünk, vagy szolgáljunk másokat. Megint mások szerint az élet célja a boldogság.
Milliónyi, milliárdnyi különböző – és teljesen megalapozott vélemény létezik, de mindegyik csak egyetlen „filmtéma” a lehetőségeknek csupán egy választható sorozata. Újabb, és újabb alternatívák, megannyi „mi történne, ha?”
Ralph Waldo Emerson mondta:
„Az a világ titka, hogy minden dolog tovább létezik; nem hal meg, csupáncsak kissé eltűnik szem elől, és később visszatér. Semmi sem halott; mert az emberek halottnak tettetik magukat, és elszenvedik a halott-temetéseket és a komor gyászjelentéseket, s már ott is állnak az ablakon kitekintve épen és egészségesen, valami új, idegen álruhában.”
Én azt állítom, hogy a te életeddel is ugyanez a helyzet. Itt a Földön teljesen bele vagy merülve a téged érdeklő belső élményekbe – még ha tudatosan nem is fogod ezt fel.
Megszületsz, és a „forgatás” megkezdődik. Megtapasztalod, mindazt, amit akartál, és meghalsz, és ez a konkrét film megszakad. Nem tudom, hogy a Föld valóban egy különleges mozi – e, amelyben háromdimenziós, teljes átélést nyújtó filmeket forgatnak. De számít ez?
Én önmagam számára azt fedeztem fel, hogy hasznos, ha úgy nézek az életre, mintha filmélmény volna. Ez általában senkinek sem probléma, aki milliomos, élsportoló, filmsztár, vagy valami hasonló. De általában probléma azoknak, akiknél negatív filmélmény pereg, ha bűnöző, ha diszkriminálják, mert a kisebbséghez tartozik, ha szegény, stb.
Kérdezd meg önmagadtól: a pénz mellett még mi okból vállal egy színész el egy negatív filmszerepet? Erre az a válasz, hogy azért, mert érdekli a dolog.
Ugyanez igaz a szerte a világban játszódó történetekre is. Emberek gyökeresen különböző kultúrákba, más környezetben léteznek, mert az érdekli őket, azt akarják átélni. Az élet tehát azon külső élethelyzetek megteremtéséről szól, amelyek lehetővé teszik számodra a téged igazán érdeklő benső élmények felfedezését, még akkor is, ha ezek másokat ne érdekelnek. Ezért jönnek be időnként válságok, problémás helyzetek az életünkbe, melyek nagyszerű alkalmak a felfedezésre és a tapasztalatszerzésre.
És most vegyük szemügyre e filmmodell alapelemeit: mielőtt egy filmet leforgatnak, előkészítő munkák hosszú sorát kell elvégezni. Ha te vagy a producer, akkor az első dolgod az, hogy megvizsgálod a lehetőségeket, és írsz, vagy veszel egy forgatókönyvet a téged aktuálisan legjobban érdeklő témáról. Ezt követően szerződtetsz egy rendezőt, aki majd mindent irányítani fog a színfalak közül, és szereplőválogatással kiválasztod a színészeket és színésznőket (akik eljátsszák a szerepeket), és a stábot, akik a rendező segítségei a színfalak mögötti részletekben. Ezután elmész egy stúdióba, és a különböző helyszínekre, leforgatod a filmet, melyet utómunkálatok (pl. vágás, sokszorosítás) után az emberek megnéznek, és átélik benső élményeiket. Ugyanez érvényes a te életedre is. Te vagy egy személyben a sztár, és a rendező. Az a személy, akinek hiszed magad, aki „te” vagy itt a Földön, tökéletesen belemerülve a filmélményedbe, a „sztár”. És van egy részed, amely sokkal nagyobb, bölcsebb ennél, amit most látsz magadból. Ez három részből áll, a producert, a forgatókönyvírót, és a rendezőt nevezzük ezentúl „Rendező”-nek, amely tulajdonképpen a tudatfelettid ( Nevezhetjük Istennek is.), a „felettes Én”-nek felel meg. Azt a részedet, pedig, amely „tudatalatti” ( a veled megtörtént, vagy megtörténhetett volna események teljes tárháza), a filmes stábodnak, vagy kisegítő személyzetednek nevezném. Vagyis mindenki, aki a filmeddel kapcsolatos, az Te magad vagy, de különböző részekből állsz.
Van egy lazán megírt forgatókönyved, amely sokat változik a forgatás során. Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy: „Ha én választanám meg, hogy mit fedezzek fel, sosem választanám a jelenlegi életemet. Nem szeretem azt, ahogyan most élek. Minden olyan rettenetes.”
Kérlek, gondold végig: még csak egy részén vagy túl a filmednek, egy jelenet közepén jársz, nem is tudod, hogy merre tart a film, és hová lyukadsz ki a végén? Minden alkalommal, amikor valami történik az életünkben – úgy határozunk, hogy valamit nem teszünk meg, vagy úgy, hogy megtesszük, akkor hozunk egy döntést, annak összes következményeivel. Akkor az összes lehetőség megváltozik, és egy gyökeresen új helyzet áll elő.
Ugyanez érvényes a te életedben is. Véleményed szerint helyes dolog egy filmet megítélni egyetlen jelenete alapján? A futballmeccset is 90 percig – néha tovább is – játsszák, és sokszor a hosszabbításban dől el a végkifejlet.
Amikor az emberek vállalják a szerepeket a filmedben – édesanyád, édesapád, hitvesed, szeretőd, barátod (Vagy egy idegen szerepét, akivel egyetlen alkalommal találkozol valahol, mégis mély benyomással van rád), – beleegyeznek, hogy azt mondják, azt tegyék, és olyan hatással legyenek rád, amit te megkívánsz tőlük élményed érdekében. Te is beleegyezel, hogy ugyanezt megteszed értük. Mindez választás és megállapodás kérdése, és mindenki számára előnyös. Semmi sem történik véletlenül. Sem egy filmben, amit nézel, sem életed filmjében. (Analógia Tan!)
Amikor az előkészítő munkálatok mind véget érnek, megszületsz, és a filmforgatás kezdetét veszi. Megtapasztalod mindazt, amit akarsz, majd meghalsz, és ennek a filmforgatásnak vége szakad. De néha egyetlen élet nem elég egy téma teljes megtapasztalásához. Erről mindig Mozart jut az eszembe. 5 évesen már zongorázott, sőt komponált! Melyik valószínűbb: vele született ez a tehetség, vagy egy egész sor életet szentelt a zeneszerzés világának felfedezésére, és képességei kifinomítására?
Szerkesztés alatt!
Utóirat (Egy üzleti ajánlat tőlem, Neked.)
A FANTOM szponzorról
A VILÁG MIÉRTJÉT megmutatják a trendek. A legdinamikusabb jelenleg a telekommunikációs trend!
Hogy miért érdemes pont erre kiemelkedő figyelmet fordítani? 1. Mert mindenki ezt használja! 2. Mert ITT és MOST ebbe be lehet kapcsolódni! Egy 1 trillió dolláros üzletágba most az ACN révén bele lehet kapcsolódni, gyakorlatilag milliós nagyságrendű tőke nélkül! Ha van egy okod, akkor lesz 81250 Ft-od a regisztrációra és 47500 Ft-od egy képtelefonra, és 2.550 Ft havidíjért majdnem korlátlan lehetőséged üzletépítésre, utazási és telefonköltségek nélkül. Te felfogtad, hogy miről szól ez az ajánlat? Te tényleg felfogtad? Nem hiszem! Ha felfogtad volna, akkor kezedet - lábadat törve rohannál hozzám a lehetőségért, mint a mérgezett egér! Inkább dolgozol 50 évet? A Te sorsod, és a Te életed!
Miért van olyan elképesztően rossz híre az MLM üzleteknek? Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy MLM akkor egyesek felállnak, és elmennek a marketingtervről?
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.
Miért van az, hogy amikor elhangzik az, hogy „legyünk pozitívak” akkor mindenki, aki ezt hangoztatja, ezt saját magán kívül érti? Mert úgy - e, ő pozitív, a többiek, azok negatívak, azoknak kell változni! És ha ők megváltoznának, - amire természetesen nem hajlandók – akkor kolbászból lenne a kerítés, addig pedig jogunk van baseballütővel addig csépelni az illető negatív rohadék fejét, amíg átvált pozitívra.
Ez a direktmarketing stílusa, a kereskedő stílusa, és beidegződése. Most van itt a lehetőség, hogy bedaráljuk, most van itt a lehetőség, hogy kinyissuk a pénztárcáját, van a rohadéknak pénze, csak ül rajta, pedig, ha eladom neki ezt az edénykészletet potom félmillióért, 30 % üti a markomat azonnal, mennyi is ez? Hiány van mindenből, és ha nem tudok eladni, akkor felkopik az állam! Ez félelem!
Azt bizonygatjuk, hogy az MLM nem direktmarketing, és mi nem vagyunk ügynökök! Közben a testbeszédünk olyan hangosan kommunikálja, hogy mi magunk vizet prédikálunk, és közben bort iszunk, hogy a jelölt, ha észnél van, hanyatt – homlok menekül. Persze, próbáljuk megtéveszteni bizonyos gyorsasági és egyéb bónuszok, a pénz sűrű emlegetésével. Ha kifogásai vannak, akkor persze, ő egy hülye köcsög, nekiesünk, hogy ha az üzletről nem is, - mert arra nem hülye köcsögöket keresünk, - de arról mindenképpen meg kell győznünk, hogy kinek van igaza, és egy ilyen hülye köcsögnek, mint ő, hol a helye, mert ezt kívánja érzékeny lelkünk. Nekem rémlik valami: egy Ady Endre nevű költő: A magyar ugaron c. verse. Vajon kiről beszélt? Biztosan nem rólunk, hiszen még meg sem születtünk akkor…
„Az MLM-ben is csak az a dolgotok rohadékok, hogy megírjátok a névlistátokat és ömlesszétek az embereket, én meg majd mondom a marketingtervet. Hű, mennyit dolgozok, ezek meg csak kifogást keresnek, és nem hoznak embert, pedig, ha mindenki csak egy embert hozna! Most már ideje, hogy a többiek is kiálljanak… De tanuld ám meg a marketingtervet, mert ha nem úgy mondod szóról – szóra, ahogyan én, azzal kárt okozol a cégnek és nekem. Ez egy profi cég, nem engedheti meg magának, hogy színvonal alatti előadásokat tartson valaki… Meg ezt a N 21 – es dumát az álmokról jobb lesz, ha sürgősen elfelejted, mert bemószerollak a központban, és ki leszel zárva, mint a nép ellensége… Fel is út, meg le is út… Azt, hogy vezetőire elviszlek még egyszer, azt meg aztán végképp felejtsd el.”
Tudat alatt kommunikálunk 97 %-ban. (400 milliárd bit/ sec. információ éri az agyat, ebből 2000 bit/sec. a tudatos.) Mit gondol tudat alatt a szponzorált? Vigyázat, ügynök a láthatáron! Fel az energiapajzzsal! Ez energiavámpír, aki abból él, hogy leveszi rólam az energiát! Mivel nem tudok ellene védekezni, szégyen a futás, de hasznos. (Nagy gyakorlatom van ebben, sokszor csináltam ilyet korábban, mert nem értettem, hogy mi folyik itt!)
Képzeljünk el egy szeretet lineáris skálát. Az origóban a 0 szeretet, (félelem) és tőle távolodva tart a szeretet a végtelenhez. Így közeledünk Istenhez. A szeretet polaritása nem a gyűlölet, hanem a szeretet hiánya, a félelem.
A fény polaritása a sötétség, nem más, mint a fény hiánya.
A Network Marketing a világtörténelem legnagyobb lehetősége. Aki erre egy igazi, hiteles példa, az a Názáreti Jézus. A termék neve: Evangélium= Jó hír. Bár a termék közben elferdült és megzápult, a rendszer erejét mutatja, hogy közel 2000 év elteltével, ez e létező legnagyobb üzlet a világon. Az üzlet alapítójának, Pál apostolnak még életben sem kell lennie, vígan működik nélküle!
Jézus önmagán dolgozott. Felhasználta az embereket, mint tükröket önmaga tökéletesítésére. Mindenki mindig önmagán dolgozik a világba is és a Network Marketingben is.
Az üzenet számomra a következő: Ha valaki ezt megfelelő szintre gyorsan felépíti, azt nem fogja tudni kontrollálni sem a saját országának kormánya, sem a nemzetközi gazdasági helyzet. Ha közben az illető még képzi is magát, 5 évi jövedelem elegendő, hogy befektetései révén teljes anyagi függetlenségre tegyen szert, utána a cég jövője sem lesz számára korlát. Ezért elfogadhatatlan az, amikor valaki nem táplálja minden nap az agyát CD –kel, könyvekkel és találkozókkal. Az ilyen ember kiírja a falra: „Majd holnap eszünk”. Kérdés: Az agy nem éhes? Az nagyon nagy baj!
Én, mint szponzor, kötök egy szerződést azzal, akit behozok a hálózatomba. Azt ígérem neki, hogy biztatni, és támogatni fogom. Kéz a kézben segítek neki előbányászni az ő álmait, (amelyeket többnyire jó szándékú szülei, vagy más álom tolvajok elraboltak, olyan régen, hogy már nem is emlékszik.) és együtt megvalósítjuk. Azért segítek neki az ő álmait megvalósítani, mert megértettem, hogy a Network Marketing arról szól, hogy az én álmaim akkor fognak megvalósulni, ha elegendő embernek segítettem, hogy az álmai megvalósuljanak.
Ha én elkövetem azt a hibát, hogy csak egyetlen egyszer bírálok valakit, mert engedek azon ösztönömnek, hogy bebizonyítsam, hogy milyen egy hülye a másik, mindenki, aki ezt hallja, tudat alatt tudni fogja, hogy megszegtem a szponzori megállapodást és egy hitvány alak vagyok. A tekintélyemet, amelyet mások bizalma révén ajándékba kaptam, arra használtam, hogy elvegyem a másik ember mentális energiáját. Hogy ezt tudatlanságból, építő jellegű bírálatnak álcázva teszem, vagy féltékenységből, a hiánytól való tudattalan félelmem által motiválva, az teljesen mindegy a bizalom és a másolódás szempontjából.
A javító szándék megnyilvánulásának egyetlen lehetséges útja a kérdezés, mert az nem személyeskedő, és nem bántó. A Network Marketingben a szponzor szerepe a hivatásos biztató és bátorító személyes edző szerepe.
Az egyetlen dolog, amiért az emberek embereket követnek, az a szeretet utáni vágyuk. Szeretni, és szeretve lenni, ezáltal visszatérni még itt a Földön Istenhez. Minden más csak magyarázat.
Az emberek, emberek miatt jönnek el a marketingtervre, nem telekommunikációs trend, vagy antioxidánsok miatt. Keressük az elveszett paradicsomot, amelyből kiűzettünk. Várunk valakire, aki visszavezet oda bennünket, és szeretetével betölti a tátongó űrt a lelkünkben. És reménykedünk, hogy még itt az életben megtaláljuk ezt az embert.
Azért nem találjuk, mert rossz helyen keressük! Csak bele kell néznünk a tükörbe, és meglátjuk. Meglátjuk azt az embert, aki kivezet bennünket a káoszból! Aki maga a szeretet! Aki gazdaggá tehet bennünket. Aki bölcsebbé tehet bennünket. Ne a külvilágban keressük, mert bennünk van! Egészen közel. A bennünk lévő Isten az, akit keresünk. Csak ott találhatjuk meg, sehol máshol!
Építő jellegű bírálat nem létezik! Mindig, minden bírálat destruktív! Aki bírál, az ezt kommunikálja: „Én nem hiszek benned. Én önmagamban sem hiszek. Egy ilyen idiótára pocsékolom az időmet, mint amilyen te vagy. Nem is tudom, hogy miért teszem. Valószínűleg a nemes lelkem az oka. Az áldozat, amit érted teszek, feljogosít arra, hogy parancsolgassak neked. Jó lesz, ha csipkeded magad, és igyekszel nekem megfelelni. Ne felejtsd el, hogy nem te szartad a spanyolviaszt! Vagy azt csinálod, amit én mondok, vagy azt csinálod, amit én mondok!”
Te ismersz valakit, aki ezt akarja másolni? Én nem! Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a TITOK („The Secret”) c. filmet még egyszer. Ha még mindig nem érted, akkor még egyszer, és még egyszer, és még egyszer… Addig nézd, amíg… amíg el nem jutsz a mélyebb megértéséig. Én kb. 50x láttam. Nem állítom, hogy teljes mélységig értem. Egy dologban biztos vagyok: minden, ami ösztönös, az a félelem és a hiány szülötte. Az a dolgunk, hogy szeretetté változtassuk. A szeretet kohói vagyunk ezen a földön. De csak abból tudunk adni, ami bennünk van. A szeretet a legmagasabb rezgés, a legnagyobb energia.
Kétféle úton juthatunk hozzá:
1.Vagy elvetjük, - mint a magot - odaadjuk valaki másnak, és a vetésből többet aratunk. Belső erőnkre támaszkodunk, hiszünk önmagunkban és másokban. Ez a szeretet útja.
2. Vagy magunkat építő jellegű bírálónak álcázva elraboljuk mások mentális energiáját ellenszolgáltatás nélkül. Ez vezet a háborúkhoz, a kirekesztéshez, és a gyűlöletkeltéshez. Ez a külső erő, a körülmények, az áldozatszerep útja. Ez a félelem útja.
És most jön a számomra nagyon nehéz rész: vajon miért kapok én 18 éve mindig ilyen szponzorokat? Hát azért, mert 2011. januárig én is egy ilyen szponzor voltam! A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján (A vonzás törvénye) a szponzoraim segítettek nekem, engem tükrözve, hogy meglássam és megismerjem önmagam.
Mindenki tanítómester, és az egész világegyetem segít nekem önmagam megismerésében.
Nincs hát jogom senki másnak a szemére vetni semmit és okom sincs haragudni senkire. Inkább hálásnak kell lennem az önismeretemben nyújtott felbecsülhetetlen segítségért mindennek és mindenkinek.
A számítógépesek mondják, hogy ha szemét megy be, akkor szemét jön ki! Itt a megoldás! Amiért mindenki felelős, az a hozzáállása. Meg kell állítanunk a szemétáradat korlátlan befelé áramlását. El kell zárnunk a televíziót!
És táplálnunk kell a lelkünket pozitív gondolatokkal! Nem megoldás az, hogy nincs időm erre, majd holnap eszünk!
Van elég szeretet. Van elég öröm. Van elég mindenből!
Te választhatsz. Szerencsére, ez egy bölcs világegyetem.
Semmi nincs következmények nélkül! Válaszd a szeretetet!
Rengeteg rendszer van, amely névlistáról dolgozik, hideg és meleg meghívási technikákkal telefonos meghívást alkalmaz, prezentációt tart, és ennek végén zárással realizálja a befektetett munkát. Mindezekre oktatják is az üzletkötőiket, nem kis pénzért. Ez, a pénzügyi tanácsadók, az edény- és porszívó ügynökök, vagy összefoglaló néven a direkt marketing – üzletkötők sikerköre.
A Network Marketingben nem egy ilyen sikerkör van, hanem három. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egymásra épül, mint a hagyma héjai. Ne kövesd el azt a hibát, amit én számtalanszor elkövettem, hogy amit én 15 év alatt megtanultam, azt 1 óra alatt akartam – szó szerint beleverni – az új üzlettársaim fejébe. Elmenekültek! Mindenki pánikszerűen menekült, mintha melléjük állt volna egy 10 tonnás billenős teherautó, és rájuk billentett volna 10 tonna kavicsot. Mit csináltam erre én? Hoztam egy 40 tonnás teherautót, tele kaviccsal, és melléjük álltam, hogy rájuk billentem….Ez, több mint vicces, igaz?
Először a külső sikerkört kell oktatni: 1. Álmok, ebből tervezéssel lesznek hosszú távú,(3 – 5 éves), középtávú, (éves és havi), és rövidtávú, (heti és napi, órákra lebontott) célok. A célokat az álmoktól nemcsak a határidők, hanem a felbontás is megkülönbözteti. Ahogy egy elefántot nem lehet egészben megenni, hanem fel kell darabolni, úgy egy nagy álmot is részcélokra kell bontani, hogy megvalósuljon. 2. Névlista, melyre szelektálás nélkül mindenkit felírok. Minden profi írott névlistáról dolgozik mindig. A legtöbb sikertelen ember ezt megspórolja, nem írja le, ezzel aláírja saját halálos ítéletét. Nem érti, hogy miért kell, ezért úgy gondolja, nem fontos. 3.Meghívás, amely soha nem több egy időpont egyeztetésnél. 4. Marketingterv, ami, ha jó, egy személynek soha nem több, mint 15 perc, és sok embernek tartva soha nem több, mint fél óra. Itt a kevesebb, mindig több! 5.Hogyan tovább találkozó, és az új induló indítása. Itt kérdezéssel a jelöltre bízzuk, hogy döntsön, leíratjuk az álmait és a névlistáját, elpróbáljuk vele a meghívást. Helyszínt és időpontot egyeztetünk a következő találkozóra.
Néhány napon belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a középső sikerkörrel: Ez a tanítható hozzáállás és az alázat témaköre. Könyvekből, CD – kből, számítógépes blogokból és találkozókból tanulunk, nem egymást okítjuk, mert azzal lekorlátozzuk, hogy soha nem lehet jobb, mint mi. Kell 3 diploma ahhoz az intelligens mozdulathoz, hogy nyújtom felé a CD –t vagy ezt bárki, esetleg egy analfabéta is meg tudja csinálni? Mekkora üzletünk lesz, ha ezt a módszert alkalmazva bárki tud másolni bennünket,(És önmagunkat megtöbbszörözve több ezer CD tanítja a hálózatunkat, amit már nem mi mozgatunk a saját költségünkön, hanem valaki más?), és mekkora, ha mi magunk tanítjuk? Milyen messzire ér a kezünk az egyik, illetve a másik esetben?
Egy két héten belül az új induló meg kell, hogy ismerkedjen a harmadik, a legbelső sikerkörrel, ez a szeretet, a tisztelet, a buzdítás, és az elismerés témaköre. Az emberek dolgoznak pénzért, és dolgoznak elismerésért. A legbelső sikerkör a felépítés, a konzultáció és a nem keresztvonalazás témaköre.(Gondolatébresztő 21 –es.) A legbelső sikerkör nélkül is lehet hálózatot építeni, de ez olyan lesz, mint a homokra épített kártyavár. Ha stabil, generációkon át magadnak passzív jövedelmet termelő hálózatot akarsz felépíteni, akkor ezt a legbelső sikerkört kell neked nagyon, de nagyon megérteni és alkalmazni.
A felépítés ereje a hülyeség elleni harcban
Állandóan döntéseket kell hoznunk az üzletépítés során és döntéseink hibalehetőségeket rejtenek. Értelmünk azt súgja nekünk, hogy nekünk van igazunk, és a mi döntésünk helyes. Nem csak nekünk, de másoknak is ezt súgja. Sokszor nem egyezik a véleményünk a szponzorunkkal, hogy mi a helyes cselekedet, és sokszor nem egyezik a véleményünk erre vonatkozóan az alsó vonalainkkal sem. Mit tegyünk, ha nem egyezik a véleményünk?
Ha Network Marketing hálózatot építesz, előbb, vagy utóbb hülyeségekkel fogsz találkozni. Alattad és feletted szponzorok tevékenykednek, akik emberek. Te sem vagy tévedhetetlen, és ők sem azok. Hogyan tudod elkerülni az olyan súlyos horderejű döntéseket, amelyek a szakadékba vezetnek, és hogyan tudsz meddő viták, harag, kicsinyesség és egyéb problémák ellen védekezni? Alapvetően úgy, ha Te mindig pozitív gondolati energiát sugárzol ki, és minden konfliktushoz pozitív módon viszonyulsz. Nem engeded a benned lévő ösztönös negativitásnak, hogy agresszív módon megnyilvánuljon, de nem is fojtod el. (Ha elfojtod, az a legrosszabb, mert kontrollálhatatlanná válik, és a létező legváratlanabb módon fog belőled úgy kitörni, hogy Te magad is meg fogsz lepődni rajta.)
Pozitív energiát akkor sugárzol, ha mindig mindent és mindenkit felépítesz. (Ha nem érted, hogy én mit értek FELÉPÍTÉS alatt, akkor kérlek, olvasd el a Gondolatébresztő 21. második részét.) Minden, amit felépítesz, és mindenki, akit felépítesz, az energiát kap tőled arra, hogy építse az üzleted: A felső szponzor, az alattad levő szponzorok, a találkozók, a könyvek, a pozitív CD –k, stb. A felépítéssel emberek figyelem – folyamát irányítod az illető tárgyra, személyre, vagy folyamatra, vagyis a figyelem terelőlapátjának a szerepét játszod. Minden, amit, vagy akit elmulasztasz felépíteni az üzletedben, azt leépíted: azt sugallod a felépítés elmulasztásával, hogy nem fontos, nem érdemel figyelmet. (Mivel minden tudatalatti szinten automatikusan másolódik, amit csinálsz, és tudatosan pedig jóval gyengébben, amit mondasz, a felépítés a legerőteljesebb, leglényegibb része az üzletednek.)
Ha szokásszinten gyakorlod a felépítést, akkor mi fog történni?
1. Általában majdnem mindig a szponzorodnak lesz igaza, és Te is, és az általad szponzorált emberek szokásszinten elkezdik másolni a szponzort. A szponzornak általában nagyobb üzlete van, mint neked, ezért a Te sikered a legjobb úton halad.
2. Amikor kiderül, hogy a szponzorodnak mégsem volt igaza, és Te fegyelmezetten megcsináltad, amit a szponzorod tanácsolt, még abból is pozitívan fogsz tudni kijönni, mert az emberek látni fogják, hogy Te milyen klassz ember vagy, hogy még akkor is hallgattál a szponzorodra, és megcsináltad, amit mondott, amikor hülyeségnek látszott. Ezzel eléred azt, hogy emberek megcsináljanak valamit az üzletedben, amit nem értenek, pusztán azért, mert téged másolnak. És valószínűleg később rájönnek, hogy neked, a tapasztalt szponzornak volt igazad, és ők, a kezdők tévedtek.
Mikor ne hallgass a szponzorodra, és jelezd a feletted lévő felső szponzornak, hogy probléma van?
Egyetlen ilyen eset van: ha rájössz, hogy ő nem ugyanabban az üzletágban tevékenykedik, ami a cégetek üzletága. Három variáció lehetséges:
1.Valaki a bolti kiskereskedelmet belekeveri az értékesítési folyamatba.
2.Valaki direkt marketing tevékenységet folytat úgy, hogy az alatta levőket is erre akarja erőszakosan kényszeríteni.(Ez a leggyakoribb, és a legnehezebben felismerhető, mert az, aki ezt játssza, meg van győződve arról, hogy ő Network Marketing tevékenységet folytat, közben pedig 20 – 30 éve direkt marketingből él és szokásszinten ez olyan természetes neki, mint a lélegzetvétel. A direkt marketinges az energiavámpír stratégiája. A direkt marketinges energiamérlege mindig negatív, mert azonnali teljesítménykényszere megbontja az egyensúlyi állapotot. Valahonnan energiát kell szereznie, és ezt mindig a körülötte lévő emberekből nyeri „építő jellegű” bírálatnak álcázott energia lehúzással.)
3.Valaki a piramisjáték szabályai szerint játssza a játékot: indokolatlan készletfelhalmozásra buzdítja az alatta lévőket az azonnali haszon érdekében, nem törődve a hálózati tagok pillanatnyi gazdasági teherbíró képességével.
A fenti három eset közül bármelyik ellentétes a Network Marketing iparág alapelveivel, zavart okoz a rendszerben is, és a fejekben is, és mint ellentétes elem, lejáratja nemcsak a céget, hanem az egész iparágat.
Bármi ilyet észlelsz, haladéktalanul jelezd a felső szponzorodnak!
Ha a felső szponzorodat korábban felépítetted, ez remek, a puszta jelenléte, anélkül, hogy a döntőbíró szerepét játszaná, elegendő a konfliktus hatékony kezeléséhez. Van elegendő tekintélye és a konfliktus kialszik, még mielőtt kiterjedhetne. Ha a felső szponzorodat időben (jóval korábban) nem építetted fel, akkor sajnos nincs segítséged a konfliktuskezelésre, Te nagy valószínűséggel szintén nem vagy felépítve, neked sincs meg az erőd a rendcsináláshoz, és a csoportod: BANG –felrobban és elszáll!
Készülj fel rá, hogy az alattad és feletted lévő emberek előbb, vagy utóbb hülyeséget fognak csinálni, és a dolgok előbb vagy utóbb rosszul fognak menni!
Hogyan készülj fel erre?
Szokásszinten gyakorold a felépítést, mindenre, és mindenkire kiterjesztve az üzleti életben!
És mindenek előtt:
Építsd fel a felső szponzorodat, még azelőtt, hogy életbevágóan szükséged lenne rá!
A felépítés négy lényegi része bemutatáskor:
1. X éve ismerem,
2.Szeretem, mert szeretet van benne... ,
3. Nagyszerű üzletember,(üzletasszony),
4. Aki itt és most valami fontosat fog mondani.
Amikor propagálod, hogy ki tartja a marketingtervet, soha ne az üzletet, hanem mindig a marketingterv tartóját propagáld!
Az emberek nem jönnek el antioxidánsok, vagy telekommunikációs trendek miatt a marketingtervre. Ha nem az előadót propagálod, hanem az üzletet, akkor nem jönnek el!
Ez az EMBEREK üzlet!
Almási János: Tréming E Könyv.pdf
Letöltés ·
Én mérnökként rendszerszervezésből ezt tanultam:
Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...
Ha a rendszer egy eleme megváltozik, akkor a teljes rendszer megváltozik...
Hát ezért nem értette senki az ACN-ben, hogy miről beszéltem. 4 alapvető dolog hiányzik, és senki nem érti, hogy ez hiányzik.
Vannak akik a N21-ből jöttek, és ezt tanulták ugyan, de mivel nem hallgattak elég CD-t, és elégszer, nem értették meg...
Vagyis ha 1 dolog hiányzik a rendszerből, akkor az működési zavart okoz, és nem hozza a teljesítményt…
Ha 3-4-5 dolog is hiányzik, akkor teljesen más a két rendszer…
Mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy Jim Dornan hogyan csinálta meg Japánba amerikai létére azt a 200 mély lábát, amelyben 1 millió ember, és 50 nél több magas szintű vezető van!
Tanítható, alázatos embereket talált, akik nyitottak voltak a lehetőségre… A lehetőség mindig kopogtat, de akinél kopogtat, az nem nyitott…
És lehet beszélni csalásról, mindig, amikor valaki valamit nem ért...
Ha messze laksz tőlem, netán még különböző nyelvet is beszélünk, lehetek én a Te FANTOM szponzorod. Te biztosan azt gondolod, hogyha nincs kéznél a szponzorod, akkor ez hátrány. Hadd biztosítsalak arról, hogy ez a létező legnagyobb előny az MLM üzletépítésben. Az embereid a Te szponzorodat mindig olyannak látják először, amilyennek te propagálod: Ha nagyszerűnek, akkor egy ideig van egy nagyszerű szponzorod, majd rájönnek, hogy ő is „emberből” van, tele hibákkal. És Te is rájössz erre, kivéve, ha nincs állandóan a szemetek előtt. Ha nincs állandóan a szemetek előtt, akkor nagyon könnyen fel tudod építeni, mint a legnagyszerűbb embert ezen a Földön. És az is marad, mert ha nagyon ritkán találkoztok, az megszépít és ünnepélyessé tehet mindent.
(Gondolkozz el azon, hogy kinek az érdeke, hogy a szponzorod úgy legyen felépítve, hogy ő a legnagyszerűbb ember ezen a világon: A szponzorod érdeke, vagy a tiéd? Szerintem a tiéd! Miért?)
Ha a szponzoroddal egy városban laksz, (Vagyis nem FANTOM szponzorod van,) és mondja neked, hogy hozz jelöltet a marketingtervre, de ő nem hoz jelöltet a marketingtervre, hanem arra vár, hogy majd te hozol, akkor te sem fogsz hozni, mert látod, hogy ő nem hoz. Minden mindig másolódik, az egész egy tudattalan folyamat. Soha nem azt másolod, amit a szponzorod mond, hanem mindig azt, amit csinál. A te csapatod is azt másolja, ösztönösen, amit te. Minden jót elmondhatsz a szponzorodról, és ha nem látják, akkor az, az igaz, azt másolják, amit mondasz. Ha látják a szponzorod, akkor azt másolják, amit látnak. Ha azt mondja a szponzorod, hogy te menj a találkozókra, de ő nem megy, akkor…. Kérlek, fejezd be te ezt a mondatot. Ha be tudod fejezni, akkor érted a két alapelvet, (bizalom, és másolódás), amelyek működtetik a Network Marketinget. Ha érted az alapelveket, akkor azt is érted, mekkora akadály egy rossz szponzor.
A rossz szponzorodnál is van azonban egy sokkal nagyobb akadály, és ez te vagy, aki nem tiszteled a szponzorod, és aki azt gondolod, hogy jobb vagy, mint a szponzorod. Ha ezt gondolod, akkor ez fog másolódni, és mindenki a te hálózatodban nem fog tisztelni téged, és azt fogja gondolni, hogy jobb nálad. Akkor ez nem egy csapat lesz, hanem egy kaszás – kapás csürhe, amivel nem fogsz tudni még csatát sem nyerni, nemhogy háborút. Erre az a megoldás, hogy mivel alulról építkezünk, mindig adj akkora tiszteletet az alsó vonalaidnak, amekkorát te szeretnél kapni saját magadnak. „Miként akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akként cselekedjetek azokkal.” Lukács evangéliuma,6.31.
Ha van egy FANTOM szponzorod, ő olyan lesz, amilyennek megálmodod, és amilyennek propagálod. Csak a FANTOM szponzor tud emberi hibáktól mentes lenni. Az ő emberi hibái soha nem rombolják le azt, amit Te felépítettél.(Mint ez már nálam korábban néhányszor előfordult.) Gondold csak meg barátom: Neked bőven elég a saját EGO-dal megküzdeni, vagy szeretnél még a szponzorod EGO-jával is harcolni? Mert van neki, abban biztos lehetsz! Melyiket akarod? Ha fel akarsz építeni egy gigantikus ACN üzletet, arra a létező legnagyobb segítség ez a blog, és egy fantom szponzor, akiről saját önző érdeked által vezérelve csak jót mondasz,(Minden másolódik, ez is.) határ a csillagos ég, és egyetlen korlátja a saját fantáziád. Ő biztosan nem veszi le rólad az energiát „építő -” és „jó szándékú” bírálatával, hanem hálás az ajándékként, hogy vagy neki, forgalmat hozol neki, buzdítani fog, és mentális támogatása miatt megnő az önbecsülésed, hálás vagy az akadály nélküli támogatásért és interneten tanítható vagy.
Én születésem óta öntörvényű vagyok, és állandóan bírálatok kereszttűzében vagyok. Néha úgy lehúzzák rólam az energiát csupa „építő szándékból”, hogy egy hétig csak nézek ki a fejemből. Az emberben az, a 4 fő ösztön van, hogy 1. jól nézzen ki, 2. dominálni akar, 3. igaza legyen, 4. kényelmes legyen. Ezeket építő szándéknak álcázza. Ha fantom szponzorod van, ezzel a 4 fő akadállyal nem kell számolnod. Néha úgy éreztem a szponzorom „támogatását”, mintha szemben állnék egy 300 kg-os hólabdával, amit egy hegyi gorilla görget nagy sebességgel a hegyoldalon lefelé egyenesen felém. A legtöbb szponzor nem tudja, hogy az emberek annak ellenére lépnek be a hálózatban és maradnak bent, hogy ő úgy bánik velük, mint ahogy az elefánt forgolódik a porcelánboltban.
És az igaz barátaidat keresd meg, és szponzoráld, akikkel jó együtt lenni. (Tudom, hogy ilyen nagyon kevés van!) Akkor lesz több igaz barátod, ha az egyik legfőbb célod, hogy Te egy igaz barát legyél! Tudod, minden másolódik tudatalatti szinten. Szükséged van egy barátra? Gratulálok, éppen most találtál egyet.
Elérhetőségeim: Lakás: Győrben. Skype:szabaditibor7 ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése